Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-21 / 289. (1327.) szám

1926 december 21, kedd. .1. WTU HEÍKüZNAtl TÖRTÉNETEK A világjáró A kávé házban lettem figyelmes rá, legelébb a beszédére. Egyik ismerősemmel társalgóit spa­nyolul a szomszéd asztalnál. Különben, úgy első tekintetre, sem megjelenésében, sem pedig az ar­cában nem volt valami jellegzetes vagy feltűnő és ha történetesen nem ütötte volna meg a fülemet spanyol beszéde, bizonyára nem méltattam volna figyelemre és elkerültük volna egymást. Enyhén pirosas arcán a vér egészséges hamva elkendőzte a szeplőket, kék szeme gyermekes derűvel csillo­gott és baniásszőke haja gondozoitan hullott két­féléi a homlokába. Megtermett alakja után hu­szonöt évesnek látszott, de később kiderült, hogy öt évvel túlértékeltem korát. Megismerkedésünk után különben még egyéb érdekességek derültek napvilágra, melyek alaposan meghazudtolták fu­tólagos benyomásaimat. Amit itt elmondandó vagyok, uj ismerősünk életére vonatkozik: néhány adat, néhány esztendő eseményeinek külső váza, egy érdekesnek ígér­kező, de befejezetlen filmnek darabja, vagy még inkább — és ez a lényeges — az életnek minden regényessége mellett mindennapi eset, hétköznapi történet, amely az élmény megélőjének minden­képpen rendkívüli, még ha a lényegig sose ju­tott el. Ismerősünk még csak nem is kisvár ősi, falun született Felemás, háborús utáni világban elvég­zett néhány iskolát, két esztendőt. Bécsben töltött, ahol az autó, a rádió korszakában egészséges ösz­tönnel egy irógépjavitó műhelybe állott be valami foglalkozást megtanulni. Nem kutatom, alapos ta­nulmányokat végzett-e, vagy csak babráigatni ta­nult a gépen; vannak életek, amelyekben az ala­posság egyértelmű a dilettantizmussal és a dolog­nak a könnyű oldaláról való megfogása, a nehéz­ségek feletti könnyed álsiklás, amit hamarjában más megfelelőbb megjelölés híján felületességnek kell neveznem, életmüvészetet jelent. Tizennyolc évével aztán odaállt az apja elé és kikérte örökség­részét. Kapott vagy tízezer koronát és ne firtas­suk, mennyi civódás és harc előzte meg ezt a meg­oldást. Az ilyen távozásnak mindenesetre vannak olyan fájdalmas momentumai, melyek a tékozló fiú örök esetére emlékeztetnek. Néhány régebbi barát Parisban szerencsét próbált és pompás keresethez jutott. Csábító hí­rek, könnyű karriér lehetősége, a háború utáni nyomorúságos Bécs, bár békebeli izét sose ízlelte, íojtogatóan szűk lett és egy nap ifjú barátunk minden francia tudás nélkül, de tízezer koronával a zsebében, Párisban terem. Ki tudja, micsoda ál­mok közeli megvalósulását várja, — a kezdet egy­előre szürke; barátok állást szereznek és csakha­mar kiderül, hogy ez a napi robot, az este olcsó Örömei, a vasárnap bősége, mellyel nem tud mi­hez fogni, nem lehet végcél. Paris különös szív­verése nem lüktet át erein, lázai nem forrósitják fel vérét, még csak szemlélni sem tud, mert ehhez tapasztalat és intellektus kell, a szemek elsiklanak az anyag felett, amiből a pusztán művészi, az ön­magáért szép épül, az idegek más izgalmakért re­zegnek, az élet más szenzációt kér, teljesebb moz­gást, gyorsabb rohanást, ismeretlenebb életele­met, kalandot és gyorsabb kiélést, gyorsabb előbb- rejutást és boldogulást. Az óceán apróra zsugoro­dik, az egész föld megtörpül ilyen fulladt megki- vánísban és a túlsó parton felbukkan a közeli cél: Amerika! Ámde itt a kivándorlási törvény, a kon­tingens és egyéb kerékkötő! A Long Island sza­badságszobra a mi emberünknek nem emeli a szabadság fáklyáját, ezért jegyet vált Kubába. On­nan majd akad lehetőség a mexikói határon át bejutni az Ígéret földjére. Egy-l-rét hétig egyelőre Havreban vesztegel, mert lekéste a hajót. Ez a szemlélődések é9 tapasztalások ideje: matrózkvár- tély, csapszék és bordély. Aztán a hosszú tengeri ut után, partraszállás a trópusi nap alatt, mely fiatal kora miatt nem történik simán és vesztege­tések nélkül. Az élet teljesebb lesz, de a pénz is fogytán van. Most minden munkaalkalom jó: sztrájktörőnek menni katonai fedezettel az ültet­vények cukorgyáraiba, vagy ha minden kötél sza­kad, ki a vonalra! — Az ember az utolsó dollárját nem tartja meg, — magyarázza az emberem. Azt bedobja a lány kötőjébe é3 odébb áll. A vonalon mindig akad munka és nem kérdik, ki vagy, van igazol­ványod, vagy más papírod? Az ember reggel je­lentkezik, berakják a vonatba és ahol az őserdő­ben leszállítják, tovább kell csinálnia pályát- Kap néhány sátorlapot, takarókat, — a szabadban hál, — aztán valami konyhaedényt, az előlegből húst vehet és ha kész a munka, nekiállhat főzni. Hár- man-négyen mindig összeállnak az ebédhez. Hát van köztük elég furcsa alak, de. senkinek sincs ve­szíteni valója. Ha összegyűl néhány dollár, az em­ber visszamegy a városba- Aztán kezdődik minden élőiről. Ismerősöm b!zonyára nem olvasta Knut Ham- sun döbbentő elbeszéléseit a vonalról Vagy a prai- rleken aratókról, az ő előadásában ez a minden­Megnyílik Prága legszebb szórakozó helye Restaurant Riffanlt British Dancing Párs legkitűnőbb konyhája Original American Jazz Szenzációs program Naponta ötórai tea. tel:cs programmal. DIRECTION TEDDY. nól lélektelenebb pokoli munka egészen termé­szetes lesz, de nem szabad egy Hamsun és embe­rünk élményélése között párhuzamot vonni. A f?l nem ébresztett ember, aki testileg mélyebben éli az élet szenvedéseit mint lelkileg, ősi természe­tességgel megy el az élmény mellett, csak araikor a szenvedés o íló patakja a lelkére is zuduI, ak­kor érti meg a lényeget és érik hamsuni hőssé. A célhoz, az Egyesült Államokhoz közelebb jutott, de nem tud átvergődni rajta. Háromszor csípik el a mexikói határ őserdőiben, háromszor teszik hűvösre és toloncolják vissza. Lassan leko­pik a fenegyerekség és az életideál más körvona­lakat kap. Közben ujatb tapasztalatok, matrózko­dás, csempészés, forradalom, mindig mozgás, fel és alá a szerencse kerekén. Nőkkel való talál­kozások. — A kínai nő nagyon h:deg, nem érdemes vele hálni! Nem merem megkérdezni tőle, milyen a né­ger nő. Ez a húszéves fiú az egyes esetből oly el­képesztő és gyakran találó megállapításokra jut, amiket egy szobatudós huszesztendős búvárkodás után vaskos kötete végén nem merne megtenni. Mindenről kész a véleménye, ami nem vonatkozik elvont dolgokra. Végül mégis alul maradt. Mi tette, hogy egy­szer felébredt benne az elhagyott otthon, a szülői ház szélesszárnyu szerelme, olyan homályosan érzi ezt, hogy nem tud róla beraélni. Különben is m'n- den elmosódó benne, arai az érzelmi dolgoha' il­leti. Mint potya-utas jött vissza egy óceán járóval. Hollandiában lefogják, kiteszik a német határra, kéregetve eljut a cseh határig, aztán otthon van, a tékozló fu megtért, hét esztendő elröppent, most húszéves és takaros ruhában ül velem szemben a kávéházban. Jövőre be kell vonulnia katonának, de addig még szerez útlevelet, októberig nem ro­hadhat itt. Ez a kis otthoni déd'?Igetós jól esik neki, de elvégre ez nem cél. És a szeme csillog: Amerika, korlátlan lehetőségek földje, gyors bol­dogulás, dollárok, arany! Egyszer ki fog jutni, akár egy szál ruhában, az utolsó garassal a zse­bében és egyszer talán megint itt fog ülni, ki tudja, rongyosan-e vagy brllliáns nyakkendőtűvel és gyémántgyűrűkkel kövér ujjain? Mig nézem, eszembe jut, hogy az ősök, — nehézvágásu, meggondolt emberek, évszázadok óta nem mozdultak ki falu jóktól. Sűrű, lomha és el­lustul vérük egyszerre csak megmozdult az utód­ban. Szokatlan, ez, de mégis mindennapi eset, köz- napias történet, hogy az ősök évszázados passzi­vitása átcsapjon az ufódban a legszertelenebb ak­tivitásba. Ellopott gyerekévek után az elindulás­nak ez a lázas kéz les ebese égé természetszerűen nem engedi a rohanót a lényegig, ami egyelőre nem lehet döntő. Vájjon egyszer el fog-e jutni odáig, erre a kérdésre eddigi élete inkább nemleges vá­laszt ad. De végül is, ebben az esetben ez nem fontos. Itt mai ember, a mai fiatalság egy hatá­rozott típusáról van szó, körűmet, akár az újkor konkisztadorja, a múlt század aranylázas szeren- cse’Jovagja, Rhodézia gyémánterültje, a prairiek hódi'ó vadásza, Kanada és Alaszka kalandorjai, földdel, őserdővel és elemekkel v'askodó névtelen pionírok. Az életük a típus kimért, szinte szabá­lyos medrében rchan. Élet, anut dédelgetve ideá­lis csavargásnak szeretek nevezni. A teljes fele­lőtlenségében is felelős ember, mert csak az ön­maga ellen irányuló tettei hozzák összeütközőbe a fennálló társadalmi renddel. Ebben az értelem­ben forradalmár is, aki egyéni felelőtlenségével kizárja magát a társadalomból. Mint mondottam, az emberünk a típusnak szokott példánya, de ez a világjáró, ez az ideális csavargótipus és ideális semmittevő kivételeket is felmutat néha. Ezek a k'vételek, a típusnak dísz­példányai, a világ legérdekesebb emberei. Érdeke­sek és izgatóak, akár az ókor nagy csavargója: Odysseus, a legérdekesebb világjáró és semmit­tevő, a legideálisabb regényhős. Egri Viktor. TÍZ SZÁL GYUFA MARAI SÁNDOR. Paris, decemberben. Ha az olvasó szentel egy pillantást a képinek, amit a sor okihoz mellékelek, akkor megtud valami positivet arról a pénzügyi fekete mágiáról, ami pillanatnyilag Francia- országban izgatja a kedélyeket Nem tud meg sokat, mert nem nagy dolog az egész, de mindenesetre dokumentum. Szabadijai) be- konferálni ezt a két gyufoakatulyát, miket kérésünkre fotografált ilyen néma beszéd-es­ségben egymás alá a fotográfus. Neon nagy helyett 50 szál svédet árul nem húsz, hanem harminc elsőrangú papircentimesért. A fran­cia pénz köziben pontosan visszanyert 120 pontot értékben a iont tat szemben, a francia gyufa ugyanakkor pontosan megdrágult az ára 1//3-á!val s kvantitásban megsilámyult a tartalma Va-ávai. Ez a bűvészmutatvány na­gyon érdekes és tanulságos, s bár tiz szál svéd gyufa nem csinál nagy fényt, elég világosságot ad mégis ahoz, hogy beleessünk annak a bonyolult processzusnak az útvesztői­esemény az egész együtt, csak. két skatulya közönsége® svéd gyufa. A francia állami svédgyufa felirata ilyen, s azt mondja a felső skatulya: államai gyártmány, 60 svéd gyula, széria 101 E, ara 20 centimes. A mellette ábrázolt skatulya szövegben és valóságban csők annyi éttéréit mutat, hogy tartalma nem 60, hanem 50 szál svédgyujtó, mig ennek az utóbbinak az ára tévesen nem ás 20, hanem újabban 30 centim es, — bizonyos szériákra nem nyomtatták rá ezt az uj, feliemelt árat. Mi az egésznek az értelme? Nagyon egyszerű, gondolja az olvasó, az alsó gyuíaskalulya a régi, ami a francia infláció idejében készült és került forgalomba, mikor is megcsonkí­totta Poincaré a svéd gyufáik számát ska­tulyánként 10 gyufával, s a megcsonkított, tehát anyagi értékben kereskedett áru árát főemelte 20-ről 30 centimesre, hogy az állam pénzhez jusson, s hogy meg tudja menteni a frankot, ami akkor 2-iO-en állt a fonthoz. A felső gyufaskatulya viszont, gondolja az ol­vasó, az már napjainkban készült, mert a francia állam Nyugaton fekszik, ahol nem lehet az adófizetők zsebéből csak úgy minden további nélkül kihúzni a pénzt, s ahol belá­tás, tolerancia és realitás vezényli az állam kormányzó1!, — tehát napjainkban készült, mikor a frank a fonttal szemben 240-ről 120-ra javult, s a francia állam sietett levonni a tanulságot, s a jó pénzért 60 gyufa szálat ad a vásárlónak, persze nem a régi 30, hanem 20 jó francia centimesért. Látszik, hogy nyugat az nyugat. Nyugat a:z nyugat, de a francia gyufákkal s ezzel az egész Poincaré-féle pénzűid csodá­val pe-rsze fordítva áll a dolog. Mikor a fontért 240 rossz francia frankot fizettek Páriában, a francia át Iám 60 svéd gyű'át adott el a fogyasztónak 20 rossz papircentimesért. Ma, síimkor a fontért 120 kitűnő papirfrankot íéneímek Pátriáiban, a francia áJVitn egyszer iicin elkezdi 10 szál gyulát a skatulyából, s 60 be, amit ma „krízis" címen könyvelnek el Párisban, s ami van olyan érdekes, hogy már nemcsak a belföld, de a külföld nyugtalansá­gát is kezdi felkölteni. Jellemző ez a gyufa- politika máskülönben egyrészt finomságában, másrészt brutalitásában. A gyufaballadát Poincaré valamelyik bűvészinasa így gondolta el: az államnak még több pénz kell, nincs is annyi pénz, amennyi ne kellene. Ha a citoyeu- nek máról holnapra azt mondjuk, hogy a svéd gyufa ára 20 helyett 30, akkor a citoyen egyrészt szükségből, másrészt minden drága­sággal szemben veleszületett irtőzatból fumigálni fogja a svéd gyufát, ami az állam­nak egyik nagyon fontos jövedelmi forrása, mert kévééibe kerül, viszont drágán lehet eladni; a citoyen, ahogy már ismerjük őt, megharagszik a svéd gyufára, s használni fog kénes gyufát, használni fog öngyújtót, hasz­nálni fog akár taplót., tűzkövet és acélt, s ha minden megdrágul, akár visszatér az o sállá- pofhoz és fadarabokat fog egymáshoz dörzsöl­ni, mert mindezt szívesebben és hamarább teszi, semhogy 6 sout adjon valamiért, and azelőtt 4 sonka került, mert ez már Így van és mert ő már ilyen. Máshol kell tehát meg­fogni őt, fizetni fog továbbra is 4 sout, de nem kap csak 50 szál gyű'át, mig az állam keres minden hat skatulyánál tisztán egy újabb dobozra való svédet, illúzió minden, mint ez az egész élet Eddig az elgondolás nagyon finom, á psyohologiája helyes és pontosan összevág a francia gondolkodással. A brutális része a politikának persze az, ami őre egy másik bűvészinas jött rá, hogy boáiba javult a frank 120 ponttal, az állam most már benne van a nagy keresésbe®, reé- jött az izére, s a oscuka gyű'át jobb pénzért drágábban adja el, mert miért ne, és mert csók azért is. Ityem bonyolult dolgok történ­nek ma. többek között Franciaországban, egy- egy jámbor:;bb francának bizony bdefájdul a feje, amiig megérti, hogy miért fizet ő vala­miért többet, ami kevesebb, ugyanakkor, amikor a pénz, amivel fizet, pontosan még- egyszer olyan jó, mint volt akkor, mikor kevesebbet fizetett a többért? Tiz szál gyufa összesen nem nagy dolog, de a franciákat jobban érdekli, mint egy tűzijáték. 9Tapról-napra A WILD-WEST ROMANTIKÁJA kihalóban* van Am-eriiMban. Bufifalo Bttü'l viselt dolgai ma mán legendaszámlba maminck és a tmóaikákbél csak el­vétve lépnek ki az uj eseményekkel zsiva.igó vi­liágba. Ilyen ritka alkalmiat sz/ttgáttatett most egy öszhaju, béna asszony halála: Annáé Ocíkley, Euh faló Báli partnere, a világ legelső céllövcje, C6 éves korában megiiaíá. Valc mikor ez a nő ebe tóé EuiMalo Báli mellett láziba az indián romcuakára éhes oirku&zílcczönjséget. Szarvasbőrfcluaban ée szoknyában, amelyről cifra sallangok lógtak, szé­les karimája, k:lappal a fején, kóveloér lovon vág­tad ott Eufffalo Edlel együtt az arénába, kapásra lőtt át feldobott tárgyakat, ismeretlen emberek hüvttyik- és martatéu#3 között átlőtt pénzdarabo­kat cs lelőtte Vi’ar.cs császár, akkor még trőncirö- toös cigarettájáról a hamut. Karcsú, barnáimju, kekszénél asszony volt. A púéira valósággal bccrá- nett a kerekez. Mint gyermeklány azzal tartotta el családját az okiéi vadonban. Tizentctéves korá­ban férjhez ment egy cirkusza oéllövcDöz és ce k- hamar olyan teljeejlcréinyeket produkált, begy a: férj megmaradt felesége bisttőjánck s nem tépett fel vele többé. Eurtölo Báli Wi’d-Wesf Skow- jával bejárta az egész világot 1901-ben vasúin baleset érte, társulást szenvedett s visszavccufit Azóta csak két irtxen jelent meg a nyUvánocsóg előtt. Ősz volt a baja, ékulárót viselt a szemlén, de a régi gráciával Jege dia a ke nemrég vikcrcs tapsait és találós pontossággal talált célba min­den levésévé!. Mert talán a boldog vadászmező­kön rendez Bufíulo Biliéi előadásokat. & PASTEUR INTÉZETET akarnak létesíteni Kassán s egy német sajtóügynökség híradása sze­rint az egészségügyi minisztérium már minden előkészítő lépést megtett a munkálatok megkez­désére. Ezt a hirt nagy megnyugvással fogadjuk, mert olyan közegészségügyi intézményről van szó, amely régóta nélkülözhetetlen szülcségesség. A régi Magyarországon ezt a hiányt nem éreztük, mert Szlovenszkó és Ruszinszkó minden részéből Budapest elérhetőségi lehetősége maximum nyolc óra volt. A csehszlovák állam földrajzi alakulata azonban olyan, hogy Rakó Prágától éppen any- nyíra fekszik, mint Prága Londontól. Hogy milyen veszedelmet jelentett ez ebjárvány idején, azt nem kell hosszasabban fejtegetnünk. Kassa meg­választása szerencsés gondolat, mert es a város a Duna s a Felsö-Tisza közti terület geográfiái centrumában fekszik, vasúthálózata eléggé kiépi- lelt, lehál mindenképpen a legideálisabb hely a szlovenszkói Pasteur-intézet felállítására. * A FÖLDMÉRŐK párisi nemzetközi értékérte­ién valcrzániUeg tévedésnek kellett történnie. A záró plenáris ülésen az egyes bizottságok élni kei beszámoltuk a bcajoklságdk működéséről s itt a kongresszusnak nagy meglepetést szerzett Van Hören belga bizottsági elnöknek az a beje lenti se, hogy csetsdováikiad kiküldettek jelentései szelént ck az államuk megalakulása óta mintegy 1C0.0C0 km.3 területen befejezlek a felmérést s kafesrierí és telekkönyvi ügyeiket rendezték. A kongresszus hatalmas tűnte íő topsvijberrei juiiaimnrta ért a nagy teljcsiimémyt. Ez a bejelent ás azonban félre­értésen alapulhat, mert ekkora terület felmérésé­hez legalább 10C0 mérnök 6 ért munkája szük­séges. # VESZEDELMES KÖNYV jelent meg a fran­cia könyvpiacon. Diner-Dénes József, Károlyi Mi­hálynak külügyi államtitkára a francia közvéle­mény „felvilágosítására“ megírta a magyar tör­ténelem kompendiumát. A könyv szerzőjét a leg­nagyobb osztályelfogultság vezette, a nemzet tra­gédiáiért egyedül a történelmi osztályt teszi fele­lőssé s az 1848—40-iki szabadságharcot, a nemes­ség frondejának minősíti, amelynek kizárólagos célja az volt, hogy a nemesség uralmát örök idők­re biztosítsa. Az elfogult történetírásnak iy'ikus képviselője ez a magyar Coriolanus, aki szolgálat helyeit tőrt döfött a magyar nemzet testébe, ami­kor elfogultságtól s gyűlölettől csöpögő könyvét megjelentette. — A Toldy-Kör utolsó csallóközi estje. Pozsonyi tudósitőrik jelenti: Vasárnap ette 6 óraikor tartották meg a prlmárpcJcta li'íkör- termében a Toliciy-Kör csallóközi cikkírónak utolsó estjét. A te nmet zsúfolásig megtöltötte a közönség. Kólóéit Ferenc lépett elsőnek a dobogóra és felolvasta Jókai Mór Ledére­ié nyak című költeményét, amit Jókai a po­zsonyi városi színház lSS€-ban történt meg­nyitása alkalmából irt Majd Thüringer Jo­lán énekelt behízelgő, kellemes hányján né­hány magyar dalt Horváth Ferenc szakava­tott zongoráid sérete mellett Utána Jankó Zoltán olvasott fel három kitűnő elbeszőttet Mind a háromból a csallóköziek őseredeti hu­mora csendült ki. Az előadót a közönség za­jos ovációban részesítette. Végül Ti city György, Antalffy tanár tehetséges tanítványa, hegedűn játszott Bartóérré K'essling Hanna fcongorakisérete mellett. A ciklust Aixinger László dr., a kör alelnöke, zárta be néhány lelkes mondattal. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents