Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-27 / 270. (1308.) szám
Nal számunk 10 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCLpilopjci Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská nlice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A raagifar nemzeti párt tárgyalása SvehBa Hiiüis2ter» elnökkel Prága, november 25. A mai nap folyamán a magyar nemzeti párt felvette a politikai tárgyalásokat Svekla miniszterelnökkel. A tárgyalásokon, amelyek délelőtt kezdődtek, a magyar nemzeti párt részéről Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő vett részt, akinek támogatására a Bund dér Landwirte elnökségének tagjai is megjelentek. A tárgyalások lényege a magyar nemzeti párt által felállított követelések miként való végrehajtása volt, hasonlóan azoknak a szankcióknak a kérdése, amelyek a követelések egyes részeinek a végrehajtása tekintetében szükségesek volnának. Szent-Ivány tudomására hozta a miniszterelnöknek Klubja azon határozatát, hogy a költségvetést nem szavazhatja meg, ha feltételeinek komoly teljesítése nincsen biztosítva és ezáltal az erkölcsi alap a kormány támogatásához adva nincsen. A tárgyalásoknak részletekbe menő folytatása délután következik és valószínűleg a holnap déli órákig fog tartani. B3affl6C5G55EBmBBaBS Szavazáshoz közeledik a képviselőház költségvetési vitája Fed©r E*s;fcZós, az orss. keresztényszocialista pár! képviselője a siSovensskói el^ocsálofl tisztviselőkért és npgdljasokéir! — ViSiar e&y kommunista gyűlés betiltása miatt — A magyar nemzeti párt orsz. pártvezetőségi ülése A magyar nemzeti párt országos pártvezetősége folyó évi december 12-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Érsekújváron, a Kaszinó nagytermében gyűlést tart, amelynek napirendié a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. A törvényhozók beszámolója s ennek kapcsán a politikai helyzet megbeszélése. 3. Jelentés a párt gazdasági és adminisztratív ügyeiről. 4. Országos pártnap előkészítése. 5. Szakosztályok ügyei. 6. A gyűlés napjáig Írásban beérkezett indítványok tárgyalása. Káliay miniszter pozsonyi közjegyző lesz Pozsony, november 26. (Tudósítónk telefonjelentése.) Befejezett térynek kell tekintenünk, hogy Káliay József dr. Szloven- szkó jelenlegi teljhatalmú miniszteri állásától való megválása után pozsonyi közjegyző lesz- Ebben a minőségében az elhunyt Kmo János dr. örökébe lép. Rendezik a ruszinszkói állampolgársági ügyeket miniszteri utasításra a kérvényeket soronki- vüí és a lehetőségig kedvezően kell elintézni Ungvár, november 26. (Saját tudósítónktól.) Megemlékeztünk már arról, hogy a lex-Dérer—Szentivány alap- ján benyújtott állampolgársági kérvények ügyében az ungvári főjegyzői hivatal megindította a nyomozást. Most arról értesül illetékes helyről lapunk, hogy a kormány utasítást adott az összes köz- igazgatási hatóságoknak a lex-Dérer — Szentivány alapián benyujtott állampolgársági kérvényeknek leggyorsabb elintézésére. Az elsőfokú hatóságoknak a bürokratikus eljárás mellőzésével az ügyiratot 8—10 nap alatt el kell intézni és átküldeni a zsupanátus- Iíoz, amelynek azt azonnal továbbítania kell a belügyminisztériumba. Komoly változások a spanyol hadseregben Páris, november 26. A spanyol király több rendeletet irt alá, amelyek a hadsereg reformját, főleg a gyalogság és a lovasság kérdését tartalmazzák. Ezeket az első rendeleteket még számos más katonai rendelet fogja követni. A reform értelmében több gyalog- és lovasezredet föloszlatnak. Az elbocsátott tisztek polgári elhelyezéséről az állam gondoskodik. Ma fut le különben a Primo de Rivera ellen föllázadt tüzérségi tisztek jelentkezésének határideje is. Mint ismeretes, a lázadó tisztek a forradalom leverése után kegy elmet kaptak, de egyikük sem tért vissza a hadsereghez. Az esetleges elkésett visszatérés megkönnyítésére Primo de Rivera ^határidőt állapított meg azok számára, akik más belátásra jutottak s ez a határidő jár ma le. Gsicserin Németországban Moszkva, november 26. Csicserin külügyi népbiztos hosszabb tartózkodásra Németországba utazik. A népbiztos tegnap Leningrádba érkezett, ahol rövidebb időre megszakítja utazását. Távolléte alatt a külügyek népbiztosságát Karachán követ vezeti, aki a keleti államok departement- jának nagy specialistája. Kraszin Litvinovot szemelték ki, rdgo lél de az Angliából érkezett hirek miatt ez a kinevezést valószínűleg nem fogják effektuálhatni. Londonban ugyanis Litvinov személye nem rokonszenves s a népbiztost a háború után egyszer már kiutasították Angliából, mert vakmerő kommunista propagandát űzött. Moszkvában különben igen kellemesen hatott Chamberlain külügyi államtitkár távirata, melyben a népbiztos részvétét fejezi ki a szovjet kormánynak Kraszin halála alkalmából. Prága, november 26. A képviseiőház plénuma tegnap befejezte a költségvetés kulturális vitáját s a mai nap folyamán áttért a gazdasági vitára. MaJypetr elnök fél tíz órakor nyitja meg a mai ülést. A vita első szónoka Fedor Miklós országos keresztónyszocialista képviselő volt, aki nagyszabású beszéde elején Szlavemszkó általános gazdasági válságáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a dezindusztrializálás következtében sok-sok ezer munkás elvesztette , kenyerét s ma a nyomor Szlovenszkón már I Az elbocsátott tisztviselők ezreinek az ex isiden eiá ja tönkre van téve Szlovén- szkon. Az egyik elbocsátott és kenyerétől megfosztott épp olyan szegény nyomorultja a magát demokratikusnak nevező államnak, mint a másik szegény elbocsátott, bármelyik csoporthoz vagy osztályhoz is tartozzon a szerencsétlen. De különösen ki kell emelnem az elbocsátott vasutasok sorsát, mert az ezekkel történt méltatlan eljárás égbekiáltó igazságtalanság és az a rideg, kegyetlen bánásmód, amellyel ezekkel szemben igazságtalanul, jogtalanul, sőt számos esetben direkt a törvény ellenére jártak el, az egekig szinte bosszúért kiált. Ne csodálkozzunk kétségbeejtő elkeseredésükön és nem csodálkoznánk akkor sem, ha jogos felháborodásukban a szélsőségig ragadtatnák el magukat, mert hiszen 20—30, sőt 40 évi becsületes és hűséges szolgálatuk után elveszítették exisztenciáju- kat, kenyerüket, gyermekeik éheznek és lerongyolódtak és mindez miért történt? Csak azért, mert a kisebbségekhez tartoznak. Egy-két szemléltető példa Hogy milyen égbekiáltó igazságtalanságok történteik a szlovenszkói régi tisztviselőkkel, ezt megvilágítja az ezrekre menő esetekből kiragadott egy-két következő példa: Reiöohig Ridhárd pozsonyi illetőségű állaiin- vaeutá főraktárunk 1896 óta állott a magyar állaim- vasút szolgálatában. Az á'llamfordulat után továbbra is szolgálatban maradt, mig 1919-ben állásából elbocsátották azzal az indoégbekiáltó. Majd rátért az elbocsátottak kálváriájára. FedoT képviselő erről a következők et m ondofta: — Az 1927. évi költségvetés sok mindenféléről gondoskodik, itt-ott milliókat kitevő oly tételek is fordulnak elő, amelyeket bátran lehetne megtakaritani vagy legalább is jobb célra fordítani. Tehát amíg egyrészről az egyes tételeiméi az állam pénzével való szinte vétkes gazdálkodást lehet konstatálni, addig másrészről az elbocsátott és igazságtalanul és rosszul nyugdijazott tisztviselőkről és alkalmazottakról még most sem történik kellő gondoskodás. kolással, hogy a szlovák nyelvet nem bírja. Reisohiiig jogát bíród utón kereste a kenyerétől megfosztó vasúti hatóságával szemben, mert az, hogy nem bírja tökéletesen az államnyelvet, nem lehet indok arra, hogy nyugdijától megfosszák. A bíróságok igazságos kérelmének helyt is adtaik. Benes megadóztatta az Ha Benes miniszter ur itt volna, volnék bátor őt megkérdezni, hogy mi volt a oélja a még 1923-ban kiadott rendeletével, melyben felhívta az összes, minden rendű és rangú elbocsátott tisztviselőket és alkalmazottiakat, hogy adják be hozzá kérvényüket az állásukba való visszavételük iránt; természetesen nem felejtette el rendeletében megjegyezni, hogy a kérvény és mellékletei okmánybélyeggel látandók el. A szerencsétlenek igazuk tudatában remélni kezdtek, Benest imáikba foglalták, a kérvényt három- meg ötkoironás okmánybélyeggel ellátták, még a mellékletekre is egy-egykoronás bélyeget ragasztottak, kérvényüket azután fehérszinü finom borítékba tették, hogy ezzel is .kifejezzék mélységes hódolatukat a nagy miniszter iránt. És íme mi történt? Már báTom esztendő múlt el azóta és a szerencsétlenek eddig választ sem kaptak kérvényükre. Tehát Benes miniszternek a felhívása nem volt más, mint humbug és a külföld előtt való szemfényvesztés, hogy kifelé mutassa a jóindulatot és a demokratikus intézkedést, a valóságban pedig ez nem Mikor azonban követelését be is akarta hajtani, a bíróság elutasította kérelmével azaal az indokolással, hogy mint a csehszlovák államvasut ideiglenes alkalmazottja, nem követelheti nyugdijjáran- dóságát. Rei9áhdg Richárdot 30 évi szolgálat után nem tekinthetik ideiglenes alkalmazottnak és nyugddjjá- r and ósága kétségen felül áll. És hogy miég nem tudja nyugdiját megkapni, annak okát csak a hatóságok erőszakos akadékoskodásában látjuk. A miniszter ur figyelmébe ajánlom különösen ezt az esetet, mert ilyen eset van Szlovenszkón ezer és ezer és ha ezek a szerencsétlenek a bírósági döntések után sem juthatnak jogos igényeikhez, akkor nem marad más hátra részükre, mint hogy ezen embertelen és minden demokráciát kicsu- foló intézkedések ellen a népszövetséghez forduljanak panaszukkal, mert hogyha már ében kell elpusztuluiok, hadd lássa a világ, hogy miért pusztultak el, vagyis, hogy egyedüli bünük az volt, hogy a kisebbségekhez tartoztak. Hasonló eset a következő is: Pogány Vazul a pozsonyi állami vincellériskolának az igazgatója volt. A szlovenszkói houtime- gyei Na'gyfkereskényben született, lehat csediszlo- vák állampolgár. Pozsonyi illetőségű, ahol 24 év óta állandóan lakik és ugyanannyi ideig az ottani vincellériskolának vezetője is. 1918. év augusztusában a Szolgálat érdekében Nagyenyedre (Erdély, most Románia) akarták áthelyezni, ő azonban hivatkozva 60 éves korára s 9 élő gyermekére, akiknek iskoláztatása végett. eminens érdeke volt, hogy Pozsonyban maradjon, az áthelyezés ellen felfolya- modással élt és Pozsonyban való meghagyását kívánta. A prevratig szolgálatban is maradt. Az uj hatalom előbb rendelkezési állományba helyezte, azután két érre rá, 1920. évi január 1-vel fizetését is beszüntette azzal, hogy mivel Nagyenyedre lett áthelyezve, vagyis román területre, sem szolgálatba vissza nem vehető, sem fizetését, illetve nyugdiját nem folyósíthatják. Ez az ember, aki soha Erdélyben nem volt, Pozsonyból szolgálata alatt a lábát, sem tett© ki, d© ha akart volna is, akkor sem távozhatott volna, mert hiszen a prevrat itt találta és ő itt is maradt. Mindezeket beigazolta, állampolgársága rendben van és működése ellen sem volt kifogás és hogy a hatóságok mégis igy bánfák el vele, az újabb bizonyítéka annak, hogy a mostani rezsimnek a célja: a régi őslakossá gof Szlovenszkóról kipusztifani, kiirtani, megélhetését lehetetlenné tenni. Ilyen eset van ezer és ezer, mind egyforma és egymáshoz hasonló, de együttvéve és külön-külön ás nem más, mint kálváriajárás. elbocsátottak nyomorát volt más, mint a fizetésnélkiili elbocsátottaknak a nyomoruk után való megadóztatása, amelyet a szerencsétlenek okmány- és postabélyegekben fejenkint 10—15 koronás összegben róttak le és amely összeget sokaknak jószivü emberektől kölcsön kellett kérniük. Igaz, hogy Benes ezen dicséretté nem méltó diplomáciai magas fogással néhány százezerrel gyarapította az állam büdzséjét, viszont azonban milliárd könnyet csalt ki a kenyerüktől megfosztott ezreknek szeméből. Lehet-e ott béke, lehet-e ott konszolidáció, nyugalom és áldás, ahol igy bánnak el a polgárság azon résziével, amely — és éppen csaik azért — mert a kisebbségekhez tartozik. „Az embertelenség nem fér össze a demokráciával“ Ha már Szí ovenszk óból gyarmatot csináltak és a régi, kipróbált, jó tisztviselőket a hivatalokból kikergették, akkor az elbocsátottaknak adják meg a tisztességes szolgálatuk után őket megillető jogos nyugdijukat és ne éhezhessék, ne kínozzák, mert ez az embertelenség nem Égbekiáltó igazságtalanságok a kisebbségi vasutasokkal szemben
