Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-07 / 253. (1291.) szám
10 1926 november 7, vasárnap. ^OQiSAPMN flÉiSÖLÖIMETSTLSM A FOQÁPOLÁSHOZ KELLEMES PELÜLMdLHATATI'ASf Mindenütt kaphatói szülővárosomból. Ez már aztán barátság: ötszáz kilométert tenni két napos együttlétért! Mohón estem a magyar beszédnek, szinte be- csiptem tőle. Nem hittem, hogy az örömnek fokozása is lehessen. Pedig volt. Földini egy délebédnél kifogásolt valami ételt, hasét, hogy ő azt nem eszi. Beszélünk róla s egyszer csak megszólal a főpincér: — „Kérem, ez tiszta, friss borjúhús!" Micsoda? Hát maga honnan tud magyarul? Hát kérem a főur évekig volt Pesten, a Metropolban, talán még jómagámat is kiszolgált egy soha nem feledhető vacsorán, mikor is a váci püspöki pincéből való némi édes furmintok villogának a poharakban . . . Látogatóim elmentek, de a főur megmaradt s hogy úgy modjam: állandóan magyarul szolgál ki. Valahányszor este hazatérek, mindég szép jóéjszakát kíván. Azóta nagyszerűen alszom. TynTalálkozás Irta: Szabó Mária János ijedten kapott a keze után: — Ne tessik hozzányúlni kisasszony kirerii! Nem gaz az, hanem „csuda"! Hun van még Szent- györgynap, oszt mán is rozskalász, — ez is csak itt teremhet meg ebbe az áldott kis fődbe! De Magda mégis leszakította a csodát. Mert igazán annak érezte. A magányos apa izenete volt ez a magányos lánynak. Parancs, végrendelet — és hűségesen átadta a könnyel megszentelt föld. A talpa alatt érezte a közvetítő, meleg ma- rasztást, A föld akarása volt ez a már-már feledésbe ment vívódások egyetlen helyes megoldása. Délután levelet akart Írni Lászlónak. Nem találta meg az igazi szavakat, hiszen nem Írhatott nyíltan. S annyira megszokta, hogy minden gondolatát épen adja át társának, hogy félig nem tudott elmondani semmit. Egyik lapot a másik után tépte széjjel, — most először nem tudott közvetlen lenni. Megváltásként érkezett este egy távirat Lászlótól. A határállomásról jött. Másnap délután érkezik. Magda alig aludt ezen az éjszakán. Lassan tért vissza a régi énje. Józan lett újra és tudatos. Megértette most, hogy’ életének korábbi éveiben azért nem vívódott, mert biztos talajt érzett a lába alatt. Barna földrögök adták, kérges munkáskezek átvették és elraktározták számára mindazt, amit vele egyidős, kevésbé szerencsés nőnek a két kezükkel kell megkeresniük. Ezért volt harmonikus az élete, — az unatkozás nem engedte közel hozzá a műveltsége s a magánosságot nem érezte, hiszen mindig is az volt. Nehezebb volt elkészülnie az apja halálának délelőtt megismert körülményeivel. Gyűlölet lángja lobbant magasra benne és eltorzította vad indulatokat nem ismerő lelkét. — És most maga a halott segitett eloltani az emésztő lázat. Szavak éledtek, régen elhangzott szavak: — Szegény katonákká vált emberek!... Hányszor válnak gyilkosokká idegen akaratból! Hányszor kell megtagadniuk ember voltukat parancsszóra !... A háború kötelességeket halmoz az emberekre... Az igazi ember visszaborzadna ettől, — de a katonaruha hőstetté avatja. Magda felült az ágyában. Erősen megdobbanó szivére szorította a kezét. Az apja sajnálta durvaságra kényszeritett embertársait! És talán kötelességteljesnek tartotta volna a vele történteket is! Kötelesség! Ez a szó végig hajszolta a vért a lányban. Alantas közegek kötelességteljesitése... És hirtelen élesen világított bele a gondolat az agyába: Minden egyes ember alantas közeg. Mindenkinek vannak kötelességei! Csak neki nem voltak eddig. És most úgy érezte, ő is megtalálja a magáét: Folytatnia kell az apja munkáját, — megismerni és megszeretni a kenyéradó földet és megtanulni a gondozását. De hogyan tanulhatja meg? És csak most jött a Lászlóra gondolás és ez elbékitette. Jön az erős, határozott férfi, a kiválasztott társ. Ö majd melléje áll, segít és tanulva tanít. Ez a megoldás ringatta álomba és késő délelőtt Idpihenten, szinte testileg is megerősödve ébredt fel. Az öreg gazdasszony felíortyant, mikor meghallotta. hogy vendéget kapnak. Még hozzá a másfél évvel ezelőtt ideszállásolt katonát! Csípőjére lendült a két keze. Fehér főkötőjének borira remegett az izgalomtól. — Osztán hun lesz kovártélyon az az ur?I — Hol? Hát itt! — nevetett Magda, — van itt hely elég! — Vanni van, de, — Az asszony zsémbeskedni akart, hogy ez nem illik De a Magda mosolygó, tiszta szemébe nézve meghunyászkodva hallgatott el. Csak magában motyogva rendezte be a vendégnek a régi szobáját, a nagy kúria egyik „kiugróját". .Magda az öreg Jánost hivatta ebéd után. Kérdezősködött és hallgatott. Csodálatos melegség futott át rajta, mikor az öreg élőlény gyanánt beszélt a földről, amelyet most veszedelemtől kell védelmezni. Sok mindent nem értett, más dolgok homályosak voltak, de ez sem űzte el a jókedvé* Majd megérti László, — gondolta és vi lámán ment ki elébe az állomásra. A leszálló egyetlen utasban alig ismerte fel .Magda az elképzelésben megerősödött, férfiassá vált Lászlót, falán éppen azért volt olyan nagy a meglepetése, rnerl katonai jellegéből kissé „civiCTTTiimiiiMimrvninnTiiiiiMriTnwrmKEMoaMniirw— ■bmhwiihi lizálí" ruhájában nagyon is a régi, kicsit félszeg flu közeledett feléje. Meghatottan állt meg Magda előtt. És mégis, — a hangja mintha csalódottan csengett volna, mikor azt mondta. — Nem változott semmit! — Maga sem!, — adta vissza a leány és hiába vigyázott, a hangján átütött a keserűség. Ez a keserűség útközben csak fokozódott. A férfi gyöngéd, vigasztaló szavakat hozott a szivében, hogy hamarosan átadja a testileg-lelkileg megtört leánynak. Reményeket dédelgetett, uj életformákat épített már. És álmokat álmodott egy távoli, meleg otthonról, ahol lassan, áhitatos gyöngédséggel gyógyítja meg sokat szenvedett szegény kis társát. S most rózsás arcú, fiatal lány ül mellette. Erőtől duzzadó testéről szinte lelcivánkozik a komor gyászruha. A képzeletében ólő lankadt mozdulatok helyett nyugodt, biztos mozdulatokat lát. Aranybarna szemében nagy benső öröm csillan fel, amikor a tavasz uj pompáját mutatja barátjának. László sóhajt és maga elé néz. És láthatatlan társ ereszkedik kettőjük közé. Harcra kél velük a csalódottság és meg nem értettség érzése. Ez a rém megfojtja a Magda csendes örömét, és elkeseredett megismerést hagy hátra: — Ezt akartam én segítő társul? Hiszen gyengébb, mint én! És egyenként huzgálja ki a fiú gyöngédségének gondosan ápolt virágait, hogy hamuval hintse be a helyüket: Ezt akartam én dédelgetni?! Hiszen erősebb nálam! Gyötrelmes lassúsággal telik el vacsoráig a pár óra. Sablonos kérdések másznak ide-oda. Érdeklődést nem keltve lebegnek a feleletek. S a vacsora sem hoz több harmóniát. A teremnek is beülő ebédlőben elvész a két ember a hatalmas asztalnál. Fehéren hajolnak föléjük a bolthajtás ivei s a barna falakról kon. ran néznek az idegen emberre a családi képek. Magdának ez volt az otthona — ebbe nőtt bele. És most mégis érzi maga is a különbséget az intim milieu után vágyó férfi elképzelése és a valóság között Legalább ezt az egy csalódást szeretné enyhíteni Körül néz. ... A nagy fehér kandallóval szemben két magastámláju faragott szók. Előttük kis asztal. Rajta olaszkut mintájú alabástrom tartóban szorosan összezsúfolva ibolyák illatoznak. Olyan a kis mélylüa tömeg, mint egy édes illatpárna. A kandallóban fahasábok égnek fellobogó lánggal, — rózsás színűre enyhítenek egy kis kört a nagy komor szobában ... És vacsora után ide vezeti Lászlót Magda. S ez a barátságos, meleg menhely, a rózsás fény- kör elhatároló derűje végre otthonossá teszi az egymás utón olyan régen vágyó két embert. Halkan válik le ajkukról a szó. Már tudnak beszélni, közvetlenül és bizalmasan. Még a csa— Másnak képzeltem el a levelei után László, — kezdi Magda és apródonként elmondja a tegnap átélteket. László megérzi, hogy tőle várt segítséget, munkájában társul óhajtotta. És egyenesen tapint erre a gondolatra: — Én nem segíthetnék magának, Magda ... Ne tiltakozzék kérem, ;— sokkal jobb, ha beszélünk ezekről a dolgokról. Hiszen látom, hogy megérezte: Én nem vagyok erős, csak ha magamnál gyengébb mellett állok. A tudatos, erős lénye megfélemlít és legyengít, — éppen úgy, mint régen. Magda szomorúan bólint. — Igaza van, megéreztem ezt... És mégis.. A levelei... — A leveleim és a maga levelei... Magda, én azt hiszem, mi nem egymást, hanem magunkat csaltuk a leveleinkkel. A magunk lényéhez hasonló társat kerestünk a másikban és ösztönösen segítettünk a másiknak a tévedésben. Én erős és bátor lettem irés közben, mert egy ilyen levelem megírása alatt éreztem védtelennek és gyengének magát... — De az is voltam akkor... — Az. De csak átmenetileg. Hogy a kifejlődése annál nagyobb lendülettel fejeződjék be. Megtörténik ez testi fejlődésnél is. Nálam elmaradt. Tizenkét éves koromig aránylag nagy, fejlett gyermek voltam — olyan, mint most, — tette hozzá szomorú öngunnyal. — Maga talán vézna és beteges volt abban az időben, mint a lelke elgyötört most, mikor elkövetkezett a lelkiérés ideje. És ezért kereste nálam az' erőt, meri egy időre elvesztette. Magda felsóhajtott. — Talán igaza van ... Kár ... — Én mondom azt, hogy kár! És ezen nem lehet segíteni. Mi nem csalhatjuk többé sem magunkat, sem egymást. — Nem. Elgondolkozva hajtotta kezébe a fejét Magda és a tüzet nézte. Aztán újra a tegnapi átélésről kezdett beszélni. Bizakodón és határozottan célokat is emlegetett már. De a László seizmográf lelke megérezte a még érzéssé nem mélyült szavakat. És tudta, hogy Magda még nem tudja, mit akar, hogyan akarja, csak akar, teljes erejéből, mert tele van a tetterővel és szunnyadó ösztönökkel. De érezte azt is, hogy ebben az erős és büszke teremtésben határozott formákká alakulnak majd a most zűrzavaros akarások. És hogy a megindult lelkifejlődésnek már vau egy fontos eredménye. Az elhatározás: Itt maradok I — Én, — én elmegyek a hazámból. Én nem születtem harcra és engem megbénít az üldözés. Nekem nyugalom kell, munka és négy fal... Otthon. — Meg valaki, akit. ebben az otthonban dédelgethet, — mosolygott rá szretettel Magda. — ITa találnék olyat! — tört ki a vágj- a I férfiból. I t— ö, talál!, r— buzgolkodott a lány. — Sok ma a szárnyaiért madár, a családi fészekből kidobott leány. Ilyet kell keresnie. És találni is fog! Nagyan boldognak kell lennie édes kis barátom. László meghatottan csókolta meg a feléje nyújtott kezet. — Én még csak ezt a biztatást sem adhatom vissza Magda. Mert nehezen találhatja meg a bennem elképzelt férfit. Minket a háború elcsüggedt tehetetlenekké tett, — hiszen mindig a magunk függő voltát éreztették velünk és ez dege- nerál... De a másik hatás még rosszabb. Mert vannak, akik a felszabadított durvaságot és a ránk Y{ yszeritett önzést megtartották állandó énjüknek ezutánra is, — és ezek még veszedelmesebbek Magda! Magának ezektől kell legjobban őrizkednie. Mert ezek eleinte nagyon hasonlítanak az igazi férfihoz... De magának az ilyen társ sem lenne segítség! — Segítséget én már találtam László. Egy öreg parasztot. Nem ismerem a parasztokat, — általában nem ismerem az embereket, de azt hiszem, ez az egy ritkaság, nem csak mint paraszt, mint ember is. Nem a maga hasznát nézi, — azt hiszem, nem is egészen az enyémet. De ha jól megértettem, mindenekfelett áll a szivében a föld, — és én ezt a szeretetet akarom megérteni és átvenni, hogy legyen nekem is biztos bázisom és ne érezzem céltalannak az életet. Ó, ha sike- rülne az apám végső elhatározását nekem beváltanom! A férfi gyönyörködött a szinte szeme láttára fejlődő lélekben. Segítségére sietett, hogy mielőbb eljusson a maga megismeréséig. — Ez még csak a végrendelet egyik része Magda. A fontos nem csak az, hogy itt maradjon és megtartsa a földet, — a fontos az, hogyan tartja meg! Magda ránézett. Nem értette a fiú szavait. — Igen, igen... Az édesapja akarata az volt, hogy itt maradjon egy kis oázis, ahol minden magyar maradjon. Az a nemes magyar lélek uralkodjék tovább, amely benne lakott. A szegényt megbecsülő, gyülölséget nem ismerő, fejlesztő és mégis teljes egészében magyar maradó lélek. S ha lehet, nem csak egy nemzedéken át. Ennek át kell öröklődnie. És ez is a maga feladata. Igen Magda.. * Kötelessége ezt a kis világot összetartani és odább adni a gyermekeinek. Változatlanul, az apja szellemében. Lassan futott fel a vér a lány arcába. A szokatlan szavak hatása alatt zavarttá változott a kifejezése. De a szemében lelkes fény lobbant. Felugrott. Odalépett a férfihoz. Vállára tette a kezét. Lehajolt hozzá és szemébe nézett. Köszönöm László! Most mutatta meg az igazi utamat... És... és milyen különös az, hogy jobban megértette az apámat, mint én. László, nem érzi, hogy mi testvérek lettünk? Édes László, nagyon kérem, legyen igazán a testvérem! Ne menjen sehová, maradjon itt! Keresse meg azt, akit bennem képzelt el. Hozza el ide és legyen n magáé fele ennek az oázisnak! László megfogta a lány két karját. Hátratoltu a széket és felállott Lassan húzta végig kezét a remegő karokon és erős szorítással vette kezébe a lány kezét Megérkezése óta most volt először föl; iyes és határozott Mintha kis gyermeket becézne, visszaültette a lányt a régi helyére. Megsimogatta hullámos fekete haját Aztán letérdelt melléje és mélységes szeretettel, szánakozva nézte. — Kis Magda, kis gyermek, — én igazán nem tudtam, hogy ennyire járatlan minden anyagi dologban. Vagyont ajándékozna el puszta ösztőn- b I, ugyanakkor, mikor elkeseredett harcra szánja el magát, amelynek a nehézségeit még fel sem foghatja. Én nem maradhatok maga mellett kedves, — egyetlen módja az itt maradásomnak, ha a férje lennék... de az lehetetlen... Én — én nem bírok harcolni... Pedig mosf, életemben először, szeretném, ha bírnék... Aztán értse meg végre: innen semmi sem mehet idegen kézre... az enyémre sem, bárhogyan szeressen, még a férjéére sem! Itt csak maga lehet az egyetlen továbbadó. Maga és a közvetlen utána következők... Várjon és kutasson. Hátha megtalálja a férfit, aki támasza lesz. De ha nem találná meg, még mindig jobb, ha egy emberéleten át egyedül — de mégis kitart valaki, mintha harcolni nem képes gyenge ember kezéből már ez a nemzedék mindent elveszít Magda édes, ez súlyos nehéz iga. Vége először is a szép magányosságának. Emberekkel kell érintkezni és tanulni kell, — nagy, nagy árat fizet majd tandíj fejében és bensőleg annál magányosabb lesz, ezt is előre őrsein. De, ha elvállalja, csakis igy lehet megcsinálni. Másképpen nem. A lány szeméből könnyek harmatoztak. Feje lehanyatlott, mintha teher sulyosodnék reá. Megrémültén érezte, hogy minden szó igaz: szenvedés jön, folytonos harc. És a tudatlansága veti majd a legnagyobb gáncsokat. Most igazán menekülni vágyott. László felemelkedett és szomorúan rézét! végig rajta. Most, — most olyan volt, amilyennek elképzelte: Csüggedt és segítségre szoruló és élettől visszarettenő. S ő maga erős és tudatos, — egy pár percig... ö, ha ez mindig igy maradhatna! De nagyon jól tudta, hogy ez múló és talán soha többé vissza nem térő pillanat. Kilépett a kandalló meleg fényköréből. Be a hűvös, józan világosságba. — Jó éjszakát Magda... lűm akarom elvenni az erejét... Jobb, ha már nem is találkozunk. Úgy gondoltam, hogy reggel elmegyek. — És én maradok! Szilaj daccal ugrott fel a lány. Feje magasra emelődött. ökölbe szorított, keze kicsit hátra lendült, mintha a gyengítő gondolatokat akarná visszataszítani. És a férfi tudta: Életprogram volt az a három szó. Ermihdhifalra. Vége. Szerkeszti: Szikla? Ferenc d r. Kéziratok a szerkesztő elmére: Kosire- Kassa, Éderntca 9. is., küldendők.
