Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-08 / 229. (1267.) szám

Naf nÁmnnk 10 ®Sdal V. évf. 229. (1267) szám ■ Pétitek s 1926 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A szlovpmzkni P<! rinzinszkni pf/pnzpki nnrfok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: SZlOVenSZKOl eS mSZlUSZKOl eUenZeKl partOK ^ n emelet TeIefön. 30311 _ Kiadó. évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pö Iliikül TlüplLüpiü Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ül 12/111.—Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Iefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Seeckt bukása Seeckt tábornokot meg buktatta a német-francia közeledés A német birodalmi őrsósg parancsnokának lemondása — Stresemann a kulisszák mögött - Vagy Seeckt vagya parlament — Az utód kérdése Egy generalisszimus megy, helyébe más jön, a dologban látszólag semmi különös siD.cs. A tábornok hibát csinált, levonja a kö­vetkezményeket és beadja lemondását, — hányszor előfordult ez már a modern történe­lemben! A katona nem politikus, hanem gép, s ha egy csavar eltörött, a gép a lomtárba ván­dorol. Egy rossz lépés a manőveren, egy té­ves megjegyzés és a vasfegyelem örökre tönkretesz egy-egy szépen lendült katonai pá­lyafutást. De most, amikor Seeckt tábornok, a német birodalmi őrség parancsnoka, hat évi vezetése után letűnik, mégis fölfigyel az egész világ. Németországban a köztársaságiak bánják, hogy ez a karcsú és energikus tábornok, aki kétszer megmentette a köztársaságot, el­hagyja helyét, a monarchisták egy fontos po­zícióban lévő párthivüket vélik elveszíteni, Hindenburg nem szivesen Írja alá a lemon­dó iratot, a nagy üggyel-bajjal megkovácsolt kormány pedig meginog az esemény súlya alatt. Seeckt távozása könnyen belpolitikai krí­zishez vezethet, mert a jobboldal és a baloldal között lévő örök ellentét, mely a nagy gazda­sági és külpolitikai sikerek következtében már Luther távozása óta a háttérbe szorult, most ismét előtör. A mcmarchístákfé: r'v h'nry a hadsereg, melyet mindeddig biztos váruk­nak hittek, kicsúszik kezükből s teljesen a köztársaságiak befolyása alá kerül; s ezért utolsó nagy tornára készülnek igazukért. A köztársaságiak pedig fölbuzdulva az elmúlt napok sikerein, melyet a többékevésbbé jobb­oldali színezetű Síresemannon kívül Curtius s Reinhold miniszterek teremtettek meg szá­mukra, végleg le akarnak számolni a belső mumusokkal. Jellemző Gessler hadügyminisz­ter egy állítólagos fölkiáltása: Eddig báb vol­tam, de meg akarom mutatni a tiszt uraknak, hogy az ő órájuk már elmúlt! — Seeckt le­mondásának tehát lényeges belpolitikai kö­vetkezményei lehetnek s ebből a szemportbó’ is elsőrendű fontosságú ténynek könyvelhe­tő el. Ámde a legtöbb jelentés szerint a főve­zér lemondása mögött Stresemann áll, a nagy külügyminiszter, aki nem tesz semmi olyat, ami veszedelmes lenne az államra nézve. Kül­politikai szempontból szükség volt Seeckt bu-< kására. A német-francia közeledés megkíván­ta, hogy ez az ügyes német katona, aki az alig 100.000 embert számláló, rosszul felsze­relt birodalmi seregből félelmetes hadsereg- keretet tudott fejleszteni s aki ennek követ­keztében örök szálka volt a Franciaországban még mindig órási befolyással rendelkező ka­tonai pártnak, Foch marsallnak és környeze­tének, letűnjön a német politika horizontjáról. Stresemann szivesen áldoz a francia barátság­ért, különösen, ha az áldozat otthon is kényel­metlen számára. Hogy mily fontos volt a fran­cia-német közeledés szempontjából Seeckt bu­kása, azt megmutatja a ma reggeli párisi saj­tó örömrivalgása. Sauerwein nyíltan gratulál Stresemannak a sikerhez s a két nép hivata­los közvéleménye mintha ismét közelebb ug­rott volna egymáshoz. Hogy pedig a belföldön ne keltsen nagy visszahatást Seeckt letűnése, a külügyminisz­ter rendkívül ügyes lépéssel kiegyensúlyozta a dédelgetett katona bukását. Volt egy ember a porosz kormányban, aki lehetőleg még na­gyobb szálkaként szerepelt a jobboldal sze­mében, mint amilyen kellemetlen volt a bal­oldalnak mondjuk Seeckt. Ez Severing bel­ügyminiszter volt, akit soha semmi éra sem tudott megnyerni a szükséges kompromi sz­azamnak s aki Stresemann sokszori kérése dacára ridegen, tulozva, kegyetlenül haladt baloldali utján. A radikális baloldal állandóan kabinetkérdést csinált Severing megmaradó- j Berlin, október 7. Seeckt tábornok, a német birodalmi őrség parancsnoka, tegnap benyújtotta lemondását Hindenburg köztár­sasági elnöknek. A lemondás közvetlen oka a következő esetre vezethető vissza: Seeckt tábornoknak tudomása volt róla, hogy a né­met trónörökös legidősebb fia, mint önkén­tes, katonai szolgálatot teljesít a német biro­dalmi őrségben és résztvesz a württembergi hadgyakorlaton is. Mivel a volt német ural- kodóház tagjainak nem szabad a köztársa­sági hadseregben szolgálatot teljesitendök, a baloldali és a középpárti sajtó nagy fölhábo- rodással tárgyalta az esetet. Gessler hadügy­miniszter cáfolatot adott ki, idővel azonban bebizonyosodott, hogy a herceg mégis részt- vett a württembergi hadgyakorlaton. Seeckt tábornok tudott a tényállásról, de nem érte­sítette a hadügyminisztert, aki tehát jóhisze­műen adta ki a cáfolatot. Amikor Gessler tudomást szerzett a valódi tényállásról, magához hivatta Seecktet s a tábornok és a hadügy­miniszter között heves jelenetekre ke­rült a sor. Gessler szemére hányta Seecktnek, hogy ki­kerülve az alkotmányos fórumokat, önhatal­múlag intézkedett, s bejelentette, hogy a parlament előtt nem hajlandó fedezni a tá­bornok személyét. Seeckt erre levonta a kö­vetkezményeket és beadta lemondását. A német birodalomban mindenütt óriási feltűnést keltett a tábornok lemondása. Seeckt a Kapp-puccs után vette át a német birodalmi őrség vezetését és az alig száz­ezer főnyi hadseregből egy mindenképpen elsőrangú hadsereg-keretet fejlesztett, amely bármikor könnyen milliós hadsereggé bővít­hető. A hatvanéves tábornok már a világ­háborúban bebizonyította, hogy kiváló kato­na. Igen fontos része volt a gorlicei áttörés előkészítő munkálataiban. Mint a birodalmi őrség feje sohasem tagadta meg esküjét s hűen szolgálta a köztársaságot. Nélküle a jobboldali puccsok okvetlenül sikerre vezet­tek volna és a birodalom újjászületése soha­sem történhetett volna meg. Annál szomo­rúbb, hogy a jó köztársasági katonát most ilyen, aránylag jelentéktelen eset üti ki a nyeregből. Beavatott körök szerint nemi Hohenzol- lérn herceg katonai szolgálata okozta Seeckt bukását. A tábornok hosszabb idő óta a jobboldal felé orientálódik s Stresemannak külpolitikai szempontból szüksége volt eltávolítására. Seeckt tábornok személye ugyanis a fran­ciák szemében mindig szálka volt. A katonai ellenőrző bizottság veszedelmes és ügyes tervező erőt látott benne, aki hosszú tapasz­talataival könnyen kijátsza az ellenőrzést és pompás hadseregkereteket teremt Németor­szágban. Emlékezetes még az az incidens, amely néhány hónappal ezelőtt folyt le a tá­bornok és a szövetségközi ellenőrző bizott­ság vezetője között. A német-francia kibékü­lés szelleme okvetlenül megkövetelte, hogy a német birodalom vezetésében résztvevő sából s így a porosz belügyminiszter tovább ült fontos poiziciójábar.’, holott még a centrum­párt is ellene volt. Nos, most egy véletlen sze­rencse „beteggé tette" a gyűlölt belügyminisz­tert s Severing a jobboldal föllélegzésére teg­napelőtt otthagyta a miniszteri tárcát. A jobb­oldal annyira megörült ennek a távozásnak, | hogy még Seeckt bukását is könnyebben nyel-1 franciaellenes elemek eltávolíttassanak. Végtelenül jellemző, hogy Seeckt tábornok lemondása csaknem egyidejűleg történt Se­vering porosz belügyminiszter lemondásá­val. Az utóbbi ugyan megrendült egészségi állapotára hivatkozik, de nem valószínű, hogy a szocialista belügyminiszter tényleg egészségi okokból válik meg állásától. Sauerwein a párisi Maimban szoros összefüggést lát a két lemondás között s megállapítja, hogy a két ember legszél­sőségesebb típusa volt a birodalomban egymással éles ellentétben álló két áramlatnak. Az élek letompitásával Stresemann a belpolitikai egyensúlyt szándékozik helyreállítani s mig Seve­ring távozásával a jobboldalt nyerte meg, addig Seeckt lemondása a külföl­dön keltett kedvező hangulatot. A német külügyminiszter két olyan embertől sza­badult meg, akik könnyen elgáncsolhat­ták volna. Most végre szabad kezet kapott a német­francia tárgyalásokhoz, úgy hogy ezek sok­kal kedvezőbb pszichológiai és technikai kö­rülmények között indulhatnak meg, mint eredetileg hitték. Hindenburg a válaszúton Seeckt tábornok lemondásáról csak Hindenburg köztársasági elnök dönthet. Az ősz katona bizonyosan nehéz szívvel ejti el hajdani munkatársát, de akármennyire szí­vesen marasztalná is Seecktet, a belpolitikai helyzet nem engedi meg megtartását. Ha Hindenburg nem fogadja el Seeckt lemondását, akkor Gessler hadügymi­niszter azonnal lemond s az ő távozása maga után vonja az egész birodalmi kormány bukását. A jelenlegi parla­mentben pedig a mai kormányon kiviil lehetetlen más kormányösszetételre gondolni, úgy hogy Marx és Stresemann bukása esetén nem maradna más hátra, mint a birodalmi gyűlés feloszlatása. Egy választási harc viharait pedig a mai atmoszféra nem bírja el. Marx kancellár ma Berlinbe érkezik s már utazása alatt beha­tóan informáltaitta magát a SeecM-esetről. Marx ma délután az elnökhöz megy, aki előtt vázolni fogja azokat a súlyos következ­ményeket, melyek Seeckt tábornok lemon­dásának el nem fogadása esetén várhatók. Hindenburg kénytelen lesz Marx álláspont­ját elfogadni és Seecktet teljesen elejteni. Igaz, hogy a hadseregben a vezér nagy ro- konszenvnek örvend és távozása nagy ked­vetlenséget fog kelteni, de a belpolitika kényszere előtt nincs kitérés. Seeckt utódja­ként Reinhardt tábornokot vagy Lossberg al­tábornagyot emlegetik, a birodalmi őrség két csoportjának vezetőit, mint a Seeckt után következő két rangidős tisztet. Öröm Parisban Páris, október 7. Seeckt tábornok le­mondása a francia fővárosban óriási föltü­te le s Stresemann nagyobb akadály nélkül vihette keresztül tervét. így mondják azt a beavatottak. Lehet, hogy a két egyidőben törtért lemondás vélet­len volt s csak a véletlen szerencse kedve­zett Stresemannak, de ha így is van, meg kell gondolnunk, hogy a szerencse a legnagyobb t dolog a világon Seeckt tábornok nést keltett. Az összes lapok bő kommentárt fűznek az eseményhez. A Journal Seecktet Scharenhorsthoz hasonlítja s kijelenti, hogy ez a tábornok volt az, aki a versaillesi szer­ződés kaU>fiai rendelkezéseit sorba kiját­szotta. A kis német hadseregből egy milliós hadsereg melegágyát teremtette meg. A lapok szerint Seeckt a német katonai reváns híve volt. Egyedül a Quoiidien állapítja meg, hogy Seecktet a jobboldal nem igen szerette, mert a tábornok a Kapp-puccsban a köztársaság oldalára állt. Az általános vélemény szerint Seeckt azért bukott meg, mert szembe­helyezkedett a német parlamenti rendszer­rel és vakmerőségében így maga ásta meg sírját. London, október 7. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa meleghangú kom­mentárt fűz a német birodalmi őrség pa­rancsnokának távozásához. Az angol lap sze­rint Seeckt hűségével és köte 1 ességtudásáva 1 kétszer mentette meg a köztársaságot és a birodalmi őrségből Európa legnagyszerűbb kis hadseregét alkotta meg, melynek tagjai jóformán kivétel nélkül osak tisztek és al­tisztek. A szénsztrájk az angol belpolitika előterében London, október 7. A politikai légkört ismét a bányamunkássztrájk eseményei és következményei telitik meg. A konzervatív párt scarboroughi kongresszusa teljesen a Trade Unionokkal folytatott harc jegyében áll. A konzervatív lapok szerint a párt eré­lyes nyomást fog gyakorolni a kormányra, hogy változtassa meg a szakszervezetekre vo­natkozó törvényeket. A kongresszuson ma Baldwin is beszédet mond, de a premiér- minisztertől ma még nem várnak kötelező nyilatkozatot, mert a Trade Unionok törvé­nyét vizsgáló bizottság még nem fejezte be munkáját. A konzervatív sajtó igen barátság­talanul ítéli meg a londoni érsek tegnapi nyilatkozatát, melyben az angol egyház feje a nagy sztrájkban nem politikai mozgalmat, hanem pusztán gazdasági kérdést lát. A nyi­latkozat a munkások és a liberálisok között erőteljes visszhangot keltett. Baldwin ulti­mátuma valószínűen halás nélkül tűnik el a munkáspárt konferenciáján, mivel köztudo­más szerint a bányászok nagy része a kor­mánytervezet ellen foglalt állást. A Times a szavazatok arányát 8:l-re teszi. A tegnapi ki­mutatás szerint 1,107.000 bányamunkás közül összesen csak 193.000 dolgozik.

Next

/
Thumbnails
Contents