Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-14 / 10. (1344.) szám

-^TSKGM^/VVAGVATi-mftltAP RÍ 1927 január 14, Intele. bán már ezek az indokok íb ted'jeseai elegendők a ■választás érvény tel ©öltésére, mindazonáltal a fel­lebbezés második részében rámutatnak á válaSatáis során történt szabálytalanságokra. Kolek 52 éves, holott az 1883. évi I. t.c, és a 286—1924. sz. törvény értelmiében e 40 éves életkort meghaladó pályázónak k«r- engedéliyel kell bírnia. Kcdek ezezl sem rendelkezett. Szabálytalanság az is, hogy a szavazásnál olyan képviselő is szere­pelt, aki mint póttag jelent meg olyan rendes tag helyett, áld távolmaradását nem jelentette be (egyébként a városháza épületében tartózkodót;), igy a póttag behívásáról, nem is gondoskodtak. Ezen szavazat nélkül Kolek nem kerülhetett volna be a tanácsnoki székbe s nem került volna sorshúzásra sem a dolog. Egyébként pedig a fellebbezők kérik a járási bizottságot, hogy a pozsonyi törvényszéktől sze­rezzék be a Kolekre vonatkozó bűnügyi iratokat. De különösnek látják azt is, hogy a pályázati kér­vényt Kolek Alfréd dr. aláírással látta el, őrig állami szolgálati okmányain a doktorátus nem szerepel. A járási bizottság döntése elé városszerte áit- ihető izgalommal tekint a közönség, amely nem győz eleget csodálkozni, afölött, hogy7 Keleknek ilyen jártja akadt Léván. SRapróí-napra 2 SPANYOL BETEGSÉG, mellyel a vi­lágháború ajándékozott meg bennünket, is­mét szedi áldozatait a messze Nyugaton, egye­lőre a győztes államokban. A spanyol beteg­ség azonban nem állott meg a drótakadályok­nál a világháború idején sem és ma sem fog­ja respektálni a határokat. A hatóságok ezért már minden intézkedést megtettek a spanyol nátha kellő fogadtatására és most már o, kö­zönségen a sor, hogy az is kellőképen felké­szüljön. Nem arról van szó, hogy mindenki a legkisebb meghűlésről, nátháról és köhögésről azt higyje, hogy az spanyol nátha. Nem arról van szó, hogy a közönség megijedjen és réme­ket lásson, hanem arról, hogy mindenki meg­tegye a maga körében is mindig és minden al­kalommal azokat az óvóintézkedéseket, ame­lyeket megtehet és kerülje azokat a helyeket, ahol a betegség könnyebben szedheti áldoza­tait. Mindenki kettőzötten ügyeljen elsősorban a tisztaságra, mert a tisztaság már fél egész­ség, a járványok ellen pedig a legbiztosabb óvatossági rendszabály volt és less. Ha a ha­tóságok megtesznek minden intézkedést a közönség egészségének védelme érdekében, ezt a cselységet, a tisztálkodást viszont a ha­tóságok is megkívánhatják és megkövetelhe- tik minden egyes embertől a köz érdekében. & A KAMATLÁB leszállítása Németország­ban nagy megkönnyebbedést jelent nemcsak a német piacon, hanem egész Közép- és Keiet- európában is. Azt jelenti ez, hogy a hitelélet kezd visszatérni a rendes medrébe s hogy a gyors és nagy haszon helyébe a komoly üzle­ti számítás, a megbízható adós és hitelező be­csületes kötése lép. Nem szabad lekicsinyelni ezt az egy százalékot, mert a pénz olcsóbbodá­sa éppen olyan messze kiható fontosságú, mint aminő drágulása volt. Amilyen ragy veszedel­met jelentett az egész hitelélet kizöklíenése a megengedett uzsorába, éppen olyan megnyug­tató most ez a tény, amely a tisztes polgári ha­szon és a rendes kereskedői számítás keretei­be tereli vissza a hitel kérdéseit. Ha a né­met kamatláb leszállítása maga után fogja von­ni a többi középeurópai piacon is a kamatláb leszállítását, ezzel a magángazdaság — az építkezések megindulása és az állami beru­házások mellett — olyan hatalmas lendítő erőt kap, amelytől úgy a termelő, mint a fo­gyasztó osztályok csak a legjobb eredményt várhatják. KONSTANTINÁPOLYBÓL a legnagyobb komolysággal erősítik meg a hirt, hogy a Ha- gia Sophiát, a világhírű régi mosét táncpalo­tává alakítják ói. Az amerikai követséghez már kérdezösködés is érkezett egy amerikai jássband-társaságtól, amelyben a terem akusz­tikája iránt érdeklődnek és azt a kérelmet ter­jesztik a követhez, hogy eszközöljtn ki o tö­rök kormánynál az engedélyt a világ legna­gyobb jazz-band kapellájának, amelyben a legtöbb saxophon van, a fellépésre. Ha a mos­tam török kormányról el is hisszük azt,, hogy reformtörekvéseiben a legszentebb tradíció­kat is lábbal rombolja, mégsem tételezhetjük fel azt a vandalizmust, hogy Stambul egyik legrégibb szent helyét iáncvaiotává akarná átváltoztatni. Ez a régi, a bizánci császárok korából származó keresztény templom, akkor váVozott át mosévá, amikor a XV. században a törökök elfoglalták Konstantinápolyi. A templom, a keletrómai é'oitökultúra legragyo­góbb emléke és a későbbi időkben a törökök nemzeti szentélyévé vall. Éppen azért nem tudjuk elhinni. hogy az esztelen terv mégis ki­vidéire kerüljön, Dagad a botrány az ungvári kövezetvám bérbeadása kerül A munkácsi zsupán légből kapott paragrafusok alapján utasította el a kövezetvám bérbeadása ellen beadott felebbezést Ungvár, január 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) La­punkban vázoltok azt a fonák helyzetet, amelybe az ungvári kövezet- 'és vásár vám bérlete került azzal, hogy az ellene beadott felebbezést a munkácsi zsupán visszautasí­totta. A zsupáni határozat ugyanis az elutasí­tást olyan rendeletnek paragrafusaira való hivatkozással okolja meg, amely rendelet paragrafusa egészen másról szól, mint amilyen értel­met tulajdonit annak a zsupanátus. A több száz alá írás os felebbezés beadóiban nagy felháborodást keltett az, hogy a zsupa­nátus ilyen módon intéz el egy ttöbb százezer koronás városi ügyet. A polgárság ezt a zsu­pán! eljárást a felebbezők egyenes lebecsülé­sének tekinti, akikkel szemben a zsupán még azt sem tartja érdemesnek, hogy eluta­sító határozatának komoly szint adjon. Azt ugyanis senki sem akarja elhinni, hogy* olyan tisztviselők intézik a ruszinszkói nagyzsupa ügyeit, akiknek halvány fogal­muk sincs a közigazgatási rendeletekről. Természetesen az érdekelt polgárság a zsu­pán elutasító határozatát a kormányzósághoz felebbezte meg, hogy a város vagyoni érde­keit a végsőkig védelmezze. A felebbezés főbb pontjai a következők: „A zsupán ur nem fogadja el valónak, hogy a város ügyeinek vezetésével megbízott zsupánt biztosnak nem áll jogában régebben hozott s a városi kövezetvám és helypénz- szedési jog házi kezelését elrendelő városi képviselőtestületi határozat megsemmisítése mellett a városi kövezetvám- és helypénz- szedési jogot bérbeadni és azt állítja, hogy a zsupáni biztos a 171-1923. számú kormány- rendelet 28. szakasza érteiméiben a feloszla­tott képviselőtestület összes jogait törvénye­sen gyakorolhatja g igy joga volt a fenti jo­gok házikezelését beszüntetni s a bérbeadást eszközölni. Utána nézve a zsupán ur által hi­vatkozott kormányrendeletre és annak 28. szakaiszára, kénytelenek vagyunk megállapí­tani, hogy a zsupán ur nagy tévedésben van, mert elsősorban a 171-1923. száma kormány­rendelet már nincsen érvényben, másod­szor mert ha érvényben volna is, akkor sem lenne ezen rendelet 28. szakaszából megállapítható az, hogy a zsupáni biztos a képviselőtestület Összes jogait gyako­rolhatja. A hivatkozott 28. szakasz ugyanis azt mondja, hogy a községi és körjegyzők kötelesek a képviselőtestületi, községtamácsi és bizott­sági tanácsokon résztvenni stb.<: A felebbezés a továbbiak során kifejti, hogy az ügyek „ideiglenes'" vezetése nem je­lenti egyúttal azt, hogy a zsupáni biztos kép­viselőtestületi határozatok niegmásMására jo­gosult s végül rámutat arra a hallatlan ano­máliára, mely szerint a bérleti szerződés egyik pontja teljesen ellenkezik (és pedig a közönség kárára) a kövezetvámszedési jog engedélyezésé­nek okiratával, amelyet azonban a zsupanátus elfelejtett re- parálni! ? A felebbezés azzal a megállapítással zá­rul, hogy a hely,pénzszedesi jog díjszabásá­ban több tételt ismét emeltek, a kilátásban lévő bérlő előnyére, holott az 1924 évben az akkor működött képviselőtestület a helypénz és kövezetvámdijak óvről-évre való fokozatos leszállítását, nem pedig emelését mondotta ki. Az ügynek érdekes folytatására lehet számítani^ A Verchovinán hatalmas farkasfatkák garázdálkodnak A fa’vakat Is megtámadják a kiéhezett fenevadak — Borzalmas kHz* delem az országúdon egy dragomiri gazda s a támadó falka között Máramarosmegye, január hő. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől). A Keleti Kárpátok székes pásztája ott húzódik Középeurópa és Keleteurópa határán, hatalmas ráncvelésekben választja el a podoliai síkságot a Tisza mélyföld­jétől. A hatalmas hegyláncokat sürü erdőségek bontják, amelyekben csak lassan halad előre az irtás. A középkorban az őserdők összefüggő öve húzódott itt, amelyekben alig tudott, ösvényt törni az ember. A hatalmas rengetegekben nagy vad­állomány tanyázott és a történeti feljegyzések szerint még háromszáz évvel ezelőtt sem volt ritka errefelé a bölény, Európának ez a teljesen kiveszett bivalyfajtája. Ma is nagy vadállomány­ban bővelkednek a hatalmas erdőségek s igen gyakori a medve, farkas, hiuz és vadmacska is. Ilyenkor télviz idején ennek a vidéknek valóságos csapásat a farkasok, amelyek falkákba verődnek és zsákmányt kereső útjukon lemerész­kednek az emberek közé, a falvakba s a kisebb városokba is. A farkaskaland itt most már mindennapi jelen­ség. A számtalan eset között azonban a legérde­kesebb kalandja volt Juszkő Gábriel dragomiri gazdálkodónak. Juszkő Visken járt, ahol búzát őröltetett. Liszttel megrakott szekéren az esti órákban indult haza. Alig hagyta el azodban a Visk melletti Kishocskó községet, amikor az országul két oldalán hatalmas farkasfalka tűnt fel. Juszkő Gábriel. leszámolt az élettel. Nem hitte, hogy bármi módon kiszabadulhatna a ragadozó állatok torkából. A csorda pár perc alatt körül­vette a szekeret A lovak félelmükben reszketve ágaskodtak fel a szekér rudja mellett, majd vad vágtatásba kezdtek. Juszkő Gábriel sorsukra bízta lovait, mig maga előkapta szijjostorát s a szekérre ugráló ordasoknak a szeme közé cserditgetett. A fene­vadaknak sehogyan sem tetszett a különös és csípős védelmi eszköz és nagyokat üvöltve estek vissza a szekérvárről. Juszkó látva a sikert, amelyet a maga sze­mélyének védelmében elért ostorával, elhatároz­ta, hogy most már a vértől csepegő megvadult lovait is megszabadítja a beléjük harapdáló farkasoktól. Újból dolgozni kezdett az ostor és ügyesebben forgott, mint a legfinomabb vivő- penge. A farkasok pedig vonítva, prüszkölve hú­zódtak el a heves csapások elől. Kétségbeejtő pillanatok voltak. A lovak is elfáradtak az őrült iramu vágtatásban, Juszkó sem bírta a borzalmas párbajt. Már-már megadta .magát sorsának, mikor a sötétben feltünedeztek egy közeli falu viskóinak ablakszemei. A lovak minden erejüket összeszedve vágtattak be a fa­luba, a farkasok pedig a fénytől visszariasztva elmaradoztak. A szekér sem bírta már a rettenetes sebes­séget és megerőltetést és a falu szélén alkotóré­szeire málott szét/A lovak megszabadulva a te­hertől, tovább vágtattak és csak Dragomir hatá­rában sikerült megfékezni őket. A legvakmerőbb támadást azonban Kisbocskő ellen intézték a vadállatok ki­éhezett briganlijai. Egy nap berontottak a községbe. Vlád J. görög katolikus lelkész lovai" szabadjára voltak az ut­cán, a farkasok a szerencsétlen páriákra rohan­tak és pillanatok alatt felfalták őket. Az embe­rek házukba menekülve nézték a fenevadak pusz­tító vérengzését, mert hiszen a faluban mind­össze három fegyver van. A farkasok valóságos elemi csaposai en­nek az amúgy is szegény vidéknek. A pusz­tításaik okozta, kár szinte fel sem be­csülhető. A lakosság teljesen tehetetlenül áll a naponta megismétlődő offenzivával szemben s mihelyt leszállt az este, marháival, szárnyasaival egy hajlékban összebújva, remegve várja, amig meg­virrad. A román határról érkező jelentések szerint a farkasok az állatállományban 30.000 lejnyi kárt okoztak. Marhán és lovon kivtil különösen sok kecskét faltak fel. A hatóságoknak komolyan kell foglal- kozniok a farkasveszedelem elleni véde­kezéssel. Ahogy Franciaországban hatóságilag irtják ki a nyulakat, mikor elszaporodásukkal a terménye­ket veszélyeztetik, úgy kell irtó hadjáratot kez­deményezni a farkascsordák kiirtására, vagy leg­alább is visszaszorításukra. A lakosságnak pe­dig meg kell adni a fegyverviselési engedélyt, hogy védekezni tudjanak az életüket és vagyonu­kat pusztulással fenyegető veszedelemmel szemben. — Megkorrieálta az útlevelét. Komáromi tudósítónk jelenti: M. I. Privigye járási lakos a komáromi Dunahidon akart átjutni Magyar- országba. azonban usrv az útlevele, mint a ví­zuma már lejárt. Hogy a körülményes meg- J hosszabbítási eliárás költségeit megtakarítsa, í maga korrigálta ki az útlevelét, amit a koma-1 romi Dunahid csehszlovák őrsége észrevett és M. I.-t letartóztatta. A rendőrség átadta az. államügyészségnek, . - j A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: AVION: Bezousek papa. (Belföldi film). ADRIA: Carmen, meghosszabbítva. HVEZDA: Natasa. (A forradalom romjain.) KAPITOL: Singaporei rém. (Lón Chaney). KORUNA: A vörös serleg. LUCERNA: Kis durcás, meghosszabbítva. JULIS: Tralala hercegnő. SVETOZOR: A nyomorultak. II. rész. AMERIKÁN: Königsmark, repriz. HELIOS: Ben Húr. (Román Novarro.) WRAN-URANIA (egyetlen német mozi): Embe­rek egymás közölt. VYLorzsi az adóhivatalban Morzsi leggyakrabban előfordul a konyhá­ban, sokszor a folyosón, olykor az én szobámban is, de általán minden olyan helyen, ahol valami érdekes, vagy valami meleg és puha, vagy vaM- mi ehető taldltatik. Hogy az adóhivatalban is előfordult, — amint a címből látni, — az elég csodálatos*u hangzik eleinte, mert ott ugyan, nincs semra dekes, sem puha, sem ennivaló. A kályha is inkább borzongató, meri azzal is nekünk nck be“... De az adóhivatalban tisztviselők n vannak, akik viszont tízóraizni, meg uzsonnázni is szoktak 8 igy az ehslöségi feltétel már kezd mutatkozni Morzsi számára. Hogy el ne felejtsem megmondani, Morzsi cicái lény, közönségesen szólva: macska. Fehér, de nem mindig. Különösen olyankor nem, mikor a meleg kamuból jön. Diványpdrnáim közül ki­zárólag a fehéret kulliválja és szerencsélteti be- lefekvésével, ami kuglóf-szerű gombolyagban szo­kott történni. Néha íróasztalomon taldltatik Mor­zsi, ahol az örökjáró óra ingáját- kiséri mohó szemmel, néha puha mancsával megtapogatva az üvegburát, hogy él-e mögötte az az imbolygó fé­nyes valami, vagy sem? Morzsi jelenléte akkor is megállapítható, ha ö maga nem látszik. Ilyenkor valami nem sejthető helyről olyasmi hallatszik, mintha valahol nagyon messze hangfogóval ját­szanának egy nagybőgőn: brrmmm-hrrmmm, brrmmm-hrrmmm. E titokzatos jelzések után ma­ga a főhős is meg szokott jelenni. Emberi bajok iránt semmi érzéke. Minap rémvletes kéménytüz volt egy szé.viharos sötét hajnalon, hozzánk egész közel. A folyosóról fi­gyeltem a pokoli módon záporozó szikrák, zsarát­nok röptéi, nem-e lesz baj ? Közben felhangzott a lábaimnál a „brrmmm-brrmmmegy huppa- nás és Morzsi az ablakpárkányon termett, hogy barátságáról biztosítson. A kéménytüzet pillan­tásra sem méltatta.. No aztán az adóhivatal. Itt lent van, a föld­szinten. Morzsi beszokott a tízórai meg uzsonna- máradékokra az egyik irodába. Jó falálozás után elszundilhalotl a kályhasutban, hivatalos óra után rAzárták az ajtót, másnap ünnep volt: Morzsi egész éjjel és másnapra is bennrekedt. Szabad­ságának e durva megsértése ellen éktelen ny-rá- kolással és ajlókapardssal tiltakozott, ami ugyan­az éj csendjében teljesen kárba, veszett, de más­nap mégis eredménnyel járt, kulcs sze • ■sütvén, a fogoly kiszabadiltaiotl. Az ajtó elég öreg, a karmolások helye nem nagyon látszik meg raj­ta. De — az irodai íróasztalok aktái között na'ay ramazurit csapolt a dühös és unatkozó fogoly. Revideálta az összes, restanciákat, csnznrlzntt, javított, szortírozott, körömmel és fogyat, una­lommal, éhséggel és méreggel, — gy egész hosszú éjszakája s fél napja volt hozzá, — s mint semmi sablonra és előírásra, meg szabál-yzalra nem tekintő egyén, merész ujitö ar adóhivata l ügykezelés terén, olyan alapos munka! végzett; hogy ellátott aktáit nem könnyű le*z — hegy is mondjam? — folytatólag kezelni. Meri nem aka­rom azt mondani, hogy „rendbe hoz" ". Ki tudja, hátha éppen úgy voltak nagyon jól azok az ak­ták, ahogy Morzsi elintézte? Hátha az ő elinté­zései nyomán csupa öröm, megkönnyebbülés és áldás következnék? Morzsi puha mancsa, éles körmei és fogai belenyúltak a végzetbe, ,,igazí­tottak“ rajta egy keveset. De kár less azt mosi risszaigazitani, összeragaszgalni, átmbnk ízűi, helypeirni... Hm, ezzel a MorzsivaJ, lehetne valamit kez­deni? Tyn. — Á gömori magyarság gyásza. A régi Magyarország társadalmi és politikai éleié­ben számottevő szerepet játszó gömörmegyei család feje költözött el január 11-én Runván az élők sorából. Idősb Munyai Soldos Árpád földbirtokos, a runyai református egyháznak 45 év óta főgondnoka, a Tornaijai Hitetinié- zet felügyelő bizottságának volt tagja, 82 éves korában meghalt. Az elhunyt öreg ur általá­nos szeretetnek Örvendett Gömörmegyében, amelynek minden társadalmi és politikai mozgalmában tevékeny részt vett. Halála há­rom fiát: Sóldos Elemér és Árpád földbirto­kosokat, Sóldos Béla dr.-t, a magyar Gömör- Borsod megyék főispánját, unokáit, nővérét, özvegy Jankovich Józsefnél és kiterjedt elő­kelő rokonságot döntött mély gyászba. Teme­tése az egész környék lakosságának és intel­ligenciájának részvéte mellett tegnap dél­után ment végbe Runyán. —Nagy idők tanúja. Becsből jelentik: Salzburgban e napokban halt meg 87 éves ko­rában Petrini Frigyes altábornagy, aki mint fiatal tiszt a splverinoi és a custozzai csaták­ban vett részt. Ve]e sírba szállt azok egvik utolsója, akik Radetzky zászlója alatt küzdöt­tek. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents