Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-05 / 226. (1264.) szám

6 Tizenhét év előtti gyilkosság a sarkvidéken Peary sarki expedíciójának vezetőjét meg gyilkolta egy eszkimó — A bűntett elévült Kopenhága, október 1. Dr. Knud Rasmussen, a híres sarkutaző, né­hány nappal ezelőtt táviratot küldött egy itteni újságnak és ebben a táviratban azt jelenti, hogy a Peary-expedició egyik tagját, Maróin profesz- szort meggyilkolták. Elképzelhető, milyen nagy feltűnést keltett ez a távirat. Eddig ugyanis azt hitték, hogy Maróin professzor belefulladt egy jégszakadékba. Maga Peary admirális, aki tudvalévőén 1909- ben legelőször lépett az Északi Sarkra, szintén abban a hitben volt, hogy kiváló utitársa beleful­ladt a jeges vízbe. „Az Északi Sark“ cimü mun­kájában a következőket irja a professzor kata­sztrófájáról: „Marvin professzor halálának körülményeit nem sikerült pontosan megállapítani... Az volt a szokása, ha egy pihenőhelyet elhagytak, ak­kor megparancsolta az eszkimóknak, hogy bontsák szét a sátort és mialatt ők ezt a mun­kát végezték, ő rendszerint néhány kilométer­nyire előrement. Igen valószínű, hogy legutóbb is igy cselekedett, előre ment, nem vigyázott eléggé, vájjon a lába alatt levő jég erős-e, rá­lépett s bezuhant a szakadékba. Az eszkimók messze voltak tőle és igy nem hallhatták segélykiáltásait. Én azt hiszem, hogy nem sokáig küzküdebeteft a halállal. Néhány óra múlva az eszkimók elértek arra a helyre, ahol a katasztrófa történt. Minthogy nem hozhatták magukkal a holttestet, otthagyták a jégsirban.“ Az eszkimó vallomása Marvin professzor családja szintén azt hitte, hogy baleset áldozata lett a nagytudományu ame- rakia professzor. Knud Rasmussen dr. táviratából világossá válik, hogy a szerencsétlenség híre nem felel meg a valóságnak. Marvin professzort, többek között két eszkimó kisérte el. Az egyik neve Kudluktu, a másiké pe­dig InukicsV Ez a két eszkimó még mi is él. Ras­mussen mind a kettőjükkel találkozott a Sarkvi­déken s hosszasabban beszélgetett velük. Kudluktu két évvel ezelőtt áttért a keresztény vallásra. A hittérítő megmagyarázta neki a ke­resztény vallás lényegét, amely egyebek között azt jelenti, hogy az elkövetett bűnöket meg kell gyónni. Kudluktu napokon keresztül gondolkodott a hittérítő szavain. Amikor megint felkereste a hit­térítő, Kudluktu térdre esett és igy szólott: — Szent Atyám, hát csakugyan be kell szá­molnom minden tettemről? A hittérítő szelíden megsimogatta az eszkimó fejét és igy válaszolt: — Mindenről, édes fiam, mindenről. Az ür kegyelme végtelen! Akármekkora bűnt követtél el, ha őszintén megbánod ezt a bűnt, akkor mind­nyájunk jószivü Atyja megbocsáthat neked. De először könnyíteni kell lelkeden. Az eszkimó átölelte a hittérítő lábait és gör­csös zokogásra fakadt — Én gyilkoltam, gyilkoltam! — szólt omló könnyek között. A kenyér miatt... A hittérítő tőle telhetőén vigasztalta, legyen erős s mondja el, mi nyomja a szivét. Kudluktu e szavak hatása alatt elbeszélte, hogy Marvin pro­fesszort ő gyilkolta meg. — Úgy történt a dolog, — kezdte — hogy az én barátom, Inukicsu, eltévesztette az utat s nem jött oda, ahová Marvin professzor meghagyta. E miatt a professzor nagyon megharagudott. Rári- vallt az én 'barátomra s össze-vissza szidta. Aztán azt parancsolta neki, hogy maradjon ott, mi to­vább megyünk, nem hagyott neki semmiféle élel­miszert. Kudluktu megint sírásra fakadt s csak percek múlva nyugodott meg: — A professzor és kísérete tovább haladt afelé az állomás felé, amelyet Peary admirális ki­jelölt. Én is a kíséretében voltam. Mindig az járt az eszemben, hogy Inukicsu barátom éhen fog veszni, hiszen nincsen semmije s egyedül van. Amikor én és a professzor néhány kilométernyire előre mentünk, az a gondolat fogamzott meg ben­nem, hogy megölöm a professzort, akkor aztán vihetek élelmiszert az én kedves bajtársamnak. Még néhány percig ide-oda fontolgattam s végül a professzor háta mögé settenkedtem s hátulról lelőttem azzal a revolverrel, amelyet a fehér em­berek adtak nekem... A holttestét azután bele­dobtam egy jégszakadékba. A gyilkosság után Kudluktu visszament a ki­séret többi tagjához és ott azt mondotta, hogy a professzor beleesett a szakdékba és meghalt. Az eszkimók ezt elhitték. Kudluktu erre azt aján­lotta, hogy vigyenek segítséget Inukicsunak. Ezt meg is tették. Inukicsut megtalálták s aztán vala­mennyien felkerekedtek s a Peary által kijelölt állomás felé haladtak. Az admirálisnak szintén azt mondották, hogy Marvin professzor beleesett a jégszakadékba. — Szegény, szegény barátom, — szólt ekkor megindulva Peary, — a jobbkezemet veszítettem el benne. Elkésett a vád A hittérítő, a gyónás meghallgatása után, azt tanácsolta Kudluktunak, hogy a polgári ható sá­poknak is beszélje el az esetet, mert csak akkor könnyíthet végképpen a lelkiismeretén. Kudluktu ezt meg is tette s igy jutott el a hir Rasmussenhez is. Knud Rasmussen dr. meg­rendülve 'hallgatta a tragikus történetet. Azonnal fölkereste Kudluktut, aki úgy elmondott neki mindent, mint ahogy a hittérítőnek elmondott. Rasmussen hónapok óta a Morrissey ameri­kai hajón cirkált a sarki vizeken. Amikor Cape Bretonba érkezett, első dolga volt, hogy Kopen- hágába megtáviratozza a tragikus esetet. Az ame­r hatóságok szintén tudomást vettek a bűn­tényről. Kellog külügyi államtitkár azonnal távi­ratozott a dán külügyminisztériumnak s arra kérte a külügyminisztériumot, hogy tüstént indítsa meg az eljárást Kudluktu ellen gyilkosság büntette miatt. A dán külügyminisztérium egyelőre nem válaszolt Kellog táviratára, de igen valószínű, hogy nem teljesítheti az amerikai külügyi állam­titkár kívánságát. — Mindenekelőtt — igy argumentálnak a nemzetközi jogászok — a bűntett tizenhét évvel ezelőtt történt és igy elévült. De azután nem bün­Elsősorban maga a robbantási aktus. A new-yariki pokolkapu robbantásának mintá­jára kellett végbemennie. Az amerikai nem­zet legfőbb reprezentása, az állam elnöke fogja megnyomni a kapcsológombot. Ennek az aktusnak színhelye a csatornatársaság washingtoni palotájának diszterme. Parker elnök a kormány és a szenátus tagjaival már délelőtt tíz órakor megjelent az épületben. Amerika rendkívüli izgalommal várta az eseményeket... de az egész világ is oda­figyelt. A New Canal Cy. főtovábbitóját már betekkel ezelőtt száz kilóméterrel nyugatra vitték a osatorna szakaszából, de a főtovábbi- tóból száz és száz vezeték vitt a robbantási szakaszhoz és minden vezeték végén mikro­fon volt felszerelve. A világ millió és millió rádiókészüléke ebben a pillanatban a csator­na hullámhosszúságára volt beállítva. Minden városban és minden forgalmas helyen távbeszélő csövek voltak felállítva. Tiz óra 55 perctől tizenegyóra öt percig Amerika minden városában forgalmi szüne­tet rendeltek el, hogy a baleseteket megelőz­zék., Valóban történelmi pillanat! A föld­kereksége egy mesterségesen előidézendő természeti folyamatnak lesz tannja. Különö­sen az Egyesült Államokban volt az izgalom rendkívül nagy. Már jóval a közlekedési kényszerszünet előtt megállóit a munka s mennél inkább közeledett a döntő pillanat, annál nagyobb lett a csend, a várakozás. Minden gondolat az elkövetkezendőkre irányult. — Még öt perc! A külügyi államtitkár a nagy asztronómikus függőórára tekintett. Egy pillanatra mindenki elnémult. A szemek az elnökre irányultak, aki komoly beszélge­tésbe mélyed! Guy Rouse-zal. Most hirtelen megfordult. ' — Igen! Uraim ... igen .. még öt perc .. Guy Rouse kíséretében az óra alatt el­helyezett asztalhoz lépett. Egy kis arany­gomb volt ezen az asztalon, semmi más. Minden szem az óra mutatójára irányult. Tiz óra 59 perc. A szemek most a másodperc mutatót követték. A jelenlevők összetömö­rültek. ötvenöt másodperc ... ötvenkét... ötven­kilenc másodperc ... Most! Guy Rouse intett az elnöknek. Austin Parker alakja hirtelen megrándult Pillan­tása Guy Rouse-ra szállt. Egy másodpercig vonakodott. Keze a gombra tévedt. Megnyomta! Mély lélekzéssel lépett vissza. S mielőtt emberhang megtörhette volna az ünnepélyes csöndet, borzalmas dörgés töltötte be a ter­met. A távbeszélő felegyenesedett és teljes erővel bömbölte a tágas terembe a robban­tásnak villanyosszikrákon továbbított hangját. És szakadatlanul tant a pokoli zaj. Az emberi hang tehetetlen ezzel szemben. Leirhatatlanok azok a jelenetek, amelyek az utcákon és tereken lejátszódtak. A gőzszi­rénák üvöltésében, a harangok diadalmas csengésében elvegyült az emberi örömujjon­gás. És ezzel a káosszal elvegyült az ezer és ezer távbeszélő döbbenetes üvöltése. Poklok szombatja volt ez, aminőt még emberi fül át nem élt. A természet és ember mindenféle hangszinezetének démoni kórusa. Csak lassan szűnt meg a zsivaj és órákba került, mig az élet normális kerékvágásba terelődött. * Április ötödikének reggeli napja sugá­rozva virradt a Panama-földszoros hegyeire és erdeire. Ez volt az a nap, amelyen az em­tetheíő az eszkimó azért sem, mert a bűntett olyan helyen követíetett el, amely egyetlen egy ország szuverenitása alatt sem állott abban az időben, amikor a tragikus eset megtörtént. A dán hatóság csak olyan bűnügyben járhat el, amelyet az ő szu- verénitása alatt álló területen követtek el. Marvin professzor családja azt állítja, hogy Ki lluktu eszkimó nem mond igazat. Marvin pro­fesszor a legnyügodtabb emberek közé tartozott, sohasem haragudott s áld csak távolról ismerte őt, nem tételezheti fel róla, hogy egy embertársát élelem nélkül otthagyja a jégsivaiagon. Marvin profeszor 86 éves édesanyja még most is él. Egyelőre nem említették meg előtte a gyil­kosság verzióját, mert nem akarják az öregasz- szony lelkületét felzaklatni. óceánnak hullámai széles övben fognak össze­ölelkezni. Az északamerikai tengeri haderő őr- hajójáratai ott nyüzsögtek az egész Panama- csatornában a délkeleti Panamától az észak- nyugati Colonig. Már a kora reggeli órákban a csatorna 75 kilométer hosszú szakaszát öt­száz kormányhajó szállotta meg és óráról órára nehezebb helyzetük volt a világ min­den részéből sűrűn érkező légi jármüvekkel szemben... New-Yorkból, Chicagóból és San-Fran- ciskóból óriási személysz/állitó hajók érkez­tek, melyeknek fedélzete zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. A hajóparancsnokok azon­ban az utasok idegességével szemben megő­rizték nyugalmukat és szigorúan ragaszkod­tak az utasításokhoz, a csatorna szakasztól oldalra tizenöt kilométerrel legalább nyolc kilométer magasságban elhelyezkedni. Már nehezebb volt a helyzet a magán­hajókkal, amelyeken szenzációra éhes újság­írók, fotóriporterek és filmesek helyezkedtek el. Ezek bizony édeskevest törődtek a bizton­sági rendszabályokkal és nagy gondokat okoztak az őrhajóknak. Ha egyik helyről el­zavarták őket, a következő pillanatban egy másik veszélyeztetett ponton jelentek meg és csak arra gondoltak, hogy mennél többet lássanak és mennél érdekesebb jeleneteket rögzítsenek meg a fényképező lemezeken. A megállapított terv szerint a robbantás­nak a földszoros középső .részén kellett kez­dődnie és fokozatosan kellett továbbterjednie mind a két oldalon. Százöt perc alatt az egész csatornaszakaszon végbe kellett mennie a robbantásnak. Erre a programúira hivatkoz­tak a riporterek és a fotográfusok és nem akartak alkalmazkodni ahhoz az utasításhoz, hogy már most szabadon kell hagyni a csa­torna egész szakaszát. Mikor már az őrhajó naszádok parancsnoka semmiképen nem tudott érvényt szerezni parancsainak, drasz­tikus eszközökhöz folyamodott és ágyuttizet indított. Először vaktöltések puffogtak, azután éles lövegek csapkodtak és egy pár riporter- hajó bizony sülyedni kezdett és csak ekkor jutottak a szemfüles riporterek jobb belátás­ra, hogy jobb lesz kissé távolabbról szemlélni az eseményeket, mint egyáltalán semmit sem látni. A légi jármüvek az előirt rendszabályok szerint vastag szalagban szállották meg a csatorna feletti övét a két óceán között. Az órák teltek és mind közelebb ért az a jelen­tős pillanat, amikor Austin Parkőrnek Washingtonban meg kell nyomnia a kap- osológombot és fel kell robbannia az aknák­nak, amelyek kilométeres mélységekben rejtőznek az isztmusz őserdőinek talajában. Különösen kedvező helyzetük volt az Empire-City utasainak. Ez a legnagyobb new- yorki személyszállító hajó a csatornaszakasz­tól keletre 15 kilóméter magasságban állott. Az Empire-City fedélzetéről északra a karibi tenger kék vizére nyílt pompás kilátás, délre pedig a Panama-öböl azurszinü vize terjen­gett. A két tenger között az isztmusz nyújtóz­kodik. Tropikus erdők, köztük a culebrai magaslatok vörös és szürke kopár foltjai. Aztán a régi csatorna maradványai. Vizsza- kaszok, amelyeket a sziklaomlások szakítot­tak meg, amelyekre most már az erdőségek nyúlványai is leereszkedtek. Mi lett abból a csatornából, amelyet a múlt század elején a világ egyik csodájának hittek. Ahol egyszer a nagy vizdagasztó tó terjeszkedett, most pálmaerdő bólintgat. Az utóbbi kilencven esztendőben az isztmusz vidkános természete bizony kegyetlenül bánt el a csatornával, béri tetterő és akarat a világtforgaloimnak uj, széles kaput akart tárni, amely napon két] *n~ p Egy elsülyedt világrész története (33) sziklaomlásaival több helyütt megszakította, megakadályozta a forgalmat és igy nem lehet csodálni, ha az amerikaiak most uj csatornát robbantanak, amely dacol a föld ellenséges erőivel. (Folytatjuk.) 1926 október 5, kedd. — Bognár Cecil egyetemi tanár távozása. Komáromi tudósítónk jelenti: Bognár Cecil dr/, a komáromi főgimnázium volt tanára, egyetemi magántanár, a kiváló író egészség- ügyi okokból eltávozván, a JókaiEgyesület /irodalmi osztályának elnökségéről lemondott. Az egyesület sajnálattal látja jeles elnöke tá­vozását, aki a komáromi fejlett kulturéletnek évek hosszú során át lelke volt és Szloven- szkó irodalmi életében is előkelő szerepet játszott. — Nemzetközi katolikus kongresszus kezdődött Becsben. Budapestről jelentik: Az Union catbolique d‘Études internationa- les, ez az előkelő katolikus szervezet, amely a nemzetközi kérdések tanulmányozásával foglalkozik, október 8—6-ig tartja hatodik kongresszusát Becsben. A kongresszuson, mint Bécsből jelentik, az egész katolikus vi­lág legkiválóbb szakembereivel képviselteti magát. Vasárnap az unió nemzetközi tanácsa ült össze, majd este ismerkedési estre gyűl­tek össze a résztvevők. Hétfőn a különböző albizottságok üléseznek. A kongresszust ked­den, október 5-én nyitja meg ünnepiesen Piffl Gusztáv bécsi biboros-hercegérsek. A keddi és szerdai nyilvános üléseken a követ­kező tudósok fognak előadni: Gonzagne de Reynold berni egyetemi tanár az unió fel­adatairól, Meyerberg luzerni szemináriumi tanár a nevelés problémájáról és a Népszö­vetségről, Seipel Ignác volt osztrák kancel­lár, bécsi egyetemi tanár, a katolikusok sze­repéről a nemzetközi életben és Ulitzka Ká­roly prelátus, német birodalmi képviselő, a különböző társadalmi rendű katolikusok együttműködéséről. A kongresszuson Appo- nyi Albert gróf vezetésével az Unió központ­jának és osztrák csoportjának meghívására részivesz a budapesti Szent István Akadémia küldöttsége is. — Hogy fosztottak meg egy nyitramegyeí sztarosztát állásától? Nyitrai tudósítónk je­lenti: A legutóbbi községi választások alkal­mával a nyitramegyeí Beninc községben Gre- gora Mihály a rolnická strana jelöltjeként be­került a községi képviselőtestületbe és ké­sőbb sztarosztává is választották. Rövidre rá a jelölő párt megszűnt a községben létezni. Gállá Péter, a rolnická strana volt helyi el­nöke egy rokkant ügyében egy alkalommal Gregora protekcióját akarta igénybe venni és mikor elutasító választ kapott, Gregorát a már nem létező pártszervezetből „kizárta44, amiről értesítette a nagytapolcsányi járási hivatalt. A járási hivatal arra hivatkozva, hogy Gregorát pártja kizárta, illetőleg visz- szahivta, megfosztotta őt állásától. A nyitrai zsupáni hivatal ezt a határozatot jóváhagyta. Gregora most felebbezett a legfelsőbb köz- igazgatási bírósághoz. — A nyitrai orvosok sikeres akciója a köz­alkalmazottak betegbiztosítójával szemben a ho­norárium kérdésében. Nyitrai tudósit ónk jelenti: A közalkalmazottak betegbiztosításának nyitrai területe az uj biztosítási törvénnyel kapcsolat­ban kérdést intézett a nyitrai orvosokhoz, hogy hajlandók-e a megállapított dijakéit dolgozni, me­lyek rendelésenkint hét koronát, beteglátogatás esetén pedig tizennégy koronát tesznek ki. Ezeket a díjtételeket annak idején a nyitrai orvosi kar egyhangúlag elfogadta. Később az orvosi kart sértő dolgok miatt egy újabb gyűlésen ezen nyi­latkozatokat semmisnek jelentették ki. Hangsú­lyozták azonban, hogy csupán a magas fizetésű tisztviselőkkel és nyugdíjasokkal szemben akar­ják érvényesíteni a rendes orvosi tarifát, mig a ldshivatalnokokat továbbra is az alacsony dijak­ért fogják kezelni. Erről a járási testületet memo­randumban értesítették. A járási testület a me­morandumot tudomásul vette és egy körözvény- ben felhívta a tagokat, hogy az orvosok és gyógy­szertárak részére eszközölt fizetésekről szabály­szerű nyugtát kérjenek, hogy a testület a kifize­tett összegeket visszatéríthesse. A nyitrai orvosok sikeres akciója precedensül fog szolgálni a többi városok orvosainak, kik előreláthatóan hasonló álláspontot fognak most már ebben a kérdésben elfoglalni. — Tragikus gycrmekhalál. Nyitrai tudó­sítónk jelenti: Valasek József ötéves kisgye­reket Kisugróc községben a napokban játék közben egyik pajtása lelökte a kerítésről. A szerencsétlen gyermek agyrázkódást és agy­vérzést kapott és estére kiszenvedett. A szü­lők ellen gondatlanság miatt megindították az eljárást. — Hitközségi közgyűlés Gölnicbányán. Gölnicbányai tudósítónk jelenti: A gclnicbá- nyai zsidó hitközség tegnap tartotta meg évi rendes közgyűlését. A megnyitó után megej­tették a tisztviselők választását Elnök lett Engel Nótán dr., alelnök Schreiber Vilmos, jegyző és pénztáros Ivorach Henrik.

Next

/
Thumbnails
Contents