Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-15 / 11. (1345.) szám

I 1927 január 15, szombat ■ -----­„C sehszlovákia létének kulcsa a szí övékek kezében van” A Slovák föKünésft keltő cikke a szlovák politika önállósuló irányáról — A klsantant közeledése Magyarországhoz „A legszigorúbb semlegesség úgy a bel, mint a külpolitikában^ Amilyen masa a tanító, ahogyan gondolkozik ő. milyen a lelkülete, olyanok lesznek a gyermekek, olyan lesz a jövő. Minden fele- kezetnek meg van a maga karakterisztikus vonása, melyet rá akar nyomni az iskolájá­ra. amelyet a maga veteményes kertjének tart és méltán. Minden egyház a maga esz­ményeit óhajtja ápolni az iskolában s azt akarja, hogy a gyermekek hitének, gondol­kozásának, céljainak, ha felnőnek, hü kifeje­zői legyenek. S ez a cél, ez az eszmény egy becsületes irányzatú állam törekvésével /nem Is ellenkezhetik, mert az államok fennállásá­nak, biztonságának a tudomány mellett a val­lás, az erkölcs, a becsület lehetnek talán az alapjai? Ezért a felékezetek a szabad vá­lasztás mellett mindig oda törekedtek, hogy képezd éket is tartsanak fenn, ahol saját ké­pükre formálhatják a tanítójelölteket. Ezért, ha ez a terv igaz és ha az iskolai autonómia a felekezeti tanítók kinevezését vonná maga után. ez amellett, hogv mondom, a legmerészebb iogelkobzást jelentené, más­felől a felekezelek legbensőbb életébe való jogtalan beavatkozással a lehetetlenségek egész láncolatát vonná maga után. Mert ki biztosit bennünket afelől, hogv a kinevezett tanitó a felekezet hagyományaiban nőtt-e fel s nem fog szembehelyezkedni a fentartó feT lekezel szellemével, felfogásával stb? Nem hiszem azért, hogy akadjon olyan felekezet, tartozzanak bár hivei akármelyik párthoz, melv ezt a törekvést ne merényletnek minő­sítené. Egv ilyen rendszer a magyarság szem­pont iából pedig egyenesen elviselhetetlen lenne, a magyarság halálát jelentené. Az is­kolákban a tanítók államsegélyénél és az is­kolák benső autonóm életébe való jogtalan beavatkozás miatt már eddig meggyengült a tanítók magyar szelleme, ennek következté­ben hiányos a gyermekek magyar szellem­ben való nevelése, holott e neveléshez a ma­gyarságnak törvényes joga van. Mi történnék akkor, ha a kinevezés ténye által az egyház­tól függetlenített, idegen nevelésű, lelkű ta­nítók kezébe kerülne a jövő nemzedék lelké­nek formálása? Én azt hiszem, hogyha az iskolai auto­nómia másképp minden tekintetben kielé­gítő volna is, de a tanítók szabad választása kihagyatnék belőle, már csupán ez egyetlen hiányosság miatt nem is érdemelné az auto­nómia nevet és alkalmas volna a legtelje­sebb bizalmatlanság felkeltésére, a felekeze­tek, de főképpen a magyarság szempontjá­ból. Mert mig az előbbiek egyházuk benső életébe való elviselhetetlen beavatkozást lát­nának. benne, ez utóbbiak szemében eggyel több ok volna ez az elcsebesités vagy elszlo- vákositásra. Kettőzött figyelmet érdemel azért ez a kérdés minden szempontnál. Legyünk résen! Magyar, román, angol *tb. ntlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáré ntlcveleioek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggé eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. Prága, január 14. A szlovák néppárt kép­viselői és szenátorai ma újból összeültek, hogy meghallgassák a kormánnyal tárgyaló küldöttség jelentését. A Lidové Noviny érte­sülése .szerint ezek a tárgyalások nem elégí­tik ki a néppártot, mindamellett remélik, hogy a párt és a kormány a mai tanácskozás által közelebb jut egymáshoz. A Národni Po­litika a tanácskozással kapcsolatosam azt inja, hogy a szlovák néppárt törvényhozói ma végleges döntést hoznak. A bizonytalanság nagy kért okoz a pártnak, mert lehetetlenné tesz minden szervezeti és agiiációs műkö­dést. Pia a párt még most sem tud megegyez­ni a kormánnyal, úgy teljesen abbahagyja az egyezkedést és tisztán szervező és agitációs munkára veti magát. A semlegesség politikája A Slovák vezércikkben foglalkozik Szlo- venszkó helyzetével s többek között a követ­kezőket irja: 1926-ban valágossu kidomboro­dott az, mennyire függ Csehszlovákia politi­kai, gazdasági és kulturális fejlődése az egész európai konstellációitól és a földrajzi hely­zettől. Három komponens: Prága központi fek­vése Európában, az állam komplikált nemzetiségi összetétele és a gazdasági szükségesség Írják elő Csehszlovákia út­ját, amelyen haladnia kell, ha fenn akar maradni és ki akarja kerülni a nehéz és veszélyes megrázkódtatásokat. És ez az ut: a legszigorúbb semlegesség, úgy a bel-, mint a külpolitikában. Cseh taktika a szlovák kérdésben. Az elmúlt évben a szlovák kérdés min­den más probléma fölé emelkedett. Prágában komolyabb politikai körök, akik látják Euró­pa fejlődését és akik fölismerik Szlovemszkó fontosságát a köztársaság e tiszte ne iája szem­pont jából, mozgalmat indatsottslk azirányban, hogy fölébresszék a cseh közvélemény figyel­mét a szlovák ügy sürgősségére. A választá­sok után, autókor a polgári blokk győztesen került ki, szükségessé tette a cseh-német polgári blokk megalapítását, mert a régi nemzeti koalíció polkája Stránsky és Beme© nyomása folytán likvidálta azt a politikát, amelynek jelszava volt: megegyeztünk, hogy meg fogunk egyezni. A nemzeti koalíció át­; engedte helyét a németeknek. Svekla kor­mányt alakított a németekkel és velük egé­szen uj politikai érát kezdett. Az uj ko/r- mánykonstelláció igein jókor jött a Hradzsin- •nak. A csah-néuiet Svehla-kcrmány egybe­esett a francia-német közeledéssel. Nagy volt az öröm a cseh és német táborban. S mig Prága a németek előtt kapitulált, addig a szlovenszkói ügyben a régi álláspontjára helyezkedett, kézzel mogsimogatni a németeket s a A taktika egészen átlátszó volt, a bal­jobbal megfenyíteni a szlovákokat, a néppárttal való tárgyalásokat a vég­telenségig elodázni, ezzel időt nyerni, amíg vagy uj külügyi helyzet alakul, vagy felujulhat a nemzeti koalíció, avagy a külpolitika uj bázist nyer. A párisi sajtó a oseh-német kormány meg­alakításakor a várakozás álláspontjára he­lyezkedett, sőt szkeptikusan viselkedett. Be- nesről nem a legszebben írtak és csak ami­kor Bemos Parisba érkezett, akkor kapott egyetlen dicséretet egy inspirált cikkben a Le Temps-tól. S igy ment az 1926 végéig. Masaryk elnök szükségesnek tartotta, hogy nyilatkozzon, beszélt a külföldhöz és a saját népéhez. Nyolc éves szokásától eltérően a cseh sajtó utján is nyilatkozott. A párisi sajtó pedig Spina minisztertől kért egy interjút, aki bizonygatta, hogy a németek nem akar­ják eladni a köztársaságot a német biroda­lomnak. De mi lesz a szlovákokkal? — kérdi a külföld és különösen Párig. Egyedül Kra- mar akarta a szlovák ügyet megoldani. De ezt a nagy problémát nem lehet előadások­kal és újságcikkekkel elintézni és azzal sem, hogy Hodzsa a cseheket racionalistáknak, a szlovákokat pedig romantikusoknak minő- siti. Sőt a Stefamek-féle centralizmus sem el­intézés. Az 1926. év nagyon is alkalmas volt arra, hogy a szlovák ügyben megegyezés jö­hessen létre. Ilyen alkalom nem igen tér vissza még egyszer. A cseh politikusok Szlo- vem/szkó iránti szeretet© a gyakorlatban kö­zönséges haendlereiben nyilvánul meg, ami nagy bizalmatlanságot szül. A szlovenszkói kérdésben szó sem lehet a centralizmusról, egyedül csak az autonómiáról és arról, hogy Szlovenszkót a csehszlovák köztársaság ré­szére biztosítsák. Szlovenszkót a saját lábára kell állítani. Ez legyen a prágai állami politika célja. Csehszlovákiának a szlovákok nélkül nincsen létjogosultsága és ha róluk le­mond, öngyilkosságot követ el. A jövő politikája Az 1927. esztendő sorsdöntő lehet. Majd meglátjuk — irja a Slovák —, hová vezeti a csefa-német egyesülés a köztársaságot. Lehet­séges, hogy Prága igen gyorsan meggyőződik arról, hogy a csehszlovák köztársaság létének kulcsa a szlovákok és nem a németek kezében van. A szlovákok 1927-ben nagy munkát fognak végezni s figyelni fogják a nemzetközi politi­kát s különösen a csehszlovák külpolitikát Déli szomszédunknak uj kormánya van és Bethlen kijelentette, hogy a békeszerződések revíziója képezi kormányprogramjának egyik pontját. Ez talán válasz Ben esnek. A klsantant közeledik Magyarországhoz és ezzel nőnek a magyar követelések is. Bethlen a békeszerződés reviziója nélkül sonkivel sem tárgyal. A köztársaság fej­lődése mutatja, hogy a szlovákoknak ön- állósdtaniok kell magukat és önmaguk­nak kell dönteniük a sorsuk felől. A cseh-német viszony 'külön álláspontot dik­tál a szlovákoknak, úgy a különböző belpoli­tikai problémákban, mint pedig a külpoliti­kában. A szlovákoknak olyan politikát kell folytainiok, hogy lássa Prága, hogy Prága is függ Szlovénézkótói 9 nem pedig csupán Szloveuszkó Prágától. A magyar nemzeti párt kerületi ülése Rimaszombatkan A magyar nemzeti párt rimaszombati kerü­letének váfc&tómányn folyó évi január hó 20-án délelőtt Rimaszombatban a Polgárt Olvasókör nagytermében kerületi választmányi ülést tart a* következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó: Szilassy Bók alefeofe. 2. Politikai helyzet ismertetése; Törköly Jó­zsef dr. szenátor. 3. A magyar nemzeti párt és a szepesi néme­tek: Njtsch Andor képvisel ő. 4. A magyar iparosság a magyar nemzett pártban: Telek A. Sándor. 5. Jelentés a párt . 1936. évi működéséről: Nagy Sándor pártigazgató. 6. Országos pártváíasztmányba tagok válasa* tása. 7. Országos páirtnnpra kiküldöttek választása. 8. Esetleges indítványok. (Indítványok folyó hő 18-ig Írásban adandóik b© a párt elnöki hiva­talánál Rima szómbat'ban.) 9. Elnöki bezáró. sx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom kinesesházát, az „Ifjúsági könyvtár" első kötetét 12 koronáért könyvoszfályunknál. Szántó György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE dl) 5. — Á hazámfiai, Anatómus /mester! Ta­más CTztervita, Medárdus, a dominikánus rend tagja. — Szerzeteinik metm régi alapítások és igy talán nem is ismeretesek mindenki előtt. Mégis ez a két szerzet az, amely /messzi kele- teau vad nomád népeket nyert meg a kereszt számára. így például mindketten nagy mun­kát fejtettünk ki a kunok megtéritésében. — Mindig 'boldog vagyok — mondotta Anzelmus —, ha távoli országokról hallhatok és különösem ily magymüveltségü férfiakat. ÁmH'or asztalom igen szegényes az érsek ur í;' min unciájának asztalához képest, mégis nv , ;* üdeztetmének, ha ebédjüket házam­nál költenék el. Tamás pufók vörös arca mosolyra virult. — Nem mindennap eszünk mi sem ér­seki asztaloknál és nem is ott lehet a leg- jobbizüt enni. Vándorlásaink közepette többnyire Isten zöld asztalán, erdőn és réten fogyasztjuk el ebédünket és est ebédünket. Forrás avagy patak vizét isszuk és közben a madarak változatos csevegése szórakoztat. Sokkal üdítőbb ez, mint az érsek asztalánál órákhosszat elhallgatni, hogyan mondják el minden rossznak a császárt, aki pedig tudo­másom szerint mindenben kiváló férfiú. Élénk beszélgetés közben érkeztek meg a mester házához. A folyosón a Garam kutya és a tarkafoltos macska a hatalmas cserém- lábaeba nyújtották a nyakukat és békés egyetértésben fogyasztották annak tartalmát. A Garam udvariaseávból esry-keltőt vakbon­tott, de közben buzgón folytatta az étkezést. Az ebéd aoélkékre forrázott pisztránggal kezdődött. Tamás elandalgott a halaik kékes színén, amely kis piros pontokkal volt tar­kítva. Főtt burgonya koszaruzta a pisztrángo­kat, amelyekkel együtt lebegett az olvasztott vajban. — Mielőtt tovább folytatnám a kunok megtér illéséről szóló elbeszélésemet, ne/m mulaszthatom el, hogy ki ne fejezzem a ház úrnője előtt minden elismerésemet eme pisz­trángok elkészítésének módja felett. Anzelmus mester mosolygott. Nagyon büszke volt a konyhájára és örült, ha igazi szakértő méltányolta. A cisztercita ennek lát­szott. Nagy ügyességgel, csaknem méltóság- teljesen evett és 'külön értékelt minden falatot. — Nekem bizony vajmi kevés részem v.an a 'pisztrángok elkészítésében, szólalt meg Mária. Én ügyetlen vagyok a konyhában és ezért La Folette ügyeibe nem avatkozom. — Ez alkalmasint a szakács? Nevéről arra következtetek, hogy frank ember. — ügy van, mondotta Anzelmus. A fran­kok sok mindenben kiválóak, igy a szckács- müvészetben is. És ha őszmte akarok lenni, sok tekintetben tartam őket utánzásr arai él­tónak. A dominikánus figyelt. Eddig nem vett részt a beszélgetésben, de most megszólalt: — Utunk Neme föld ön vezetett keresztül és igy volt alkalmam meg/figyelni, mennyire átvették a frankok szokásait. Csakúgy, mint aihaey a mi népünk a németek miveltségéből sajátított el sokat. Vájjon jóra vezet-e ez? Mindenki feléje nézett. Ezen még senkinek sem jutott eszébe gondolkozni. — Mindazon szokások, szólalt meg rövid gondolkozás után Ruprecht, amelyeket a frankoktól átvettünk, nem fontosabbak a pisztrángkészilósM'él. Kom ok- belsőnkben né­metek maradtunk és-azok maradunk, amíg ember lesz a földön. Az én hazámban, ahol Hermáim birodalmi gróf uraked/ik, nem ismerik a frankok szokásait. Wartburg váró­ból indult világgá mindig a német dal, itt van az otthona minden dalnoknak, aki német nyelven zengi az istenszolgálat, az urak szol­gálatának és a hölgyek szolgálatának, a szerelemnek nemes és lélekemelő voltát. Még gyermek voltam, amikor a Hermáim gróf udvairábaiu találkozott a két legnagyobb német dalnok, Walter és Wolfraim. Walfer ur borozgatás köziben dalolt, Wolfraim ur pedig csodálatos történetet mondott el egy Pa/roival nevű lovagról. A gróf mindent le­íratott diákjaival és igy ezek a német mes­terművek megmaradnak az utókor számára. Bizonyára vannak a frankoknak is vándor- la/ntosaik, -te aki ezeket hallotta, nem hiheti, hogy amazok mérkőzhetnének a midinkkel. E percben pástétommal töltött ürti/t hoz­tak be az asztalhoz. Különböző színű saláták fogták körül a rozsdavörösre sült üfüt, amely az illatok egész légiójának kíséretében jelent meg. A cisztercita engedőimet kért, hogy az ürüt felszeldelje, amit óriási ügyességénél, csaknem kecses mozdulatokkal meg is tett. —- Ezzel, amit imént mondottál, szó1 ott Anzelmus, egyáltalában nem felettél Medár­dus testvér kérdésére. Szerintem minden- kénen hasznos, ha egyik nép átveszi a másik műveltségéből azt, amH/re szűk sóié van, ami az életét könnyebbé avavy szebbé teszi. Bizony a vándorlovagok költészete sem né­met eredetű, hanem a Provenoeből szárma­zik. Az általad emlitett Walter és Wottrem lovavcikat jól ismertem, mindkettő frank származású volt, amit nem is ti{kották. Ifjúkorom vándorlásaiban nem egyszer talál­koztam velük. <*5k is tudták, csőimgy mint iómavam, hogy hetedhét országiban melyik koosmárosnak van a legjobb bora és a leg­szebb lányai. Solt mókát követtek H a vár- urak udvarainál. Wolfram az emVubschi várurnál élt sokáig. Szerelmes volt belé a vár I minden fehérnépe, de most nem énről akarok beszélni. Hanem arról, hogy az ő gyönyörű hősitől temen ye is frank mondák feldolgozása. Maga a Parcival név ófrank nyelven annyit jelent, mint a völgyön átkelő. Az asztalvégről az inasok hatalmas csámcsogósa hangzott bele a mester beszéd­jébe. Anzelmns kiürítette burgundival telt poharát és ifjúságára gondolt. A vándorlások nagyszerű szabadságára, a sok érdekes kő­bőr'óra, akivel kocsmákban, országú,bkon, szült utcákon vagy félelmes, örökké zúgó sötét német tölgyerdekben tattá1 kozott. Elébe jöttek a napfényes dombok csillogó oviresei, a hegyek sötét fenyvesei és a kaland ck, véresen vagy nevetve. Aztán hirtelen fel­ocsúdott és révetegen mondta: — Különben a párisi Miasszonyunk temploma tanított meg engem is arra, boey mit lehet kőben kifejezni. A csúcsíves én'tés- módoit is a frank néplélek teremtette, kőbe dalolta hitét és fajának könnyedségét. — Mester, szólalt meg most a dominiká­nus, a mi népünk is nyugatról kapta a hit égi adományát és nyugatról a yárosatttcitás tudományát is. Mégis, nem tudom, vájjon a nyugati mive1 teég elsajátítása nem gyenei- tette-e sok tekintetben népünket. íme, most kelet felől irdatlan lovaimén közeleg. A mi őshazánk tájékáról jönnek. Szokásaik ugyana­zok, mint a mi Őseinké. És ueyanuey el fog­nak söpörni bennünket a föld színéről min­den nyugati mivelfségünkkel együtt ahogy mi elsöpörtük Pannónia akkori lakóit. Ijedten néztek erre a komor, mélyhangu emberre és most mindenkinek fettönt a Jánossal való hasonlatossága. Ugyanaz a fe­kete haj és nagy sötét szemek, ugyanaz a széles, lapos orr, széles, vastag rókák. Csak a bőre v-olt naptól barnított, a János sápadt­sága mellett (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents