Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-14 / 10. (1344.) szám

,... ^jlÍ+'íljuL *-*,

A magyar kisebbségi sérelmek

februárban illetékes fórumok elé kerülnek

Lukács György, volt miniszter nyilatkozata — Az eljárás revíziójára feltétlenül szükség van

— A P. M. H. munkatársától —

Adóreformvita

a költségvetési bizottságban

Prága, január 13. A fcépviselőház költségvetési bizottsága ma délelőtt Bradács képviselő elnökletével és Englis pénzügyminiszter jelenlétében folytatta az adóreíormjavas- lat fölötti vitát. Kréifcdch kommunista ‘kijelentette, hogy a tárgyalás alatt levő javaslat komp lőtt a munkásosztály ellen. Patejdl légionárius képviselő kijelentette, hogy a javaslat sokkal nagyobb eredménnyel biztat, mint amilyet Ausztria elfogadott. A javaslattal egyesítik a különböző adótörvényeket és rendeleteket, egyes pontjai azonban nem felelnek meg. így teljesen igazságtalanul állapítja meg a családi tagok adónemeit, lehetetlenné teszi, hogy a munkaadó alkalmazot- taiiért lefizethesse az adókat, amiből konfliktus fog támadni a munkaadók és alkalmazottak között, aminek viszont általános bérmoz- galcm lehet a következménye. A vitát a késő esti órákig folytatták.

A magyar nemzeti párt kassai gyűlése

Január 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja a magyar nemzeti párt. kassai körzete egyéves működése után intéző-bizottsági és választmányi gyűlését a Komensky- utcai Orient-vendéglő nagytermében. A párt tagjainak bevonásával rendezendő gyűlésnek különös fontosságot és értéket biztosit az a körülmény, hogy azon megjelenik Szent- vány József nemzetgyűlési képviselő, a párt vezére és Törköly József dr. szenátor, országos pártelnök több törvényhozó kíséretében és az aktuális politika kérdéseiről fognak nyilatkozni. Eljövetelét Holota dr. képviselő ^ is jelezte s ez esetben a közalkalmazotti és nyugdíjas ügyek jelenlegi állásáról fog kimerítő tájékoztatást nyújtani,

A gyűlés tárgysorozata a következő:

1. Elnöki megnyitó: Tartja Blanár Béla dr. körzeti elnök, a magyar nemzeti párt országos alelnöke.

2. Beszámoló jelentés a kassai körzet Í926. évi működéséről. Összeállította és felolvassa Várnav Ernő párttitkár.

3. Az általános politikai helyzet ismertetésé: Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő, pártvezér és Törköly József dr. szenátor, ideiglenes országos pártelnök.

4. A kassai körzet (kerület) elnökségének, intéző-bizottságának, illetőleg pártvezetőségének és választmányának megválasztása.

5. Az országos pártválasztmány tagjainak kijei ölese.

6. Indítványok, javaslatok és a fölöttük való határozat.

7. Elnöki zárszó.

Indítványok három nappal a gyűlés előtt a kassai elnökséghez Írásban nyújtandók be.

Budapest, január 13.

A Magyar Külügyi Társaság most tartotta két napon keresztül tanácskozását. Ebből az alkalomból Lukács György volt miniszter, országgyűlési képviselő, a kisebbségi kérdés leghivatottabb ismerője a Pesti Napló munkatársának a lefegyverzés és a kisebbségek kérdésében a következő általános érdeklődésre számot tartó nyilatkozatot tette:

— A mi álláspontunk, a magunk részéről mindent megpróbálni, hogy a trianoni keretekbe be tudjunk illeszkedni. Ennek két feltétele van: először, hogy a kisebbségek, melyekét tőlünk erőszakkal elszakítottak, uj államaikban méltányos bánásmódban részesüljenek, másodszor, hogy az a szörnyű igazságtalanság, amely a lefegyverzés kérdésében velünk szemben elkövettetett, lehetőleg korrgáliassók. Sajnos, egyik irányban sem jegyezhetünk fel eddig számbavehető eredményt

— Ami

a leíegyvefezés kérdését illeti, bennünket annakidején, megkérdezés nélkül, olyan mértékben lefegyvereztek, hogy még külső védelemre sincs megfelelő haderőnk. A trianoni szerződés ugyanis csak a belső rend fen- tartására engedé yez haderőt és ezt is mértéktelenül megdrágítja azzal, hogy eltörölte az általa nos védkötelezettséget Ez a jelentéktelen kis haderő tehát közel annyi költségbe kerül, mint amennyibe a bennünket környező utódállamok szörnyű haderejének fentartása.

— Úgy a trianoni szerződésben, mint a Nemzetek Szövetségének paktumában (8. szakasz) kötelezettséget vállaltak az összes hatalmak arra, hogy lefegyvereznek, add'g a legalacsonyabb mértékig, ami b'ztonságukkal még megegyeztethető. Sajnos azonban, hogy az állítólagos béke hét-nyolc esztendeje nem volt elegendő arra, hogy az általános lefegyverzés kérdésében egyetlen konkrét lépés is tétessék. A helyzet tehát az, hogy amíg mi annyira le vagyunk fegyverezve, hogy minden külső támadás ellen teljesen védtelenek vagyunk, addig összes szomszédaink állig fel vannak fegyverezve és felszerelésükét folyton tovább fokozzák.

— Ami

a kisebbségi kérdést

illeti, a főhatalmak annakidején köteleztek az úgynevezett utódá’lamokat arra, hogy a kisebbségekkel szemben méltányos bánásmódot tanúsítsanak és az úgynevezett kisebbségi szerződésekben biztosítóit jogokat azoknak tényleg meg is adják. Köztudomású, hogy az utódállamok egyáltalán nem respektálják ezeket a szerződéseket, ellenkezően, ezekben a szerződésekben szuverenitásuk sérelmét látják és a kisebbségekkel a legféktelenebb önkénnyel bánnak el. Kezdetben özönével érkeztek a panaszok a Nemzetek Szövetségéhez a kisebbségek részéről. A lefolyt hét év keservesen beigazolta, hogy az a kisebbségi védelem, amely a kisebbségi szerződésekben kodifikálva van, bizony csak a papiroson létezik, mert vannak ugyan nemzetközi kisebbségi védőfórumok, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa és az állandó Nemzetközi Bíróság Hágában, sajnos azonban, a kisebbségek panaszai ezen fórumok elé sohasem kerülnek. Ennek az az oka, hogy a mai perverz kisebbségi eljárás szerint a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, csak olyan kisebbségi sérelmet vehet tár gyűlés alá, amelyet a Tanács valamelyik tagja a Tanács elé utal. A nemzetközi állandó bíróság pedig csak olyan vitás kisebbségi üggyel foglalkozhat, amelyet a Népszövetség Tanácsa utal elébe. Minthogy pedig a gyakorlatban a Tanács egyetlen tagja sem hajlandó magáévá tenni a kisebbségi sérelmeket, mert nem akar ferde viszonyba kerülni azokkal áz ádamoknal, amelyeknek eljárására a panasz vonatkozik, az eredmény az, .hogy illetékes kez- deményezés hiányában egyik arra hivatott nemzetközi védőfőrum sem foglalkozik a kisebbségek sérelmeivel és panaszaival,

— Mindenekfelett fontos tehát az, hogy ez az esztelen eljárási szabályzat megreformáltam- sék oly irányban, hogy nemcsak annak az államnak legyen kisebbségi ügyekben kezdeményezési joga, amelynek a Tanácsban képviseleti joga van, hanem a Népszövetség valamennyi tagjának, tehát Magyarországnak is.

— A Népszövetségi Ligák Uniója és ezenkívül az Interparlamentáris Konferencia előtt, is tárgyalás alatt áll az a reformjavaslat, amelyről most szólottám. Sajnos, a Népszövetségi Tanács eddig minden okos reform elől konokul elzárkózott A Népszövetségi Tanács jövendő magatartásától függ természetesen, hogy továbbra, is megmaradjon-e Magyarország azon ez állás- vonlon, hogy egyelőre a trianoni keretekbe igyekezzünk beleilleszkedni, vagy pedig kénytelenek legyünk konstatálni, hogy a megértésre irányuld minden törekvésünk hiábavaló.

— Ha ezt az utolsó szomorú valóságot kellene végképpen konstatálnunk, igazán nem maradna más há'ra, minthogy — még mindig békés keretek között —

a népszövetség paktumának tizenkilencedik szakasza alapján, egész határozottan követeljük a békeszerződés revízióját.

Ez a most idézett szakasz azt mondja, hogy a Népszövetség, az alkalmazhatatlanoknak bizonyult szerződéseket vagy az olyan állapotokat, amelyek a békét veszélyeztetik, időnként újabb megfontolás alá veszi

Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy' a trianoni békeszerződés alkalmazhatatlan, merd annak csak azon pontjait tartják meg a hatalmit, melyek bennünket károsítanak, de hallani sem akarnak azokról, amelyek részűnkre előnyt biztosítanak. De fenforog a revízió másik előfeltétele is; azok a mérhetetlen visszaélések, amelyeknek a kisebbségek az utódállamokban ki vannak téve, lehetetlenné teszik a lelkek megbékélését. Szóról-szóra igaz tehát, hogy'

azok a nemzetközi állapotok, amelyeket a trianoni béke teremtett, egyenesen a békét voszélyeztotik.

De még van a revízió jogi alapja is. A trianoni békében ránk rótt szörnyű terület veszteség Magyarország kélharmadrész területének elesato- lása és ezeréves gazdasági és kulturális kincseinktől való megfosztása, mind azon az a'apon történt, hogy mi idéztük fel a háborút és hogy elnyomtuk nemzetiségeinket. Hogy mi idézte ejő a háborút, az azóta már az egész világ előtt nyilvánvaló. Mmrlenki tudja, hogy a magyar kormány akkori felelős vezetője, minden emberileg lehetőt elkövetett a háború kitörésének megakadályozására. Azóta a tekintetben is tapasztalatokat szerzett a világ, hogy milyen óriási kü’cntség van azon' bánásmód között, amelyben Magyarország részesítette a nem magyarajku lakosokat és azok között a féktelen visszaélések között, amely- ivei az utódállamok az alájuk rendelt magyarságot napról-napra elnyomják.

—- A Külügyi Társaság federációs tárgyalása előkészítette és pontró’-pontra letárgyalta azt a javaslatot, ami februárban a bruxellcsi konferencia elé kerül. A javaslatot Magvary professzor késztette és Overbeke hollandi delegátus öntötte végleges formába. Ez a javaslat a mi igényeinknek legteljesebben megfelel és tekintettel van mindazon szempontokra, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kisebbségi sérelmek, az azok elbirákására hivatott nemzetközi fórumok elé tényleg eljussanak.

1 ll i »■»

Újabb válság a magyarországi demokrata pártban

Budapest, január 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A demokrata pártban újabb válság jelei vetik előre árnyukat Tegnap a pártvezetőség bizalmas értekezletet tartott s a kiszivárgott hírek szerint az ülésen heves összeütközés támadt a párt vezére Rassay és Pakots, Gaál Jenő és Hajdú Marcell között. A vitára Pakots egyik mandátumának kérdése adott okot. Pakots ragaszkodott ahhoz, hogy mivel mandátumait saját személyi fáradozásai révén szerezte, ennélfogva a maga számára tarthassa fönn a döntést is, hogy melyik mandátumát tartja meg. A vita csak fokozódott, amikor Rassay a pártfegyelem megszilárdítására vonatkozó indítványát benyújtotta, amelyben a párt tisztséget viselő tagjaitól reverzális aláírását követeli, hogy a pártból való. kiválásuk esetén önmaguktól lemondanak minden a párt révén szerzett tisztségükről. Különösen Pakots, Gaál és Hajdú voltak az indítvány ellen s a reverzálist alá sem írták. A vezetőség többi tagjai azonban Rassay indítványát elfogadták.

— Derűs, hideg idő a Tátrában, ötátra- füredről táviratozzák: Háromnapos kiadós

hóesés után ma gyönyörű, derült, szélcsendet 1 idő virradt a Tátrára. Reggel 6 fok hideg, délután pedig 28 fok meleg uralkodott. Az egész Tátravidék 60—120 cm magas összefüggő hőréteggel van borítva. Az időjárás és a terep az összes téli sportágaikra nézve rendkívül kedvező.

xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekének, mint a Tapsifüles nyuszika.

i -JAf

Szántó György

BÁBEL TORNYA

A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE

(10)

Magyarázatának ez utóbbi része nem részesült kellő méltánylásban. Rupprecbt kegyetlenül éhes volt és holmi gőzölgő hurkák szagát érezte tér jen géni a levegőben, Ez bizonnyal bűnös érzékelnek gonosz játéka volt, mert a tér házainak kéményei mélyen alattuk füstölögtek a fehér teli napsütésben. János a pogány istenek után minden átmenet nélkül Hiligur lenszőke hajára gondolt. Egyszerre kiütött rajta a hideg veritek. Hátha a pestis elragadta? Le szeretett volna ugrani az állványról és szállani, egyenesen az alsó- városi kocsmába.

Egyszerre érthetetlennek tűnt fel előtte, •hogy hetek óta alig gondolt a leányra. Igaz, hogy a pestis miatt jóformán még templomba sem mertek kimoccanni az emberek, de hisz ő nem érzett semmi félelmet a dögvésszel szemben. Vagy talán az változtatott volna meg benne mindent a leány Irányában, hogy a kocsma leánya volt? Nem. Ezt most egész érőnél érezte, hogy éppenséggel nem. És az Anzelmus mester előtti szégyenkezése sem volt elég ok arra, hogy el ne látogasson a kocsmába. Rászegezte Ruppreohtre a tekintetét, aki beárulta Máriánál és a mesternél a kocsmai kalandot. A céhek őrködtek akkoriban a legények erkölcsei felett és nem is igen szabadult fel addig az inas, mig meg nem házasodott. Anzelmus azonban mindezekkel a kicsinyes ügyekkel édeskeveset törődött. János, aki tudta ezt, osak mosolygott az ármánykodó hosszú svábon, aki fülig, szerelmes volt a mester leányába.

Végre megindult a mester lefelé. Olyan biztonsággal járt a síkos, keskeny összekötő

pallókon, mintha lent, a földön volna, minden mozdulatán meglátszott, hogy egy emberéletet töltött a magasban.

A téren két herold jött velük szembe. Fűzőid zekéik és kanárisárga nadrágjaik fel- tarkállottak a házak teli szürkeségében. Az egyik keresztutcácaka sarkán egy sereg színfolt kanyarodott ki az erőtlen napsütés egy fény sávjában. János messziről felismerte az első két vérvörös foltot, az érseket és a herceget. Utánuk fekete, sötétbarna és fehér csuhák közeledtek, papok s szerzetesek csapata. A téren galambok röpködtek, nyakuk és fejük lila, sötétkék és zöld, bronz színekben csillogott. János az egyik nemes apródban felismerte azt a nagyorru emberkét, aki a kocsmáiban lerajzolt mindenkit. Fényes ruhája ellenére is rögtön ráismert furcsa nagy orráról. Anzelmus mester levette süvegét és mélyen meghajtva dushajzatu, alig deresedé fejét, megáll ott oldalvást és várta, hogy a csoport elhaladjon. Meghajtott fejjel is magasabb volt az egész csoportnál és alázatosságában is méltóságteljesebb volt bárkinél.

— Légy üdvöz, Anzelmus mester — szólott az érsek és megállva, csókra nyújtotta vöröskeztyüs kezét, amelynek mutatóujján óriási vöröiskőves gyűrű csillant meg a kez- tyü fölött. Az érsek kis, összetöpörödött emberke volt. Fonnyadt arcoeoskája alig látszott ki az óriási bet me 1 in ga 1 lér bő 1, amely piros talárját egészen övig eltakarta. Kerek, hosz- szuszőrü nemezkalapot viselt, amelynek hosszú zsinórjai a hermelingallérra hullottak nagy bojtokban végződve.

A mester majdnem féltérdre ereszkedett az utca sarában, amikor .megcsókolta a nagy vörösköves gyűrűt.

A brabanti herceg mosolyogva biccentette meg arany sisakos fejét, amikor találkozott tekintete a mesterével.'Szép, szabályos arcának rózsás szine volt és fehér fogait megcsillogtatta a mosoly, szőke, gondosan két hegybe nyírott szakálla felett.

— íme, a munka példaképe — mondotta az érsek a herceg felé fordulva. Egész életét az állványokon tölti, Isten dicsőségére.

A herceg a székesegyház felé pillantott, amlynek tornya alig látszott ki az állványozásból. De ■ a főhajó homlokzata vibrált a folyton váltakozó kis fénysugarak játékában és még az örökös hadviselésben eldurvult elméjű nagyur is valami furcsa jólérzésben legeltette rajta szemeit.

— Isten s városunk dicsőségére fog válni ez a nagyszerű építmény — mondotta rekedt és durva hangon, amely szép arcával semmiképpen sem volt összhangban.

— Sajnos — folytatta az érsek vékonyka hangon és minduntalan köbécseléstől zavarva — az ilyen újfajta rendszerű, kiválóan diszes épitésmód jóval nagyobb időt és türelmet igényel, mint a bizánci modorban készült székes egyházak.

János most észrevette, hogy két földije is a papok csoportjában áll, sőt a cisztercita örvendezve integet feléje. Az illendőség úgy kívánta, hogy mestere háta mögött maradjon, pedig alig várta, hegy a barátokkal beszélhessen.. A herceg éppen most érdeklődött utánuk a mesternél.

— Emez két legkedvesebb tanítványom — mondta Anzelmus. —- íme, a ibüfingiai Rupprecbt, aki különösen az alaprajzok elrendezésében bir kiváló találékonysággal .é®, mestere úgy a perspektivikus, mint az or(bőgő nál is ábrázolásnak. Viszont másik tanítványom, a hungáriai János, rendkívüli ízléssel és ügyességgel készíti el a részletek tervrajzait. A homlokzatok felületeinek elrendezésében épp oly mester, mint a rajzban, és festésben. János és Rupprecbt levett süveggel, meghajtott fővel állottak a nagy urak előtt.

— A harmadik tanítványomat, aki a mintázás és üvegablakok készítéséhez volt

kiváló, magával ragadta a most elviharzoífe

.járvány.

Az érsek köbé cselt.

— Bizony, bizony, Anzelmus mester, sok derék hívünket elragadta ez a gonosz megpróbáltatás, amelyet mintha maga a sátán küldött volna ránk.

— Értesíteni kellene Őszenteégét, aki- bizonyára nyomban egyházi átok alá vetné az elvetemültét •— mondotta a herceg, szőke bajuszát és szakállát simogatva, miközben ravaszul hunyorgott

A papok megbot ránk ózva emelték ég felé tekintetüket, mintha figyelmeztetni akarták volna az ott trónolót erre az istentelen beszédre. A heroeg arra célzott az imént bizonnyal, hogy a mostani német király,

II. Frigyes, egyik átokból a másikba zuhan. De az érsek sem volt hiába pápai nunciua. Keskeny ajkai ferde mosolyra húzódtak, jelezvén, bcey elérti a tréfát, aztán igy szólt:

— Véleményem szerint inkább a császárt kellett volna idejekorán értesíteni, ő bizonyára legyőzte volna a járványt, mint ahogy mindent és mindenkit legyőz.

Eme kijelentésének két éle is volt. Egyrészt azért bosszantotta a herceget,, mert a császár erős kezét ő is érezte, csakúgy, nrint a többi önállóságra törekvő és pártorkedó német fejedelmek, másrészt, mert ebben az évben a királyi seregeket több keltemeJten- rég érte otesz földen, igy a bolognaiak még a király fiát is elfogták.

A papok kuncogtak.

— Ha jól értettem. Anzelmus

egyik tanítványa Hungáriából ?zármrz:’|$ ÍEz esetben örülni fog, mert kíséretemben 4'f^en két honfitársa van, akik egynémely bibéket hoztok ama hithü keresztény országról.

Az érsek intett a két barátnak és ^zek kiléptek kr*érteiéből. A hercec és az érsek továbbhal ed ta'k és a két szerzetes örvendezve üdvözölte Jánost 'Folytatjuk.)

<- )

Á,