Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-19 / 14. (1348.) szám

8

'OTíXGM-AVAGfe.UHTRIi/M?

1927 január 19, szerda.

TAÖVÉSZEI'IRODALOM. Képzőművészetünk válsága

srr Megjegyzések Flache Gyula válaszára — Irta: Tichy Kálmán L

K Rozsnyó, január,

i örömmel állapítom meg, hogy cikksorozatommal sikerült rábirnom Flache kollegát arra, amit másként nem tudtunk elérni: hogy egyesületünk ügymenetébe, terveibe némi betekintést adjon. Ez a betekintés ugyan most is erősen hézagos, de egész közgyűlésre kívánkozó tárgysorozatunkat úgysem tárgyalhatjuk le a P. M. H. vendégszeretetéből, annak más a helye és módja.

Mivel azonban Flache válasza sem meg nem cáfolt, sem aggályaimban meg nem nyugtatott viszont néhány múltbeli eredmény kedvező elő- térbeállitásával igen alkalmas arra, hogy mai helyzetünkről derűs, de hamis képet adjon, — kénytelen leszek a kulisszák mögötti kendőzetlen sötétséget még részletesebben megmutatni. Ez nemcsak szükséges ügyünk érdekében, de reá Flache néhány tendenciózus beállítása egyenesen kényszerít.

Sorra veszem Flache válaszának pontjait.

A „vezetőség" kitétellel szándékosan éltem, nem akartam nyilvánosság elé vinni azt, amit Flache maga tett most: hogy ő egymagában a vezetőség. Mikor ebbe a gyűjtőnévbe engem is befoglal, ezzel enyhén szólva, legalább is igen rossz tréfát üz, miután előbb éppen arról is szóltam, hogy választmányi tagságom dacára egy év óta semmit nem tudok az egyesület ügymenetéről, vagyoni helyzetéről, terveiről, kilátásairól. S a keserű szatíra éppen ott van, hogy mikor Flache Gyula beszél a nyilvánosság előtt, ezt mindenkor az egyesület képviseletében, de az egyesület tagjaival, választmányával való minden nexus, szellemi kontaktus, az intenzív, bensőséges egyesületi élet kritériumai nélkül teszi. Tervei, elképzelései, kijelentései a Flache Gyuláé, de nem az egyesületé, éppen a szerves kontaktus hiánya miatt.

Mindjárt ehelyütt szóvá teszem, (mert nem civakodni, kellemetlenségeket mondani, hanem meggyőzni akarok, arról meggyőzni, hogy‘Flache ügyvezetésének stílusa nem válik hasznára az egyesületnek), elismerem és mindenkor elismertem, hogy Flache sokat dolgozott, fáradt, lótott- futott az egyesület érdekében. Hogy voltak szép eredményeink is. De túlságos nagy árakat fizettünk értük, s a tanulságokat még ma sem akarjuk levonni. Ehhez Flache részéről is csak egy kis tárgyilagosság kellene, amit éppen nálam von kétségbe, pedig elhiheti, ezer más bajom volna, mint órák hosszat az írógép mellett ülve vitatkozni, nem tudom miért, ha nem egyesületünk érdekében tenném?

Flache helyteleníti a feltárt sebeket, rongyokat. Én éppúgy helytelenítettem már előbb a nincstelenekre adott frakkot. Bízzuk a közönségre az ítéletet. Minden esetre örültem volna, ha belső bajainkkal nem kell a nagy nyilvánosság elé menni, de mint legelői mondtam, csak ezzel bírhattam rá nyilatkozatra a „vezetőséget".

A könyvek feltárult lapjaival bebizonyította Flache, hogy hatásosan tudja csoportosítani a keze alatt lévő anyagot. De azt is bebizonyította, hogy az én általam érintett tárgyat kizárólag a maga előnyére kívánta beállítani. E részben egész kiindulásom az volt, hogy az Auróra nyilatkozat úgy fest, mintha az egyesület tagjainak abszolút biztos létet és boldogulást nyújtana. Igaz ez, vagy sem? Továbbá azt mondtam: Szlo- venszkó művészeinek nagy része másból él s nem a pikturájából. Igaz ez, vagy sem? Még azt

mondtam, hogy ha az egyesület tagjainak kizárólag abból kellene megélniük, amit az egyesület keretein, „bástyáján" belül a letelt hat év alatt kerestek, úgy abból kiéheztetett vár lenne. Igaz ez, vagy sem? Tessék csak összeadfii a Flache által felsorolt nagy számokat s elosztani hat

évre, mi jut egyre? Angyal Gézának, akit Flache „diszgój“-ként szerepeltet, jutna egy évre kb.

8.000 korona. Gwerknek 2.400, Flachenak 2.000. Ezek semmiesetre nem létalapok, csak mankók az élettel küzködésre. Rendben van, nem is mondtam, nem is vártam az egyesülettől, hogy az tagjainak teljes ellátója legyen, ez abszurdum volna. De tiltakoznom kell az általam mondottak ellentétes hatású kiforgatása ellen. És ismételem, hogy a szuperlativuszokban való nyilatkozás káros az egyesületre. A közönség mindent rózsaszínben láthat az igy beállított nyilatkozatokra, de mi, az egyesület tagjai, bajainknak saját testünkön érzői nem leszünk ettől semmivel jobban. S a közönségnek ily értelemben való felhangolása nekünk sem válik semmi hasznunkra. Angyal Géza esetében még annyit, hogy aki olyan óriási méretekben s olyan nagy rezsivel dolgozik, mint ő, annak a jól mutató összegek is csak oly sokat, vagy keveset jelentenek, mint a kevesebbet keresőknek a kisebbek. Ami pedig az egyesület szárnyain felfelé emelkedését illeti, ehhez bizonnyal neki magának lesz szava s abban nem előzöm meg.

Csak az egyesület tekintélye nyújtotta előnyhöz volna szavam. Valamely régebben fungáló, közismert és elismert, egyesedet tekintélyt ad újonnan belépő, ifjabb s a nyilvánosság/elé még nem igen jutott tagjának. De mikor uj egyesület alakul, fordítva áll a dolog. Ezt Flache is jól tudja, aki az egyesület megalkotásakor nem ok nélkül keresett fel nehányunkat közvetlen, vagy közvetett felszólításokkal aziránt, hogy a mozgalomban részt vegyünk. Régi, elismert, már fémjelzett nevek kellettek ahhoz, hogy az uj egyesületnek márkája legyen az első fellépésénél. És hogy olyan anyagot is kapjon első, repEnoch Áradd B

«— A felséges pár várjon! Lehetetlen!

— Lehetetlen —- ismételte a jelerlevő alkalmazott is rémült hangon.

Még két alkalmazott lépett a direktori irodába. A kulisszák levegőjét, miről mjtse sejtett a közönség, a kétségbeesés és félelem depressziója töltötte be. S minden izgalom az igazgató szobájában koncentrálódott

— Kilenc óra húsz perc! s legalább egy negyedórára volna szüksége, hogy felöltözködjék.

— Üzentek már a Hotel du Louvreba? — kérdezte az igazgató kétségbeesett hangon ,

— Igen, Monsieur le Directeur. Mademoi- selle Malva két órával/ezelőtt eltávozott a szállodából

Cecil kőhécselt:

— Azt előre megmondhattam volna, — jegyezte meg.

— Hogy! — kiáltott fel az igazgató. — ön ismeri Mademoiselle Malvat?

— A legintimebb körömhöz tartozik — mondotta Cecil.

— Talán tudja azt is, hogy hol van?

— Azt hiszem.

— Hol van?

— Megmondom önnek azonnal, amint elfoglalom vendégeimmel a páholyomat — válaszolta Cecil.

— Kedves Monsieur — lihegte az igazgató. — Kérem mondja meg. A becsületszavamat adom, hogy megkapja a páholyt.

Cecil meghajtotta magát.

— Természetesen — mondotta — kellő tudomásom van arról, milyen nehézségek forogtak fenn akkor, mikor a szépművészeti minisztérium . . .

— De kérem, Malva, Malva . . . hol van Malva?

— Csak nyugalom és hidegvér. Még csak kilenc óra harminc percen áll a mutató és Mademoiselle Malva három perc alatt fel tud öltözködni. Megfelelő módon és kellő tudomást szereztem, milyen nehézségek forognak fenn a szépművészeti minisztérium részéről és . . . igy magam is megtettem az óvintézkedéseket Abszolút elméleti hatalom, kedves Directeur, ^ég egv köztársaságban sem állhat fenn. Lám, bebizonyítottam. Mademoiselle Malva a Grand Hotel 429-es számú lakosztályában tartózkodik, itt szemben . . . Hop, várjunk csak' ö azonban csak ennek az átvétele ellenében lesz hajlandó eljönni.

Mellen;, zsebéből egy össze hajtőit levélkét vett elő. A’/tá* hozzátette: — Ad km Monsieur le Drerteur Mot épp ideje, hogy fogadja a/ eÍDök urai és a felséges vendégeke*.

Két perc múlva Cecilt és társasági* bármi földig hajlóién frakkos alkalmazott vezette páholyába, melyet közben misztikus alakra bár, de kiürítettek. S ebben a pillanatban a királyi pár az elnök kíséretében elfoglalta díszpáholyát, a közönség tiszteletteljesen felállott s a zenekar rázendített a nemzeti himnuszra.

— Mégis sikerült? — kérdezte Belmont a himnusz hangjai mellett. Hiába. Elvesztette a fogadást.

— Oh, yes!— mondotta Cecil könnyedén. Jelentéktelen tévedés volt az egész. Semmi több. És kerestem is rajta valamit

— Valóban? Sokat?

■— Nem, nem sokat! Kétezer frankot

A függöny felgördült, Faust kertjelenete kezdetét vette.

rezentativ bemutatkozásához, mely nyugodtan mehet a nyilvánosság elé. Ezek vitán felül álló dolgok.

Nem követem Flachét a személyeskedés terére, de ha több kollégialitással és nem a vita fölötti ingerültséggel beszél, nem azt mondta volna maliciózusan, hogy képeimen „nehéz túladni", hanem azt, hogy képeim aránylag Jds méretük mellett drágák lévén, nehezebben adhatók el. „Túladni" mi művészek csak müterem- maradékon szoktunk, könnyen eladni pedig csak édes giccseket lehet, - minden más eladás nehéz, s ha sikerül is, töbnnyire alkuval, vagy már eleve lefokozott árakkal. |Mindezt Flache is. nagyon jól tudja.

Hogy Flache maga is nem kizárólag pikturájából él, ez sem az én kitalálásom. Ha most megcáfol, nem vitázom fölötte. Nem lényeges.

Hogy több művészt a felsorolásban nem említ, az elég sajnos. Éppen ott jönnének az érdekesebb adatok s az a pár 10—15.000 koronás is nem nagy súllyal esik a latba fentebbi megvilágításom szerint. (Folyt, köv.)

rx Kinek kell Kis Brehm? A földbirtokosnak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, vadásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzotikus országok bámul ójának etb. etb.

e nnett regénye (30)

IV.

— Drágám — mondotta Eve.

Ha a nőt legalább hivatalos eljegyzés köti a férfihez, úgy megtalálja azt a hangot és típust, melyet a férfi sohase tud és sohse akar megtalálni

Ilyenkor valósággal kisajátítja magárak a nő a férfit s úgy beszél hozzá, mint az ő kizárólagos és egyedüli tulajdonához. Ez volt a helyzet Eve és Cecil esetében is. Háromnegyed tinzenkettőre járt az idő, mikor a jegyespár az opera gála-előadásáról visszatért s most a Grand Hotel aranyosfalu szalonjában ültek. Kitty és Belmont a szomszédos boudoir-ban beszélgettek.

— Yes — mondotta Cecil

— Egész, egész bizonyosan tudja, hogy szeret engem?

Csak egy válasz lehetséges az ilyen kérdésre és Cecil megadta ezt a választ

— Nagyon* szép — folytatta kedves leányos bájjal Eve. — De minden olyan hirtelen jött, nem? Igazán sejtelmem sincs, mit gondol maga rólam, drága.

— Édes kis Évám — jegyezte meg Cecil, mialatt jegyesének keze után nyúlt A nagyon kellemes dolgok, amikért sokat kell szenvednünk, mindig nagyon gyorsan következnek be.

— Mondd, igazán, igazán szeretsz? — kérdezte megint a leány. És Cecil ismét megfelelt a kérdésre.

— S abbahagyod a . . . kalandjaidat? — kérdezte kis szünet után.

— Teljesen.

— Drága Cecilem, mennyire boldog vagyok.

— Figyelj ide — mondotta a milliomos. — Mit tettem volna mást? Gazdag voltam. Unatkoztam. Nem voltak ambícióim. Érdekelt az Élet, érdekelt a művészet, de nem túlságosan. Mondhatnád, miért nem lettem filantróp. Hja! más az én vérem. Valami üzleti vállalkozásba is kezdhettem volna. Minek? Hogy megduplázzam a millióimat és közben megöljön az unalom? S mégis az amerikai vér, apám vállalkozó természetű vére követelte a magáét az én testemben. Valamit meg kellett kezdenem. Igv aztán megállapodtam az általad elkeresztelt „Kalandok" mellett. Ezek izgattak, veszélyt és újságot hoztak számomra és megmentettek a nagy unalomtól. Némelykor haszonnal is jártak, nem nagy haszonnal. Egy szóval szórakoztattak, örömet hoztak számomra ... és ezeknek a kalandokrak köszönhetem az én Évámat is.

Eve mosolygott s nem szólt egy szót sem.

— De most már búcsút intsz a múltnak?

— kérdezte.

— Oh, yes — válaszolt a milliomos.

— S mi volt ma megint az Operában? — Kemény, komoly hangon tette fel a kérdést, de a végén mégse tudta megőrizni komolyságát és elnevette magái

— El akartam mondani — mondotta Cecil.

— De hogy tudtad meg, honnan vetted, hogy ott is kaland történt?

— Elfelejted, hogy én még mindig ujság- irónő is vagyok, felelte a leány, és még mindig a lapom szerkesztőségének vagyok a tagja. Meginterjúvoltam ma este Maival mikor egy negyedóráig távol voltam tőled, ő aztán előadta. Azt hitte, én már tudok mindenről S mikor észrevette, hogy mit se sejtek az esetről, elhallgatott s misztikusan kijelentette, hogy részletek iránt forduljak hozzád.

(Vége következik.)

JkmHÁZ-ZEnE

A pozsonyi mozik műsora:

REDOUTE: Teli Vilmos. Rossini világhírű operája után.

ADLON: Az esküszegő paraszt URÁNIA: Rossz utón. Erkölcsiráma TÁTRA: Egy fogoly levelei.

ELITE: Rossz utón. Erkölcsdráma.

á' *------oo-----Az ungvári városi mozgó műsora január 18-álől 24-éig:

Szerda: Wild West rejtelmei.

Csütörtök: János vitéz.,

Péntek: Miss Cliarlestón.

Szombat és vasárnap: Van Isten Hétfő: A varázskeringő.

«l mi.......... ....... «HHI» ........... 1

(*) Peer Gynl Rimaszombatban. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Ibsen örökéletü Peer

Oyntjét péntek este brilliáns előadásban, zsúfolt nézőtér előtt mutatta be Iván Sándor társulata. A színész és rendező szempontból is óriáéd teljesítményt igénylő darab minden szépségét sikerült tökéletesen kihozni a kisméretű és vidékiesen felszerelt rimaszombati színpadén és ezért legelső- sorban is Pataky Miklóst, a címszerep kreálóját illeti elismerés, aki nemcsak hanggal, idegekkel, játékkal és nagy színészeket jellemző elánnal bírta végig a gyönyörűen megépített szerepel hanem emellett kézbentartotta, magával ragadta a dráma menetét és az előadásnak igy ibseni értelemben is centruma, lelke volt. Alakítása eseményt jelent a rimaszombati közönség előtt. Drámai előadás ily zsúfolt házat, ilyen kolosszális sikert már régen nem hozott Rimaszombatban, ilyen tomboló sikert már hosszú évek óta nem könyveltek el a rimaszombati színházi krónikások. A színész, rendező és zenei szempontból is abszolút művészi sikerből oroszlánrész illeti Kovács Katót (Solvejg), Vágó Artúrt, Cserényi Adélt (Aase), Farkas Pált, Marossy Lajost, Bókay Ferii Szabó Gizát, Tóth Magdát, Unghváry Ferencel a zenei aláfestést mesterien ellátó zenekart és a statisztériát.

(bgy.)

(*) D'Arin Beljamin nyitrai áriadé síje. Nyit- rai tudósitónk jelenti: D‘Arin Beljamin kamaraénekes, a volt cári opera basszistája, nagy sikerrel tartotta meg nyitrai ária- és balladaestjét. A művész nemes, iskolázott hangjával, kiváló interpretálásával lelkes ovációkra ragadta el a közönséget. D'Arin sikerében megérdemelten osztozott Gráll dr.-né, Kramer Ily, ki a művészt zongorán kisérte.

A szlovenszkói magyar színház műsora: RIMASZOMBATBAN:

Szerda: Varázskeringő.

Csütörtök: Őszi szerelem, színmű bemutató.

A ruszinszkói magyar színház műsora UN G V ÁRON:

Szerda: Játék a kastélyban.

Csütörtök: nincs előadás.

Kapóson: egy operett-újdonság.

Péntek: Pacsirta. Operett-repriz.

Szombat délután: Mirele Esrosz.

este: Drótostót. Operett-repriz.

Vasárnap délután: Hajt óvadászat. este: Drólostót.

dSPOR'N .

> . 'MMM-'Ü.1 " ' 'V

Szlovenszkó és Ruszinszkó sportélete 1926.

Sportkönyv — Szerkesztették és kiadják Várnay Ernő és Gruselnzky Ferenc, Kassa.

Történelmet csinálni ' mindig könnyebb,' mint azt megirni. Sportot űzni viszont már csak a legnagyobb nehézségek leküzdése árán lehet, és az ilyformán kialakult sportéletet papírra vetni annak történetét könyvbe foglalni, a legnehezebb irói mesterségek közé tartozik.

Erre a súlyos feladatra vállalkozott a szlovenszkói magyar sportirók két érdemekben gaz- dagtollu „oldboy“-a akkor, amidőn a legnagyobb áldozatok árán megszerkesztették és a piacra hozták Szlovenszkó és Ruszinszkó 1926. évi sportéletéről szóló történeti munkájukat. Sok bajjal és megpróbál la'ássál küzdő sportéletünknek, teljesen téttens'gre kárhoztatott sportirodalmunknak jelentős és póldátmutató eseménye a most megjelent 80 oldalon szakszerűen megalkotott, Ízlésesen kiállított és ügyesen illusztrált könyvecske, amely — ha nem • is a kívánatos részletességgel, — de történeti hűséggel és teljes pontossággal tiszta képet nyújt a köztársaságbeli magyar sport életéről, annak hiányairól, a fejlődés eszközeiről és arról a gazdag és kifejleszthető anyagról, a- mellyel a szlovenszkói és ruszinszkói magyar sport minden bénító ok és törekvés ellenére is rendelkezik.

A szerkesztők előszavukban megemlékeznek az eddig sikert nem hozó sporíirodalom megnyilvánulásairól. Lelkes szavakat szentelnek a sport- ujságirás itteni reprezentánsainak és munkájukhoz a sporttársadalom segítségét kérik. — Ezután Szlovenszkó sportéletének leírása következik Gru- setzky Ferenc szakavatott tollából. 50 oldalon a sport minden ágának minden részletére kiterjedő pontossággal és kritikai szemmel tárgyalja, Gru- setzky az elmúlt év sporttörténeteit. Mondanivalóit precíz statisztikákkal és képekkel illusztrálja és beszámolóját nem történetiró szárazságával veti papírra, hanem az elbeszélő könnyedségével tanulságos é. szórakoztató olvasmányt ad. Az ötven oldalon megelevenedik az elmúlt év magyar sportjának minden sikere és bánata, ami sok megszívlelendőt és meg gondolnod ót kell, hogy keltsen a sportol vezetni és fejleszteni hivatottak lelkében. Grusetzky beszámolója megmutatja azt az utat, amelyen a szlovenszkói magyar sportnak haladnia kell, hogy fenmaradhas- son és tovább virágozhasson.

Ezután Várnay Ernőnek lapunk újévi számában már napvilágot látott cikke a sportról, mint a mai idők szimbólumáról és ezzel kapcsolatban az akkor még mega’akulásra váró Magyar Testnevelő Szövetség fontosságáról szól. Várnay Ernőt szükségtelen bemutatnunk olvasóinknak. A legderekabb munkatársunk és azok közé tartozik ő, aki minden idejüket, lelkesedésüket a szlovenszkói magyar sport boldogulására és megerősödésére adják oda. Elsőrangú tóllu, sokat tapasztalt, élesszemü és szellemű sportférfi, akinek a sz’o- veüszkói magyar sport igen sokat köszönhet és tőle még na gvon sokat várhat. A Magvar Testnevelési Szövetség megalakulása é’énk bizon^iUka annak, hogy a sporfkönyvben megjelent cikkét %

NAGYVÁROSOK SARCOLÓJA

Egy gyönyörthajhászó milliomos kalandjai