Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-28 / 271. (1309.) szám
DBL Bernhard Shaw, a Nobel-dijas Gyors csikó a.s idő, könnyű szél a lába. Függönyt varr az asszony a másik szobába. Hatszor hétköznap van, amíg egyszer ünnop. A függöny szélón angyalkák csücsülnek. Hej de sokat vártam, míg ide jutottam!... Piros láng szikrázik e két függöny rojtban ... Varr az asszony s közbe pajkos dalát zengi. Sürii lesz a függöny: ne lásson be senki... Somlyó Zoltán. Zuhanás Beethoventől Röntgenig Graefenberg, november. Nagyszerű keresztüluszni a fehér oszlopos, vörös drapériás hall embertengerén és besurranni a zeneszóba pasztell-szinü békéjébe, mikor senki nincs ott. A fülemüle csattogást, meg alpesi vihart békén egymás mellett rejtegető Bechstein mintha ében tálcán kínálná elém drága elefánt- csont billentyűit, megannyi lépcsőfokot a minden dimenzión túleső, rejtelmes hazába.. Ilyenkor jó mellé ülni, előbb némán, végigsimogatni a fehér- fekete ösvényt, körülnézni formák, színek után, hogy pillérei legyenek a hangulat varázskupolájának. Halványan tarka virágformákkal telehintett fríz, nyugodt fal, tompa, nehéz drapériák. Szemközt Beethoven lehunyt szemű maszkja. Az a domború homlok, az Isten-remeke... Az önmarcangoló fájdalommal összeszoritott ajkak. A Játástalan befelénézós a feszült szemhéjak alatt. Körül óriás ablakok, inkább üvegfalak. Sötét fenyvesek keretében a végtelen völgy látszik, dúsan müveit földek tarka szőnyege, titán-kezekből teli marokkal odaszórt játékházakkal hintve, patak kanyargó ezüstjét szívja fel a messzeség, aztán valami fátyolos izzás, mérhetetlenül széttá- rulő színes szabadság, aminek a látásától mélyet, rajongót lélegzik az ember és boldog, nem tudja miért? Selymek vannak ott leteregetve, érett bu- saszinü, aztán halvány viola, nemes patina-zöld, derengő rózsaszín, megint tüzes napsugárfényü, olyan is, mint a szőke bakfiskák kókséges kék szeme, s a selyemfátylak addig-addig teregetőd- nek, míg az utolsó\ral — észre sem venni, mikor és hol? — az eget teríti végig a láthatatlan, de mindenható Mester keze... Minden más gondolatot megakasztőan szép látvány: a porosz sikföld, idegen ország innen a hegytetőről nézve. Özönével ömlik reá a nap, fürdeti drága aranyában. Az ujjaim tapogatni kezdtek a billentyűkön — mi volna ehhez méltó zene? Mi vezet, igy át a rögtől a magasságos égig, mi vet le minden halandó nyűgöt s vágtat viharszárnyakon a mindent megmutató ormok felé? A Pathetique hatalmas kezdőakkordja robbant ki a zongorából; nem is éreztem, hogy az én kezeimmel, az én akaratom üti le, csak tehetetlen eszköz voltam. A szemeim még ott dorbézoltak az olimpuszi látványon s széles, telhetetlen öleléssel szántották végig a láthatárt, hogy hazatérjenek a zeneszobába, a falak közé. É-s útközben — ott oldalt, egy' soha nem látogatott, el’* rült épületszárnyon megakadtak valamiben. Óriási ablak, éppen olyan, mint a zeneszobáé. Belátni rajta, fehérköpenyes orvos magasra ágaskodva fekete fényfogó függőid húz le, mélyen, szorosan leereszti, kizárja a forrón tűző napot, a kilátást a j sörét fenyvesekre, a porosz síkra, az egész verő- iényes életre. Még láttam a függöny lehúzása közben, hogy az orvos szemén védőszemüveg van, nagy, ijesztő, fekete, amilyet a kvarc-higany- lántpáknál használnak. Azután — ez a lefüggönyözött ablak egy halálos sötét folt lett a fehér falban, üres szemgödör a koponyán... Ni, vigyorog is, a párkány cirádája a fogsora? Elakadtak a kezeim. Szorosan le kellett hunynom a szemem. Valami kínosan lihegő mellkas árnyékát láttam a bárium-lemezen, vergődő bordák láthatóvá lett haláltáncát, Röntgen megfeleb- hezheiellen itélőszékét. Mindez ott, a leeresztett fekete függöny mögött. Ott valaki most veritékes homlokkal várja, az ítéletet a fehér köpenyes, szemüveges mágustól: élet? halál? És milyen kegyetlenül, milyen közönnyel tud tovább ragyogni ez az egész paradicsomi kilátás! Egy porszem talán alulmarad. Mi az? Kell a tele- vóny az uj csirához. / A zongorában még bq;ve zúgott az első, elakadt akkord. Belefojtottam a rázárt fedéllel. Tyn. ©áron Jtanrisftá-nál %pv:,il ívr o* etölcK' ívdáh-í ehcrmef é§ Icáitti tátjáját 598' Pfraíja, 16. A svéd királyi akadémia az 1925. évi irodalmi Nobel-dijat Bernhard Shaw-nak iitélíte oda, az 1928. évii nem osztotta ki. Ez a rövid távirat járta be pár nappal előbb a világsajtót. A Nobel-dij! Minden kezdő poéta ott hordja vágyai tarsolyában, mint Napóleon korában minden tüzér hadnagy a marealllbotot. Nobel-dij! Álmaink álma, nemcsak azért, mert a világon a legnagyobb (körülbelül 120.000 Kcs-t jelentő) irodalmi jutalom, de mert az elnyerője valóban világ- hire.sségrre tesz szert. A Nobel-dij valóban nobilis díj, keletkezése is érdekes, a dinamit, az emberátok fölitalálója tette — talán leliki- ismeretfurdalásbó 1 — a 30.5 millió Kcs értékű alapítványt aibból a pénzből, melyet véren szerzett, az ember kulturális haladásá- , nak előbbre vitelére, mondjuk a vérontásnak a megszüntetésére. 1901 óta, a 14. és 18. évet kivéve, minden 'évben kiosztják a nagy világ-jutalmat, melynek kitüntetettje ezidén a 70 éves Bernhard Shaw, a nagy angol drámaíró. — Hogyan? — kérdezheti akárki, aki i csak kissé is tisztában van az élő világi roda- i lom érték viszony a iv a 1 —, hogyan, Shaw csak • most kapta meg a Nobel-dijat? Hát bizony 1 ez csodálatos, de tudni kell, hogy a stock- ' holmi bíráló bizottság igen-igen nagy súlyt 1 helyez az iró „erkölcsösségére*1, ta/lán többet, * mint az irodalmi értékre; például a svéd Strindberg sohasem kapta meg a nagydijat. . Shaw maga is olyan „eníaint terrible** számba ment eddig Stockholmban, úgy látszik 70 esztendőssé kellett öregednie, hogy elhigy- jék róla, hogy — benőtt a feje-lágya. * Bernhard Shaw ez év júliusában töltötte be a 70. életévét. Dublihban született, 14 éves korában abbahagyta iskoláztatását s iró és újságíró lett. Londonban színikritikus lett s már korán figyelmet keltett kiméletlensé- gével. Erős egyénisége már a fiatalkori kisebb müveiből is kitűnt, melyeket nemsokára nagyobb dolgok is követtek. Shaw fiatalkori fejlődése nem volt ellenmondásoktól mentes s még későbbi müved is tele vannak paradoxonokkal. Korán felismerte Wagner és Ibsen jelentőségét s a szocialista áramlat is magával ragadta. Sokkal jobban felkarolták és méltányolták működését Németországiban, mint odahaza s ebben nagyrészt Alfréd Kerrnek és Trebitschnek van nagy érdeme, az első felismerte a zsenijét s úgy üdvözölte, mint korának mesterét és vezetőiét, Trebifedh viszont lefordította és propagálta a müveit. A németeknél való érvényesüléssel pórul járt ugyan anyagilag, mert a tantieméit Németországbam gyümölcsöztette s azok az infláció alatt odavesztek. Valószínű azonban, hogy nem igen sirt az igy elveszett pénz után, mert Shaw vagyonának legnagyobb részét bányamunkásotthonok építésére adományozta. Legnagyobb színpadi sikerét Shaw „Szent Johanna** című. drámájával érte el, melyet úgyszólván az összes európai színházakban előadtak. A címszerep maga oly hálás, hogy valószínűleg ezért magáért sokáig, nemzetközi viszonylatban is, repertoáron marad. Shaw-t legtöbb darabjában szatirikus erő, de az irónia mögött mély em- berszeretet és komoly moralitás jellemzik. Ám senki sem lehet próféta a hazájában, míg az egész világot meghódította s mindenki őszintén örül annak, hogy a nagy világ- dijat — egyenesen a határozmányok ellenére, mert t. i. Nobel alapitó oklevelében azt elsősorban fiatal írók számára rendelte — Shaw nyerte el s evvel szinte őrök " uvá koronázták az ősz költőt, addig a hivatalos Anglia megtagadta tőle az ünneplést 70. születése napján, sőt a rádió használatát is megvonta tőle. Úgy látszik a jó konzervatív án- gliusok nagyon szivükre vették azt a sok borsot, melyet az élestollu szatirikus tört a polgári társadalom s a puritánok orra alá. Shaw önportréja Frank Harris, a kiváló angol essayísta, egy jellemképet akart folyó iratában megjelentetni Sbawról, mielőtt azonban közzétette volna, elküldte azt a költőnek avval a kéréssel, hogy az esetleges tévedéseit javítsa ki. Shaw avval küldte vissza az Írást, hogy az abszolúte 'és csapnivalóan rossz, helyébe m,aga irt egy önporbrét, többek közt a következőket: Shaw a legmegrögzöbtebb vaskalapos az élők közi, mintha Dickens regénkéből lenne kivágva, aki még a kalácsot is elvből eszi. Erős kópzelőerejü újságírók azt állították róla, hogy flanellinget visel, pedig életében nem volt egy flanelt ing rajta. Egyáltalában nem hord inget, mert elvei ellen van, hogy az ember a testét két-háramszaras Téteggel bugyolálja be. Fejétől a sarkáig egy darab alsóruhája van, olyan, amilyet az inggyárosok nem ismernek. A flanelling meséje abból az időből származik, mikor egy társadalmi ember nem jelenhetett volna meg Londonban kemény gallér nélkül és Shaw azt állította, hogy érzékeny szem nem tudja elviselni a fényesre vasalt gallér s az európai aircszin kontrasztját s csak egy fényes-fekete néger engedheti meg magának ezt a gallér- viseletet. Ezért szürke gallért csináltatott magának s csak azt hordta. Amióta a divat megváltozott, különböző szinü gallérokat hord, de a színeket a teória szerint válogatja össze, miszerint a legjobb szinhatást ugyanazon szin lkát árnyalata adja. Ruháit a legelőkelőbb férfidivatszalonokban varratja, de sohasem bélelteti — elvből! A levélre a címet a 'boríték felső bal sarkába írja, amit bizonyára különcködésnek tartanak, pedig ez egyszerűen nem igaz. Órák hosszait tud előadást tartani a margó szisztémájának szépségéről, amint azt a középkori kodexleirók kispórolták s amint később William Morris alkalmazta s rámutat annak praktikumára is, hogy ezáltal hely jut a levélhordó hüvelykujja részére s igy kényelmesen elolvashatja a borítékon a címet. Erősen védelmezi elutasító álláspontját a hiányjel és idézőjel ellen, melyek szerinte zavarják az oldalak benyomását a könyvben s kifejti, hogy a biblia sohasem érte volna el az első, legmagasabb helyet az irodalomban, hogyha ilyen haszontalan Írásjelekkel lenne elcsúfítva. Érdeklődik a fonetika és a gyors- irási rendszerek iránt s előadói nagy hatásának titka az ő pedánsan tiszta kiejtése, mert a legnagyobb teremben is minden szavát kétségbeejtő határozottsággal lehet hallani. A tizes és tizenkettes számrendszer kombinációjának előharcosa, a számozás mai rendjébe két uj számot szeretne beiktatni ilyenformán: nyolc, kilenc, ti, iz, tiz. A gépeknek úgy örül, mint egy gyerek a játéknak, nemrégiben majd hogy nem vett egy regisztráló kasszagépet, anélkül, hogy tudná, mihez kezdjen vele. Közel a hatvanadik életévéhez egy motorbicikli varázserejébe szédült. Megvette, a gyártól 77 mérföldnyire, közel a háza küszöbéhez, élesen vett egy fordulót s hirtelen a földön termett. Avval vádolják, hogy azon elmebetegek közé tartozik, akik télen-nyá- ron, esőben, széliben, verőfényben a Hyde- park diszkutjában fürdőnek. Ez rosszindulatú kitalálás. Annyi igaz, hogy ha Londonban van, minden reggeli előtt a Royal Automo- billklub uszodájában, télen-nyáron, úszik egyet, de csak azért, amint maga állítja, -mert mint ir nem szívesen mosakszik s mégsem tud ellenállani a. hideg vízim való ugrás vonzóerejének. Köztudomású, hogy vegetá- rius, de ennek a diétának a prepotenciáját kiígunyolja. So-kat ad az egészségre, mint minden ember, akinek van valami vessző- paripája. De azt is kifejti, hogy minden em bér,* aki ér valamit, egészségbeli tartalékát a legvégsőkig föléli s azért mindig az összeomlás hintafáján él. Minden valóban elfoglalt 40 éves embernek — aít állítja — 18 hónapra ágyba kellene feküdnie, hogy elvesztett erőit visszanyerje. Még oldalakat tudnék megtölteni a nézeteivel, de abbahagyom, mert sokan mulatnak rajta, sokan meg dü- höngenek. Shaw-nak nincsenek gáláns kalandjai. Némi igazsága van abban, hogy egy olyan embernek, akinek valamit is kell tennie a világért, sem ideje, sem pénze nincsen olyan hosszadalmas és költséges foglalkozásra, mint amilyen az asszony okkal való. Látszat után ítélve mintaférj és politikai múltjában, még ifjúkorában sem lehet egy botrányos fejezetet se találni és mégis kering róla egy népszerű anekdóta. Állítólag egyszer egy híres színigazgató egy feltűnő szépségű színésznőhöz igy szólt: „Ugyan, adjunk annak a Shawnak egy beaifsteaket, hogy legyen pirosabb a vére!** A színésznő igy kiáltott: „Az Istenért, csak azt ne, úgyis elég hamis! Ha még húst adnak neki, egy asszony se lehet biztonságban tőle Londonban!“ A színésznő válaszát biztosan a tréfa provokálta. De alig lehet mást ez esetben is mondani, mint azt, hogy az igazság középen van. Mindenesetre Shaw tanítása érdekesebb, mint az ő személyes kalandjai, ha ugyan egyáltalában van neki tanítása. Ha van, aiz kétségen kívül igen erős reakció az ellen, amit ő a XIX. század erotikájának nevez. Azt állítja, hogy a szüzesség oly erős ösztön, hogy, ha azt oly mértékben igyekeznének elnyomni és kiéheztetni, mint az ellenkező ösztönt, az a civilizáció pusztulását vonná maga után. Azt az álláspontot képviseli, hogy az intellektus, az értelem maga egy szenvedély s korunknak az a szokása, hogy a szenvedélyt tisztán szexuálisnak tekinti, éppen olyan nyers és barbár, mint a paraszt eszmevilága, aki a művészetben trágárságot lát. így cseveg magáról a 70 éves örökifjú Shaw — harmadik személyben. Az igazi nagyem.ber biztonsága és szerény öntudata lappang ezekben a kicsinyes megállapítások' bán, mintha nem nagyképü esztéta, de a saját maga inasa mutatná be a nagy írót — neglizsében. Minden cinikussága mellett is mély szellemesség van e sorokban s joggal kiváncsiak lehetünk rá, milyen szavakkal fogja a Nobel-dij ráosztását széljegyzeteani! Novemberi mese Irta Farkas István A temetőben hatalmas tömeg hullámzott a virágokkal ékes sírok között. A krizantém különös, leheletszerű illata egybeolvadt a lányok és asszonyok parfőmjével és meglobogtatta a korán égő gyertyák és mécsesek apró lángjait. A novemberdélutáni nap oda tűzött a temetőre, fénye halvány volt, mint a viaszgyertyák lángkarikája és halványsárga volt a levegő a temető körül, mintha a halottak önmaguknak rendeztek volna kivilágítást. A doktor ut a családi sírboltnál állott. ! Prémes bundáját szétnyitotta a mellén, feke- í te ruhája sötéten rajzolódott a sírbolt fehér kerítésébe. A kegyeletet hozta ide, zsibongó gyermeksereggel és a nevelőnővel, aki a babakocsit tolta és most a sir körül sóvár szemmel bámészkodott a szabadon, ficánkolva sétáló lányokra, akik, ha hétköznap megkeresik a kenyeret, ünnepnapon szabadságra, önömre és kalácsra váltják azt át. A doktor ur imádkozott. Talán csak a kezeit kulcsolta össze s lehet, hogy esze a börzén járt, ahol koníremin volt az előtte levő napon, amelyben erősen érdekelve volt. D az is lehet, hogy a tömeget figyelte s a kezeit csak szórakozottságból felejtette egybefonódva; A kisfia dőrzsölődött hozzá, mint nyafogó kis macska. — Apuka, gyerünk tovább, hagyjuk a nagymamát. Nézze csak, milyen szép gyertyák égnek odaát... A doktor ur összerezzent. Szemeivel körülfogta a ki világosodó sírokat és egy pillanatig az apró gyertyákból fölszálló füstöt figyelte, amint hullámos rezgéssel ott szállt a fák között és emelkedett fölfelé egyenletesen, mint valamikor Ábel áldozati füstje. — Megyünk fiacskám, megyünk. És megindultak mindnyájan. A kisasszony ügyetlenül tolta a babakocsit, mért szeme el-élkalandozott, a nagyobb gyerekek hámenróztak az utón és kövecskékkel dobálták titokban a járókelőiket. A doktor ur csz- szegosmibolta a bundáját és fogadta a sűrűn hulló köszönéseket. Mélyen emelte meg kalapját. szinte alázatosan, valami félsszel, amit húszésztendős korától magában hordozott. ... Jutka néni kilépett a temető kerítésé mögül. Kezében szinte hervadttá szorongatta az egypár szál krizanteumot, amit az apja sírjára szánt, aki a doktor urnák is apja volt. Odalopta magát a fehér kerítés mellé s mert az apró vasajtó zárva volt. mint permetező, langyos esőt hullatta a sírra virágjait. T I í Ilii il II111 III II II I FI I HU III I'II I I I I I I IMII Ml ■" lllll llllll lll■IHIIHIII ■!'«■ ■Ili I—Ilii I Ilii l■■lll■lllll^m~ Ilii ■■■ w t." fi . M 40^ ff p ͧ ’U NsjStfjt' eredeti amerikai felüdit-dezinficiál — Megvéd a garat kellemetlen kiszáradásától — a m |fhgg*i| H fj lg rdi JL JL m M n- n 5 Megakadályozza a fogkövek keletkezését. — Mindenütt kérhető! fe p i % Éj Jf fi ^ f* ÉÍÜ 88 ÍÖ O IjJ wWm 1 Csehszlovákiai vezérképviselet: ® 1 1 fesi Ésa I tef E. FBANCOUZ et Co„ WEINBERGE 1321- \ 1926 november 28, vasárnap.
