Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-12 / 282. (1320.) szám
HUM0l&MSBÚ6*&kuA báüHNM6itŰl£!H&iUkiftftttaÉŰtBmmmi w-t? 1926 december 12, vasárnap. ■ i iiiini iiw—i )■ mr i in i i t t i —l első tudományos pályázat Szlovenszkón A Prágai Magyar Hírlap pénteki számiban az ellenzéki pártok kallurreferálusa tudományos pályázatot hirdet. Egyszerű hivatalos kommüniké ez, de nem mehetünk el mellette közömbösen. Szerelnék minden magyar kulturembernek megmagyarázni, hogy most valami rendkívüli, valami csodálatos dolog történt, amiről beszélni kell, amiről vitatkozni kelt, meri ime nyolc esztendőnek kelleti elmúlnia, hogy egy közéleti szervünk végre megragadja az iniciativál és rámutasson arra, hogy Szlovenszkón meg kell vetni, illetőleg újból fel kell építeni a tudományos munka alapjait. A tudományos munka a nemzeti kulturélet- nek egyik legfontosabb területe, talán még fontosabb és még jelentősebb, mint a szépirodalomnak, a művészetnek és a színházi kultúrának ápolása. A nagy német nemzetnek a legnagyobb elismerést éppen tudósai szerezték. Minden blokád, minden ellenséges gyűlölet ellenére a világ nem nélkülözhette a németek tudományos munkásságát. Hiszen igaz az, hogy a francia tudósnak egy tiz oldalas füzete több szellemességet, több ötletet, gondolatot tartalmaz, mint a német tudásnak hosszú évek hangyaszorgalmával végzett kutatómunkájából kinőtt többkötetes hatalmas monográfiája, de a német agy szisztematikus, a legkisebb részleteket is felölelő munkája nélkülözhetetlen forrása lelt a nemzetközi tudományosságnak. És bizonyos az, hogy Eötvös Lóránd báró, a legnagyobb magyar fizikus sokkal ismertebbé lelte a magyar nevel a szellem iniernacionális társaságában, mint édesatyja, a nagy gondolkodó és író. A m-agyar tudományosság nagyszerű eredményeket ért el a tudományok 'minden ágában és ezért a tudomány mivelése elsőrendű nemzeti kötelesség. Minálunk azonban valahogy megakadt a tudományos munka. Ez bizonyos tekintetben 'érthető és magyarázható. A tudományos életnek első feltétele a tudományos központ, legyen az !Akadémia, vagy egyetem. Minálunk nincsen tudományos központ, a pozsonyi magyar egyetem megszűnt, elköltözött, a tudományos munka érvényesülésére tehát megszűnt a lehetőség. Az a kevés tudományos író, aki ezen a területen maradt, kényszerűségből hagyta abba a munkát. Tulajdonképpen miért is dolgozzon? Érvényesülni nem érvényesülhet, mert ha tudománya egetverő is lenne, cseh vagy német egyetemen katedrához nem jut és magyar volta miatt még az egyszerű középiskolai katedra is elérhetetlen ábránd marad a számára. Tudományos folyóiratunk nincs, amelyben dolgozatait elhelyezhetné, tudományos könyv kiadására pedig egyetlen kiadót sem találna. Ne felejtsük azt a fontos szemponiol sem. hogy a tudomány tulajdonképpen a gazdag nemzetek luxusa. Csak ott fejlődhetik ki tudományos élet, ahol az állam, vagy megfelelő eszközökkel rendelkező közintézmények hathatósan sietnek a tudós kutató munkájának segítségére és ösztöndijakkal, tneg mindenfajta támogatással lehetővé teszik a tudományos kutatást. Vájjon remélheti azt egy magyar tudós, hogy itt minálunk állami ösztöndíjhoz jut? Vájjon remélheti azt, hogy akad olyan közintézmény, amely legalább arra az időre, amig munkáját elvégzi, gondtalan életet biztosit számára? Ezek a mostoha körülmények idézték elő. hogy minálunk tudományos élet egyáltalán nincs Abban az irányban sem történt komoly kezdeményezés, hogy alapjai megvelhetök legyenek. Mint uj ígéret ragadott lelkesedésre a most kiirt pályázat. Első tudományos pályázatnak mondom, mert a Híradó című pozsonyi lap állal annak idején kürt pályázat a magyar nemzet történetének megírására nem követelt valóban tudományos, vagyis forró.stanulmányokat, önálló kutatást megkövetelő munkát. A most kürt tudományos pályázói ellenben pár cxcellence ilyen munkál kivan meg a pályázótól. Meg kell irni Szlovenszkó és Ruszinszkó m.agyar telepeinek fejlődését az Árpádok korától a mai napig. A tárgy kitűzését egyszerre nagy elismeréssel és kritikai aggodalommal fogadom. Ezt a paradoxont a következőkben igyekszem megmagyarázni. Tudományos munkánknak elsősorban a gyakorlati élet követelményeihez kell alkalmazkodnia. A tudománynak hangyaszorgalommal kell összegyűjtenie mindazokat az adatokat, amelyekre a kisebbségi küzdelem folyamán szükségünk lehel. Elsősorban tehát a történelem és a szociológia művelése a fontos. Fel kell fektetni tudományosan a magyar kisebbség Összes problémáit, tehát elsősorban hiteles statisztikánkat, kulturális viszonyainkat, gazdasági helyzetünket. Rendkívül sokoldalú, nehéz munka ez, amelynek irányában nagyon keveset teltünk id,áig. Megint csak a német példára hivatkozom. A felsősziléziai kérdés aktuálitdsa alkalmával a németek hatalmas monográfiákkal rohamozták meg a világot, amelyek a felsősziléziai németség múltjának és jelenének tökéletes képét nyújtották. Mi még egyetlen kiadvánnyal sem adtunk életjelt magunkról. A történelmi anyag feldolgozása hasonlóan rendkívül fontos, mert tisztában kell lennünk azzal a kull.urmvnkdval, amelyet a magyarság ezer esztendőn keresztül ezen a területen végzett. A kulturrejcrálus ldtilzle pályáiétól ebben az irányban ösztönözi kutatásra a történelemmel foglalkozókat. Nem hallgathatjuk el azonban éppen a jó Ügy érdekében kritikai megjegyzéseinket sem. Egy ilyen széleskörű lélel lelkiismeretes és tudományon feldolgozása egy évtized munkájának a feladata. Hiszen a pályázónak végig kell járnia OJ összes levéltárakat, hangyaszorgalommal fel kell kutatnia az összes adatokat, be kell utaznia az egész területet, mert a helyszíni kutatás elengedhetetlen feltétele egy ilyen irányú munka megírásának. Szerényen felvetem a kérdést, hol akadhat pályázó a mai viszonyok közölt, aki 2000 korona reménybeli pályadij mellett magára vállalna ennyi fáradságot, ennyi költséget? Hiszen csak a jászói, vagy leleszi levéltárak áttanulmányozása heteknek a munkája, hol maradnak a többi levéltárak és a hatalmas irodalom? Nem akarok próféta lenni, de az a véleményem, hogy a pályázat meddő marad. És ezek miatt az okok miatt marad meddő. Mi ebből a következmény? Elkedvetlenedjünk és azt mondjuk, hogy itt egyenesen lehetetlen a tudományos munka megszervezése? Korántsem! A pályalélelek rendszerét nagyon helyes útnak tartom. Csak a pályatélelek megvá- vasztásdt úgy kell intézni, hogy célravezető legyen és a pályázat eredménnyel végződjék. Én például valószínűnek tartom, hogy ha a pályázat kisebb területet ölel fel, például a régi Abauj és Gömör területére szorítkozik, bizonyosan akad vállalkozó, aki ezt a munkál végrehajtja. Ebben az esetben is meg kell állapítanom azonban, hogy a félesztendős munka fáradalmai egyáltalán nem állanak arányban a remélhető jutalommal. Mindezeket azért mondottam el az első tudományos pályázat 'kitűzésekor, mert szivem minden vágyával szeretném, ha az nem jutna meddő sorsra, eredménnyel zárulna és igy megindítója lenne a szlovenszkói magyar tudományos éleinek Vécsey Zoltán dr. PÁRISI NAPLÓ írja: Márai Sándor. Dijbirkozók Az örömáruház üveglel ős nagytermében, aihol éjszaka a szórakozás különböző fajtáit árulják a csüggedt emberiségnek, az üvegkupola alatt, aminek tejüveglapján átvilágítanak a decemberi éjszaka hideg csillagai, két félmeztelen ember fojtogatja egymást. Pódiumon állanak, kötél kéri ti el őket a világ- tél, a nagy teremben csönd van, hallani az erős ivlámpák zúgását a tömeg fölött. A nézők padokon ülnek a pódium körül, a kalapot az ölükben tartják, a sörös vagy fekete- kávés pohár mellettük áll a földön. Senki nem mozdul, csak egy pincér megy át néha lábujjhegyen a padok között. Csak a két félmeztelen ember liihegését hallani, vagy a kezek csapkodását a meztelen testeken, s a bíró rövid füttyeit. Künn az úttesten néha elzörög egy jármű. A revüszinházból elmosódott angol tánc- zene hallatszik. A két diibirkozó hangtalanul fojtogatja egymást. Most látok ilyesmit először. Kergemód egymásnak szorítják a koponyádat, isry járnak percekig körbe. Mint az össze akadt kosok. Aztán az egyik elkapja a másik tarkóját, s dörzsölni, masszírozni kezdi. Ez egy naíry, erős, kövér ember, fekete haja van, irtózatos combját. A programról leolvasható, hogy ez Hans Schwarz, a német világbajnok. A másik soványabb, ez Lupa F.^éss SzlO^enSS&Ó é*5 Pcdközönségének tudnia kell, hogy zongora, piar’nő és hangszer szükségletét csakis a szolidságá- * ól és szakképzettségéről e ismert I, © 1 ¥ S € SíangszeriÁíteSében szerezI he'i be. kinek üzletében minden hangszer a legszolidabb árak és jótállás mel eit kapható — Senki se üljön fel hangzatos hir ötöseknek, hanem zongora és pianinó vásár'ása élőt látogassa meg a Lo tsch zongorára' tárát, hol állandóan raktáron vannak a belföld leghíresebb gyártmányai, úgymint Petrof, Koch & Korse.lt Rös' er, Sch o'ze stb. — Nevezett cé" tula'do- nosa Keletszlovcnszkó és Podkarpatská Rusz területen az egyedüli ' épedtrtt szakember, ez n tény teljes garanciát nyírt a n. c. vevökörönség részére — Zongorajavílds, kölcsönzés hangolás — Kérjen árjegyzéket! ur, a spanyol. Már tiz perce bántják egymást Figyelemreméltó találékonysággal csavarják egymás csuklóját, nyakát, fejét. A bíró hideg és közönyös figyelemmel járkál mellettük föl és alá, lesi, hogy mikor fütyülhet, az élet önző alkalmak sorozata, szeretne érvényesülni ő is. A második körben a birkózók mérgesek lesznek. Valaki felküldött ötven frank prémiumot. Az eseményt kiikürtölik a teremben, mint ortodox temetéseken az adakozók nevét. Lupa ur eszeveszetten ugrál, átfut Schwarz ur cölöplábai alatt, hasravágódik, vergődik, mint a nyavalyatörős. Sohwarz ur tempósan teker néha Lupa uron valamit, különben elég lassan mozog és nyugodt. A gyerek is látja, hogy Schwarz ur a világbajnok, Lupa ur csak szeretne lenni. Sohwairz ur most gondol egyet, lassan belelép Lupa urba, elgondolkozva reáül, s lassan dögönyözni kezdi Lupa ur karjait és nyakát. Lupa ur a fogát vicsorítja, ide-oda lógatja a fejét, mint a jegesmedvék. Aztán váratlanul nagyot ugrik a levegőbe, kisiklik Schwarz ur alól s valami furcsát csinál. Hátraveti a testét, koponyáját a földnek szegzi, hasát a csillagos égnek feszíti, domboruam, mereven. A szomszédság lélegzetvisszafojtva suttogja: „Hid!“ Schwarz ur körüljárja Lupa urat, ki égnek szegzett hassal úszik e pillanatban a világmindenségben, mint egy döglött hal. Csúnyán reá veti magát Sohwarz ur erre az izes falatira. Most igaziba megy, testük összefonódik, henteregnek a szabad éjszakában a lámpák és az üvegkupola, a mennybolt és a csillagok alatt, mint valami elkeseredett szerelmes pár, szent dühhel, vakon és süketen. Hörögnek. Sziszegnek. A közönség nyugtalan lesz, felállnak a padokra. Újabb ölven frankot küld valaki, akinek ilyesmiben érdeke van. Gyönge a toll leírni a mozgásnak azt a tömegét, amit a birkózók az újabb ötvenes hírére csinálnak. Ennyi energiával föl lehet találni már egy kis gépet, be lehet fűteni egy kenyérsütő kemencét, el lehet vezetni egy gyorsvonatot. Most Schwarz ur vert hidat. A gerendák recsegnek. A teremben olyan nagy a csönd, hallani ez éjjeli bogarak zúgását az ivlámpák körül. Egy zömök, fekete bogár ráült a sörös pohár szélére, hogy jobban lásson. Az elmosódott világításban fónyiiik az óriási férfitost, fehéren és feketén, kifordított tagokkal és rettenetes görcsben. Nehéz ezt megérteni, ha először látja az ember, hogy minek áll ez az idősebb ember a pódium közepén négykézláb, földnek szegett fejjel és égnek irányi tolt hassal? Az égen kialszik egy csillag. Minden eredmény relatív, Sohwarz ur, a világbajnok, egyszer meg fog halni s emléke elszikkad a századokban. Hideg az éjszaka. Nagy reccse- néssel véglegesen földhöz csapja Schwarz ur Lupát, ezt az éhenkórászt. Fölnéz, megölje? Most látom, hogy a fekete bogár a sörös- pohár szélén izgatottan felfelé fordítja a hüvelykujját. Kegyelem 1 A közönség eszeveszetten tapsol. Sch warz I Schwarz! Papírpénz repül a dobogóra. Schwarz szelíd mosollyal áll, fürdőköpenybe burkoltan, van a mosolyában valami egy fiatal anya mosolyából, hajlong, kezet szőrit a megalázott Lupával. A cirkusznak vége, a nép kenyeret rendel és hagymalevest. A zenekar Radames indulóját játsza. Lassan megyek kifelé, a kapu előtt láthatom még a plakátokat. A plakátok Sohwwarz urat ábrázolják, dagadó karokkal áll, kövéren, bajuszosan. Szénfekete bajsza van. Álmodni lehet vele. Az ilyen álom fölött kifeszül a decemberi ég, s alatta fia, az ember, föltartja testvéreihez, a csillagokhoz, feketetrikós hasát — Megalakult a Csehszlovákiai Magyar DaJosszövctscg. Kassáról jelentik: Szerdán alakult meg ünnepélyes külsőségek között Kassán a Csehszlovákiai Magyar DalosszÖ- vetsóg- Az alakuló közgyűlésen Pozsony, Kassa, Érsekújvár, Komárom, Losonc, Lcva, Rimaszombat, Eperjes, Dunaszerdahely Munkács Nagybereg és Mecenzéf magyar dalegyesületei voltak képviselve, illetőleg jelentették be csatlakozásukat. Spielman Ervin bankit zgatónak, KZD társelnökének megnyitó beszéde után Szikiay Ferenc dr kulturreíe- rens mólyen szántó előadásában méltatta a g '.szövetség megalakításának kulturális jelentőségét. Indítványára egyhangú lelkesedéssel kimondották a Dalosszövetségnek Kassa székhellyel való megalakítását. Majd a szövetség elnökségét megalakították a következőképpen: Védnökök: Takács Menyhért dr. jászóvári prépostprelátus, Giller Járos dr. (Losonc), Polcsi István (Beregszász). Elnök: Konrády Lajos prépost-kanonok, Jankovics Marcell dr. (Pozsony), Egry Ferenc szenátor, Kővy Árpád református lelkész (Losonc). Al- elnökök: Hangos István (Érsekújvár), Kerekes István (Rimaszombat), Sáielmann Ervin (Tassa). Titkárok: Darkó István, Schuszter János, Beller Jenő (Kassa). xx Vidám és meghaló történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent. Ara 12 korona. Megnyílik Prága legszebb szórakozó helye Restaurant Ri fault British Dancing Paris legkitűnőbb konyhája Original American Jazz Szenzációs program Naponta ötórai tea tel es programmal. D1RECTION TEDDY. ■WBgWWBB——SW——W IIMIUIIII ■11—11 III ■ Síi-*..skj,i wnr —mm ■■■ .wiw.i ■ “****■»•“* mmiii mjÉSK Irta: LAMB&ECMT K£LMAW. A lebilincselő közvetlen hangon megirt könyv 300 pazar illusztráció segitségével varázsolja elénk emberősünk sok ezer év előtti éleiét. Nagy lexikon formátum. 60 mümelléklet. 300 kép. A.ranyozott vászonkötés. Ára 250.— Ke. 5 havi részletre is. S | Kapható: WiISS Na kGnyvosstAlyftb&R I Haiátnumu 3. j 4_____