Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-19 / 288. (1326.) szám

ív) Confiserie KOLUMBIA cukrászda Banská Bystrica, Szlovcnszkó Kívfliázak, éttermek, caemegeüzletek, valamint magánhizak részere ajánlja naponta frissen Készült spéciéi süteményeit, úgvmini Úrid Irt, Pln -pony és emái desseriot. Egy vegyes doooz áré csak 20 korona. Azonnal megrendelhe­tő Szétküldés mindennap postán, otánvéi me lett, Mártinké István, cnkráss. »V^VV//V/rV>V/eVVV>eVV//éV/#í, - - eV Mostanában csak közönséges emberekkel érint­kezik. Poznichcff: ügy van... Csupa r^y^erü, őszinte emberekkel, barátom. Igaz, hallottad már, hogy a kocsisunk fia megölte a feleségét? Laúre: Csak nem?!... Azt a szép asszonyt? Poznicheff: Az volt a baj, hogy túlságosan szép volt... Megcsalta. Troukhzsinsky: Bizonyosan tudta ezt? Poznicheff: Bizonyosan?!... Látni nem látta őket... Csak az lenne az igazi bizonyíték. De ha az emberek csak akkor ölnének, mikor már lát­ták is... Troukhzsinsky: Megbánhatta ezt a szörnyű bűnt... Poznicheff: Nem bánta az. Beszélgettem vele: nyugodt volt. Sőt elbékélt. Troukhzsinsky: Vadállat az ilyen paraszt. Poznicheff: Ó, dehogy... Ez a fiú csak azt tette, amit tennie kellett. Troukhzsinsky: Tudja barátom, hogy reszke­tek? Félek öntől?... Poznicheff: Azt látom! ■ Troukhzsinsky: Hát nem vette észre, hogy tré­fáltam?. .. Inkább nevethetnék ... Poznicheff: Hát neveseünk!... Mi az? Rosz- szul vagy, Laure? Laure: Fáj a fejem... Megyek és behívom a szobalányomat. Poznicheff: Miért zavarnád fel két órakor azt a szegény Lányt? Hiszen itt vagyok én, ápollak én... Tudom is mire van szükséged: Egy pohár cukros vízre s narancsvirág illatra, ugye? Van a szobában egész nagy üveggel... Megyek megke­resni (Kimegy.) IV. jelenet Laure: Nem hagyhatsz itt vele!... Félek! Troukhzsinsky: Bolondság félned... Hiszen sajnál, aggódik érted, ápolni akar... Laure: Csak azért ment be, hogy megnézze: nem rendetlen-e az ágyam... Ismerem!... Nem rettenne vissza a gyilkosságtól sem. Tudom én! Nem is kell, hogy itt maradj... Menjünk el együtt... Megyek én is veled... Troukhzsinsky: Nem szökhetsz le az utcára ki­vágott ruhában! Laure: Hát ne szökjünk! Mondjuk meg neki az igazat! Troukhzsinsky: Esztelenség! Én nem mondom meg soha! Megölne bennünket! Laure: Védekezünk. Bizonyos, hogy fegyver van nála. Nálad van-e édes? Troukhzsinsky: Revolverem a bundám zsebé­ben van. Laure: Lent a hallban? Menj le érte! Gyor­san, gyorsan... Hozd fel 1 Troukhzsinsky: HalloJ? már jön is... Laure: Végem van! Troukhzsinsky: Nem, nem! Látszólag elme­gyek, de itt maradok. Feljövök és megvédelek. Laure: ígéred? Esküdj meg, hogy feljössz! Troukhzsinsky: Gyerekesség ilyet kivánni! V. jelenet Poznicheff (belép): Parancsolj. Idd meg! Laure: Köszönöm. Paxiicheff: Jobban vagy? Laure: Igen. Poznicheff: Viszontlátásra barátom... Lát­hatja, hogy Laure beteg. Én is fáradt vagyok. Holnap találkozunk. Troukhzsinsky: Jövök asszonyom! Laure: Várom! Poznicheff: Le sem kisérem már... Nem ha- ragsz'k ugye? Troukhzsinsky: Maradjon, maradjon, (el). VI. jelenet Poznicheff: Milyen kedves ember! Ugye? Laure: Tessék? Bocsáss meg, nem hallottam, mit mondták Pcznichejf: Azt mondtam, hogy kedves em­ber a barátunk. Laure: Igen. Poznicheff: Most jut eszembe... odakint meg nincs senki, aki a bundáját feladja. Mégis csak lemegyek. Laure: Ne... ne menj le... Hiszen meg­érti, hogy fáradt vagy ... Poznicheff: Laure, nem gondolod, hogy ez furcsa? Laure: Mi? Poznicheff: Furcsa ez, hogy az egész cseléd­ség alsz:k, pedig még vendég volt a házban ... F urcsa ez... Laure: Még zongorázni akartunk egy kicsit... Poznicheff: Tudom, tudom. De azért az inas mégis csak várhatott volna. Nem szemrehányás­képpen mondom drágám, de mégsem illik elkül­deni a cselédeket, míg ven ’ég van a házban. Szükség lehet rájuk. Bosszantó ez, nagyon bosz- szantó. Laure: ó, túlságosan kiélezed... Poznicheff: Nem, nem... Nem az! mondom én, hogy ez bűn. Csak azt, hogy bosszantó, nagyon bosszantó. Látod, a cselédség nem elég finom ér­zésű. Lehet közöttük olyan is, aki nem hiszi el, hogy sajnálod őket és csak azért engedted meg a lefekvést nekik kia Ártatlanom... (Lent becsa­pódik egy ajtó). Laure (összerezzen): ó! Poznicheff: Mi az? Laure: Ez a zaj úgy megijesztett... Nem vártam ezt a zajt... Poznicheff: A barátunk ment el. Laure: Meglepett... Nem gondoltam reá... Poznicheff: Milyen könnyen megijedsz éde­sem ... nyugtalanít ez az idegesség. Laure: Igazán rosszul vagyok... Jó éjt Pozd . . . Poznicheff: Várj még egy pillanatig. Laure: De... Poznicheff: Csak egy percig! Hiszen két hét óta nem láttalak. Olyan boldogság, hogy egyedül lehetünk! Mert a barátunk most egyedül hagyott kettőnket! Laure: Ez természetes. Poznicheff: Ó, nagyon is természetes! És ezt előre megjósoltam... Emlékszel-e még? Meg­mondtam neked, hogy el fog menekülni g te egye­dül maradsz majd velem! Laure: Nem értem... Poznicheff: Hallottad, hogyan esapődott be az ajtó! Gyorsan ment ki rajta, mintha mene­külne és erősen bevágta maga mögött. Szaladnia kell az utcán is... Jó messze járhat már, ha még most is szalad. Laure: Dehát Pozd... Poznicheff: Mi az? Laure: Úgy látszik, azt hiszed ... Poznicheff: Nem látszik, és nem hiszem... tudom. Laure: Nem igaz! Ez aljasság! Ez az ember csak a barátom! Poznicheff: Lehetséges. Minden lehetséges... Laure: Magad is érzed, hogy igazat mondok. Poznicheff: Nem én. Laure: Akarod, hogy megesküdjek az anyám életére? Poznicheff: Azt nem bánom. Laure: Vagy a gyermekeink életére? Poznicheff: Ali már nem engedem! Laure: Jól tudod, mennyire azerefem őke<! Szívesen meghalok érettük! Poznicheff: Elég, ha maga magáért hal meg valaki (revolvert vesz elő). Laure: Pozd! Pozd! Poznicheff: Hallgass!... Megőrültél? Laure: Ó, ne bánts! Könyörgöm, ne bánt*! Poznicheff: Hallgass! Hallgass! Fel ne köllsd a gyermekeket... Hát szabad igy kiabálni egy re­volvertől?... Csak most jutott eszembe, hogy a zsebemben van. Vissza akarom tenni a tokjába é> elzárom. Nem jó ilyesmit hordani. Akaratlanul is megránthatja az ember. Mekkorát durrannál Nem szabad megijeszteni a gyermekeket! Laure: Aljasság! Szörnyűség! Nincs jogod ennyire kínozni engem! Poznicheff: Én — hát kínozlak én? Vigyázz! Térj magadhoz! Nem tudod, mit beszélsz! Laure: De igen! Ez kegyetlenség! Gonosz vagy, nyomorult! Poznicheff: Vigyázz! Vigyázz! Magad ellen beszélsz! Elárulod magad! Laure: Nincs mit elárulnom. Semmit sem tudhatsz rólam! Poznicheff: Beszélj csak! Beszélj tovább! Laure: Gyáva vagy!... Nyomorult vagy! Poznicheff: Gyáva? 0! 0! Talán azt hiszed, mással beszélsz? Laure: Mind gyávák vagytok! Nem! Nem! Nem mind! Jön valaki!... Hallod, valaki jön! (kopogtatás.) Poznicheff: Igen! Gregor: Bocsánat uram! Elhoztam a pod­gyászt. Lent hagytam. De láttam, hogy fent még világosság van, — gondoltam, várni méitóztatik. Felhozhatom? Poznicheff: Nem. Feküdj csak le barátom. Gregor: Jó éjt uram. Jó éjt asszonyom. Laure: Gregor! Gregor: Parancsoljon asszonyom. Laure: Ha ébren van a felesége, küldje fel kérem, hogy segítsen levetkeznem. A szobalányom már alszik ... Gregor: A feleségem is ágyban van már. Le­feküdt, mikor Troukhzsinsky ur elment. De me­gyek és felkcltöm. Laure: Nem, nem. Feleseleges. Küldje be in­kább a szobalányomat Poznicheff: Miért terhelnénk ezzel Gregort, édesem? Majd felcsengetjük. Laure: Igen, igen! Csengess hát neki! Poznicheff: Jó éjszakát, Gregort Gregor (meghajlik. EL) Laure: Csengettél? Poznicheff: Nem. Laure: Azt akarom, hogy jöjjön fel valaki! Én kiáltok! Kiáltok! Poznicheff: Hát nincs jogom beszélgetni a fe­leségemmel, megérkezésem után? Laure: Tudod jól hogy nem ezt akartam mondani. Poznicheff: Nem tudom én... Magyarázd hát meg... Laure: Védekezni fogok! Poznich'ff: Velem szemben? Velem szem­ben?! 0, szegény kicsikém! Laure: Hát nem akarsz bántani? Mondd, nem fogsz bántani? Poznicheff: Ugye, nem szeretnél még mág­iáin? Ragaszkodsz az élethez, ugye? Laure: Igen! Poznicheff: Mindig is ragaszkodtál? Laure: Igen! Poznicheff: Nem is akartál soha komolyan meghalni? Bevallód most már? lnvrr; De igen! Igen! Hiszen olyan szeren­n! 1928 rteee*nB«*r 19. vns-fr- ot>. Poznicheff: Most hát már nem vagy olyan sze­rencsétlen? Laure: Nem. Poznicheff: Boldog vagy? Laure: Oh, ez túlzó kefejezés... Poznicheff: De mégis csak van valami kis bol­dogság az életedben. Ezt pedig semmiképpen sem adhatom én neked... De mégis boldog vagy kissé. Laure: Pozd, miért vagy mostanában olyan tartózkodó? Miért mégy el olyan gyakran hazul­ról? Poznicheff: Ez igazán különös tévedés... Hát te nem akartad igy? Laure: Nem kellett volna utána engedned. Meg kellett volna győznöd engem, újra vissza­hódítanod... Poznicheff: Beszélj, beszélj! Ilyennek még so­hasem láttalak. Laure: Rosszul ismertél, — nem is ismertél! Ma már nem vagyok az éretlen kisleány... Poznicheff: Kétlem... Laure: Ma már aszony vagyok. Poznicheff: Átformált a szerelem. Adjunk hálát a szerelemnek érte! Laure: Nem Pozd, ez természetes átalakulás. Elértem a bolJogság korszákét. Poznicheff: Gratulálok! Laure: 0, ha akarnád... Ha akarnád. . Poznicheff: Csodálatos... Igazán csudálatos.. Miért nem beszéltél igy két héttel ebeiét:? Meri akkor még nem érted el a boldogság korál, ugye? Hiányzott még éppen ez a két hót... Laure: Csak nem mertem bevallani neked Hiszen sohasem beszéltünk egymással. Poznicheff: Igaz. Hiányoztak a kivételes kö­rülmények, hogy bevallhassd gyöngéd titkodat. Hi­ányzott az hogy meglepjelek a szerelőddel. Laure: Nem, nem! Poznicheff: Félned kellene tőlem... Laure: Tévedsz! Poznicheff: Vagy megbánás sir ki belőlol? Laure: Talán ... Poznicheff: Ó, ó.». Laure: Pozd! Poznicheff: Tehát ma éjjel szeretsz? Laure: Igen, igen! Poznicheff: Jól tudod, milyen őrülten szeret­telek, most újra kiszolgáltatod magad nekem? Laure: Ez lesz az igazi boldogság. Poznicheff: Igen, Igen! Laure: Édes, drága uram! Poznicheff: Jöjj, ölelj hát meg! Jöjj! Jöjj hát... Vagy félsz? Laure: Miért félnék? Poznicheff: Milyen sápadt vagy! Ez a szerelem izgalma! Jöjj hát kicsim! Laure: Szeretsz, ugye! Szeretsz? Poznicheff: Hadd öleljelek meg! (Megfojt­ja.) Ph! Függöny. Fordította: Szabó Mária. tl^FrtFTKK , Merengés * májusról, Bepillantás a* életbe: Százszor megárt szólamok, ügyelten verselés, szá­raz, költőiettem stílus, helyesírási hibák. Azt hli­szom, éppen elég arra, hogy verseit ne közöljük. — Csav&rL ^liazátlanok“ c. Írása elég hangulatos dolog, de csak bevezetésjellegü, olyan féle, má®t egy rosszul beállított püUanatfelvétel van rajta valami, de nem tudná, mi szeretett volna lenni. Ha újra küld valamit, Írja meg nekünk teljes né­véit, álnéven közölhetünk Írásokat, de a szerkes> tőnek tudnia kell, ki az Írójuk. — őszi reggel, — ősszel: Mit gondol, hányán írták már meg, hogy a fecske, gólya ősszel elköltözik? Ha más gondo­lata nincs, kár a papirosért és bélyegért! — A nagy kérdőjel. A versben van gondolat, de feldol­gozása nem egyenletes. Néhol elég lendületes, má­sutt prózaivá, szárazzá válik. —• A csavargók ki­rálya. A „ballada" kiment divatból. De verse nem is ballada, sőt nem is vers. Közönséges és köfl- tőiet’len féroelmény, melyen nem segít a kiemelt erkölcsi tanulság, hogy a rossz büntetést é'demel. Ha ilyen a többi irá6a is, amit kilátásba helye­zett, nem kérünk belőlük! — A film: Nagyobb keretben, mint részlet egészen megfelelő volna, színes, eleven, lázas, de igy magában semmi sem indokolná a megjelentétés<M. — A hajóhinta: Vá­laszom azért maradt ily sokára, mert ha'erogl ifáit máig sem tudtam kisiUlabizá'lni. Tovább nem őriz­hetem kéziratát, kénytelen voltam olvasaitlanul el­dobná. » I /'• ••• A legfinomabb ajándék Sgf I I K, • ! j Reiningíon j Poríable | I I Brucc generális is ezt használta tibeti és Hymalája expediciójában, továbbá Ammundsen északi sarki ut­ján a ,*Norge~ léghajón, a „Baden-Baden" Flettner rotorhajójának első tengertuh utján és a sinnélkuli vasút amerikai és európai utján is és a legdurvább bánás mellett is a legjobban bevált, ami csak nagy- s—:—: szerű konstrukciójának köszönhető. :—:—: üiérje a gép ingyenes és kötelezettség nélküli bemutati %\tl Remíngf on=Irógép G. m. b. EL PRAG I., Celetná 35, Tel. 228-7-1 BRIXNN, Panská 12/14, T«L 1186 Pllsen, Jungm&nnova 15 Reicbenberg, Schlossgasse 8 Brafislava, GróBlinggasse 24 Mabrisdi Osfrau, Pnvozská 3 Olmü&B, UK 28 Kjna 2 ^ilina, Horny Val 134 Niira* Podzámská 63 a Kascbau, Mlynská 2 Uzborod, Bobranského 2 FIEHL szörrreáruPáza a „UEJPZ1SER MANN'V ox Wi^n — Leipzfg — Karlsbad Pra%a 1,, Spíi!e".a 55. Szerkeszti: Sziklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Kosics- Kassa. Éder-utca 9. sz., küldendők. 'V.-V' ' ** *.»*,■'. *<•,• Táncolt ICFn már üvegpadlón? Volt ön mar Wőrölragyogva a legcsodásabb világ lási eflektusokkal? bizonyara nemi Ezt a külföldi újdonságot lathatja és élvezheti a Cristal Pavillonban „Dafiborka“ kávéház, Praha IV., Bacenlho 290. tcaffö „Espresso" — egyrdliterc s borok SZŐRMEÁRÚ mindenféle kivitelben és minőségben, kizá rt ag saját gyártmány. Javítások és átalakítások kiválóan és jutányosán eszközölietnek. Képes árjegyzék in­gyen és bérmentve. Telefonj? VFNDFR^ 315 2 1 • V 1^1 liy 1*« l\cci*tnn 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents