Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-05 / 277. (1315.) szám
4 /t>E?;cyű-y’VVAC^^HmMQ 1926 december 5, vasárnap. PÁRISI NAPLÓ írja: Márai Sándor Az írástudó — Kopogok, nem felel senki, lenyomom a kilincset, óvatosan benyitok a szobába. Szemben az ajtóval az ablakon rácsos kalitkában lóg egy sit'igl'ic és közönyösen néz le az udvarra. Először egy vasalódeszkát látok, keresztben két szék támláján, a szoba közepén. A vasalódeszkán iratok, újságok, egy kalamáris. Az ablak mögött az udvaron a novemberi derengésben fehérnemű szárad kifeszitett madzagokon. Egy asztalon apró ibrikekben ételmaradékok, sokféle étel, az egyik lábasban főtt zöldségek, marhahús és borjúláb. A szószok megolvadtak az ibrikekben, nehéz szag van a szobában. Egy keskedt ágyon szótárok, vastag régi könyvek. Az ablak előtt polcos Íróasztal. Zöldernyős lámpa ég az asztal szélén. Az írástudó fölemeli a fejét és megvizsgál. Nem egészen olyan, ahogy elképzeltem, de mégis hasonlít rá. Azt tudtam, hogy fekete csokornyakkendőt hord, csikós és foltos szalonnadrágot, fekete ünneplőkabátot, s a széles müvészkalapja is ott fekszik az ágyon. De kicsinek képzeltem el, nagy bajusszal és szakáll nélkül. Ez az ötvenéves, őszesfejü ember szakállas is és bajuszos is. Legjobban az lep meg, hogy módfelett vállas és kövér. Százkílós ember. Feszül a vállain a fekete kabát. A szakálla még koromfekete, csak a bajusza őszes. Lehetne korcsma tulajdonos Ilyen váltakkal itt fenn a Montmartre tetején, ebben az elhagyott utcában, vagy zálogos. Nem igy képzeltem el az Írástudót. Nem hittem, hogy írásból ilyen erősre, kövérre lehet fejlődni. — Mit parancsol? — kérdi mély gordonkahangon. — Ön az épistolaire? — kérdem csöndesen. Igen, ő az épistolaire. A kapun künn lóg ugyan a táblája, de a zegzugos udvarban nem lenne lehetetlen, hogy egy henteshez tévedtem be. Helyet mutat és mélyhegedühangon biztosit, hogy ő az Írástudó. Egy vekker ketyeg az ablak párkányán. 'Az ételek és az Írástudó savanyu szaggal töltik el a szobát. Van valami tisztátalan egy ilyen írástudóban. Mindig féltem az íróktól. A peripheriákon laknak, homlokukba húzzák a kalapjukat, morogva köszönnek és nem lehet tudni, mi a szándékuk a földön. Ha rendőr lennék, magamat már rég köröztetném, s ezt a kövér alakot habozás nélkül lefognám. Érzem, hogy a nyárspolgárok tiltakozása az irók ellen van olyan indokolt, mint az irók utálata a nyárspolgárokkal szemben. Ez a bácsi itt iró, mert ő mondja és mert ir Most nem arról van szó, hogy mit és milyet ír, hanem arról, hogy ő a tiszta tenyészet, aki nem kallódott el se ujságitásba, se drámába és kabaréba, sem pedig irodalmi divatokba Ez az ember azt a mesterséget folytatja, amiről mi már csak Boccaccio novelláiból tudunk, ő az írástudó, aki valamikor a latin városok terein egy bódéban ült, s irta a tudatlan népnek a szerelmes leveleket, a ravasz és fondorlatos szerződéseket, az alkalmi ódákat, a születés-napi színjátékokat és a halálozás fölött érzett fájdalomnak emberi szavakban és kötőit formában adott kifejezést. Leírta és kifejezte azt, amit az emberek éreztek, ami történt velük, vagy arait szeretitek volna, hogy történjen. Ki tud többet? Csodálatos, hogy él még az épistolaire. Csodálatos, hogy miket konzervál ez a város, s megőriz mindent a múltjából, ami különlegesség s ami őszinte, — még ha itt fönn a Monlmartre tövében is, egy udvari szobában s egy ilyen kövér és szakállas vadállat alakjában is, de megőrzi Paris az épistolairet. Mikor először olvastam ennek a bácsinak a hirdetését egy hetilapban, valami tréfára gondoltam. Mert az épistolaire nem győzi már a konkurrenciát és manapság kénytelen hirdetni a hetilapokban, ahol gyönge férfiaknak kínálnak porokat, erős férfiaknak fotográfiákat, mindkét nemnek találkozási alkalmat, szirupot szívfájdalom és zsidóvicceket búskomorság ellen. Itt hirdet az épistolaire is, ir levelet, alkalmi köszöntőt, ódát eljegyzésekre, sőt drámát, vígjátékot és regényt is kívánságra és megrendelésre. Olcsó árak. Pontos kiszolgálás. Történelmi tragédiát házhoz szállít. Privát levelezést, — diszkrétet is, — hatásosan és sikerrel intéz. Arra gondolok, amíg nézem, hogy mennyivel tisztességesebb ember ez az épistolaire itt fönn a Montmartreon ebben a padlásiszobá- ban, mint mi többi ép istol aire-k lenn a nagyvárosban, akik hasonlóan kívánságra és megrendelésre szállítjuk mindazt, amit az emberiség tőlünk mindennapos használatra követel, de gőgösen neim azonosítjuk magunkat ezzel a kissé koszos Írástudóval itt fönn a hegyen, aki lefegyverző szemérmetlenséggel hirdeti az áruját... Az Írástudókra gondolok, akiket lenn a kiadójuk hirdet, s egyszerre belátom, hogy a két üzlet közül ez a itt a rokonszenvesebb és tisztességesebb. Ez a ember nem romlott el. — Olvastam a hirdetését, — mondom neki s előrehajlok, hogy jobban lássam. — Sok dolga van?... Fölhúzza a szemöldökét, pöffent egyet vastag ajkaival, -mintha dohányozna és pipa- füstöt eregetne. — Az attól függ, — mondja egyszerűen. Valami mindig akad. Scfcan keresnek a negyedből. Mivel szolgálhatok? Ennek a vastag embernek egészen vékony és csöndes a hangja. Érzik rajta, hogy szép és szelid lelke lehet, ahogy ez egy íróhoz illik is. Kezdem nagyon szimpatikusnak találni, kár, hogy egyébként ilyen büdös van a szobában. A lámpa megvilágítja az írástudó gyászszegélyes körmeit, kurta, puha kezét. Egy iró keze, látszik rajta. Elnézném órákig. — No, mivel szolgálhatok, Sieur? — mondja régie-s fordulattal. — Kérem szépen, — kezdeni lassan, — azt nagyon nehéz megmondani. Én most tulajdonképen csak informálódni jöttem föl... Hogy mit kér ... És mit dolgozik ... S hogy gyorsan dolgozik-e és egyáltalán... Nekem tudniillik magamnak is... Azaz nálam mindig akad munka... Elakadok. Az Írástudó szelíden néz rám, mint egy gyóntató. Most határozottan elegáns volt, ezzel a mozdulattal, ahogy nagy testével hátradüjlt a székben. Kissé felülről és jóindulatúan néz rám. — Milyen természetű a munka? —- kérdi azzal a csöndes elnézéssel. — Az attól függ, — mondom élénken. — Engem Ön mon óhatatlanul érdekel, Uram. Egy iró... Bocsásson meg, de szeretnék sok mindent kérdezni öntől. Például azt olvastam a hirdetésben, hogy ön ir drámát és regényt is; ez engem rendkívül érdekel. Hogy csinálja azt? Pislog és legyint egyet: — Meg kell írni, — mondja most szigorúan. — No igen, — kapcik bele mohón. — Éppen ez az, hogy meg kell Írni. De, bocsásson már meg, hiszen az irtózatosan nehéz ___ rendesen megírni valamit.... Egy dr ámát például... Nem? Megrázza a fejét, komolyan: — Az attól függ. Ha -gyakorlata van az embernek, akkor nem nehéz. — No — mondom, — de különben is, még ha gyakorlata is van... Nem? — Nem, — mondja röviden. — Kérem, — mondom, — én már régen szeretnék egy drámát Írni... De még soha nem mertem. Bólint, hallgatja a gyónást. — D-rámát szeretne? — Azt is. ön vállalkozna egy dráma megírására? — Hogyne — feleli. — De kaphat készet is, ha akar. Van nyolc drámám készen. — Hosszúak? — Mindegyik öt felvonás, — mondja kedvesen. Csönd. A stigflic halkan vijogni kezd a ketrecében. Most látom, hogy nem is stiglic, hanem szarka. Nem értek a madarakhoz. — No és -t kezdem újra — mit méltóz- tatik kérni egy drámáért? — Ha újonnan kell Írni, —• mondja — s alkalmazkodni kell bizonyos feltételekhez, akkor persze drágább. De van készen olyan drámám, különösen ezüstlakodakmi alkalmakra, ami nagyon hálás szerepeket nyújt, a megoldása derűs, e megkaphatja ötszáz frankért. — A megoldása derűs? — kérdem gyanakodva. Megnyugtat: — Teljesen derűs. Ön peTsze aláírhatja a nevét — Az ön drámája alá odaírhatom a nevemet? Nagyot néz. Nem érti: — Hát lia megfizeti, — mondja csodálkozva. — Különben minek venné a drámái? — Ez igaz, — mondom. — No és ha újonnan készül? — Ha újonnan készül, akkor sokkal drágább. Attól függ, hogy mit kíván. Versekben drágább, mint prózában, ókori drágább, mint középkori miliőben. Az emberek, akik idjönuek, mindenfélét akarnak, nekem mindegy. De hallgasson rám, vegye azt, ami készen van. Azzal nagy sikegt fog elérni. — Hol? — kérdem. — Hát ahol előadják, — mondja nyugodtan. — Szerelmes leveleket is ir? — kérdem egy kis szünet ulán. Elhúzza a száját: — Hát persze. A fele a klienseknek ilyesmit akar. Természetesen ez a specialitásom. Azért vagyok épistolaire. Akar ilyesmit? — Istenem, — mondom. — Hát kettőt mindenestre... — Egy bemutatkozót, — mondja és helyeslőén bólint. — És ery búcsúzét — mondom és helyeslőén bólintok. Megígéri, hogy a leveleket négy nap múlva megkapom. Rendkívül olcsóak, tizenöt frank a kettő. Én annyiért nem Írnám meg, S mikor kezdi észrevenni, hogy faggatott:, elkedvetlenedik. Egy cseléd jön be a szobába, lomposan leszedi az asztalt és meg- gyujtja a nagy lámpát. Most látom, hogy nem is szarka az a madár a kalitkában, hanem vörösbegy, mert vöröses a hasa. Végkép nem értek a madarakhoz. — Hát akkor szombaton, — mondja. — Addig le lesz. tisztázva. És gondolja meg, ha akarja a drámát. Milyen alkalomra kellene? — Arriválni, — mondom. Oldalról néz rám és könnyen vállat von. Kezd gyanakodni. Kezet ad még, de nem kisér ki. — írja bele a búcsúzéba, — mondom az ajtóból, — hogy „jobb lesz, ha soha többé ne-m látjuk egymást". — Miért? — kérdi. — Mert én azt úgyse merem megírni. ——EB Eerész Szlovenszkó és Pcef- k^rs^tska Rusz zsíréért?! közönségének (uenia két!, hogy zongora, pianínó és hangszer szükség'étét csakis a szolidságán ról és szakképzettségéről e ismert IOITSCH (KoSIse, hangszsrüzletében szerezheti be, kinek eüzletében m nden hangszer a legszolidal b árak és jótállás mel ett ksphaló — Senki se üljön fel hmgzat^s hir etéselnel hanem zongora és pianinó vásárása.elet látogassa meg a Lo tsch zongorára tárát, hol állandóan raktáron vannak a belföld leghíresebb gyártmányai, u ymin Petrof, Koch & KorseŐ Rös'er, Scho'ze stb. — Nevezett cé"- tuVdo- nosa Keletszlovenszkó és Podkarpatská Ru'7 területén az egyedüli épesitett szakemhe-, ez p lény teljes garanciát nyu t a n. é. \evckö--örsé részére — Zongorajavitás, fecIcs-ÖEzés' hangolás — Kérjen árjegyzéket S Í ‘ "iimnnmTiii» mini' SZÜNIDŐRE I 'té!i vakáció' dec mber 23 tói január 6-'g a’ elkü deném feleségem t '1 éves eányrm- -V ~ial, 7 éves fiammal o'y magaslati & helyre, ahol bő égés tejjel stb. iJ rendelkeznek CSERÉBE | Budapesten avátos központjában hölgy- $ nek négyszobás akásombó! e v szóba, koszt. stb. ab rende’kezé're. Bővebbet ‘í SÁNDOR BÉLA. RUDA EST, Vípszin- |í láz ut,a 16 iiíovénsKkó legnagyobb-lllllllll ^1 IIMIHBIIIIBII É mii-lUiMM— Pausz T. Kőiké, Fd*ufca 19, sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérképviselete. Ezt a könyvet mindenkinek ei kell olvasni! Szebb, érdekesebb és lebilincselőbb könyv a magyar könyvpiacon még nem jelent meg! Irta: Nagy lexikon formában 500 oldal terjedelmű 300 képpel és 60 szines melléklettel. Egész vászonkötésben ára Ke 250*— Megrendelhető : WIlii Mm k&nyvassftáiyá&an Ha’Aszkapu 3. 5 egyenlő havi részletre is. — Legújabb rész’etes könyvárjegyzékemet kívánatra díjtalanul küldöm.
