Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-30 / 272. (1310.) szám

^n\<5A^/v>^«¥APL-HIRBAT> 1026 novomljer C0, kedit *2 FelMvás a választókhoz Felki vjtjk az őslakosság figyelme í arra, hagy ar állandó választói névjegyzéket most állítják ösz- szo cs december 15-től 22-ig bezárólag közszem­lére fogják kitenni a városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, vidéken pedig a köz­ségi elöljáróság helyiségében. Mindenkinek kötelessége, hogy utána nézzen, benne vaa-o a neve a választói névjegyzékben. A közönség tájékoztatására közöljük, hogy vá­lasz#! joga van minden csehszlovák állampolgár­nak, aki 21. életévét 192-3 december 31-ig beíöl- t-ötte és legalább három hónap óta — tehát leg­alább 1925 szeptember 15-ike éta tartózkodik a községben. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy tegyen ele­Í ;et c kötelességének, főképpen a lakásváltoztatást olontse he é3 töröltesse azok nevét, akit más lakó­helyre távozták, nehogy egyesek számára felmerül­jön a kétszer szavazás lehetősége. A jövő év folya­mán fognak lezajlani a községi választások, őzért kétszeresen fontos, hogy a választó! névjegy­zékek a valóságos állapotot tüntessék fel. Minthogy a választói jog igazolásához az illető­ségi bizonyítványnak és a bejelentőlapnak clőmu- íoitása kötelező, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat. Megjegyezni kívánjak, hogy azokat, akiknek neve a múltban szerepelt a névjegyzékben — a Központi Választási Bíróság döntvénye alapján — illetőségi bizonyítvány hiánya miatt törölni nőm lehet, feltéve, hogy az illető cseh­szlovák állampolgárnak vallja magát és állampol­gársági ügye kérvényesés folytán folyamatban van. Felvilágosítással készséggel szolgál az orsz. ker.-szoc. párt központja (Pozsony, Hosszu-uíca 23. II. éra.), a kassai (Fő-utca 12.) és nagyszüllősi főtit­kárság, továbbá a párt vidéki szervezetei: komor­ján Énekes László, Dunaszerdaholycn Ferenczi Ká­roly, Ga'ántán és Szenecn Poor Ferenc,-Érsekújvá­ron és ÓgyaHán Euday Imre, Komáromban Sehind- ler Lajos, Párkánynánán Mészáros László, Nyifcrán Csáiiay Géza, Léván Csapass Ferenc, Ipolyságon Nagy Mihály, Nagyszombaton Strmensky József, Besztercebányán Haléczius Kálmán, Privigycn Pla- nicsky Gusztáv, Nagysurányon Truchly Lajos, Ipoly- nyéken Beiehel Kálmán, Szcpsin Eavass István, Ig- lón D&riényi J.ónos, Eperjesen Kovo Gyula, Király- belmeeen Dcríinyák Gusztáv, Gálszéesen Gaasov- szky Gyula, Rozsnyón Kemény Gyula, Rimaszom­baton Zemlényi Gyula, Losoncon Nagy Iván dr., Aranyosmaróíon Cséífay Géza, Körmöcbányán Tcn- halzer Ferenc, Nagytapolcsányon Cséilay Géza, Szo- posváraljáa Deríényi János, Zselizen Csaposa Fe­renc a hivatalos órák alatt Az orsz. ker.-szoc, párt központja. — Smcrál visszatér Prágába. Smerái kommunis-ía kéDviselő, aki már háromnegyed éve Moszkvában tartózkodik; a Morgen érte­sülése szerint e napokban visszatér Prágába. r r'"F—mi i mi mini in iim mii un ni ni i niiinn iijiimiiiiiihhihu Wallesz Jenő MUHAR BEÁ TA Re^enj (6) —• Tegnap szomorúnak és levertnek találtam Andort. Kissé nyugtalanított a kedélyállapota és azt hittem, hogy ilyen hangulatban nem fog el­utazni. Egy kis megb'zást adtam neki, amelyet útközben kell elintéznie. Ezért érdeklődöm az el­utazása iránt. — Elutazott. Azért ínondom ezt oly határozot­tan, mert kikisérlem őt a pályaudvarra és mellet­te voltam a vonat elindulásáig. Tehát egész bizo­nyos lehet afelől, hogy elutazott. Ha hirt kapok tőle, értesítem magát. Igen? — Nagyon lekötelez. — De hová értesítsem? Azt sem tudom, hol a lakása? Nézze, itt egy papírzacskó. Liszt van benne, de az nem baj. írja rá a címét.­Som M:hály ceruzát vett ki ,a zsebéből és rá­írta a papírzacskóra: Bakáts-tér 15. ,Aztán elkö­szönt és betért a legközelebbi kávéházbá reg­gelizni. Ella, amint kiszedte a szatyorból a bevásárolt holmit, mégegyszer megnézte a papírzacskón Som Mihály írását. A „B“ betű egész olyan volt, mint a Beáta első betűje azon a levélboritékon, amely Andor zsebéből kiesett. Az „a“ betűk is hasonlí­tottak egymásra, a két név „t“ betűi pcd'g egé­szen egyformák voltak. Biztosra vette, hogy a le­velet Som Mihály irta és ez megnyugtatta őt va­lamelyest. IV. Som Mihály megreggelizett és reggeli után újságot akart olvasni. Az odesszai eseményeket kereste az újságokban, de alig talált valamit. Mindössze' egy kis hírre akadt, mely arról szólt, hogy a fellázadt matrózok egy megölt tengerész- tiszt holttestét bedobták a tengerbe. A hírt kétszer elolvasta, do az értelme nem maradt meg a fejé­ben. Szórakozott volt, az esze másfelé kalandozott. Letett© az újságot, cigarettára gyújtott és ki­bámult a kávéház ablakán. Csak most kezdte ele­mezni magában, hogy miért sietett ki korán reg­gel Bon Andor lakására. Mit akart ott, űrnek ment ki, mit várt ettől a látogatástól. Reggel is gondolkozott már erről, de nem akart határozott választ adni magának a kérdésekre. N'-jn merte vég'g gondo’ni az egé:z ügyet, félt tőle és inkább a \6lollen Jóakaratában, mint a saját elszántságá­ban fuzakodotf. Most, hogy a levél utón volt már, nz járt iis orréban, hogy ml célja ennek a levél- rr' . A leány megtudja, hogy még mindig szereli. J6J van, megtudja. És mi lesz aztán? Mi haszna Nolota János dr. húszmilliós fedezel©! követelt az elbocsátott alkalmazottak ügyének rendezésére- Kolosa dr. beszéde a költségvetési vitában — Prága, november 29. Hol óta János dr. magyar nemzeti párti képviselő szombaton késő este, amint azt már vasárnapi parla­menti tudósításunkban jelentettük, a költ­ségvetési vita folyamán felszólalt a szloven- szkói és ruszinszkói magyar elbocsátott al­kalmazottak érdekében. A beszédet teljes terjedelmében technikai okból csak mai szá­munkban közölhetjük. Tisztelt Képviselőházi A csehszlovák ál­lam nyolcadik évének költségvetése fekszik dőltünk. Ha az itteni magyarság szempont­jából vizsgáljuk azt, szomorúan és sajnálattal kell konstatálnunk, hegy reánk nézve ez a nyolcadik állami költ­ségvetés époly igazságtalan és sérelmes, mint volt a megelőző hét esztendőé. hiába keresem a költségvetésben az itteni magyarság egyik legnagyobb ki­sebbségi sérelmének, az AUamfordulat után elbocsátott veit magyar közal­kalmazottak és a régi magyar sziszté­májú nyugdíjasok mostoha ügyének ren- rezésérc vonatkozó fedezeti összegeket. Ennek a kérdésnek a rendezése pedig reánk nézve ópugy, mint az államra nézve a leg­sürgősebb teendő, mert ennek megoldása nél­kül az állam konszolidációja nem fejezhető be. Az eddigi kormányok az elbocsátottak kérdésében mindig arra az ^Táapontra sze­reitek helyezkedni, hogy ez a kérdés befeje­zett lény és ebben a megoldás nagyon nehéz. Nekünk azonban ez a kérdés mindaddig, amíg az elintézését ki nem erőszakoljuk, sohasem lehot befejezett tény. Nem mondhatunk, és nem mondunk le arról, hogy ezt a fájó sérelmet addig fogjuk széles ez országban hangoztatni, amíg az az ille- tékeéífknél meghallgatásra nőm talál. Köztudemásru, hogy a csehszlovák állam az álirmfordulat után a szlovénsakói és ruszinszkói hivatalokban, intézetekében és közüzemekben talált volt magyar köztiszt­viselők és alkalmazottak csak egy részét Az állami költségvetés bevételi részének egymásután szépen felsorakozó milliós szá- moszlopai közölt ottvannak a magyar föld­műves, iparos, kereskedő földbirtokos, szel­lemi és testi munkás véres verítékkel meg­szolgált s a rideg adóhivatalok avagy kegyet­len végrehajtók által behajtott adófillércink is tekintélyes számokban kifejezve. A teher­viselés kötelességéből sohasem zártak ki minket. Ezzel szemben a költségvetés ki­adásai között hiába keressük azokat a téte­leket, amelyeket az állam a magyar kisebb­ségre fordított dacára annak, hogy számará­nyunknak megfelelően nekünk is egyforma jogunk van az állami gondoskodásban való részesedésre, mint a köztársaság más nem­zetiségű polgárainak. hagyta meg ideiglenesen állásukban, a nagyobbik részét azonban minden előzetes és szabályszerűen le­folytatott eljárás avagy jogerős ítélet nélkül különböző kieszelt ürügyekkel állásukból elbocsátotta minden nyugdij avagy végkielégítés nélkül. Ezen szerencsétlenek száma sok ezerre rúgott és elbocsátásuk folytán egyrészt a rossz gazdasági viszonyok, másrészt a nagy munkanélküliség miatt foglalkozáshoz nem juthatván családjaikkal együtt hihetetlen nélkülözéseknek lettek kitéve úgy, hogy a maguk és gyermekeik részére a szó szoros értelmében még a mindennapi száraz ke­nyeret sem képesek megszerezni. Nagyon sokan a vándorbotot választották és kiván­doroltak, az ittmaradottak pedig nyomorban tengődve kétségbeesett helyzetükben a mi­nisztériumokat rohanták meg kérvényeikkel visszavételük illetve nyugdíj avagy vég­kielégítésben való részesítésük céljából. Az elmúlt évek során egy kis részét ezeknek valóban nyugdíjhoz is juttatták egyes xnmisz- tériumek, közel 2000 elbocsátott, volt magyar köz­alkalmazott ügye azonban még ma is oliníózotlcn. Ezen elbocsátottak problémájának meg­,,v; A júgszebb karácsonyi ajándékká bármely,.^-' WJ nagyságban készültmtlvódzífó^ ANT. WÍLDT, PRÁGA I., Králodvorská |8. (ényköpíitzfitl műterme. oldása az állam konszolidációjának szempont­jából mindenképen halaszthatatlan és sürgős feladattá nőtte ki magát. A jog, az emberi humanizmus, az állam demokratikus jellege és presztízse, továbbá az elbocsátottak hihe­tetlen nyomora, s a miniszterelnök ur kor- mánnyilaikozalának szelleme mind követeli eme kérdés gyors és igazságos megoldását. Könnyáztatta panaszlevelek... Érthető tehát, hogy a magyar nemzeti párt az elbocsátottak kérdésének rendezését ■miért szorgalmazta eddig is szüntelenül és száll síkra érdekükben a jövőben is. A kér­déssel a legrészletesebben foglalkozik, hogy azt a maga teljes egészében tárhassa a köztársaság politikai közvéleménye elé. Szükséges volt ez okból az elbocsátottak jelenlegi számának pontos megállapítása. A hirlapókban felhivassal fordultunk tehát az érdekeltekhez, melyre százával jöttek az ország minden részéről a könnyekkel áztatott és sziveltépő panaszokkal telített levelek, összesen 1899 elbocsátott volt magyar közalkalmazott küldte be hozzám jelent­kezőlapját; ezek közül vasutas 1140, postás 248, jegyző 48, tanító 44, tanítónő S4, tanár 14, óvónő 12, polgári iskolai tanárnő 4, pénzügyi alkalm. 48, bírósági alkalmazott 85, vármegyei alkalmazott 85, javítóintézeti 18, városi 5, csendörsógi 46, katonai 15, erdészeti cs bányászati 19, különféle műszaki 15, dohánygyári 7, állatorvos 8, tanfelügyelő 1, járási és körorvos 1. Az itten felsoroltak mind olyanok, akik több mint 15 évi szolgálat után bocsáttattak el és akik ezon hosszú szolgálati idejük alatt nyugdijilletékeket fizettek. Ezen felül jelentkezett még vagy 1500 olyan elbocsátott volt magyar alkal­mazott, akik nem voltak semmiféle nyugdíjintézet vagy nyugbérpénztár tag­jai, akiket azonban az elbocsátás cxisztenciájuktól fosztott meg. Az elbocsátás okául különféle ürügyek szol­gáltak. így a legtöbbjénél sztrájk, másoknál fogadalom le nem tevése, államnyelv nem­tudása, stb. A hatóságok még ma is minden Kétezer elbocsátott alkalmazott kálváriája így többek között hagyta meg ideiglenesen állásukban, a ebből neki és a leánynak? És nem lesz-e inkább káruk, mint hasznuk belőle? Kerülő utakon el­jutott végre oda, hogy meg merte kérdezni ön­magától: nem azért menf-e ki Borz Andor laká­sára, mert azt remélte, hogy nem utazott el és a levél itt maradt? Do miért remélte ezt? Miért nem remélte inkább, hogy elutazott és elvitte a levelet? Hát nem jobb, hogy elutazott? És miért lett izgatott, mikor Borz Andor húga azt említette, hogy a levél kiesett a kabát belső zsebéből? Miért cikázott át az agyán az a gondolat, hogy Ella nem tette vissza és miért érzett valami csalódás-félét, mikor megtudta, hogy Ella visszadugta a levelet bátyja zsebébe? Az idegei ■ remegni kezdtek. Megijedt önma­gától, félt a saját énjétől, amely még sohasem mu­tatkozott ily kíméletlennek boncolás közben. Mi ez, mi lesz ebből — kérdezte önmagát és borza­lommal gondolt arra, hogy még csak egy lépés és Som Mihály leleplezi Som Mihályt Felugrott a helyéről, fizetett és kisietett az utcára. Megszö­kött önmaga elől. Órákig kóborolt az utcán, míg végre dél felé Budára ért az Alkotás-utcába, ahol unokaöccse la­kott. Még egypár lépés és a kapuban maga előtt látta unokaöccse fehér porcellán tábláját: Dr. Ká­rász Em:l orvos, rendel 2—3-ig. Gondolkozott, hogy íelmenjen-e. Tudta, hogy fel fog menni, 8 mégis úgy tett, mintha előbb mérlegelnie kellene. Fel akart menni, de játszotta magában az erő­szakost, mintha nem önszántából, de csak vala­mely kényszernek engedve, menne fel unoka- öccsékez. Becsöngetett. Kárász nem volt otthon, csak a felesége. Az asszony látta, hogy Sora Mihály fá­radt, kimerült. Pár szót szólt hozzá, aztán beve­zette a rendelőbe és egy kis fejpárnát tett a he- verőro. — Feküdj le és pihend ki magadat. Ebédre itt maradsz, aztán kisétálunk a hegyek közé. Som Mihály nem ellenkezett. Ilyennek kép­zelte ezt a délutánt és örült, hogy megvalósult, ami délelőtti kóborlása közben foglalkoztatta. Nem akart egyedül lenni és most már nyugodt is volt afelől, hogy nem lesz egyedül. Két Órakor Kárászné kizavarta őt a rendelő­ből és bevezette a szalonba. — Élj le és beszélj. Mi van veled? Hetek Ófa nem láttunk és éppen tegnap esett szó róla, hogv fel kellene hozzád nézni. Mit dolgozol? — Semmit. Nem tudok ilyen hőségben dol­gozni. — Ilyenkor már a Tátrában szoktál lenni. Mi­kor utazol? — Az kién nem megyek fel. Félek a he­gyektől. —) Talán Inkább az emlékektől? — Az emlékektől? Igazad lehet. Som Mihály rácsapoít a kínálkozó alkalomra és elszomorodott. — Fáj még? — kérdezte Kárászné. — Tudj* Isten... Fáj, fáj. Persze, hogy fáj. — Nem kaptál hirt tőle? «— Nem. — Tehát még mindig tart a szigora felügyelet. — Úgy látszik. — És te? — Ma küldtem neki levelet. Borz barátom ar­rafelé utazik és magával vitte. Hogy sikerül-© át­adni, nem tudom. — Borz Andor? Az is kedv«a ember. A se mutatkozik hetek óta. A húgával minap lalákoz- tara egy belvárosi divatáru üzletben, megígérte, hogy eljön a napokban. Te semmit se tudsz Borz Andor dolgából? — Amennyit én indok, az csaknem annyi, mint semmi. Valami szívügye 'an tgy asszonnyal. Ennait utazott el. Hogy ki ez az asszony, nem tu- (Jojji ö nem mondta meg én pedig nem kér­deztem. — Én jóval többet tudok, nttnf te. — Igazán? — Az asszony itt lakik a közelünkben a Kék­golyó-utcában. F’atal özvegyasszony. Három év élőit ment férjhez és már mádéi év iMa özvegy. Emil ke;eli őt. Fftlcsengése van és minden negye­dik utj. vlz’lre jön Tegnapelőtt volt itt. — Szép asszony? — Nekem nem tetszik. Kissé férfias, erős akaratú és a kimondott szóból nem enged- Vigyáz arra, logy jellemnek tartsák. — Borz Andor Is ilyen. Ügy látszik, attól félt, hogy borz Andor kiábrándítja ót önmagából. Mert néhi van az úgy, hogy az emb'.” csak akkor ijed meg magától, ha másvalakibsn ráismer magára. És hol az az asszony, aki nem lenno annyira sze­relmes önmagába, hogy másvalakinek a szerelmé­ért kiábrándulna önmagától? Egy asszony sze­relme önmagához mindig erősebb, mint szerelme egy másikhoz, vagy harmadikhoz. Ha tegnapelőtt járt itt az özvegy, akkor holnap megint itt lesz, ugy-c? —- Igen, holnap itt lesz. — Nagyon szeretnék megismerkedni vele. Tartsd öt itt, ha Emil elbocsátotta már. De ha nem maradna, hívd meg holnaputánm. — Jól van, meghívom ozsonnára, de nehogv cserben hagyj. Egyszer jártam már úgy, hogy meghívtam valakit a te kedvedért és mhleukl el­jött, csak te maradtál odahaza. Ez a gyöngédtelen célzás kellemetlenül órlo- tette Som Mihályt. Egy korábbi szerelmére cm’é- keztette őt, amely szerencsétlenül végződött *-rs amelynek fájdalmait beletemelto mostani */.ercl­mébe. Hogy ezt a kínos pontot áthidalja, egy me­rész ugrással más témára tért át — Az orosz se járt itt? — Melyik orosz? — kérdezte kissé meghök- kenvo Kárászné. ?— Melyik orosz? Hát az a bizonyos ->rofz. Igen, éppen az, akire nem akarsz emlékezni. — Kelten vannak és a múlt héten itt voltak mind a kelten. — Egyedül voltak itt? — Nem. v - .. — Hát az mikor volt itt, amelyikről jobb szü­reted, ha a másikkal, együtt jön? — Ugyan kérlek, beszélj világosabban. A nagyszakállu a múlt szombalon volt itt, a ir.á-ik vasárnap és ma kedd •an. Akarsz egyebet is tudni? — A fiatalabbik haza utazott. Azt mondta, nem tudja itt kivárni, m'g Oroszországban meg -áltozik a helyzet A másik türelmesebb, az tud várni és itt marad. — Kárászné zavarba jött, de hamarosan ő is áthidalta a helyzetet. Lehajolt és az egyik cipóén megigazította a széles zsinórból kötött csokrot Ez a mozdulat arra volt jó, hogy pirulás í: a jehajlús- sal járó vértorlődással magyarázza ki — Kedves Mihály, az utolsó r-avai-lat rossz helyre adresszáltad. Igazán néni érdeke!, hogy az emez türelmes-o és tud-e várakozni. Éppen szóm­ba, on adtam ki az útját. A dologró; különben sem érdemes beszélni, mert azelőtt sem voi*. sok Közöm hozzá. — Pedig nagyon tetszető! neki. — Erről nem tehetek és ez ellen nem is ttha­bozhatom. Ha valakinek tetszem ez nem bűnöm és nem is erényem. Viselkedjem talán úgy. hogy­ne tessem? öltözködjem ízlést ''enni, legyek mo- dortalan, durva é* udvariatlan? Nem vadak más lenni, mint amilyennek az Isb.u teremtett. J<fcb cs szebb szivesen lennék, de csun-obb nem tudok és nem i& akarok lenni. És ennél az onvznál ép­pen az volt rám nézve elviselhetetlen, hogy sz nte erőszakolta, hegy m'nál kellem ulenebb legyen. Mintha tervszerűen akarta volna magái ól e elege* niteni az embereket — Úgy látsz’k, nem ismered elíggé ezeket a savanyu. csipkedő és kellemetlenbe 'u; ah író fér­fiakat. Hidd el, ezek igen. sokszor nagy obb n.'ba- rá’ok, mint a finomkodó, kellemes modorú, bókok­kal vesztegető ficsurak. Hódítani akarnak ck is ót ellenszenves viselkedésükkel csak azt akarja!: ki­próbálni, hogy melyik nő ó:z: meg bennük legel­sődben az ellenszenvet és melyik látja meg még az ellenszenv mögött is a komoly értéket. Ezért az értékért akarják öli megszerette'n! magukat, úgy ok< kodván, hogy az a nő ma^n Is értékes, áld az elrejtett értéket megláija bennük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents