Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-16 / 12. (1346.) szám
^I®GAI-A^A<k1JARHmLaB 1927 január 16, vasárnap. KISVÁROS „Longh-temple" . .! Tulajdonképpen az egészben nem is ez a fontos. A „longii-tenipití". Egyszerű, kopott és komiszán kicicomázott kis bődé ez, kívül egy szőke, blazirtarcu pénztárosnővel, egy nyurga suhanecal, aki invitáló kedvességgel hajlik be a bámuló tömegbe: — „enirez més dames et mes- sieurs" ~ éj egy snassz kis tükörszobával, ahol tetazésszerint pohosnak, ferdének, vagy hórihor- gasnal: láthatja magát az ember. Mondom, a „longh-temple" nem is fontos a dologban. Kisdiákok és a vasárnapi munkátlanságban élvez- kedő cselédek botlanak csak beléje, ha a páma- pos kisvárosi vurstli tombolasátrát és „palackhor- gásaó" sátrát is megcsodálták, körhintázás utáni émelyedő gyomorral. A „longh-temple" — jő- szemu ember látja — csak az előkelő és titokzatos eim miatt van, ami kékalaku cégtáblán fehér betűkkel bevilágítja a migypiacot és felhívja a figyelmet a ringlspilre, a fő attrakcióra, amelyik zeneszerszámmal, bohóccal, hintával, üstökös- formába illesztett villanykörtékkel ott terpeszkedik a vurstli főhelyén. Napszálltakor kigyul az üstökös, a többi 1 lámpával, megindítják a zeneszerszámot és a Ilin- j tát: az üzem megindul, pontosan, és mindén rom- j li és haudabandázás mögött higgadtan és ész- í szerűen, mint egy füszeriizlef. amit kettős ! könyvvitellel vezet a Schwartz. vagy az Ehrlich í cég a nagypiacon. Az égjük artista meghúzza a csengőt, kezdődik a beszállás, hangok, visongások futnak bele az estébe, felszabadult cselédtemperamentumok széf-guruló kis kedélyszilánkjai. És a tömeg jön, tódul a koronás öröm felé, a lengő, forgó, őrülten motoíláló hintákba, nevető és viccelődő arccal, sokszor exkusálőn: ej, mit, megpróbálom, heccből, kuriózumképpen... Be a kuriózumból komoly mulatság kerekedik. Annyiból is komoly, mert pénzre megy, meg azért, mert az első túra után, — amennyit leg- föbbci'p terveznek, — nem lehet kiszállni... Sza- badv^le Jiem lehet. Nem megy. Mert mialatt a a c|írüs Julik és Marik és.az ezekhez tartozó le- gériykiséret visongva, nevetve, túláradó gyönyörűséggel lódul körbe a negyedik percben, az üzem igazgatója az ötödik, tehát az utolsó perc első pillanatában okosan és finom fondorlattal kiküld egy embert a futó hinták mellé: hangulatot csinálni. Esen az emberen egy hosszú fehér, idétlen ing van, ami alól, a hangulatkeltő vickándozások közben kibújik a Ihamisság vagyis az egyszerű, •szürke, mimtáspantslőn, az arcát pedig valami óriási, rózsaszál, tág, disznőfejü álarc fedi, ami mosolyog és nevetésre ingerli a „közönséget". Az ember elindul, körbe, a lendülő hinták mellett, különböző tréfás bakugrásokkal, felkap ogy-^gy hintára, beül az utasok ölébe, visít, vi- >iítat és közben lobog á hosszú ing, mint valami fehér vitorla. Az álarc nagy és bő és valami soványka munkás rejtőzködik el benne. Furcsa elképzelni, ahogy ez a kis kuli kinéz, belülről, ebben a groteszk, röhögő, luisszinü maskarában. Egész nyugodtan vághat magának egy mérges, egy sZomoru, vágj’ fájó arcot, senki nem látja, a lobogó inget látni csak és a mókás fintort, amit a gyárban illesztettek rá az álarcra és ami célszerűség és biztos hatás szempontjából jobb, mint. egy szivbőljövő, egyszerű meleg emberi nevetés. A disznófejü ember közbe-közbe színes szerpentin tekercseket bont a hintázók fölé, közben letelik az öt perc, csengetnek és — senki sem száll ki a hintákból. Hogyisne, még kérődznek a jóízű kacagáson, ami az imént végigfutott a torkukon, mint valami, aromás ital és mit, még egy korona. —■ gondolják, — „evvel úgysem leszek szegény ebb‘á Megint csengetnek, indulás közben kijön egy rijabb maskara, újabb szerpentinnel és újabb mosollyal, már kertien vannak, fenn szikrázik az üstökös, lárma és röhej, oldalt a vándorkocsi mellett nyugodtan, tisztán, elmésen kattog az elektromos gép és a duhajkodó, csinnadratták é- sikolyos, éjfélbehajló estén a főnök ur pedánsan. elégedetten megcsinálja a napi kasszát... Goldstein a „törökCi Goldstein urnák cukorka-bódéja van a kis- piacon. Évek óta ott látom a kétlépés hosszú, zöld bódéban a gyümölcs és mézes pogácsáit előtt kihajolva, kínáló arccal. Néha meg, holtszezon idején, az apjára hagyja a boltot, ő pedig bejárja kis köszörűgépével az utcákat és kiclesiti a város késeit. Mindig láttam, hogy Goldstein ur élelmes és a jég hátán is megélők szektájába tartozik. Minap megint megláttam Goldstein urat. Nem a bódéban, nem is a köszörűgép mellett, bánéin igen érdekes és bizarr szituációban. Goldstein a nagybazár sarkán, állott égj: magas ládán. Piros kiolt keleti öltözet volt rajta, irány zsinórozással, bojtos kis kucsmával: Gúláidéin ur tülöknek öltözött. Állt a láda lótején, élőt le másik ládán színes cukorkatornyok, amik- - bői hangos szóval, és egész tiszta, magyaros dia- ’ taktussal kiná’gatott fzet egy koronáért. Olyan szégyen nélkül, otthonosan, snájdigu és Iörökösen állt a vörös, török jelmezben Gold. • síéin ur, hogy csodálkozni kellett rajta, hog; olyan jól beszél magyarul. Mig ott álltam egyre többén vették- körül.’ Nagyvásár volt éppen, mozgó, lármás délelőtt és a festett, csapnivalóan komisz cukorkákat pillanat alatt el is adta. Csak álltam és néztem ezt a primitív ki? zsidóférfiut ott a sarkou, abban a vörös komédiában, áld egy nap becsukja a pangó, üzletfelén kucséber bődét és varrat magának egy piros, török ruhát, bojtos kucsmával és ugyanebben a kisvárosban, egy sarokkal odébb odaáll cukorkás töröknek. Értékes és igen komoly élmény volt látni ezt, Goldstein urat a piros bugyogóban, meg a „longh-templet, meg a bohócokat és a szerpentineket, amik a hangulatot csináljál':, mosolygó arccal és ötletesen, amik bizarrok és komikusak, bohókások és komoljdalanok és mégis a legvéresebben komoly dolgok, amik előtt elmegyünk öt- venen cinikusan és lemosolygón. okoskodón és fölényesen és százan mégis megállnak mellettük jóleső, gyerekes odaadással. Mert kell, kell nagyon ez a lárma, szerpentin, haudabandázás és vörös jelmez, kell ma a móka és a „más", ma ez észszerű, komoly és célravezető és meg kell hajolnom Goldstein ur, meg a „longh-temple" főnöke előtt, akik jobban értenek a tömegpszicholőgiához, mint az egyetemi fanárok... Nagy Mid !5B0R3 PÁRISI NAPLÓ írja: Márai Sándor. — Mesokovezd, Hortolagy — dtrásra, mint én gondoltam Buffalo Bilire. Különös, hogy szét vágyniuk sáónvia ©zen a csillagon mi embereik, csak vágyakozni tudunk egymás után, s milyen exotikusak vagyunk egymásnak. Elképzelem, hogy ©gy samfrajnoiiscói moziban egy kisfiút megejt Hortobágy exotiikruma, s olyan lelmondiiatad- I lan friss vágyakozással iud gondolni a mese- | beli Debrecenre, .a titokzatosra, mint én gon- í doltam Texasra. Látom a főlhamályíbam a ! kisfiú profilját a francia mama mellett, csillognak, a szemei, egészen elörebajoOt, elfeledkezett az amerikai 'mogyoróról. Lehet, hogy fiz 'év múlva egymás hasát fogjuk szarkáim bajouettökkel Galíciában. De ebben a . pillanatban nagyon közéi hozott kettőnket egymáshoz Hortobágy, szeretném kinyújtani a. kezem a sötétben és .megisimogaitni a fejéit, ha nem félnék, hogy ebben a zord világiban az anyja még félreérti ezt a mozdulatot. Jólesik nékem, hogy7 ami nekem Hortobágy, az neki exotifoum, .ahogy ami nekem Bár is, az neki mindössze egy lakás valamelyik párisi ház negyedik emeletén, s néhány uitrn, s nűnd- öfísze egy élet. — Hortolazsi — mondja a szünetben a kisfiú. — Te láttad, miaum? Láttad, ahogy a; kötéllel megfogta a lovat? Ez a meiierje. mon trésor — mondja az anyja, aki már túl van az első nyugtalanságokon. Először Kínát mutatták., .a kék folyót, de ez olyan reálisam messze van, olya® fájdalmas realitással van az egész Kínában, .a sárkányok, nagyhastij istenek, görbe kardok, bolsevikiek, máijbagoé angolok, eopftalain generálisok, kis, modern német sapkás hősi halottak. s F-emg Yu Siaing, továbbá Tsang So Lio urak hadvonalai között, hogy a kis fiú, aiki egy sorral előttem ült a. délutáni előadáson a moziban, meg se mukkant, csak szerényen rágta az amerikai mogyorót, s nem intézett Kína felől kérdéseket az anyjához. Kína, az Kína, ezzel tisztában volt, látta a térképen is. Aztán a francia köztársaság elnökének gratuláltak újévre a nagykövetek, s mikor von Hoesch ur, a német követ porosz sisakban megjelenít a. vásznon, többen fütyülni kezdtek, s a kis fiúit ez mulattatta, mert ő is fütyülni kezdteti .Aztán szomorú akrobaták csináltak valamit az Eiffel-tornyon, s rögtön utána a Páthé-Journal fö^etitette ezt a bét szót.: Mesökovezd, Hortölagy; (Színes.) Mi az, Hortolazsi? ... -— kérdezte a Iris fiú a mannáitól. A mama. neon tudta. A kisfiú ismerte a mamát, s ezért mesokovezdef már meg se kérdezte, amiben teljesen igaza volt, mert egyrészt nehezebb kimondani, másrészt mérget lehet rá venni, hogy a maima amúgy se tudta. A kisfiú fészkelődül kezdett, rosz- szul ült, s izgatták ezek a titokzatos szarvak. Ha a Kongót vetítették volna, a kisfiú meg se moccan, mert azt már ismeri. De hortolazsi titokzatosabb volt, mint a Kongó. S egy pillanat múlva már mutatták is. Nem, ez Mezőkövesd itt, amit Balhé ur önzetlen ,propagandával először mutat be nézőinek. Szép, színes Mezőkövesd, templomból jönnék a parasztok vasárnap délelőtt, csizmásán, ködmönösen, nyomukban, az asszonyok azzal a különös fejdisszel, a lányok cifra pártáikban, a legények derék re aggatott kötővel. az idősebb asszonyok ünnepélyes fekete gáláiban. Az operatőr egy öreg-öreg koldusasszonyt mutat meg premier plánban, olyan öreg, vakisi, gyámoltalan ez az anyóka, az arcát ellepik a legyek, nem is hessegeti el, könnyes, nyugtalan aggastyán szetmekkel hunyorog 'a gépbe, Luxorban, ahol milliónyi a légy, láttam csak az arabokat ilyen afrikai közönnyel tűrni a legyek szemtelenségét. Kelletik magúikat ezek a. mezőkövesdi lányok a fotograíáló gép előtt, belenevetnek a lencsébe kedves, ovális, barna aircaikkal, szép, nagyhomloku magyar arcaikkal, szeTeitnőm elhessegetni ezt a sok Esztert és Borbálát., mert kitilódva érzem, hogy van valami idegien az aroukíban, s ez az ember itt a nagy párisi (moziban egy kicsit úgy nézd őket, ahogy én szoktam nézni ugyancsak Patlié ur révűiben Brité© generális tibeti típusait... érzem azt az idegem, részivé!len érdeklődést, ezekkel a magyar lányarcokkal, ezekkel a nagy. fekete lány szemekkel szemben, rosz- szul esik nekem, szorongok és feszengek. Mezőkövesd, az Mezőkövesd, minek azt itt ezeknek megmutatni?... A kisfiú kérdi: — Hol. van az? ... Szabó Dezső kassai előadásának epilógusa —- La >bais... — mondja az anyja,. . A kisfiú kérdi: 1 — Messze van? ... a — Külföldön van, — mondja a mama. ^ Ugyanezt gondolja most a nagy terem- j1 ben ezer ember közül legalább kétszázötven. ; A filmfeliiró mind-e dtíig nem említette meg, 1 hogy a világ melyik fáján fekszik Mezőkövesd, csak jó hanyagon odapingálta feliratnak ■ a helység nevét, s igazán nem vehetem rossznéven a franciáktól, ha nem hordozzák szá- 1 vük mélyén bevésve Mezőkövesdbe vonatkozó tauulmiányaakait. Külföldön vau, ez biztos, s ez nekik elég. De nekem különös érzés Kína. és a porosz követ között így (kiteregetve látni Párásban ezt a magyar falut,- a. maga szemérmes, gyámoltalan vasáruiapi díszében, s fáj a fülemnek hallgatni a halk vihogást, ami a áerékkötős legények láttára végigsfca- lad a közönségen, — persze, minek hord ! legény ember kötényt? ... — de most már j azonosátottaim imagam mindezzel, ó hányszor és hányadszor, egy kissé nyugtalanul, ezek- : ben az években, hányszor kellett így hango- : san és hangtalanul exponálnom magam idegenben egy magyar .tájért, ami mellett odahaza behunyt szemmel utazok el a vasúti kocsiban. Gömbakácok állanak a templom körül, a pap lépdel (ki a sekrestyéből, harangoznak Mezőkövesden, süt a nap és porosak a fák. Nem alszik még ez a kis francia fin?... Nem alszik, mert Hortolagy érdekli. — A sok ló!... — mondja azon a gyerekhangon. amiben benne van minden gyermekkor első eíteodálkozása az ismeretlennel, Verne Gyulával, a Hortdbággyal, a Marssal, a íitol:za.to- san messze derengő élettel szemben, ami tele van ilyen csodálatos dolgokkal, mint ©gy ménes a Hortobágyon, vagy a rézbörü indiánok a TiizföMön. S érzem, egészen (különös biztonsággal érzeim, hogy ez a gyerek most pör- gekalapos Fekete Nagy András hortobágyi ménesmester laisszőmüvészetét pontosan azzal az odiaiadássaal bámulja, ahogy én bámultam Buiffalo. Bili cirkuszában egy sovány Bőr-, harisnya lasszómüvészetét valamilkor, — s pörgekalapos Fekete Nagy András a pásztor- tüz .mellett a hortobágyi pusztán, ahol köd- möniön heive rész ve a bográcsban binkapörköl- töt főz magáinak, úgy hat most erre a- francia íMisfiura, mint reám hatott az Aztékok kincse, vagy a bü Puidk, áki a szél járásán megérzi az ellenség nyomait. — Ó nézd, ó nézd — mondja lelkesen az anyjának a kisfiú, mert Pörge Péter megint elpányvázott ia száguldó ménesből a mozi operátor orra előtt egy kétéves csikót. Nyakig benne vagyok a gyerek ktpigulatábam, aani rendkívül komípliikátt az én számomra. Különös nekem, hogy ez a kisfiú csillogó szemmel bámulja itt azt, ami nekem a Hortobágy, hogy exotikumnak érzi azt, ami nekem a hazám, a kenyerem, a anindennapoan és a vasárnapom, s laimti neki regény, távolság, Ivina, vagy még annál is messzebb valami, az első | nyugtalanságok egyik ködös dotaiilleja, az i első kalandvágy fátyolos cél ja talán, s hogy I olálvás előtt úgy gondolhat Fekete Nagy Ara-1 A nagy port íelvert ' kutturboirány, amely Szabó Dezső kassai szereplése folyamán a nagynevű magjrar iró s a Renaissance KuíiuregyesiUet közötti _ ellentétek kapcsán nemcsak Szlovenszkő, hanem Magyarország közönségét is sokáig foglalkoztatta, befejezést nyert. Ismeretes, hí>gy Szabó Dezsőnek a Kassai Újságban közzétett vádjaira, amelyek szerint őt a Renaissance érzékenyen megkárosította, amüior a három előadás bruttó- bevételének 40 százaléka, mint a kikötött tiszteletéi j fejében, mindössze 4800 Kc-v-t adott neki az ígért, és várt 10.000 korona helyett, — A Renaissance Kulturegyesülét vizsgálatot kért maga ellen s a különböző társadalmi egyesületéi: tekintélyes képviselőit, valamint a rendőrhatóságot felkérte a számadások felülvizsgálására. A bizottság tegnapelőtt este megtartotta a revíziót s megállapította, hogy a Renaissance elszámolásának helyessége minden kétségen felül áll. A három előadás összbevétele 11.500 korona volt, amelynek 40 százalékát. 4800 koronát, adtak Szabó Dezsőnek tisztelctdiiképpen. Némi elnézést azon ,a ponton érdemel a fiatal lculturegyesület, amely anjmgi erejének meghaladó munkára. határozta el magát, hogy Szabó Dezső abbeli kérdésére, hogy mennyi a várható összes jövedelem, azt felelte, hogy ez az összeg kb. 24.000 korona". Szabó Dezső ennek a bevételnek 40 százalékát várta, amely összeg tényleg 10.000 koronát lett volna ki. Evvel szemben a három előadás nem vonzott olyan közönséget, amely minden helyet megtöltött volna. Ilyen ház csak az utolsó előadáson volt, úgyhogy a tényleges bevétel igazolja a Kulturegycsület eljárását a 4800 koronás tiszteletdij irányában. A revíziós bizottság. — amelynek tagjai Gros- schmidt Géza keresztényszocialista szenátor, a Katolikus Társadalmi bőr elnöke, Göuczy Gábor ref. lelkész, a Kazinczy Társaság alelüöke, Szla- nik' Árpád, a Kazinczy Társaság pénztárosa,' Tollúk Gyula, Kassa város magyar polgármesteré, Fleischmann Gyula, Barkó István voltak, — a vizsgálat eredményéről részletes jegyzőkönyvet vett í$l, amelyet mindnyájuk aláírásával a közeli napokban bocsátanak a sajtó uljáu közludomásía. Táncolt «3n már Volt Ön már ItSriilragyogva a Icgcsod.jsabb Utó^itás; effcktuíokka!? bizonyára nem! Ezt a külföldi újdonságot láthatja és élvezheti a Crisfal PavHIonbsn | »Ba!i!»opka“ kávéhés, Praha 8V., GodanihB 23(1 1 Séffé „Espressó11 — ftegyedlitorss tor©k 4 SsSowonizicö ioinagyobb 03 orcelánüzlete "IHTII'IIIII TTTI l ll|‘ MIÉ || | , IIIBI«1I1> || mimili ........ I |i /|i| IB I I| — Pa usz ¥. Koiic®, F5-ntca 19. sz. (Telefon 33.) S3O0 A Rosenthaí és Meissen porceilángyárak vezérkéoviseletc. , ■ k - ... —------------------------------------------------------------~ ----------........................................ .............................................. ■ ■llWhll —1| 1PI|J|| 1111 I II ■■■IHHB I I P Ur iMIY életbizto'sildtársaság fiókigazgatóság Szlovenszkő részére, 1 ISATfSLAVA, torontóvá brána 17. fi Minden modern rendszerű életbiztosítások. ^ | erzerAmwOBVters-. r-r: c-,u rji ■jn« Műm ^ 1 ^ u ° u 5^6 J
