Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-04 / 2. (1336.) szám
■ v i^xJtAR X'alKiiAK 1927 január 4, kedd. HnaBoaunH Feltalálták a láthatatlan fényt Óriási jelentőségű nj harci eszköz az antant szolgálatába! Berlin, december vége. (A P. M. H. 'berlini tudósitójától.) Baird angol mérnöknek hosszas kísérletezések után sikerült egy készüléket szerkesztenie, mely reflektorként olyan sugarakat tud kivetíteni, amiket csak a készülék irányítója lát. A titokzatos szerkezet ismeretlen sugarai meg tudják világi tani és láthatóvá tenni tulajdonosa számára az éjszakai sötétségben a terepet, anélkül, hogy ott bárki észrevenné, hogy megvilágítva áll, vagy pedig az idegen szemlélő észlelni tudná, hogy előtte, vagy körülötte egy bizonyos terület meg van világítva. A találmány lényegét teljes homály fedi, annyit tudunk csak, hogy bizonyos sugártörőéi jelenségeken alapul a fölfedezés. A francia lapok nagy cikkekben foglalkoznak Baird mérnek találmányával, amelyben az antant rendelkezésére álló újabb harci eszközt 'köszöntének. Az első pillanatban roppant fantasztikusnak és szinte elképzelhetetlennek tűnik föl ez a titokzatos találmány, melyről, ha nem tudnék, hogy neves angol tudós laboratóriumi munkájának eredménye, könnyen azt hihetnénk, hogy Verne Gyula, vagy pedig Wells meséiből irta ki szenzációkereső cikkét egy találékony francia újságíró. De hiszen a telefon, a mozgófénykép, repülőgép, a rádió éppen ilyen hihetetlennek Játszók voltak valamikor és mégis megvalósultak egymásután a szemünk előtt, úgy, hogy szinte már hozzászoktunk ahhoz, hegy a technikai csodák mindennaposok. A villamosság titkai még mindig nincsenek megfejtve és egyik napról a másikra hallhatunk csodálatos alkalmazásáról. Csak nemrégiben járta be a világsajtót a hír, hogy irányi {iható elektromos sugarakat találtak föl, mellyekkel az automobilok és repülőgépek mágneses induktorait megbénítják, úgy, hogy a repülőgép kénytelen leszállani, az autó pedig nyílt utón megállani. Az uj találmány titka is valószínűen valamilyen elektromos sugarak felhasználásában rejlik, amelyek a kibocsátó készülékbe a megvilágított tárgyakról és alakokról láthatatlanul viszr szaverődnek és valami polároző szerkezet segítségével, amely a sugarak rezgés-számát növeli vagy csökkenti, fényhullám okká alakíttatnak át és igy a készülék kezelője számára egy lemezen, vagy homályos üvegen láthatóvá teszik a terep képét. Ennek a nagyjelentőségű találmánynak azonban van egy nagy hibája, alig, hogy szétrappéntek a hírek a felfedezésről, máris arról írnak Páris és London lapjai, hogy egy eljövendő háborúban milyen pompás uj harci eszközt nyer ezzel az angol hadsereg. Éjjeli támadások, esetén az előrenyomuló csapatok számára éppen úgy, mint a védelmi övék figyelő őrszemei kezében, repülőgépeiken, amelyek felderíteni Newyork, december vége. Harminc évvel ezelőtt vándorolt ki Szicíliából Gduseppe Cagnini földmunikás fiatal feleségével. A nyomor elől menekült a szerencse földjére. A szicíliai ekétől a dollármilliók trezorjáig Küzdelmes évek után rámosolygott a szerencse. • Az értelmes olasz hamar megtanult angolul és céltudatos munkával arra törekedett, hogy a kereskedelemben találjon elhelyezkedést. Amerikai tartózkodása negyedik évében egy olasz exportőr szerződtette segédnek. Cagnini nélkülözhetetlen támasza lett az Abrsmo-iéle export-vállalatnak. A szerény keretek közt dolgozó üzlet hatalmas árul;azzá fejlődött és az olasz-amerikai export-forgalomnak nagy szerepet játszó szerve lett. Cagniinit a hálás cégfőnök üzletvezetővé nevezte- ki, majd a részvénytársasággá való átalakuláskor a részvények negyven százalékát biztosította üzletvezetőjének és halála után örökösévé telte. Cagnini ekkor a cég egyedüli tulajdonosa lett. Amerikai tartózkodásuk hetedik esztendejében Cagumiőknak gyermekük született, akit Paoloaak kereszteltek. Ö már a gazdag amerikai fiatalemberek életét élte. Beiratkozott az egyetemre és tevékeny szerepet vitt társai között. Tizenkilencéves korában a fiatal diák halálosan beleszeretett Maud Sand-eTsba, egy egyetemi tanár ragyogó szépségű leányába. A sár^a ördög A fin boldog levélben tudatta anyjával, hogy házasságra gondol. Az egyszerű asszony, indulnak az ellenséges vonalak mögé, bombázógépek számára, amelyek a sötétség leple alatt egy-egy város fölé kerülhetnek és ott maguk előtt látják nappali világításiban a legfontosabb középületeket, a hadihajóik részére, amelyek ezután láthatatlan lámpákkal bátran nekivághatnak éjjeli cirkáló útnak, mind- mind megbecsülhetetlen és ki számi th a táti an jelentőségű hadifelszerelés lesz az uj találmány, amely még inkább hozzájárul ahhoz, hogy borzalmassá tegye egy uj háborúnak még elképzelését is. aki a milliók világában is megmaradt olasz parasztesszonynak, titokban válaszolt a fiának. Egyszerű szavakkal közölte vele, hogy örül fia boldogságának, de hát ilyesmit jól meg kell gondolni, könnyelmű Ígéreteket ne tegyen, az évek majd megtanítják, hogy ez az érzelem komoly-e, vagy csak fiatalos felbuzdulás. Ez volt az utolsó levélváltás anya és fiú között. Paolo nem egyetlen hódolója volt a szép szőke miséznék. Kacérságának kegyeivel egyaránt boldogította Paolot és apja egyik kollégájának fiát, Roger Seppardöt. A fiuk barátságát csakhamar a féltékenység ördöge zavarta meg. Egy napon Paolo és Roger a leány jelenlétében csúnyán összevesztek. A leányért A veszekedés este is folytatódott a Collegedben. Társaik humoros oldaláról fogták fel a vitát és azt ajánlották, hogy box- viadal'lal döntsék e*l a kérdést. Ezt az ajánlatot nagy lelkesedéssel fogadták a diákok. Aztán aludni tértek. Paolonak ez volt az utolsó éjszakája. A halálos boxpárbaj Másnap reggel a felek és a segédek átvonultak a terepre. A két .fin neki vetkőzött és csakhamar megkezdődött a boxmérkőzés. Percekig közdöttek a legszabályosabb formák között, de egyre jobban úrrá lett rajtuk a szenvedély. Különösen Paolo vesztette el önuralmát. Egyre nagyobb csapásokat mért ellenfelére. A mérkőzést figyelő kollégák csak annyit vettek észre, hogy Paolo teljes erővel Roger szemébe üt Most már szétEgy doüármilliomos özvegyének szörnyű vérbosszúja Szemet szemért, életet életért! — A szicíliai Cagnini-család szédületes karrierje és pusztulása Amerikában — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — Ünnepélyes japán vacsorákat rendez 3 ,,POD PEiítINGM(( borozó és kávéház | Zene PRAHA Ilk., ÚJczd - 2. Tánc I Látogassátok! Szabad bemenet; | választották a szabálytalanul küzdő feleket, de mielőtt teljesen szétválaszthatták volna, Roger hatalmas ökölcsapást mért Cagnini altestére. Hördülő sikoltás tört fel a fiúból. Megtántorodott, véres hah szivárgott a száján, majd halotthalványan összeesett. Azonnal kórházba szállitották, ahol anélkül, hogy magához tért volna, meghalt. Minden összeomlik Két megtört, remegő öregember utazott az egyetemi városba, a Cagnini házaspár. Megérkezésük után megtudtak mindent. Cagninit szivszélhüdés érte és meghalt. Az asszony azonban egy könnyet sem ejtett. Felvillanó szemekkel csak ennyit kérdett: — Hol a másik? Próbálták megnyugtatni, mondták, hogy Seppard nemsokára a bíróság elé kerül. De az asszonyt nem lehetett megnyugtatni. Fiának gyilkosát (kereste. És a szicíliai asszony már tudta, mi a kötelessége. Lezajlott a tárgyalás, Roger Seppardöt öt évi fegyházra ítélték. Amikor az ítéletet kihirdették, a hátsó sorokból vad nevetés hangzott. Néhányon, ijedten susogták: Az anya. Hogyan élt és mit tett az anya a következő öt év alatt, se^ki sem tudja. Lakásának összes szobáit lezárta, egy kis kamrában húzódott meg. Itt várta a bosszú napját. A vendetta. Pontosan kis zárni tolt a, hogy mikor keTÜl ki Roger a fegyházból. És amikor a szerencsétlen fiatalember kilépett a fegyház kapuján, elébe toppant Cagnininé. Kés villant meg a felketeruMs asszony kezében és Roger halálos sebbel zuhant le. Az asszonyt letartóztatták. Apatikusan tűrt mindent és csak eny- nyit mondott: — Fütyülök a maguk törvényére, mely öt évi fegyházat mér ki egy emberéletért. Az én törvényem azt parancsolja: szemet szemért, életet életért. Két napig tudták csak fogságban tartani, tovább nem bírtak vele. őrjöngési rohamokat kapott és december 26-án Cagnini vezérigazgató feleségét az elmegyógyintézetbe szállították. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténetek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk könyvosztályában. Szerelmes levelek Irta: Nagy Lajos. Vájjon vannak-e még most is szerelmes levelek? Van-e még nő, akihez lehetséges szerelmes levelet írni? Akihez lehetséges még valahogyan igv szólni: „Amikor először megláttam Magácskát, valami sajátságos érzés szorította Össze szivemet/* Vagy: „Érzem, hogy kegyed nélkül nem lehetek boldog soha ..De vájjon van-e még férfi, aki meg meri tenni, hogy az igazi érzéseit szavakba öntve megmutassa magát a nőnek? Mert le- hetséges-e, hogy a szerelmes levélnek egyéb hatása is legyen, mint bosszúság, megvetés és gúnyos kacaj? A költő, akiről szólok, életében sokszor irt már szerelmes levelet. Hogy csak a főbbeket említsem, először is ezelőtt húsz esztendővel, bizonyos S. Irén nevű kisasszonynak, akit is mikor először megpillantott a korzón, „szivét valami sajátságos érzés szorította össze/* A leány nem volt egyedül. A költő leste őt és hazáig követte. Másnap a ház előtt strázsálta s amikor jött — miután előre dopingolta magát két pohár szilvó- riummal — megszólította. „Utcán nem kötök ismeretséget**, — mondta szigorúan a kisasz- szony. Ezután következett a rettentő szenvedés, keserv és bánat, majd a szerelmes levél. „Mélyen tisztelt kisasszony!“ — kalligrafikus Írással. „Érzem, hogy súlyos bűnt követtem el kegyed ellen**. A levélre megérkezett a válasz, az ismeretség megtörténik, de azután — nem lett belőle semmi. Azaz valami mégis: egy esztendeig vergődő egyoldalú szerelem, benne néhány levél, a végsőre a válasz igy: „Levelet pedig ne írjon, mert az nekem k e 1- lemetle n“. A szerelmes levelek tele vannak panasz- szal, epedéssel boldogtalansággal, mindennel, ami nem siker. Szerelem, amelv viszontsze- relemre talált, aligha keződödött valaha is szerelmes levéllel. Akkor már inkább egy merész tapintással és az egészség ilyenforma nyers fölénvével: „Ejnye, de csinos pofikád van, angyalom!“ Persze, hogy ez igy megtörténhessék, ahhoz szükséges holmi rangbeli különbsége a férfinak és hőnek s a férfi álljon a magasabb polcon. S ha igy van, akkor talán még szerelmes levéllel sem ronthatja el ügyét a férfi. De viszont irhat-e a házitanitő szerelmes levelet a grófkisasszonynak? Vagy a karzat kovácslegénye ha irhát is a primadonnának, ugyan lesz-e „meghallgatása ?" És a töpörtyüt vacsorázó diáknak sincs sokkal több kilátása a primadonnára, mint a ko vácsl eg ényn ek. A költőnek is, akiről beszélek, meg volt valamikor az ő művésznő ideálja. „Isteni művésznő!“ — szólt hozzá a levél. Hogy a művésznő levélben válaszoljon, arról szó sem lehetett. De élőszóval megmagyarázta a költőnek, annak fekete haját csaknem szeretettel simogatva: „De hát hogy képzeli, maga gyermek! Mit szólna Sanyi, ha együtt látna bennünket?!“ Sanyi alatt pedig értendő volt az ifjú szeszgyáros, az öreg szeszgyárosnak’ a fia, igazságos nevén Simon. Azt, hogy ez a kis epizód eev vidéki városban játszódott le, csak azért említem meg. mert a vidéki városba is szerelmes levél miatt került a költő. A faügvnök molett nejét próbálta az élőszó varázsán felül még szóvirágos írott mondatokkal is ostromolni. Az asszony persze, — ki tudja, vájjon ruhát, kalapot vagy boát akart-e' kiérdemelni a férjétől — megmutatta neki a költő levelét. A költő tehát vidékre, még pedig a „helybeli** szerkesztőségbe egyenesen a verés elől utazott. A költő igen sok szerelmes'levelet irt, mindig boldogtalanul epedőt s ez nem csoda. Eleinte szinte kellemesnek találta, ha „giga* szi“ érzelmeit kiönlbette a papírra. Mert a vers csak haszontalan általánosság, sőt néha hazugság. Istenem, hisz néha azt is megkell tennie a költőnek, már ha verset ir, hogy azt írja: Föl, föl vitézek a csatára!.,. Később, mint valamely szenvedély, kártya vagy alkohol, rátájává tette a költőt a szerelmes levelek írásának fájdalmas passziója. De végre, pályáját befutván, absztinenssé lett, mint aki leteszi az utolsó poharat, hogy „mától kezdve nem iszom** — és ezt meg is tartja. Nem irt többé szerelmes levelet, kiábrándult a mesterségből, megsejtette, bár értelmével soha nem tudta meg a dolgok nyitját. Keserű bölcs lett. bár bölcsesség nélkül, no meg öregedett is. Hosszú évek óta nem irt. már semmiféle imádott nőhöz levelet, amikor megtörtént vele a kis történet, amit tulajdonképpen el akarok ró1 a mondani. De előbb, ha röviden is, jellemeznem kell a költőt. Nem csúnya férfi ö, fekete a haja, fogai épek, szeme ábrándosán kék, alakja szabályos, — ha rendes és jó életet élt volna s nem lenne az arca túlságosan zilált és sápadt, talán még szép férfinek is beválna, bár ez ízlés dolga. Nem valami nagy talentum ő, nem akkora költő, mint Petőfi Sándor, de irt néhány szép verset is a sok rossz közt és vannak hívei. Verseit persze a közelmúlt magyar szokása szerint, hol a konzervatív lapba irta, amikor is magvar fájdalomról kesergett, hol a modern revübe. amikor is legalább Kropotkinnal cimboráit, sőt csekély honoráriumért egy „forradalmi" hetilapban az is megesett vele, ami a magánéletében még soha nem fordult elő: felháborodott azon — cimtelen szabad versekben l — hogy más emberfiának i s kevés a pénze. Ez tehát az a költő, akivel megesett, hogy valamelyik kártyaklubban a földbirtokos rátette a kezét a vállára és igy szólt hozzá: — Nézze csak, barátom, ón ismerem a maga stílusát, én magam pedig nem szeretek pepecselni a tollal, írjon meg nekem egy levelet. — Oh, kérem, parancsoljon velem! — De természetesen Ígérje meg nekem a legteljesebb diszkréciót. A költő máris becsületszavát adta és kezét a szivére téve esküt is tett. Most a föld- birtokos magával vonta a költőt egy üres szobába, megkínálta angol cigarettával, parancsoljon rendelni és fogyasztani, amit csak óhajt, — azután remegő hangon, csaknem könnyezve, kissé italosán is, elmondta szivének tragédiáját. Megismerkedett Iksz kisasszonnyal. Nagyon megtetszett neki a leány, tüzes udvarlásba* kezdett. A leány szívesen fogadta az udvarlását, hiszen bőkezű is volt hozzá, elvitte a legelsőrangri üzletekbe s mindent megvásárolt neki, ami csak megnyerte a tetszését. De egyszerre csak hűvös lett a nő, nem is akart tőle többé semmit elfogadni. — mert hát tisztességes, korrekt úri- leány! Fel is tárta őszintén az okot, más udvarlója akadt, akibe szerelmes lett. A másik udvarló közismert nagyiparos és jóval gazdagabb nála, a földbirtokosnál. Ö erre szakítani akart a leánnyal, azaz a leány már szakított is vele, — de hát nem tudja őt feledni. Most látja csak, mi volt neki az a nő! Most már persze nem tud vele hosszabb beszélgetésre találkozni, azért hát levélben akarja eimon-l dani, hogy mit érez, 1 A földbirtokos most elővett a zsebéből egy tétova Írással, tétova mondatokkal és sok helyesírási hibákkal megszerkesztett fogalmazványt, hogy nagyjából olvanféle legyen a levél. Mégegyszer összefoglalta a tényállást, részletes utasításokat adott, különösen azt kívánta, hogy a levél egyszerű és mégis megható legyen, de stílusával és elmésségével imponáljon is. Alihoz pedig a legkülönösebben ragaszkodott, hogy az ő fogalmazványának első mondata maradjon a levélnek is első gondolata. Szólt pedig az az első mondat ekképpen: „Most jövök megtörtén az egyik birtokomról, ahová azért vonultam el ódon kastélyom csöndes termeibe és antik bútorai közé, hogy felejteni tudjam kegyedet." Az utasítások szerint annak is benne kellett lennie a levélben, hogy: „Kész vagyok Kegyedért bármily áldozatot hozni, egész vagyonomat, akár az életemet is feláldoznám a Kegyed szeretetéér t“. A költő megírta a levelet, a konkrétumokat olyan lírai mondatokkal öntötte fel, melyeket az érzéketlen szivü emberek frázisoknak szoktak nevezni. A földbirtokos, amikor elolvasta a levelet, nagyon meg volt vele elégedve, csupán azon az egv szón akadt meg, hogy: „az egész vagyonomat... is feláldozná" — ugv gondolta, elég lett volna írni a f é 1 vagyonomat. De ezt ő maga irta igy, most már hadd maradjon a levélben. Azután hálásan megszorította a költő k^zét s ez volt minden honorárium, elváltak. Hónapok múltán véletlen találkozás alkalmával megkérdezte a költő, hogy lett-e valami sikere a levélnek. — Oh. hogyne, — kiáltott a földbirtokos öblös hangián. — Nagyon szép levél volt. nagyon tetszett a kisasszonynak. Ki is békültünk, minden félreértést elsimítottunk s ma is boldog barátságban élünk. A költő kissé el mélázott, azután igv szól!: — Különös. Én már életemben sok szerelmes levelet irtani, de őszintén megvallom, hogy egynek sem volt sikere. Ebben sem bíztam. És végre mégis ennek az egynek sikere lett. Különös. Éooen annak, amit a más (tevében írtam. Ugylátsz’k, bogv más beíveli jobbat tud az ember írni. Talán... tahin azért van ez. mert az ember nem elterült s igy szerencsésen eltalálja a kellő hangot.
