Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-28 / 293. (1331.) szám

2 ^■oaíCfAT-M&íWAtJ •HtPT,aT> 1326 december 28, kedd. A csehszlovák belpolitika karácsonya A köztársasági elnök, csehszlovák politikusok és miniszterek nyilatkozatai az általános helyzetről, Sziovenszkó autonómiájáról és a minisztériumok Jövő évi munkájáról . Prága, december 27. A politikai napila­pok karácsonyi számai ez évben ismét élén­ken meeszölaltaíták az államfőt, a politikai vezéreket és a közismert publicistákat, va­lamint közgazdászokat Első helyen kell megemlítenünk az érin­tett problémák szempontjából Masaryk köz­társasági elnök nyilatkozatát a Právo Lidu­bam. ahol az elnök az általános békepolitiká­ról nvilaikozott Kü’ön csoportot képez a szlovenszkói problémáról tett nyilatkozatok e^ész sorozata. S vésrül ki kell még emelnünk a Národni Listv körkérdését az összes minisz­terekhez az egyes reszortok jövő évi pro­gramjáról. Masaryk a békepolitika feladatairól Masaryk elnök a Právo Lidu egyik szer­kesztőiével folytatott beszélgetésében többek között ezeket mondotta: — A németeknek a kormányba való be­lépése haladást jelent az állam nemzetiségi problémájának megoldása felé. Az állam és egyház elválasztásának rendezése kultúrhar­cot idézhet elő, de ez a harc kikerülhető. Az állam és egyház közötti viszonyt a tapasztalat és a kor kívánalmai szerint lehet rendezni. Az állam kormányzására és a világpolitika irányítására nem ele- gondö az osztályalapon épitett program. — De éppen a különböző osztályú pro­gramok teszik szükségessé a pártok kompro­misszumát a praktikus kérdésekben. Osztály­programot nem lehet azonnal ás egyszerre megvalósítani sem egyes programokat a többi program és párt rovására érvényre juttatni. __ — Azt hiszem, hogy mindenütt, ngy a régi, mint az u.i államokban él a béke utáni vágy. A fölhalmozott vagyon háborús íöléléso, a háborús kimerültség és általában a háború­val iáró tapasztalatok maguk idézik elő ezt a bókevágyat Nem akarom mélyebben boncol­ni azt a kérdést, hogy az emberek, amint ezt a militaristák állítják, természetüktől fogra harciasak és militaristák. Csak azt a tényt koJl leszögeznem, hogy évszázadok, sőt évez­redek óta nemzetek és állatnak háborúval intézik el egymás közötti viszályaikat. S ép­pen ezért tudatában kell lennünk annak, hogy a harciasságtól a békességre való átté­rés csak a békére való általános és céltudatos neveléssel valósítható meg. A világháború jelentőségét éppen abban látom, hogy a nemzetek az egész világon ennek világosab­ban a tudatára jöttek, mint va’aha. Ez Kö- zéoeurónát s különösen az ni államokat kö­zelebbről érinti, mert ezen államok szerve­ződése még nem szilárdnlt meg. A habom utáni tapasztalatok mindenütt azt a meggyő­ződést juttatták érvényre, hogy t'sztességes, politikailag képzett emberek minden problé­mát elintézhetnek érvekkel, nem pedig az ököllel. Tudom, hogy gok ember van, aki a pacificizmusíól fél, mert azt gyengeségnek íartja. Ez azonban nem egészen jogosult ál­láspont. mert az állandó békében való élet is energiát, elhatározottságot és készenlétet fog megkövetelni a belső és külső politikai ne­hézségek legyőzésére. Van ugyan egy ngy- ncvozett siránkozó, vagy még jobban mondva1 nyafogó pacifizmus, de éz csak egyoldalúság, amilven minden reformmozgalomnál elő szo­kott fordulni. Sziovenszkó problémája a köztársa­ságnak jelenleg a legaktuálisabb kérdése s ezért számos vezető politikus felhasználta a karácsonyi alkalmat, hogy nyilatkozzék Szio­venszkó sorsáról, K ram ár Károly — örültünk annak, hogy ez a karácsony örömtelié® ténnyel fog befejeződni, azaz a Szíovenszkóval való megegyezéssel. A tárgya­lások azonban elhúzódtak, de remélem, hogy uw fognak befejeződni, ahogy ezt a nemzet és állam létérdeke kívánja. A szlovák nép­pártnak kormányba való belépését nem le­het sürgetni. A németek belépése könnyeb­ben történhetett, mert ez csak taktikai kér­dés volt. A néppárt ellenzékieskedése nem­csak ellenzéki taktika volt. Sziovenszkó autonómiájának eszméje olvan erős, hogy más szlovenszkói pár­tokat is magával ragadott Az autonómia kérdése nem intézhető el egv egyszerű mogyetörvénnvel. Keresni kell art a kö­zös alapot amely a néppártiak érdekeit is kielégíti, mert hiszen ők képviselik ma a szlovák nép többségét A szlovák néppártiak együttműködé­sét arra kell fölhasználni, hogy az állam köz­igazgatási kérdését véglegesen rendezzük. w Ugyanazt a közigazgatási formát, mint ami!ven a régj Ausztriában volt. nem lehet j bevezetni, mert ez áltondó nézeteltérést okoz ■ a törvényhozás kérdésében. Szó sem lehet tehát arról, hogy ugyan­olyan tartomány házakat vezessünk be ugyanazzal a törvényhozási joggal, mint Ausztriában. — Ugvan a békeszerződésekkel kötelez­tük magunkat arra, hogy Ruszinszkó ilyen törvényhozó testületet kap és ezt az ígéretet fel is vettük az alkotmánytörvénvbe. Azon­ban Ruszinszkó helyzete ^ köztársaságban rendkívüli, mert a csehek és Magyarország között belső kapcsolat sohasem volt (?!) Más volt a helyzet a szlovákokkal. A szlovákok gazdasági és kulturális vi­szonyai még nem olyanok, hogy Szioven­szkó teljes önállósága javukat szolgálhat­ná. (!) Az autonóm közigazgatás terén azonban már nagyban lehet teljesíteni a szlovákok kívánságát '— Mi mindig antonómisták voltunk és pedig nemcsak Béccsel szemben. A centraliz­mus elleni harc az állam iránti szer etetet is csökkenti. A kisebb területen való szabad munka ngyan lokálpatriotizmust idéz elő, de egy­úttal háládatosságot is ai állammal szem­ben* nem értettük tpeg a Szlovákok harcát és a mi hibánk következtében nőtt és erősödött az autonómista mozgalom és a mi autonómiael­lenes mozgalmunk idézte elő a csehek elleni gyűlöletet. A megyék nem adhatták meg a szlovákoknak azt. amit ők autonómia alatt Wallesz Jenő MUHAR BEÁTA Regény (24) <■— Az igazat megvallva, én nagyon csodáltam a bátorságát. —• Mondja inkább, hogy csodálta a szerelme­met És ha nem tudnám azt, amit ma tudok, má­sodszor is megszökném. Szép volt, nagyon szép volt a szökés. De hagyjuk a dolgot Ugy-e kedves kedves doktor nem haragszanak, ha én ma este nem rándulok ki magukkal. Fáradt vagyok és emellett meg nem tudom, mi vár rám holnap. — Azt hiszem, a kirándulás különben is el­marad. Az idő rosszra fordult, veszedelmes volna messzire menni. Magának pedig csakugyan jobb, ha ilyen izgalmak után kipiheni magát. A vi­szontlátásra. XIV. Som Mihály fél kilenckor ott ült már a rend­őrfogalmazó sötét előszobájában. Pár perccel ké­sőbb megérkezett Borz Andor, akit Mihály nagy csodálkozással köszöntött —- Hát téged is kinyomoztak már? — Tegnap este hoztál? az idézést Igazán sej­telmem sincs, honnan tudhatják, hogy nekem is közöm van ehhez az ügyhöz. Te, úgy emlékszem, tegnapelőtt itt jártáL "Nem te szóltál nekik én rólam0 —■ Én? A világért sem. Van itt egy rendőr­tanácsos ismerősöm, azzal beszélgettem. Megkér­deztem, hogy milyen következményekkel járhat az ilyen dolog. De téged nem említettelek. Azt hiszem, Beáta is eljön. — öt is megidézték? — íem. De itt akar lenni. Azt hiszi, így gyor­sabban végezhetünk. Ar.dor, szeretnék tőled meg­kérdezni valamit. Ma dóira tartogattam ezt, de talán beszélhetünk róla most is, amig Beáta meg­érkezne. Andor közelebb húzódott Mihályhoz a pádon, mert az előszobában volt már egy-két idegen is, akik meghallhatták volna beszélgetésüket, ha b\n- gösabban szóinak egymáshoz. — Andor, te okos, müveit ember vagy. Nem veszed egyszerűen tudomásul az eseményeket, - ha­nem gondolkozol felettük. Szeretsz a dolgok mögé és a lelkek mélyére nézni. Mondd, nem találtad különösnek, hogy tgy leány, aki először lát té­ged, rászánja magát arra, hogy veled Pestre utazzék. Andor ez első pillanatban nem értette a kér­dést. Nem trdia, hová céloz Mihály s csak lasean- lassnn eszméit arra, hogy a kérdés burkolt gya­núsítás. •— Mihály, nincs sok időnk a találgatásra és tapogatódzásra. Beszéljünk hát nyíltan, cszntén. Ugy-e azt akarod kérdezni, hogy Beáta csakugyan temiallad s nem énmiattam határozta-e el magát a szökésre. Mert az valóban különös, hogy egy le­ány egy ismeretlen férfira így rábízza magát. De miért kérdezel ilyesmit éntőlem? Te jobban is­mered, mint én, Beátát, tehát jobban ismerheted az egyéniségét, jobban tudhatod, csapodár termé­szet-e 8 kitelík-e tőle, hogy huszonnégy óra alatt kiábrándul-e belőled s beleszeret-e más valakibe. Én nem tudom, miattad, vagy ón miattam jött-e Pestre. Nem foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert becstelenség lett volna az én részemről olyat fel­tenni a barátom menyasszonyáról, hogy az én miattam szökik meg a szülői háztól, ő nem szólt nekem arról, hogy miattam szökik, nem is visel­kedett úgy az utón, mintha engem szeretne és nem téged. S minthogy semmi gyanúsat nem észleltem, nem is volt jogom megkérdezni őt, hogy ml az igazi célja a szökésnek. Lásd nekem csak eléggé tvzelegne, hogy egy ily szép és kiváló leány sze­relmes belém. És én mégsem hízelegtem magam­nak ezzel a gondolattal. Éij, az idegen, nem mer­tem őt ezzel gyanúsítani. Tiszteltem benne azt, hogy a te menyasszonyod. És miért is gyanúsítot­tam volna? Talán azért, mert először beszélt ve­lem s máris annyira bízott bennem? Kedves Mi­hály, te megírtad a levélben, hogy ki vagyok. Meg riad, hogy a barátod vagyok, akiben megbíz­hat. Nem én bennem, hanem te benned bízott hát, am kor rábízta magát arra, akit bizalmába aján­lottál. — Ne gyanakodj, Mihály. Menj haza, üsd le a lakatokat és zárakat az ajtóiéról, hogy a boldog­ság belopődzhassók hozzád. Nem leselkednek be­törők, dobd ki a vasládából a gallért, amelyről már magad is elhiszed, hogy a betörő gallérja. Nincs betörő, te vagy a magad tolvaja. Réz György sincs, az is te magad vagy. Te hamisítod a saját képeidet, ahogyan meghamisítod az egész élete­det Ne félj, ne bTgyj a rémképeknek. Vidd in­nen az otthonodba Beátát. Ez a kötelességed. Vidd haza magadhoz és én még ma elutazom, hogy magammal vigyem gyanúdat és aggodalmadat. De ha nem állód kötelességedet. én a szemed közé vágom, hogy mit parancsol a tisztosség. Elédbe á’-lok és megmondom, hogy mt diktál nekem az én kötelességem. Mert nekem is van kötelessé­gem Beátával szemben. Én beszéltem rá a szö­késre, én vagyok hűt felelős ezért a lépéséért. És én váPaln! fogom a felelősséget Mihály indulatosan közbevágott: — TÍ szeretitek egymást, igen, ti szeretitek egymást Ezért állapodtatok meg a szökésben. — M’hály, egyikünk se tudja, hogy a más'k mit érez iránta. Sohasem esett szó ilyen érzelmek­ről, vagy gondolatokról. -£a viselkedésünkkel ae adtunk Wt egymásnak, hogy szeretjük egymást. Még a ssemünk pillantásával se vétkeztünk elle­ped. Én nem tudom, mit érez 6 és ő nem tudja, mit érzek ón. De akár szeret, akár nem, én eléje állok abb" - a pillanatban, amelyben te megszöksz kötelességei elől és megmondom neki: Beáta, maga az én rábeszélésemre határozta el magát erre a lépésre. Jöjjön, jóvá akarok tenni mindent. Feleségül veszem, ha szeret és ha úgy akarja. Ha nem szeret, akkor is elveszem és rögtői elválunk. * Beáta ekkor már ott állt Mihály os Anior kö­zelében. A sötét előszobában, amely akkor már nagyon népes volt, nem vették észre, hogy Beáta megérkezett és hallja beszélgetésüket. — Ezt Is csak kötelességtudásbó; tennéd? — kérdezte Mihály gúnyosan. — Ne kérdezz többet. Vidd őt haza és *ta nem kerülök többó a szemeitek elé. Nem elé£ ez a megnyugtatás? Mihály ekkor vette észre, hogy Beáta a köze­lében áll Nem felelt Andornak és erre a hallga­tásra jegyezte meg Beáta: — Mióta Pesten vagyok, egyebet se teszek, mint beszélgetéseket zavarok. Beáta szavainak hatása beleveszett a rendőr­fogalmazó szavaiba. — A Som Mihály-ügyben Itt vannak a faiak? — kérdezte Szikora rend őr fogalmazó. — Igen, — fe.lelte Mhály. — Mind a ketten? — Sőt, mind a hárman, — mondotta Andor. — Mini a hárman? Talán Muhar Beáta kis­asszony is itt van? — Igen, itt vagyok, —- mondotta Beáta moso­lyogva és egyet lépett a rendőrfogalmazó felé. — Az urak Igazán kedvesek és figyelmesek, hogy ennyire megkönnyítik a rendőrség munká­ját. Elsőnek Som Mihály urat fogom kihallgatni. Tessék befáradni hozzám. Beáta leült Andor melló és enyelgő hangon kérdezte: — Mit gondol, felkötnek bennünket? — Nem úgy fest a dolog. Különben az ördög bánja, ha fel is kötnek­— Ennyire el van keseredve? Mi történt itt megint? Andor nem felelt. — Ugy-e rólam volt sió, mikor megérkeztem. Andor most sem felelt. ** — Maga szenved. Mondja, ml történt? Tudni akarom, mit mondott Mihály. — Nőm mondhatom meg. Ha megmondanám, csak árthn’nék maguknak és ezt én nem veszem a telkemre. Ne vallasson hát Beáta, hiába való az erőlködése. Beáta abbahagyta a kérd^zgefésf. A rendőr, fogahmró azalatt elintézte M'h'llvrl a személy­azonossági kérdéseket, aztán rátért a szdktetós gondoltak. Ha továbbra is az eddigi utón ha* ladunk, uctv ez az államra igen rossz követ­kezményekkel járhat. Most döntő elhatározás előtt állunk. Remélem, sikerülni Jog Szioven­szkó kérdését elintézni. Hcdzsa Milán Erről a kérdésről nyilatkozik Hódzsa Milán dr. is, aki főleg arra mutat rá, hogy itt elsősorban egv kérdést kell véglegesen tisz­tázni, hogy cseh és szlovák nép egv nemzet-e vagy kettő. Politikailag 900 évig külön éltek, iev természetesen az egységet nem tudták feltartani. A nacionalizmus más és speciális volt ugv a szlovákoknál, mint a cseheknél. Arra kell törekednünk, hogy ez a két nacio­nalizmus ne távolodjon el egymástól, hanem ellenkezőleg egymáshoz közeledjen. Ezt első­sorban kulturális téren lehet megva’ósitani. Az egységes állam lehetővé teszi ezt a kö­zeledést és egyesülést Hodzsa a zsuparendszer megváltoztatá­sától és a decentralizációtól, szóval az auto­nóm közigazgatástól várta a csehszlovák vi­szony végleges rendezését. Hlinka András Hlinka András, a szlovák néppárt vezére lapjában vezércikket irt a politikai helyzet szlovenszkói vonatkozásairól. Rámutat arra, hogy a jelen karácsonykor semmi biztosat nem irhát. Húsz évig harcolt börtönökön ke­resztül és ezen húsz év alatt sok minden vál­tozott a földön, megváltoztak az országok ha­tárai. A szlovák is megkapta a maga szabad­ságát. megkapta az államát s azóta a pitts- burgi szerződést is érfékteleníteni akarták, a turócszentmártoul deklaráció Is elvesztette fontosságát, a szlovák nyelv helyett egy uíat fedeztek fel. a csehszlovák zsargont. A szlo­vák ifjúságot rendszeresen elnemzetlenit^t- telfcék és elkereszténvtelenifették. a katoli­kusok vazallusok leitek a saját hazájukban. S most a kormány két tűz közé került. Az egyik oldalon állanak a szocialisták korrigál- hatatlan programjukkal, a másikon pedig a nvugodt nemzeti áramlat A szoc’allsták a forradalmi viszonyok alatt milliárdos vado­nokhoz jutottak, kierőszakolták a sokmilHár- dós vagyonadót a lakóvédő törvénvt. az épjt- i kezési törvénvt. A munkanélküli törvénnyel I támogatják a lebzselést Most aaffv tisztulási folyamat előtt ál­lunk — írja Hlinka, — A költségvetést már es évben csökkentettük 1300 millió­val és az ni adóreformmal újabb 1500 milliót akarunk megtakarítani. Ha nem lesi kenyér, hogyha a szlovák saját hazájában nem kan munkát nsy hiába lesz minden autonómia javaslat s nem lényegéra Mihály az utolsó pillanatban megváltoztatta tervét. Éréi' \ mily szánalmas viselkedés lenne, ha alibit bizonyítana és eltűrje, hogy menyasszo­nyának megszöktetéseért más viselje a következ­ményeket. A fogalmazó minden kérdésére megta­gadta a választ. Nem ismert be semmit és nem tagadott le rém mit Egyszerűen nem felelt a kér­désekre. — Nem felelek, — mondotta dacosan, — te­gyenek velem, arait akarnak. Az ilyen viselkedésnek semmi értelme sincs, — mondotta a fogalmazó. Az ön meny­asszonyáról van szó, tehát kétségtelen, hogy vagy ön a seőktető, vagy legalább is részes a szőkte- iésben. Az ügy nem oly főbenjáró, hogy ennyire igyekezzék valaki szabadulni belőle. — Mondtam, fogalmazó ur, tegyenek velem, amit akarnak. Minden büntetést vállalok, de a kérdésekre nem felelek. — Nem lehet büntetni mlndadd'g, míg nincs bebizonyítva, hogy ön a tettes. Aki a büntetést akarja vállalni, annak a cselekményt Is vállalnia kell, feltéve persze, hogy csakugyan részes a cse­lekményben. —- Mégse nyilatkozom, — mondotta konokul Mihály. — Ehhez joga vap, de a szöktetés kiderítését ezzel aligha akadályozhatja meg. Lássuk, mit mond Borz Andor. A fogalmazó behívatta Borz Andort A sze­mélyazonosság megállapítása ntán megkérdez­te tele: — Járt az utóbb! napokban Krakőban? — Igen. — A krnkól rendőrség távirata szerint Muhar Beáta szobájában egy levelét találtak, melyet főm Mihály irt a leánynak. A levélben Som M’hály azt írja többek között, hogy a levél átadója Borz Andor, ön adta át a levelei? — Igen. — A levői átadása ntin ml történt? — Tessék a leányt megkérdezni. Ez annyira az ő Ügye, hogy csak ő nyílnfkozhaf'k a för’éntokrc!. Hogyan képzelheti fogalmazó ur, hogy a nő ma­gánéletét érintő kérdésekre egy férfi feleljen. Én nem tudhatom, hogy a nő mennyit akar a nyilvá­nossággal közölni. Nem tudhatom, mi kellemes és mi kellemetlen neki. Ezt csak ő ha’ározhatja meg, amit Muhar Beáta k'sas«zony az én terhrmre el­mond. No folytassa hát fognlmrzó ur a kérdezést, tehát csak ő nvfla'kor.hatik. Én mindent vállalok, mert ngy sem felelek. A fogalmazó hivatta be. Kegyed a Muhar Beáta? — Igen. — Ttot született? r— Budapesten. Sziovenszkó problémáié

Next

/
Thumbnails
Contents