Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-20 / 15. (1349.) szám
Krízis a Montmartre-on Irta Márai Sándor Páris, januárban. A Montmartre-on kiütött a sztrájk. Nem a mulatók sztrájkolnak, hanem a vendégek. Az elmúlt négy hétben tiz mulatót csuktak be a mártírok hegyén, ami kezdi lassan megérdemelni a nevét. Tíz kabarét, szer állt, bárt, daneimgoí. Maradt még ötven, persze hogy maradt. De milyen állapotban, ó idők forgása, devizák változása és számjegyek fekete Kabalája, amihez láthatólag nem érteitek a könnyű mulatság negyedének bohémlelMi vállalkozói. — igy kell, hogy legyen, mert hogyan képzelhető különben, hogy a krízis első fagyos lehelete elsöpört tizet közülük az élők sorából. Nem értettek a számolásihoz ezek a kabarétulajdonosok a Montmartre-on, művészek és bűvészek voltak ők maguk is, nem lehet másként magyarázni ezt a villámgyors összeomlást. Miért, hogyan, miféle ábránddal a szivükben nyitották meg hát röviddel ezelőtt a műmárvány-háremeket? Mi, akik csak vendégek vagyunk, vagy voltunk, azt hisszük, hogy egy ilyen mulatótulajdonos szive mélyén a számok zord mestere, a kalkulációk komor cégvezetője, — s ime, kiderült, hogy a Montmartre-on nem kalkuláltak, vagy ha igen, hát a levegőbe ka''kuláTitak- Kiderült, hogy a krízis lefrios- kázta őket első mozdulatával a mártirok hegyéről, a panaszok első sóhaja elsöpörte őket, a tíz mártírt, alaibástromkeblü alkalmazottaikkal és alabástromoszilopos helyiségeikkel együtt. Volt, nincs, tavaszra harisnyaüzlet lesz a szerail helyén. S akik megmaradtak, micsoda romok! A fürge chasseur a piros esernyővel ma is fürge a forgóajtó előtt éjfél után, ma még sokkal fürgébb, mint valaha volt életében; megérdemli a nevét szegény, vadász ő mostan, Iéppel és csalétekkel vadászik a sovány vendégre. Segít neki a mailre d‘hotel is, aki néhány hónappal előbb még láthatatlan és elképzelhetetlen jelenség volt a forgóajtóban, — de a bár és a konyha hűvös meg?igyelőpontjatt elhagyták most ezek a tábornokok s kimerészkedtek a barovonalba, ki az utcára, a lokál kapuja elé. Ha fiz méterre a bejárattól megáll egy autó, már szalad a ohssseur s egy nagy hálót borit a kapálózó vendégre és édes szavakkal ősi- ; titigatva cipeli a Palace, a Monico, Splendid, Savoy felé. Mind dideregnek az elhagyatott- ságtól, mind a „veszett tehén", „apáoa,sóhaj", „döglött patkány", ^kaukázusi dobozka", s ahogy sorra hívják őket. S miféle vendég ez a nehezen elejtett vendég, miféle vendé?, ó idők változása. Hol a 200 frankos pezsgők s a pókasztalok ideje*, hol a 100 frankos pármai ibolyák szezonja, hol a lenéző vállveregeiés, amivel még egy aarokasztót juttattak a ké- scaijövő pezsgős vendégnek? Egy fekete, egy pohár sör mellett tobzódnak ma a Mont- martre gavallérjai, s végig a roe Pigalle-on egy uj plakát ragad az ablakokban: „Pezsgő nem kötelező". A Montmartre sört iszik, sört pezsgő helyett, — s még Josephine Bacber bárjában is két székkel rohannak a pincérek a könnyelmű nábob felé, aki egy pohár suaipsz erejéig tobzódik ezekben a csöndes éjszakákban. A „Butte", a legmagasabb és legsötétebb Montmartre ravasz és homályos kabaréinak tulajdonosai nyilatkoztak az újságoknak a „válságáról s kijelentették, hogy január 21-éo kivétel nélkül becsukják mü- intézeteókíet, ha nem részesülnek ál1ami Szubvenció-bán, illetve ha nem engedik el nekik a változott viszonyokra való tekintettel a 30 százalékos Pényüzési adót. Ezek a müíntézetek sértődötten nyilai koztak az idegenekről, akik drágáiják ma Parisban a pezsgőt s előnyben részesítik Buenos Ayres mulatóit pillanatnyilag a Butte szórakozásaival szemben. Mind az a furcsa népség, pincér, néger zenész, füttymüvész s a Mont- martre megszámlálhatatlan sdkaiságu hölgy- kcszoruja keserves panaszokkal traiktálja a nyilvánosságot, éhenhaiással fenyegeti Poin- carét. Ki fognak vándorolni a Monttn a r íréről nyájasabb kerületek felé, — Uram Isten, mi is -lesz velük, az infláció és az idegenforgalom iebzselőiből, még megesik, hogy a végén ajtónyitogatás helyett dolgozni kezdenek. Egy séta az éjjeli Montmartre-on keresztül __ micsoda munkanélküliség, menynyi ‘mártír egyik hónapról a másikra, kifér - nális látvány. Különösen a Montmartre nőnemű társadalmának munkanélkülisége feltűnő, meghaladja még Páris megszokott méretett is, s éjfél után az elkeseredett montmartre-i polgárnők munkanélküli felvonulásai komoly forgalmi akadályt képeznek a népesebb útvonalokon. Egy régebbi nagy krízis idején Páris hálátlan városa 10.000 ilyen montmartre-i polgárnőt tolon- cottátott ki egy kézmozdulattal a város területéiről, — 1871-ben történt, Páris ostromának idején. Ez a generáció is megéli a maga krízisét, kétségtelenül, s ha nem is tart még a patkány evésnél, nem áll már messze a munkanélküli segélytől. A mosoly, amit a Montmartre éjszakája elszór mostanában Páris fölött, inkább egy kényszeredett és éhes vigyorgás. A szines lámpák halványabban égnek, a jazzband erőtlenül ri- koltoz, a Montmartre hamut szór a fejére s becsukja kapuit. Pária nem mulat most, Páris nyög, vergődik és dolgozik. Mádosy Imre a hartai fegyintézetben együtt dolgozik a rabokkal Egy budapesti újságíró mindenáron meg akarta tudni, hogy miképpen tüiti idejét a hartai, helyesebben az állampuszta! fegyházhan Nádosy Imre volt országos főkapitány. Hiábavaló volt azonban az útja: fuvarosával együtt visszafordították az „állami büntetőin!ózet“ kapujától. Hogy még jse kelljen teljesen dolga végzetten hazatérnie, tudakozódni próbált s a hallottakról a következőkben számolt be lapjának: Nádosy Imre péntek délután érkezett meg az állampuszta! fegyházba. Nem vonaton, mint egyes lapok Írták, hanem Budapestről Hárfáig automobilon, s onnan a fegyházig kocsin. Megérkezése alkalmával kijelentette, hogy semmi néven nevezendő kedvezményt nem fogad el, ő úgy akar élni és úgy akar dolgozni, mint a többi fegyenc. Nádosy Imrének eme kívánságára — ugylát- szik — nem is volt szükség, mert a fegyintézet igazgatóságának szigorú utasítása van, hogy a volt országos főkapitányt az előírásszerű lehető legszigorúbb elbánásban kell részesíteni Nevezetesen: Nem látogathatja meg más, mint ne- gyedévenkint egyszer az ügyvédje, aki mindössze, fél óráig beszélhet vele s minden hónapban csak kétszer szabad levelet írni hozzátartozóinak. Nádosy Imre ezidőszerint a fegyencek előírásszerű cellájában van elhelyezve, egyébként pedig a fegyintézetben szokásos közös munkán dolgozik. Hogy mi a fegyencek közös munkája?... • Állampuszta modern fegyintézet. Nem a régi Iüava, nem Vác és nem Szeged, ahol egy fulladásig zsúfolt épületben vezekli le bűnét a gonosztevő, hanem egy tágas és szellős gazdasági telep, ahol a gonosztevőnek módot adnak az egészség 8 a becsületes munka megismerésére. Állampuszta nem egyéb, mint egy mintaszerűen vezetett és mintaszerűen miveit gazdaság. A gyümölcsöstől kezdve szőlőn és kerészeten A legbiztosabb és legenyhébb cso.coiédú hashajtó FQIsrakal: Vöris Rák Bratislava ftií Joöoz ár* 3 COKI megtalálunk itt mindent, ami a föld s a munka szeretető! oltja be azokba, akik ezt nem ismerik. Az egyik fegyenc kertet müvei, a másik szőlőt kapál, a harmadik gyümölcsfákat olt, a negyedik a jószágot eteti, az ötödik szánt, a hatodik boronái, a hetedik vet, a nyolcadik arat, vannak, akik léién kosarat fonnak, vannak, akik bognármun- kát végeznek, olyan is akad, aki gazdasági gépeket javít, vagy patkói: ez a télvizbe és sárba temetett alföldi tanya egyetlen erőfeszítése a munkának, a szórgalómnak, a megjobbulásnak s a vezeklésnek és talán csak annak olyan szomorú, akinek nincs mit vezekelni, amikor idekerült. A régi fegyházak magas kőfalaihoz és vas- pántos kapuihoz szokott embernek már az első pillanatban feltűnik, hogy' a gyümölcskertet szegélyező drótkerítésen kívül, mely igazán nem akadály annak, aki komolyan szökni akar, a rabéletnek itt semmi nyoma. Állampuszta a sző legegyszerűbb értelmében gazdaság, melyben a gazdasági munkát nem a kommenciós cselédek végzik, hanem a legyűrök ellenőrzése mellett a rabok. Egy gazdaság s az állampusztai fegyintézet között a különbség mindössze annyi, hogy itt a gazdasági cselédek esténként, a munka végeztével bevonulnak a celláikba, ahol éppen úgy áthatoIhaJatlan kőfalak és dorongvastagságu ablakrácsok mögött töltik az éjszakát, mint Szegeden, vagy Vácon, s ahol éppen úgy végrehajtják rajtuk a törvényben előirt fegyelmi büntetéseket, mint az országnak bármelyik fegyintézetében. Iládosy pontos munkabeosztását s azt, hogy ráruházták-e már a rabruhát, nem sikerült teljes bizonysággal megállapítanom. « Az állampuszta! fegyintézet közvetlen szomszédságában fekszik Harta, ahol mostanáig mindenki Nádosy Imréről beszél. Vannak, akik azt állítják, hogy amikor Nádosy Imrét péntek délben átvitték a falun, s az emberek mélyen leemelt kalappal köszöntötték, a volt országos főkapitány könnyezett. A reuma pusztitóbb a tuberkulózisnál Schmfdt László dr. budapesti főorvos előadása — Ml a reuma? — A reumás megbetegedések nagyobb nemzetgazdasági kárt okoznakf mint a legsúlyosabb fertőző bajok Budapest, január 19. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Schmidt László dr. főorvos az orvosi kaszinóban érdekes előadást tartott a reumáról. Előadásáról, amelyben ezt a betegséget újszerű szempontokból tárgyalta, az alábbiakban számolunk be: Különös módon még egész rövid idő előtt is sem az orvos világ, sem a nagyközönség nem ismerte a maga egész fontosságában a reumás megbetegedéseknek a közegészség szempontjából való igen nagy jelentőségét, — kezdte Schmidt dr. előadását. — Ennek okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a reumás megbetegedések nem oly éretelemben veszedelmesek, hogy köny- nyen terjednének egyik egyénről a másikra. Az is oka a reumatizmus pusztításai kevésbé ismert voltának, hogy a megbetegedések tulnyomőrósze nem viharos, a szemlélőt is megkapó és megrázó jelenségek, hanem csendes szenvedések között folyik le Ezzel szemben azonban, akit a reuma karmai közé kaparintott, azt alig engedi ki többé: hónapokra, esztendőkre, sokszor életfogytiglan nyomorékká teszi, ki magának és környezetének csak terhére esik. A reuma pusztításai Kivátó praktikus érzékkel az angol egészség- ügyi minisztérium is hamar átlátta a problémának nagy hord erejét és egy nagystílű statisztikai információs munkát indított meg. 49 betegsególyző kerület orvosai kaptak megbízást, hogy a rendelkezésükre bocsátott egységes séma szerint tanulmányozzák a reumatizmus gyakoriságának kérdését és az abbeli statisztikát bocsássák a minisztérium rendelkezésére. E nagystílű kollektív kutatás megdöbbentő adatokat hozott a napvilágra. Eszerint Angliában évente több mint 370.000 betegpénztári tag szenved reumatikus megbetegedésben, ami körülbelül 2 miliő font évi terhet jelent csak kifizetett táppénzben. Ebhez jön azonban még minimum 3,000.000 munkahétnek a? elvesztése. Ha most egy munkás heti termelésének az értékét csak a saját minimális életstandardjának értékével vesszük fel, tehát Angliában heti 4 fonttal, ez további' 12,000.000 font veszteséget jelent. Tehát az a kár, melyet a reumatizmus a nemzeti vagyonnak direkt és indirekt módon okoz Angliában, egyedül a betegpénztárak tagjainál körülbelül 14,000.000 fontot (körülbelül 2,283.000,000 csehszl. koronát) jelent évente. S ebben az összegben a betegápolásnak a költségei még benne sincsenek. A Stockholmban a Svéd Orvosegyesületben tartott előadásában adatezerüleg mutatta be az előadó, hogy a reumatizmus nagyobb nemzetgazdasági kárt okoz, mint a tuberkulózis. Mig ugyanis a tuberkulózis beteg egy-kót év leforgása alatt vagy meggyógyul, vagy elpusztul, addig a reumától rokkantat hosszú esztendőkön keresztül kell eltartania a társadalomnak. A reumatizmus tehát nagyjelentőségű népmegbetegedés és annak leküzdése igen komoly probléma. Mi a betegség okat Minden betegség leküzdésében a legelső feladat a betegség okának tökéletes tisztázása. E tekintetben a reumafizmusnál egész a legutóbbi időkig meglehetős bizonytalanság uralkodott. A reumás megbetegedések első nagy csoportjaként előadó az úgynevezett fertőző megbetegedési formákat ismerteti. Ezeknél egy bizonyos baktériumcsoport szerepel, mint kórokozó. Gyakorlati szempontból különös fontosságú, hogy gyakran látszólag jelentéktelen egyéb megbetegedések, mint például torokgyulladás, orrüreggennyedések, bélzavarok. különösei! pedig rossz fogak, a legsúlyosabb reumás megbetegedéseknek lehetnek következményes utón az előidézők E másodlagos utón létrejövő fertőzés szerepét tisztázandó, a berlini Cbarité II. egyetemi klinikája is a legutóbbi időben egész külön osztályt létesített a fogmegbete- gedések és a reumatizmus közötti összefüggés ta- n tűm án yozá .-.ám. Más esetekben a szervezetnek örökölt vagy 1927 január 20, csütörtök. szerzett hajlamossága idézi elő a reumatizmusL E hajlamosság lényegét a szervezet anyagos .re- müködésének eüányabb mivolta képezi Ennek indító oka pedig bizonyos belső elválasztások zavarában rejlik. Hogy a belső kiválasztó mirigyeknek fontos szerepe van a reumás megbetegedéseknél, mutatja az a különböző megjelenési forma is, mellyel a heveny (akut) reumatizmus az en * éri élet különböző fázisaiban az előadó tapasztalásai szerint lefolyik. A fiatal gyermekkorban a reumás tünetek, mint például gyakori izületi fájdalmak, alig részesülnek kellő figyelemben. A szülők rendesen u. n. növési fájdalmaknak. tekintik azokat, pedig itt tulajdonképpen valóságos reumáról van szó, csakhogy a fiatal gyermekkori reumatizmusnak éppen az a karaktere, hogy nem szokott lázzal járni. Pedig éppen a gyermekkori reumatizmus komplikálódik igen gyakran szivbántalmakkal, az eseteknek majdnem 80 százalékában. A reuma megelőzés« Ezzel szemben az érettebb korban a reuma- tizmus súlyosabb külső elváltozások, láz és izületi duzzanatok között nyilvánul meg. Úgy látszüi tehát, hogy az ivannirigyek elválasztó hatása alatt álló szervezet egészen másként reagál a reumatikus infekciókra. A későbbi öreg korban a reuma ismét megváltozik. További eleddig ismeretlen okát a reumának az előadó, szervezetünk köztakarójának, a bőr funkciójának bizonyos ^avaraiban látja. Legutóbbi időben tett vizsgálatai alapján arra a meggyőződésre jutott az előadó, hogy az emberi bőr kiterjedt véredény- és nyirokrendszerében szintén egészen önálló, belső szekréciós folyamatok játszódnak le. A bőr tehát nemcsak egyszerűen védi a szervezetet külső behatások ellen, hanem magasabb vegyi életfunkciókat is végez. A reumatiionus elleni küzdelemben igen fontos minél szélesebb körök teljes felvilágosítása, ügy az egyeseknek, mint a szakköröknek tiszta- ba kell jönniök azzal, hogy a reumatizmus is egyike az emberiség legnagyobb ellenségeinek. Itt is, mint sok más megbetegedésnél, igen fontos a megelőzés kérdése. Az iskolaorvosok különös gonddal kel’, hogy figyeljék a „reuma‘;kus" gyermekeket, különösen a torok és a fogak állandó vizsgálata nem hangsúlyozható e téren eléggé. A tradicionális összefüggésnél fogva, mely a nedves lakások és a reuma között van, az egészséges kislakások problémája e tekintetben is külön fontosságot nyer. Gyárakban és olyan üzemekben, ahol a munkások -libája nedvessé válik, avagy azok erősebben átizzadnak, múlhatatlanul szükséges mosakodóhelyiségeknek a berendezése, ahol egyúttal mód van a nedves ruha megszólítására is. Igen fontos a már egyszer megbetegedett egyének radikális gyógyítása, miután a visszaesések talán egy megbetegedésnél sem fordulnak eló oly gyakran, mint éppen itt. Nem hangsu’yozható eléggé a kezelés után huzamos lábadozési idő szükségessége. Nagy súlyt kell az első megbetegedés gyökeres gyógyítására helyezni. Nem Ítélhető el eléggé az a sokszor szakkörökben is felmerülő nézet, mely szerint a reumatizmus gyógyíthatatlan betegség. Éppen ellenkezőleg, alig van más megbetegedés, melyben a "kellő megértéssel, kellő hozzáértéssel, a kellő időben történő céltudatos gyógyítás ilyen kiváló gyógyeredményeket tudna felmutatni A kendő megint divatos Pdri$, január. A divatnak ismét megvan a maga szenzációja: visszatérés a múlthoz. Divatos lett újból a kendő; a színes selyemkendő, amely a múlt század ötvenes éveiben takarta a legelegánsabb hölgyek vállait is. A kendő, a nagy, díszes selyemkendő mindenkor délszaki viselet volt s a mórok révén került Spanyolországba. A nagy grana- dai selyemkerdők, a diszes sziciliai fekete selyemkendők a nagy rojtokkal, majd a ve- lc~eei kendők szinte évszázadokon át diadalmas diszei voltak a női öltözéknek. A XVII. század francia divatja fosztotta meg azután a kendőt uralmától, mígnem megint diadalmaskodott, amikor III. Napóleon nőül vette a szép Montijo Eugéniái A ragyogó spanyol hölggyel köszöntött be a kendő a d :vatba, hogy azután megint eltűnjön s csak néha- néha kerüljön elő Otero, vagy Saharet vállain. Nos, a kendő ismét hódító útra indult. A' legnépszerűbb francia színésznő Raquel Mel- ler, nem vesz föl már estélyi ruhát selyem vállkendő nélkül. Ezek a vállkerdők szines crépe de chineből, vagy pedig crep georgette- ből készülnek s a legváltozatosabb színekben és díszítésekben ragyognak. Egy párisi újságíró megszavaztatta a száz legnépszrrübb francia színésznőt: helyeslik a kendő divatját, avagy szebbnek tartja a szabad vállat A száz szavazatból 63 nyilatkozott a kendő mellett. A kendő igy nagyobb többséget kanott. mint amilyennel Mil- lerand-t megbuktatták. Érdekes, ho<?y a kendő divatosságáva! kapcsolatosan egy élelmes kereskedő már is snauyol kéneket és Carmeti- fölvétetóket hozott forgatómba. A kendő divatja különben mást is jelent: a jósok azt mondják, hogv óiból a spanyol, illetnie? az argentínai táncok jönnek. A cbnrtóstort meg fogja buktatni a tangó ecryik változata. Pe-k{ sem fog csodálkozni rajta: a welzer bukása óta mindent el tud képzelni a világ. 4
