Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-05 / 277. (1315.) szám
6 1926 december 5, vasárnap. Bemard Shaw legtitkosabb önmagáról * Prága, december 4. Amikor Bemard Shaw visszautasította azt a legnagyobb kitüntetést, amely iróem- bert Európában érhet és a svéd királyi irodalmi akadémia bíráló bizottságának azt válaszolta, hogy a Nobeldijat nem fogadja el, nemcsak a tudományos és irodalmi körök fogadták részben megbotránkozással, részben humorosan Bemard Shaw válaszát, hanem a nagy iró rövidlélegzetü levele is széles rétegekben keltett nagy feltűnést. A kurta levél tartalma a következő: Bemard Shaw azért nem fogadja el a nagv összeget tevő Nobeldijat, mert Palestierna svéd követtel a svéd irodalmi viszonyokról beszélgetve rájött arra, hogv Svédországnak sok értékes irodalmi tehetsége van. akik az ország határait csak azéTt nem tudják áttörni, mert nem találnak külföldi kiadót és nem áll módjukban müveiket idegen nyelvre lefordittatni. A svéd követ sokat beszélt Bemard Shawnak hazája irodalmáról és a különben szkeptikus, szinte túlságosam könnyedén vicces és lényegében irodalmi álarccal embertársai közt mozgó Bemard Shaw szive mélyén valami eddig ismeretlen melódia zenghetett fel, mert a beszélgetésre való hivatkozással azt követeli, hogy a svéd királyi tudományos akadémia azt az összeget, amely neki járt volna, tegye le egy külön bíráló bizottság kezeihez, amelynek a svéd követ lenne az elnöke. Ennek a bizottságnak az lenne a feladata, hogy az átültetésre érdemes svéd müveket kiválogassa és a rendelkezésre álló anyagi eszközök igénybevételével úgy a fordítást, mint a mü terjesztését keresztülvigye. Bemard Shaw nem lett volna az az ember, akinek ismertük, ha nem fűzte volna hozzá ezekhez a megállapifásokhoz a következőket: „Olvasóim és színházi közönségem sokkal több pénzzel látnak el, mint ameny- nyire szükségem van, ami pedig a dicsőséget illeti, az már úgyis olyan nagy. hogy egyenesen ártalmas szellemi egészségem számára. Ilyen körülmények között a pénzösszeg nekemjuttatása egyenlő volna azzal, mintha egy úszónak, aki már ép, egészségben érte el a partot, mentőövet dobnának a kísérő hajóról." Chestertonnak Bemard Shawról irt könyve ugyan elég világosságot derített Ber- nard Shaw gondolkodására és irodalmi működésére, mert Chesterton Bemard Shawt saját fegyvereivel, a szkepticizmussal és az iróniával támadta meg, illetve velük felvértezve alakította és elevenítette meg a nagy angol iró jellemét. A „Mán and Superman" is eléggé megmondhatta, hogv Bemard Shaw nemcsak a svéd királyi tudományos akadémia Nobeldiján, hanem sok máson is már régóta túl van és hogy ő az az angolba átültetett Anatole Francé, aki a romantika előtt még csak annyira sem hajolt meg. mint Francé és aki annak ellenére, hogy fél életét politikával töltötte, a másik véglethez érkezett el: ir puritán maradt és nem irta alá a kommunisták európai vészkiáíltványát, a múlt romanticizmusnak eme utolsó foszlányát. Nem ő túl van mindezeken, ő tudja, hogy az emberiséggel vajmi keveset lehet kezdeni és hogy az anyag a legnagyobb szobrász alkotó kezeiben minduntalan sárrá változik. Shaw azonban a megvetésen, sőt azon is túl van, hogy negatív kritikával támadjon, vagy pozitív propoziciókat tegyen. Néhanapján kiütközik belőle még az „épatez le bourgeois" elve, de ha egv ilyen drámát vagy regényt megirt, mindig szükségesnek tartotta, hogy egv bevezetésben önmagát, müvében követett iránvát megcáfolja, azaz az olvasót összezavarja, hogy megmutassa neki: Nem vezetlek el biztos talajra, minden inog, próbálj megállni a saját lábadon. Néhány évvel ezelőtt azonban a Nobel- dij-aífór ellenkező végletét produkálta Ber- nard Shaw: egv béosi színház kasszadarabként szakadatlanul játszotta egyik darabját és sohasem számolt el az írónak, aki erre minden teketória nélkül sajátkezű átiratot intézett a színház igazgatóságához és felszólította. hogy azonnal számoljon el az írói tiszteletdijjal. Akkor is nagv volt a felháborodás. ugvan olyan éles volt a viccelődés, mint most. amikor a bécsi összegnél sokkal nagyobb összeget elvont magától. Akkor rámutattak arra, hogy nincs benne egy szik- ránvi szív sem, mert nem gondol az éhező bécsi gyerekekre. (Becs az infláció korát élte) és mitsem törődik a humanitással. Ber- nard Shaw hajthatatlan maradt akkor is és most is az. amikor az ellenkezőről van szó, arról, hogv egv nagy pénzösszeget elfogadjon. És ha van valami, ami objektív ismérv lehet Bemard Shaw életé-ben és művészetében, ha tárgyilagos értékmérőt keresünk, hogy ezt a különös embert, aki egy modern Voltaire gyanánt minden sorával arcul vágóan meglepi Európát, akkor ezt csak a két történet összevetéséből állapíthatjuk meg: Bemard Shaw szive mélyén ember, mélyen- órző ember és semmivel sem más, mint mindazok az élőlények, akik emberek voltak előtte és körülötte és emberi módon gondolkoztak. A két kis történet egymáshoz tartozik és megmutatja, hogy lassan, de biztosan lehúzza arcáról a gúnyos álarcot és nem marad más belőle, mint az a puritán lelkületű, emberi eszmékért melegen küzdő nagy filozófus, aki a iót akarja, annak ellenére, hogy szent a hite, hogy a jót az élétben akarni nem lehet. Azt hiszem, hogy Bemard Shaw meg fogja írni élete történetét, vagy talán már megírta, de nem fogja kiadni, csak akkor, amikor elérkezik a halál órája: — Az ember csak akkor vetkőzik le, amikor nyugovóra tér. És ebben az élettörténetben ez a két történet nagy szerepet fog játszani, ha nem is fog benne szerepelni és ha Bemard Shaw az utolsó műben és az utolsó pillanatban is tagadni fogja azt. mit életével és müvével bizonyít: hogy a humanitás egyik legelső harcosa volt np. A diszkrét Smólen Tóni Besztercebányán még ma is hűségesen védi Ferenc József emlékét Látogatás Smólen Antalnál, az egykori híres császári-királyi udvari lakájnál — A hetvenkét éves öreg ur még mindig dörmög a pesti újságokra, mert sokszor kiszerkesztették — Szó sem igaz abból, hogy Ferenc Józsefet fu karnak mondotta volna — Harmincnyolcévi „személyi szolgálat“ Besztercebánya, december 4. Ki ne ismerné a Mátyás Diá'k és a Kakas Márton egyik legsikerültebb figuráját, a bécsi lakájok prototípusának kikiáltott Smólen Tónit, Ferenc József „leibdiener“- jét, akiről az a politikai m-en.de-monda járta, hogy ő a legbensőbb titkos tanácsos, mert öltöztetés közben a magyar ügyekben politikai tanácsokkal szolgál Ferenc József császár-királynak. Emiatt aztán Smólen Tóni a magyar ellenzéki élclapoknak állandó rovatalakja és csipkedéseiknek örökös céltáblája volt. A bécsi udvar szolgálatában kiérdemesült öreg ur a király halála után nyugdíjba ment és Besztercebányára költözött, ahol saját háza van és azóta csekélyke nyugdijából éldegél földszintes kis házának két szerény szobájában. A kis lakás majdnem minden bútordarabja és tárgya a nagy múltra emlékeztet vissza. A hetvenkét esztendős Smólen Tóni valósban már csak az emlékekből és az emlékeinek él. Nemrégiben a sajtót bejárta a hir, hogy a mindig diszkrét, mindig szolgálatrakész borotvált arcú, csendes Smólen bácsi elégedetlen a sorsával, mert öt is utolérte a forradalom utáni idők átka: a nyomor. A bécsi udvari pompát nála is felváltotta a szegénység. Csekély ötszáz koronából nem nagyon lehet élni és élvezni az életet, már pedig ő csak ennyi nyugdijat „élvez". Sőt olyan hirek is jelentek meg az öregről, hogy elégedetlenségében fukarsággal vádolta meg néhai császári gazdáját, Alkalmam volt az öreg úrral elbeszélgetni erről a témáról. . Nehezen állt köbéinek. Ferenc Józsefre szívesen emlékezik, de nem szívesen beszéBl róla. Amit mond is, annak is mintha minden szavát háromszor megrágná. A legszívesebben hallgat. Diszkréten. Mint ahogy Smólsnhez illik. De ha mégis beszél, úgy a legteljesebb reverendával nyilatkozik a volt uralkodóról. — Igen, harmincnyolc esztendeig voltam mellette „személyi szolgálatiban", — mondotta. — Pesten számtalan valótlanságot hazudoztak össze rólam az újságok. Szó sem igaz belőle. Én például sohasem tettem olyan kijelentést, hogy Őfelsége fukar lett volna, meg hogy a nagyobbszerii vacsorára sajnálta a pénzt. Ez már csak azért sem igaz, mert az uralkodó igen emberségesen bánt valamennyi alkalmazottjával. Nem igaz az sem, hogy az uralkodó bizalmaskodott volna velem szemben. Soha politikáról nem volt szó közöttünk. (Ezt a „közöttünk" szót szertartásos méltósággal mondja.) Az meg egyenesen nevetséges, hogy Ferenc József ételeken takarékoskodott volna. Igaz, szerdán és pénteken sohasem volt asztalán húsétel. Ilyenkor mindig hamis levest evett, főtt burgonyát és vajat. — Ez bizony szerény egy ebéd egy császár és király részére, — vetem közbe bátortalanul. — De ezt nem takarékosságból, hanem vallásosságból tartotta be. Ezeken a napokon bőjtölt Az uralkodó különben is mindig mértékletes életet folytatott. Ezért ért el olyan magas kórt. Szeszes italt csak lakomákon fogyasztott. S reggel öt órakor már az íróasztalnál ült.,. Itt Smólen bácsi megszakította szavait. Biztosan volt még több mondanivalója is, de a többit nem mondja. Nem akarja. Biztosan nem tartja.a nyilvánosság elé valónak. Ez a hallgatás egyszerűen hozzátartozik a „személyi szolgálathoz". Mert az öreg Smólen Tóni bácsi lelkében nrég ma is haptákba vágja magát, valahányszor Ferenc József császárra gondol. •fan Tárna Pra’na f., RcvoluCnf 1E 13. EÍMlraníju iirlwnlon. Méftékazcrint készít divatos, elegáns öltönyöket kabátokat. Fazon Ke 400*— tói. Angol szövetek raktáron. A Vasutas Druzstvo panamapöre a kassai tábla előtt A nemzeti szocialista szövetkezet rablógazd álkotlásának újabb tetemrehivása — ítéletre csak december közepén kerül sor Kassa, december 4. (Saját tudósítónktól.) A kassai táblán egy hét óta folyik a Vasutas Druzstvo panama pőrének tárgyalása. Tavasszal 35 napos tárgyalás után a törvényszék az összes vádlottakat fölmentette. Sott József, Zdobinsky Bohumil, Michalik Jenő és Jelinek Ferenc szövetkezeti tisztviselők — a vádirat szerint — milliókat érő árukat rendeltek, csak azért, hogy a rendelésekkel százezrekre menő províziót kaphassanak. Az ügyészség ezenkívül számlacsalások , sikkasztások és közönséges lopások miatt emelt vádat a Druzstvo egyes alkalmazottai ellen. Wertheimer Frigyes zólyomi kereskedőt, Müller Ottó, Sittig Gusztáv teplitzi kereskedőket azzal vádolták, hogy több százezer korona értékű províziót fizettek ki a szövetkezet tisztviselőinek a maguk üzlete javára s a Druzstvo kárára. Volf Frigyes üzletvezető és Feier Emil a királyházai szövetkezet vezetője a vádirat szerint négy zsák lisztet vitt el jogtalanul a Druzstvo raktárából, Skodova Júlia és Kulikova Milda pénztárosnőket lopással, sikkasztással és orgazdasággal vádolták. í 65 gyanúsított ellen indítottak eljárást, de 13 vádlott kivételével a többiek ellen megszüntették az eljárást. A törvényszéki tárgyaláson megállapítást nyert, hogy a politizálás rontotta meg a vállalatot. A helytelen gazdálkodás következtében már az első év nagy veszteséggel zárult, bár a mérleg, amelynek adatai hamisak voltak, nyereséget mutatott. A legnagyobb veszteséget az okozta, hogy óriási mennyiségű drágán vásárolt árut hal móztak fel a politikai ambícióktól duzzadó szövetkezeti tisztviselők, amit a nagy áresés következtében csak a beszerzési áron alul tudtak értékesíteni. A szövetkezet milliós feljelentései nem kerülhették el a nyilvánosság figyelmét. Tömeges följelentések következtek az egyes tisztviselők ellen. A törvényszék előtt azonban nem sjke- *ült a vádhatóságnak a panamákat bizonyítani. A biróság elfogadta a vádlottak védekezését, akik mindannyian bebizonyították, hogy a visszaéléseket rém ők követték el, hanem a rendszer, amely lehetővé tette a rabló- gazdálkodást, volt a hibás. Kínos panamák történtek a különféle bevásárlásoknál, de ezeknek a szálai annyira bonyolultak és olyan messze ágaznak, hogy azok kibogozása éppenséggel lehetetlen. Az egy hetes táblai tárgyaláson a vádlottak előtt többszáz oldalas bekötött könyvek formájában hevertek az ügyre vonatkozó jegyzőkönyvek tömegei. Az elsőfokú ítélet felolvasása és a reserens előadása két teljes napot vett igénybe. Az egyes vádlottakhoz intézett kérdések nem sokban tértek el az elsőfokú bíróságnál tett kérdésektől. Három rapig csak tanúvallomásokat olvastak föl. A tárgyalások alatt érdekesebb momentum alig akadt. Legföljebb azt lehetett megállapítani, hogy a panamapör még sűrűbb és érthetetlenebb ingoványokba tévedt, ahonnan ugyancsak kemény munka lesz az igazságot kihámozni. A védelem, melyet Littman János dr., Zlattner Oszkár dr., Tiinzer Hugó dr. és Fer- dinandy János dr. látnak el, eddig csak pasz- sziv szerepet játszott s legfeljebb a semmiségi panaszok bejelentésében értek el rekordot a rendőrségi jegyzőkönyvek állandó felolvasása miatt. ítélet csak december tizediké felé várható. Beavatott csehszlovák körök az égés?; pa- namapört a nemzeti demokrata párt hajszájának tekintik a Druzstvo nemzeti szocialista tisztviselői ellen. Szokolotthon II. Mátyás prágai titkárának palotája helyén Prága, december 4. Amióta Prága a köztársaság fővárosa, rohamosan feji' ,c s e fejlődéssel együtt eltűnnek a régi Prága emlékei, épületei, amelyek az elmúlt korok történetére emlékeztettek. Régiségekben és látványosságokban leggazdagabb az úgynevezett Kleine Seite, amelyet az újvárossal a har- minckélszobros gyönyörű Károly-hid köt ösz- sze. A háború alatt éppen úgy, mint az évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtti háborúk idejében a legjobb foglalkozás volt élei- miszerszállitónak lenni. Ez jutott az eszembe, amikor a Kleine Seitén megtekintettem a modem szokolházat, amelyet a szokolisták megalapítójáról Tyrsuv Búmnak neveztek el. Ezen a helyen régebben egy gyönyörű palota állott. A palota építtetője egy élemiszerszállító volt, aki a harminc éves háború alatt Prágában élt Michna Pálnak nevezték és egy Eger melletti falu mészárosámk volt a fia. Az in- golstadti jezsuiták iskolájában tanult és 1601- ben Mátyásnak, a későbbi II. Mátyás magyar királynak lett a titkára, aki őt lovaggá ütötte, később pedig a grófi címet is adományozta neki. Michna Pál különben a császári hadsereg föproviant-mestere is volt, a lefoglalt birtokokon olcsó éllelmiszereket vásárolt, rossz pénzzel fizetett s rövid időn belül óriási vagyonra tett szert. A tábori és saazi kerületben húsz nagybirtoknak lett a tulajdonosa. Hatalma óriási volt. Prága óvárosának például minden fontolgatás nélkül zálogba adta ,egy zab szállításért a Prága melletti Szmichov falut. Hiába panaszkodtak a királynál is Michna ellen, ö már akkor Paul Michna von Weizenhof volt és tulajdonosa volt a kono- pisti birtokmk is. Idővel megvásárolta a Kleinseitén az Aujezd melletti palotát Thurn gróf feleségétől, Suzanndlól. Tliurn gróf ugyanis az 1618-as városi forradalomnak volt a vezére és kénytelen volt Prágából elmenekülni. Michna a kapukat bezáratta és egészen átalakittatta ® palotát. Valószínű, hogy Carrati Francesco, az olasz építész volt a palota renoválásának a mestere. A munkálatok még 1632-ben sem fejeződtek be, sőt 1644-ben még mindig dolgoztak Michna palotájának a rendbehozásán. Ezt a gyönyörű palotát az 1652-ben Nilrn- bergben meghalt Vencel fia örökölte, aki nagy adósságok hátrahagyásával 1667-ben ugyancsak meghalt és a palota Siezen György gróf birtokába ment át. Ettől ismét Schwarzenberg János Adolf herceg vásárolta meg, aki végül az óvárosi Bornschein János polgárnak adta el. Végre 1776-ban a katonai hatóságok vették át az egész épületkomplexumot és fegyverraktárnak használták. Amikor Bécsben a nagy arzenált 1886-ban felépítették, beszüntették Prágában a fegyvergyártást és a már félig romok, bán heverő Michna palotát Prága városa vette meg. A üzenhetik században világcsodát képező palota teljesen tönkrement és már a világháború alatt hozzáfogtak annak lebontásához. A forradalom után a szokolegye •> vásárolta meg a telket és egy millió korona tökével fölállította a Tyrsuv-házat, amely ma A Kleine Seite egyik legmodernebb épülete. A Tyrsuv-háznak legérdekesebb épületrészét képezi a szokolisia muzeum, amelyben gyönyörű gyűjtemények vannak elhelyez-c. Az egyik vitrinben látni az építkezés folyamán talált archeológiái leleteket, különböző ember csont okai és koponyákat, bronz tűket és egyéb sporttárgyakat. Fölötte látni a 100.000 koronát érő három Chiaroskar-képet. Egy másik teremben a hét szokolista kongresszus gyönyörű dijait, zászlóit, valamint a sz ‘hólizmus alapitóinak, Fügnernek és Tyr$ dr.-nak a szobrai vannak elhelyezve. A szokott-Ja múzeumban magunk élőit, látjuk a csehek háromszáz éves küzdelmét egészen a forradalom kitörésééig, amikor 1918 október 2§-r n a katonai pro.ncsnokság statáriuma jelent meg. Ezt a statáriumot Kestranek csősz, és kár. tábornok irta alá. Ez volt az utolsó k. u. k. hirdetmény, amely Prágában megjelent. Ez a rövid története a hírneves prágai Michna-paJo fának, amely most a cseh szakotok Igmodernebb otthona. R. A. — Az ungvári vízvezeték gyűjt ömedenoói három millió koronába, kerülnek. Ungvári trdósiiónlk jelenti: A tnvnfszrl kezdik meg a város legnriavi- sabh pontján, a Kálvária-hegyen a vízvezetéki gyűjtőm ed eneé'k építését. Az építési nmn-ká’ltok három millió koronába kerülnek, amely őspzeothez az állam másfél millió koronával járul hozzá.
