Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-12 / 282. (1320.) szám

10 'PEXGAI-iVVACíteRHIMiAB 1926 december 12, vasárnap. át, az élvező fegyelem lazulni kezdett, székek nyikorogtak, — egy pillanat — a vészes szó az e>mberek közé robban és kitör a pánik!.. Ebben a percben a sugólyukban felbuk­kant a főrendező s elosukló hangon sziszegte a szinészek felé: Játszani 1 Játszani az isten­ért! Különben megvadulnak az emberek!... Már nincs veszély!... Egy kulissza meggyul­ladt de az ügyeletes tűzoltó eloltotta!... A szinészek felszabadultan sóhajtottak és a primadonna meg-megzökkenő hangon befejezte a nagyáriát. A közönség csak a felvonás végén érte­sült a történtekről. Mindenki a hős tűzoltót akarta látni. Élénk kívánságukra a függöny elé vonszolták. Az ügyeletes tűzoltó boldogan hajlongott élvezve a könnyű diadalt, illatos asszonyok felóha'jló érdeklődését... Aztán legördült a függöny ... A kulisszák mögött már várta a prima­donna patetikus csókja és az igazgató, aki meleg kézszoritással egy nagyobb bank­jegyet nyomott a markába. Aztán a diszlele- zőmunkások som férd áltak hozzá és szé­gyenkező bocsánatkéréssel barátságukat kí­nálták. Ezen az estén az ügyeletes tűzoltó meg- díönthetetlentil beérkezett a törzsökös szín­házi emberek közé. Jan Tárna Praha I., Kevoluéní tP. 13. Elsőrangú uriszalon. Mértékszerint készít divatos, elegáns öltönyöket és kabátokat. Fazon Ké 400*— tói. Angol szöve­tek raktáron. A legbiztosabb és legenyhébb csoxolédé hashajtó FBisrakat: Vörös Rák *£ő»- Bratislava E(pr doboz án t.eou. igy. Most már én nem is megyek be Annához. Hanem bemegy hozzá Erzsi néni. Hiszen négy éve laknak együtt jóban-rosszban. Bemegy hozzá és megmondja neki, hogy engem az apám küldött érte. Vasárnap látni akarja a templomban. És... És... majd Erzsi néni elhozza ugye? Könyörgöre lágyult a hangja, elfátyolozódott a szeme. De a hangjában is, a szemében is volt valami szuggesztiv erő, úgy, hogy az öreg asz- szony csak egy félbenmaradt fejcsóválással pró­bált tiltakozni. — Eljönnek a templomba együtt Erzsi néni 8 azután sem űzi el ugye? Itt maradhat és együtt Várják a kicsit. — Gondolja el Erzsi néni, még egyszer kisgyermeket várhat és találgathatja: Fiú lesz-e, lány-e, szőke-e, vagy barna? Felcsillanó szemmel tette hozzá: — Mint’ i unokát várna, Erzsi néni! Olyan lesz ez, mintha Jóska vagy Elek feleséget hagylak volna hátra, — éppen olyan lesz! Az öregasszonyt lágy hullám gyanánt ragadta magával a neleg hang. Megmozduló öreg szivé­ben csábitó kép'1, sorakoztak egymásután. És Ágnes meglátta azt, amit az előbb elképzelt: A reszkető öreg kezek ringatózva lendültek, mintha réges-tagen elfelejtett mozdulatok követelnének feltámadást. Gyorsan állt fel Ágnes. Megszorította az öreg­asszony ráncos kezét. Hirtelen mozdulattal csukta rá a rettenetes szavakra a sok vigasztalást és sze- retetadó többi lapokat. Most már nem szórt átko? a biblia, — feketén, mozdulatlanul hevert, de szép lehetőségeket, uj hitet rejtegetőn. Hátha másutt nyitják fel legközelebb? Végigsimitotl a homlokán. Fáradt volt, — de mégis hozsannás ujjongás énekelt a lelkében. Körülnézett még egyszer a szobában és kilépett a pitvarba. A napsugarak teljes Világításában tündököltek kint a tánvérok. Ágnes végignézett ezeken is, aztán a szemközti ajtó felé intett: — Menjen be Erzsi néni, menjen be hát. Én kitalálok. —De a kutya ... — Nem bánt engem, mert nem félek tőle... —- kedveskedve szólt oda az elősompolygó veres állatnak: — Gyere kutyuskám. gvere! Lassan ment vég:g az udvaron A kutya fa- rokcsóváló barátsággal utána. Rémülten neszeit fel — az öregasszony visszafelé csoszog, a maga szobájába? Az ajtó bezárult mögötte! De nem... Nehézkes, dagadt testét már újra visszafelé vi­szi a két szegény, merev láb... Csak behúzta az ajtót, hogy valaki be ne tévedjen... Úgy látszi'- hosszasabban akar maradni. Ágnes felfohászkodott. Az arcán örömtüzel égtek. A kapuhoz ért már — s egyezerre csattan’ a két kilincs. A meggyötört asszony szobájába benyitott a vigasztalás. A hármasszámu villanyos Irta: Lukács László Valamikor éo voltom a Jegmuivaibb ifjonc az egész világon. Nagyon áhrándos természetű a mé- iabuskodó voltam és igen könnyen lettem sze­relmes. Ha egy helyes kislány hosszabban námpislan- totit, már az övé volt a toivern. Ilyenkor szitán órá­kon át gubbasztó ttom magamban, bámultam a le­vegőbe s azon járt az eszem, hogy édes jó Iste­nem, hogy is lehetne ért a földreszállt kis angyalt megismerni, szereltembe ejteni s aztán gyorsan fe­leségűd venni. Ment nálam a szerelem és a házias­ság egyet jelentett. Abban az időben kerültem ted Pestre az egye­temre. A kis város csendes, ismerős miliője után úgy haitott rám a főváros, mint a mellőz, édes, erő­sein fűszerezett forralt bor. Nem vettem észre, hogy a sok-sok jó, uj dolog, melyei a fiatalság minden elképzelhető mohóságával habzsoltam tel, mint száll Inasán az agyamra, mint kábítja el uralkodó ©nemeit » mint leszek rabja a különböző káros szén ved él yeknek. Valami megmagyar ázhata tiao uj érzés fogott eL Több, tudákosabb akartam tenni, mint a velem egykorú „gólyák4*. Tanulni akartam az életet. Lassan-lassan megismerkedtem az idősebb egyetemistákkal, akik eleinte szörnyű lenézéssel fogadtak, de később udvarias és ravasz fogások­kal mégis a közelükbe férkőztem. Különösen kettővel jutottam nagy barátságba: Benedek Pistával, az ősjogásszad, add olyan apás- kodó jóakarattal engedett a közelébe, s Fekethe FeLiciánnal, a „harmadévessel44, aki arról volt hí­res, hogy rettenetes Don Juán és hihetetlen sze­rencsével forog a szép nem körében. Egy gyönyörű márciusa este történt. Már érezni lehetett a tavasz leheflleoét, a hó elolvadt s a friss földszag szétána/mlotit a főváros füstös levegőjében. Kipirult arccal romlottam be a keoskeutcai bej csarnokba, ahol Benedek Pista tanyázott min­den este 8 és 10 között. Egyedül találtaim. Ott ült egy asztalinál az ő rendes fontoskodó pózában, különcködő öltözeté­ben. Előtte a Bűnvádi Perrendtartás néhány el sár­gult lapja, melyről aztán hangosan olvasott fed. Három év óta tanulta Benedek Pista a perrendet, tudta is annak minden betűjét jobban, mint bárki, de nem vizsgázott. Valami érthetetlen szeretettel ragaszkodott az egyetem őst falaihoz 8 nem tudott megválni! tőlük. Imádta a kedves, gondtalan egye­temi életet i a háta borzomgot* a nagy Élet kapu­jánál — Szervusz, gólya, — köszöntött az fl vicces modorában. — Na, mi újság? Nagyon piros a fü­led, már megint bel ©habarod tál valakibe. — Hát bizony valami olyasféléről van azó, Benedek ur, — mondottam csendesen s szégyen­kezve, amint leültem a tiszta, fehérmárványos asz­talihoz. — Nagyon, nagyon szerelmes vagyok — Aztán ki az, gólya, asszony, lány, vagy leányasszony? — Lány, uriilány, — tettem hotzzá gyorsan. — Ma a hármas viiltamyoson ismertem meg. Én ül­tem, mikor 6 felszállt. Minden hely foglalt volt. Ránéztem, ő is rámnézetL Nagyon elpirultam és felálltam. „Tessék, üljön le", valami effélét nyög­hettem ki, nem emlékezem rá biztosan, mert érez­tem, hogy aiz arcom lángvörös lett. — Jól van jó. Ne szaporítsd a szót, — ideges­kedett Benedek —- ö nem ült le a helyedre, ha­nem állva maradt. Tgy aztán mind a kelten egy­más mellett álltatok, szem a szembe, tolongás ötért, annál jobb, aztán beszélget és össze-vissza, badarság jobbra-batra és kóaz volt a szemelem, így volt? — így, Benedek ur, — feleltem meglepett arccal. — Aztán elmentetek a moziba. Nagy-nagy szenvedélyek a vásznon, sötétség, kezed kinyúlt s kaparászott, mint a azemetlen, aztán, mikor a hős megkapta a filmen a juta'lomcsókot, akkor te is lassan-lassan valami osékfélével merészkedtél elő. így volt gólya? — Te jó Isten, Benedek ur, hiszen maga gon- d óla tolvasó! — kiáltottam fel önkéntelenül. — Minden-minden tgy történt. A mozi után hazaiki- Rértpm Ott lakik künn Óbudán egy aranyos kis zeg-zugos utcában, Harmat-utca 8 alatt. Feleségül fogom venni, — tettem hozzá a világ legtermé­szetesebb hangján s niámtegy spontán s mindent kifejező befejezés gyanánt. Benedek egy ideig megvető • fölényes mo­sollyal hallgatóit, de a végszónál, mintha darázs osipte volna meg, felütötte a fejét: — Fe-ie-sé-gü! veszed ?! — kiáltott fed, mintha ha'llucánált volna; aztán rettentő kacagásba tört M. — Hahahal Te gólya, te egy fénye* pola vagy! De amint az én sértőd öt! s komoly arcomat látta — hirtelen abbahagyta a nevetést. — Te, fiú — s belenézett a szemembe —, te, annyira szereted azt a lányt, azt az „urilányt", mi? — Annyira. — Aliikor sok szerencsét! Szervusz, gólya! Benedek felállt, kezet nyújtott és kitépnél hagyott. Egy ideig bambán bámultam az ajtó felé ro­hanó Benedek után, aztán vállat vonogatva 8 na­gyon szomorúan szürcsölgetni kezdtem a friss pasztőrizált tejet, amiről eddig teljesen megfeled­keztem. Vagy egy órát töltöttem ott nagy ábrándozá­sok között egyedül, mikor a tej csarnok ajtaja hir­telen felpattant s Fekethe Feliciánt, az elegáns nő- hódiitó „harmadévest44 pillantottam meg. — Tudod, sokad ika van. Ilyenkor jó a kávé is vacsorára, — mondotta, amint szégyenkezve le­ült mellém az egyszerű helyiségben. Éipp bele akartam kezdeni a történetem elbe­szélésébe, miikor Fekethe hirtelen megszólalt: — Te, csuda kalandom volt tegnap. Tudod, amint ülök a hármas villanyosom, fedsaáll egy na­gyon helyes kis baba ... — Ne mondd már? — Igen. A kocsiban nem volt üres hely. Ter­mészetesen én azonnal felálltam s felkínáltam az é<n helyemet, ö nem fogadja eL Mindketten állva maradunk tudod, szorosan egymás mellett, mert nagyon tőle volt a koosi. Aztán miikor leszálltunk, megrinvítáltam a moziba. Minden felvonás közbem egy csók .. Mozi után hazaktsértem. Egy aranyos kis zegzugos utcában lakik Óbudán. — Hol, melyik utcában — kérdeztem vérbe- borult arccal —, melyik szám alatt? — Harmat-utca 3, — felelte gondolkodás nél­kül Fekethe. Egy percig vitustáncot járt körülöttem min­den, azt hittem, lefordulok a székről. Aztán egy­szerre magamhoz tértem s valami feneketlen nagy jókedv fogott el 8 szörnyem hahotámi kezdtem. — Md bajod? — kérdezte magánkívül Fekethe. Azt hitte, megbolondultam. — Már semmi, — mondottam fölényesem — Csak azon nevettem, hogy te elmégy Óbudára, egészen a világ végére — egy lány miatt, mikor Itt is annyi van, amennyit az ember akar. Fekethe egy pillanatig kérdőleg nézett rám, aztán kissé pirosabb lett az aToa. Aznap kemé­nyen megszorította a kezemet • e naptól kezdve kezdtem neki imponálnL Szerkeszti: Sziklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő elmére: Kosice- Kassa, Édcr-utca 9. sí., küldendők. xi Kinek kell Kis Brehm? A földbirtokos­nak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, va­dásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzótikus or­szágok bámulójámk stb. stb. FIIÉI L és IÁIM ÁII12, PRÁGA, ZELEZNÁ 22-26. Gyapjúszövetek, Selymek, Sz&v&£itáruk« Kötöttáruk, Férfi ás nöl fehérneműk Begeaes&tob bevátárióhelye. Díjmentes mintaszétküldés. Nagybani vevőknek nagy rabatt. Alapit™ 17% Alapit™ 17%. Horn Lajos utóda, Banská Bystrica Szlorenszkó legrégibb és lagmodar- aabbOl berendezett kftipar gyártelepe Márvány-fllabástrom ernyők és csillárok, egyszerű, sima, valamint művészies szobrász díszítésekkel ellátva, selyem zsinór felszereléssel, nyugodt fényhatásuk folytán a jelen­kor legelegánsabb és leg­előkelőbb világitól. , 8112 Kérjen árjegyzéket KSfflrészeléa, - caiaxoláa fényezés, komokragárréséa villanyáréval. Művészies kivitelű síremlékek útszéll keresztek, köszobrok minden könemben. Bútormárványlapok. Kapcsoló táblák. Iparművészeti munkák t Irószerkészletek, óratokok, hamutartók, szobor állványok stb. márványból. Kérjen árajánlatot. F8EML szörmeáruháza a „LEiPZlüER MANN“-hoz Wien — Leipzig — Karisbad Praha II., Spálena 55. Szörmekabátok minden árban — Prémek íz: gé- lyezéshez engros árban — Magyar kiszolgálás Wells: Anna Veronika Uj, szabad, vakmerő, mégis családi ott­honba térülő szerelem himnusza csendül ki Anna Veronika diadalmas éleiéből. Jó pol­gári. konvenciós környezetével előbb csak a női égvén ioguság harcának konvenciós utjain ütközik össze, de egyre jobban fölébe nő régi és uj környezetének, felnő egv más, utópiás magasságba, ahol bátor és lángoló szavak szárnván ragadja magával méltó párját. A férfialak vázlatosabb, de talán még jobban elüt az átlag férfitól, mint a lánv. Ebben is mélységesen találó az iró megérzése: a fér­finek egyénileg nagyobb utat kell megten­nie. több elvi tételeket kell legyűrnie, hogy szexualitását idáig emelhesse. Wells ebben a regényében is, amely a legszebbek és a legerősebbek egyike, nem a 1‘art pour l‘art embere. A Gondolat, a hit lendülete élteti írását, azért is tud a töme­gekhez szólni, ezért tud az életre natni. For- radalmisága sohasem destruált. angol ,ózan- sáea. etikuma határt és medret szab fantá­ziáiénak. ostromló hevének, hatalmas képze­letének. Bemard Sbaw-val rokon ebbea, de az ő gondolatának monumentális vonala van, az ir költő tekervén vés, kicsit hatásvadászó szellemessége teljesen idegen tőle Anna Veronika olvan drága olvasmánya lesz sokezer lelkes, érző. el nem kopott, meg nem savanvodott embernek, amilyen rég nem jutott a kezébe. A Könyvbarátok közleményei A magyar faluhoz fordulunk! A magvar könyv életének biztosítására az elmúlt évben bibliofil mozgalmat kezd­tünk Szlovenszkón. Hihetetlen akadályok kö­zepette jutott el a tettig ez a szép gondolat, amely a kultúra mindenekfölött álló erejét ismerő embereket már évek óta foglalkoz­tatta. Az első évet most zárjuk le. Hittel s a küzdő ember nyugalmával mondhatjuk: Ai első év úttörő munkáját legjobb igyekeze­tünkkel végeztük el! 19‘27 január 1-től a mozgalom a második év teendőinek végzéséhez lát. A hibákat' ki fogjuk küszöbölni, a társaság munkáját min­den irányban tökéletesíteni fogjuk. Tagjaink jótanácsait meghallgatjuk, kívánságaikat a lehetőség szerint tekintetbe vesszük és kül­sőleg és belsőleg szép és jó könyvekkel fog­juk előbbrevinni a szlovenszkói magyar iro­dalom ügvét. Még mindig kevesen vagyunk! Eddigi ezer tagunk kétszeresére van szükségünk, hogv mindenképpen eleget tegyünk a legma­gasabb Ízlés követelményeinek is. A magvar falvak intelligenciájához for­dulunk. A városok magyarsága számbelileg és anvagi erő tekintetében is nagvon meg­csappant. Emellett kulturális igényei kielé­gítésére több alkalma és média van és ez- iránti kötelességei jobban igénvbe veszik, mint a csendes falvak lakóit. A falvak ma­gvar intelligenciájához fordulunk kérésünk­kel: vegvék ki a részüket a magyarság kul­turális törekvéseiből, tartsanak lépést a vá­rosok küzdő magyarjaival! Legszebb szórakozás, legnemesebb élve­zet a ió könw. Emberi méltóságunk fentar- tásának legcélhozvezetőbb. legkönnyebb s aránylag legolcsóbb útja az olvasás. Utazni, színházba iárni, a kultúra számtalan egyéb produktumában gvönvörködmi kevés ember­nek van módiában s főleg kevésnek a falva­kon. Évenként 6 szép, irodalmi értékű magyar könyvet adunk 120 korona tagsági dij ellené­ben, amelv összeg negyed évi 30 koronás, vagv havi 10 koronás részletekben is fizethe­tő. Újonnan belépő tagjaink ajándékképpen megkapják a 6 könyvön kívül Reményi Jó­zsef „Emberek, ne sirjatok44 című idén meg­jelent gvönvörü regényét két hatalmas kötet­ben Is. Taggyüjtő ivekért, tagjelentkezésekkel, 'elvilágositásokért az alábbi címhez kell for­dulni. Kass^ ' /'°6 december 9.-?nczv Társaság Könyvbarátai (Parké I: ' ősice-Kassa, Rasin-u. 2.1. 4.) — Megje! az országos keresztényszoeáa- lista párt nagy képes naptárának második lda- dásA. Az országos keresztónyszocialista pán köz­pontja (Pozsony-Bratlslava, Hosszu-utca 28, II.) ezen az utón Is közli híveivel, hogy a párt nagy képes naptárának második kiadása már elhagyta a sajtót és 8 korona beküldése ellenében úgy a központban, mint a körzeti titkároknál kapható. Syfilidologe Dr. Kolb e*elött a prágai. frankfurti és berlini bfírklinikftk tanársegédje és másodérvosa II. Vodlthova 3S. szaftra. Wassermnnn vizsgálat!

Next

/
Thumbnails
Contents