Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
1926 december 25, szombat *y»i L.*i7rr^g^ffr^rr,:ty<^-'ji*«>li*CT>wwtt.,.^ gimmfpwnrgMWmHy>.rww»—awTMPMV^n—wf^tTnawWMMiM1——»—üfca^M^jMak—m ■iimliaKafa—*—S—*— is bg i^í^i [g g»3 íatki G»s l^] cS a ^ ^ a i^ ^ ^ ii ^ fe ^ áss & ^ & & &. ^ &i5. & & & a & &T& bl &l &. & [♦ & & &_ & g^. ^ fe ^ r», &>j ^ a |i®as §£j|di^SON^7 ™4«|J 1 a PS^SAB @*1^@YA68 HÍRLAP UHNBPI MEIIÉEC&E7C I is •& fflBEaálSMaaEaBBfflBgliafflBEBBBBifflg!EEEgiBaB!ES:BBB.EagEEEKEBBg&B6&BE66B&BB5fefeaBi&&EB.fcBBiBi&fe.&..Eg.fe.6,a&.|£ Megszületik a szeretet Lukács TI. 1—3. Sokaság tolong az utakon. Folytonos huí'ájp- zással váltakoznak az emberim I tárnok Dávid városának környékén. Az áramlat kétféle* Vannak, akik kifelé igyekeznek, hogy felkeressék szütelré- siik helyét És vannak befelé tódul ók mert ide kényszeritefte őket a hatalmas Augusztus császár szava. Az uiákat római katonák szegik be- 7 ürel- m te len ül igyekeznek rendet tartam a lármázó csapatok közölt De nehéz, mert a kis város meglelt. Átkok tarkítják az emberek beszédét. Mindenki dühös, hogy el kellett hagynia megszokott munkáját És mindenki fél, hogy rosszat hozhat ez az összeírás. A fogadók túlzsúfoltak. Erőszakosan tolakodnak be magán házakba a rablóktól félő utasok. S a bent lakók szenvedő szeme családtagjaik nézését keresi: Hátba valami rossz embert vezetett be békéjükbe a bolondos véletlen? Alkonyaikor a Jeruzsálem felől erre kanyarodó utón elkésve érkezük meg két utas. Erős fekete férfira szőke uő támaszkodik. A férfi átkarolja az asszonyt és szintié viszi a roskadozó*, aíki életet hordoz megáldott testében. Már nem is lobét messze a szabadulás órája. Mert a Mária arcára néha szürkeség fátyedoeódik. Teste ‘összegörnyed az eícezáguldó kínok görcsében. Aggódó arccal ülteti le József a vendéglő falához. Körülöttük emberek tülekednek és a férfi félve néz körül: Nem bántja-e meg vak mely-iflső- jük az asszonyait? De a durva jövevények éppen csak végignéznek az asszonyon, aztán másfelé fordítják a szemüket József megnyugodva érzi meg, hogy Máriát megvédi tőlük közelgő órája. Befurakodik, hogy fekvőhelye* könyörögjön Kómára. Dúlt arccal Jön vissza* Helye* nem kapott A ház már tele van kiabáló, elhelyezkedő emberekkel Két római katona robogó korbáccsal igyekezik rendet teremteni De csak a lármát teszik nagyobbá és a szomorúságot elviselhetetlenebbé. Kifelé méned senki nem akar 8 a vendéglős felesége csak si-ral tud résztvevő asszonyságában az elkeseredett férfi könyörgésére. Mária fejét földig hajtva aléld-ozik a ház koszom érnyikot vető oldalánál- Gyermekek és sez- ezonyok is seregi ettek már köréje. Kiabálnak. Ta- nácsolgstrak. De segíteni nem tud senki. Csak a fájdalmak nőnek egyre. Vadul villan meg a József szeme, mint a pár- fát féltő oroszláné. Felöleli a földiről a szenvedő’ asszonyt Karja mintha bölcsővé változnék. Lágyan ringatja a szenvedőt és fejét arcához hajtva, a maga hajával törüli \{égig verejtékez homlokát. A - vendéglőssé irtat tőrt magának. Szánakozása lehetővé tette az elképzelhetetlent. Megtört kenyeret és tejet hoz magával. Már ott i« ál! az asszony mellett. Feléje nyújtja adakozó kezét Mária lsek szeme halódva törik meg. Megrázza a fejét, hogy nem kell semmi és kétségbeesett feljajduláseal öleli át József nyakál A férfi felhördül. S most a más'k asszonynak megoldás jut eszébe. Halkan súg oda Józsefnek: — Kövess! Kicsit tétovázva indul utána a férfi. Az a szerény a sziklába vájt istálló felé tart. Az is zsúfolt az utasok állatáétól. De az asszony gyorsan öklözi közelebb egymáshoz az idegen öszvéreket és barmokat Embernyi kcesreságu fér ürül az egyik jászolban. Az asszony friss szénát dob a megrágott takarmány fölé. Int s vigasztaló szavakat sugdos a férfinak. József egy pillanatig vonakodik. De karjában felnyeg Mária. És most habozás nélkül lép be a® öesBcezoritotf állatok közé. Esdeküően kéri az asz- Szonyt: — Oldd te, kérlek, a felső ruhámat! Az asszony bólint És gyengéden simítja egyenesre a jászolban a köpenyt Óvatosan helyezi le terhét a terít És Mária hálálkodó P'illar.táserJ nézve a jó asszonyra, megkönnyebbült sóhajtással nyúlik végig a rögtönzött ágyon, hegy megpihenjen, mig a kínok vissza nem {érnek. József leroek~d a jászol mellé. Fejét térdére hajtja. De nem alsznk. Minden moccanásra figyelve vár. Várja azt, aki el jővési tgért. Keze a Mária kezében, hogy erői adheeeom a fzoritésa, mihelyt kell. Kínlódva hallgatja, milyen bőszen fészkelődnek az idegenül összeszori* tof,t álltatek rög.'fűkre végigfut rajta az iszonyai: Mi leez itt reggeliig?! A fogadéból ord’tezás hallnbszálk. Az emberek kik/.len is olt ők!előzik a. váratlanul összeterelt barmok dühe. Jőzwef manni szeretne hozójuk, ho^y csilla* pit«a őket. Hogy Jshovu nevőbe® kérjen ’irrn-l- ' tant tcl'k. Irt&zen az r ser orvának most csend kellene. É3 p” rcés és ér* mus nőt kéz! De cc- k az étetek vd virrasrii rajta kívül. Az tuiiuek nem törődnek velük. Most njra megérkeztek a bánok. És a férfi talpra ugorva igyekszik segíteni szenvedő asszonyán. De Máriát az anyaság adózásán kívül máé is bántja. Lehúzza magához a József fejét, hogy az megérthesse el rekedt suttogását: ; — Hát igy jön el az. aki csoda által küldetik minékünk? Hát ölni készülő emberek ordít ozása és öklelőző bannok szarvának csattogása fogadja az Istennek fiát? József vigasztaló si megadással erősíti: — No tetézd a szenvedésemet én szegény gyermekem! Hiszen nekem, a férfinek kellett volna helyet keresnem az Eljövendő számára ... Dehát mit tehettem itt, kizavarva osendes ottho nunkból... Mária elbéké Itten fekteti arcát a jóságos kézre. — Igazad van — csak a te szomorúságodat tetézem a zúgolódással. És József! Hátha igy van ez jól? Hátha szegénynél szegényebben kel* születnie annak, aki Isten akaratából a Jákob házán fog uralkodni? Megnyugodva dől hátra és megpihen. De egy erős üvöltés csakhamar felriasztja. Szán*© megmutatja nekik a rémült hang, hogyan ragadta torkon bent a háziban rak melyik ember a másikait És mintha a® állatok i« megéreznek a félfokozott gyülölseg pillanatát. Újra csülkök és paták dobogása, tompa bőgés űzi el a közeledett csendet. Mária hangosan sikolt fel az emberek és állatok egymásra*crősének pillanatában. És sikoltása nyomán uj hang harsan az istállóban. A világra érkezett uj ember sir, mintha már az életbelépés pillanatában is fájna neki minden, arait a Gyülölség nevében követnek el körülötte. A házban elhal a veszekedés zaja. Egy pillanatig értelmetlenül néz egymásra a két birkózó. Ellenfelük szemében magukban látták meg az elátkozott Kadnt* Szorongató markuk lelazul egymás torkáról. Megszégyenültén hajlik meg 3 fejük. A barmok is felfigyelnek. Felfcőgve fekszik szorosan egymás mellé a távoli vidékekről összeterelt állatsereg, össze simulnak, mintha melegíteni akarnák egymást. József térdre hull a jászol előtt És Mária minden szenvedést felejtő mosollyal emeli a keblére gyermekét- Úgy látja, mintha az újszülött ajka mosolyra húzódnék. Parányi keze tétován kaparász. És megérinti a József védelmező kezét. József is meglátja a gyermek mosolygását. Mert az istállóba fényesség ragyog be. Keleten csillant meg egy nagy csillag. Egyre közeledik. Vezeti a szegényeket és hatalmasokat, hogy hódoljanak a megszületett Szeretetnek. firmihályfalva.. Szabó Mária. R szeretet kincsei Micsoda ököl rázta széf? Mert darabokra hullt szét a világ! Külön keringnek fekete Űrben: külön a csillagok, külön a föld, külön a tenger, külön a száraz, külön a jövő, külön a múltak, külön a vallás, külön as ember, . külön a* ember, külön az Isten. „. H o! a mágnes, kapocs, egység? Családban, csillagban, földben, fában, tengerben, szárazban, jóban, rosszban, örömben, babán, tűzben, vízben kapocsnak lenni: krisztusi! Hátba tudnék mágnes lenni? Én is ember vagyok mint a többi: de vasból a villany mágnest csinál! Engedem, hogy végigzugjon rajtam a mennyei áram: a Szeretet, Mágnesező jóság leszek! És jött anyám, szólt: csak engem szeress s láthatatlan arany bilincsbe vert... — Jaj anyám, nem lőhet már, nem lehet: minden öreg asszony az én anyám. Jött a családom: csak engem szeress s láthatatlan arany bilincsbe vert... — Testvérek, nem lehet már, nem lehet: minden földi ember rokonom lett Jött a magyar Család: engem szeress s láthatatlan arany bilincsbe vert... — Magyarok, nem lehet már, nem lehet: nagy hidat építsünk népek közé. Jöttek a csillagok: minket szeress s újabb arany bilincs került reám... — Csillagok, nem lehet már, nem lehet: föld volt dajkám, föld lesz pihentetöm, _ Jött egy halott ember: engem szeress s láthatatlan arany bilincsbe vert, szellem-alakja felnyalt a holdig, pókháló-finom láncon vezetett, temetőkbe vitt, imádkoztatott..» — Jó apám, nem fehet már, nem lehet? többet szenved az élő, mint a holt! Csupa bilincs kezem, lábam... Ezek a szeretet bilincsei! Ember vagyok, mint a többi, gyarló: ha vétkezem itt-ott, mint a többi, nem kering át rajtam a Kegyelem, nyers vas leszek, fájnak a bilincsek s minden dolgok zűrzavara bennem..« De ba Kegyelem kering át: állok ég, föld között, ihletetten, állok gigászi tel egráfpózna, minden bilincsek pókháló-lánca szétleszul tőleni mindenfelé, zug, zug s üzenhet rajtam keresztül csillag a földnek, föld a tengernek, fák a szeleknek, anya anyáknak, vallás vallásnak, holt az élőnek, ifjú öregnek, jövő a múltnak, ember embernek, ember Istennek.., Mécs László, R szlovenszkói magyar kultúra múltja és jövője Irta: Elachbarth Ernő dr, M'kóirt n-Wien népnek, amely lót óért é« feurr.arsdáeá'éri küzd, úgy nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is kulturális fejlődésünk feltételeinek biz;lós'fásához hasonló érdekűül* fűződik, mint politikai és gazdasági érvényesülésüirkhez. A históriából tudjuk, hogy a magyar nyelv és művelődés ápolása mily végtelenül fontos rramzetfenntartó erőnek bizonyult a török hódol ság. a? ab- Ko'utieztfkus csészá'iság és a Vitásra© után! korban. Tudósaimba*, íróiakat, művészeinket aa» utókor részéről éppen olya® elismerés illeti meg, mint státrs-férfiainkát és hfidvezéreinket. Nemzetiségünk fen ta rtását elsősorban nekik köszönhetjük. „A nemzetiség fontosabb az alkotmánynál is, mert a? elveszett alkotmányt vissza lehet szerezni. de a EerrgefieérgeiJ elhal a nemzet vs“, mondotta Feteőbükki Nagy Pál a® 1803. óvi pozsonyi diétán, amikor a magyar nyelv és kultúra legelemibb jogaiért küzdött társaival E szavait igazolta a* utókor, mert. az elvesztett alkotmányt az a nemzedék szerezte vierza, amely ifjú korában vé* Tígélte a nemaett, ku’éura trtjá szöVi ését. ay Akn- d 'min m'-y tepítáráf és á Nemzeti firinháí fel-épi- tés-tt, egy rrivz.'adék, amelyet Vörösiwrtlhy és Pc'őtt terítettek )e,brr/'^ i a remény?!* h'mbór—!•’Ái-~kor és Jókai és Tómra vb?-* te-k a bánat óráiban, egyszóval: egy aojiwedók, amely művelődésünk mtenoronce bel merítette a nemzetiség teoma rád ásóhoz szükséges erőket. A kisebbségi kultúra hivatása A magyar kultúrának ez a hivatása ma sem ért véget, sőt ellenkezőleg, ma még nagyobb hivatás vár reá. A demokrácia eszméjének terjedésével mindenütt párhuzamosan halad a népmü- veltség fejlődése is. Az általános iskolakötelezettség elvének megvalósítása mind szód esőbb népré- tegiekbeu gyökerez!ette meg a művelődé® elemeit, a rendi kiváltságok megszüntetése és a? általános hivájalviseléri képesség proklamálása nyomán pedig az alsóbb oeriályck fiai is egyre nagyobb számban tódultak a középiskolák As egyetemek feló. így történt ez nemcsak nálunk, három más államokban népeknél f®. A XfX. század nem zetiségri mozgalmai soha oly erőre nem kaphattak volna, ta a kultúra imént vázölt fejlődése a közös művelődéshez való ragaszkodás érzésé* fel nem kelti az egyes nemzetek fiaiban és nem teremti meg azt a művelt középosztályt, amelynek vezif ff s-e és r1 mutat áss nélkül a néo oo-tteidstos poilittfeai működ ősre gohasam lett volro k^rre. É'fjV-és időkben a med'‘■rn remzeiteé^r] harc fcN-Arvt a Ír 1!rr.,1 .Cv.f fa 3 ].-r-,,urn k "'Ű fo’vik Az ellenit-kk a jövő nemzedék lelkééit vkuskodaak egymással Az erc&ebb fél, amely kezében tartja az állami hatalmat, az iskola és kultúra segítségével magának akarja megnyerni a masniénak serdülő ifjúságát, a gyengébb fél pedig az önvédelem jogánál fogva mindent elkövet, csakhogy gyermekeit és ifjait el ne idegenítsék, telküket el ue hódítsák tőle. Késhegyig védi minden iskoláját, kulturális intézményeinek fentartása érdekében meg^ szervezi a hozzája tartozó társadalmat és politikai szervei utján egyenlő elbánást követel az állcm- hatalomtól. Ilyen harc folyik mindenütt, ahol a* államhatalom nem tud a benn© lakó nemzetek fölé emelkedni és nem követi a Deák Ferenc példáját, aki az újvidéki szerb színház állainrogé* lyének vitája alkalmával ezeket a klasszikus szavaikat mondotta: „Ha módunkban volna valamennyinek (minden nemzetteégnekl adni. igenis, ha módunk nincs, aa állam költségvetéséből toe adjunk a magunk nyelvéért sem-“ Az ideál, amely felé minden államnak törekednie kell a semlegesség, az elfogulatlan pára taitlaneág minden nemzettel szemben. Amiként lelkiismeretűnk tiltakozik a® ellen, hogy az állom beleavatkozzék vallási felfogásunkba, ugyanúgy lázong legbelsőbb énünk a® ellen, hogy az állam szabja, meg azt, hogy melyik kultúra, azaz mely nemzet szellemében neveljük gyermekeinket. A „cuius régió, eius religio" kora régen a múlté, egyszer véget kell érnie a „cuius régió, eius na- tioM manapság oly gyakran alkalmazóit te*fogásának isA mai helyzet Mindezeket a3tert bocsátoituk előre, hogy ki- domboritsuk a kuk ura kimagasló, szinte mindeneket felülmúló jelentőségét a nemzeti élet szempontjából. Szándékosan választottuk az elvont formát, mert osak igy lehet ezekről a nehéz kérdésekről higgadtan és tárgyilagosan beszélni. Mikor aa alábbiakban a magyarság mostani kulturális •helyzetét foglaljuk összes a lehetőséghez képes* ugyancsak kerülni akarjuk különben is eléggé ismeri ©érelméink részletes felsorolását és inkább néhány általános tétéi lelállifására fogunk törekedni. Hogy mindjárt túlessünk a® iskola ügyi gna- vameneken, állapítsuk meg röviden a következőket: A magyarság Szlovenszkón és Rusriuszkóban néhány rövid esztendő leforgása akti elveszítette régi idkolaáilományának túlnyomó részét. Az elemi oktatás terén legalább 150 iskolával vagyunk megrövidítve. A? a hét középiskola, amelyet s most folyó tanév még meghagyott nekünk, fulsá- gcean kevés egy oly nemzet számára, amely aránylag akkora értelmiséggel bár, mint a magyar. Mégánkább fájlalnunk kell a szakoktatás majdnem teljes hiányát és a tanítóképzés moriemi ki nem elégítő formáját- Mindezt éppen olyan nagy méltatlanságnak érzi a magyarság, mint azt, hogy főiskoláit kivétel nélkül bezárták. Az állami köHeégvetes minden esztendőben egy-egy ujcteb ess! ód ásta n részesít bennünket, mert újból és újból arról kell meggyőződnünk, hogy az állam igazán csak alamizsnákat ad nekünk vissza azoktól a hatalmas összegekből, melyeket adók címén, szolgáltatunk be a kincstárnak. Az iskolák irányítására semmiféle befolyásunk nincsen, aminek következménye azután, begy még a magyarnyelvű intézetekben is idegen, sokszor magyarellenes szellem uralkodik. A kulturális autón duda tartalma Itt álljunk meg egy7 szóra! Újabban igen sokszor hallottuk követelni a kulturális autonómiát. A gondolat nem uj. Embrióját mér Kossuth Lajosnál is megtaláljuk. Az észt rckonnép érdeme, hogy az elmúlt esztendőben intézményesen is megvalósította. Mit jelent a kulturális önkormányzat? Jelenti azt, hogy az állam éppen úgy, ahogy a vallás ügyeinek igazgatását a hiftelekézefekre bizte, a kultúra ügyeinek int érését átengedi az egyes nemzetek szervezett képviseletének Az állam költségvetéséből mindegyiküknek akkora összeget folyósít, mint amennyi létszámuknak megtel el és teljesen rájuk bízza, hogy hol és milyen iskolákat létesítenek ebből a pénzből. A tanerők megválasztását is a nemretekre bízza az állam és csak a legfelsőbb felügyeleti jogot tartja fenn magának, amelyet azonban hozzájuk tar leró egyének utján gyrtoTol. Minden gyemnek saját nemzető iskolájába kerül, nemzetie/gi hovátnrlo- sandóságát pedig a nemzeti kataszter alapján állapítják meg Minden ön jogú személy sírba a kalászáért© irrál.oziik be, a moh be akar és jagáimu áll más kataszterbe i« átiratkozni. A kulturátes önkormányzat legfőbb szervét választás inján a!a- •kitják meg. Minden nemzetet megilleti r.z adöz- •tatári jog, amelynek, segítségével az ál la mi hozzájárulást meghaladó bevételre tehet szart kutturáli® szükoé^letetnek kietearitése céljából. Kcrölbe- Itíl ez a tfrirltra a kulturális anionéin’'® jelszavának. amely a heted körülményekhez képest ter- mépzri's-rf mődcenilhat is. LáMuk tehá\ ho-'y a kultirri1'> önlrormánjrrt eszm jo néhány. ~z r*~v,’ű're• <1 jót h -vatt elvet a lüterpüttttha tuóie is át ak.r ültetni.
