Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-18 / 13. (1347.) szám
Beígrád nyug alcíminai tekint . Belliit n rémal utia elé Belgrád, január 17. Az utóbbi napoknak' pány kezdődött a külpolitikai irány miatt. A Bethlen István gróf tervbevett római ytjával demokraták uj külpolitikai orientációt sürget- kapcsolatos politikai izgalom lényegese/! ery- nek, viszont a radikális Vrema nem tartja he- liüit, miután már ma úgy Ítélik meg a Iielyze- lyénvalónak a frontvállözást, miután szerinte tét, hogy az Jugoszlávia érdekeit egyáltalán a legutóbbi napok külpolitikai helyzetét álta- nem veszélyezteti. A demokraták és radiká- Iában túl pessz.misztikusan Ítélik meg. lisok között különben nagyarányú sarjtókam-1 1 fenpyelenzági német kitebbséf sérelmei a népszövetség elölt Colban Irxh ICattowlízban amelyet most Szlovenszkó kap, legjobb záloga annak, hogy Szlovenszkó nem lesz többé a köztársaság fájós, beteg része. A Trib'uma rámutat arra, hogy most már a polgári pártok közül csak a nemzeti demokraták vannak távol a kormánytól. A néppártiak kormányba való belépése az állam kon- szolictáe'ójának az előrehaladását jelenti. A Bravó Li’du azt írja, hogy Svehla kapitulált Hónk a követelései előtt. Szlovenszkó önkormányzatáról lévén szó, tehát olyan kérdésről, mely az összes szlovák pártokat érdekli, kötelessé ve lett volna a miniszter- elnöknek a többi pánt véleményét is meghallgatni. A Ősiké S’ovo kezívüt dob Hlinkáék felé és kihívó hangon azt írja, hogy a szlovákok a 1 egm egbi zhadat! ar abb politikai ölem a köztársaságban (!) A sz1 óvá kokat ki kellett volna cktatni a ooh- tiikai ábécére, főleg arra, mik a jogai és kötelességei egy kormánypártnak. Ezt mén kellett volna tenni, még mielőtt komoly noffínksii tárgyalás-okiba bocsátkoztak velük. Máskülönben Hlinkáék kormányba jutása a demokrácia ellenségeinek győzelmét jelenti. Bohomia: Végre sikerült Svehla Trmisb’T- müve: a szlovák néppártot, amely 1921 óta ellenzékben van, visszatérítette a kormánytöbbségbe. Ezzel a cseh-mémet kormány eey ujahb polgári elemmel bővül ki, úgy hegy ma már cseh-német-szlovák kormányról lehet beszélni. Svehla, aki eddi? kisebbségi kormánnval, de mindenesetre Hlinkáék jóvoltából dolgozhatott, ma már egy szilárd többség fölött rendelkezik és ezzel a szlovák agrárius Hodzsának tavasz óta pronarált gondolata egy erős po-eári blokk létesítéséről teljesen megvalósult. A szlovákokkal olyan elem jutott a kormányba, amely szemben áll a HTadzp’nna! és amely a prágai centralizmus számos törekvésével is szembe fog fordulni. Mindeneseire kompromisszumnak kellett létrejönnie Svehla és Hl inka között. A szlovákok ugyan nem kapnák meg a teljhatalmú minisztériumot, de az eddigi rezsimet megszüntetik azzal, hogy a minisztériumot likvidálják s a likvidálás az uj és a régi kormányszlovákok ellenőrzése mellett fog lefolyni. Pra.ger Tagblatt: A polgári kormánytöbbség csak most kapott biztos alapot. Hogy milyen koncessziókat kaptak a szlovákok, azt ma még nem lehet megáll api - tand. A szlovákok nem elégedtek meg a megyerendszerrel. Az országos zsúp ószövetséget sem akarták elfogadni. Arra törekedtek, hogy a teljhatalmú miniszteri tárcát saját pártemiberükkel töltsék be, hogy a minisztérium ne legyen többé a pTágai centralizmus hivatali ex.pozitúrája. Most teljesen megszüntetik a szlovenszkói minisztériumot, elejtik a megyerendszert és az országos, tartományi közigazgatási rendszert vezetik be. Berlin, január 17. (A P. M. H. berlini tudósítójától.) A nép- szövetség kisebbségi osztályának vezetője, Colban Ériek néhány nap óta KáUowitzban tartózkodik, hogy a népszövetség megbízásából megvizsgálja a felsősziléziai németek panaszait. Colban tegnap fogadta a német kisebbségi pártok küldötteit, .eküknek nevében Ulitz német nemzetiségű képviselő kifejtette, hogy attól az időponttól kezdve, amióta Keletin Lsőszilézia lengyel uralom alatt áll, a németek részt vetlek a felépítő munkáiban és lojálisán viselkedtek a lengyel állammal szemben. A lengyel kormányok azonban lojalitás alatt a németek teljes meghódolását és beolvadását értik. Minden kulBerlin, január 17. Mint előrelátható volt, Hindenburg birodalmi elnök vasárnap megbízta Marx eddigi kancellárt, hegy a centrumpárt vezetésével alakítsa meg az uj középpárti kormányt. Marx tegnap este bejelentette, hogy a megbízatást elfogadja. Legelső munkája lesz, hogy ma tárgyaljon a német néppárt vezetőivel és megállapít- sa, vájjon meg lehet-e teremteni a szociáldemokraták támogatásán nyugvó mérsékelt kormányt. Csak a német népárttal való tárgyalás után keres érintkezést a német nemzetiekkel és. a szociáldemokratákkal, mert a helyzet kulcsa amugyis a néppártnál van. Beavatott ketrök szerint ez utóbbi föltétlenül elutasítja a Szoturális törekvést állam ellenes mozgalomnak minősítenek. A lengyel közvélemény az állampolgári jogok gyrkor’ását a német kisebbség részéről hazaárulásnak tekinti. — A németek — mondottá Ulitz képviselő — az államtól az alkotmány és a nép- szövetség által garantált egyenjogúságot, polgári szabadságot és a kisebbségi jogok csórói tb aia ti an ságát követel i k. A németek tiltakoznak az elnyomás és az clnemzetiotienitési törekvések ellen. Ulitz képviselő után a német munkások képviselője intézett rövid beszédet Colbanhoz és ennek során közölte, hogy a németek a népszövetség kötelességének tartják, hogy a lengyel államot a kisebbségi jogok tisztelet- bentartására 6zoritsa. ciáldemokratákkal való együttműködést és a rémet nemzetiek bevonását fogja kívánni. Viszont ezt a kívánságot a német nemzetiek nem teljesitik, mert a nagy jobboldali párt nem hajlandó pusztán kormánytámogató frakcióvá sülyedni, hanem kormányképessége esetén föltétlenül aktív részt kér a kabinetben. Westarp gróf miniszteri tárcák nélkül semmi- esetre sem támogatja a középpárti kormányt. Így hit Marx megbízatása szintén sok nehézségbe ütközik és most már az a kérdés merül föl, hogy kihez fordul a dezig- nált kancellár, ha a középpárli kormány megalakításának lehetetlen volta kitűnik. Egyesek szerint Marx ekkor végleg visszavonul a politikától, mások szerint azonban pártjának jobboldali részével a német Harx Jobbé dali vagy baloldali támaszt !t@r@$ A döntés a német néppárt kesé&es* van - KczelesSés a polgári blokk gondolatához — A mai tárgyalások 1927 január 18, kedd. nemzetiek aktív bevonására fog törekedni. A legújabb jelentések úgyis arról szólnak, hogy a centrum az utóbbi napokban közeledett a polgári blokk gondolatához és már nem idegenkedik a nemzeti párti miniszterektől. Guerard centrumvezér állítólag szombati fogadtatásán be is számolt Hindenburg köztársasági elnöknek a centrum uj állásfoglalásáról. Berlin, január 17. Egyes jelentések azt jelentik, hogy ha Marx missziója csődöt mond, akkor Stegerwald kap megbízatást a kormányalakításra. ő esePog könnyebben találja meg a német nemzetiekhez vezető utat. Vjszont ezt a nézetet maga Stegerwald egy berlini beszéde cáfolja meg, melyben a centrumpárti polifkus nyíltan kimondja, hogy a centrum a munkásságra va’ó támaszkodás nélkül lehe- tePen és halott. A dezignált kancellár ma délelőtt nem fogadott látogatásokat s a megbeszéléseket délutánra halasztotta. Délután Scholtz dr. néppárti, Koch demokrata és Ilermann Müller szociáldemokrata pártvezérek jelentek meg nála. Már ebből a sorrendből is következtetni lehet a ka- bineialakitási temek irányára. A néppárt frakcióveizetcsége ma délelőtt fél 11 órakor ülést tartott a birodalnr gyűlés palotájában. Síeresemann maga is részt vett ezen a fontos .tanácskozáson. ■------ ii i ii ii i11 I 11 'i i 'in ii —ii A nemzetvéde’mi minisztérium a bíróságnak nem adja ki a Gajda okmányokat Prága, január 17. Gajda becsületsértés! perében Kratcchvil őrnagy és Solovjev ellen, — mint ismeretes — elrendelték a bizonyítási eljárást, A legközelebbi tárgyalási nap valószínűleg február második felében lesz és ugyanaznap Ítélethozatalra is kerül a sor. A tárgyalást decemberben azért halasztották eh mert a bíróság a külügyminisztériumtól és nemzetvédelmi minisztériumtól ki akarta kéretni azokat az c/kmánvokat, amelyek Gajdára nézve terhelc/ek. A külügyminisztérium már hetekkel ;gzelött elutasította a bíróság kérését és most/ a nemzetvédelmi minisztérium arról értesítette a törvényszéket, hogy az okmányokat nem adhatja ki még abban az esetben sem, ’ía a bírósági tárgyalást bizalmasnak nyilvánítanák. — A jobboldali irány győzött az Ébredő Magyarok Egyesületében. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az ÉME tegnap tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen az intranzip/ens jobboldal győzött, amennyiben Eckhardt Tibor volt képviselőt választották meg újból elnöknek. Eckhardt elnöki beszédében bejelentette, hogy az ébredő magyarokat íasoista mintára óhajtja átszervezni. musxaamubXMau Szántó György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (13) Ajz advent áporodott hangulata után most felkecagott mindenki mindenki felé, hogy megtalálja keservesen elvesztett gyermekkorát. Mindenki bóhócruhábam járt és ezzel védte meg magát két hétre a (felelősségtől. Nagy uborkaorrmányokat ragasztottak az arcukra avagy szamárfüleket és ezek mögött ki törődött az elmuuM pestis borzalmaival, a császár és pápa örökös háborúival, a grófok és hercegek párívi 11 ongásaival, a hl teltv észtéit kereszteishadjáratokkal, a parasztok nyomorával és a rablólovagok garázdálkodásával. A tréfa szigetére menekültek mind nyáján, kitörő örömmel. A tréfa szigetére, ahová nem hatolt el az aszkézis fonnyadt teste. Ezidőtiájt született meg Frankhonban jó Car- nsval herceg, aki a tréfa diadalmenetének élén végigvonult az olasz tengerparttól az északi tenger partjáig. Nagyúri ajándékot adott az embereknek: az á1 arcot. Az álarc mögött együtt táncolt szekere után a nyilvános házak lánya, a ló- kupac, a céh atyamester és a csavargó énekes. Minden asztalnál mást énekeltek. János megpillantotta a sarokban a nagyorru torz- képr z\\zoTő t. Od akiáltott. — Van még ott két hely számunkra? A navy zsivajban nem lehetett a feleletet hallani. A nagyorrunak csak a szára mozgott, de a hang neim tudott a zsivalón áttörni. Tag- lejtéseiből azonban arra lehetett következtetni, hc:rry még két üres szók áll ott. János anegmdu’tt a jelzett irányban, ebben a nercben mard, hogy össze nem ütközött H^mirra1. A lánv ó,-ásr tálat vilit1, amelyen •■ntáctéti','T*’bó1 különböző tréfás, sőit nem egy trágár alakzat volt kiformálva. Méltóságteljes mozdulattal vitte a tálat és ez furcsán hatott ebben a, környezetben. Jánost szokása szerint pillaijlásra sem méltatta, talán észre sem vette. A nagy- orrú nyálasán fogadta őket, mintha már régi ismerősök lettek volna. Volt valami (kellemes ennek az embernek a csúnyaságában, 1/alán a szellemesen iveit szemöldökei, talán p bátor és mégsem szűrős sárgásbarna szeme/. Most János fele fordult. Úgy látszik, ímegismértél, uraim, amikor a herceget kísértem abban a papagáj- ruhában? Látszik, hogy az arcokat jól emlékezetedbe tudod vésni, mint mindenki, aki a rajzolás mesterségével foglalkozik. Én itt például minden arcot ismerek, holott azt sem tudom, hogy a tulajdonosa kicsoda és talán csak egyszer láttam néhány pillanatig. A kocsma ajtaján folytonosan ki és be táncoltak és támolyogtak az emberek. A táncolok hármas, négyes csoportokban, a tá- molygék csak magukban. A hóesés tegnap újra megindult és nagy pelyhek sűrűn szállingóztak, mintha pótolni akarták volna a tél eddigi mulasztását. A szűk utcákon hosszú láncokban kézenfogva járta boldog-boldogtalan a farandolet. Dél'írank tánc volt, amelyet itt csak farsang idején táncosaik. Néha a tán coliók láncát egy-egy szánkó vág fa ketté, a lejtős uIcákon nagy gyorsasággal surrantak alá a gyerekek szánkói, némelyiken meglett emberek is ültek. — íme — mondta a nagyorru — egész évben így kellene élni. Ruippreclut bágyadt tekintete kirévedezett az utcára, valahányszor az ajtó megnyílt. Tőle végtelen, messzeségben nyüzsgőit ez a sokaság, ő nem tudta mi az, szívből, nagyot, igazán kacagni. Figyelte Jánost és látta, hogy ez is osalk egyszer-egyszer mosetyodik el kényszer edzien az egymást követő bohóságokon. Mért is van ő folyton együtt ezzel az emberre], akit gyűlöl? Ebben a zsivajban olyan egyedül volt, hogy ráért elgondolkozni. De hát mért is gyűlöli ezt az embert? Megkísérelte, hogy teljes őszinteséggel számot adjon miagának e gyűlölet diáról. Valami nagyon furcsa dolgot érzett meg. Nem azért gyűlöli ezt az embert, mert Máriát szereti, hanem azért, mert ez nem fogja Máriát sohasem szeretni. Hogy az a lány, aki neki évek hosszú során át egyetlen gondolata, ennek az embernek egyszerűen neim kell. Hiszen jó, nem lehet mindenki egy lányba szerelmes, de legalább 'szánalomból mért nem akarja észrevenni ennek a lánynak a gyötrően nagy vonzódását? Valami nagy megaláztatást érzett ebben éis most már sejteni kezdte, hogy csak ez készteti arra, hogy ezzel az emberrel örökké együtt legyen. Valami alkalmat kivárni arra, hogy ő is megalázza Jánost. Egy csoport íjász most feléjük fordult és vad lármában tört ki: — Halljuk Nidhardtot! Halljuk Nid- harr dtolt A nagyorru emberke jobbkeze mutatóujjával saját mellére bökött. — Ez én vagyok. — Halljuk a parasztdalokat! Nidhardt lehajolt az asztal alá és a pád alól, amelyen ült, hosszú nyakú, héthurc/s hangszert vett elő. Az ijá'szok ismét felord/i-: totak: — Csend legyen! Nidhardt paraszt dia lo- j kot énekel! Kis rézpénzzel megpengette a hosgzu- nyaku hangszer húrjait. Aztán bejelentr/tte, ho?y egy falusi lakodalmi?, t fog meg énekélni. A kacaj végigkísérte előadását. A itr'/rme- saengerek fentkölit modorában dalolta el, micsoda különböző malscságok történnék a palánk ok és bckrcik alján, aztán a parasztok j különböző otrombaságait utánozta az ő. nve»l- ( vükön, de mindig a vándorddm cirok vére lek-, máiban. A mimre nemes pátoszát étim oly. nevetségessé tudta tenni, mint az arcokat, j amelyeket lerajzolt. Ruppreoht undorral hallgatta; és az esebenbaebi Wolframra gondolt. Lá/tta a vándorlovag szálas alakját, vállára omló aranyvörös haját és hallotta, amint ParsivAl történetének huszonötezer verssorát énekli, hárfáját pengetve Wartburg dísztermébe1!. Most Hilgur közeledett feléjük és egy rozsc/avörösre sült malacot hozott. Észrevették, hogy János mindig elhal vány odók, valahányszor a lány megjelenik. Nidhardt mosolygott. — Ugye pompás és félelmetes leány? Kocsmai királynő. Hilgur az asztalra tette a malacot. — Igen — mondotta János, — Királynő. A leány megállóit és most először a izeméibe nézett a fiúnak. Nyugodtan és hosz- ezasan, mégsem fölényesen. — Hallod? — mondotta mosolyogva Nid- bardt. — Királynő vagy. — Hallottam már sokszor effélét — mondta Hilgur. Most vad harci diai hangzott fel a „Vcrös Elefánt" felől. Ezúttal nem a herceg zsoldosai voltaik, hanem a mészároscéh 1 erényei, akik egy tiz ö! hosszú hurkáit hordoztak körül a városon. Amint be’éckedtek, libasorban, a hurkát mint egy óriáskígyót hozták izmos karjaikon. A dér ékvast asisáru hurka egyik vége még a „Vörös Elefé.nl‘‘-ban volt, amikor a másik benyomult a „Három Szemesen" ajtaján. A hentes1 egényck harci dalát az íjászok nagy nevetése fogadta. Végül is az asztalra fektették a hurkát, ahol szeld esni és uy-eMesni kezdték. Már a felsővárosié! kérdve kóstolgatták a lerlddörbözcbb rendű és rangú emberek, mondta büerP'én az egyik henM'Mvéhv és ír ér alig látszk, bc^y keves- bedett. Ebének a kegyelmes herceg ikanya- rilolt belőle. (Folytatjuk.) 2
