Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-04 / 276. (1314.) szám

6 /wtsa:<íSí-iVVAcVaTí-HrtíTiaT> 1926 december 4, ssombal NAGYVÁROSOK SARCOLÓJA Egy gyönyörthajhászó milliomos kalandjai Enoch Arnold Bennett regénye (3) — Maga bizonyára őrüli — jegyezte meg csendesen. — Azonnal ' nyissa ki az ajtót! — Talán — mondotta a titokzatos ide­gen. — Lehet, hogy csak őrültségi rohamom van ebben a pillanatban. De kérem, üljön hát le. Nincs veszteni való időnk. Bowring egy darabig elnézte a szép férfiarcot, a nagy fekete szemeket, a finom metszésű orrot, a húsos, buja szájat, a szögle­tes, merész állat és a hosszú, vékonyujju ke­zeket — Degenéráit bolond! — gondolta, az­tán, mintha engedelmeskedne egy Őrült sze­szélyének. követte házigazdáját. Gyönyörű Chippendale-éöédlőbe léptek be. A kandal­ló mellett, melyben magasra lobogott a láng, kis asztalka és két könnyű karosszék állott. Mögötte négyszögletes, rózsaszínű selyem­ernyő. — öt percnyi időt adok önnek — mon-1 dotta Bowring és méltóságteljesen ült le az egyik karosszékibe. — öt perc alatt végzünk is — viszonozta az ismeretlen és ő is leült. — Mr. Bowring, | ha jól tudom, a baloldali feabátzsebébeu öt- j| ven darab ezerfontos bankjegy van, azonki-1 vül egy köteg kisebb bankjegy körülbelül tízezer dollár értékben, 1 — Well. | — Kérem, adja ide az otvem darab j eprest. Bowring körültekintett a rózsaszínű ebédlőben s eszébe jutott, hogy ő, az irigyelt bankvezér, itt ül ebben a szobában, ennek a gigászi, pazar ragyogást!, előkelő palotának egy zugában, hol végnélküli, néma folyosók futnak Össze, hol kilométerekre menne a finom keleti szőnyegek hossza, ha egymás­mellé helyeznék őket. Eszébe jutott, hogy a Devonshire-palota közepében ül tehetetle­nül, mint az egér a kelepcében, ugyanabban a pillanatban, mikor a palota megszámlálha­tatlan szobái mélyén boldog, szabad emberek élnek, szép asszonyok kacagnak, . arany s drágakő csillog s édes, zamatos borok illatoz­nak. S ő kénytelen ugyanebben a palotában arra gondolni, hogy a tulajdon szentsége és sérthetetlensége csak fantázia és kitalálás. — Milyen jogon követeli tőlem ezt az Összeget? —- kérdezte némi szarkazmussal. — Az ismereteim jogán — felelte széles mosollyal az idegen. — Hallgasson rám. ön, Mr. Browning és én, mi ketten tudunk egyet- mást, amit mások nem tudnak, ön lejtőre ju­tott, barátom, és az Egyesült hasonlóképpen. ’Az ön nagy sikerei, amiket eddig elért, tizen­kilenc csalárd manipuláción alapszanak. Fizeti az osztalékokat, de kérdezem, meddig mégr Már a tőke is‘kifogyőban van. Rosszul spekulált, barátom és alul maradt. Hiába hinti a port az emberek szemébe, ön oly pa­zarlóan élt, mint tíz lord együttvéve. Palo­táin már több a teher, mint amennyit érnek; Váltóiból egész gyűjteményt tudna kiállítani. Ön rosszabb a közönséges tolvajnál. — Drága jő uram — szakította félbe Bowring. — Pardon. Ami még rosszabb, lassan- kint önbizalma is elhagyta. Látván a. dolgok állását, a következő lehetőségeket vontam le, barátom, Előbb-utóbb úgyis felfedez vala­ki mindent, de akkor már késő lesz. Ezt a véleményemet megerősítette az a tény, hogy ön, kedves Bowring, ma egy bankban járt s zsenialitásával el is érte a célját. Vállalatá­nak értéktelen papírjaira 60.000 font ster­linget sikerült kapnia. Most, mig mindenki meg van arról győződve, hogy ön, Mr. Bow ring, az Egyesült Központi Bank és Bánya- kereskedelmi R. T. vezérigazgatója, az iri­gyelt bankvezér, haimpsMrei villájában tölti week-end-et, addig ön átugrik egy kicsit SouthampIonba, esetleg Havre-ba. Talán Pa­risban is felvált néhány ezrest, de hétfőn az isten tudja egyedül, hogy hova , talán épp Monté Videó felé veszi útját. Természetesen lehetséges, hogy kiadják, de ez mindig csak lehetőség, mig itt Angliában a biztos börtön várja. Különben meg vagyok arról győződ­ve, hogy elég ügyes lesz s ki fogja játszani a hatóságokat. Különben Mr. Bowring csupa kedvtelésből bizonyára rólam is beszélni kezdene, ami nem igen volna kellemes rám. — Szóval meg akar zsarolni — lihegte Bowring magánkívül. A szembenülő idegen sötét szemei -vi­dám szikrákat vetettek: ... Nevezze úgy, ahogy akarja. Tízezer fontot még hagyok önnél. Az én kiváló mun­kám rét pedig, azt hiszem, ön is belátja, meg­érdemlők 50.000 fontot. előhuz/ta az órájjit. — Nézze — mondottá rekedten —, adok önnek 10.000 fontot. Amint látja, szembe tu­dok nézni a dolgokkal. Adok önnek tízezer fontot. — Barátom — válaszolt az idegen —, ön bizonyára nagy emberismerő. Komolyan azt hiszi, hogy én nem tudom, mit beszélek? Láthatja, elég finoman kezelem az ügyet. — S hogyha mégis vonakodom? — mon­dotta Bowring egy kis szünet után. —- Mi lesz azután? — Ismétlem, nem szeretek erőszakos­kodni. Én kiengedem innen, de Angliát nem hagyhatja ,el, arról kezeskedem. Bowring egy percig fürkésző tekintettel nézte a kellemes arcú idegent. S mig a De- vonshire palotában le- s felfelé szállták a liftek, mig a szép asszonyókon ragyogtak a drágakövek, mig csengett az arany s az ele­gáns étterem asztalain mámorba csalta a mulató gazdagokat a bor s pezsgő illata, ad­dig Mr. Bruce Bowring a palota e csöndes szárnyában leszámolt az asztalra 50 ezres bankjegyet. (Folytatjuk.) A divathölgy nagy toaletjének apró kiegészítői —- Szemlélteid divatriport a másodrendű toalettcikk ékről — ~~ A teknősbéka-keretii táska e^y dogaressá- hoz méltóan hat.. Művirág •— A fekete faüleur-höz vörös kaméliát visel­nek, marrontoalettbez bronzszinü dáhliát és zöld ráhához kis csokor pármai ibolyát, de csupán a vállnál a nyak kivágásában. Minthogy elv az, hogy virágnyilás idején a művirágnak nincs he­lye, az idei szezonban, amely még mindig inkább meleg, mint hideg, egyelőre problématikus ez a kérdés... Végül pedig a eipő. A szép arc elfelejteti a Iegcsunyább kalapot, a jő alakon a legelőnytelenebb ruha is érvényre jut, de a legszebb lábat elcsúfítja a csúnya cipő. A hölgyvilág a szép lábat a férfiaknak köszönheti, akik ezen előnyös cipőket gyártják. A párisi ci­pészek be akarták vezetni a széles és gömbölyű fonhát, de ezen kísérletük meghiúsult, mert a keskeny és mérsékelten hegyes cipők újra feltűn­tek az előkelő üzletek kirakataiban. Az anyag oly tökéletesen van kidolgozva, chevreau máma oly puha és fényes, mint a selyem. Egy különleges chevreau fajta uralkodik ma, ez az úgynevezett Fényes chevreau, amely pasztel színekben van tartva. Kék chevreau Richelieu-formában az utcá­ra való, úgyszintén a krokodil- és gyikbörből ké~ | szült angolos cipők is. Az utcai cipők többnyire sima és mintás bőrből kombináltak. A világos beige és a sötét-barna kombinációk nagyon ked­veltek és praktikusak. . Délután vagy . lakk-, vágy fekete selyeméipő dominál, melyeket színes vagy Arany és ezüst hímzéssel díszítenek. Az estélyi icipők szintén gazdagon díszítettek, igy például ; sima ezüst-cipő arany és bronz hímzéssel a bro- j káí-cipÖkön többnyire csattök, brilliáns és gyöngy- díszek varinak. Ezek tehát azok a mellérendelt toalettcikkek, amelyek a mai női divatot hatásosan egészítik ki nagyszerű, hódi tő egésszé. Önagysága, a szőke direktrisz, nfost a reggeli órákban szigorú szemlét tart az elárüsitó-kisásszo- nyok között, akik a tegnap érkezett csudás uj pá­risi divatcikkekkel ismerkednék. Az előkelő ^meg­jelenésű hölgy kegves szigorúsággá! : osztja ki. ren­delkezéséit, most.’még; javában otthon nyújtózkod­nak azok a dámák, akikért mindez .van; akik egy­két, óra múlva mohón fognak itt válogatni az áru­ház fénylő polcain. . I ", . ' . . . lönfüggők. Amikor áz. újdonság első ingere el­múlt, pgy találták, .hogy éz az . ékszer kissé mégis csak félszfegV ekkor jött az' ékszerész, drágakövek­kel és értékes anyaggal; hogy' életét, melegét 'lé- Iielljen a fába. A. láncszem éket, A. a fágy'öngyöket .arannyal és ' elefántcsórt-inkrúsztációkkal • dlísz-itet- íék. A széles karikában, amelyet a -íelsőkarbn viselnek-, elragadóan érvényesül egy smaragd ... . ' Ke$lyuk A~ ragadozók bőrébjfl... — Azélőtt --.megelégedtünk ázzál; hogy csupán az othonu-’kat benépesítő háziállatok bőrét nyúz­tuk > és használtuk fel'. De. a megszokott dolgo­kat .-megunva meg a dsungél vérszomjas fenevad- jUit is leágaztuk, hogy’á -. bőreikből keztyükét ké­A direktrisz mosolyogva fórdul felém: — A másodrendű tüaletteikkekfől akar divat- tudósi fást írni?• Ez'—r látja — néni rossz Ötlet.'A sálok.... a keztyüi . . a táskák V.. alkalmi .di­vatékszerek ... Csakhogy jelentékenyen tévedni tetszik. Ezek’nem másodrendű divatcikkék, hanem elsőrendiiek! A -legdivatosabb cobolybunda mel­lett, is kirívóan visszatet^BSo a divatját múlt ktefctyü, avagy például: égy. távalyi rétíkül... .Ezerféle olyan kisebb dolog van, amit egy olyan hölgy, aki súlyt helyez arra, hogy „jól öltözött“-üefc tartsák, nem nélkülözhet. Há ezek közül bármelyikét is ignorálja, kinos szituációba kerülhet. Felsorolok tehát önnek az olvasói számára néhány ilyen új­donságot. líkawloh — Az a sokoldalúság, amely a shawlok diszi- téöében megnyilvánul, bámulatraméltő. Különösen a Kasba alkalmas mindenféle formában csudás nüanszaival és tapadőságával. A selyemhimzés el­ragadóan hat rajtuk; gazdag, komplikált oma- mensek, amelyekben modern arabeszkek virágok­kal és madarakkal kapcsolódnak. A halacskák, japán kontúrokkal kissé már mindenesetre merész ornamons, azonban az elegáns dáma, akinek ru­határában több ehawl pompázik, nyugodtan vi­selheti ,., ékszerek. —' fából... — Adieu: gyémántok és gyöngyökí Es adieu: saphirok!... — Egy favágó levagdalta baltájává! -a tölgy ős a cseresznyefa ágait; de ezt n iát oly csodálatosan dolgozták ki, fényezték. Iakkort/ik, hogy a nők szerelmesek leitek ebbe az anyagba és g férfiak, hogy kedveskedjenek nekik, ékszereket készítet­tek belőle; Láncok, kollíék, gyűrűk, karkötők, fíf­ézif síink- Válaki. azt mondta nékeni, hogy az: autó volánt-ját sokkal jobban lehet fogni és forgatni fágadozpbőrból váló kéztyüvel,' amely roppant si- m.iilé>kopy... Pedig ezek a bőrök kétszeresen vér- száguak: hiszen neiricsak az ájlátok véreztek el, hariejn a Vadászok százai, eZrei is vérüket áldoz­ták értük... ' , zrf- fcg talán éppétn ezért lettek divattá.... Ernyők — A gyapjúból való nagy parapíüktől a se­lyemből . való, apró, kis Daumling-ernyŐcskékig rengeteg sok metamorfózison mént át ez a rekvi- zítünr, amely az esőtől óv bennünket. Először megnagyobbodott, majd kisebb lett, azután nyug­vópontjához ért. Most megint hosszabb lett. Pusz­ta szeszélyből, hogy beszéltessen magáról?... Ki tudja? A. fogantyú és az ernyő hegye teljesen egy­forma kivitelű, egyazön díszítéssel. Eredeti ötlet! Táskák. A kézitáskánk a legmeghiflebb barátnőnk; olyan dolgokat bízunk rá, amelyeket eltitkolunk: seprő kis titkainkat, amelyek a szépségünket szol­gálják és azt a kis levélkét, amelytől nem tudunk megválni... A legkedvesebbek a kétszínű bőrből valók, pöihpás inkrusztáciőkkal, kubista ornamen- -sekkel. Ehhez a zsáperhez igen alkalmas még az arany- vagy eziistszin-bőr, épp igy fáma lauieé- 'szövetek, selyembársony és gyapjnbávsoriy hétköz­napra. Az elegáns délutáni toaletthez leginkább kedvelik a finom gobel'n-himzósü, kicsiny táskát, (l .Wxpzések japán festők tervei ut-Au k őszülnek, ebben Óotómar véáef, a 18. századnak ez a zseniá­lis- művésze. Ivalaku hidak a vad patakok fölött... a kétség'.,pipusmék sühouetljei... — A legújabb ötlet: saját, portmik' a tás­kán., »• k ;TIire^ Kurucok Erdőkben bujdostak, Gallyak alatt háltak, i Ha éhesek vótak, ( Ráztak fattyú iákat; Ha asszonyt kívántak. . A völgyekbe szálltak. Hogyha kedvet kaptak. Akkor tüzet raktak. Fiatal fából furulyát faragtak.- -V Fújtak-rajt* a lágy kesergőket. Ezen megbékéltek. Be a borzas erdő féksapzoíta őket, Ilyenkor napokig dennedten hevertek Tanyán, meg országon törték a fejüket Világra-rételre fel se könyököltek; Lugosi András; Lehullott az első hó és ás emlékezet visszafelé siklik a tavalyi hő- hoz. Hogyant Kérdik a mozdulatlan ajkakt | ,,Hol van a tavalyi hóT* Miért kérdiko Hogy | szomorú csodálkozással megállapítsák: sehol! volt, nincs, eltűnt. És ami eltűnt és helyébe más jött, volt-e valókat Tél, tavasz, nyár, ősz és újra tél . ... Hol van az elmúlt évt A hó- terhes fák megint mesét hirdetnek. Neszte­lenebbek a lépések, pirosabbak az arcok« gyorsabban lüktet a vér. A kirakatokban meg­jelennek a kis föld legnagyobb csodái, a já­tékszerek, a karácsonyfák, a krisztusi szere- tét legszebb hajtásai. És az előttük merengő emlékezet a tavalyi hótól tovább siklik visz« szafelé, az elmúlt évtizedek hótengerén nesz­telen gyorsasággal vissza addig az első hóig„ az első karácsonyfáig, amelynél az emlékezel megáll. Messzi ut vetet odáig, de a játéksze­rek elölt merengő emlékezet egy másodperc alatt teszi meg ezt az utat, amelytől jobbra és balra a világtörténelem legnagyobb eseményei maradnak el: világháború, forradalmak, har­cok, tönkrezuzott országok és tönkrezuzoit hi­tek. Mindez nincs, mint ahogy nincs a tavalyi hó. És mindez nem volt tehát? Hull az élcő hó és a külvilág egyre csendesebb, egyre halk- szavubb lesz körülöttünk, de megszólal a bel­ső világ és az emlékezet hangja erőteljeseb­ben cseng. TulzenéU a jelent, a mát, az órát. és egyszerre csak eltűnt a most lehullott első hó . . . és az a fehér lepel odakint, amely el­takarja a most tovatűnő percet, megrögzül azt. ami múlhatatlan: az emlékezetet. A mull nem műit. Az idő visszahatott a kezdethez, a tér­beli egyenesből kör lett, a múltból jelen az el­tűnt jelen helyett. Ilyenkor, ha lehull az első hó, ilyenkor tudni meg, hogy benne is a ta­valyit látod, a tavalyelőttit, az évtizedek előttit Megtudod, hogy a. múltban élsz. hogy belőle élsz a jelenben, amelyhez ö ad erőt. A gyer­mek körbe-körbe játékát zárva az emlékezet­ben, a legnagyobb titok, a tűnő és mégis meg­maradó Élet. lebontja fátylát és Te, az eml<y* kezd, múltaiban élő jelűn embere csendesen megindulsz az ni húron, amely a régi, a gyer­mekkorban, a tiszta. É& amint befelé irányí­tott nézéssel, végre ott. hagyod a karácsonyit-

Next

/
Thumbnails
Contents