Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-26 / 20. (1354.) szám
2 Takarékpénztári központ létesül Prágában Prága, január 25. A Národni Listy írja: Pénzügyi körökben úgy hírlik, hogy a pénz* flgyminisztériamban a német takarékpénztárak szanálására tervet dolgoznak ki, hogy ezáltal ellensúlyozzák náluk azokat a veszteségeket, melyeket a hadikölcsönkötvényekcn szenvedtek. A tervet olyféleképpen akarják megvalósítani, hogy az Ustredni Banka Ceskych Sporitelon a Zentralbank dér Dcuíschen Soarkassen pénzintézettel egyetemben likvidálna s ebből a két pénzintézetből egv ui központi intézetet létesítenének. Az uj pénzintézeti központnak tagjai lennének az összes belföldi takarékpénztárak. A kozoonti intézet részére az összes csehszlovákiai takarékpénztárak beszolgáltatnák eddigi betétjeik öt százalékát és a jövő betétek hu^z százalékát Az ui bank feleslegeiből szanálási alanot létesítenek s ebből segélyeznék a német takarékpénztárakat — Ezen hírrel kapcsolatosan nzv értesülünk, hogy ez a terv nemcsak a cseh és német takarékpénztárakra vonatkozik, hanem a Szlovenszkón és Ruszin- szkon levő összes szlovák, német és magyar takarékpénztárakra is. Garibaldi érzékeny búcsúja Franciaországtól Paris- január 25. Garibaldi, akinek legkésőbb ho’nap el kell hagynia Franciaországot, nyilatkozott a Matin tudósítója előtt s kimentette, hogy Franciaország a k'utasitással öUlyosar megsértette eddigi franciabarát érzelmeit Éppen ezért elhatározta, hogy nem felebbezi meg az Ítéletet és alkalmazkodik a kiutasításhoz. A külföldről sokkal inkább be- bizony'thatja ártatlanságát, mint Párisból vagy Nizzából. Az Ítélet nemcsak az ő, hanem az egész Garibaldi család becsületét sérti. Testvérei, Giuseppe, Sampe és Menette, éppen ezért visszaadták a köztársasági elnöknek a becsületrend keresztjét Garibaldi kis utánzóját, a tegnap elfogott Canovit ma este Ventimigliánál átteszik az olasz határon. Canovi megesküdött hogy okvetlenül visszatér a francia földre s ha kell, akár paprak öltözik, hogy belopódzék Nizzába. — A köztársasági etóök elengedte « harcias fisai gazdák büntetését. Komáromi tudási tónk jelenti: A törvényszék annak idején több izsai gazdát egy-egy havi fogházra ítélt hatóság elleni eríb sznk miatt A bünceetekm-ényt 1923 februárjában azan-l követték el, hogy az egyik komáromi korcsmában összetűzésük támadt az államreité őrökkel, alknket végül Is megfutamítottak. A gazdák, akik j az „izmi nemzet** jémédu faggat, kegyelmi kérvénnyel fordultak a köztársaság elnökéihez s a büntetés elengedését kérték. Az erre vonatkozó végzést most kapták kézhez, amely azzal a feltétellel engedi el a büntetést, ha a gazdákat három évig nem Ítélik el hasonló bűncselekmény miatt. Szántó György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (20) — M:ért? — kérdezte csodálkozást tettetve a lány. Pedig jól tudta, hogy miért. Mert minden törvény és szokás ellenére az első éjszakáját mégsem a nagyurnak adta. Talán dacból, talán csak azért, mert tavasz volt, a szerelmese pedig erős és magas szál legény, mint a jegenyefa. Hunyorgott az erős napfényben és kicsit félt. Érezte, hogy nagyon megfelelt mindenben a nagyurnak és ez nem haragszik az engedetlenségért, de azt is tudta, hogy már nem egy lány halt meg emiatt. Az ajtón Miso lépett be. Óriási vert ezüst tálcán teljes hátsó sonkát hozott, amelyet apró, pirosra sütött cipók vettek körül. Letette az ágy előtt álló faragott ládára, aztán öltöztetni kezdte a nagyurat. Arcát finom, vörösesszinü agyaggal kente be, majd éles késsel lekaparta a nedves agyagot. Különö3 ügyességgel és gyorsasággal végezte ezt, anrért a papok is nagyon kedvelték. Felszedegette a földredobált ruhadarabokat, gyorsan és gondosan megtisztogatta. Aztán rend re fel adogatta a meggyszin nadrágot, a csucsbaugrószél'ü borjúkor csizmát, térden- alulérő velencei brokát ujjast, amelynek fekete alapján nagy vörös virágok halvány rajza kígyózott. Felkerült az ujjasra a tenyérnyi vastagságú derékkötő szíj is, amelyen arany láncocskákon vékony görbe kaTd csüngött alá. Mikor mindez megvolt, az ispán óriási szeleteket vágott a sonkából és mohón evett. Egy-egy clpócska egyszerre- tűnt el erős fogai között. — Neszbe a hozományod, szólt oda a lánynak. Add oda apádnrk, az a fattyú urad bizonnyal nem ad neki semmit. ^ ^JWíM*AVacó>&Ti-m'nTiat> 1927 január 20, szerda. Spina: A polgári többség nem véletlen müve, hanem észten® keserűségén át megérett szükségszerűség A közmunkaligyi mln'szter relchenbergi beszéde — Németország szolgáltatja a reálpoüflka példáját - Az aktlvizmus hulláma Európa fölött — Le kell rombolni a gyű ölet falát Reichcnberg, január 25. A Bund dér Landwirte vasárnap kerületi párlnapot tartott Reichenbergben, ahol Spina Ferenc dT. közmunkaügyi miniszter óriási hallgatóság előtt nyilatkozott a német aktivisták politikájáról. A miniszter rámutatott arra az általános törekvésre, amellyel mindenki elő akarja mozdítani saját népének boldogulását az államban. Ez az alapelve a német aktivista pártok politikájának is. Ezek a pártok fölismerték, hogy a háború utáni nehéz időkben nem szabad ábrándokban ringatózni, hanem ridegen és reálisan kell szembenézni a tényekkel és eszerint kell cselekedni is. A miniszter ezután részletesen fejtegette a belpolitikai helyzetet és többek között ezeket mondotta: — A gazdasági nyomor kényszeritette ki azt az eredményt, ami a régi Csehországban csodának tűnt volna fel, hogy a német és cseh polgári pártok a gazdasági kérdésekben közös munkára fogjanak össze. Az erős, de hatás nélküli frázisok helyett bár néma, de annál határozottabb cselekedetek következtek. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült a nacionalizmust a gazdasági érdekek ereiével áttörni s az állam fennállása óta először állt kisebbség a törvényhozás szolgálatába. Ezzel bebizonyosodott az is, hogy a csehszlovák államban is előállhat olyan helyzet, amikor a nemzeti kisebbségek nélkül dolgozni nem lehet Az együttműködéssel természetesen az állam elismerése is együttjár. Ez épp oly természetes, mint ahogy az állampolgári kötelezettségek vállalásával szemben az államnak is el kell ismernie és meg kell adnia a miAjogainkat. A nemzeti öntudatnak párosulnia kell az állampolgári érzéssel. Szilárd meggyőződésem, amelyért mint íéríi egész lényemmel helyt állok, hogy nemzetünk helyzetének javítását ebben az államban csakis aktív együttműködéssel lehet elemi. A tények elleni örömes demonstrálással és az ellenzékieskedéssel mindig csak kiélesifcettük a helyzetei — A sors ide állított bennünket ebbe az államiba, amely szőkébb honunkat foglalja magába és nekünk ki kell itt tartanunk, jóban, rosszban és szülőföldünk szolgálatában kel! saját magunkért és utódainkért tovább dolgoznunk. A reálpolitika igen jó példáját nyújtja nekünk a német birodalom. Németország béke akarata, minden belső nehézség dacára kiállta a tiizpróbát és energikusan véghezvitt gazdasági ujjáteremtő munkájával visszanyerte a világ elismerését és bizalmát. — Ma egész Európát áthatja a kijózanodás szelleme, a népek elfordultak a reváns- háboru ideáljától és arra törekszenek, hogy tisztulás következzék be a politikai atmoszférában, konszolidálódjanak a viszonyok és megmentfék az összeomlástól a gazdasági életet. Ez a törekvés világosan látható Angliában, Olaszországiban, sőt még Keleten is, ahol Oroszország belátta, hogy magában meg nem állhat. Ma egész Európán végigszalad egy aktivista hullám, amely az államok és nemzetek egymáshoz való bizalmát akarja megerősíteni. A németek kormánybalépése egy magasabb célt is akar szolgálni, amit a régi állam el nem érhetett: a két nemzet végleges kiegyezésének megalapozását. A mai többség nem véletlenül összeverődött többség, sem nem konjunktnra- többség, sem pedig nem olyan majoritás, amelynek keretén belül a szocialistákkal szemben akarnék kitombolni magunkat, hanem olyan alakulat, amely a fordulat óta eltelt esztendők keserűségén át valósággá érett Ez az esemény szükségképpen következett be. Mi németek megadjuk az; államnak ’ és a cseh nemzetnek azt, ami őket megilleti és nem kívánunk érte mást, mint a jogainkat, de a jogaink teljességét. Aki munkánkban hátba támad bennünket. az őrült vagy gonosz. Ma már azonban még a negativista táborban is egyre növekszik azok száma, akik belátják, hogy ezt a lépést meg kellett tennünk és türelemmel kell megvárnunk a dolgok természetes kifejlődését. — Felelős politikai körökben nagyra- becsülik lépésünket s ma már süket fülekre talál a negativista frazeológia. De nekünk egyúttal arra is törekednünk kell, hogy a cseh mezőgazdákat kivezessük a cseh negati- vizmus karjaiból, ami csakis a cseh és német pozitivisták együttműködésével érhető el. Ezt meg kell kísérelnünk, mert a csehek nem komoly és nem engesztelhetetlen ellenségei a két nemzet kiegyezésének. Ebbén a szellemben kell újra meg újra rohamot intéznünk, mig az a fal, amely a népek barátságos együttélését akadályozza, össze nem omlik. Le kell építeni a mérgező gyűlöletet és a két egyenjogú népet össze kell hozni a haza és a szabadság közös talaján. Ez a mi programunk ma és marad a jövőben is. Megmutattuk — fejezte be Spina. miniszter —,.hogy az együttműködés lehetséges s az lesz a további célunk, hogy meggyőzzük ellenfeleinket és barátainkat is, hogy ez az együttműködés szükséges, mert mindkét nemzet javát szolgálja. Nyugalomba vonul a földhivatal szlovenszkói elnöke Pozsony, január 25. A Robotnické Noviny értesülése szerint Baar József dr., a trencsé- ni földhivatal elnöke, nyugalomba vonul és utóda az agrárpárti Chshis lesz. Baar József dr., mint ismeretes, 1925-ben a cseh néppárt jelöltlistáján is szerepelt, mandátu lhoz azonban nem jutott. — A keresztény szocialista párt sikeres szervezkedő mozgalmai. Pozsonyból jelen tik: A téli szervező munkában az őslakosság pártjai közöl kü- LönCsen élénk tevékenységet fejt ki az országos kereeztényszocialista párt- A vidéki titkárok a párt országos központjának irányítása meitett. sorra látogatják a községeket, amelyekben nagy lelkesedés mellett alakulnak meg, vagy szerveződnek újjá a helyű pártszervezetek. így a kezelőn altban Nemespenn;községben alakult meg a pártszervezet- Az uj szervezet elnökének Osuthy -Sándort választották - meg. Szilas községben a pártszervezet elnöke Mészáros Géza lett, aki mellett még üartal Lajost választották be a körzeti választmányba. Uj helyi szervezet alakult Paláston is Gáli István elnöklete alatt. Tesmeg község helyi szervezetének elnöke Rih Péter lett. Végül az eke- csi szervezet tisztujitása során ebeknek Lukovics Józsefet, körzeti választmányi tagoknak pedig ez elnökön kívül Köles Ferdmándot és iíj. Csápot .TÓráeifftf választották me?. Miközben nagyokat nyelt a sódarból, benyúlt ujjasa zsebébe és egy kis aranypénzt kotorászott elő belőle. Bizánci arany volt. A Lány kinyújtotta érte a takaró alól meztelen, csillogóbörü, keményhusu karját Arca diadalmas nevetésre gömbölyödött, e percben urnák érezte magát a nagyur fölött. Miso odanyujtotta a nyesisüveget, amelynek oldalában szópmüvü boglár tartott nagy fekete kerecsenszárnyat. Miklós ispán súlyos léptei végigkopogtak a hosszú folyosó csendjében. A folyosó pitvarba nyílóit, ahol már többen várták a n agyú rab Perlekedők voltak, vár- jobbágyok és kisnemesek. Az ispán néhány perc alatt igazságot tett köztük, biztosabban tiz törvényszéknél. Aztán egy olajbarnaképü, hircsaviseleíü emberhez fordult. — Téged miféle rossz manók hoztak ide Bon Kadum? A királyi adószedő szemtelenül a szeme közé vigyorgott a nagyurnak. Tudta, hogy ez nemcsak a fajtája miatt gyűlöli, de azért is, mórt a királyi hatalom embere. Ebben a vigyorgásban benne volt: nem félek tőled. Egy nálánál még sokkal söiétebb arebőrü emberre mutatott, aki ott állt mellette az oszlopok közölt betűző napfényben. Mind- keltőnek szennyes bő gyoksruha takarta a testét, amelynek szélén sötétkék csíkok futottak végig. Fejüket hasonlóképp sűrű ráncokba csavart fehér gyolcsba burkolták. Ebből hegyes süveg meredt. — íme, ez Abu Kalr, az utódom. Nem érti még az ország nyelvét, azért egy ideig még ón is itt maradok vele. Jól megfizetett Bélának már előre az esztergomi megyéért. — Az isten pusztítsa el, hiszen ez. még feketébb, mint te. A rusnya fajzatja. — Abu Kair nem az én fajtámból való, mondotta az izmaelita, ő szaracén. Jelenleg tiz fegyveresért esedezik, mert a tokodiAk nem akarnak adót fizetni. Az ispán dühöngött, de csak magáiban. Tudta, hogy Bélával nem jó ujjat húzni, és ez a két messzifölöről ideszakadt rosszkópü ember a királyi hatalom képviselője. A várban s az ő negyvenkét falujában ugyan semmi keresnivalójuk nem volt, de a város és a királyi birtokok harminc helysége nekik adózott, ő pedig tartozott a várkatonaságból kellő számú fegyverest melléjük adni, ha nem mentek simán a dolgok. — Miso, szaladj a várnagyért. De a várnagy már jött is a bástya felől, zömök, szélesvájlu, napbarnitotta fiatalemberrel. A gyerek pisze orra, fekete szemei és széles szája ismerősek voltak. Ruháján meglátszott, hogy messzi idegenből való. Az ispán megvárta, aimig üdvözlik, aztán eléjük szólt: — Adjon isten. Hát ez a tálján ki fiaborja? — Ekecs, a várnagy felnevetett. Füléig sodrott bajusza felugrott az orra felelt összeérő szemöldökével együtt. — Ez bizony senki másé, nagyuram, mint a mienk. István fia, János. Az ispán elgondolkozott. Merően nézte ezt az arcot, és a kemény nézése egyszerre ellágyult Arcán a visszaemlékezésék gondolat. és érzelemsora vonult el, mint napsütésben a kóbor felhők. Aztán odalépett a fiúhoz és mindenki bdmu'atéra megslmogatta a barna arcát és fekete fürtjeit Csak mikor észrevette a sok Mmész tekintetet, akkor hagyta abba. — A meghalt "kedves várnagyom fia, mondotta magyarázatul, maga sem tudta, kinek. — Ekecs, tiz embert fegyverbe ezeknek a nadályoknrk. És most békét akarok minden földi ügyekben, mert az ájtatosságra kell mennem. Már úgyis megkéstem. Intett Jánosnak, hogy kisérje, aztán megindultak a templom ajtó irányában, amely alig volt. egy kőhaji tásílyira. Némán mentek egymás, mellett. Jánoson valami megmagya- rázhrtatlain érzés vett erőt. Ösztönei bizonytalanul tapogatódóztak a naeyur felé, a jövője felé. A templomból e’ébűk szállott a litánia és az ulszéli sárga virágok is mintha odafigyeltek volna. Az ispán csak a templom- ajtóban szólalt m>eg. — Hogy a csórna verje meg. már itt van. János nem tudta, hogy az érseket gondolja Miklós ur. Itt a templomban félt az ötösétől, mint a későnjövő iskolásgyerek. Aztán el is bóbiskolt mindjárt a paöbau rossz iskolásgyerek módjára. 12. János az előző nap estéjén érkezett meg Hilgurral. A lovakat lenthagylák a külső fal őrségének istállójában, aztán nekiindultak az erősen felfelé szökő várhegy lejtőjének. János alig találta meg a sötétben a házat, ahol gyermekéveit töltötte. A Garam kutya is ideoda tévelygett, mintha idegen helyen járt volna. A szeme nem volt éles és a régi szagok' emléke eltűnt kis koponyájából. Végül egy szolgál ólán y éneke csendült fel az egyik ablakban és János tőle tudta meg, hogy ez az a ház, amelyet keresnek. A várnagyék épen estebédnél ültek, amikor beléptek. A két szövetnek lobogó fényében alig : ismerte meg János a várnagyot, akinek csak hosszú bajuszára emlékezett. Az asztalnál még két nő és négy gyerek ült, ezenkívül két foltos vizsla, amely meg sem mukkant, amikor a jövevények beléptek. Az egyik nő felugrott. — A fiam. Nyugodtan mondta ezt a szót, min'ha semmi fcü’őnös sem rejlene mögötte. Csak rz volt a különös, begy az ajtóban mer.lpmerte már, holott a szövető-ekek fénye alól ez a hely teljesen sötét. És váratlanul érkezett meg a nyolcadik esztendeje távollévő. A Garrim egyet valkkantott a beállott csendben és a vizslákat szaglászta. Az asszony odament a fiához. János behajtotta az egyik térdét és k'zet csókolt. Érezte, hogy a kéz sima, pártnás és ruganyos. Egy fiatal nő keze. Aztán az anyja arcába nézett, de ez háttal állott a fénynek és igy nőn) láthatta a vonásait, amelyekre már nem emlékezett. (Folytatjuk.)
