Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-10 / 231. (1269.) szám

Hal számunk 16 oldal

Nai 910111111111 ie aMal

évf. 231. (1269) szám » Vasárnap ■ 1926 október 10

Előfizetési ér: évente 3M félévre 150, £ szlovenszkói eS TUSZÜlSzkói ellenzéki pártok “■£*

negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: .... 12, H. emelet Telelőn: :>0311 — Kiaaoévente 400, f *vre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Priha

Hodzsa nyilatkozik

(fi.) Prága, október 9.

A Pesti Napló vasárnapi számában prágai tudósítójának Hodzsa Milánnal folytatott beszélgetését közli, akinek érdekes, de nagyon is vita tbató nyilatkozatait megjegyzés nélkül hagyni nem lehet.

Hodzsa Milán szerint a polgári többség megalakítására főként azért van szükség Csehszlovákiában, mert „parlamenti demokráciánk eddigi takitkája nagy átalakításra szorult11. Ezt a megállapítást, — bár nem egészen uj, hiszen mi már esztendők óta hangoztatjuk ezt — mi is aláírjuk. Ama kijelentésével, hogy ez a demokrácia „csak részleges" volt, Hodzsa maga is beismeri, hogy a csehszlovák parlamentben igazi, száz százalékos demokrációról eddig szó sem lehetett és igy utólag igazolni kénytelen a párgai álparlamentarizmust, a csehszlovák nemzetgyűlés retrográd házszabályai és a nemzeti koalíciós többség önkényuralma ellen vívott harcunkat. Hogy megint csak Hodzsa szavaival éljünk: „ez az állapot az egész politika megmerevedését vonta maga után“ és „a pártpolitikai étvágyak aránytalan megnövekedését eredményezte".

Valóban, a cseh nemzeti koalíció rendszere, amely még ma sem szűnt meg egészen, minden szabad megmozdulást gúzsba kötött ebben az államban, meghazudtolta az alkotmány demokratikus szólamait, az országot egy csekély számú oligarchia uralmának szolgáltatta ki, korrumpálta a * 1 ' kölcsöket és lehetővé tette, hogy a koalíciós pártok önző érdekeit az állam érdekeivel azonosítsák. A felelősséget ezért természetesen azok viselik, akik — habár hatalmukban állott — ideje!órán nem vetettek véget ennek a bűnös rendszernek, hanem nyugodtan tűrték életben- maradását, sőt az állam legnagyobb ellenségeinek bélyegezték, az ellene félelem és megalkuvás nélkül küzdő ellenzéki pártokat.

Még egy másik okra is hivatkezik Hodzsa, amely ugyancsak szükségessé teszi a rendszer- változást és ez a nemzetiségi probléma haladéktalan megoldásának szükségessége. E kijelentést is csak helyeselni tudjuk, mert a csehszlovák állam rákfenéje csakugyan az, hogy a nemzetiségeket eddig nem tudta megnyerni magának. Unos- untalan hangoztatott igazság, hogy egy állam, amelyben a lakosság fele a kisebbségekhez tartozik, nem alapulhat egy nemzet kizárólagos uralmán s ezért elégtétellel vesszük tudomásul, hogy ugyanaz a Hodzsa, aki eddig együtt üvöltött a farkasokkal, maga is sürgős intézkedéseket követel a nemesek nemzetek kielégítése érdekében.

Téved azonban, ha azt hiszi, hogy egyes kisebbségi pártok „kormányképességének" elismerésével már meg is oldották a nagy problémát. Gyökeres rendszerváltozásra van szükség, megcsontosodott teóriák föladására és sok-sok előítélet levetkeztetésére. Ilyen előítélet, amely nagyban hozzájárult a viszonyok elfajulásához, például az, hogy amit a németek, a magyarok és a szlovák autonomisták eddig tettek, az állam negációja volt. Mi magyarok legalább folyton- folyvást hirdettük, hogy az államnak törvény- tisztelő polgárai akarunk lenni. A szlovák autonómisták helyett nem áll jogunkban nyilatkozni, ők bizonyosan maguk fogják a választ megadni, furcsának tartjuk azonban, hogy egy szlovák politikus igy nyilatkozik saját nemzetének többségéről. Még egy szerény megjegyzés az intervju- nak ehhez a passzusához: miért állítja Hodzsa

oly biztosan, hogy a németek és a szlovák autonómisták meg fogják szavazni a költségvetést? Hiszen még nem is ismerik Englis javaslatát, még nem foglaltak hozzá állást és a szlovák néppárt csak tegnap jelentette ki, hogy előbb választ vár a nagyszombati deklaráció alapján Svehlával közölt föltételeire.

Hodzsa Milán, mint volt magyar országgyűlési képviselő, szívesen szokott nyilatkozni a régi és a mai Magyarország ügyeiről. Ez alkalommal is magára ölti a vádló talárját és azt állítja a régi Magyarországról, hogy nem tudta és nem akarta megoldani a nemzetiségi kérdést. Aki azt állítja magáról, hogy a magyar történelmet és gondolatvilágot jobban ismeri, mint sok született magyar, annak nem volna szabad magát ennyire elragadtatnia. A magyar nemzetiségi törvény egyike volt a legszebb alkotásoknak, amiket a nemzetiségek eddigi története fölmutat és Deák Ferencnek az újvidéki szerb színház érdekében tartott

Mussolini Görögország segitségéwel meg akarja támadni Angórát

A Daily Express leleplezése — Kicserélték a római francia nagykövetet — Keinél pasa hadsereget koncentrál

London, október 9. A Daily Express szenzációs cikket közöl, melyben leleplezi Mussolini állítólagos háborús tervét. A lap szerint Olaszország és Görögország megegyeztek abban, hogy Kisázsiában és Tráciá- ban Pangalos bukása dacára is megtámadják Törökországot. Románia és Jugoszlávia semlegességet ígértek. Hogy , ./'lyzet tényleg komoly, azt a törökök hí -ülő (lései is

elárulják, mert Kornál pas^r f'a,ia közelében, ahol az első olasz-gö”nt *ámaűások várhatók, négy, teljes hábof‘„ étszámra emelt hadtestet összpontositoua rtngol és amerikai részről hatalmas dipV^^iai erőfeszítéssel akarják Mussolinit it *aver5 zán- dékától, de az előjelek sí ? tor

nem hajlandó lemondani Vínatazc késről és a kisázsiai olasz . szupremáeir elnyeréséről. Az angol katonai és tengerészeti tekintélyek már hosszabb idő óta tanulmány tárgyává tették ezt az eljövendő balkáni és kisázsiai hadjáratot. Az angol tengerészet ugyanis korántsem oly optimista, mint az angol külügyi szolgálat, amely teljes nyugalmat és rendet jelent a Balkánról. Beavatott körök szerint a római francia nagykövet kicserélése szintén összefüggésben áll eszel a tervvel. Jelentettük, hogy Besnard római francia nagykövetet visszahívják és helyébe St. Aulairét, a volt londoni francia nagykövetet nevezik ki. St. Aulaire közismert rideg és kérlelhetetlen poinearéizmusáról, amellyel a Ruhr-mcgszálíás idején Londonban minden német-francia közeledést lehetetlenné tett. Amikor Herriot uralomra került, első dolga volt a szélsőséges nagykövetet visszahívni. Most, Poinearé és Briand megegyezéso után, St. Aulaire újra fontos szerepkört kap s valószínű, hogy kinevezésével Francia,ország fokozott eréllyel akar Rómában érvényt szerezni tekintélyének. St. Aulaire feladata, hogy Olaszországot megnyerje Franciaországnak s meggátolja a kisázsiai hadjárat tervét.

Az ul kormány kinevezése a jövő hét elegére várható

Kállay tárgyal a néppárttal — A néppárt Hfiinka távolBétében nem akar dönteni — Tavasszal esetleg ismét a ré$i k®sllc!© jön?

Prága, október 9. Már tegnapi belpolitikai jelentésünkben megírtuk, hogy Svehla kormányalakítása késlekedik s a kormány kinevezése valószínűleg csak a jövő hét folyamán fog megtörténni. A kormány összeállítása nem megy olyan könnyen, mint ahogy egyesek szerették volna s ma még egyáltalában nem lehet azt tudni, hogy az uj, vegyes kormánynak milyen lesz az összetétele. A sajtó egy-két lap kivételével teljesen tájékozatlan. A Národni Listy megállapítja, hogy Svehla már karlsbadi tárgyalásai alkalmával egy-két szakember bevonása mellett tiszta parlamentáris kormányra gondolt.

A mai helyzet alapján azonban el lehetünk készülve arra, hogy körülbelül hat tárca élére kerül szakember.

Sokkal nehezebb tehát igy a rendelkezésre álló tárcák elosztása a pártok között s végül

arra is kell gondolni, — Írja a N. L. — hogy ez a kormány nem lesz hosszuéleíü s mindössze talán csak ez év végéig marad a helyén.

Sajnos, hogy márciusban nem lehetett elkerülni a Cserny-féle hivatalnokkormányt és hogy ma az a helyzet, hogy negyedévenként változik a kormányrezsim. Ennek természetes következménye az, hogy egyelőre a belpolitikai helyzet tartós rendezésére nem lehet számítani.

. Minden nap bebizonyítja a korai választások óriási kárát, miután azokat az állami tisztviselők törvényének megalkotása és az adóreform elintézése előtt írták ki — állapítja meg Kramár lapja. — A szociáldemokraták tavaly azt hitték, hogy a szociális biztoA magyar nemzeti párt törvényhozóinak klubüiése

A magyar nemzeti párt törvényhozóinak klubja e hó 11-én, hétfőn délelőtt 10 órakor ülést tart. Tárgy: A belpolitikai helyzet

megvitatása. Ugyanaznap délután 2 órakor a Bund dér Landwirte és a magyar nemzeti párt közös klubja tart rendkívüli ülést. Valamint a frakció, úgy a közös klub ülésén az összes tagok megjelenése föltétlenül szükséges, — A magyar nemzeti párt klubtitkársága.

sitás révén óriási előnyöket nyernek és csak arra törekedtek, hogy ártsanak a nemzeti demokrata pártnak. A választások előtt megígérték a cseh szociáldemokraták, hogy a választások után engedékenyebbek lesznek a tisztviselő fizetésrendezésének fedezeti javaslatával szemben. Azonban láttuk, hogy éppen a szocialisták voltak azok, akik a fedezeti javaslatokat nem szavazták meg. A múlt év november 18-ika óta — írja a Národni Listy — az áHam egész pplitikai élete egyre bonyolódik és forrong.

Azt reméltük, hogy a második Cserny- hivatalnokkormány epizódja után a parlament és az állam biztos alaphoz jut el.

Ez azonban, sajnos, nem történt meg.

Az uj kormány nem lesz végleges, bár mindkét húzban meglesz a többsége. A tegnapi napig még nem osztották el a miniszteri tárcákat az egyes cseh pártok között.

A németek a mai helyzet mellett — Írja a lap — nem akarnak a kormányba belépni, de nem akarnak egy bürokrata bizalmit sem beküldeni. Az uj kormány kinevezése a szlovák néppárt miatt késik.

Ezek ugyan nem tagadják meg azt, hogy hajlandók a többségbe és a kormányba belépni, de nem szeretnék, ha belépésükről Hlinka nélkül kellene dönteniük. Ezért kérték, hogy a kormány megalakítását rövid időre halasszák el. Svehla állítólag kijelentette, hogyha a csehszlovák pártok nem akarják, úgy ő nem sietteti az uj kormányt, azonban az indokolatlan halasztást nem engedheti meg.

Kállay teljhatalmú minisztert, aki az uj kabinetben is megtartja állását, felkérték arra, hogy a szlovák néppártiakkal a kormányba való belépésükről tárgyaljon.

A Národni Listy nem tudja, hogy ez már megtörtént-e, azonban a mai helyzetet senki sem láthatja rózsásnak.

Kordács, prágai érsek lapja, a Cech a belpolitikai helyzetről azt írja, hogy az uj kormány összeállítását fölösleges találgatni, miután az a legnagyobb valószínűség sze- j rint meg fog felelni a csehszlovák-német több- 1 ségnek. Ugyanaz a koalíció alakul meg, amely

beszédéhez hasonló nagy cselekedetet talán i egyetlen egyet sem jegyez föl a história. A magyar nemzetiségi politika, bárhogy is tagadják, a nemzetiségek egy részét igenis meg tudta nyerni az állami eszmének és éppen a szlovákok között ért el igen szép eredményeket. Tagadhatatlan, hogy hibák ott is előfordultak, de sohasem hiányzott a komoly akarat azok orvoslására. Köztudomású tény, hogy Tisza István közvetlenül a háború előtt, majd később a háború alatt komoly tárgyalásokat folytatott a románokkal és — amint bizonyára Hodzsa is tudja, — a szlovák kérdésben is elhatározó lépésre készült.

Nem helyes tehát Hodzsa Milán ama következtetése, hogy „a történelmi magyarság katasztrófáját a saját kormányrendszere okozta". Nagymagyarországot nem a nemzetiségi kérdés taszította a sírba, hanem az antant fegyvereinek győzelme. A fegyverek és nem az igazság ereje teremtette meg az uj Európát, amely korántsem nyugszik oly szilárd alapokon, mint azt a szlovák politikus gondolja. Mert mentői jobban eltávolodunk a fegyverszünet napjaitól, annál inkább kitűnik az, hogy ez az alapzata nem szilárd terméskőből, de hitvány anyagból készült. Oly időben, amikor egyre több és több francia, angol és olasz könyv jelenik meg a

versaillesi béke igazságtalanságairól, amikor a Dawes-javaslat, majd a Locarnó és Thoiry hatalmas rést vágtak a békeszerződések rendszerén, amikor Franciaország és Németország százados ellenségeskedése barátsággá kezd átváltozni, amikor már egyes területek visszaadásáról nyíltan beszélnek az emberek,, lehet-e és szabad-e a mai európai rendet megváltoztathatatlannak mondani? Ugv tudjuk, hogy Hodzsa helyteleníti a Benes politikáját, de nem Benes egyik legnagyobb tóvedése-e az, hogy a mai állapot örök- érvényéből indul ki?

Benes fölfogása csendül ki azokból a szavakból, amelyeket Hodzsa a mai Magyarországról mond. Azt mondja, hogy „minden hátsó gondolat nélkül" kívánja Magyarország gazdasági és erkölcsi konszolidációját. Ezt a konszolidációt azonban úgy képzeli el, hogy abban a vezető szerep az emigránsoknak, az ő vak eszközeinek jusson. Csak rájuk vonatkozhatik az a kitétel, hogy „Magyarországon ... még mindig vannak elemek, akik semmivé teszik azon tényezők igyekezetét, akik ... Magyarországon kívül Magyarország politikai és gazdasági pozíciójának megerősítésén szívesen fáradoznának". Károlyi Mihályt, Jászi Oszkárt, Diener-Dénest és társaikat ismét vezető helyen szeretné látni, mert nagyon jól tudja,

I hogy ezek a két balkezes politikusok ismét az ő malmára hajtanák a vizet, lépre mennének neki s Magyarország végvesztét okoznák. Nagyon téved azonban, ha azt hiszi, hogy ez a jánmbor óhajtás v; ha is be fog teljesedni.

Jásziék gondolatmenetét véljük felismerni Hodzsa ama zártételében, hogy a közép- és délkeleteurópai nemzetek között előbb-utóbb a kölcsönösség, sőt a közösség viszonya fog kialakulni. A dunai konföderáció koncepciója ez, amely mellett kétségtelenül szól az az érv, hogy a régi monarchia fölbomlása hihetetlen sok gazdasági kárt okozott e terület népeinek, amelyet csak u^_ lehet jóvátenni, ha a háboru után kialakult kis államok a kooperáció valamilyen uj formájára szánják el magukat. A monarchiának a csehek adták meg a kegyelemdöfést. A nemzetiségi elv nevében bontották meg ezt a hatalmas gazdasági egységet s anélkül, hogy a nemzetiségi kérdést meg tudták volna oldani, gazdasági téren a legnagyobb zűrzavart idézték elő, amelynek most az ő iparuk látja a legnagyobb kárát, ők voltak az elsők, akik szinte hermetikusan elzárták a határokat és nem szabadkereskedelem, de a gazdasági elzárkózás irányában haladtak. És hogy ez igy történt, ezért Hodzsa sem ment a felelősségtől.