Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-12 / 257. (1295.) szám

^IW^-M^CífeARHÍRIiAB 1926 november 12, péntek. 4 A nagyvilág előkelőinek köréből — Az excsászár Amióta a németek sokat szex-epeit „csa­li zár ja" a világszer eplée színpadáról egy hollandi főur kastélyának szükterüLetü színpadára vonult vissza, a világsajtó figyelnie talán még fokozottabb mértékben igyekszik utat találni a magas fallal körülvett otthon belsejébe; a száműzött fejedelem családi körben eltöltött csendes élete világszerte még nagyobb érdeklődést kelt, mint a berlini, vágj' potsdami császári palota egykori lakójának nem mindig rokonszenvet keltett hangos szerep­lése.. Hollandi útjáról e napokban hazatért, a régi monarchia dicsősége teljében sokat szerepelt főur érdekes részleteket árult el e sorok írójának a volt német császár mostani hétköznapi életéről, terveiről, egészségi és kedélyállapotáról. —- A nagy száműzött — mesélte a világjáró arisztokrata — egy középvagyonu mágnás vidéki kastélyéleténél is egyszerűbb, de nem szerényebb életet folytat, de a trónját vesztett uralkodó szűk­re zsugorodott körében ma is császári allűrökkel lép fel, szerepel, intézkedik. Kicsiny, de egykori császárjához mindhalálig hű környezete a legteljesebb, még talán a régi udvari etikettnél is szigorúbb tisztelettel s hódolat­tal veszi körül a hangos, parancsolni vágj-ó, ener­gikus excsászárt. II. Vilmos jókedvét a nagy bukás sem törte, meg, a szerényebb életmódba könnyen beleszo- kott, fel-feltörő borús gondolatait száműzetése első idejében fizikai munkával, az ismeretes napi több­órás favágással űzte el, később azonban erős szel­lemi munka révén igyekezett oly irányba terelni, melynek mezején nemcsak virág és babéi, hanem busás anyagi haszon is teremhet számára. Könyvkiadó cégek, különösen amerikaiak, bő­séges ajánlatokkal árasztják el az excsászárt s ő maga Írja — vagy csak sugalmazza —, minden sor Írását békebeli arannyal fizeti a titokban mindig a sznobizmus felé hajló amerikai kíváncsiság. — Látogatásom idején tárgyalták az éppen akkor felvetődött korfui Achilleion-palota bérle­tének kérdését. A görög kormány tudvalevőleg régen foglalkozik azzal a ma már mindenütt fel­vetődött kérdéssel, hogy országa területének egyik legszebb, idegenekre természeti fekvésénél is leg­vonzóbb hatással bírható pontján, a Balkán Montc- Carlóját felállítsa. A választás — hosszas tárgya­lások s alapos helyszíni szemlék tartása után —■ a legutoljára Vilmos német excsászár tulajdonát képező Achilleionra esett, melynek oszloptornácos termeiben egykoron Erzsébet királyné olvastatta fel magának kedvenc költője, Heine verseit s melynek messze tekintő teraszán, uralkodói gond­jai közötti pihenése idején, a németek hatalmas császárja szőtte messze Bagdadig terjedő terveit, napóleoni álmait, melyeknek oly durva befejezést adott a végzetteljes dátum: 1918 november 11. Vilmos császár kézzel-lábbal tiltakozik elkob­zott korfui palotájának játéktárakká való süllyesz­tése ellen. Hiába magyarázgatták neki állandóan közelében tartózkodó jogtanácsosat, hogy tiltako­zása pusztában elhangzó szó, amelynek érvényt szereznie a Versailles! békeszerződés értelmében soha nem áll többé módjában, — a császár nagyot csap öklével aa asztalra s ugj akarja bizonyít­gatni, hogy a békeszerződés p írtjai Németország állampolgáraira vonatkoznak, azokat kötelezheti csak, ő azonban Németországnak nem polgára, ha­nem szuverén uralkodója volt. Mint szuverén a területenkívüliség jogait élvezi s mivel ezen jogo­kat Versaillesben sem tagadták meg, tehát ma is elismerik. Az excsászárt a korfui villa sorsa minden el­vesztett birtokánál melegebben érdekli. Már rég­óta folynak titkos tárgyalások az excsászár meg­bízottja és a görög kormány között az Achilleion visszavételére vonatkozólag. Az excsászár — úgy mondják — torkig van már a holland vendégszere­tettel s vágyva vágyik saját fedele alá. Az esetre, ha Görögországtól vissza tudná vásárolni az el­kobzott korfui palotát, öregsége hátralévő napjaira kedvenc tartózkodási helyére, az enyhe levegőjű Korfu szigetére vonulna vissza. Az első efajta közeledési kísérletet, Korfuban való letelepülése iránti kérvényét, még sógora, Konstantin király uralkodása idején intézte Vilmos a görög kormányhoz; Görögország azonban már akkór, a sőgorsági protekció dacára is, nem kívá­natos vendégnek nyilvánította az excsászárt e ud­varias formában bár, de a leghatározottabban meg­tagadta Vilmos excsászár kérését.. Igaz, hogy ugyanakkor a montecarlói A chili eion-f érvét is el­utasították­Antant-körből származó gonosz nyelvek sug­dolódznsa szerint. Vilmos excsászár tiltakozása az Acbi.de’ónnak játékbank céljára való kibérlése el­len tulajdonképpen csak ürügy és alkalom akarna lenni, hO'/y éppen most, amikor még a németek a Hőben zol leniek birtokainak kérdését, végleg el nem intézték, az acbillekrai méltatlan jogsértés felvetésével szeretne rokonszenvet, ébreszteni maga iránt. De hát ki láthat a vesékbe, ki tudhatja, mi­lyen terveket forgat még fejében a németek egy­kor oly nagyra tartott, császárja. Az excöászár ritkán van vendég nélkül. Elte­kintve fiai s második felesége és családja rokon­ságától, külföldiek « főleg amerikaiak nem ritkán kopogtatnak az excsászári villa kapuján s tény és Igaz. hogy különösen ez utóbbiak — hja, business business — ritkán találnak elutasításra. Az excsászár vendégeivel legszívesebben poli­tikáról beszél. Sokat kérdez, de szívesen felel is és . már nemcsak, bory nem irtózik — mint eleinte tette — az újságíróktól, de hívei utján neta egy­ezer oda is kéreti őket « óvatosabban bár. mint egykoron, elég nyíltan nyilatkozik a mai állapo­tok felől. Angliát ma sem szereti s bár, ha lehet, kerüli a témát, ki-kiíakad olykor a „nagy ellenség4' ellen s „Timeo Danaos et dona ferentes" —: nem igen ógyalla, november elején. Interjú? . . . nem, — száraz, merev, hi- vataloskodó szó ez • ■ . Az a beszélgetés, amit Feszty Masával folytattam, egészen más volt: Vallomás volt és kibontakozás, egy ér­dekes, tiszta, müvészléleknek a kibontako­zása . , . Itt ül előttem, az ógyallai Feszty-kastély uriszobájának fauteuilében, nem is benne, hanem a fauteuil karfáján csupán, — fris­sen, érdekesen, ki-kitörő temperamentum­mal, amit valahogy^ mindig szabályozni igyek­szik nagy őnfegyelmezéssel. Borzas fürtjei vidáman táncolnak a fején, beszéd közben olykor belehullanak a homlokára, friss ár­nyékokat vetitve az arcra, ami folytonosan derűsen mosolyog, érdekesen, dús nőies­séggel ... . . . Nézem a derűs arcú, ragyogószemü, csupa-charme művésznőt . . . Hová rejtőzik benne az a fojtott cLrámmai- ság, ami képein, — mirt legkitörőbb, egyéni vonás, — fejeződik ki? . . . Mi inspirálhatta ennek az életvidámnak látszó fiatal lánynak azt a szenvedő, tragédiás fájdalmasságot, ami egy-két portréján, — különösen sötét hangu­latú önarcképén, — olyan megállító szomorú­ságot fejez ki? .. . Lehetséges-e, hogy a friss, fiatal nőiességet sugárzó leány az a művésznő, aki, — mirt egy kritikusa olyan jellemzően irta: — „könnyeibe mártja ecset­jét és könnyeivel fest? . . .“ Nevetve dűl előre a székkaron, amint ezt mondom, nevet, amint válaszol, csak egy pillanatra suhan át kicsiny árnyék az arcán. Valamit talán megérzett a régi emlékekből: — óh, hát Istenem, az embernek van­nak néha bajai, kisebb-nagyobb viharai... S aztán muszáj ilyesmiket megfesteni . . . — mondta, kicsit borús nevetéssel. Kis csend. Kezemben van legérdekesebb munkájának, önarcképének fényképe. Sá- padtarcu, szenvedő vonásu, feketeruhás fia­tal lány, — sötét a tónus, sötét a háttér; vihar tépi. a messzeségben a fákat, az ég sötét vö­rös, — olyan végtelenül szomorú, olyan vég­telenül fáradt az a fehérarcu fiatal lány . . . A Herczeg-pcrlré Nem, erről ne beszéljünk. Herczeg Fe- ienc portréját hozom szóba. Rövid művészi pályájára* legnagyobb sikere, hogy a kultusz­minisztérium a jubiláns Herczeg Ferenc meg­festésé* Feszty Árpád leányára s Jókai Mór unokájára bízta, ... A portré sikere egé­szen rendkívüli volt. A kritika meleg és el­ismerő. fis Feszty Masa, — „az egyetlen ma- gyat festő művésznő, aki férfimért ékkel mér­hető1' — beérkezett, . . . A nagy siker örömére a művésznő rövid ógyallai tartózkodása alatt, emlékezetből új­ból megfestette a portrét, de nem frakk osan, mint az eredetit s nem a szimbolikus Láuc- hid-háttérrel, hanem tarka lombok között, virágos őszben, utcai ruhában. Ifi áll előt­tem a még keretezetten kép. — Mikor született Herczeg második port­réjának az ideája? — kérdeztem. bízik itt-ott megnyilvánuló jóakarata szándé­kaikban. A zenét nagyon szereti, kis házi koncertek gyakoriak a császári villában 8 az „Aegir" felejt­hetetlen szerzője itt sem tagadja meg önmagát s akárcsak unokaöccse, Joachim Albrecht porosz ki­rályi herceg, nem ritkán még a karmester szere­pére is vállalkozik. Lehet, hogy talán it* akarja helyrehozni azokat a hibákat, amelyeket annak idején az európai koncert vezetésében elkövetett. Hungaricns Viatoir. A két Herczeg . . . Hamarább, mirt; az elsőé. Abban a pere­ljen, amikor hírül kaptam a megbízatást, már igy láttam őt magam előtt, mint ezen a képen: őszi lombok, játszadozó napsugarak között. Mert én ezt a Herczeget ösmerem és szeretem, akit most festettem meg. A fák, a madarak barátját, védőjét, — az önmagát és az egész világot hihetetlen finoman, szelleme­sen obszerváló, meleg embert, aki oly szé­pen, oly ízlésesen, nagyúri rezignációval bú­csúzik a tavaszi lomboktól s aki épp ezért örökké fiatalon fog maradni . . . — Ez a nekem legkedvesebb arckifeje­zés. Oldalt fordítja a fejét, figyelve néz és a szája egész picikét nyitva marad: mintha szólni akarna valamit . . . Mindig igy látom őt magam előtt, hogyha reágondolok. Azért is tudtam őt, itt Gyallán, fejből megfesteni. És higyje el, könnyebben ment, mint a Nem­zeti Színház számára készült komor, frak- kos, ünnepélyes portré. Az a Herczeg, a pre­mierek, a publikum, a nagyvilág Herczege idegen neken] . . . Ez az ő igazi arca . . . Herczeg Ferenc — idegen ruhában... A lebukni készülő, őszi nap épp rávilá­gított a festményre, amelyen azzal a hűvös nyugalommal ül Herczeg Ferenc, mint ami­lyen valóban az életben. Jólszabott barna ru­ha redősödik hullámosán rajta. Enr-ek ked­ves története van. Az arcra, a pózra jól em­lékezett Feszty Masa, azt nehézség nélkül megfestette, de az utcai ruhával már nagyobb bajok voltak. Ezen úgy segítettek, hogy uno­kabátyja: Feszty István a kabát számára „ült" neki, mig urokahugának, Feszty Edithnek fér­je: Peller Sándor — a nadrág számára. Her­czeg sem gondolt volna arra, hogy művészi raffinéria egyszer még — idegen ruhába fog­ja őt bujtatni . . . Közben Feszty Masa unokahuga: P. Feszty Edith, aki maga is rendkívül tehetsé­ges festőmüvésznő, csupa szeretettel és lel­kesedéssel mutogatja a művésznő Ógyallán készült legfrissebb munkáit. Wégtelenül ked­ves volt, amint a két melegszívű művésznő egymást kezdte túllicitálni — a másik dicsé­retében. Mert Feszty Edith is valóban rend­kívül nagy tehetség, pompásan indult a mű­vészi pályának, de közbejött a házasság, közbejött egy kis, szénfekete szemű fiúcs­ka s az uj hivatás, az anyaság kivette a so- katigérö művészkénből az ecsetet. Most újra kezd dolgozgatni. Feszty Masa mondja: Ógyalla. . . . — Sokat dolgozgattunk most már együtt; közös témákat, ezek voltak a legkellemesebb órái ógyallai időzésemnek ... De különben is, hogy mi nekem Gyalla, azt alig tudom szóval kifejezni. Békének, szeretetnek, ott­honnak, természetnek, nyárnak, művészet­nek szimbóluma. Oázis, ahová a nagyváros zajától, zaklatottságától elfáradva, olyan mo­hó forrósággal vágyódom minden nyáron, -- amilyen forrósággal csak magamfajta irreá­lis, bolond, müvészíajta emberek tudnak va­lami szép után vágyódni , , . Wölfling Lipót mint vegyeskereskedő Az egykori Lipót Ferdinand íőherceg Becsben, a Sohiffinühlenstrassén vegyeskereskedésf nyitott.. Képünk üzletében ábrázolja. Balra tőle fogadott leánya, Luisa, férjével. Feleség és anya, — vagy művész?... Beszélgetés Feszty Masa festőmüvészaővel minden korok minden művésznődének nagy problémájáról — A P. M. H. munkatársától — — - A gyailai öreg ház, apát, testvéreket ád az apállan, testvériden gyereknek . . . — A fűzfák pedig a régi, alvó édesapa álmairól beszélnek . . . — Ha mindazt a szépet meg tudnám fes­teni, amit esti sétáimon, közöttük bolyongva látok! ... Az ő suttogásuk biztat, bátorít egy újabb esztendőre a művészet rögös, küzdel­mes, szép, de szépségében sokszor oly rette­netes utjának a megtaposására . . . — Hogy szerette ezt a földet szegény, jó, édesapám is! . . . Hogy vágyott ide vissza! De a sors máskép akarta. A szülőföldje már csak örök pihenésre fogadhatta vissza hozzá megtért, megtörött fiát . . . Az ablaknál állva, a régi park sárguló fái­ra szegezett szemekkel szinte transzban mon­dotta ezeket a rapszédikus, belülről jött sza­vakat Feszty Masa. Csupa halk, áhitatos em­lékezés volt, amint édesapjáról, Feszty Árpád­ról beszélt . . . Egy másik festőmüvésznő otthonában Átkalauzolnak a Peller-család lakosztá­lyába, P. Feszty Edith otthonába. Igazi mü- vészotthon. Választékos ízlés. Lakályosság, melegség. Nagy, kézi festéssel díszített se­lyemernyők borulnak a lámpákra: ezek alatt az ernyők alatt még a primitív petróleum vi­lágítás is ünnepélyesen hat A falak zsúfol­tak képekkel. Valamennyi a ház fiatal úrnő­jének munkája. Feszty Edith iger-igen ko­moly tehetség ... De művészete nem megy a háziasság rovására. Elragadóan szívélyes háziasszony. Az uzsonnán ismertem meg Feszty Masa kis „Múzsájáét, a kis Feszty Katót Kedves, szép, kis bakfis, beszédes fe­kete szemekkel, akinek fiatal szépsége Feszty Masát legszebb női portréinak meg­festésére ihlette . . . Egyszerre, csendes beszélgetés közben, nyílik az ajtó s trombitával a szájában be- robog a kis Peller-ivadék: Feszty Edith festömüvésznőnek legmüvészibb alkotása. Egyszerre minden érdeklődés a kis dédelgetett kedvenc iránt nyilvánul meg, vele telik meg a szoba s a szivek. Feszty Masa felugrik, elé­befut, felemeli őt s magához szoritva, anyás szeretettel búgta: — Látja, ez a világ legszebb chef d‘oeuv- re-je. Nem ér-e többet a Louvre és a British Muzeum összes műkincseinél? . . . Feleség és anya, — vagy művész? ... — Ha erre a kis napsugárra nézek, olyan üresnek érzem a magain egész életét és mind- azokét a nőkét, akik a maguk örök asszony! ösztöneit, érzéseit, vágyait elnyomják hiúság­ból, siker, dicsőség kedvéért Mert mi nők a művészetben is nők maradunk. A hiúság épp­oly erős sarkaló erőnk, mint a „l'art pour l‘art“ müvészszeretet ... Ha a legtisztábban, leg­őszintébben, legmeghatottabban, lázas izga­lommal festjük is a képet, — picit — vala­honnan messziről mégis megcsap a vernissage levegőjének tömjénes, fojtó illata ... — Látja, ez a ma egyik nagy problémá­ja .. . — Talán, egyszer, száz év múlva, készen lesz az uj női típus, — a modern nevelés ki fogja ölni az asszonyokból az anyai ösztönö­ket. Ha ugyan ez lehetséges . . . — De ma, — ma még nagy, belső, csen­des tragédiákat okoz az a nehéz, annyira el­hangzott kérdés: anya. és feleség — vagy mű­vész legyek-e? . . . — Mert mind a kettőt jól megoldani, csali nagyon-nagyon jő idegekkel, egészség­gel, nagyon-nagy akarattal lehet ... És még igy is kevésnek sikerül . . . — Aki pedig az egyikről lemond a má­sik kedvéért, igazán boldog sohasem lesz . -. — Látja, Edith mégis megoldotta a ne­héz problémát. . . Három évig aggódtunk ér­te mi, a családja és művészbarátai, akik mind nagyon sokat vártunk tőle. De idén, amióta a pici nem olyan pici többé, hála Isten újból felvette a leejtett ecsetet és a,z “élő chef d?oeuvre" után most festetteket fog produ­kálni . . . Jóleső, kedves, meleg családiasság érzése tölti meg a szobát Sok-sok szeretet Megtölti az ember lelkét, amint nézi ezt . . Pedig a művészet hány esetben zavarta meg egy-egy család nyugalmát. Furcsa dolog ez a művé­szet. Erről beszélünk. Feszty Masa elgondolkozik, fürtös fejé­vel maga elé mered, kutat saját magában, mély érzések legmélyére nyúlva keresi ezek­nek az érzéseknek nagy, átfogó értelmét. Ko­moly az arca, amikor megszólal: — Furcsa, nagyon furcsa dolog ez a mű­vészet . . . Akire egyszer rányomta a bélye­gét, átlói nem kérdi többé: „aknrsz-e követni, vagy sem? . • ." — nem kérdi: ..nagy me­legítő husáng, vagy csak kicsiny, a begyúj­táshoz szükséges fadarabocska akarsz-e len­ni örökké égő, nagy kohőmbau? . . . — ... nem kérdi, csalv viszi, ragadja és égeti kérlelhetetlenül . . . Sándor Dezső, !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents