Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-08 / 229. (1267.) szám
ti tl'Xrtí} •Ma^mrhibiisp 1»26 október 8, péntek. A már napok előtt elárverezett zongorára való visszaemlékezés annyira felizgatta az illetőt, hogy a jelenet után három napig nyomta az ágyat. Megjegyzendő, hogy a zongorát ugyanaz a a hivatalnok árverezte el, aki most újból el akarta adatni azt. ' Az a selyem-kombiné... S. M. urhölgy az adókivető bizottság mellett szakértőként működött. A bizottság egyik hivatalnok tagja véleményt kért T. J. varrónő jövedelmeiről. Midőn S. M. hivatalos szakértő megmondta a véleményét, az illető bizottsági tag ezzel válaszolt: — Hát akkor miből telik az illetőnek se- lyem-kombinéra, púderre és parfőmre? S. M. saját ügyének tárgyalásánál ugyanez az előadó ur megjegyezte: — Maga mindennap finomabb és finomabb ruhákban jár ide! Midőn az adóalany az ilyen megjegyzések ellen tiltakozni merészelt, az illető referens ur hozzálépett és sajátkezű tapogatással győződött meg a fél felsőruhájának és fehérneműjének finomsági fokáról. Hat gyereke van, fizethet adót Az éppen vázolt esetnél is klasszikusabb az alábbi: A hat gyermekes családapa sírva panaszkodik a bizottság előtt, s mindőn csekély keresetére s nagyszámú családjának szűkös viszonyaira hivatkozik, az előadótól ezt a választ kapja: — Akinek hat gyermeke van, annak pénze is van s az fizethet. Miért van annyi gyermeke? Ha kevesebb volna, kevesebbet fizetne...! Csak büntető rendelkezésekkel segithet a pénzügyi kormány a leszegényedett s az adókkal agyonterhelt és sanyargatott népen. Ma már hiábavaló a kedvezmény-törvény és a liberális pénzügyminiszter minden utasítása. Ha a pénzügyminiszter a hatalmi mámortól megszédült hivatalnokok ellen nem léptet életbe szigorú büntető szankciókat, úgy Szlovenszkón és Ru- szinszkón rövidesen minden gazdasági és kulturális élet megszűnik. A végrehajtási eljárások két szenzációs esetére legközelebb még visszatérünk. »*• *1* 1 * ** Ibsbbbm—awwu——gaBa—-1mm——ib——i———11—Ml Egy elsülyedt világrész története (36) Prága, október 5. A múlt hó elején beszámoltunk arról, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói iparosok szövetségének küldöttsége feltárta Englis dr. pénzügy- miniszter előtt az adózás terén mutatkozó s már- már tűrhetetlenné váló viszonyokat. Azt is közöltük, hogy a pénzügyminiszter érthető érdeklődéssel s figyelemmel hallgatta végig a panaszokat s külön is bekérte az iparosszövetségnek írásbeli jelentését a losonci állapotokról. Ezt a jelentést a múlt napokban juttatta el Koczor Gyula szövetségi elnök, képviselő, a pénzügyminiszterhez. Munkatársunknak alkalma volt betekintést nyerni a jelentésbe s ennek mellékleteibe, amelyek a hatalmi tultengésben szenvedő liiva- ; talnokok önkényuralmának rettenetes képét tárják elénk. Az eredeti aláriásokkal ellátott jegyzőkönyveket az alábbiakban mellőzük, mert nem tudunk oly durvák és tapintatlanok lenni, mint. az az ügybuzgő hivatalnok, aki az adóalany hölgynek a rajtalevő fehérneműjét is megvizsgálta. „Az xitolsó rongyát is elárverezem“ ... R. J.-né ez évi junius hó folyamán felkereste az adóügyi referenst s. arra kérte, hogy ez az ellene folyamatba tett végrehajtást függessze fel s ő havi 400 koronás részietekben letörleszti az adótartozását. Ezt a megoldást az illetékes adóügyi tanácsos elfogadta s jóváhagyta. Ennek ellenére a referens újabb árverést tűzött ki azért, mert R. J.-né őt állítólag becsapta. Az igy meggyanúsított nyomban igazolta, hogy a vállalt részleteket becsülettel fizette s 2770 koronát már le- törlesztett. A referens ur ezzel utasította el a felet: — Ha nem tud fizetni, adja el a házát, menjen az erdőbe lakni; majd megmutatom én, hogy az utolsó rongyát is eladom! Az ilyen kijelentések után — mondja R. J.-né a jegyzőkönyvben, — sírva távoztam s mindez azért történt, mert a tulmagas részleteket vagyoni helyzetem rosszabbodása miatt nem tudtam pontosan fizetni. Elviszik az asztalos gyaluját is V. J. asztalosmester ezt vallja a jegyzőkönyvében : — Mintegy ezer korona adótartozásom miatt végrehajtási árverést tartottak műhelyemben. Az árverés kitűzéséről és megtartásáról előzőleg semmiféle írásbeli jelentéit nem kaptam. Az árverés napján könyörögtem az adóvégrehajtónál tizennégy napi halasztás iránt, hogy ez alatt ügyemet rendezhessem. Kérésem hiábavaló volt. Berendezésemet, a gyalupadot és szerszámomat elárverezték. Uj szerszámra nem telik s ezért az iparomat abbahagytam. * Megjegyzem, hogy tartozásomat, illetve az adókivetést előzőleg megfelebbeztem, beadványom azonban a mai napig elintézetlen. Nedves odúba viszik a szövet- kereskedő áruját. A. F. kereskedőcég terjedelmes panaszának lényege a következő: Az illető cég 1925-ben fizetésképtelenségbe jutott s ugyanakkor a 235/924. számú törvény alapján a losonci pénzügyi kirendeltségtől adó- leirást kért. A folyamodvány a mai napig elintézetlen s a kirendeltség még a fölöttes hatósághoz sem terjesztette elő, hanem egyszerűen hever-, teti azt. Jóllehet a cég a kényszeregyezségi eljárás alatt is a legpontosabban fizette a Vezérügy- igazgatóság által megállapított részleteket a 81.000 korona adótartozás törlesztésére, egy napon megjelent a kirendeltség egy hivatalnoka, az üzletet lezárta, a pénztári készletet magához vette s másnap az egész árukészletet elhurcoltatta a város nedves raktáraiba, a patkányok és egerek martalékául. Mindez a cégfonök, sőt a többi cég jegyző távollétében történt. A cégtulajdonos hazaérkezésekor azonnal jelentkezett a pénzügyi kirendeltségen és 100.000 koronát ajánlott fel az időközben felszaporodott adótartozásának törlesztésére. Figyelmeztette az expoziturát, hogy a lefoglalt áru a nedves raktárban néhány napon belül tönkremegy s akkor az állam nem fog érte kapni százezer fillért sem. Minden beszéd hiábavaló volt, miértis a cég közvetlenül a pozsonyi vezérpénzügyigazgató- ságnál keresett jogorvoslást. Ez a hatóság elrendelte az áru azonnali kiadását, a több százezer koroíia értékű szövetből, selyemből és bársonyból azonban tiz krajcár ára ép szalagot sem lehet kihozni: az egerek, a patkányok s a nedvesség mindent tönkretettek. Sovány vigasztalás a cég számára, hogy a pénzügyigazgató'ág vizsgálatot indított abban az irányban, hogy kit terhel a felelősség ezért a túlkapásért, mely az amúgy is megpróbált kereskedőt a kétségbeesésbe kergetett. Akivel csak. három, lépésről lehel, beszélni V. A. fogfechn'kus egy alkalommal felkereste az adóügyi referenst ennek hivatalos helyiségében. Illedelmesen előadta jövetele célját s eközben kezét történetesen az asztalra helyezte, mire a referens ur képéből kikelve rállvöltőtf: — Takarodjék három lépésre az asztalomtól! Ez a figyelmeztetés vérig sértett s a referenst azonnal elhagytam, — zárja V. A. a jegyzőkönyvét És Uhlenkort ott állott a fénylő műszer mellett, amelynél a tudós dolgozott, amikor ő belépett. A tudós most is a műszer felé hajlik, kapcsolókat rendez, fogantyúkat emel és ránéz a nagy függőérára. Most hirtelen villanás az égboltozaton. A férfi feje újból az asztal fölé hajlik. A műszert oldalt tolja. Ajkai csendesen mormolnak. — Most... fogod látni... mi történik ott és... Walter ... te mégis hinni fogsz nekem! Ekkor mintha a szoba sötétsége hirtelen elnyelte volna. Uhlenkort egyedül volt és a falon kifeszitett táblára bámult. Sárgás fátyol vonult át azon, amely mind világosabb lett, színek, vonalak bontakoztak ki rajta, kék térségek ... zöld erdők ... úszó hajók ... repülő yachtok. — A csatorna! —- kiáltott fel Uhlenkort! — A csatorna! Abban a pillanatban, ahogy a kép megjelent a falon, ráismert. Igen, ez az a kép, amely leki szemei előtt lebegett, mióta az első hirt meghallotta. Jobbra, balra az óceán. A széles, tündöklő szalag, amely az egyik tengeróriásból a másikba vezet. A sziklák és hegyek. Lejtőiken erdőségek és mezők. A hajók dióhéj nagyságúak, amint egy- másmellett sürögnek-forognak, hogy egyik óceánból a másikba jussanak. A légi jármüvek játszi könnyedséggel buknak fel s le, mint. a sirályok. És most... a kép eltolódik. Csak a csatorna északi környéke látszik, a coloni part fekszik a képen. Most nagyobbodik, világosabb lesz. Egy nagy hajó hajlik el a parttól, betér a csatornába. Az utasok ujjonganak, kendőket lobogtatnak. A tenger kéken csillog, kék az ég is. A májusi napfényben ragyognak a hullámok, a zöld mezők az uj csatorna két oldalán világítanak. Most!... Ott. Colon nál, a csatorna torkolatánál, mi történik? Gyönge reszketős szalad át a földön. Megremeg, majd felemelkedik. Az örömök hajója eltűnik. Siirü fehér köd... A vízgőz fedi el. Vajúdik a föld. Égmagasságig repülnek a hatalmas szikladarabok. A földnek és kőzeteknek végtelen tömege... keverve a forró vízgőzzel ... és most tüzes fáklya emelkedik ki a sűrű ködfelhőből. Vulkán tört most fel és szakadatlanul okádja a földet, gőzt. és vizet az ég felé. Vad futásban menekülnek a hajók, amikor észreveszik a természet váratlan kitörését. A kép eltolódik. És most? Felkiáltott. Uj kitörés... uj vulkán. Ott, ahol a culebrai magaslatok veszik kezdetüket. És most a pokoli tüzjátékhoz egy harmadik vulkán csatlakozik a csatorna déli végében, az eddigieknél hatalmasabb, vészthozóbb. A kitörés néhány pillanat alatt eltörli Panama városát a föld színéről. Tüzet és vizgőzt ontó hasadék keletkezett azon a helyen, ahol még percekkel ezelőtt az uj csatorna vezette át egyik Óceáu vizét a másikba. A tűz és víz egybeért, küzdött, s e harcból gőz származott, magas feszültségű gőz, amelynek feszítőereje szinte mérhetetlen. Az isztmusz szétszakadt. Szétszakadt alapzatának legmélyebb mélységéig. Mind szélesebb és szélesebb lesz a borzalmas hasadék, amelyből tűz és viz tör vad összevisszaságban az égnek. Eltűnt a nevető égboltozat. Az éjszaka sötétsége borul a vajúdó isztmuszra. Szemei rémülten tekintenek a borzalom képeire. Uhlenkort feláll, teste és lelke a szétpattanásig feszült. Elfelejtette, amit a másik mondott neki a továbbiakról. Érezte, hogy erői mint fogyatkoznak ... mint ingadozik térde. Majd meginog, de egy láthatalan kéz feltartja. Nyugágyán fekszik. Egy kéz simítja végig megkínzott szemeit. A pillák bezárulnak. De szelleme éber marad és látja a világitő tábla nélkül is, mi történik a közeli órákban, napokban. Az isztmusz szétszakadt és mind tovább szakad. Mint imbolygó tollak vibrálnak az eltépett végföldek és reszketnek a földi erők küzdelmében. Nikaraguétól Columbiáig minden remeg, lángban áll. S a földi erő mind nagyobb tömegeket lövet az égnek. Vad tengerként háborog a föld. Hegyek omlanak össze. Az erdők úgy zuhannak le, mint a gabona a kasza alatt. Az emberek ezrei megsebesülve ... holtan ... a megmaradtak vad menekülésben. A tüzetokádó hasadék mind szélesebb. Most már nem is csatorna, hanem nagy, hatalmas ut, amelyben fő a tengervíz és a tűzzel elegyedve vízgőz alakjában robban az égnek. Végül eltűnik az éjszaka, a sötét felhők lassan tisztulni kezdenek. Most tekintete átszáll a világokon és tengereken. A Golfáramlat! A déli szélességekből jön a csatorna irányában. Látja, amint elsuhan a brazíliai partok mentén, beomlik a mexikói öbölbe, amely nevet adott neki, aztán elhajlik .. keletre, Európa felé .. nem ... oh rémület... most megtörik... és nyugatra kanyarodik, ahol már nincs akadály az útjában. Oda viszi most már a meleget és az életet a nagy, csendes óceánba. Most északra néz tekintete. Látja Skótország virányait, Norvégia zöld mezőit. És látja, amint minden megfagy, jéggé dermed. Romokban hull össze ... emberektől üres sivataggá változik. A halálnak és borzalomnak helyei. Hamburg ... Az otthon . . . Kiáltás szakadt fel belőle . . . szive mintha megszakadna. És ekkor újból a hűvös kezek karolják át, simítják végig lázas homlokát, szabadítják meg a rémképektől. Magához tért. Kezei görcsösen belekapaszkodnak a másikéba, Szemei belenéznek a másikéba. — János! Mi volt? Álom, vagy pedig... A másik melléje ült és érezte, amint kezét szorítja. — Valóság volt, amit láttál. Az volt, ami jönni fog, aminek jönnie kell. A legközelebbi órák, napok meghozzák . . . ha . . . ha.... Mintha idegen hatalom zárná le ajkait, megszakította beszédét. Lassan beszélt tovább. — Te láttad és hinni fogsz nekem. Misz- sziómban, amelyet a sors mért rám. A sors, amely azt is akarta, hogy te többet láss. A mely a terhet ... a tehernek egy részét rád is áthárította. — János! Mi fog történni? Milyen lesz a millióknak sorsa, akiket ez a szerencsétlenség ér? Borzalom, kétségbeesés, pusztulás sok ezrekre . . . Elkerülhetetlen? — A sors akarja ezt. Az a sors, amely a megszabadulást is meg fogja hozni azoknak . . . * 1 A tömegek, amelyek az amerikai városok utcáin és terein tolongtak a távbeszélő tölcsérek körül, lassan oszlani kezdettek. Már csak a szavakban tükröződtek vissza az utolsó órák nagy eseményei. A robbanások borzalmas hangja, amely ezer és ezer membránt széttörve a tömegek ujjongását kiváltotta. Aztán a rémhír: Minden egyszerre robbant. És végül: Minden rendben! Az óceánok egyesültek. Az első hajók utb - ’•••:!< a csatornán. P Az első órkban folyton újabb hirek köveik. ,iti:., de már semmi különöset nem mondottak. Az utca képe visszatért a normális kerékvágásba. De négy óra múlva! A járókelők egyszerre megállották a tölcsérek előtt. Mit kiabálnak ezek a csövek? Vulkánkitörés Colonnál! . . . Colon rombadölt! ... A csatornát elzárták! . . . Borzalmas pusztulás vagyonban és emberéletben! Sápadt arccal, némán hallgatta a tömeg a Hiób-hireket, amelyek megrohanták és uj, nagy borzalmakat hoztak. Az embertömeg percről-percre nőtt. Minden forgalmat elzártak. Újabb hir: Óriásvulkán Culebránál.., A csatorna tüzetokádó hasadék . . . Panama eltűnt a föld színéről ... Az egész isztmusz megindult, szétszakadt . . . Még néhány idegizgatő hir, aztár csend. A tömeg azonban ott maradt az utcán, mintha lába a földbe gyökerezett volna. Csak lassan nyerték vissza az emberek a hangjukat. És csak a csatornatársaságnak és elnökéneit nevét lehetett hallani. Szidalmak, átko- zódás. Aztán kérdések: A Golfáram. Erópa Milesz? És a tömegek hargulata világszerte ugyanez volt. Az emberek milliói hallották a híreket és elrémültek. J. H., a mágikus ember, a misztikus alak, most mindenütt ö róla beszéltek. A Sierra Nevada egy csendes oldalvöl- gyében emelkedett Guy Rouse fejedelmi villája. Egy hűvös északi fekvésű szobában, a •kaliforniai nap izzó sugaraitól védve feküdt nyugágyán Juanita. Arca még sápadtabb, mint rendesen. Árnyékolt szemei félig lezáródva. Keskeny, fehér kezei nyugtalanul játszanak a selyemtakarőval, amely testét beburkolja. Könnyű köhögés szakad fel ajkairól. Az orvosok küldték ide, bár Rouse nem szívesen vette a dolgot. A betegséget nem tar tolta egyébnek, mint múló rosszullétnek, amelyet az utóbbi idők sok utazása okozott. Juanita azonban jobban látta helyzetét. Kapstadtban történt első Ízben, amikor a Tredruppal való találkozás után szobájában egyedül volt. Egy ismeretlen gyengeség vett erőt rajta és meg- tántoritotta. Heves fájdalom szorította össz© mellét, órákig feküdt, mig a roham megszűnt (Folytatjuk.) A szlovenszkói adódzsungelhői A losonciak panaszai a pénzügyminiszter el ott — Menjen az erdőbe lakni — Az iparos szerszámait is elveszik — Selyemraktár a dohos pincében — A gyermek mint adótárgy A losonci adóreferens ur úgy látszik nem tudja, hogy a köztársasági elnök is leülteti látogatóit s azokkal közvetlen közel tárgyal s nem esik csorba a tekintélyén. A felebbezéseket nem intézik el K. J. kereskedő 1915-ben hadbavonult s mint az rendes kereskedőhöz illik, előzőleg minden ügyét — s igy adótartozásait is — teljesen rendezte. Annál nagyobb volt a meglepetése, midőn 1917-ben hazajött szabadságra 8 a szűkén kiszabott tizennégy nap alatt Ponciustől Pilátusig szaladgált, mig végre megértették, hogy ő a fronton volt s igy semmi üzleti jövedelme sincs^ mert boltja zárva van. Meg is Ígérték az indokolatlan adók törlését, K. J. azonban leszerelt, a háború is véget ért, az adót azonban egyre követelték. K. J. Balasagyarmaton felebbezett, majd jött az államfordulat, újból felebbezett hétszer, a törlés azonban a mai napig sem történt meg, ellenben a fizetési meghagyás időnkint mindig beköszönt. Ahány fizetési meghagyás érkezett, annyi felebbezés ment, az elintézést K. J. azonban hiába várja ... K. J.-nek egyébként az uj adók miatt ugyanolyan esete is van, mint F. cégnek, azzal a ráadással, hogy a szellemes adóreferens a részlet- törlesztést kérelmezőnek ezt válaszolta: — Nálunk beszélni nem, csak fizetni lehet! Aki két bőrt nyúzna a — zongoráról S. D. építésznek sok adótartozása fejében előbb a zongoráját árverezték el, utóbb lefoglalták összes bútorát és egész berendezését. Midőn a végrehajtást szenvedő alany a lefoglalt berendezés feloldásáért rimánkodott azért, mert munka- és kereset nélkül van, az adóügyi referens ur — a lefoglalt bútorok jegyzékét átfutva — ezzel válaszolt: — Nini, hiszen a zongorája nincs lefoglalva!
