Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-31 / 296. (1334.) szám
Mai számunk 10 oldal Jb Mai számunk lO oldal V. évf. 296. (1334) szám » Péntek » 1926 december 31 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha C&südge miévi sxéiata — Amerika kész áldojstoSíaü kozni a világbéke érdekében — — Az elnök az általános leszerelésről — Newyork, december 30. A Trentcm-caata ' európai számos támadással szembein meg- 150 éves fordulója alkalmából Coolidge el- védelmezte. A Trenton-gyözelemnek történők Newyerseybem ünnepi beszédet tartott, neimi előzményeit fejtegette és az ütközet amelyben Amerikának leszerelési akaratát ■ jelentőségét méltatta, amely fordulatot jelem- programszerü formáiban fejezte ki és a le- tett Amerika forradalmi történetében. Az- szerelési programot a legújabb amerikai és S után szószerint a következőket mondotta: Washington s korának patriótái szivük minden melegével akarták a békét. Mi éppen úgy a békét akarjuk. Szükségesnek tartották, hogy nagy áldozatokat hozzanak a béke biztosítására. Mi sem kerülhetjük el a hasonló áldozatokat és meg kell hoznunk azokat, történjék ez egy megfelelő nemzeti védelem megteremtése, vagy pedig a fegyverkezések korlátozására vonatkozó nemzetközi szerződések megkötése által. Nem hiszem, hogy a békepolitikát előmozdíthatnék a fegyverkezési verseny politikájához való visszatéréssel. Amig hangsúlyozom a megfelelő szárazföldi és tengeri erők szükségességét, szembehelyezkedem minden olyan törekvéssel, amelyek Amerika militarizálására vonatkoznának. Nem teljesíthetünk az emberiségnek jobb szolgálatot, mintha egész befolyásunkat latba vetjük abban az irányban, hogy a világ ne essék vissza annak a pusztító rendszernek /álságaiba. A nemzetközi kapcsolatok ma még általánosságban nagyonis a félelemre vannak alapozva. A népek örülnek annak a ténynek, hogy elég hatalommal birnak egymás lebirására. Mikor jön el annak az ideje, amikor elég bátorságuk lesz arra, hogy egymásban bízzanak? A világ törekedett arra, hogy a béke irányában előhaladjon, hogy a gyűlöletről szóló összes elméleteket rombadöntse és a bizalom és ész uj elméleteit fogadja el. Azonban abban a veszedelemben !oró.-k, hogy vissza hanyatlónk a régi gondol- kc si módba. A szokás és a tradíció ebben az irányban vonzanak bennünket. Azért gyii’íiink össze, hogy art az eseményt ünnepeljük meg, amely függődén; h/'-nkzi megszerezve. Hiszem, elég erősek és bátrak vagyunk ahhoz, hogy a világot elborító katonai s "om uj uralmával a mi független cselekvő" kkel szembeszálljunk. Latinameríka Északamerika ellen A nikaraguai eseményekben Mexikó, ha ehhez nincs is hivatalos mandátuma, átvette a latinamerikái nemzetek között megindult mozgalom vezetését, amely az Egyesült Államoknak az amerikai kontinensen elfoglalt gazdasági és politikai túlsúlya ellen irányul. Ez az elégedetlen hangulat és az ilyen irányú mozgalom az Egyesült Államok pléni- pontenciája ellen nem uj keletű. Eredetét az Uniónak abból az állandó törekvéséből veszi, amellyel mindazokat az államokat függő helyzetbe akarja hozni, amelyek pénzügyileg vagy politikailag gyöngék, vagy pedig elég korruptak ahhoz, hogy exisztenciájukat az északamerikai „nagy testvérinek áruba bocsássák. Azok az államok azonban, amelyekben ezek a körülmények nem forognak fenn, természetesen a legnagyobb aggodalommal figyelik az Egyesült Államok terjeszkedési törekvéseit és meg akarják előzni mindaddig, mig idő van rá. Az amerikai államok előtt még nem ment feledésbe az a mód, ahogyan 1903-ban Roosevelt elnök a kolumbiai Panama-tartományban való felkelést támogatta, sokak szerint lángra dobbantotta, amely felkelés következménye volt, hogy Panama elszakadt Kolumbiától és önállónak nyilvánította magát miközben természetesen az Egyesült Államokkal messzire menő gazdasági, kereskedelempolitikai és katonai szerződést kötött, ■amelyben.az Egyesült Államoknak — természetesen jó áron — nagy kiváltságokat és előjogokat biztosított az isztmuson. Legújabban ismét a panamai kérdés az, amely az Egyesült Államokkal kötött uj szerződés következtében a legnagyobb bizalmatlanságot ébreszti a latinamerikai államokban. Ennek a szerződésnek tartalma egy nagy amerikai lap időelőtti közlése következtében a múlt héten került nyilvánosságra és Közép- meg Délamerikában valóságos pánikszerű hangulatot idézett elő. Ez a szerződés a kis Panama-köztársaságból az eddigi ef- fektiv protektorátus helyett valóságos vazallus-államot teremt. A latinamerikai államokban méltán mutatnak rá arra, hogy az uj szerződés következtében Panama eddigi látszólagos függetlensége is teljesen illuzórius. Felvetik a kérdést, mi hát az a határ, amelyet Amerika be fog tartani abban a törekvésében, hogy közép- és délamerikai államokat érdekkörébe vonzzon. Felvetik azonban azt a kérdést is, hogy egy annyira megszorított szuverénitásu állam, mint Panama, tar- iozhatik-e a népszövetség kötelékébe? A népszövetség tételei ugyan elismerik a Monroe- doktrinát, amely minden külső beavatkozást az amerikai hemiszferába visszautasít, a nép- szövetségnek tehát már eleve el kell ismernie és tiszteletben kell tartania mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a Monroe- doktrina az egyes amerikai államokra ró. Panama esetében a népszövetség egyik államának szuverenitását szorították meg, amelyet csak akkor lehet elismerni’, ha a Mon- roe-elv hatási területét messze kiterjesztik az elismert határokon. Ha már a Monroe-elv elismerése a népszövetség által nem normális helyzetet teremt a többi népszövetségi állammal szemben, úgy most Panama helyzete teljesen ferde lesz a szövetségben és kihivja azoknak a tagoknak ellenállását, amelyek a népszövetségnek az Egyesült Államok eddigi követelményeivel szemben tanúsított előzékenységével sem voltak megelégedve. A Panama-szerződés nyilvánosságra hozatala épnen olvan időben történt, amikor a latinamerikai államok különben is nagyon kedvezőtlenül voltak hangolva az Egyesült Államokkal szemben. Ezt a hangulatot a mexikói kormány mesterségesen fokozta is. Nem véletlenség. hogy Calles elnök a nikaraguai konfliktus ajkaimat arra hasznába,hoev az Egyesült Államokat provokáh'a. Mert Ni- karagua azon államokhoz tartozik, amelyben Onkrí Sam dollérdiploruáriáfa a legnagyobb eredménnyel dolgozott. Az 1916. évben megRerlin, december 30. A szerdán délután Rómában aláirt német—olasz döntőbírósági szerződés alkotja most a politikai világ legfőbb beszédtémáját. A szerződés minden lényeges pontjában megegyezik a Németország által az utóbbi években kötött hasonló szerződésekkel, tehát a szerződést kötő felek megegyeznek egymással abban, hogy mindazokat a vitás kérdéseket, amelyek közöttük felmerülhetnek és amelyeket a szokásos diplomáciai utón, barátságos módon, nem lehet kiegyenlíteni, egyeztető eljárás alá veszik. Ha ez az eljárás nem vezet eredményre, a vita anyagát döntőbíróság elé terjesztik, vagy pedig a hágai állandó nemzetközi bíróság ítéletére bízzák. Az olyan vitás kérdéseket, amelyek eldöntésében a szerződést kötő felek más közöttük létrejött egyezmények értelmében különleges eljárásra kötelezték magukat, ezen egyezmények határozatai alapján szabályoznák. A szerződést kötő felek állandó kiegyenlítő bizottságot alkotnak, amelynek öt tagja lesz. A felek még a választás előtt egy-egy tagot küldenek a bizottságba s a többi tagokat1 közös megegyezés alapján hivják meg. Ennek kötött szerződéssel ez a köztársaság, éppen úgy, mint tizenhárom esztendővel azelőtt Panama, az Egyesült Államok patronátusi területe lett. Ez a szerződés nemcsak Nika- ragua nagv részében, hanem a szomszédos Costarica, San-Salvador és Honduras köztársaságokban is erős indulatokat és tiltakozásokat váltott ki Washington felé. Ez a tiltakozás eredményezte azt, hogy' a szerződéshez egy pótszerződést csatoltak, amelv biztosította a három szomszédos államot, hogy jogaik a szerződés következtében egyáltalán nem rövidülnek meg. A megnyugtatás nem használt. a három állam az Egyesült Államok kezdeménv^zésére a cosfaricni Cartegénában létesített közénamerikai döntőbírósághoz fora három tagnak azonban semleges államokból kell kikerülniük és még lakóhelyük sem lehet a szerződést kötő államok területén. Az elnököt a szerződést kötő felek választják ki a bizottság tagjaiból. Hasonló eljárással öt póttagot is kijelölnek. Az állandó egyeztető bizottság azon a helyen ül össze, amelyet az elnök kijelöl s abban a pillanatban tart ülést, amikor az egyik fél azt kívánja. Feladata lesz az előterjesztett kérdések megvizsgálása. Vizsgálatának eredményéről jelentést foglal össze, amelyben lefekteti a vitás pontokat s ajánlatokat tesz a vitás kérdés kiküszöbölésére. A bizottság jelentését mindkét félnek kikézbesitik és a feleknek három hónapon belül nyilatkozniuk kell a javaslatban előterjesztendő ajánlatokról. Ha a felek egymás között iogi kérdésben kerültek ellentétbe és az állandó egyeztető bizottság ajánlatát nem fogadják el, akkor különleges döntőbíróság, vagy pedig a hágai döntőbíróság elé terjesztik az ügyet. Ez a szerződés akkor is érvényes, ha a vitás kérdésben nemcsak a szerződést kötő felek, hanem még egy vagy több más állam is érdekelve van. Nem alkalmazható azonban olyan kérdésekben, amelyek a felek között érvényes szerződések, vagv pedig a nemzetközi jog értelmében egyik vagy másik fél illetékességéhez tartoznak. Éppen úgy nem dúlt, amely az 1916. évi szerződés ellen döntött. Nikaragua azonban az Egyesült Államok biztatására vonakodott magát a döntésnek alávetni. A három állam természetesen tehetetlen volt és meg kellett elégedniük a'7 elméleti értékű tiltakozással. Amikor azonban a döntőbírósági egyezményt meg kellett volna újítani, a három állam a gyakorlatilag teljesen értéktelen intézmény ellen foglalt állást, úgy hogy ez el is tűnt a világtörténelem színpadáról. Megmaradt azonban az Egyesült Államokkal szemben való bizalmatlanság. amelynek lebecsülésétől óvatos amerikai államférfiak nagyon óvják a washingtoni kormányt. alkalmazható a locarnói szerződésből eredő jogok és kötelezettségek kérdéseiben. A szerződés semmiféle módon nem érinti azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a szerződést kötő felekre abból a tényből áramlanak, hogy a népszövetség tagjai. A népszövetség illetékességi jogát sem vonja semmiféle módon kétségbe a szerződés. A döntőbírósági szerződést 10 esztendőre . kötötték. Ha lejárta előtt 6 hónappal nem mondják fel, ugv további öt esztendőre is érvényben marad s ugyanez vonatkozik későbbre is. Paris, december 30. A reggeli lapok. élénken kommentálják a tegnap aláirt német-olasz döntőbirósági szerződést. A lapok legnagyobb része kiemeli, hogy a szerződés semmiképpen sem irányul Franciaország ellen. Ha a szerződést regisztrálás céljából a népszövetség elé terjesztik, akkor meg lehet majd állapítani, hogy valóban Genf szellemében kötötték-e meg és nem tartalmaz-e olvan különleges záradékokat, amelyek az orosz—német szerződésre emlékeztetnének, így Ítél a Petit Párisién és rögtön hozzá is fűzi: A főkérdés most az, hogy meg kellene tudni, vájjon Németország és Itália már elfelejtették-e, hogy együtt voltak tagjai a közép- európai hármas szövetségnek és hogy valóban a locarnói szövetség által egybekapcsolt felek-e. Pertinax hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a szerződés első pillanatra hasonló a francia-német szerződéshez és a locarnói arbitrázs-egyezményhez, mégis különbség mutatkozik, amennyiben egyetlenegy esetben sem veszi igénybe a népszövetség törvényhozását. A Figaro ugv véli, hogy a két államnak elsőrendű érdekében van Franciaországgal szemben a barátságos viszony fentartása. A lap továbbá hangsúlyozza, hogy Németország hamarabb megtalálta a régi ellenségével való megegyezés lehetőségét, mint Franciaország a háboríts szövetségeseivel való barátság útját. A francia sajtó hangjából az tűnik ki, hogy Páris kissé kényszeredetten törődik bele Mussolini és Stresemann megegyezésébe, ami ismét megrenditi Franciaország kontinentális túlsúlyát. Januárban d©S @8 Benes sorsa! Prága, december 30. A világsajtó sokat foglalkozik most azzal a Prágából kiinduló hírrel, hogy Drummond népszövetségi főtitkár visszalép és helyét Benes fogja elfoglalni. Ezt a hírt hivatalosan is megcáfolták. A Daily Telegraph ezzel kapcsolatosan azt írja, hogy egy politikus, aki országa érdekeit mint miniszterelnök és külügyminiszter szolgálta és a nemzetközi tárgyalásoknál vezető szerepet játszott, nem fogadhat eb fizetett hivatalnoki állást azoktól, akikkel teljesen egyenrangú félként tárgyalt. — A nemzeti demokrata Role megismétli állítását, hogy Benes január hónap folyamán megbukik. A lap szerint a külügyminiszter januárban befejezi politikai karrierjét. Calles nem enged Mexiko-City, december 30. Calles elnök véglegesen visszautasította az ólai koncesszió terminusának kitolására vonatkozó kívánságokat. Kijelentette, hogy a törvény mindenképpen igazságos és nincs semmi ok arra, hogy változtatást eszközöljön rajta. A Tanger statútum Paris, december 30. A Petit Párisién szerint a Tanger-statútum esetleges megváltoztatására vonatkozólag Franci a ország és Spanyolország között január 12-én kezdődnek meg a tárgyalások. A német-olasz döntőbírósági szerződés A szerződés fiz esztendőre szói — A francia sajté savanyú kommesitárokNal kiséri a megegyezést
