Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-10 / 255. (1293.) szám

8 1926 november 10, szerda.-AT*LÍP‘T*I^­•H>* bo M^U§£6ecéNY€ Egy elsülyedt világrész története — Gyermekgyilkos apa a besztercebányai es­küdtszék előtt. Besztercebányai tudósítónk jelenti: A besztercebányai esküdtszék szombaton óriási érdeklődés mellett tárgyalta Kovácsik Mátyás 53 éves, jómódú szekbényi gazda bűnügyét. Ko­vácsik Mátyás julius 26-án a Besztercebánya melletti Paveleova erdőben fafuvarozás közben fejszével agyonverte a fiát, Kovácsik Jánost. A bűntett szülőokait hosszú évekre visszamenően kell keresnünk. Kovácsik Mátyás sok évvel ez­előtt benősült Szekbény egyik gazdag parasztcsa­ládjába. Bár keze alatt a vagyon megkétszerező­dött, felesége családja mégis állandóan éreztette vele, ' ogy a vagyon tulajdonképpen az asszonyé. Kovácsikék egyetlen gyermeke anyjának és anyja családjának befolyása alatt apja iránt sem­minemű tisztelettel nem viseltetett és apjával gyakran összeszólalkozott. Ez év júliusában az erdei fafuvarozásnál újból bántalmazta apját, aki a benne évek alatt felgyülemlett keserűség hatása alatt szörnyű elindulásában fiát baltacsia- pásokkal agyonütötte. Az öreg Kovácsikot rémes tette után letartóztatták és vizsgálati fogságba helyezték. Ügyének szombati főtárgyalásán a fe­lesége és a menye ellene vallottak, de Szekbény község birtokos gazdái és Kovácsik egykori nap­számosai egyöntetűen vallották, hogy a fiú apjá­val szemben tiszteletlenül viselkedett és gyakran bántalmazta őt. Tandlich Károly dr. védő hatásos beszéde után az esküdtek meghozták verdikt­jüket, melynek alapján a bíróság tizenöt hőnapi fogházra ítélte el Kovácsik Mátyást, a büntetésbe beleszámítva a négy hónapi vizsgálati fogságot. Az elitéit megnyugodott, az ügyé-sz három napi meggondolás! időt kért. xx Torlódások elkerülése végett már most szerezze be karácsonyi gyermek-játék szükségle­tét a Rózsa-áruházban. Bratislava, Ventur-utca 11. szám. 5919 — Életbelépett az uj iskolai órarend. Komá­romi tudósítónk jelenti: Az iskolaügyi miniszté­rium rendelet© alapiján a komáromi iskolákban ás hétfő óta reggel félkálenc órakor kezdődik a ta­nítás. xx Bizonyítványok és az élet. Bafa Tamás a következő szavakban szögezte le amerikaias véle­ményét a praxisnak a bizonyítványokkal szemben való jelentőségéről: „Gyermekeinknek nincsen bi­zonyít ványokra szükségük. Ellenben szükséges, (hogy gyermekeink megtanuljanak egyenesen és élesen nézni az életre, gyorsan gondolkodni és mi­nél előbb pénzt keresni, hogy képesebbek legye­nek a termelésben lépéet tartani az amerikaiak­kal és az angolokkal, mint ahogy mi tehettük azt, hogy megtalálják a bátorságot, kenyerüket tovább keresni, mint az állampénztárnál." (Bafa.) — Téves kapcsolás: halál! Newyorkből jelen­tik: Margarete Anderson, egy newyorki ügyvéd özvegye 75.000 dollár kártérítésre perelte be a Newyork Telephon Comp. vállalatot, azzal az in­dokolással, hogy a vállalat hanyag üzletvitele idézte elő férje, Róbert Anderson halálát, A tény­állást az özvegy a következőképpen vázolja: Né­hány hónappal ezelőtt lakásukban éjjel 12 órakor megszólalt a telefon. Férje kiugrott az ágyból és felvette a kagylót, kiderült azonban, hogy a csöngetés téves kapcsolás volt. Tiz perccel később a csengő ismét megszólalt s féTjén valóságos dühroham vett erőt, mikor a kagylót felemelve megtudta, hogy a központ megint hibásan kap­csolt. Az ingerlékeny ügyvéd ezután már egész éjszaka nem tudott elaludni s mikor hajnali két órakor a telefon újból megszólalt, oly idegesen rohant le a hálószobából a tiz lépcsőfokkal lej­jebb fekvő dolgozószobába, hogy megbotlott a lépcsőn, lezuhant s szivszélhüdés következtében meghalt. Az özvegy most a telefonvállalatot okolja férje haláláért s az érdekes pöT tárgyalását a jö­vő hét elején kezdi meg az egyik newyorki pol­gári törvényszék. A hivatalos orvosi vélemény szerint Róbert Anderson szivgyöngeségben és tü­dővérzésben halt meg. — Pozsonyi előfizetőink figyelmébe! Áldoza­tos újítással tesszük lehetővé azt, hogy minden po­zsonyi előfizetőnk a kora reggeli órákban meg­kapja a Prágai Magyar Hírlapot. Kihordók viszik minden előfizetőnk lakására a lapot. Esetleg fel­szólalásokkal, vagy panaszokkal t. Előfizetőink szíveskedjenek pozsonyi kiadóhivatalunkhoz: Ven­tur-utca 6. II. fordulni — Halálos táncmulatság AbaujnácLasdon. Kas­sai tudósítónk jelenti telefonon: Abaujnádasd községben vasárnap táncmulatságot rendezett a falu fiatalsága. A vig hangulatot este véres tra­gédia szakította félbe. Bartók Ince nádasdi le­gény összeszólalkozott Csatay Ferenccel. A vesze­kedésből verekedés lett, amelynek hevében Bartók oly szerencsétlenül szúrta nyakon zseb­késével vetélytársát, hogy az vérbe borultan jaj­szó nélkül bukott le a földre. A szúrás a nyak főütőerót metszette keresztül s a szerencsétlen Csatay percek alatt elvérzett. Mire az orvos meg­jött, már nem volt élet a legényben. A táncmu­latság természetesen abbamaradt. Nagy kavaro­dás támadt, miközben a gyilkos Bartók eltűnt a korcsmából s a faluban is nyoma veszett. A csendőrség már nem találta meg. Tettének kö­vetkeztében való félelmében állítólag a közeli erdőségekben bujt el. Felkutatására nagy appa­rátussal indult meg a nyomozás. — Városi szolgából hivatalfőn ők. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Pozsony város képviselőtestü­letének hétfői közgyűlésén két megüresedett vá­rosi tisztviselői állást töltöttek be. Ilirtl Frigyes városi kiadó nyugalombavonull és állását az arra legalkalmasabb pályázóval, Markovics La­jossal töltötték be választás utján. Markovics hivatalszolgai minőségben került a városhoz, ké­rőbb elvégezte a különböző tanfolyamokat, dij- nok, majd irodatiszt és most hivatal főnök lelt. A megüresedett írodatiszti állásra Csimbók Jó­zsefet választották meg. —• Mi az? Mit aikarsz? Uhlehkort megmutatta neki az újsághírt. Zihálva fűzött hozzá egy pár magyarázó szót — Segíts rajtáim, János! Segíts! Te meg­teheted! Tudom! , A másik fejét rázta. — Nem. Tévedsz. Nem segíthetek raj­tad ... nem mondhatom neked ... nem sza­bad ... Az utolsó szavakat szinte suttogta, de azért Uhlenkort tisztán kivette őket. — Nem szabad? — kiáltotta. — Te tud­nál és nem akarod? Az a széles ablakhoz lépett, amely délre nyílott és kibámult rajta. — Tudnám ... talán... mormogta. — Nem! és ezt már keményen mondta és visszafordult. — Nem! Visszaélés volna és én nem akarom! Te, aki mélyebben néztél a lel- kembe, mint minden más halandó, te tudod jól, mit rótt a válladmra a sors, tudod, hogy alig bírom ezt a terhet... tudod, hogy min­dent, amit teszek, azért teszem, mert a sors mérte rám. Tudod, hogy a hatalom, ami a kezemben van, a sorstól való. Bűn volna, ha ezzel más célra élnék vissza! Nem akarom! Nem akarom! Uhlenkort barátjára meredt. Kora ifjú­ságától ismerte őt. Sohasem látta ilyennek. A mély sápadtság most eltűnt arcáról, amelyet halvány pir öntött el. A kék szemek­re most fátyol borult és úgy világítottak, mintha kigyulladtak volna. A gyengéd ajkaik most úgy megkeményedtek, mint a kés. A hajlott termet most kiegyenesedett, mint a szálfa. Ez Johannes Harte lett volna? Ifjúkori barátja? — Viszont fogod őt látni, az elvesztettet, ez legyen vigasztalásod... De ne feledd, hogy a sors terád is terheket mért, súlyosab­bakat, mint sok más halandóra. Hogy te is az ő szolgája vagy, aki nagy dolgokra hiva­tott, arra, hogy sok ezreknek segítségére légy, nyomorúságukat enyhítsed. — ö — és a vonásai most megenyhültek — ő most szükségben van, de mi ez a szük­ség az ezrekéhez viszonyítva? Te meg fogod tenni azt a munkát, amelyet a sors rádmért. Én meg fogom tenni az enyémet. Amikor megérkeztél, az első lépést... És újból a régi Johannes Harte volt, az ifjúkori barát. — Gyerünk sétára. Gyere velem. Egy előreugró szírien állottak meg. Alattuk a bömbölő hullámok. Oldalt a kikötő. Érkező hajé. A kikötőhidat most bocsát­ják le. Emberáradat tör fel a hajóra. Uhlenkort szemei közönyösen szaladtak át ezen a képen. Semmi sem mozdult meg benne erre a látványra. Most csak ezekre a szavakra gondolt vissza: — Az első lépést megtettem. Délről most léghajó érkezik. Közelebb és közelebb ér. Már ki lehet venni a formáit. Gyors magánléghajó. Ki lehet? A hajó most fejük felett szállt el. A kabin ablakából egy kéz integet feléjük. Tredrup! villant át hirtelen Uhlenkort gondolatán. Meleg öröm támadt benne, hogy viszontlátja őt. Élve! Itt! ő is a sorsnak egy szolgája. A sors azt rendelte, hogy tovább is együtt haladjanak.. barát a baráttal... Ohrlstie ... Tredrup ... a nyílt, tiszta jellem ... A gyermek olvashat vonásaiból... és mégis a természet többet adott neki, mint másoknak a ravasz találé­konyságból, amely az élet minden nehéz helyzetében megtalálja a kivezető utat. — Menjünk a repülőtérre. Gyors lépésekkel értek oda. Igen! Tredrup volt az, aki a csarnok ajtajában szembe jött velük. A városba mentek. Tredrup mindent egyhuzamban beszélt el. A fődolgokat különben ismerték már az új­ságokból, a menekülést pedig, a kalandos menekül sót örömteli sziwel hallgatták. — És most újból itt vagyok! Ismét önök­nél !... És csak egy dolog fekszik a szivemen, az első pillanattól, hogy a tettre vállalkoz­tam. Helyes volt-e az, amit tettem? Uhlenkort megragadta a kezét, hosszan, melegen megszorította. — Igen és ezerszer igen! Helyes dolog volt! A világító toronynál állottak. És most (60) ott ültek az asztalnál. Uhlenkort újból az új­ságot vette elő. — Ghri'Stie Harlessent elrabolták a kalózok! Tredrup értetlenül bámult rájuk. — Aztán. — Meg kell őt mentenünk! tört ki belőle. Meg kell mentenünk, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges. Ugyanazokat a kérdéseket ismételte meg, amiket már Uhlenkort is megfontolt magá­ban. — Kicsoda? Miért? Váltságdíjért? Egy new-yorki irodistalánytól? Lovarnőtől?... Szemei tágranyilottak és felugrott. — Kapstadt... Juanita ... Guy Rouise!.. Ez a három sző robbant ki belőle. — Juanita! Te! Ah! Most már tudom... Megértek mindent! Lerogyott székére és arcára csapott öklével. — Tehát megcsaltál engem akkor is! Folyton ezt ismételgette. A többiek vár­ták, miig indulata leosendesedák. Mi volt ez? ez a hatalmas ember a lelki harc szörnyű izgalmaiban! Most megint felugrott. — Guy Rouse! — sziszegte. — Senki más! Juanita! Miért?... — Nem tudom. Csak azt az egyet tudom, hogy minden ilyen gazság mögött az ő sze­mélye áll. — Guy Rouse? — ugrott fel Uhlen- kort is. — Hogy jutsz erre a névre? Mi dolga volna Christievel? Tred ruphoz, ugrott és megrázta őt. — Mi van Guy Rouse és Ohristié között? Ember, beszélj! • Most a liarmadik lépett hozzájuk és né­hány szót mondott nekik, amire egyszerre elcsendesültek és nyugodtan leültek. Hosszú ideig beszéltek Uhlenkort és Tredrup erről a dologról. Közben azonban mindig a harma­dikat figyelték. Az ott ült az ablaknál és minden indulat nélkül mereven nézett dél­nek. Arcvonásaiból semmit sem lehetett ki­venni. Semmi felelet néma kérdéseikre. Ezer tervet vetettek fel... fontoltak meg és vetettek el. Most megfordult a másik. — A sors! Hát még most sem tudjátok? Az halad a maga utján. Be fog teljesedni, amikor az ideje elérkezik... A ti kötelessóg- tek megcselekedni azt, amit a sors káváin tőletek. * A Miceapolis—timbüktui postarepülő­gép kikötött. Rouse végig ment a repülőtéren és előintette autóját — A száftodába. A leggyorsabb menet! Bevetette magát a kocsiba. Elővonta órá­ját. Egy rövid óra még és akkor megkezdődik audienciája . . . Bucsulátogatás a fekete csá­szárnál A következő napon visszamegy az Államokba. A legújabb világszenzációra gondolt. Az égő Augustus-akna. Kifogyhatatlan téma a világsajtónak. A léghajók egész raja száll a tüzoszlop körül. Az akna szájától tiz mérföl­dig veszélyeztetett terület. Ezen a határon rendőri légi jármüvek szorítják vissza a tulki- váncsiakat A ciklon, amely a tüztengerbői támad, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy r dent besodor a tüzhalálba, ami sodrába ke­rül. Az égés első napjaiban, mikor a rend­őri szolgálat még nem volt kellőleg kiépítve, néhány repülő mint a lepke rohant a biztos halálba. Az akna pedig égett, óriási fáklyája gúnyt űzött minden olyan eszmével, mintha ezt a tüzet valaha is ki lehetne oltani. Pedig a világ minden technikusa ajánlattal állott elő, egyik éppen olyan lehetetlen, mint a má­sik. Igen, ha a vizáradatot újból meg lehetne fékezni, ez volna az egyetlen ut. A geológu­soknak, furómémököknek, technikusok­nak egész serege gyűlt össze, hogy a helyze­tet tanulmányozza. Minden hiábavaló volt, nem volt mentség! A földalatti folyam, amely az aknába betört, nem volt egységes medrü, hanem számos ágra bomlott, melyek csak a* aknában egyesültek újra, ahol azonban a tűz következtében előállott hőség minden munká­latot lehetetlenné tett. Ha ez nem igy lett volna, talán lehetséges lett volna fagyasztó­csövek elhelyezésével a vizet megfagyasztani, így azonban nagyon kétséges ée rendki vü ——1—■—————mj sokba kerülő kisérletezés lett volna, a via* erek ragy mélységben folytak. Olyan költsé­gekbe kerülne ez a dolog, amiket még Augus- tus császár sem tud előteremteni. Művészet-irodalom. . —g—cm gse—a =»gBaa— masa ■ r — ■■ ■ ■■■r Íjjász Gyula képkiálliiása Ungváron Ungvár, november 9. A ruszinszkői festőművészet egyik repre­zentáns egyénisége, Ijjász Gyula képkiállitást rendezett az ungvári régi vármegyeháza nagy­termében. Ijjász Gyula az egyetlen festőművésze Ruszinszkónak, aki minden művészi áramlattól menten, tisztán impresszióinak és elgondolásai­nak hatása alatt fest. Képei, amellett, hogy reá­lisak és a való élet mélyebb ábrázolását tükrö­zik vissza, az impresszionista eredeti meglátá­sában az újdonság erős, lekötő ingerével hatnak. Szinte hihetetlen, hogy Ijjász Gyula milyen ha­talmas munkát végzett egy esztendő alatt. Ter­mékenysége meglepő, kifejező ereje állandóan növekedőben van. A ruszin népéletből vett té­mái, melyek szoros vonatkozásban vannak a hit­élettel is, nemcsak itthon, de országszerte ro- konszen „s fogadtatásban részesüllek. Azt le­hetne mondani, hogy tipikusan ruszinszkői fes­tőművész, aki Ruszinszkó egét, napfényét, fló­rájának szineit és árnyékait tökéletesen ismeri és pompásan rögzíti vászonra. A művész őszi ki­állítását, melyen ötven képet állított ki, legújabb és legértékesebb alkotásaiból, Ruszinszkó kö­zönsége nagy érdeklődéssel fogadta. ..SzinH&ZcZEnE. A pozsonyi mozik műsora: Redout: Scott kapitány halálos utazásai a déli sarkra. Adlon: Lady Hamilton. Uránia: Ki a gyilkos? Tátra: A rosszhirü asszony. A főszerepben: Blanche Sweet. Elité: Ki a gyilkos? C) Két táblás ház Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: Iván Sándor színtársulata szombaton és vasárnap zsúfolt házak előtt adta a Csókos asszony-t, Zerkovitz operettjét, mely­ben az uj primadonna, Kovács Kató mutatkozott be (Katóka). A közönség viharos lelkesedéssel tapsolt üde és eleven játékának, táncainak és tisztán csengő hangjának, amellyel igen ügyesen tud bánni Nagy sikere volt Horváth Böskének (Rica Maca) temperamentumos játékáért é3 Bel­lákkal (Dorozsnai Pista) előadott táncaiért, melyeket többször is meg kellett ismételniük. Farkas Pál, Vágó Artúr, Lengyel és a többi sze­replők is elemükben voltak. A szlovenszkói magyar színtársulat műsora POZSONYBAN Szerda: Csókos asszony. Csütörtök: Orlov, operett Péntek: Darázsfészek, vígjáték. Szombat d. u.: Dr. Szabó Juci, vígjáték. Szombat este: Akácvirág, daljáték,-----oo----­A ruszinszkői magyar színtársulat műsora Ungvárott. Szerda: Legénybucsu. Csütörtök: Bűnös (Polgár Károly bemutatkozása). Péntek: Orlov, operett-bemutató. JSport- . A A svédek ellen játszó magyar válogatott Budapest, november 9. Budapesti szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: Az MLSz válogató­bizottsága tegnap este állította össze a vasárnap Budapeten a svédek ellen játszó magyar váloga­tottat: Weinhardt Fogl II. Fogl III. Rebro Kiéber Obitz Braun, Molnár Opata, Schlosser, Kohut. Tartalékok: Kropacsek, Tlungler II., Wéber, Tritz és Bukovi. Zágráb ellen a következő válogatott játszik: Beneda (UTE), Kocsis, Dudás, Borsányi, Sándor, Eichbaum, Rdzsó, Horváth, Rémay II., Spilz, Jenny. Tartalékok: Huber és Volentik. )( Komáromi FC Iu>—Érsekújvárt Törekvés 4:1. Komáromi tudósítónk jelenti: Mig a komá­romi első csapat Pozsonyban a Cérnagyári csa­pattal mérkőzött, itthon a másodosztályú csapat mérte össze erejét az érsekujvári TÖrekvés-sel amely gyenge csapatnak bizonyult, úgy, hogy a komáromiak erőfeszítés nélkül arattak győzelmet. A komáromi csapatban Szigethy IIILengyel és Berza érdemelnek említést. )( Magyarországi vidéki eredmények. Közép- magyarország—Délnyugat 1:0. — Bóslya—Dél­magyarország 5:2. — Salgótarjáni SE—Salgótar­jáni Bányászok 2:1. — Diósgyőri VTK—DAC 4:1. — BEAC, Miskolc—Miskolci MTE 2:1. — MVSC —Putnoki TK 0:0. )( Az olaszországi marathont, amelyet Turin- ban bonyolítottak le, az angol Ferris 2 óra 18 p. 02 mp. alatt nyerte. Második a belga Marielli, harmadik az olasz Malvicsmi lett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents