Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-12 / 257. (1295.) szám
Kórkép Irta: Jaross Andoi Á köztársaság most éli át belpolitikájának legérdekfeszitőbb s talán legfontosabb napjait; hét év eltelte után megtorpant a nemzeti állam zavartalan kiépítésének munkája s a csehszlovák imperializmus, mely egy különös demagóg köpenyben óhajtott mindent a maga képére formálni és amal- ganizálni, megállította harci szekerét. Az ui Svehla-kormányban két német miniszter is ül s folynak s talán eddig már részben be is fejeződtek a tárgyalások, melyek az eddigi ellenzéki pártok kormányképességét egyrészt, másrészt a felvállalt aktivlzmus ellenértékeit voltak hivatva biztosítani. Mindenkit, még azokat is, akik a csehszlovák belpolitika jelen kialakulásának eseményeit közvetlenül szemlélhették, meglepte az a hirtelen, váratlan átorientálódás, mely nem a csehszlovák politikai közvéleményben, még kevésbé a szélesebb népi hangulatban ment végbe, hanem úgyszólván az egyes vezető csehszlovák politikusok hvper- iaktikáiának egy fázisaként látszik jelentkezni. Kétségtelen, hogy az eddig együttdolgozó csehszlovák pártokat számos gazdaság- politikai kérdés választotta el egymástól és kétségtelen, hogy ezek néhányának a szocialista káté ellenére való megoldása a nézet- eltérést szakadékká mélyítette, mégsem volt hihető hogy a csehszlovák pártok egymás- közti marakodása egy olyan belpolitikai eseményt vált ki, mint amilyen két német politikus minisztersége. A csehszlovák közvéleménytől oly távol állt az a gondolat, hogy a republika vezetésébe a csehszlovákokon kívül még másnak is legyen beleszólása, hogy ma pl. a cseh kormánylapoknak állandóan mosakodnia kell a közönség előtt a két német miniszter miatt. A cseh kormánypártok általában gazdasági kérdések előtérbe állításával igyekeznek kerülni azt az önkénytelenül feltörő kérdést, hogy most már hogy is lesz megoldva a nemzetiségi kérdés s tényleg lomtárba kerül-e a csehszlovák nemzeti állam. A kormány tagjai is kerülik ezt a kényes kérdést és szívesen nyilatkoznak a maguk reszortjuk ügyes- bajos gazdasási kérdéseiről, csak erről nem beszélnek. Közben a miniszterelnök igyekszik a németeknek és magyaroknak és a szlovák néppártnak olyan engedményeket kilátásba helyezni, melyek ellenében azok a napok legfontosabb kérdését, a költségvetést megszavazni hajlandók lesznek. Önkéntelen feltoluló kérdés, hogy vájjon a csehszlovák politika tényleg számolva-e a világ hangulatával, mely mindinkább nagyobb szimpátiával fordul az elnyomottak felé. likvidálni akarja-e az eddig egyedül üdvözítőnek tartott merev nemzeti irányt s megkezdi az állam átépítését azon alapokra, melyeket néprajzi helyzete diktál? Avagy a mai frappáns fordulatot a belpolitika néhány bűvésze improvizálja csak azért, hogy bizonyo-s, tagadhatatlan nehézséget áthidaljon s a maga egyéni érvényesülésének ily módon utat vágva, mellette az állam külügyi propagandájának is jó anyagot szolgáltasson? Ezek nvilt kérdések, melyekre feleletet adni ma még talán korai lenne, ma csak azt állapíthatjuk meg. hogv csehszlovák részről nagyon nélkülözzük az őszinteséget s a vezető politikusok, amikor kitérnek a nvilt válasz elől, egyúttal elmulasztják saját népüket felvilágosítani arról, hogy az eddigi politika irányelveit megváltoztatva, a republika létkérdése a nemzetek közti teljes megbékülés. Nem felejthető el hogy ma, amikor ily nagy jelentőségű belpolitikai változás kulisz- száit készítik elő, egyidejűleg nem történik semmi, ami az állam eddigi nagyon világos külpolitikai orientációját érintené. Egy a német és magvar nemzetiséggel való őszinte kibékülés a Német- és Magyarországgal való éppen csak megtűrt viszonyt, feltétlen kedvezőbb irányba befolyásolná. Egv komoly átorientálódás a nemzeti alapról a nemzetiségire nem mehet csak titkos tárgyalások utján. Megértem a ma felelős cseh vezető politikusok aggodalmát hogy a népet, melyet egy irányba tereltek s a háborús Megmarad-e a pozsonyi minisztérium? Holnap ei Pozsonyban a nagy kérdés — B@3ső eSBentétek a szlovák néppártban Prága, november 11. A szlovák néppárt — mini a P. M. H. már jelentette — holnap, pénteken Pozsonyban rendkívül fontos ülést tart, hogy véglegesen állást foglaljon a kormánnyal folytatott tárgyalásainak eddigi eredményéhez. Gazsik és Tiszó néppárti miniszter jelöltek kinevezése az eredeti diszpozíciókkal clleartcthem, nem következett be tegnap, ahogy azt biztosra vették, mert Svehla váratlanul olyan ellenfeltételeket állított föl, amelyeket Hlinka pártja megkérdezése nélkül elfogadni nem tud s talán nem is akar. A holnapi tanácskozások elé ezért érthető érdeklődéssel tekint nemcsak a szlovák néppárt, de az egész szlovenszkói közvélemény. A kiszivárgott hírek szerint már a múlt heti rózsahegyi ülésen is éles harc folyt a párt két szárnya között, amely annak a frakciónak a pirrhuszi győzelmével végződött, amely a párt kebelén belül az opportunista irányt képviseli. Gazsikét, mint ennek az iránynak exponensét jelölték unifikációs miniszterré. Tévedés volna azonban hinni, hogy csupán személyi ellentétekről van szó. Ezeknél sokkal fontosabbak a tárgyi differenciák, amelyek a körül a kérdés körül forognak, hogy a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium továbbra is megmaradjon-e, vagy pedig megszüntetése után főzsupánt állítsanak Szlovenszkó közigazgatásának élére. A holnapi ülésen fog eldőlni, hogy a szlovák néppárt kitart-e a mellett a követelése mellett, hogy a szlovenszkói miniszteri tárcát néppárti politikussal töltsék he. Mi magyarok nem sok jót köszönhetünk a pozsonyi minisztériumnak és igen sok kellemetlen emlékünk fűződik hozzá, mindazonáltal úgy véljük, hogy a szlovenszkói minisztérium feladása a centralista irány újabb előretörését és az autonómia gondolatának végleges feladását jelentené. Ezért ma sem tartjuk valószínűtlennek, hogy Hlinka, akit eddig mint az autonómia törhetetlen zászlóvivőjét tisztelt pártkülönbség nélkül a szlovenszkói közvélemény, beleegyezését adja ahhoz, hogy pártja erre a végzetes útra rálépjen és lábai alól elveszítse az eddig szilárd talajt. A török ás orosz külügyminiszterek odesszai találkozója Tewfik Ruséli a HamicSiehn Odesszába induBft — A nagy orosz45rök- perzsa-afgán szövetség megkováesolása — A keleti poiitika uj fázisa Konstantinápoly, november 11. Sok ellentétes brr dacára, mégis bebizonyosodott, hogy Tevfik török külügyminiszter találkozni fog Csicserin orosz külügyi népbiztossal, hogy végérvényesen nyélbe üsse az ©lőázsiaá népek nagy szövetségét, amelynek tervéről hónapok óta cikkezik az európai sajtó. Egy tegnapi jelentés szerint a török külügyminiszter sztambuli utazása még „jelentéktelen1* volt % nem jelentett hivatalos érintkezést a népbiztos és a török államférfin között. Tevfik Rusdi állítólag csak azért érkezett a Boszporus mellé, hogy találkozzék Timucs perzsa ügyvivővel, aki a sahnak egy kéziratát hozta el Ghazi számára. Mint most kitudódott, a perzsa követ sem a kézirat átadása miatt érkezett Konstantinápolybo, hanem azért, hogy afgán kollégájával egyetemben megbeszélje a tervezett szerződés utolsó részleteit. Ma azután a török külügyminiszter a diadalmas emlékű ,,Ha- madieh“ török cirkálón elindult Odessza felé. Köztudomású, hogy Csicserin már napok óta Odesszában tartózkodik s így a találkozást nem lehet többé titkolni. Timucs perzsa delegált és a teheráni török követ a török miniszter kíséretében vannak. Beavatott körök szerint Csicserin több ízben fölszólította már török kollégáját, hogy ezt a találkozást, amelyen a függő kérdésekről és a megkötendő biztonsági paktumról fognak tárgyalni, tegye lehetővé. Törökország, Perzsia, Afganisztán és Oroszország szorosabb szövetsége a moszkvai politikának újabb nagy győzelmét jelenti, amelyet Anglia hiába igyekezett hónapok óta lehetetlenné tenni, vagy legalább is késleltetni. Török források azt hangoztatják, hogy a külügyminiszter odesszai utazása dacára, Törökország egyáltalán nem hajlandó a szovjet uszályának szerepét vállalni s csak azért határozta el az előázsiai szövetség megkötését, mert az ország vitális érdekei követelik ezt a nagy összefogást. A miniszter elutazása teljesen titokban történt. Délután még azt mondották a sajtó megbizattainak, hogy szó sincs utazásról s hogy a török külügyminiszter csak formális ügyek lebonyolítására érkezett Angórából Sztambulba. Venizelosz nem tér vissza Páris, nov. 11. Athéni Lapjelentések szerint a monarchisták a legutóbbi választásokon Korfuban és Cykládokon döntő győzelmet arattak, összesen körülbelül 110 mandátum fölött rendelkeznek, úgyhogy az eddigi hirek, melyek mind köztársasági körökből származtak s melyek a köztársaságiak döntő győzelméről szóltak túlzottaknak és tendenciózusaknak mondhatók. Páris. nov. 11. A Chicago Tribüné athéni jelentése szerint Venizelos semmi esetre sem fogadja el a külügyminiszterséget, amely tárcát ennek következtében Metaxas liberális vezér, kap meg. Venizelostól egy másik sürgöny érkezett, mely végleg visszautasítja a görög kormányban való részvéteit.------------Tr—an—Bfr*—‘nttf1'*jnTr'iiMii Vi ncent Massey, Kanada washingtoni nagykövete Newyork, nov. 11. A kanadai kormány végleg elhatározta, hogy Vincent Masseyt Washingtonba küldi, mint a kanadai domínium első amerikai nagykövetét. Massey pillanatnyilag a londoni birodalmi konferencián tartózkodik s valószínű, hogv a kinevezés azért történhetett meg, mert Anglia végre beleegyezett Kanada kívánságaiba s megengedte. hogv a domínium külön nagykövetet nevezzen ki az Egyesült Államokba. Mariborough herceg áttérése London, nov. 11. Mariborough herceg át akar térni a katolikus vallásra. Mielőtt azonban az egyház fölvebetné a pápának személyesen érvénytelenné kell nyilvánítania azt a házasságot, amelyet a herceg annak ideién Consuelo Wanderbildit-vel, a híres szépséggel, kötött, s amelyet eddig csak a polgári bíróság érvénytelenített Parisban leomlott egy nyolcemeletes palota Páris, nov. 11. Páris egyik forgalmas utcáján tegnap este röviddel a munkaidő befejezése előtt egv nyolcemeletes épülő ház irtózatos robajjal összeomlott. A katasztrófa okait egyelőre nem ismerik. A romok hét munkást maguk alá temettek. Az egyik sze- rencsétlenüliárt embert súlyos sebesüléssel sikerült kimenteni, de a többi hatot megölték a leszakadó kődarabok. Párisban az eset óriási feltűnést keltett, mert csak a közelmúltban történt a tegnapihoz hasonló szerencsétlenség. A városi hatóság komoly övintézkedéseket akar életbeléptetni a hasonló esetek lehetetlenné tételére. pszichózist mesterségesen tovább tenyésztet- 1 ték, nem lehet egyszerre ellentétes állásfoglalás igazságáról meggyőzni; azonban — úgy hiszem, — hogy e téren már tenni kellene valamit, ha azt, amiről oly sokat beszélnek és tárgyalnak komolyan is akarják. Nem lehet elfelejteni, hogy az elmúlt évek alatt a frontokon elnémult harcot a csehszlovák belpolitika tovább folytatta s hét évi szakadatlan harc után spéciéit a magyar értékek milliói mentek tönkre. A magyar kultúra, a magyar gazdaság, sőt a magyar létszám ijesztő értékcsökken és e és a fennmaradt romok olyan jóvátétel szükségét hirdetik, melyet a mai csehszlovák mentalitás nem képes megemészteni. Azután itt van a republika fegyverkezése, az a szerep, melyet Franciaország az államnak szánt, felhígítva a cseh imperialisták hatalmi mámorával, a csehszlovák demokratikus republiká- ból katonaállamot csinált. A fegyverkezés ténye pedig, hogy ki ellen irányult, arra rá-; világit az 1921-es évi mozgósítás s az a ba- j rátságos szerep, melvet a republika Felső-j Szilézia ügyében játszott. Csehszlovákia a maga politikai helyzetét sokkal jobban biztosíthatja Német- és Magyarország közé ékelt helyzetében, ba lemond minden további fegyverkezésről,ha lemond a rendőri szerepről, mellyel Nyugaton megbízták, mintha militarizmusával szomszédai ellenszenvét váltja ki. Tipikusan mondja valahol Wells „egy háborúra felkészült állam éppúgy háborúskodik. mint ahogy a tyuk tojik", azaz minden fegyverkezés, történjék az bármennyire defenzív célból, háborúra vezet. Hogy a csehszlovák köztársaság mai határai mellett nem sokáig látszhatja a militarista soviniszta csehszlovák állam szerepét, azzal mi már régen tisztában voltunk. Tudtuk. hogy el kell jönnie ama pillanatnak, amikor az állam jól felfogott érdke azt fogja az eddigi vezetőknek diktálni, hogv nemzetiségi béke nélkül bajos lesz konszolidálni a köztársaságot, hogy nemzetiségi béke nélkül megrendül az állam európai helyzete, vagy tarthatatlanokká válnak a San Germain en Eayben megállapított határai. Talán még nem érett meg a helyzet arra, hogv az eddigi vezetők, akiket most már hét év tradíciója is köt ezen felismerést önmagukkal is elhitessék, azonban úgy látszik, hogv a nemzetiségi probléma súlyát megérezték s valahogy szeretnék a kérdés méregfo- gát kihúzni, vagv inkább a mérgét neutra- lizálni. Az aktivizmust zászlajukra írott pártok — abszolút bizonyítékát adva az állam iránt érzett lojalitásuknak, — hajlandók is együttműködés utján megalapozni a kibékülést s az a két német miniszter, amikor a kormányba belépett, lehetetlen, hogv őszintén ne ^bízott volna aban, hogv meglesznek a lehetőségek ahhoz, hogv a nemzeti sérelmek orvoslása után megindul a nemzetek kölcsönös kibékülése. melyet tartósan fognak biztosítani azon alkotmányos garanciák, melyeknek megteremtése biztosíthatja csakis a jövőt. A magyar pártok is átnyújtották feltételeiket, melyeknek teljesítésétől tették függővé, hogy azt a kormányzati rendszert, mely szakítani meTt az eddigi merev irányzattal, jóindulatúnak hitt munkájában támogatni fogják. A magyar közvélemény nyugodtan bízva vezérei belátásában, várja az eredményt; tudja, hogv azok, akik a magvar nemzet életérdekeit jelentő kérdésekben képviselik, nem hallgatnak másra, csakis magyar lelkiismeretűkre, tudja hogy szivüket megedzette már az elmúlt évek sok, sok szenvedése, tudja, hogy lelkűket megacélozza a törhetetlen bit a magyar jövőben. De bizik a magyar közvélemény abban is. hogy ba az őszinteség, mellvel a magvarok a tárgyalásokon részt- vesznek, nem lesz ugyanolyan őszinteséggel viszonozva s ha nem látják a jövőben biztosítva azt, hogv7 a csehszlovák politika f/ ;vb-g szakitolt a múlttal s most már velünk egv ült munkálja a jövőt, ugv továbbra is a büszke elnyomottak szerepét fogják választani. A döntés a csehszlovák vezetők kezében fekszik, vagv megérezték a történelem parancsszavát s tudnak nagyvonalúan szakítva a múlttal cselekedni, a vagv taktikáznak s ebkor az állam fizet rá. Mi mindenképp ni ráérünk! Ik Waí számunk V. évf, 257. (1295) szám ■ Péntek » 1926 november 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói eS rUSZlTlSzkÓl ellenzéki pártok Szerkesztőség: Práqa IL,, Panská uhee negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ». .» .... ^ 12, II. emelet. Telefon. 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: poLltlK.CU nCLpltCipiCl Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul *2/111. 7ehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCII GÉZA lefon: 30311.—-Sürgönyeim: Hírlap, Praha
