Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-16 / 285. (1323.) szám

4 1926 december 16, csütörtök. Luigi Piran „ Újat, eredetit a ma ‘ A legnagyobb olasz drámairó nyila tkozik a Prágai Magyar Hírlapnak Prága, december 15. Signor Pirandello alaposan megvárakoztatott. Déli tizenkettőkor még az igazak álmát alussza a kiváló olasz irő. Egy órakor ebédel. A hozzákül- dött szállodai alkalmazottnak kijelenti, hogy ket­tőkor íogad. Pontban két órakor a helyszínen vagyok és várok. Egy darabig türelmesen szívom a cigaret­támat, azkín ismét beküldők valakit Plrandelíó- hoz. Lesújtó válasz: Pirandello elment, de tíz perc múlva visszajön. Megadom magam a sorsomnak és belcsüppedek az egyik kényelmes bőrfotellbe, mely ingerlőén kiv magához a szálloda elegáns, szőnyeges halijában. Egy újabb cigaretta.. Valaki Pirandello nevét suttogja mellettem a portás fülébe. Aztán még egy interjúvoló érke­zik. összebújunk és panaszkodunk. A kollégákat Is kettőre rendelte magához Pirandello, de ő ma­ga nincs jelen a szállóban. A portás is a fejót csóválja. Nem tetszik neki sem a dolog. Bámul­juk a szálló forgalmát. Sürgés-forgás. Utasok jön­nek. Utasok mennek. Karcsú nci bokák a lép­csőkön. Jólöltczött férfiak. Ferdés, sötét szemek, sasorrok, napbarnított arcok: olaszok. Pirandello míivósztársulafa, mellyel megindult a világ körül. Még hét kolléga érkezik- Jónak látom előre som­polyogni s lassan macska 1 épésskke 1 megszállom az elcterepet s felkészülök a rohamra. Általános türelmetlenség s cigaretta szívás közepette megjelenik egy kurcsu, intellektuelarcú fiatalember. Bemutatkozunk: Pirandello titkára. Most már nem várok meghívást. Megindulok előre. Az újságírók csapa'a irigyen s bosszan­kodva tekint utánam. A titkár felvezet a szálló egy kávéházi szobácskájába Ott ül egy asztalká­nál a híres olasz drámairó. A hosszú várakozás alatt valahogy úgy raj­zoltam ki magam előtt Pirandello kópét, mint egy robusztus külsejű és agresszív természetű öreget, kit az utóbbi évek világsikerei túlságosan el­kapartak s aki határozottan bosszankodik azon, hogy újságírók háborgatják. — Csalódtam. Egy nagyon szívélyes, mosolygós, vékony és alacsony termetű ur ült előttem deres-szürke kecskesza- kállal, élénk mimikáju szemekkel s temperamen­tumos gesztusokkal. — Miért "rt drámát, Signor, csak az utóbbi években, miért nem foglalkozott előbb is szinda- rabirással? — kérdezem Pirandellot. — Az igazi Írót lelki szükség vezeti, — fele­li mosolyogva. Az Írónak nem lehet felsőbb pa­rancsra Írni ezt és azt; az iró percnyi emóciók hatása alatt hofározza el néha, hogy most és pe­dig azonnal mit kell Írnia. Igaz, hogy tulajdon­képpeni írói sikereimet színdarabjaimmal értem el, de tehetek én arról, hogy már megelőzőleg nem irtára drámát? Nem. Lelki szükségleteim a naturalista elbeszélések s e versek felé vonzot­tak, tehát azokban éltem ki magam. A háború éveiben már közel az ötvenedik évemhez kezdtem el a szindarabirást s akkor egyszerre megállapí­tották rólam, hogy nagy iró vagyok. — Nemde Signor, a „Sei personeggi in cerca d'autore" („Hat szereplő keresi a szerzőt") hozta meg önnek a világhírnevet? Mi az ön saját véleménye, miért fogadta az egész világ közönsége oly páratlan vastapgsal ezt a darabot? Pirandello azonnal kész a válasszal. — Az eredetiség, a darabomban lévő újság j kapta meg az emberek lelkét. Én csak azt ajánl- j hatom az Íróknak, — mondja élénk geszfussa] s ; fennhangon Pirandello, — hogy írjanak eredetit, I ne utánozzák elődjeiket, hozzanak újat, még nem hallottakat a közönség elé s megtalálják a sikerű A ma átlagembere is már magasan kultivált, tág- M'ókörü. A háborúk és forradalmak megduzzas/.- tották az emberi ismereteket. Sok minden mel­lett közömbösen haladunk el ma, ami néhány év előtt még szenzác'őszéinba ment Tehát az a mot­tóm: újat és eredetit a Ma közönségének. — Signor, nem gondolja, hogy a dráma ma lejtőre jutott? Hisz' mindenütt csak elmés, de könnyű vigjátékformát kivan a Ma szinházlá’o- galőja. A közönség ma túlságosan feszült idegzet­tel rendelkezik ahhoz, hogy komoly, esetleg ira- gikus kimenetelű színdarabokban találja meg szó­rakozását. Pirandello legyint a kezével — Nem egészen áll igy a dolog. Ismételnem kell, hogy ha a dráma újat és eredetit tártaim íz, úgy korántsem kerül háttérbe a "igjáték mögölt. — Prága után Becsbe, majd Budapestre me­gyek a társaságommal, — folytatja feltett kérdé­semre. — Molnár, Ilerczeg és Lengyel darabjait jól ismerem s nagyrabecsülöm azokat. Olaszor­szágban gyakorak a magyar premierek és kasz- szadarabok. Rómában a „Teatro 0<ieschalki“-ben játszanak igen gyakran magyar darabokat. Eb­ben az évben különösen Herczeg „Kék rókájá­nak s most legújabban Molnár „Játék a kas­télyban" cimü darabjának van elementáris síkéra A szívélyes Pirandello, ki jelenleg Olaszor­szág legnagyobb drámairója, előrehajol karszéké­ben és várakozón tekint rám: várja a kérdései­met. A kávéház túlsó végén azonban már felbuk­kannak a türelmetlenkedő kollégák fejei. Nem vagyok rossz ember. Nem háborgatom tovább újabb kérdéseimmel Signor Liugi Pirandellot és utat engedek a többi interjuvolónak is. Lukács László dr. óriási választék, jutányos árban I Tel. 33. KoSice Fő-ncca 19, Tel 33. I Hl Havi részletfizetés! A világ legborzalmasabb szigete ötezer leprást telepítettek az Egyesült Állam ok a Csendes óceán egy csendes kis szige­tére — A bélpoklossás még mai napig sem gyórvithaíó — A taraktogenos Iák — A tudo­mány heroikus erőfeszítése — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — "WBMHBHMii mi wmmmmmmmmmÉmmmmmmmmm Megnyílik Prága legszebb szórakozó helye Restaurant Ri fault British Dancing Paris IegV tünőbb konyhája Original American Jazz I Szenzációs program Naponta ötórai tea tehes programmal. j D1RECTION TEDDY. | Newyork, december eleje. Az idén lesz huszonöt esztendeje annak, hogy a Csendes Óceán egy kis szigetén az Lvov esült ői'smck W-rn éuva megkezdette az építkezéseket a óéiból, hosrv az emberiség számüzöttieinek, a szerencsétlen bélpoklosok- nak nemcsak otthont teremtsen, hanem egy­szersmind a meleg éghajlat e rettentő csa­pása ellen a tudomány minden fegyverével megkezdje a harcot. Az első kolónia még csak néhány száz tagot számolt. Ma már ötezernél is nagyobb azoknak a száma, akik omberiársaik közösségéből kizárva, életfogytiglan itt kénytelenek tölteni idejüket. Annak dacába, hogy az orvosi tudomány, a bakterológia az utolsó negyedszázad alatt óriási mértékben haladt, előre, ma az orvosi tudás époen olyan tehetetle­nül áll szemben a kórral, mint egy ne­gyed évszázaddal ezelőtt Évszázadokon keresztül küzd az emberi­ség a betegségek egyik legrettenetesebbje, a lepra ellen. Bár hatalma ma már megtört azokon a védelmi intézkedéseken, amelyeket a kulturnemzetek ellene foganatosítottak, a parázs még izzik és a veszedelem nem múlt el. Azért kell különösen félni tőle. mert az orvosok a kifejlett betegséggel szem­ben teljesen tehetetlenek, sőt a kezdődő stádiumban sem képesek semmit sem tenni, hogy a továbbterjedést mogaka- dályozzák. Csupán preventív és elszigetelő intézke­dések azok. amelyekkel úgy ahogy gátat le­het vetni a nagyobb elterjedésnek. Hogy az emberiség már az ókorban ismerte ezt az egyetlen hatásos eszközt, azt a biblia is bi­zonyítja. Persze nemcsak a zsidók, hanem az indusok, egyiptomiak és görögök is ismer­ték a védekezésnek ezt a formáját. Ezen a téren semmi sem változott Hatezer eszten­dőn keresztül nem tudott az emberi tudás, tapasztalat, megfigyelés újabbat találni, mint a betegeknek teljes elszigetelését A középkorban Európában ugv dühön­gött a lepra, akár a pestis, vagy más járvá­nyos betegség A betegség száma hozzávető­legesen egyes alkalmakkor becslés szerint több volt, mint egy félmillió. Húszezer loprásetthout ismernek a régi források, egyedül Franciaországban 2500-nál több bél- poklos ispotály volt. Nagy Károly és Kis Pi­pin már felismerik a leprásotthonok szaporí­tásának közegészségügyi fontosságát. Ma is emlékezteinek főleg Németországban egves kórháznevek, mint Sz. György, Sz. Lázár, Sz. Jürgen arra az időre, amikor ezek a köz- intézmények egyedül csak a lepra elleni küzdelem szolgálatában állottak. Mi történt a középkorban azzal, akin a lepra tünetei jelenikeztek? A környezet, az alantasok gya­nakvó szeme tüstént felfedezte az áruló je­leket. A hatóság emberei tüstént ott termet­tek és az orvos segítségével megállapított tünetek alapján a szerencsétlen mögött bezá­rult az élet. Se pénz, se származás nem men­tették meg az illetőt. Vallásos ceremóniák között történt a beteg felvétele a leprásott- honba, vagy ahogy a németek nevezték, a „Mieselhaus“-ba. Aki egyszer oda betette a lábát, az meghalt a világ számára. A betegek érintkezését egymás között és a külvilággal szigorú rendelkezések szabályozták. A lep- rások úgyszólván állam voltak az államban, heteinként egyszer gylilésezlek és ez alkalom­mal megbeszélték az otthont érdeklő ügye­ket. Az Üléseken a lenrósmester (Siechen- meister) elnökölt, ő érintkezett a hatósággal és képviselte a hetedek érdekeit a külvilág­gal szemben. Ha a betegek kimentek, meg­felelő sziníi ruhát voltak kötelesek viselni és csörgőkkel vagy más hangot adó eszközzel embertársaikat a fertő-'és veszélyére figyel­meztetni. A szerencsétlenek ápolását külön rendek, főleg a lázárislá.k végezték. A tizen- negyedik század felé tetemesen csökken a leprás megbetegedések száma. Ma Európá­ban egyes államokban úgyszólván egyálta­lában nem. egyesekben pedig igen ritkán fordul elő. Leggyakoribb talán még Orosz­országban. amelv főleg az utóbbi években 1500 újabb megbetegedésről számolt be. A többi nemzeteknél a megbetegedések száma vagv állandó, vagy lassú csökkenést mutat. Ma Törökország vezet az európai nemzetek közt (kivéve a szovjetet) 4000 beteggel, Gö­rögországban 700, Portugáliában 800, Fran­ciaországban 500 a leprások száma. Ezek mind megfelelő intézetekben vannak inter- ná’va élethossziglan. A betegség tulajdonképpen veszedelmes méreteket Ázsiában és Középeurópábon ölt, ahol a megbetegedések száma jóval teteme­sebb, mint Európában. Brit Indiában az ese­tek száma több 10.000. Japánban pontos sta­tisztikát vezetnek ró1 a, 1925-ben a megbete­gedettek száma 16.261 volt, közöttük 11.669 férfi. A legelterjedtebb a betegség Columbiá­ban (Középamerika). ahol a négymillió összlakosság közül 20.000 beteg van. A Csendes óceán partjain ma, úgy látszik, a lepra éppen olvan borzalmas csapás, mint 500 esztendővel ezelőtt Európában. A világháború alatt a színes csapatok Európában hozzájárultak a lepra elterjedésé­hez. így Párisban több mint 300 lepraeset fordult elő. A bélpoklosság okozója a leprabaeillus 1880-ban fedezte fel Harisén lenrás fekélyek­ben. Hasonlít a tüdővész bacillusához név­alakban. mint e^ves tu1aidon?á°eiban. Eddig még nem sikerült mesterséges utón tenyész­teni. csupán természetes táotalaion lehet sza­porítani. Igen na^v mennyiségben bdálhatő a bőr fekélyes gumóiban, de az orrválladék- ban is. Tüsszentés révén is terjed, ugv mint a tüdővész kórokozóin. A fertőzés és a beteg­ség első fellépése közötti idő igen hosszú. E^ves esetekben bárom-négv esztendő. Ez az idő azonban még hosszabb is lehet, mert egyesek szerint tiz, sőt negyven év is elte­lik a fertőzése és a betegség fellépése között. A betegség tünetei két csoportba oszt­hatók. Az egyik a gumós lepra, a leggyako­ribb forma. A bőrön, főleg az arcon és a végtagokon, daganatok, csomók lépnek fel, amelvek folvton lassan nagyobbodva feké­lyekké válnak és a megtámadott testrészt rettentően elcsúfítják. A másik ritkább alak az idegeket támadja meg. Ennek a formának sulvos idegtünetei vannak (hüdés°ü- Nőrér- zéktelenség stb.) Gyakran a két forma kever- teu lép fel. A betegség tartanra néhány hó­nap és évtizedek között változik. 1897-ben, az első nemzetközi leprakonfe­rencián állapították meg a kulturnemzetek a védekezés módiát Ennek a konferenciának eredményeképpen támadt az Egyesült Álla­mok kezdeményezésére a híres molokai ko­lónia. A csöndes kis sziget mintaszerűen be­rendezett, az internált betegekr°k helyzetét minden el­képzelhető módon igyekszenek türhelőbbé tenni. Apró, ragyogóan tiszta pavilonokban laknak az egves betegek. Bár legnagyobb ré­szük bennszülött, akad bizony fehér ember is. A tágas igazgatósági épület mellett a mo­dern tudomány minden eszközével felszerelt laboratóriumok vannak, amelyekben több lel­kes orvos rendszeresen tanulmányozza a be­tegséget és vizsgálat tárgyává teszi a folyton feltűnő gyógymódokat. A legtöbb hatást ér­ték el eddig a chaulmoogra olaj alkalmazásá­val, amelv ha nem is szünteti meg a beteg­séget, de hátráltatja a tünetek kifejlődését. Ez a furcsa nevű olaj a Siamban honos ta raktogenos fa gyümölcseiből állítható elő. Mólokai szigetén nagy területek vannak ez­zel a fával beültetve. Újabban az amerikai kormány kötelezővé tette, hogy a Hawai- és Phillippi szigeteken is kultiváliák ezt a fát. hogv annál hatásosabban lehessen felvenni n küzdelmet a betegség ellen. Móló-kain legutóbb azt tapasztalták, hosv a csukamáj­olaj ós lyrnol keverékének befecskendezése is jó hatást tesz, legújabban pedig arra jöt­tek rá. hogv az erős láz javulást hoz a betegeknek, ezért erős lázak előidézével, mesterségesen igyekeznek segíteni az amerikai orvosok. Specifikus ellenszert, a betegség lefolyá­sára döntő hatást gyakorló orvosszert més nem ismer az orvostudomány. Ezért a sze­rencsétlenek lelkiállapotán igyekeznek segí­teni mindenáron. Mofekain e téren nagvon sokat tettek. A leguiabban Bio de Janeiro- ban és San Paoloban felállított leprásotlho- noknak szolgált mintául az amerikaiak lep­rás szigetének számos intézménye. Bár ma még úgyszólván ott vagyunk, ahol hatezer évvel ezelőtt a régiek, mégsem kell feladni a reményt, hogy az orvosi tudománynak sike­rülni fog o’van eszközöket találni, amelyek­kel eredményesebben lehet felvenni a har­cot az emberiségnek ezzel a borzalmas csa­pásával szemben. A To!dy-Kör női gárdájának karácsonyi kiállítása Pozsony, december 15* (Saját tudósítónktól-) Két tágas terem á Lörinckapu-uíca 8-as számú ház első emele­tén, a Toldy-Kör hivatalos helyiségeiben tele csecse-becsekkel, művészi kézre valló alkotá­sokkal: babákkal, különböző mókás állatfigu­rákkal, azután komoly munkát reprezentáló bőr- és könyvkötészeti remekekkel. Föl a lépcsőkön csak ugv tódul a nép: megnyílt a Toldv-Kör női dárdájának karácsonyi ipar- művészeti k; állítása. E|y'’ lelkes magvar uriasszonv. dr. Jan- kovich Marcellné, a sznkoszlá’v elnöke, nyi­totta meg e hét szerdáién a kiállítást. Kipi­rult arcú, bá’os fiatal urileányok, asszonyok fogad iák a belépőt, aki valóságos tündérkert­ben találta magát Köröskörül a falak mellett zöld gályák­ká! fp^iszüett r~~hilokon vannak a kiáilitott tárgyak, amelyekhez nvulni tilos, de ajh! — be nehéz ezt a tilalmat megmagyarázni a kiállításra összegyűlt apró emberkéknek, akik minden egyes tárgvat „kézzel fogha- lóan szeretnének megnézni. Egy agilis pozsonyi tanítónő, Somlyay Manci kalauzol végig a termeken, ő a kiál­lítás főrendezője, a lelke. A bejáróval szem­ben egy bársony kereveten Csin-Csala csal­lóközi tekénletes ur és becses osaládja foglal helyet: róka papa, róka mama és róka-urfi. 30—40 centiméter magas állatfigurák valódi bugyogóban és frakkban! Micsoda tarka tár­saság! Odébb balra a miniatűr-cirkusz. Ez a ki­állítás slágere. Színes bohócok apró jálók- elefántokon lovagolnak és miiven irigykedve nézi a cirkusz köröndiének sok apró vendé­ge: a szövetkacsák, libák, pelyhes csirkék! Igen kedvesek és eredetiek a jobbolda­lon a „mézeskalács" szivek szövetből és a pólyásbabák. Gombos párkányi szerkesztő fe­leségének kézimunkái. A kassai csoport ma­gvar motivumu kézimunkái igen kellemes hálást keltenek- Eder Elza, Spielman Sári, Korányi Gizi, Perónyi M., Szarvassy Mid ügyességét dicsérik. A bőr- és könyvmunkák elsősorban Som­lyay Manci, Marton Jenny és tanítványaik: Kővári,k Vilma, Ullreich Vali, Vörös Vince- né, Richter ós Wimberger-leányok kéz­ügyességének és művészi, kifinomult Ízlésé­nek a remekei. Farkas Palné (Abafalváról) és Szent-Ivány Lili (Beje) egy-két csodásán finom k’o’oOozásu magyar nemzeti viseletű babát állított ki. Horvalh Ella gobelin-mun­káin a néző nem bir eléggé csodálkozni. A komáromi csoport komáromi szeke­res gazdával és ifjú menyasszonyával, vala­mint egv bivalvfogaltnl kedveskedett. A bel­ső szobában miniatűr babalakosztálv kelti fel a figyelmet. Egv pompás indiai hercegnőt Neumayerné-Somossy Erzsi (Becs) állított ki. Bájos pierókkal Hosenkranczné szerepel és Kövér Luizika tánctanárnő megmutatja, hogy nemcsak a táncban, hanem a kézimun­kában is kiválóan ügyes. Nemesszeghy N-, Biró Jolán, Füle Péterné, Berghofferné pom­pás kézimunkáit láttuk még. A ki állít Art december 19-én sorsolással zárják be. Addig mindennap délelőtt 10 órá­tól este 6 óráig van nyitva, (r. j.) j

Next

/
Thumbnails
Contents