Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-16 / 285. (1323.) szám
1926 december 16, csütörtök. ' 2 esz ■™>a*<íM.A^A<íVA'P’HT'PT>AT> aBB—Bffl——W—I1BB51M—B Svehla nagytakarítása a külügyminisztériumban A kényszerszabadságon levő külügyminiszter távolié.ében a korsnányeinök eltávolítja Benes bizalmi embereit — A vezető állásokba a cseh agrár párt emberei kerülnek Az adóreform büntető intézkedései Lapunk hasábjain már több alkalommal rámutattunk arra, hogy az adóreformtervezetet a mai formájában annak büntető rendelkezései teszik elfogadhatatlanná. A javaslat idevágó rendelkezéseinek áttanulmányozása csupán arról győz meg bennünket, hogy a „reformnak" ez a része határozott visszaesés a mai állapottal szemben. Ha azonban tudni akarjuk, hogy mi vezette a javaslat eme részének készítőjét a drákói rendszabályok indítványozására, a tervezet indokolását kell megtekintenünk. Abban azt látjuk, hogy a javaslat tervezője nem elégedett meg a jelenleg meglevő büntetőjogi elméletekkel, hanem teljesen uj utakon akart haladni, ezek az uj utak azonban — a rendelkező rész .fogalmazásának tanúsága szerint — nagyon ócska eredményekhez vezettek. A javaslat készítője mindenekelőtt unifikálni akarta a köztársaság különböző területein ma érvényben levő adóügyi büntetőjogi rendelkezéseket, amelyek két főcsoportra oszthatók. Cseh-, Morvaországban és Sziléziában csupán a személyi adókkal kapcsolatos anyagi és alaki büntetőjog van egységesen szabályozva a személyi adókról szóló törvény ötödik fejezetében. Ezek a rendelkezések a „rossz" szándékból indulnak ki s a cselekemények büntetése pénzbeli és fakulta- tive szabadságvesztés büntetés is előfordul. A nyomozati s bíráskodó hatóság a pénzügyi igazgatási hivatal illetőleg a „határozó tanács", mely egy pénzügyi hivatalnokból, egy hivatásos bíróból s egy laikusból álL A házadóval kapcsolatos büntetőjogi infézr* kedések a történelmi országokban nagyon változatosak s végeredményben egy 1820-as évi császári pátensen alapulnak. A földadó csupán a kataszter vezetése körül felmerült hanyagság miatti rendbírságot ismer. Szlovei^zkón és Ruszinszkón az 1909:XI. te. 93. §-a van jelenleg érvényben, amely csak kihágásokat ismer, melyeknek büntetése kizárólag pénzbírság s a szabadságvesztés csak pótbüntelés- képpen alkalmazható. A nyomozó s vizsgáló hatóság itt is a pénzügyigazgatóság, ez büntető határozatot azonban csakis azokban az esetekben hozhat, amelyek elbírálását a törvény nem utalja e rendes bíróság elé. Az illetéke* — rendes — bíróság az elsőfokú társasbiróság, a törvényszék, mely mint. jövedéki büntető biróság egyes bíró utján jár eL A jelen állapotnak eme nagyon rövid vázolásából is kitűnik, hogy a javaslat tervezője a történelmi országokban ma érvényes rendelkezésekből indult ki s a Szlovenszkón érvényes újabb, modernebb intézkedéseket vagy nem akarta figyelembe venni, vagy nem is ismerte azokat A javaslat-készítője ezt §z álláspontját a következő módon indokolja: Az adóügyi deliktumok természetéhez nem tartozik az, hogy á büntetendő cselekmény vágy mulasztás közvetlenül az adó jogi állagának megrövidítéséhez vezessen, mert teljesen közömbös az, Prága, december 15. Már több Ízben jelentette a P. M. H., hogy a csehszlovák kül- ügymirisztériumban Benes távolléte alatt igen fontos személyi változások fognak bekövetkezni. A minisztériumban ugyanis eddig minden fontosabb politikai és személyi osztály élén Benes bizalmasa működött, úgyhogy a többi kormánypártok a külügyminisztériumra semmiféle befolyást nem gyakorolhattak. Svehla, aki a szabadságon levő külügyminiszternek hivatálbeli helyettese, Benes távollétét arra használja fel, hogy egyes fontosabb osztályok élére az agrárpárthoz közelálló embereket nevezzen ki. Elsősorban távozik a külügyminisztériumból Girsa meghatalmozott miniszter, alá Benes teljhatalmú helyettese és bizalmasa volt. Girsa hatáskörét két részre osztják. A politikai osztály főnökéül Borinovot, az eddigi koppenhágai követet nevezik ki, aki az agrárpártnak a tagja, hogy a deliktum sikerült-e vagy nem s éppen ezért itt nincs helye a „kísérletnek" sem, egyedül döntő a rendelkezés túllépése, vagy be nem tartása. Az adójog alapvonalát az a tény szabja meg, hogy az adóalanyra b’zonyos kötelességek hárulnak; az adóügyi büntetőjog — egész természete szerint — eme kötelességek teljesítésének kikényszerítésére irányul, a nemteljesités a fontos tehát s a szándék figyelmen kívül marad. Az adóügyi vétségek alanyi oka külön említést érdemel. Az általános büntetőjogi elmélet az adóügyi büntetőjogot valami alacsonyafcbrendünek tartotta azért, hogy többnyire alaki deliktumokat ismer csak s a bűnözés okát figyelembe nem veszi. Ez a nézet azonban nem helyes, mert ha pusztán „rendetlenségről"4 is van szó, amelynél a rossz szándék teljesen ki van zárva, mégis könnyebb kihágás forog fenn, amilyet nem ismer ugyan az általános büntetőjog, a pénzügyi jogban azonban mindennapos. Eszerint a pénzügyi deliktumok alaptermészete megegyeznék az n. n. alaki deliktumokkal, amelyek tényálladékához tartozik magának a tett elkövetésének ténye, vágj7 a mulasztás; ezért ott, ahol azt á péűiügyi érdek védelme megkívánja, fokozással lehetne kiélezni az alanyi momentumot a legkönnyebb hanyagságtól a „szándékáig (doennek következtében természetesen ezt az osztályt a miniszterelnök intenciója szerint fogja vezetni. A külügyminiszterhelyettes, Krofta dr. jelenlegi berliri követ lesz, aki ugyan nem az agrárpártnak a tagja, de épp emiatt a hatáskörét megszorítják és a politikai osztályra semmiféle befolyása nem lesz. A külügyminisztérium személyi osztályának a főnöke a jelenlegi legionárus Sebesta dr. helyett Radimsky jelenlegi stockholmi követ lesz- Radimsky ugyancsak a cseh agrárius párthoz tartozik. Mire tehát Benes visszatér szabadságáról, a minisztérium legfortosabb osztályaiban már az agráriusok embereit fogja találni, akik Svehla szellemében fognak dolgozni. A közvélemény ezek után már csak arra kíváncsi, hogy vájjon a pótolhatatlan és nélkülözhetetlen Beres maga mikor fogja már levonni a konzekverciákat és mikor távozik ő maga is végleg a külügyminisztérium éléről. | lus). Eddig azonban az ellenkező nézet uralkodott, I az ugyanis, hogy a pénzügyi vétségek természetéhez a dolus is hozzátartozik és mintha szabályként dolozus cselekmények volnának mindazok, amelyek a legalsóbb fokú deliktumokboz, vagyis a büntetendő rendetlenségekhez vezetnek. Az adóügyi deliktumok ismerik néha a dolust, vagyis az adóletagadás szándékát, valamint a tudatot is, annak a tudatát, hogy a közölt adat részben vagy egészben nem igaz, végül a culpát. A dolus a régebbi és újabb pénzügyi jogokban mindenütt előfordul ott, ahol a pénzügyi jogellenesség alaptermészetét nem értékelték kellőképpen s ahol inkább kriminalisztikai szempontból bírálták el az adóügyi deliktumokat. Ezzel szemben a helyes nézet az, hogy az adóügyi deliktum oknál a dolusnak csak kivét eles esetekben van szerepe, ha megfontoljuk azt, hogy az adóügyi büntetőjog nagyobbrészt az adóalany magánéletének hozzáférhetetlen jelenségeivel dolgozik (adóvallomás összeállítása tanuk nélkül) s amelyeknél a nemtudást, a tévedési stb-t egyáltalán nem lehet bizonyítani. És mégte kétségtelenül bizonyos az, hogy az esetek irtási többségében annak a büntetendő tudatáról van szó, hogy a közölt adat nem igaz, vagy hogy a mulasztás áz előirt kötelességgel szem ben áll. Ez a tudat a büntethetőségnek a nélkülözhetetlen feltétele, mert ahol tévedés, vagy nyilvánWaffesst Jenő MUHAR BEÁTA Regén? (j7) Beáta volt a merészebb, ő kezdte meg a beszélgetést. — Ugye irtózatos volt, ahogyan Mihály viselkedett. Tudja, egy hajszálon múlott, hogy valami ostobaságot nem követtem el. — Őrizze meg nyugalmát és legyen türelmes. .Várjunk, talán történt valami, ami befolyásolja a hangulatát. Úgy látszik, megint sokat foglalkozik Réz Györggyel és emiatt oly rosszkedvű. — De hát mi baja azzal a Réz Györggyel? Tavaly órákig mesélt róla és én oly különösnek találtam a beszédjét. Nem képzelődés ez az egész Réz-ügy? — Azt hiszem, Mihály életében nagy szerepe van a képzelődésnek és még nagyobb a romlátásnak. Egy kis túlzással ezt mondhatnám, betegesen képzelődő. Nagyon hajlik a szentimentaliz- musra, könnyen meghatódik és elérzékenyedik. — Igen, ez a meghatottság és elérrókenyülés volt az ismeretségünk okozója. Kirándulás közben rosszul lett, én a közelében voltam és egy kis frissítővel magához téritettem. Ez a csekélység könnyekig meghatotta. Hozzám csatlakozott és órákig beszélt az emberek rosszaságáról, elsírta, hogy őt mennyire bántja* üldözi mindenki s hogy nincs ember a világon, aki annyit szenvedne, mint ő. Én nagyon sajnáltam őt és ő belekapaszkodott ebbe a sajnálkozásba. Jól esett neki, hogy van valaki, aki sajnálja és úgy fogta fel a dolgot, hogy aki sajnálja, az már meg is értette őt. így kezdődött a mi barátságunk, ö csupa hála volt és nem lehetetlen, hogy a hálaérzetet tévesztette ösz- sze a szerelemmel. Ez a gyanúm egy év előtt támadt, de lehefséges, hogy tévedek és Mihály őszintén szeretett. — És maga? Nem gondolt arra, hogy Mihály á hálaérzetet, maga ped'g a szánalmat tévesztette össze a szerelemmel? — Nem, Andor, én Mihályt igaz szerelemmel szerettem. Megvizsgáltam az érzéseimet kíméletlenül, ámítás és öncsalás nélkül néztem m'nden redőjükbe. Miért ámítottam volna őt és magamat? Tud'am, hogy nagy a korkülönbség közöttünk, tudtam, hoj.y fiatal s nem mindennapi szépség rogyok. Mási, mint szerelmet nen. várhattam tőle, űszen a szivén kívül alig volt egyebe. _Ez igaz. És ha kitudódnék, hogy szive se olt ? __ rettenetes volna. Maga azt h;szi? _ Ncm tudom, nem ismerem őt. Azaz, hogy wa kezdőin nem ismerni őt. De ez o bizonytalanság nem tarthat örökké. Maga mindent kockára tett miatta, most történni kell/ hát valaminek. Idejött s innen nem vezet ut visszafelé. Mihálynak határozni kell, szint kell vallania, azt parancsolja a helyzet. — Andor, nagyon kérem, ne legyen kíméletlen, ha e kérdésről beszél vele- Ha fájdalmat okozna neki* az.nekem is fájna. Mihály érzékeny, minden csekélység miatt szenved s mélyen beleássa, magát fájdalomba. Legyen kíméletes hozzá. — Kedves Beáta, egy porszemnyivel se mondok és nem cselekszem többet, mint amennyi a cél elérésére szükséges. Rendezni akarom a dolgot -és nem. elrontani. A kapuban feltűnt Mihály alakja. Lassan lépkedett és a meglepettet adta, mikor a pádhoz ért és maga előtt látta Andort és Beátát. — Bocsánat, de nem jöhettem előbb. A főkapitányságra kellett mennem és ott megvárakoztattak. Mihály nagy hatást várt ettől a bejelentéstől. Azt hitte, hogy Andor és Beáta megdöbbennek, ha a főkapitányságot említi előttük. Csalódott. Beáta fenn se akadt azon, amit hallott, Andor pedig nem méltatta annyi figyelemre se, hogy érdeklődött volna ennek az útnak oka és célja iránt. Mihály a fatörzehöz támaszkodott, amely szemközt állt a paddal. Innen figyelte Andor és Beáta arcát. Szemeit hol az egyik, hol meg a másik arcon járatta és a vonások elváltozásából akarta megállapítani, nem érintette-e őket kínosan a megérkezése, nem zavarta-e meg a bizalmas együlilét örömeit az ő váratlan megjelenése. Figyelte, félszegül viselkednek-©. Úgy okoskodott, hogy ilyenkor a felszeg viselkedés annak a kínos zavarnak a következménye, melybe a titkolódzók esnek, ha egy harmadik személy kellemes együttlétben éri őket. Andor közönyösen viselkedett és Beáta arcvonásaiból se lehetett gyanús lelkiállapotra következtetni. —- Mindjárt tizenegy óra, — mondotta Mihály — és délben Budán kell lennünk. Talán készülődnél, Beáta. — Mi dolgod Budán, — kérdezte Andor le- tompitotl érdeklődéssel. — Beátát viszem át Kárászókhoz, ezeknek két feleslege# szobájuk van, náluk ellakhat, szívesen is látják. Andorban fellobbant a düh. — Kárászékhoz viszed? — Igen, ott jó társaságban lesz. — Te Mihály, én azt hiszem, Beáta nem Kárászékhoz jött, hanem tehozzád. És nem a Ká- rászék társaságára vágyakozik, hanem a tiedre. Kérdezd meg, mi kedvesebb neki: a Kárászék két szobája, vagy a te kis odúd. És ha azi mondja, hogy inkább két ezoba nélküled, mint veled egy szoba, akkor menj vele Budára vagy akár Pomázra. — Egyelőre óvatosnak kell lennünk. Még nem vagyunk túl minden veszedelmen. —■ Három év óta vágj7 óvatos és csupa óvatosságból nem jutsz célhoz. Beáta eljött hozzád, ott hagyott szülőt, testvért, kockára tette jóhirét és te átviszed Budára. Mihály, nem jó mindig óvatosnak lenni. Csupa óvatossággal nem jutunk messzire. Budán — Krakóhan is maradhatott volna. És meddig akarod Budán tartani? — Ez a körülmények kialakulásától függ. — Barátom, a körülmények nem alakulnak. A körülményeket alakítani kell. Igen, alakítani kell. Gyere, ülj le ide a padra, hogy ne kelljen hangosan beszélnem. Andor a pad szélére húzódott és Mihály odaült Andor és Beáta közé. Mihály Beátához fordult: — Vedd a kalapot Beáta, nemsokára indulunk. Beáta felsietett a szobába, lehozta kalapját s most ő állt a faterzs mellé. Látni akarta Andort és Mihályt, figyelemmel akarta ki-sémi nemcsak beszélgetésüket, de minden mozdulatukat is. Andor bevárta, mig Beáta viszatért. Azt akarta, hogy a leány mindent halljon és a hallottakból tájékozódjék. Róla volt szó, tehát szükséges, hogy tisztán lásson. — Mihály, azt hiszem, meg kellene nyugtatnod Beá4^* 1. Mihály olyan csodálkozó arcot vágott, mintha Andor óhajtásának a legparányibb jogosultsága sem lenne. — Hát Beáta nyugtalan? — Nem tudom, nekem nem panaszkodott. De ez még nem jelenti azt, hogy mennyei nyugalom lakik a szivében. Vannak emberek, akik mindig szenvednek és sohasem panaszkodnak és vannak emberek, akik mindig panaszkodnak és sohasem szenvednek. — Igen, vannak ilyen emberek is, de nem tudom, miért mondod ezt nekem. — Igazán minden különös célzás nélkül mondtam. — Én azt hiszem, Beátának semmi oka a nyugtalanságra. Én gondoskodni akarqk róla. — Gondoskodni akarsz? Azt hiszem, Beáta nem úgy jött hozzád, mint az apjához, hanem nrnt leendő férjéhez. Gondoskodni Beáta is tud magáról, ha erre sor kerülne. Három világnyelvet beszél, ebből fenn tudná magát tartani, fca eltartásról lenne csak . szó. De te egyebet Ígértél neki s ő nem azért jött, hogy te eltartsd, mert a te eltartottad aligha akar lenni. Azt hiszem, más kötelezettségeid is vanmk vele szemben, sőt azt hiszem, hogy csak ezekről a más kötelezettségekről lehet szó. való jogi tévedés van, ott nincs deliktum. Ezt kellőképpen kiegészíti a büntetendő hanyagság ptt, ahol nincsen meg a bűncselekmény tudata. Ha a pénzügyi deliktumok természetéhez a dolus egyáltalán nem tartozik, úgy a pénzügyi büntető eljárás a rendes bíróságokhoz nem utalható. A rendes bíróságok ellen szól az is, hogy nincs meg a kellő szakismeretük, továbbá a pénzügyi deliktumokat inkább a magángazdaság s nem az állam pénzügyeinek érdeke szemponljából bírálnák el, végül állandóan az a veszély állana fenn, hogy az Ítélt esetekben a dolus szokásos eszmekörében mozognának s éppen ezért nem volnának képesek kellőképpen megvédeni az állam pénzügyi érdekeit, amelyek amúgy is sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint az adóalany magánérdekei. £“ & Az adóreform teoretikusa valami újat, nagyot akart alkotni, az eredmény azonban pont az ellenkezője annak az akaratnak, amely az „indokolásban" kifejezésre jut, mert a reform büntető rendelkezései teljesen mellőzik ugyan a dolust, végső eredményükben azonban úgy vannak megfogalmazva, m;ntha minden egyes adóalany hét- próbás gonosztevő volna. — Kedves Andor, ne vedd megbánfásnak, ha azt mondom, hogy nem adtam okot az ilyenféle megleckézl tésre. És ha mégis adtam volna, nem tudom, mi jogon adod te ezeket a leckéket? — Nem veszem megbontásnak, annt mondtál. Sőt nagyon örülök, hogy a dolognak ezt az oldalát Is érintetted és ezzel alkalmat adtál, hogy a saját helyzetemet is megvilágtsam ebben az ügyben, amelyet te nyilván csak a kettőtök ügyének tartasz. Hát igen, nekem is vannak jogaira ős r-ked veleip szemben is vannak kötelességeid. Beátát ön szöktettem meg, én beszéltem rá, hogy jöjjön velem Pestre, a szökésével járó felelősség jó részét tehát nekem^ kell viselnem. Nem szeszélyből, nem léha könnyelműségből, vagy kalandvágyból szöktettem meg őt.. Te sir’r.d teli a szivemet, te oltottad belém minden fájdalmadat, amikor a levél átadásával megbíztál, t a szenvedő jóbarátot láttam magam előtt és szent kötelességemnek tartottam, segíteni a barátomon. Aztán láttam egy szenvedő leányt, aki náladnál is többet szenvedett. Mondd, Mihály, nem kellett azt tennem, amit tettem? Nem volt kötelességein az isteni gondviselés szerepét vállalni és segíteni rajtatok, mihelyt láttam, vagy hittem, hogy7 módomban van segíteni? Én nem tudtam tultenni magamat a ti fájdalmaitokon, nem tudtam onnan segélynyujfás nélkül tovább menni, ahol két szenvedő lélek rászorult a segélynyújtásra. Ha kutyát látsz az utcán, amelynek beszorult valahová a lába, nem szabad'tod ki a kutyát nyomorúságos helyzetéből? Pedig az csak egy kutya és te mégse nézheted nyugodtan és tétlenül a kínlódását. Az én esetemben rólad, a barátomról és a barátom menyasszonyáról volt szó. Titeket láttalak és segítenem kellett rajtatok — Kedves Andor, te egyről megfeledkezel... — Ne vágj a szavamba, Mihály Tudom, mit akarsz mondani, de jobb, ha én mondom el helyetted. Bizonyosan azt akartad mondani, hogy te csak a levél átadáséval bírtál meg, egyébbel nem. Igazad van, a szóban adott megb'zás nem ment túl a levél á‘adásán. De a könnyeid többet mondtak, mint szavaid. Én láttam a könnyeidet és Ríttalak téged is. amikor leveledet átnd'am. És mert láttam, hogy a leveled nem enyb’ti Beáta fájdalmait, nem enyhíti gyilkos boldogtalanságát, én nemcsak jogot formáltam ebből, de kötelessége, nnek is tartottam, hogy tovább menjek, mint ameddig a megbízásom terjedt. Miért írtad a levelet, ha nem azért, hogy az ő boldogtalanságán környits? To nem kötötted ki, bogv csak a levéllel szabad könnyilonem a boldogtalanságán és én természetesnek tartottam, hogy minden más eszközt. is igénvbe vehetek, ka azt látom, bőgj a levél nem segít. .folytatjuk) KűÜ^UR ÜAKO/y BU M • AJ-1KS RY; Uc • s dq? •ROZNAVAMandarin « Cacao - Dló-Crémo - Cherry Triple-Sea — Cur&cao — Karlsbadi keserű „Késmárki kiüli fáson arany éremmel kitüntetve’* ,,A Neireéttsözi D un akiálli fáson arany éremmel kitüntetve"
