Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-07 / 228. (1266.) szám
1926 október 7, csütörtök. „Ülj meg!“ Egy dúsgazdag angol íöldbirtokos agyonlőtte hűtlen feleségét, megmérgeste magát és felrobbantotta rohanó automobilját így érlelődött meg -valószínűleg a tragéLondon, október 4. A Munkám! vizsgálatot vezető esküdt- biróság most mondotta ki ítéletét abban a tragédiában, amely néhány nappal ezelőtt ámulatba ejtette a szigetország lakóit. Maurice Lindsay földbirtokos — mint annakidején a táviratok jelentették — agyonlőtte a feleségét, azután magát is megmérgezte. A dráma a íöldbirtokos gépkocsijában történt. Lindsay a gépkocsi kormányánál ült, a felesége mellette. Blunham közelében Lindsay a felesége halántékába lőtt, aki azonnal meghalt. Ezután nyomban egy mérget tartalmazó üveget emelt az ajkához, a mérget kiitta s mialatt itta, egy gyújtószállal lángra- lobbantotta a lábánál elhelyezett benzintartályt. A mezőn dolgozók nagy robbanást hallottak, majd azt látták, hogy az autó lángbabo- rult. A kocsi oly erősen égett, hogy nem lehetett megközeliteni. — Mire az emberek a kocsihoz jöhettek, — vallotta az esküdtek előtt Blunham polgármestere — akkorára a férfi is és a nő is majdnem teljesen szénné égett. Miért? A felvonult tanuk vallomásából az esküdtek kétségtelenül megállapították, hogy valóban igy kellett a szörnyű tragédiának lejátszódnia. Magától értetődik, felvetődött a kérdés: miért kellett ennek a tragédiának lejátszódni. Lindsay 45 esztendős volt, a felesége 42. Hatalmas vagyon állott rendelkezésükre, a társaságban előkelő szerepet játszottak s mindenfelé szerették és tisztelték őket. Nem csoda tehát, ha a miért mindig hevesebben és hevesebben hangzott fel. Lassanként a leghomályoabb kérdésekre is világosság kezdett derengeni. A jóbarátok, de még inkább az irigyek és az ellenségek adataiból és beszédeiből apránként kialakult az a lelki válság, amely a Lindsay-házaspár halálát előidézte. Lindsay-ék a legideálisabb családi életet élték. Noha gyermekük nem volt, a boldogságuk tökéletes volt. • — Csak azt sajnálom, — mondogatta volt gyakran Lindsay abban az előkelő londoni klubban, amelynek tagja volt — hogy az ember nem ötszáz esztendeig él,.. Ha elgondolom, hogy legfeljebb 50—60 év múlva már meg kell halnom, hideg fut végig a hátamon. A felesége szavaiból szintén ilyen boldogságérzés áradt. Szépnek tartották mind a kelten az életet, mindig együtt voltak s együtt élvezték az élet szépségeit. Augusztus végén Biarritzba mentek és ott töltötték a szép őszi napokat. Itt megismerkedtek egy elegáns francia úrral — Henri Juvent-nal. Az elegáns francia vizsgálóbiró volt Teutonban s a szabadságidejét Biarritzban töltötte. Lindsay-ék rendkívül rokonszenvesnek találták a bírót és ez viszont szívesen időzött az angol házaspár társaságában. Szeptember közepe körül Lindsay-nak két napra Londonba kellett mennie. Ez alatt az idő alatt Juvent majdnem állandón Lindsayné közelében volt. Az ismeretlen ur Amikor a földbirtokos visszatért Londonból, alig ismert rá a feleségére. — Beteg vagy? — kérdezte tőle ijedten — mi bajod van? Az asszony kitérő válaszokat adott s főfájásról panaszkodott, majd minden átmenet nélkül azt követelte a férjétől, hogy azonnal utazzanak haza. — De hiszen gyönyörű az idő, — próbált ellenkezni a férj. — Éppen most menjünk el? A te egészségednek is jobb lesz, ha itt maradunk. Lindsayné oly izgatottan tiltakozott az ottmaradás ellen, hogy a férj nem mert ellenkezni, csomagoltatott s még aznap visszautaztak Angliába. Egyenesen birtokukra, High Farmra mentek. Az asszony itt sem érezte jól magát. Nem találta helyét. Noha azelőtt a legjobb alvók közé tartozott, álmatlanság gyötörte, kéthárom napon keresztül nem aludt egy szemet sem. — Talán orvost hívjunk! — szólt gyengéden a férj Lindsayné hisztérikusan tiltakozott a gondolat ellen. Egy este végül nem bírt többé idegeivel, zokogásba fakadt és a férje lábai elé vetette magát. — ölj meg, ölj meg! — kiáltotta magafel edten. A földbirtokos nem tudta mire vélni ezt n kitörést. Azt hitte, ez is a felesége betegségéhez tartozik. Simogatni kezdte s biztatta, hogy csillapodjék, majd elmennek egy tengeri útra « ott meg fog nyugodni. Csak a sírban lesz nyugtom! — tördelte a kezét az asszony. Ez a jelenet — amint az asszony egyik intim barátnője, Mrs. James Herbert vallotta, akinek a részleteket Lindsayné maga mondotta el r— a hajnali órákig húzódott el. A boldogtalan asszony töredezve, sikoltozástól megszakítva mondotta el a férjének, hogy nem érdemli meg többé tiszteletét és szere- tetét, mert —' megcsalta. Lindsay még mindig nem akarta elhinni. — Édes szivem, — vigasztalta feleségét, — az idegeid ... az idegeid ... Csak lassan-lassan kezdett el hinni az asszony szavaiban. Akkor, amikor az asszony részleteket mondott el a bűnéről. A férfi csak nézett a feleségére, mintha valami fantomot látott volna. — Ugy-e, nem érdemiem meg, — sirdo- gálta az asszony — hogy tovább éljek ... Ölj meg... Ölj meg... Hogy mi minden történt a házasfelek között, azt Mrs. Herbert sem tudja pontosan. Lindsay-né nem mondott el neki mindent. Csak az bizonyos, hogy ettől fogva Lindsay-né állandóan azt követelte férjétől, hogy ölje meg. Néhány nap múlva a férj végre beleegyezett ebbe, de — csak azzal a föl étellel, ha „ő is vele mehet". — Nélküled nem tudok élni, — mondotta Lindsay szomorúan — ha te meghalsz, én is meg akarok halni. Pozsony, október 6. Pozsony iköz/v étiéin közeiéiben, alig hat kilométerre fekszik Főrév község. Virágzó német falu, tisz/ta, rendezett főutcával, villanyvilágítással, csinos, cserópfedelü házakkal. Meglátszik az egész falun, hogy Pozsony, a nagyváros élteti, ad neki pénzt, jólétet, mert hisz lakói a pozsonyi piacon kitünően értékesitik a jó főrévi humusz termését. A derék főnéviek egy idő óta igen nagy bajban vannak: nincs ivóvizük, mert a kutviz immár másfél óv óta rossz, élvezhetetlen, sőt fertőzött. Egy ideig nem 'tudták megmagyarázni a hirtelen változás okát a főréviek, mert hisz azelőtt finom, élvezhető volt a vizük. A boszorkányos változásra vagy egy évvel ezelőtt Vámossy István dr. nyug. pozsonyi főorvos jött rá, aki egy pozsonyi bizottsággal végigjárta a környéket. Tapasztalatáról szakvéleményt is adott a városnak. Ebben annak az alapos gyanújának adott kifejezést, hogy a főréviek vizét a pozsonyi dinamitgyár szennyvize mérgezi meg, A dinamitgyár a világháborút követő békeévekben tudvalevőleg átalakult cukorgyárrá, melynek szennyvizét a közeli Kis-Dunaágba vezetik le. Vámossy dr. vizsgálódásai során arra a meglepő tapasztalatra jutott, hogy a Kis-Dunaágban lassanként kipusztultak a halak. Ez kiétségonkivül a cukorgyár szennyvizének következménye. Éviek során azután ez a szennyvíz átszivárgóit a Főrévet környező talajvizekbe, sőt lassanként a kutakat is megfertőzte. Ezért élvezhetetlen a főrévi kutak vize ás ha a Genf, október elején. Fclkilencre hirdették a genfi konzervatóriumban Rácz Aladár cimbalomhangversenyét, azonban már negyednyolckor alig volt üres hely a teremben. Ezt mindenki természetesnek is találta, mert hiszen a plakátokon, az eddigi szokástól eltérően, a svájci zenei élet legnagyobbjai hívták be a közönséget a hangversenyterembe és előre biztosították őket, hogy a „cymbalum" nevű hangszerben olyan instrumentumot találnak, amely méltó mester kezében méltó a figyelemre. A plakátot alá- irók között szerepel Gustav Dórét, Jacque Dalc- roze, Ansermet, Gagnebin, Strong, Dénérész, For- nerod, sőt maga Sfrawinsky is, aki ezúttal ismerte be, hogy a Rácz játékának és a cimbalommal való megismerkedésének köszönheti a „Re- nar“-t és a „Ragtim“-ot. Rácz Aladár, a pesti lebujok, korcsmák, előkelő kávéházak kóbor és bohémlelkü cigánya maga sem tudja, hogy a saját művészété, vagy a magyar nóták szépsége vitte fel ilyen tekintélyes magasságba, mint. ahogy azt sem tudja, mennyit köszönhet a cimbalomnak, ennek a nagyszerű, eredeti magyar hangszernek. A cigány egyike a legélelrevalóbb, leglelkesebb és legintelligensebb fajtáknak és bizonyos, dia gondolata. Az asszony a nap minden órájában ismételgette, hogy „számára megváltás volna a halál". — Nem érdemiem meg, hogy a levegőt szívjam! — mondogatta. A vég Mrs. Herbert többizben azt tanácsolta neki, hogy kezdjenek uj életet a férjével. Elvégre, ha mindazok öngyilkosságot követnének el, akiknek a lekiismeretét egy-egy ballépés terheli, akkor a világ népessége alaposan megfogyna. — Hiszen a te urad jó ember, jó és nemes ember, — argumentált — bizonyosan meg fog neked bocsátani s igy néhány év múlva olybá fog előttetek feltűnni ez a dolog, mint egy rossz álom. Lindsayné erre azt válaszolta, hogy sem ő, sem az ura nem olyan, mint a többi ember. Számukra lehetetlenség az uj élet. örökre ott áll közöttük a biarritzi incidens, ezt nem lehet az emlékezetből kitörölni. A tragédia előtt váló napon a két barátnő még találkozott. Lindsayné ismét a halálról beszélt, de nem olyan módon, mintha már végkép elszánták volna magukat rája. — Nincs jogom, hogy éljek! — jegyezte meg néhányszor, de csak úgy, mint az előző napokon tette. Hogy a tragédiát megelőző órákban mi történt, erről természetesen, senki sem tud semmit. Lindsay hatalmas vagyonát a nővére fogja örökölni. Az esküdtbiróság „gyilkossáfőróváek jő vizet akarnak ti romi, Pozsonyba jönnek be és innen viszik palackokban, hordókban az ivóvizet. A tarthatatlan helyzet azonban komoly veszélyt jelent nemcsak Főrévre és környékéire, hanem Pozsouyra is, amely igy állandó iiiuszveszedelemben forog. A főréviek már számtalan deputáoiót vezettek a pozsonyi zsupanátusra, a városházára, de mindig eredmény nélkül. ígéretet kaptak ugyan, de ezt m'ég nem tudják ivóvízzé változtatná, ezért a múltkoriban felkerekedett a falu egy küldöttsége és felment Prágába a közegészségügyi minisztériumba orvoslást sürgetni. A minisztériumban azzal nyugtatták meg a német falu deputációját, hogy „majd intézkednek". Ez az intézkedés abból állt, hogy a napokban kérdést intézett a minisztérium Pozsony városához, hogy mi van tulajdonképpen a főrévi vízzel? A magas minisztériumiban először is nem tudják az/t, hogy Főrév önálló község önálló elöljárósággal és nem Pozsony városához, hanem Pozsony zsupanátushoz tartozik. A város most kénytelen lesz efelöl kioktatná a tájékozatlan minisztériumot, de mégis segítségükre akar lenni a főróvi<eknek azzal, hogy még ma felterjesztést intézett ebben a viz-ügyben a minisztériumhoz. Ebben csatolja Vámossy dr. már régebben megszerkesztett szakértői véleményét a fertőzött kutakról és a cukorgyár veszedelmes szennyvizéről. A legegészségesebb megoldás az volna, ha Főrévet vízvezetékkel látnák el és bekapcsolnák a pozsonyi központi vízvezeték hálózatába. Ez azonban egyedül a zsupanálus dolga, amelyre — sajnos — nem sokat lehet számáitani. ha nagyobb teret engednének neki a művészetek más ágaiban is, gyönyörű eredményekkel lepné meg a világot. Talán igaz is, hogy Bachban is van némi cigányvér és ha tagadják is, hogy a cigány alkotásra képes, a zene variációiban mégis megtaláljuk az eredeti alkotást, a cigány eredetiségét. A „cymbalum“-on és a magyar nótán kívül ez volt Rácz Aladár segítőtársa, ez segítette előbbre, ez ismertette el a muzsikus világgal. Feszült figyelemmel hallgatja a közönség Bihary Kesergőjét, gondolataiba mélyed a gyönyörű magyar ábrándoknál, taktusra ingatja a fejét a rapszódiáknál, gyönyörködve dől hátra székében a hallgatóknál és felvidul a „Kerek a káposzta" kedves, kacagó ütemeire. Ez a tömeg- szuggeszció. Úgy játszik Rácz a közönség leikével, ahogy akar. A pattogó csárdásnál láttam életemben először lelkesedni a hideg genfieket. Zúgott, a taps és nem akarták leengedni Ráczot a pódiumról. De az ováció nem csak Rácznak szólt, hanem külön, kifejezetten a magyar muzsikának is. A hamisítatlan magyar zeneszámok után meleg pillantásokkal tekintgeltek a jobboldalon ülő Hevesy miniszter rezidens és Baranyay népszövetség mellett működő titkár felé, mintha azt akarták volna pillantásaikkal kifejezni, hogy megértjük a siró, pajzán, bús, kacagó, zokogó, temperamentumos, fájdalmas magyar muzsikát. A szemek bársonyos simogatása az egész magyar népnek, a magyar léleknek szólt. Szünet alatt megkérdem Ráczot, hogy miért nem üzen haza néha, hiszen jól esne mindazoknak, akiket otthon megnevettetett és megrikatott, ha hallanák, hogy a hideg külföldön is hasonló eredményeket ér tel. Cigányosan felel: — Filek én a renumétul, meg a hírnévtől. Ismernek engem otthon, játszottam én Pesten minden bandában, alig van otthon kegyelmes és méltóságos ur, aki ne hallotta volna a cimbalmomat. Játszottam én már minden lebujbán és nagy kávéházban, finvsben is, meg magasban is. A francia kiejtésén már nem érzik a cigány. Biztosan tud hibátlan akcentussal beszélni magyarul is, de a visszaemlékezések visszaforgatják a nyelvét a „bandához". Elmondja, hogy ingyen kapta a cimbalmot Schunda budapesti hangszergyárostól és éppen délután mutatta be és magyarázta meg a szerkezetét a konzervatórium igazgatóságának kérésére a magasabb osztályú növendékeknek. Huszonhárom éves korában, tizenhét évvel ezelőtt került ki Svájcba, azóta sokat hangversenyzett, de nem emlékszik, hogy mással ért volna el olyan sikert, mint éppen a magyar nótákkal. A magyar muzsikára éhes közönség türelmetlen, tapsa véget vet a szünetnek. Egy román és egy bulgár táncszám után felsóhajt Rácz boszorkányosán ügyes keze alatt a „Csak egy kislány van a világon..majd csárdásba csap át, egy rapszódiával zaklat fel mindenkit és meghajol Vége a hangversenynek. Dehogy van vége. A közönség nem engedi le a cimbalma mellől, követel még egyet, aztán még egyet, éppen olyan melegen és lelkesen, mint otthon szokás. Hogy megváltoztatta ezeket az embereket néhány melódia. Ez a változás mutatta meg leginkább a magyar zene nemzetközi értékét. Két órán keresztül egy nemzetközi hangversenyterem egé.tz hallyatő- ságának magyar lelke volt. ríiIREK_. Október hatodikán A magyar kálvária ezer stációja meredekén elborult lélekkel állunk meg egy pillanatra. Ez a szerencsétlen sorsú, missziós nemzet idegen népek tengerébe ágyazva tiz évszázadon keresztül vérzett az emberiség nagy és szent eszményeiért. Nagy, magasztos kittel szállott síkra mindannyiszor, amikor eszményi értékeket kellett megvédelmeznie, bízott küldetésének fenségében, bízott Európa nemzeteinek testvéri szolidaritásában s reményeiben csalatkozottan, óriási veszteségeket szenvedve emberéletben és anyagiakban> roskadt -össze a rettentő küzdelmekben. Mohi, Mohács, Majtény, Világos és Trianon ennek a kálváriának messzire magasló kápolnái, melyeknek emlékezés emelte márványfalait egy maroknyi nemzet sok könnye öntözi. Október hatodikán arra gondolunk, hogy a magyar nemzet a múlt énszázad derekán egy hittel, egy akarattal akarta megvalósítani a szabadság ideális államát, melyben testvér legyen mindenki, aki a közért dolgozik. A szabadságharc elbukott. A császári abszolutizmus a moszkvitizmussal szövetkezve sárba tiporta a nemzet gyönyörű küzdelmét- Hősei vértanúként pusztultak el s bekerültek a magyar szomorúság Pantheonjába. Elborult lélekkel siratjuk nemzetünk mártírjait s a sötét égre tekintve csüggetegen kérdezzük, ennyi vér s oly sok szent akarat mindig hiába sorvadoz egy átok súly alatt? Hiszünk a nemzetek sorsát irányitó isteni gondviselésben s igy könnyeink között is reménykedve bízunk a magyar feltámadásban, a magyar jövendőben. — A pártközi bizottság szombaton Pös- tyénben tartja első ülését A magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt pártközi bizottsága szombatra, október 9-ére összehívott első ülését nem ótátrafüreden, hanem Pöstyénben tartja meg. — A prágai magyar követségről. Hivatalosan közliik: Székely János követség! titkárt a prágai magyar Mr. követséghez osztották be. — Egy német szociáldemokrata képviselő halála. Égerben meghalt Stanek Vencel német szociáldemokrata képviselő, aki a tavaszi ülésszak folyamán az elhunyt Hiillebnandt helyébe jutót! a parlamentbe. — Klofács szenátusi elnök felesége meghalt. Dobrikovban agyszélhüdés következtében váratlanul elhunyt Klofács szenátusi elnök fele*sége. Az elnök jelenleg a cseh parlamenti delegációval Jugoszláviában tartózkodik. Klofácsot a tragikus eseményről már értesítették s a mai nap folyamán visszatér Belgrádból. — Halálozás. Jglóról jelentik: Welsz Lajos nyugalmazott kormánytanácsos, bánya- kapitány felesége, született Mikes Margit életének 52. és boldog házasságának 33. évében meghall. Temetése október 7-én délután 3 órakor lesz. A gyászoló csalód iránt városszerte óriási a részvét, .j got és öngyilkosságot" állapított meg. Pozsony környékét tífuszjárvány fenyegeti Főréven minden kút meg van fertőzve — Kipusztu ltak a Kis-Dunaág halai — A pozsonyi dinamitgyár szennyvize okozza a veszedelmet — Mikor a közegészségügyi minisztérinmot ki kell oktatni Egy budapesti cigány két órára magyarrá tette egy genfi hangverseny közönségét
