Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-14 / 10. (1344.) szám

4 r^sssai 'PmöAí-i'VlASCtóa-H ÍKDAE 1927 január i-i, pántok. Az állampolgársági kálvária- járás újabb stációja A belügyminiszter a volt niajrrar állampol­gárság okirati bizonyítását kívánja — tévesen Munkács, január 13. A csehszlovákiai magyar nemzeti tör­vényhozók jóhiszemülesr szavazták meg a 152. számú — csak a volt magyar állampolgárok­ra vonatkozó — állampolgársági uj alkot­mány törvényt. mert hitték, hogy addig is, mig a népszövetség az egyesült magyar pár­toknak az illetőség és állampolgárság béke­szerződés-ellenes kezelése miatt tett panaszá­ra az igazságos döntést meghozza, sok ezer magvar családon sikerül ezzel segíteni. A csalódás — mint annyi sokszor — nem sokáig váratott magára. így eltekintve attól, hogy a kérvények és a hozzájuk beszerzendő garmada melléklet bélyegei és dijai a sok szegény magyart a mindennapi falatnak a családjától való elvo­nására kényszeritette. csakhogy nyugalmat szerezhessen magának az állampolgárság megszerzésével, már az első kérvények utaz­tatásánál kitűnt, ho^v nem elé^ a sok bélyeg és okiratszerzési dii, hanem a 152. számú tör­vény szerint az igénylőt megillető jogért is vámot akarnak szedni. A kérvények első stá­ciója a jegyzői hivatalokhoz lett adresszálva, hogy adjanak véleményt, ki mennyit képes fizetni a feltété1 ek fenforvása esetén el nem utasiiható jog elismeréséért. És most meglepetéssel olvastunk a Kas­sai Napiéban a magyar nemzeti párt kassai körzete által kiadott egv hírlapi cikket, hogy a mindenféle teherrel már eléggé megnyo­morított magyarnak a kálién talált még egy csomó folytén uiabb kiadás is a nyakába sza­kadt. Ugyanis valami felhivásféle van a hír­lapi cikkben, hogy a 152. számú törvény ál­dásénak a megszerzéséhez okirattal igazolja mindenki, hogy magyar állampolgár volt és ehhez — miután állampolgárságot csak a bel­ügyminiszter igazolhat — szerezzék be a ma­gyar belügyminisztertől a bizonyítványt. Ho^v ez mit jelent, azt mindenki kitalál­hatja. Ugyebár, csak annak a magyarnak van Szüksége arra, aki 1910 január elseje óta a csehszlovák állam területén lakik, vagy aki — akár századok előtt is — itt született, mert a legfelsőbb közigazgatási bíróság 8404—1922 számú döntésével az 1886:XXII. törvénycikk 10. paragrafusa és a régi magyar joggyakor­lat ellenére ezektől kivánta a községi terhek- hez való folytonos hozzájárulást és 16455— 1923. számú döntésével ezekre mondotta ki, hpgv az osztrák törvény szerint a község kő­telkébe való felvételt kérniök kellett és er­ről határozni kellett, bár az 18S6:XXII. t.-c. 10. paragrafusa és a rávonatkoző magyar joggyakorlat világosan megmondta, hogy hall­gató1 ag szerezték meg az illetőséget és ezzel az itteni jogosan illetékes magyarok tízezreit fosztotta meg szerzett jogaiktól. Már most az Itteni magyarnak, kit jogtalanul fosztottak meg a jogaitól, születési vagy lakóhelyének hatósá"áíól kell előbb bizonyítványt szerezni arról, hogv itt született, vagy itt lakott már 1906 január elsejétől és igv a trianoni Ma­gyarország területén nincs illetősége és csak az itteni hatóság nyomozása alapján kiadan­dó iiv bizonyítvány és egvéb személyi ada­tait tanúsító okiratokkal felszerelt kérvény utián kísérelheti meg a magvar belügyminisz­tertől annak az igazolásáért a folyamodást, hogy ő magyar állampolgár volt. Tessék csak elképzelni, hogy az itteni hatósághoz beadott kérvényre és bizonyítványra mennyi bélyeg kell, ezért mennyi dijat kell fizetni, a kérvény készítéséért mennyi dii jár, azután a többi okirat beszerzése — keresztlevelek, házassági anyakönyvi kivonatok — mennyi kiadást igényel, a magyar belügyminiszter­hez szóló kérvény elkészítése, az e körüli el­járással megbízott, magvarországi ügyvéd di­ja mennyit tesz ki és emellett mily renge­teg időbe telik, mig ez megszerezhető. Ezt a költséget és kálváriát akarja ma a ma marokkal való mesrbékülési tárgyalások alatt a bürokrácia a 152. számú törvényhez még hozzácsapni — fö’öslegesen. Mert az állampolgársági kérvényhez — a 152. szánni törvény alapján — elsősorban születési bizonvilvánv csatolandó, ez mutat­ja, hoav az illető hol született és miután a földrajzból hivatalból is tudni kell annyit, hogv az a születési hely melv országhoz tar­tozott. nem kell további leutalás a magvar ál­lampolgársághoz, miután az 1879:L. t.-c. — a magyar állampolgárságról — 19. paragra­fusában kimondja, hogy: ..Mindaddig, mig idegen honosságuk be nem bizonviítatik, ma­gvar állampolgároknak tekintendők (irnpera- tivelV. 1. ak’k a magyar korona országai te- rüle’én születtek1'. Nem kell tehát más bizonyíték, mert a törvény a születési bizonyítvány alapján bi­zonyít és ettől a Irzónvitéktől senki sem fosztható meg. aki Magyarország volt terüle­tén vagv mai területén született, csakis ak­kor. ha idegen honossága bebizonyittatik. Te­hát csakis azoktól kérhet más bizonyítékot a hatóság, ak’knc-k idegen — vagyis nem ma­gyar — ál larrroteár sáriit ő maga kinyomoz­ta és hteonvitékof szerzett rá. Anitán az 1906 január 1-?e óla itt lakók mind kaptak már illetőségi bizonyítványt az 18S6:XXII. t.-c. alapján, amelyet azonban a fent jelzett legfelsőbb közigazgatási birósági döntések alapján megsemmisítettek. Nos, ezek a megsemmisitett illetőségi bizonyítvá­nyok is igazolják a volt magyar állampolgár­ságot. Mert az 1886:XXII. t.-c. 10. paragra­fusa alapján más községbe átköltözés által csak magvar állampolgár szerezhetett uj il­letőséget és ha ilv illetőségi bizonyítványt kiadott már az itteni hatóság, ezzel elismerte a volt magyar állampolgárságot, vagy — leg­alább is azt igazolta, hogy az ellenkezőre nincs bizonyítéka, tehát áll az 1879:L. t.-c. 19. paragrafusának 1- pontja. Ha igaz, hogy a belügyminiszter a volt magvar, állampolgárság bizonyítását kéri, ak­kor kérve-kérjük mi a megértés jegyében éppen most tárgyaló magyarok őt, hogy az igazságügvmimiszter szakvéleményét kérje ki arra, hogy az a fentiek szerint fölösleges és álljon el ettől a hiábavalóságtól és utasítsa a zsupanátusokat, hogy csakis a csatolt szüle*- tési bizonyitvánvok és esetleg már megszer­zett de megsemmisitett illetőségi bizonyít­ványok alaüián bírálja el a volt magyar ál­lampolgárságot. G. A. dr. Séta a tönk szélén Irtia: Mára! Sándor Paris, januárban. Nagy óvatosságot igénylő feladat beszá­molót külidieoiii a imái Páriából egy idegennek, aki itt él, s.minden személyes kétsége mel­lett kezdi lassan a franciákkal együtt nem tudni, hogy mindabban, ami most történik, nem-e nekik, a franciáknak van igazuk? Ez az első kérdés, amit most, Poincaré közel íéjeszteudős bűvésszére<plése ulán, kénytelen föltenni a külföldi publikum. Kérdés, hogy végső konzekvenciájában nincs-e igaza ennek a különösen szerencsés politikusnak, aki azt állítja, hogy a frank nem javulhat olyan na­gyon, hogy ez kevés ne lenne', s minden pillanatnyi következménye ennek a frank- jzvuilásinak: üzleteik pangása, munkanélküli­ség, az óriási belső államadósság automati­kus revalorizációja, s a nagy üzleti válság következtében illuzortussá vált aidokaikulá- ció, ami 55 milliárd javai a nyrfcrafőre meg­szavazott 1927-es budgiet alapja volt, hogy mindez kisebb veszélyt rejt és könnyebben megúszható zátony, mint a züllő frank, az infláció réme, az álüamhitel csődje, a kis- tőke pusztulása, stb.? Világos, hogy aki ilyesmit álhit, az nem financier, hanem poli­tikus. Poincaré az és szerencsés politikus. Igaz, hogy a belföldi kritika nem is ott hibázhatja PoimcaTét, ha egyáltalán hibáztat­ja, ahol nyakára hágott az inflációnak, ha­nem hibáztatja azért, hogy engedte elszalad­ni az alkalmát 170-es fontkurzuson egy ÍTanks'labiliizáoiónaik, ami, egyidejűleg a belga csodával, úgyszólván az ölébe hullott, s aminek a gondolatát is megvetéssel utasí­totta el. Az index bizonyltja, hogy ez a font- kurzus leginkább megfelelt a belföldi árak­nak, s a 170-es stabilizáció a francia gazda­sági élet sokkal kisebb megrázkódtatását jelentette volna, mint a 120-as lent, ami hozol még nem is stabil. Ez a kísérlet, Poincaré kísérlete vagy nagyon merész, vagy nagyon kegyetlen. Egyelőre egy folya­mat, aminek a végét nem lehet belátni előre; amit már megmutat következményeiben, az egyelőre ennyi: * Paris elvitat!? atuilanul a legteljesebb holtszezon jegyében indul ennek aíz eszten­dőnek. Aki francia krízisről beszél, annak gondosan kétfelé kell osztani ennek a vál­ságnak az elemeit: először Párásra, aztán Franciaországra, s Póriéiban is először arra a rétegre, amelyik Franciaországban mindég is, s az infláció alatt persze különösen, idegenekre, vagy külfölddel spekuláló üz­letekre áHitotta be magát. Egy 42 milliós lakossággal rendelkező, nyers és ipari ter­mékekben gazdag ország mindig biztosit a belföldi iparnak és kereskedelemnek egy bizonyos belső piacot, ami lehet lanyha, de ami itt, egyelőire még, nem kalásztróíálisan lanyha. A franciák egyelőre csak egy tagad­hatatlan „sous-oonsomimiati on“-r ól beszélnek, vásárlási kedvetlenségről, ami a belföldi publikumot is megejtette. A francia publi­kum reménykedik a közeli baisee-ben, az árak esésében, s nem ül föl a hangzatos transzparenseknek, amik ordítva hirdetik és ígérik a baisse-t, de legtöbbször csak a reklám egy fajtája búvik meg mögöttük. Az árak kétségtelenül magasabbak ma Paris- bán, mint voltak egy év előtt, mikor a frank jelentékenyen rosszabbul állott, mint ahogy ma áll. Páris, mint piac, mint világváros, ment „Páris11, túlságosan benne van a világ érdeklődésének gclfsodrában, semhogy az üzletmenetében valaha is olyan pangás, olyan kübaltság és mozdulatlanság követ­kezzen be, nüntoz Középeurőpa nagyvárosai­ban az inflációs érák megszűnte nyomán automatikusan beállott; de Parist ez a fél- infláoió, ez az ál-infláció, ami itt az elmúlt évben, s főként az esztendő derekán,' augusz­tus - szeptemberben lejátszódott, túlságosan elkényeztette, s olyan spekulációkba sodorta, ami föltétlenül alapját szolgáltatja a krí­zisnek. Az elmúlt nyáron Páris ipara, keres­kedelme olyan méretekre állította be magát, amiket most, mikor stabil pénzzel, félig* i meddig máris aranymérleggel kell fedeznie, nem bir kitölteni. Kevés olyan párisi keres­kedő etoaid, aki az elmúlt nyáron, miikor a font 240-en állott s az idegenek százezrei cipelték el a boltokból a pillanatnyilag olcsó árut, ne fedezte volna le -magát az infláció jegyében induló őszre és télre áruval, min­den áron, de legalább is egy 200-as fontnak megfelelő áron. Az áru közben befutott s a font ma 120; ez mindent megmond, s a keres­kedőnek, ha a „stock“-ját likvidálni akarja, nem marad más választása, mint jelentékeny veszteséggel, illetve az inflációs idő óriási nyereségeinek legalább részbeni feláldozásá­val jóval a beszerzési áron alul adni tol a készleten, amit egy zavaros spekuláció hal­mozott föl a raktáradban. Ugyanígy a francia ipar, ami ezen a nyáron óriási rendeléseket kapott a külföldtől, s természetesen jelenté­keny hányadában devizáikban kötötte le magának ez ősszel, vagy télen, szóval a közeli szállításkor esedékes fizetségeket A francia autóipart például kizárólag az inflá­ció virágoztatta föl abban az amerikai mér­tékben, ahogy -ez történt, s ha Renault ezelőtt egy félévvel a megrendelt széráa-köcsit esek két hónappal a rendelés után tudta szállí­tani, úgy ma, ahogy hire járja, 8000 kocsija áll raktáron, amin egyelőre nem tud túladni. S még sokáig nem is fog túladni, mellesleg megjegyezve, mert Párisban ma egy kis széria-kocsi ára 1000—1200 dollár, tehát aránytalanul drágább az amerikai kocsiknál, s mert Amerika ezért az összegért már ko­moly és erős tora-kocsikat szállít. S Citroen és Renault, a két európai Ford-fióka, eredeti ■elgondolásban nem luxus-kocsikat akartak ■gyártani, hanem meg akarták honosítani Európában a népszerű, olcsó, mindenki számára hozzáférhető kiskocsi-típust, ami egyelőre se technikailag, se árban nem sikerült nekik. Elég fellapozni egy párisi újság apró­hirdetés-rovatát, hogy képet kapjunk arról a kínálatról, ami a válság legbiztosabb jegye. Ma kapható már Pártiban lakás, kapható „alkalmi áron" minden a világon, s az „ckkasick" egymást licitálják alul. Az, hogy a hotel- és idegen ipar óriási krízisen megy keresztül, természetes; hogy a Claridge, s még néhány nagy hotel egy-egy emeletét kénytelen volt bezárni, hogy a színházak kedvezményes jegyekkel is csak féligre- íömött házak előtt játszanak, hogy a ruha­szalonok eszeveszetten hirdetik az „olcsó" napokat, mikor a hajdan, ah, 4 és 5000 fran­kos modellek 4 és 500 frankért vándorolnak a parisiiemne ruhatárába, hogy a Montmartre idegenüzeme teljesen megbénult, magától értetődik. Páris elszámitotta magát, berúgott az inflációtól, s ez a pillanat a keserű ébre­dés. De Páris okos és számitó, s ha fájdalmas válságon keresztül is, de hamar magához fog térni. Páris „kliensei" közé a világ leg­gazdagabb rétege tartozott mindig s fog tar­tom! továbbra is. Egyelőre persze nagy a kedvetlenség, s az amerikai olajgyáros, akinek igazán mindegy, hogy mennyit költ el egy párisi sejour-ra, mégis tudja azt, hogy Páris ma „dirága", hogy nem jutányos és nőm előnyös, s tartózkodik a pazarlástól. Páris ásít, kedvetlen, fölébredt és nagy kaizen- jammere van. * Ennek a válságnak egyik legfontosabb kteéTŐtünete a munkanélküliség, amiről leg­kevésbé van egyelőre tájékoztatva a francia publikum. A nagy áruházak „szabadságolá­sokról" beszélnek, a nagy ipari telepek lét­számcsökkentésről, s a francia kabineti egyik utolsó ülésén a munkanélküliek szá­mát 27.000-ben jelezték, ami csakugyan je­lentéktelen lenne, ha igaz lenne. A valóság azonban minden valószínűség szerint sokkal kegyetlenebb. A francia lepek ankétjai erről a kérdésről rendkívül tartózkodóak, s a meg- interjuoTt. gyárak, áruházak, vállalatok ter­mészetesen óvakodnak a részvényeik ár­folyamát hangos panasszal befolyásolni ___ Ci troen csak annyit árul el, hogy „egyelőre még egy francia munkást sem bocsátott el", s ugyanezt mondja Renault; ami a máisik ol­dalon annyit jelent, hogy az idegen munká­sait már elbocsátotta, legalább is jóréssben elbocsátotta, csökkentett munkanapokkal dolgozik, s miután az infláció alatt felnöve­kedett termelésben a francia gyárak elő­szeretettel alkalmaztak olcsó külföldi mun­kaerőt, (Citroennél, hogy a példánál marad­junk, 25.000, Renaultoál 30.000 munkás dol­gozott még a közelmúltban, s felében lega­lább külföldiek, köztük rendkívül sok ma­gyar) —, a külföldről részben önként ide- vándorolt, részben félhivatalos propagandával idetefepillett munkásság sorsa már e pilla­natban is problematikus. (Egészen melléke­sen említem meg, hogy hetek óta alig van nap, amikor ne kopogtatna be e sorok író­jához tanácsért egy-egy frissiben elbocsátott magyar munkás, aki képtelen uj alkalmazást találni, — egy tünet, ami üluzó r ítussá teszi előttem a hivatalos munkanélküliség 27.000- ben megállapított ohiifírejét, mert munkások előadásaiból tudom, hogy minden szakmában hasonló a helyzet, s mindenféle nemzetiségű munkást egyformán sújt.) Azon, hogy a francia gyárosok és termelők egyelőre kí­mélik a bár drágább, francia munkásságot, nem szabad fennakadni; de másrészt nem szabad elmulasztani minden módon óvni esetleges kivándorló kedvű hazaiakat az idevándorlástól, mert a Franciaországban rekedt magyar munkásság sorsa kezd ka­tasztrófáiig probléma lenni, s minden jel arra vall, hogy a francia válság még sokáig el fog húzódni, s külföldiek részére mind­addig nem nyílik munkaalkalom; nem is beszélve arról, hogy a megélhetés költségei, különösen étkezés, lakás, stb., jelentékenyen magasabbak az otthoniaknál. Kétségtelen másrészről, hogy a híresz­telések túlzottak, s francia szempontból a munkanélküliség Francia országban e pilla­natban még nem ölt se francia, se német arányokat. A legsúlyosabb a válság egyelőre talán a diivat-, luxus- és hoteliparban. A leg­nagyobb szaténok erősen csökkentett mun- káslétszámimal dolgoznak, és, mint egy sze­gény magyartól szomorúan hallottam, a híres „Duval-tip", ami minden ideszakadt munka- nélküli utolsó menedéke volt eddig (moso- gatólegénynek, vagy eszcájg-pucolónak ákani be Duvai éttermeibe) fölmondta a szolgála­tot. Duvai éttermei jórészt üresek. Duvai sem alkalmaz már külíöHi mosogatólegé­nyeket. ■ * : • • Ha a híres párisi drágaságot közelebb­ről megnézzük, azt találjuk, hogy kevésbé veszedelmes, mint a hire. Legalább is a kül­földi részére, aki másféle mértékkel méri az árakat, 6 azt találja, hogy London, Berlin, Stockholm, Newyork ha nem is drágábbak, de semmiesefre sem olcsóbbak; ugyanez már nem áll a Pestről, vagy Becsből idevetődöit utasra, aki határozottan drágáim fogja a hotelt, az étkezést, a színházat és szórako­zást, s drágulni fogja az öltözködést is és mér sok egyebet, — s bizony már a híres, nem­rég még legendásan olcsó taxiközlekedést is. Páris megdrágult, de a külföld sem leit ol­csóbb; ha az árai itt-ott túl is lépik a világ- paritást, nagyjából mégis bírják még a ver­senyt vele. írjunk ide egynéhány árat, min­denből a középszerű minőséget választva: egy ruha 1000, egy hotelszoba középhotelbe;' 50—80, egy étkezés 20—25, egy doboz A1 - dulla-cigaretta 17 (félesztendeje még csak nyolc), egy színházjegy 30—40, egy -férfiing 120—150, egy méter crópe de eh iné 70—90, egy kiló kenyér 2.40, egy Uírillo-kép 25.000. egy zöld házacska 1.50, egy csésze fekete 1.50—2.—, egy pár cipő 200—300, egy ut az iautobuszon 1, egy mozijegy a boulevaTdor. 15—20, egy férfikalap 250—300. Lehet, hogy átszámítva ezek az árak nem hatnak tu1 Zol­tán, de kétségtelen, hogy a francia publikum ezt nem torja el, különösen akkor, mikor szabad pályákon minden kereset ugyszólv egyik hétről a másikra katasztrofálisan mw - csökkent, s a kötött jövedelmek emelkedő • nem követte az árak iramát Lebr.nzo ■ dolog belépni ma egy nagy párisi áml ' termeibe, ahol még néhány hónap előtt délutáni órákban emberek tízezrei szőre?? - ttok, s ma üres folyósókan az áruval zsito.' polcok előlit osak a leépítésre várakozó árusítók ődöngenek. A ,jkarácsonyi vásári", amikor automatikusan reá van utóivá publikum bizonyos minimális vásárló;- . még kivárták áraikkal a párisi kereskei január a nagy böjt, és, ha igaz, a régen b harungözott b a i s s e kezdete lesz ... Nagyjában inkább valami különös tál ’ kozatlanság az, ami ennek az 1927-es pár': piacnak az árait jellemzi; mintha nem tud nák még mihez tartani magukat, s egyrev kapkodva adnák tol az árun a kereskedők, másrészt makacs és csökönyös értelmeden- Béggel várnak valami csodára, s tartják az áraikat. Például ugyanakkor, mikor a cipő- kereskedők élethalál harcot folytatnak az árcsökkentés körül, nem ritka az olyan'pá-

Next

/
Thumbnails
Contents