Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-23 / 291. (1329.) szám

• *»vVA«rrAR'.H. i. K l *A t> A magyar törvényhatóságok január elsején választanak felsőházi tagokat Budapest, deoember 22. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: A főispánok tegnapi értekezletén elhatározták, hogy a törvényhatóságok közgyűléseit sürgősen ösz- szehivjáik, miután január 10-ig meg kell vá­lasztani a felsőházba küldendő tagokat. A felsőházi jelölő választásokat egyéb­ként január 3-án és 8-án tártjaik meg. Mint ismeretes, a 243 felsőházi tag a következő­képp oszlik meg: méltóság alapján hivatal­ból tag 48, a főrendek 38 tagot, a törvény- hatóságok 75 tagot és a különböző intézmé­nyek pedig 38 tagot választanok, végül 40 tagot kineveznek. A Habsburgok közül hár­man (József, József Ferenc és Albrecht fő­hercegek) kerülnek be a felsőházba. Az uj felsőházmak tehát két taggal kevesebb tagja lesz, mint a képvisel őháznak. fcÖPSWH H^ö/y A.RUM'A-L!KfiRy..ué,Sp(í> A 5ÖMÖRlAVM-eSnH0ftey^n^. y Mandarin • Cacao - Dié-Créme - Cherry Tríp'e-5es — Gur-cao — Karlsbadl keserű „Késmárki ksáüiiásoa arany éremmel kitöotetve'* ,,A NemzetkSzi DooskiáUitátoa arany éremmel kitan tetve" Budapest, deoember 22. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A magyar- országi szociáldemokrata párt választmánya ülést tartott' tegnap 'este Budapesten a neki felajánlott felsőházi tagság elfogadása ügyé­ben. Az ülés a tárgyalás során egyhangúlag elfogadta azt a párthatározatot, hogy a felső­házi tagságot visszautasítja. A felsőházban a párt neun vesz részt, mert azt reakciós intéz­ménynek tartja s ez pedig elveivel ellen­kezik. 53 ■I Masaryk ein#k Ciliit Magyarország és Ctehislowákia megegyezésében A köztársasági eSnök nyilatkozata a Hátin tudósítója előtt — „Briand politikáját teljes egészében helyeslem és elfogadom1* Páris. december 22. A Malin prágai tu­dósitóia beszélgetést folytatott Masaryk el­nökkel a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Masaryk elnök elsősorban a Magyarország és Csehszlovákia közölt folytatott kereskedelmi tárgyalásokr ól beszélt. — Ezek a tárgyalások — jelentette ki az elnök — a legjobb mederben haladnak elő­re. Az a meggyőződésem, hogy megegyezésre jutunk, mert a magyar delegátusoknál a megértés szellemét áttaníthatjuk meg. A ma­gyarok kétségen kívül drágán fizették meg a háborút s ez náluk egy különös, de különben teljesen érthető szellemet váltott ki. Én ma­gam személyesen igyekeztem ezt megérteni. Masarvk elnök ezután a csehek és né­metek uj parlamenti együttműködéséről ezeket mondta: — A németekhez intézett felszólításun­kat az egviittmüködésre elsősorban nénziigyi és gazdasági szükségesség idézte elő. I eseményeire való csehszlovák válasznak ve­gyék. — Briand, — fejezte be Masaryk elnök — a franciáknál uj politikát kezdett. Meg­mondhatja a szerkesztő ur. hogy ezt a politi­kát teljes egészében helyeslem és elfogadom. Az én országom Franciaországot ezen az utón követni fogja. Az elnök azon a véleményen van, hogy Briand uj politikája csak a jövőben fog gyü­mölcsözni, de Franciaország jól tenné, ha ezt a politikát mindig szoros egyetértésben folytatná Angliával. —• Ha Franciaországnak sikerül barátsá- gos kapcsolatokat teremteni Németországgal, usrv abba a helyzetbe jut, hooy Németország ténykedését sokkal hathatósabban ellenőriz­heti, mint eddip\ mert könnyebb megtudni azt, hoerv mát cselekszik s mit gondol egy ba­rát, mint azt, amit eg'- ellenség csinál vagy gondol. — Gazdag és iparilag igen jól felszerelt országunk van, de ezen gazdasági jólétben a német állampolgáraink nagy mértékben ré­szesek. — A németek és csehek pénzügyi és gaz­dasági érdekei annyira egymáshoz vannak kapcsolva, hogy teljesen elválaszthatatlanok. —- Ilyen körülmények között logikailag és anyagilag is teli esen lehetetlen volt, hogy a németek Csehszlovákiában továbbra is el­lenzékben maradjanak. Az együttműködés reájuk nézve természetesen sokkal szüksége­sebb, -mint reánk nézve. Kétségtelenül feltű­nő, hogy ez a kedvező fejlődés á németek és csehszlovákok közötti viszonyban a német- francia közeledéssel egyidejűleg történt. De a csehországi németekhez intézett felszólítá­sunkat a mi belső szükségességünk diktálta s nem szeretném, hogy ezt Locarno és Thoiry A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé has hajié PSaMUtt: VBr'ós Rák (p®* Bratislar* Sgr feftw *i Mao. A prágai fascisták titokzatos parancsa Pobuda titkárt kizárták a központi bízott Ságból Prága., december 22. A fascista puccs to­vábbi részleteinek leleplezéseit egyelőre nem folytatja a Národni Osvobozeni, de mai számában bejelenti, hogy még alkalma lesz rámutatni arra, hogy a fascista direktórium parancsot adott a tagoknak, hogy minden eshetőségre ké­szen álljanak. A Lidové Listy értesülése szerint a fascista szervezet központi bizottsága e napokban igen viharos ülést tartott, amelyen a nem­zeti demokraták élesen tiltakoztak egyes fascista vezérek azon mozgalma ellen, hogy politikai pártot akarnak alakítani. Ezen vita következtében a fascista szervezet központi titkárát, Pobudát kizárták a bizottságból. A fascista vezérek mindamellett benyújta­nak egy javaslatot a szervezet brünni orszá­gos kongresszusához, amelyben indítványoz­ni fogják az önálló fascista párt megalakuM- sát, amely már a jövő évi községi választáso­kon részt is fog venni. ■ ■—— ...... „A z erdélyi birtokreform ellenkezik a békeszerződéssel" Páris, december 22. A román-magyar döntőbíróság tegnapi ülésében folytatta az erdélyi birtokperek tárgyalását. Csaknem az egész ülést kitöltötte Gidel tanár perbeszé­dének folytatása, amelyben nagy irodalmi és a nemzetközi biróságok ítélkezéseiből me­rített anyag felsorakoztatásával kifejtette* hogy az erdélyi birtok reform ellenkezik a békeszerződéssel s nagyhatású ékesszólással mutatott rá, hogy a bíróság nem tagadhatja meg az illetékesség kimondását. Az előter­jesztést nagy érdeklődés kisérte. Egry Aurél dr. budapesti ügyvéd, a Frigyes főherceg család jogtanácsosa is felszólalt s kijelentet* te, hogy a tömeges birtok elkobzások a béke= szerződés intenciói ellenére történnek. Bon- net svájci egyetemi tanár egyórás beszédé­ben a magyar álláspont mellett szólt. Ki­jelentette, hegy az úgynevezett abszentista kérdés százakat tett tönkre. Rosenthal dr„ bukaresti ügyvéd a román álláspontot fejte­gette. A tárgyalás ma tovább folyik. Wallesst Jenő MUHAR BEÁTA Re$en-$ (23) Mihály halotthalvány lett, mire e pár mondat végére ért. Odaroskadt a divánra, lehajtotta a fe­jét és könnyeit töriilgette a szeméből. — Te megőrültél, mondotta Kárász, téged az őrültek házába kell szállítani. Ebben a pillanatban Beáta lépett a szobába. A két férfit megdöbbentette’ Beáta váratlan meg­jelenése. A megdöbbenést nem tudták palástolni és Beáta észrevette azt. Szétnézett a szobában és nyugodt hangon megjegyezte: — Úgy látom, jókor jöttem. Itt rólam tanács­koztak s talán gyorsabban végezhetnének, ha en­gem is bevonnának a tanácskozásba. Mihály és Kárász egymásra néztek és most még nagyobb volt a megdöbbenésük. — Mondják már, ugy-e rólam beszéltek? Mihály felállt, karonfogta Béátát és átment vele a szobájába. — Mihály, te valamit akarsz Kárászt ók Ká­rásztól, de nem az unokatestvér Kárásztól, hanem az orvos Kárásztól. Mihály csak ezt felelte: — Már megint kérdésekkel ostromolsz? — Mihály, én hallottam, hogy rólam beszél­tetek. Tudni akarom, hogy mit akarsz Kárásztól. Mondd, mit beszéltetek? — Ha art akartam volna, hogy te is tudd, amiről beszélünk, akkor a jelenlétedben beszéltem volna Kárásszal. — Tehát rólam beszéltetek olyat, amit nekem nem szabad hallanom. Köszönöm Mihály a gyön­gédségedet, hogy a rosszat, aljasat és becstelent nem a fülem hallatára mondtad el rólam. Mert csak rosszat, aljasat és becstelent mondhattál ró­lam sugdolódzva. A jót és szépeket hangosan mondtad volna. De az előzményekből nem nehéz következtetni, hogy miről beszéltél Kárásszal. Mi­hály, a nők szimatja igen finom és én merek min­dent kiszimatolni. Nem félek, hogy ráakadok a saját hullámra. Most pedig vedd a kalapodat és sétálj haza. Nem rándulolt. ki Kárászokkal és nem akarok veled egyedül lenni, ha tik nincsenek itt­hon. Ugy-e, értelek. Ugy-e jó a szénatom. Reggel találkozunk a rendőrségen. Harmadik emelet 197. Mondd, szeretsz? Mihályt meglepte a kérdés. Hát érdekli még, hogy szereti-e,? í-'zomoruan felelte: — Nagyon szeretlek, Beáta. Miért nem vártad he. jn> őn jövök érted? Hát nem volt mked is boldogság ez a várakozás, reménykedés'?, Várni, várni, mennyivel szebb a. várás. ínlnt a betel­jesedés. Mihály kitámolygott az ajtón és roskadozva ment le a lépcsőkön. Miikor leért az utcára, meg­állt és afölött tanakodott, hogy merre menjen, mi­hez fogjon. Hazament, a műteremben leült és csak később vette észre, hogy Virágúé megkezdett arc­képe van előtte. A démoni szájat nézte. XIII. Alig ment el Som, az ajtón már Kárász ko­pogtatott — Kedves Beáta, nem szeretném, ha rosszat gondolna rólam. Higyje el, nem is magáról be­széltünk. Mihály panaszkodott, hogy a szive nincs rendben. Én megvizsgáltam és csakugyan találtam olyan tüneteket, amelyek kissé nyugtalan;tók. Ez lesújtotta őt, ami talán érthető is, noha a baj iga­zán nem komoly. Egy kis szivneurózis. — Kedves doktorién elhiszem, hogy maga nem mondott rosszat rólam. De a többit a legjobb akarattal sem hihetem el. Ne szépítse hál a dol­got, mert Mihály elmondta nekem,, hogy miről be­széltek. Mindent elmondott, igy hát semmi célja, hogy ön akár a saját védelmére, akár az én meg­tévesztésemre meséket eszeljen ki.. Ne védekez­zék, erre semmi oka, mert én semmivel se vá­dolom. Kárász nem tudta, mit feleljen erre: hazud­jon-e tovább, hallgasson, vagy ismerje-e be, hogy az imént nem mondott igazat. Érezte, hogy csap­dába jutott és nem tudta, hogyan szabaduljon kí­nos helyzetéből. Abban nem volt biztos, hogy Mi­hály csakugyan elmondott mindent Beátának és arra gondolt, hogy Beáta hazudott most neki és ezzei a hazugsággal akarja belőle kiszedni az iga­zat. De arra is gondolt, hogy mi értelme lenne a további hazudozásnak, ha Mihály mégis elmondott volna mindent Beátának. Megpróbált jobbra-balra kertelni, hogy mondjon is valamit, meg nem Is. — Az én szerepem az volt ebben a tanácsko­zásban, hogy őrültnek mondtam őt, amikor meg­hallottam, hogy, milyen gyanút hurcol magában. Én régóta figyelem és azt tapasztaltam, hogy nagy öröme telik az önüldözésben. Tudja, mi a* az ön­üldözés?-- Tudom, kedves doktor, hisz ismerem Mi­hályt.. — ő üldözi önmagát és a világ előtt, úgy ál­lítja ezt be, mintha műkők üldöznék őt. Olyan mint a flagellánsok. De ő nem a testét, hanem a lelkét korbácsolja. Egész különös eset, de mégsem veszedelmes. Csak önmagának árt vele, még ha gyönyöre is telik benne. — A diagnózisa helyes lehet, de a következ­tetés nem. Ha ön tudná, hogy M'hály mekkora rombolásokat vili véghez bennem ó.a másokban. Gondoljon csak a gyanúra, amelyről az imént szó­lott Beáta figyelte Kárászt, hogyan érinti őt, ha, visszatér a nura. Kárász zavarba jött, mert még mindig nem tudta biztosan, hogy Beáta csakugyan tud-e mindent. Olyan választ adott hát, hogy az a szívbajra is, meg Beátára is találjon. — Az a gyanú? Édes Istenem, majd eloszlik, — Eloszbk? Azt hiszi? És mennyi idő alatt? — Lelkiismeretes orvos nen mond határidőt El fog múlni, a többi mellékes. Beáta megint csellel élt. Tudni akarta, hogy csakugyan arról beszéltek-e, amire ő gyanakodott. Bizonyosságot akart és nem érte be a gyanú .al. — Három-négy hónap elég ehhez0 Kárász érezte, hogy a hurok szűkül i nvaka körül. Mihály három-négy' hónapról beszélt és a leány is ennyit mond. Hát mégis tud mindent? Ká­rász még ezután sem ad fa meg magát. — Három-négy' hónap? Hogyan jutott éppen ez a szám az eszébe? — Azt hiszem, ennyi idő elég valaminek a megállapítására. — Elég, hogyne volna elég. Sőt jóval keve­sebb is elég. — És Mihály akkor teljesen nyugodt lehet? — Hogyne! — Éa nem kell mér félnie? —- Azt hiszem, már most sem kell félnie. — Maga csak hiszi és nem bizonyos benne? Beáta oly fenyegetően és felindullan kérdezte ezt, hogy Kárász most már bizonyosra vette, hogy Beáta mindent tud. — Kedves Beáta, esküszöm, egy pillanatig sem hittem abban, hogy' ön megcsalta Mihályt. Beáta elsápadt és egy pillanatra elszédült. Ká­rász odasietett a divánhoz, k'ssé felemelte Beátát és kölni vízzel bedörzsölte a homlokát. — Ugy-e, hogy mégis erről beszélgettek, — mondotta Beáta alig hallhatóan. — És most könnyebb a szive, hogy tudja? Kár az ilyen dolgokat feszegetni. Ostobaság az egész. — Igaza van. De sz emberek mindig ostoba­ságokkal teszik tönkre a maguk és mások életét. — És higyje el, ezek az emberek nem is rosz- szak. Ebben a pusztító erőben mindig legalább annyi a szerelem, m'nt a rosszaság. Nem vette még észre, hogy azok gyötrik egymást a legin­kább, aldk a legjobban szeretik egymást? — Akik szeretik egymást? Hát szerelem ez? — Beáta, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy Mihály nagyon szereti magát. — És mégis boldogtalan, amióta Itt vagyok. — Ezt nem tudom. Lehet, hogy boldogtalan, de bizonyos, hogy szereti magát. Szerelem és bol­dogtalanság nem zárják ki egymást. Tudja, a pze- j relem olyan, mint gyógyszerek közt a méreg: a I mérgek a legjobb gyógyszerek, de a legveszedel­mesebbek is. — ügy látszik, Mihály nem gyógyszerül, de méregnek használja, vagy talán őbenne minden méreggé válik. Hát tudhattam, sejthettem én ezt? Azt hittem, boldoggá teszem s azt kell látnom, hogy katasztrófának érzi az idejövetelemet. — Téved Beáta, ő nem az idejövetelét, de az idejövetel módját és annak körülményeit kifogá­solja. Mikor megkapta a táviratot, hogy maguk Pozsonyban várják őt, átjött hozzánk és itt ült késő estig. Mindig magáról beszélt Beáta és min­dig a legnagyobb szeretettel. — Késő estig itt ült? — Igen. Miért kérdi ezt oly különös hangon? — Rögtön megmondom. Mondja, kedves dok­tor, maga nem találta érthetetlennek, bőgj' valaki itt ül késő estig, ha a menyasszonya szökésben van Pest felé? — Mihály máskor is volt már nálunk késő estig. — Figyeljen, mondok valamit- Holnap reg­gelre a rendőrség elé van idézve. Meglássa, azzal védekezik olt, hogy ő néni szöktetett ineg, mert hiszen ő a szökésem napján reggeltől késő estig Kárászéknál volt. Igen, kedves doktor, magukkal fog alibit bizonyítani. Ezért ült itt reggeltől estig. Kárászt meglepte a magyarázat — Erre nem gondoltam. Nekünk nem is szólt róla, hogy a rendőrség beidézte őt holnapra. Kel­lemetlen, nagyon kellemetlen. Azt hiszem, ez is nagyon nyugtalanítja őt. Borzasztóan fél az ilyes­mitől. Igaza lehet Beáta, hogy azért ült itt egész, nap. És mi van Borz Andorral? őt is beidézték? — Nem tudom, nem láttam őt tegnap óta. De nem hiszem, hogy már kinyomozták volna, hogy ki szöktetett meg. Hogyan is tudhatnák, hogy Borz Andor Krakóban járt és vele jöttem Pestre? — Nem tudom Beáta, h'sz én csak kérdem, hogy őt is megidózték-e. Mondja, nem kellene va­lamit tenni, bőgj' a dolog elsimiitassék? Kelle­metlen, hogy az ilyen ügy bejut az újságokba Képzelje, milyen arccal olvasnák az emberek, hogy Som Mihály festőművész menyasszonyát, megszöktette és a művésznek elhozta Borz Andor vegyészmérnök. Magának se volna kellemes, — Igazán nem sokat törődném vele. De azért igaza van, hogy jobb lenne elsimítani a dolgot. Ne higyje, nem a botránytól félek. Rám nézve csak az lenne kínos, ha látnám, hogy a vőlegény hogyan védekezik a szöktetés Vádja ellen és ho­gyan hárítja*át másra ezt a vádat. Mert egész bi­zonyos, hogy áthár’taná. Ezért is gondoskodott előre alibi tanukról. Mennyi megfontoltság! Mondja, szerelem ez. ami ilyen óvatos tud lenni? I Én legalább annyit kockáztattam, mint ö és mégis megszöktem. (Folytatjuk) 2 ltízb december <eo, csütörtök.

Next

/
Thumbnails
Contents