Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
1926 december 23, szombat 5 T^Cai-A\A<AARHIRLAB A magyar püspökség Sziovenszkó katolikus magyarságának létkérdése — A Prágai Magyar KirSap ünnepi arakéila — Prága, karácson}7, A szlovenszkói magyar kisebbségi sors kálváriás utjának legfájdalmasabb állomásához érkeztünk el akkor, amidőn az eddig politikai, közigazgatási, kulturális és gazdasági téren a magyarság ellen megnyilvánuló elrem- zetlenitési törekvések a katolikus egyházi élet terén is felütötték fejüket Szlovenszkó hit- hü és egyháziul magyar katolikusai erre, az eddig hihetetlennek látszó fordulatra nem vol- [ tak elkészülve s az elszomorító eseményeket fájdalmas meglepődéssel fogadták. A meglepődésen és az elkeseredés okozta siránkozáson azon bar ma már túlvagyunk! Számolnunk kell a tagadhatatlan ténnyel, amely előtérbe állítja a magyar katolikusok önvédelmi szervezkedésének, elsősorban pedig a szlovenszkói magyar püspökség kérdésének égető aktualitását A magyar püspökség kérdésének halaszthatatlan aktualitást kölcsönöznek azok a hírek is, amelyek szerint komoly kilátás van arra, hogy Csehszlovákia belátható időn belül megköti a Vatikánnal a -konkordátumot ami véglegesen rendezné a szlovenszkói egyházmegyék területi beosztásának ma még nyitott kérdését A magyar püspökségért megindult és meginduló mozgalom csakis a konkordátum megkötése, illetőleg az egyházmegyék végleges rendezése előtt érhet el sikert A magyar püspökség kérdésének nagy nemzeti és egyházi jelentőségét átérezve határozta el a Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége, hogy a karácsonyi szám részére egyházi és világi katolikus vezető férfiaktól nyilatkozatokat kér a követező kérdésre: Mi a véleménye a. külön szloveib szkói magyar püspökség létesítésére irányuló törekvésről; jogosnak és célravezetőnek tartja-e azt; a magyar egyházmegye területi- és székhelykérdésének mi volna a helyes megoldása; s mi volna a célravezető gyakorlati módja a magyar püspökség megvalósulására, irányidó magyar katolikus mozgalomnak? A kérdésünkre beérkezett s az egységes katolikus magyar közvélemény kialakítására hivatott nagyjelentőségű nyilatkozatok alább következnek. x j Sziillő Géza dr., az országos keresztény- szocialista párt elnöke; s A magyar püspökség megalapítására irányuló törekvést jogosnak és a törekvés cél- ; ját elérhetőnek tartom, Benedek pápa adta ki a rendeletet, hogy minden fainak a maga fajából való püspök adandó. Ha tehát a feketéknek és sárgáknak fekete és sárga püspököt lehet adni, a magyar fajnak is lehet magyar püspököt adni. A magyar egyházmegye területének és székhelyének a kérdése köz- igazgatási kérdés; ha az elv leszögeztalik, ez mellékes. A magyar püspökség megvalósulására vonatkozó hathatós katolikus mozgalomnak kettősnek kell lennie: társadalminak és egyházinak. Kürtfay István ny. főispán, a magyar nemzeti párt és az orsz. kér. szoc. párt közös bizottságának elnöke A szövetséges hatalmaknak a csehszlovák köztársasággal 1919 szeptember 10-én Saint Germain en Lay-ben kötött szerződése I. fejezetének 1. és 2. cikke alapján a csehszlovák államban élő római katolikus magyarságnak joga van egy magyar püspökség fölállítását kívánni, az államhatalomnak pedig kötelessége ezt teljesíteni és semmiesetre sincs joga ezt különösen elnemzetleni- tési tendenciából megtagadni. Ha nem holt betű a hivatkozott szerződés azon pontja, mely ezt a kérdést is a népszövetségi tanács elé vihetőnek mondja, és ha a népszövetségi tanács tényleg érvényt akar és tud szerezni a magyar kisebbség e kardinálisán faji és vallási jogának, úgy a magyar római katolikus püspökség fölállítását kivihetőnek kell tartanom. Mozduljon meg evégből az egész katolikíisság, egyházi és világi rész egyaránt, jusson el impozáns állásfoglalása a népszövetség elé, Rómába és Prágába. A magyar egyházmegyének magában kellene foglalnia íz egész itteni római katolikus magyarságot; székhelynek pedig Komárom, Léva vagy Érsekújvár jöhetne számításba. Tyukoss Ev. János pozsonypüspöki esperesplébános. a Katolikus Nagybizottság ügyvezető igazgatója: , >A2ion életbevágó kérdés, hogy a katolikus m- íyarságoit mi mentheti meg jelen válságos helysetében, az államfordullat első percétől kezdve le- ogja minden figyelmünket. Háttütk, reméltük, rogy az a kegyetlen és kegyeletien el szakítás, tmely 900 éves egyházmegyénk!;ől eltépett minőét, valahogyan reparálódik, vagy élviselhetőbhé álik s az ideszakadt katolikus magyarságtól leg- ulább egyházi téren nem fogják azt igényelni, ; hogy tagadja meg azt a 900 éves muLtat, amelynek j ixS-söriheti. hitét, erkölcsét s máig való fenmara- | dúsát. Hittük, hogy az a mulasztás, hogy meg nem szerveztek az itteni másfélszáz magyar plébániából álló magyar vakar iátust, nem válik végzetessé a katolikus magyarság hit és erkölcsi birtokállo- mányára s a közös veszteségek láncolata a szlovák és magyar háttestvérek sokszázados testvériségét nem lazítani, hanem erősítem fogja. A pozsonyi közös eucharisztikus kongresszus is ezt látszott Ígérni. I>e csak látszott. Azóta a szlovák hit- testvérek nem a közös veszteségeket látják, nem azt nézik, mit nyertünk, miit vesztettünk, nem az egyházi juríszdikció, nem az egyházi, alapítványok és birtokok lefoglalásai, nem a katolikus egyetem hiánya, nem a katolikus középiskolák és tanítóképzők elvesztése, nem az elemi iskolák feles államosítása, nem a huszita és pokrokár közszellem terjedése fájt nekik jobban, hanem a magyarónság elviselhetetlen gyanúja. Ennek elhárítására férkőzött közénk az idegenkedés, bizalmatlanság és elfogultság s a mindezekkel való hangos tüntetés, sőt a fájó sérelmek egész sorozata. Ez termelte meg a mai fart hatatlan állapotot, hogy * katolikus magyarság itt még egyházi szempontból is fogyasztási cikknek számit. Fogy a katolikus magyar pap, fogy n katolikus magyar tanító, fogy a katolikus magyar templomi szó, fogy a katolikus magyar iskola, fogy a katolikus magjar káspap, fogynak káplánjaink, plébánosaink, sőt' plébániáink is, mert fogyaszt minket az állam s az ^államalkotók" minden kategóriája. Ezt a végzetes sorvadást csak levegőváltozás és alkalmas gyógykezelés orvosolhatja'. Ilyennek tartom a Kismagyaralföld külön egyházi kormányzását, melyei csak a túlzott csehszlovák szempont ellenezhet, de a katolikus szempont annál sürgetőbben követel. Történelmi hivatásunkká lett m egy tö m eg - Íren élő 300.000 katolikus magyarnak olyan külön egyházi kormányzatot kérni Rómától, mely mentem minden politikai esrmeazoügá- lattól s csak egyedül a Krisztus-eszméi szolgálva, ezt a magyarságot Miében, fajában egyaránt vezetni, segíteni, föntatriani tadja és akarja. Az ilyen, a tetoliksuis magyarság számára alakított püspökség éppen SzlovénsZkón nemcsak lehetséges és jogos törekvés, hanem kiáltó életszükséglet, melyet magyarságunk is, de katolikuesá- gunk is mindaddig követel, míg életerőt érez mágiában. • Giller János dr. losonci ügyvéd, a magyar nemzeti párt katolikus egybázjogi szakosztályának elnöke: A szlovenszkói magyar katolikus püspökség létesítése a legszorosabb összefüggésben ki oly hirtelen, hogy maga. is megszeppent s nem folytatta. A leány türelmetlen lett: — Miért volna az baj? — s fürkészve húzta össze a szemét. — Azért baj, Piriké, kezétosókolom — sóhajtott egy véghetellent a prafcszi —, meri nem egy cseppet, hanem nagyon szeretem. A kelleténél jóiéban. Mondjuk igy: meg nem engedett mértékben. Csendesen rázta fejét a leány: — Mi az, hogy: meg nem engedhető mértékben? Ezt nem értem. Hiszen tudhatná, hogy én is szeretem. Mert jő fiú maga, Józsi. A praikszi közbevágott, mert itt. már 5 lett türelmetlen: — Nem úgy gondoltam, Piriké! Maga végzetesen félreért... — Hát hogy? — kérdezte édes-kiváncsian a leány s azalatt szomorkásán hajtotta oldalt, a fejét A praksziból kitört, temérdek keserűsége. Nem bánta már, ha esszédül felelte a világ: . — Úgy. Piriké, hogy szerelmes vagyok magába! A leánynak elnyilt a szeme s a meglepetéstől félág-nyitva maradt a szája. Alig tudta (kimondani: — Maga .szerelmes belém? Dehisz az lehetetlen I i S olyan értelmetlenül nézett a fiatalemberre, hogy a prakszin hirtelen átvillant az égő gondolat: a leány mindent tud s csak azért faggatja, hogy gyönyörködjék a kínlódásában. De csak olyan átcikkanó gyanúja volt ez. Kicsorduló szívvel folytatta, mielőtt faképnél hagyná a leány: — Tudom, hogy lehetetlen, Piriké. Sőt tovább megyek. Ordítani szeretnék, ha arra gondolok, hogy egyszer másnak lesz a felesége! Egyszerre megállt, elhallgatott. Nem bírta tovább. , . Csend volt, csend volt... Még a levegő se mozdult TuRul a nyáriásón, olyan messzeségben, hogy képzetet volt talán csak, még egyre épített és rombolt a délibáb. Siket neszben figyeli a nyár fás. Hosszú idő múlt el így. A prakszi. a lova mellett állt s nézte-r óz ó a leányt, aki apró kezébe bocsátotta le a fejét s a páros folyaramedren tü■BHBBHBBMBBSHBBBBHBBEaBHHBHBmBBnBBBHBMBmBH uődözött még mindig. Egyszer aztán, de igen sokára, felpillantott. Szomorú volt már a szeme, a hangja elváltozott. A fiatalemberre nézett: — Szóval maga azt szeretné, Józsi, hogy a felesége llegyek... t — Csak úgy gondoltam rá azelőtt, — mondta sok fájdalom közt a prakszi. — & most mért nem gondol rá többet? — faggatja a leány. — Azt hiszem, tulnagy fába akartam vágni a fejszét... A leány nem tudott elfojtani egy felvillanó kis ni ásol ji ekkora őszinteségre. De ugyanakkor megsajnálta a prakszit: — Más itt a baj, Jóska ... — Hogy-hogy? — kapta fel fejét, a fiatalember. i — Úgy, hogy már lekésett... A praikszi egyezerre reménybe kapott s izgatott lejt: — Hogy lekéstem? Miért késtem volna le? — Mert másnak vagyok a menyaeszonya, — s alig-észr evebetőn íelmosőlygott. De © mosolyában volt némi kihívás és még több dac. A prakszi elkeseredett: — Másszóval: kampec! Felkacagott a leány, bágyadt kacagással. Ez azonban már nem zavarta a prakszit, mert érezte, hogy itt valóban kampec mindennek. Elhallgattak keveset. A leány mosolyban úszó szemmel, a prakszi nem törődve már semmivel. Csaknem közömbös hangon kérdezte: — S ha szabad érdeklődnöm, M a szerencsés vőlegény? Remélem, Gésa. — Ő, — bólintott a leány. Elhallgattak. A prakszi a lova. nyakát simogatta, mert úgy érezt.é. hogy fokonkint kezd meg- zavarodná. A leány felhajolt lassan a korlátjáról s kiegyenesedett vakmerő szépségében. Komolyan kezdte: — Józsi, én most sajnálom magát • • — Hát lehet is, Piriké, — bökkent ette iglzbe a fiatalember. — Miért ilyen peches alak nincs több a világon 1 — ...sajnálom magát, Józsi — folytaira feltűnő nyugatommal a leány —, mert nem tagadom, a társasága mindig kedves volt, nekem. Szeretem iá, de ne értsem félre: csak úgy, mint a kedves fiukat, szokás. Szerelmes nem voltam magába, erről szó sem lehet- Szerelmes csak a vőlegényembe vagyok. Mert a szülők rég elhatározták — mi kelten kisebbek voltunk még akkor —, hogy a Géza felesége leszek. Most aztán, hogy megjött, hozzánk, megkérte a kezemet. Három hete vagyok a menyasszonya ... A -praikszi ingerülten csattant fel: — S maga ezt néni tudta megmondani előbb, Piriiké? — Hiszen volt eszemben, — szólt csendes búval a leány. — De nem akartam megszomoritani. Itt nézett csak a prakszi: — Maga eszerint tudta, hogy én szerelmes vagyok magába! A leány nem felelt, csak bólintott. Igen-igen sajnálta a fiatalembert, aki a fejét csóvál gáttá: — Nohát, igazán mafla voltam! Vagyok és leszek! A leány nem áHfoaitía, hogy fel ne kacagjon megint. Bágyadtan csengő kacagással. A prakszi viszont komolyan nnegbosszankodott magára: ho- gvam is lehetett ennyire elővigyázatlan? Hiszen ha egy csepp sütni valója van, látnia kelleti volna, hogy a leány körülbelül másnak lehet, már a menyasszonya! Arra gondolt, hogy elbúcsúzik, szemébe vágja a kalapot s dolgára indul. Messziről idáig szállt’a cséplőgép zúgása. Az urasági lak felé pillantott s annyit szólt: — Géza jön errefelé. A leány megfordult, aztán visszakönyököli a hidacska karfájára. Csendes volt már ő is: — Sokáig készülődött, nem akartam megvárni. Most. biztosan pattogni fog rám. Megint nem szóltak hosszú ideig. Mintha igenigen el találtak volna gondolkozni valamin. A vőlegény nem volt már messze tőlük, amikor magára-eszmélt a leány. Megindult a ki dacokéról s a prakszi.hoz ment. A kezét nyújtotta neki. A szeme fátyolos volt, hangja megróni egeit: — Búcsúzzunk el, Józsi ... A prakszi a keze után nyúlt. Az ő hangja is remegett: — Hol fognak lakni, Piriké? — Pesten.- Megengedi, hogy .megcsókol hassam a kezét? f Café „LUXOR" Dancing f \ -7/, o Václavskó nám. 49. § S Prága legelőkelőbb kávéháza % , | # Naponta 5 órai tea — Este koncert és tánc \ V — Színházi vacsora — Magyar borok — A <jp A jó magyar társaság találkozóhelye >' van a magyarság önvédelmi kérdésével- Sajnosán kell tapasztalnom, hogy a szlovenszkói püspöki kinevezéseknél erősen érvényesül a prágai politikai befolyás, amely a dolog természete szerint nem a kánoni szempontokat mérlege 1. Kétségtelen tények igazolják, hogy egyes püspökeink szolgálatába állottak a magyarság elnemzetleritésére irányuló politikai törekvéseknek. Fentiekkel megadtam a választ arra, hogy jogos-e a magyarságnak egy külön magyar katolikus püspökség létesítésére irányuló törekvése. Jogos ez a törekvés hitéleti szempontból is. Egy magyar katolikus püspök vezetése alatt a szlovenszkói magyar katolikusok fokozottabb mérvben fognak bele mélyedni az egyháztár- | sadalmi életbe, minek természetes következményei a katolikus összetartás fokozódása, a hitélet bensőbbé tétele és emelkedése. Nézetem szerint el is érhető ez, és csak attól függ, hogy a magyar katolikus közvélemény felocsudik-e közönyéből és tud-e erősen követelni. Ha Róma meghallja a szlovenszkói magyar katolikusok szavát, nem térhet, ki a kívánság mérlegelése, utóbb teljesítése elől. Ami a területi beosztást és székhely kér- ■ dést illeti, ez már nehezebb kérdés, de a jóakarat ezeken a nehézségeken is átsegíthet. A magyar katolikusság zárt nagy tömegekben a nagyszombati vikariátus területén él. A székhely és beosztás megállapításánál elsősorban erre kell figyelemmel lenni. Nagyobb tömegekben él a magyarság a kassai és rozsnvói egyházmegyék területén is, ahol a kérdést nézetem szerint egy magyar püspöki helynökség szervezésével lehetne megoldani, Meggyőződésem, hogy a közvélemény előbb-utóbb érdeklődni fog ez iránt a kérdés irán\ Az önfertartás ösztöne fogja erre rávezetni. Különösen a katolikus Nagy bízottJOCÍ J^SZOSCés ügyvédvizsgára készülők kérjenek „UTMUTATÓ"-t, Dr. Fehérváry Szemináriumától, BUDAPEST IV., Váczí u. 20. — Meg, — és elfordult a fejével. A fiatalember lehajolt és kezet csókolt a leánynak. A hidacakóra éppen akkor lépett fel a vőlegény s jókedvűen kiáltott feléjük: — Mi az? Csak nem szerelmi vallomás? A leánynak megcsillant a szemre, Óvatosan felelt: — Most búcsúztam el Józsitól. Jó pajtásom volt mindig. . ■ A vőlegény megállt a Mdacska innenső részén. Mosolygott: — A íeremíájál! Csinos, lengőhajú fiatalember volt s eszeágá- ba se jutott volna, hogy féltékeny próbáljon lenni. Észrevette ezt a prakszi és rosszul esett neki. Szerette volna, ha a vőlegény számonkéri egy lricsif. De az ahelyett jókedvűen intett . neM: — Viszontlátásra, barátom!, — Szervusz, Géza, — bökött egyet kalapján a prakszi, teljes remén jjel en s égben. Elmentek. Szorosan egymás mellett, a tennísz- pálya felé. A praikszi. ahogy utánufcnézeít § nem vette le róluk a tekintetét, úgy érezte, hogy mindjárt össze kell roekadnia. Ezért visszafeküdt az árok tetejére, a fűbe. De alighogy lehevered éti * fé lkon y ckre dűlt, egyszerre nagyot’ csapott a csizmája szárára s méltatlankodva kiáltott egy nagyot: — Mindent Mfecsegtem neM! Micsoda marha vagyok, Uram-Teremtőm! Am épp oly hirtelen le is csillapult. Mert ha- lottriasztó csend volt körülötte s hallgatott a nyár- fás is. A fák törzsei között látni lehetett az éghatár peremét, amely alatt futkosott még a délibáb, de már aléltan. Mintha elfáradt volna a pusztító hőségben. S azalatt hallani lehetett elvétve, hogy messziről-meesziről a cséplőgép zug ... Egyszer még felhajlott a prakszi s utána nézett a jegyespárnak. Csaknem elérték már , ~ ' vényfordulót, a vőlegény egy szer ^kétszer p ‘ pott rakettiével a levegőbe, aztán, a 'i j (_z~ nyáboz hajolt. Ugyanakkor ugv nők, hogy a leány mtegíoH~lTa 1 .'.V.ia’ a hidacéba felé. ’ . feé cénabed. _Kcre.ceS a .praikszi - ^''orális autonóm ® je- sehogy jönni fog-rívT Mfröl-mínyekhez kópesMera leány. '*• ... 't’-í', hrr'v a kulturi (V.i.'.orinénjrrt Jönv. -z nVárrt''-!-'' jót b"vá’t 4hu^cKlÍii.a ttiéie ie át ..k:.r úiVu*i«
