Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-11 / 281. (1319.) szám

Mas ssSmunk 10 ©ÉsSal gmyW-fÁ. 1 V. évf. 281. (1319) szám * Ssomba* * 1926 december 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACU GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Milyen lesz a Hodzsa kulturauionómiájja ? (fi.) Prága, december 10. Hodzsa Milán iskolaügyi miniszter úgy a képviselőház, minit a szenátus költségvetési bizottságában! Ígéretet tett arra, hogy 1927 juni-us 1-ig megvalósítja a kisebbségek kul­turális autonómiáját. Egy szóval sem emlí­tette meg azonban, hegy ezt az autonómiát miként képzeli el és igy a közvélemény talál­gatásokra van utalva, habár véleményünk szerint ezt a rendkívül nagyfontosságu kér­dést alaposan meg kell beszélni, mielőtt a végleges meg,valósításhoz hozzáfognának. Föltétlenül szükséges tehát, hogy a publi­cisztikának mielőbb módjában álljon állást foglalni a miniszter tervezetéhez. E hasábokon már ismételten foglalkoz­tunk a kulturális önkormányzattal, amely a kisebbségi mozgalom egyik legfontosabb jel­szava. Az elmúlt esztendőben Észtországban meg is valósult már a kulturális autonómia, még pedig olyformán, hogy az államban lakó minden kisebbségnek jogában áll a demo­kratikus választójog elvei alapján egy kultu­rális tanácsot választania, amely m illető ki­sebbség iskoláit és kulturális intézményeit legfelsőbb fokon igazgatja, azokra nézve tör­vényerejű rendeleteket adhat ki és azonkívül azzal a joggal is bír, hogy a kisebbség tagjai­ra a közadók módjára behajtandó kulturális adót vessen ki. Ez a jog azonban nem szün­teti meg Észtországiban az államnak azt a kö­telességét, hogy a -kisebbségeknek számará­nyukhoz mérten azontúl is rendelkezésére bocsássa azokat az összegeket, amelyek az iskolai költségvetésből rájuk esnek. Az észt törvény, amint a tapasztalatok bizonyítják, a legkevésbé sem veszélyezteti az állam egy­ségét és nem teremtett államot az államban, hanem kitünően bevált és a kisebbségeket megszabadította az alamizsnakoldulás meg­alázó rendszerétől. Lettországnak is van egy törvénye a kul­turális autonómiáról, amely inkább az admi- ooiisztrativ megoldásra helyezi a súlyt. E tör­vény értelmében minden kisebbség kulturá­lis ügyeit egy az ő jelölése alapján kineve­zett ügyosztály képviseli a közoktatásügyi mmisztériumban, melynek főnöke a miuiszr tertanáos ülésein is résztvehet. Az osztály­főnöknek, mint véleményező testület, egy iskolatanács áll rendelkezésére, amelyben az illető kisebbség politikusai és tanárai van­nak képviselve. Morvaországban az 1805. évi cseh-német kiegyezés alkalmával behozták a lex Pe- rek-et, amely a cseh és német iskolák részé­re külön-külön helyi és járási iskolatanácso­kat szervezett, melyeknek hatáskörébe tarto­zott az alájuk rendelt iskolák igazgatása. A morvaországi országos iskolatanácsot két osz­tályra: cseh és német osztályra választották szót, melyek általában külön üléseztek és teljes üléseket csak azoknak az ügyeknek a megtárgyalására tartottak, amelyek a cseh és német iskolákra általában, vagy egy kate- górájukra nézve közösek voltak. Hodzsa Milán bedobta a közvéleménybe -a kulturális autonómia frázisát, de nem tar­totta szükségesnek elárulni, hogy milyen tar­talommal óhajtja kitölteni. Széleskörű demo­kratikus önkormányzatra gondol-e, amilyen­nel az észtországi kisebbségek birnak, vagy majdnem miniszteri hatáskörrel felruházott magasrendü hivatalnokot óhajt-e minden ki­sebbség kulturális intézményeinek é’óre ál­lítani, avagy pedig a lex Perek-et kivámja-e fc-terjeszteni az állam egész területére és az alsókb'cku iskolaügyi igazgatást a kisebbsé­gek exponensei u Mán intézi élni? Csuma kér­dés, melyre mielőbb feleletet várunk a mi­Pasics dezignált miniszterelnök meghalt a jugoszláv krízis tetőfokán A legnagyobb balkáni politikus váratlan halála — Az utóbbi napok izgalmai ölték meg — A helyzet kulcsa Pasics kezében volt — Zavar és bomlás várható a jugoszíávpolitikában—Anglia mérsékel —Pasics,a magyarság nagy ellensége Bclgrád, december 10. A jugoszláv politikai élet legválságosabb idejében váratlanul meghalt az az ember, aki talán egyedül lett volna képes a kaotikus jugoszláv belpoliti­kai és külpolitikai állapotok megoldására, Nikola Pasics Európa legöregebb s egyik leg- energikusabb államférfia, aki évtizedek óta rányomta bélyegét a balkáni és a kelet­európai politikára, aki az első és a második balkáni háborút megteremtette, akinek lényeges része volt a világháborús politika előidézésében is s aki a jelentéktelen balkáni Szerbiából egységes nagy Jugoszláviát alkotott, ma reggel 8 óra 15 perckor hirtelen meg­halt. A nagy jugoszláv államíérfiu halála igen nehéz pillanatokban következett be. Biztos­ra vehető, hogy Pasics halálát az utóbbi napok izgalmas eseményei nagyban elősegítet­ték. Jugoszlávia uj elhatározások küszöbén áll. Az eddigi külpolitika rossznak bizonyult, egészen más és alapvetően uj orientációt kell keresni, mig a belpolitikában minden párt­ban fellelhetők a bomlás csirái és a széthúzás elemei. Tiz év óta most jutott Jugoszlávia legkritikusabb helyzetébe és Pasicsnak, aki eddig minden kritikus helyzetet pompásan megoldott, éppen most kellett meghalnia. A* íy-z államférfiüt tegnap este a vacsoránál hirtelen rosszullét fogta el, ügy hogy azonnal ágyba kellett feküdnie. Éjfél tájban elvesztette eszméletét és az orvosok jobb­oldali szélütést állapítottak meg. Azonnal érvágást alkalmaztak, mire Pasics éjjel egy óra tájban visszanyerte eszméletét. Elhaló hangon kérte környezetét, hogy a hozzá leg­közelebb álló politikusokat hívják betegágyához. Még mielőtt a politikusok megjelenhet­tek volna, ismét elvesztette eszméletét és négy órakor agóniába esett. Egy kámforinjek­ció életét csak néhány órával tudta meghosszabbítani. Az utóbbi napok gyilkos harca a hatalomért Pasics halálának politikai következményei egyelőre beláthatatlanok. A radikális pár­tot mindeddig csak az ősz vezér személyes befolyása tudta összetartani. Most a vezér ha­lála után ez a hatalmas párt, amely mindeddig döntő szerepet játszott Jugoszlávia életé­ben, valószínűleg különböző csoportokra fog fölbomlani. Jugoszlávia az olasz-albán szer­ződés miatt egészen uj külpolitikai orientáció előtt áll, amely a belpolitikában sem ma­radhat következmény nélkül. A fejlődésnek ebben az uj fázisában Jugoszláviának okvet-, lenül szüksége lett volna a tapasztalt és előrelátó államférfin energiájára. Mmt ismeretes, 1926 tavaszán Pasics miatt valóságos palotaforradalom támadt a jugo­szláv parlamentben. Nemcsak az ellenzéki pártok és Pasics halálos ellensége, Radics támadtak ellene, hanem saját pártjának nagyrésze is. A képviselők azt követelték tőle, hogy aggkorára való tekintettel vonuljon vissza a politikától. Ez néhány hónapra meg is történt, de a hajlithatatlan energiájú ember néhány hét előtt ismét megjelent a politika porondján. Amint visszatért, befolyása ismét döntővé emelkedett. Egészen bizonyos, hogy ő volt az, aki Nincsics külügyminiszter lemondását és az Uzunovics-kormány bukását elő­idézte. Amikor tegnapelőtt Uzunovics Pasics megkerülésével újra kabinetet akart alakí­tani, az ősz államférfin már az első lépésnél meggátolta ezt a tervet. Pasics most hallat­lan energiával ismét magához akarta ragadni az uralmat, mert érezte, hogy a pillanatnyi rendkívüli körülmények között csak az ő tehetsége és energiája szabhatja meg a helyes irányt a dűlőre jutott jugoszláv bel- és külpolitikának. Tegnap délelőtt audiencián jelent meg a királynál és megtette javaslatait. Jóformán diktatórikus hangon követelte, hogy a parlamentet oszlassák föl és írják ki azonnal az uj választásokat. A király egyelőre hahó- zott, de valószínűleg belement volna Pasics tervébe, mert a nagy politikus a délután folyamán lázas munkával megnyerte a radikális párt többségét s egyetlen nap alatt visz- szaállitotta régi tekintélyét. Ez után az idegmegfeszitő napi munka után, amikor a siker már biztosítva .volt és a kaotikus helyzetben ismét Pasics ragadta magához az elhatározó hatalmat, bekövetkezett a katasztrófa. ' Pasics temetéséről az állam gondoskodik . Az országban mindeniitt gyászünnepségeket tartanak, amelyeknek részletes programját most dolgozzák ki. Pasics mozgalmas és eredményes élete Belgrád, december 10- Nikola Pasics 1847-ben született a szerbiai Cajetcarban. Mérnöknek készült és technikai tanulmányait Szerbiában meg Svájcban végezte el. Svájc­ban még diákkorában bekerült a szerb emig­ránsok politikai körébe és megismerte Kara- georgievics Pétert, a később szerb királyt. Pasics diákkorában meggyőződéses szocialis­ta volt. Amikor visszatért liazájába> 1878-ban megalakította a radikális pártot, amely a szerb parasztlázadásban igen sok követőre talált a vidéken. Ez a pártmozgalom angol szocialista programokra alapult, azaz körül­belül ugyanolyan volt. mint a később kelet­kezett Radics-Jéle horvát parasztpárt, Pasics és követői húszéves elkeseredett küzdelmet folytattak a szerb alkotmányért s e küzdelem folyamán nem hiányoztak a fegyveres felke­lések sem .E felkelések legnagyobbika 1883- ban ütött ki az úgynevezett cajetcari felkelés, amelvnek leverése után Pasics kénytelen volt Bulgáriba menekülni. Ekkor in contu- maciam halálra ítélték. 1899-ben az Obreno- vics Milán fejedelem elleni merénylet után Pasicsot huszévi börtönre ítélték, de még idejekorán Ausztriába menekülhetett, Milán bukása után és a Karageorgieviesek hatalom­niisaíer űrtől, annál is inkább, mivel cseh so- viniiszita körökben máris megindultak az in­trikák a kisebbségek jogos törekvéseinek ki­játszására. A Národni Politika egyik legutóbbi szá­mában egy Stanislav Nikolau nevű cikkíró élénken tiltakozik az ellen, hogy a kulturá­lis autonómia révén területi és pénzügyi ön­kormányzatot adjanak a kisebbségeknek. Gondolatim éneiét — őszintén szólva — nem tudjuk megérteni, mert a kulturális önkor­mányzatnak semmi néven nevezendő köze nincs a területi autonómiához. Az utóbbi, mint neve is mutatja, territoriális elven alap­szik és közjogi egységbe foglalja az állam vak mely megbatározott területén lakó összes polgárok"ft. Ezzel szemben a kisebbségek kulturális autonóm i a ía a per szón aHtás e7vén épül föl és azt jelenti, hogy valamely kisebb­ségihez tartozó állampolgárok, az állam bár­mely részén Lakjanak is, azzal a joggal ruház­tatnak fel, hogy befolyást gyakoroljanak a számukra létesített kulturális intézmények igazgatására. Mint ahogy az egyházi, úgy a kulturális autonómia sem függ össze a terü­leti önkormányzattal. Pénzügyi téren a kul­turális önkormányzat csak azt jelenti, hogy a kisebbség iskola-ügyének igazgatására hiva­tott testület rendelkezik azoknak az össze­geknek hová'orditása fölött, mélyek e kisebb­ség kultúrájára vannak szánva. Az állami adókat természetesen az állam sz^di be és csak azok behajtása után utal ki belőle a ki­sebbségek iskolaügye részére annyit, amenv nyi számarányuk szerint megilleti eket. Az. e1 járás ugyanaz, mint amikor az egyházak­nak nyűit szubvenciókat az állaim. A N. P. cikkírójának nem kell tehát alttól félnie,. mintha a kulturális önkormányzat veszélyez­tetné az állam egységét. Stanislav Nikolau ur, bizonyosan a cseh’ nacionalista felfogásnak megfelelően, csupán, annyit tart. megengedhetőnek, lrogy ott, ahol egy községben különböző tannyelvű iskolák vaunak, azok részére külön-külön helyi isko­latanácsot szervezzenek. Ez a megoldás azonban sehogysem fér össze a kulturális autonómia fogalmával, mely azt jelenti, hogy minden kisebbség önmaga a legfőbb őre sa­ját iskolaügy ének, mely fölött az állam fel­ügyeletet gyakorol, de közvetlenül nem avat­kozik bele. Ha Hodzsa is úgy képzeli el a kul­turális autonómiát, mint a N. P., úgy előre is megmondhatjuk neki, hogy nagy garral be­harangozott tervezete nem fogja kielégíteni a kisebbségeket.

Next

/
Thumbnails
Contents