Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-20 / 264. (1302.) szám
1926 november 20, szombat. törvényhozás. A komoly együttműködés csak akkor lehetséges, ha ezen formai akadályokat eltüntetik. Mi erős kormányt kívánunk s éppen ezért, hogy kormányunk biztos alapon dolgozhassák, elfogadjuk a költségvetést. Tayerle cseh szociáldemokrata főleg mun- káskérdésekkel foglalkozott. Tiltakozik az adóterhek ellen. Minden más országban sokkal nagyobb a létminimum, mint nálunk. Éppen ez a tény mutatja, hogy az adómorál nálunk még nagyon is labilis. A kormány több munkaórát kíván bevezettetni. Ez a terv azonban a munkásság körében határozott ellenállásra fog találni. Pátja a költségvetést nem fogadja el. A Hlinkapártot bsi invitálják a kormányba Masata cseh agrárius: Az uj többség megalakulása óriási előnyt jelent az államra néz-l Kreibich kommunista: A költségvetés osztályszempontokra épül, a munkásosztály érdeke ellen irányul. A szociális és kulturális célokra szolgáló tételeket az egész vonalon leszállították. A kémkedési afférokat azért inszcenál- nak, hogy a kommunista agitációt megakadályozzák, Azután az Eisler-afférra tér át és elmondja az egész ügy genezisét. A korrupcióért a koalíció felelős — A lex Cyrillt a Kóburg-birtokok megmentésére hoyták, hogy ilyen módon Kóburg Cyrill hercegnek megmentsék a szlovenszkói 520 milliót érő birtokokat. A herceg bécsi ügynöke, Bachrach dr. igazságügyi tanácsos, összehozta a herceget Hisler doktorral és ő tjz millió koronát kapott arra a célra, hogy a hitbizományi törvéry megalkotásánál kellőképpen megvédelmezhesse Kóburg Cyrill herceg érdekeit. 1924-ben Cyrill bolgár herceg- Prágába jött és személyesen végigházalta a vezető politikusokat, a petka tagjait és mindenütt különböző Ígéreteket tett így a szociáldemokratáknak megígérte, hogy támogatni fogja Bulgáriában a szocialista mozgalmat, az agráriusoknál viszont azt ígérte, hogy Sztambolinszkijt fogja támogatni. Kramárnak megígérte, hogy szlovenszkói birtokairól elbocsátja az összes magyar alkalmazottakat és az összes koalíciós pártoknak azt az ígéreteket tette, hogy jószágain a vezető állásokba a pártok exponenseit helyezi el. így történt azután, hogy 1924 junius 26-án, amikor a hit- bizomáryi törvényt tárgyalták, Lukavsky és társai beterjesztették a lex Cyrill javaslatát. A képviselőház mit sem tudott arról, mit tartalmaz ez a javaslat, mégis megszavaztatták. A politikai korrupciónak olyan esetével állunk itt szemben, amely rendkívül jellemző a kapitalista állami gazdálkodásra. A szerzőség elbírálásánál meg kell állapítani, hogy a javaslatot az összes koalíciós pártok aláírták, tehát ezért a korrupcióért valamennyien felelősek. ve. A németeknek a kormányba belépése csak azt bizonyltja, hogy a németek egy tekintélyes csoportja konstruktiv munkát akar végezni. Meg vagyok győződve arról, hogy a szlovák néppárt, amely jelenleg még csak a kormánytöbbségben van, meg fog tudni velünk egyezni és be fog lépni a kormányba, mert be kell látnia, hogy Szlo- venszkónak igazán csak a kormányba való bekapcsolódása tud használni. Akikkel eddig alkottunk többséget, azok most pihennek, vagy konkurrenciát akarnak csinálni a kommunistáknak. Mi agráriusok azonban nem akarunk tétlenkedni, hanem tovább is áz állam érdekében dolgozunk. A költség- vetést, bár nem minden tételével értünk egyet, meg fogjuk szavazni. Vád Hodzsa ellen — A választások után Svehla tárgyalni kezdett Hlinkával a szlovák néppártnak a kormányba való belépéséről. A néppártiak akkor Hodzsa fejét követelték. Hodzsa azonban megüzente a néppártnak, hogy az ellentétek félreértésekéi' alapulnak és felszólította a néppártot, hogy közeledjenek hozzá az ellentétek áthidalására. A néppárt ekkor pénzszűkében volt és két millióra lett volna szüksége. HodBerlin, november 19. (A P. M. H. berlini tudósitójától.) Egy elszászi származású német államférfim Do- minious dr. volt miniszter tegnap a külföldi németek egyesületében igen érdekes és tanulságos beszédet tartott az elszászi kisebbségi kérdésről. Dominicus exminiszter többek között a következőket mondotta: — Az összeomlás után, 1918-ban nagy fájdalommal láttuk, hogy a régi elszászi és lo- tharingiai lakosság egy nagy része miként vetette magát a franciák nyakába. Poincaré büszkén és jogosan állíthatta akkor: „Le ple- bisoite est fait!44, vagyis a népszavazásra már nincsen szükség, mivel ez megtörtént a lakosság spontán megnyilatkozása révén. Ma azonban a helyzet már másként áll, az egész külföldet újból foglalkoztatja az elszászi kérdés és Poincaré szükségét látta annak, hogy a valutastabilázálás nehéz napjaiban Strass- burgba utazzék, ő is felismerte, hogy az elszászi kisebbségek ügye rendezésre szorul. — A .,Die Zukunft“ című elszászi lap, amely 20.000 példányban jelenik meg és a kisebbségi kérdés rendezéséért küzd, a következőképpen ir: „Azt követeljük, hogy ősi és mindig tiszteletben tartott anyanyelvűnk jogait elismerjék a kisebbségi jogok alapelve alapján. Ennek következtében azt kérjük, hogy a német nyelv egyenjogúsága a francia nyelvvel ismertessék el az egész zsa megígérte, hogy a két milliót két napon belül előteremti. Felszólította Eisler dr.-t, hogy ezt az összeget fizesse ki. Amikor aztán Eisler visszakövetelte a pézt, Hodzsa becsukatta hitelezőjét. (Hlinka és Pollák néppárti képviselők közbekiáltanak: Hol van az két millió! Adjátok ide!) Eisler dr. tehát nem azért került börtönbe, mintha a törvénnyel összeütközésbe került volna, hanem mert a kormánynak útjában állott és ezért a kormány tartja lezárva. Refdkivül jellemző, hogy a házkutatás alkalmával megtalálták Eisler naplóját, amelyben pontosan fel volt jegyezve, hogy ebben az ügyben milyen politikusokkal tárgyalt. Ez a napló Knotek rendőrfelügyelő kezén szőrén- szálán elveszett. Érnem báróné — Meglehetősen érdektelen, de mégis jellemző ebben az ügyben Einem bárónő szerepe. Ez a negyven éven felüli asszony olyan kondícióban van, hogy még most is tud hatni bizonyos férfiakra. Már a háború előtt és háború alatt nagy szerepet játszott, különböző intrikákban vett részt és magas állású politikusokkal, államférfiakkal és katonákkal volt kapcsolatban. Ezt az asszonyt küldte ki Cyrill herceg, hogy ügyének támogató;: legyen és Hodzsánál nem eredménytelenül kísérletezett. Többször volt Hodzsa a bárónővel együtt a pozsonyi Carltonban, majd Karlsbadban és Marienbadban és ez a liaison nem került Hodzsának semmi pénzébe. Ez országban, főként a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. A hatóságok köteleztessenek arra, hogy a felek kérésére épp úgy használják a német nyelvet, mint a francia államnyelvet.44 — Poincaré mostan, nyolc év után ezzel a követeléssel áll szemben. Poincaré kénytelen megígérni, hogv a francia állam megtartja azt az Ígéretet, amelyet Joffre tábornagy tett Elszászba való bevonulása alkalmával és a német anyanyelv jogait elismeri. Meg kell állapi tani, hogy Poincaré elszászi, utazása óta szerte El- szász-Lotharingiában szabadabban beszélnek az emberek. — K imán jak, mi fekszik szivükön. Poincaré azt kívánja, hogy az elszászi iskolákban minden gyermek tanuljon meg németül, mivel a német nyelv ismerete nélkül nem boldogulhat Elszászban, már pedig az iskoláknak az a feladatuk, hogy tanítványaikat az életre készítsék elő. Az elfranoiasitás kora tehát véget ért. Dominicus exminiszteT beszédének ezen részletei azért tarthatnak igényt a legszélesebb nyilvánosságra, mivel mutatják azt. hogy ma már olyan túlzó nacionalista politikus, mint Poinoaré is kénytelen elismerni a kisebbségek iogait és másrészt egv német nacionalista államférfin elismeréssel nyugtázza Poincarénak a kisebbségek helyzetének javítását szolgáló intézkedéseit. az epizód is megfelelően jellemzi a mai korrupciós rendszert. A költségvetést nem fogadja el. Lapzártakor az ülés még tart. A szociáldemokraták részben megszavazzák a budgetet Pick csehszlovák szoc.-dem. kijelenti, hogy pártjánaii az Eisler—lex-Cyrill ügyhöz semmi köze sincsen. Meisnerre, a párt jogi vezetőjére, senki befolyást gyakorolni nem akair és a párt ebben az ügyben senkivel sem tárgyal. Követeli, hogy ezt az ügyet minden vonatkozásában tisztázzák. A költségvetést nem fogadja el, csak az elnök iránti tiszteletből szavazza meg a köztársasági elnök, a legfelsőbb bíróságok, valamint a legfelsőbb számvevőszékre vonatkozó tételeket. „Szegények vagyunk, de függetlenek" Bethlen beszéde Dorozsma küldöttsége előtt Budapest, november 19. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentésé: Dorozsma község képviselőtestületének küldöttsége tisztelgett ma délben Bethlen István gróf miniszterelnök előtt és átnyújtotta neki a község díszpolgári oklevelét. Bethlen István gróf miniszterelnök az üdvözlő szavakra hosszabb beszédben válaszolt, amelyben többek között ezeket mondotta: — A kormánynak az a célja, hogy az országnak minden polgára, aki maga keresi meg a kenyerét, olyan helyzetbe kerüljön, mint amilyenben a háború előtt volt. Elsősorban szociális szempontok érvényesitésére kell törekedni. Figyelemmel kell lennie az államnak arra, hogy ne terhelje túl a polgárságot és ne sújtsa olyan adókkal, amelyek a polgárok teherbiróképességét túlhaladják. A termelés fokozása mellett a hitelélet rendezése a legfontosabb cél. Nagy feladatok előtt állunk. Szegények vagyunk, de függetlenek s ezt a függetlenségünket meg kell őriznünk. — Vaklárma Stéfán Ágoston népszerűsítése érdekében. Munkácsi tudósítónk jelenti: A nagy- szöllősi járám székhelynek mostanában 6okát vitatott kérdésével kapcsolatban egy, a kormányhoz közelálló politikai benfentestől munkatársunk a következő érdekes információt kapta: Szó sem volt a nagyszJöllösi járási főnökség feloszlatásáról, ezt a kacsát igen ügyesen maga az agrárpárt lan- szirozta, Stéfán képviselőt ugyanis igen szerették volna Nagyszöllősön szerepeltetni. Köztudomású, hogy a város lakossága erősen ellenzéki érzelmű, agrárpárt! gyűlést tartani itt lehetetlen lett volna a nélkül, hogy Stéfán képviselőt meg ne ugrasszák. Lanszirozták tehát ezt a lakosságnak kétségbeejtő rémhírt és mint mentőangyalt, mint a szöllősi kereskedelem és ipar megmeri tőjét igen ügyesen Sté- fánt játszották ki, aki nagyhanguan, közderültség közepette, becsületszavával fogadta, hogy képviselői mandátumát köti a nagyszöllősi járási székhelyhez. A kormányzóság azonban, úgy látszik, nem vállalta a statiszta szerepét a csúnya játékban és Stéfán képviselő ur, akiinek különben sem sikerült nagyszöllősi fellépte, kénytelen volt a mentor szerepét elejteni. Kommunista vélemény az Eisler-afférról A kisebbségi kérdés Elzász-Letiiaringiéban Egy elzászi származású német álSamférfiu érdekes nyiSatkozata — „Eizász-LotSiaringiákaa az eBnemzeüenités karca véget ért“ — Q393B .'ÍÍÜ.-Í.5 Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye (28) Az ötvösök az évnek csak egy-két nagyobb vásárját tartották meg s ezekre is egyszerűbb portékáikkal mentek csak el. A mai közönséges vásárt nem tartották a magukénak. Hat órakor már a Léta uram tágas mühelyszcbájában megint serény munka folyt A legényeknek nem volt szükségük szavakra s nem is esett egyetlen sem közöttük. Annál beszédesebbek voltak bévülről, magukban. Életük parancsai elcsitítottáik 'Ja szájukat, megihangositolták a szivüket. Gábor emlékét vették rajongó érzésekkel körül s bár tudták, hogy másképpen nem cselekedhettek, mégis szemrehányásokat tettek maguknak a cserbenhagyásáért. Léta uram egy nagy asztali tálcán dolgozott. Nehéz, díszes fogókat erősített rá és Barabást nézte, aki megdagaüt orcával egyedül ült az ablak melletti kis asztalnál. — Mondtam, hogy vizes gyolccsal borogasd! — mondotta egyszer neki s ez volt minden szava ezen a reggelen. — Magától is elmúlik! — legyintett Barabás és hiába aka/rt, nem tudott eléggé visszautasító hangon felelni a oéhmesternek. Mór ha, a Léda uraim unokája galambot höze!! megmutatni a imiiibelyszobába. A • z 'ff' állat egyik lába véres csonkiban, eltörve fityegett pt&.egö teste alatt.-- A bolond Takács dobta meg kővel! — mondotta a kisfiú és haragos tekintettel biztatta nagyapját a megtorlásra. — Láttad, mikor megdobta? — kérdezte Léta uraim és szánalommal vizsgálgatta a szegény állatot. — Nem láttáim, de tudom. — Nohát csak akkor beszélj ilyet, ha magad láttad! — mondotta nagyapja és óvatos gonddal kötözte he a galamb lábát Máskor bizony iziiben kész lett volna a felelősségire vonással! Most megint visszaült a munkája elé és hozzáfogott. Kisvártatva megint jön a kisfiú: — Nagyapám, Tógyiné várja itt a tornácon! — A házromgálás miatt jött! — motyogta Léta uram félhangosan, mert most minden gondolata az elmúlt eseményekkel volt kapcsolatban. M'agámak s a felfigyelő legényeknek magyarázva tette hozzá: — Ettől meg- kirnélhettetek volna! • Arnig a hosszú szobán át az ajtóig ment, megint kellemetlen érzés ejtette hatalmába. Az ajtót nyitva hagyta maga mögött s 'a legények kíváncsian lestek utána. Látták, hogy Tógyiné két kézzel, suttogva magyaráz valamit a gazdájuknak 8 elszalad a kapu felé. Látták, hogy Léta uram a tornác párkányára támaszkodva bambán bámul utána s aztán táimolygó léptekkel jön vissza a műhely- szobáiba. Fehér arcától megijedtek a legények. Hosszú, sötét szakállábán patyolatként világított az a/rca, két nagy szeme behorpadt üregben táncolt, mint valami eszel ősé. Egyik legény, Kelemen hoazáugrott: — Mi az gaacluram? Mi történt?! Léta uraim a munkájáig tárnodygott. Ki bámult az ablakon, aztán megfordított fejjel a legényeit nézte. Ezek köréje állottak és tanácstalanul, várakozva szólitgaitták: — Mi az, mi baj esett, gazduraim?! A oéhmester arca egyszerre megengedett. Megütött szeméből könnycsepp esett ki s evvel együtt a szava is 'megjött: — Erigyjetek Barabás... kiáltsátok meg a halottat... most már van!! összerezzenve hallgatták. Borzasztó világosság gyűlt az agyukban. Nem kérdezték, hogy kit k ell megkiáltani ok, tudni vélték és tudták. Mindnyájan kirohantak a szobából, otthagyva két kézre hajtott fejjel egyedül a oéhimestert. A megrémített uccán megint felhangzott a fájdalmas kiáltás: Kialudt a fáklyája valaki szegénynek, Jöjjetek, segítsünk nékáe legények! Emberekkel telt meg az ucca, az ötvös- legények sok helyütt mestereik ellenzése dacára szaladtak ki a kapukon. Most senki sem tudta, hogy nem a tegnapelőttihez hasonló csíny készül-e, mégis elég volt az első kiáltást meghallani ok, hogy mindenhol lecsapják a munkát. Az elmúlt napon történt erőszakos befejezés óta lefojtott szenvedélyek kavarogtak az emberekben. A mesterek csak szavakkal mertek a felugráló legények elé állaui, de erőszakkal nem. Léta uram megint öltözködéshez látott, ötivösimüvü gombokkal díszített, széles remek lánccal átfogott fekete díszruháját vette magára. Remegő kezekkel babrált, magán és félhamgon beszélgetett az Úrral, aki a három napja tartó izgalmak végére ilyen nagy fekete pontot tett. Keresztury uram és néhány mestertáre érkezett, ezeknek a céhmester rövid válaszokat adott. Nem is sokat kérdezték tovább, szótlanul ültek s nézték, arnig nehéz gonddal rendbeszedi magát. A szaladó ötvöslegények nyomában ott futott a fél város. A főtérre zsúfolt vásáros sátrak között is híre támadt a megkiáltás- nak, a vásár is megürült pillanatok alatt. A kis ucca torkánál, ahol Tógyiné lakott, ösz- szetalálkoztak a minden oldalról szaladó emberek és sürgetve kérdezősködtek egymástól. A legények közül Barabás szaladt elsőnek Tógyinéhoz. Dagadt arcát a kezében szorongatta, mert minden ugrásnál éles fájdalom metszett belé. Az udvaron Tógyiné Alii tóttá meg és futva érkezett néhány legény is. Egymás szavaiba vágva kiáltották: — Mi az, ki van itt, mi történt?! Tógyiné ráborult Barabásra. Görcsös sírás remeghette a vézna, csepp testet. Barabás két kézzel fogta a vállát, eltartotta magától és reszketve biztatta: — Mi az Tógyiné, mondja már?! Mintha elvágták volna a fájdalmát, a maga talpára állott Tógyiné. A nagy esemény középpontjában volt, egyszerre ismerte fel állásának egész jelentőségét. Erére és hangra kapott s a sirató asszonyok öntudatos, máson gondolkozó és pénzen kimért fájdalommal terhes hangján kiáltotta el magáit: — Jajj teremtő szent. Isten, magas:igos mennyekben lakozó szent Isién, jajj n:t'/kötetlen haragú igazságos Isten, mit. tettél?! Mit tettél, mit cselekedtél?! (Folytatjuk.)
