Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-05 / 226. (1264.) szám
6 Tizenhét év előtti gyilkosság a sarkvidéken Peary sarki expedíciójának vezetőjét meg gyilkolta egy eszkimó — A bűntett elévült Kopenhága, október 1. Dr. Knud Rasmussen, a híres sarkutaző, néhány nappal ezelőtt táviratot küldött egy itteni újságnak és ebben a táviratban azt jelenti, hogy a Peary-expedició egyik tagját, Maróin profesz- szort meggyilkolták. Elképzelhető, milyen nagy feltűnést keltett ez a távirat. Eddig ugyanis azt hitték, hogy Maróin professzor belefulladt egy jégszakadékba. Maga Peary admirális, aki tudvalévőén 1909- ben legelőször lépett az Északi Sarkra, szintén abban a hitben volt, hogy kiváló utitársa belefulladt a jeges vízbe. „Az Északi Sark“ cimü munkájában a következőket irja a professzor katasztrófájáról: „Marvin professzor halálának körülményeit nem sikerült pontosan megállapítani... Az volt a szokása, ha egy pihenőhelyet elhagytak, akkor megparancsolta az eszkimóknak, hogy bontsák szét a sátort és mialatt ők ezt a munkát végezték, ő rendszerint néhány kilométernyire előrement. Igen valószínű, hogy legutóbb is igy cselekedett, előre ment, nem vigyázott eléggé, vájjon a lába alatt levő jég erős-e, rálépett s bezuhant a szakadékba. Az eszkimók messze voltak tőle és igy nem hallhatták segélykiáltásait. Én azt hiszem, hogy nem sokáig küzküdebeteft a halállal. Néhány óra múlva az eszkimók elértek arra a helyre, ahol a katasztrófa történt. Minthogy nem hozhatták magukkal a holttestet, otthagyták a jégsirban.“ Az eszkimó vallomása Marvin professzor családja szintén azt hitte, hogy baleset áldozata lett a nagytudományu ame- rakia professzor. Knud Rasmussen dr. táviratából világossá válik, hogy a szerencsétlenség híre nem felel meg a valóságnak. Marvin professzort, többek között két eszkimó kisérte el. Az egyik neve Kudluktu, a másiké pedig InukicsV Ez a két eszkimó még mi is él. Rasmussen mind a kettőjükkel találkozott a Sarkvidéken s hosszasabban beszélgetett velük. Kudluktu két évvel ezelőtt áttért a keresztény vallásra. A hittérítő megmagyarázta neki a keresztény vallás lényegét, amely egyebek között azt jelenti, hogy az elkövetett bűnöket meg kell gyónni. Kudluktu napokon keresztül gondolkodott a hittérítő szavain. Amikor megint felkereste a hittérítő, Kudluktu térdre esett és igy szólott: — Szent Atyám, hát csakugyan be kell számolnom minden tettemről? A hittérítő szelíden megsimogatta az eszkimó fejét és igy válaszolt: — Mindenről, édes fiam, mindenről. Az ür kegyelme végtelen! Akármekkora bűnt követtél el, ha őszintén megbánod ezt a bűnt, akkor mindnyájunk jószivü Atyja megbocsáthat neked. De először könnyíteni kell lelkeden. Az eszkimó átölelte a hittérítő lábait és görcsös zokogásra fakadt — Én gyilkoltam, gyilkoltam! — szólt omló könnyek között. A kenyér miatt... A hittérítő tőle telhetőén vigasztalta, legyen erős s mondja el, mi nyomja a szivét. Kudluktu e szavak hatása alatt elbeszélte, hogy Marvin professzort ő gyilkolta meg. — Úgy történt a dolog, — kezdte — hogy az én barátom, Inukicsu, eltévesztette az utat s nem jött oda, ahová Marvin professzor meghagyta. E miatt a professzor nagyon megharagudott. Rári- vallt az én 'barátomra s össze-vissza szidta. Aztán azt parancsolta neki, hogy maradjon ott, mi tovább megyünk, nem hagyott neki semmiféle élelmiszert. Kudluktu megint sírásra fakadt s csak percek múlva nyugodott meg: — A professzor és kísérete tovább haladt afelé az állomás felé, amelyet Peary admirális kijelölt. Én is a kíséretében voltam. Mindig az járt az eszemben, hogy Inukicsu barátom éhen fog veszni, hiszen nincsen semmije s egyedül van. Amikor én és a professzor néhány kilométernyire előre mentünk, az a gondolat fogamzott meg bennem, hogy megölöm a professzort, akkor aztán vihetek élelmiszert az én kedves bajtársamnak. Még néhány percig ide-oda fontolgattam s végül a professzor háta mögé settenkedtem s hátulról lelőttem azzal a revolverrel, amelyet a fehér emberek adtak nekem... A holttestét azután beledobtam egy jégszakadékba. A gyilkosság után Kudluktu visszament a kiséret többi tagjához és ott azt mondotta, hogy a professzor beleesett a szakdékba és meghalt. Az eszkimók ezt elhitték. Kudluktu erre azt ajánlotta, hogy vigyenek segítséget Inukicsunak. Ezt meg is tették. Inukicsut megtalálták s aztán valamennyien felkerekedtek s a Peary által kijelölt állomás felé haladtak. Az admirálisnak szintén azt mondották, hogy Marvin professzor beleesett a jégszakadékba. — Szegény, szegény barátom, — szólt ekkor megindulva Peary, — a jobbkezemet veszítettem el benne. Elkésett a vád A hittérítő, a gyónás meghallgatása után, azt tanácsolta Kudluktunak, hogy a polgári ható sápoknak is beszélje el az esetet, mert csak akkor könnyíthet végképpen a lelkiismeretén. Kudluktu ezt meg is tette s igy jutott el a hir Rasmussenhez is. Knud Rasmussen dr. megrendülve 'hallgatta a tragikus történetet. Azonnal fölkereste Kudluktut, aki úgy elmondott neki mindent, mint ahogy a hittérítőnek elmondott. Rasmussen hónapok óta a Morrissey amerikai hajón cirkált a sarki vizeken. Amikor Cape Bretonba érkezett, első dolga volt, hogy Kopen- hágába megtáviratozza a tragikus esetet. Az amer hatóságok szintén tudomást vettek a bűntényről. Kellog külügyi államtitkár azonnal táviratozott a dán külügyminisztériumnak s arra kérte a külügyminisztériumot, hogy tüstént indítsa meg az eljárást Kudluktu ellen gyilkosság büntette miatt. A dán külügyminisztérium egyelőre nem válaszolt Kellog táviratára, de igen valószínű, hogy nem teljesítheti az amerikai külügyi államtitkár kívánságát. — Mindenekelőtt — igy argumentálnak a nemzetközi jogászok — a bűntett tizenhét évvel ezelőtt történt és igy elévült. De azután nem bünElsősorban maga a robbantási aktus. A new-yariki pokolkapu robbantásának mintájára kellett végbemennie. Az amerikai nemzet legfőbb reprezentása, az állam elnöke fogja megnyomni a kapcsológombot. Ennek az aktusnak színhelye a csatornatársaság washingtoni palotájának diszterme. Parker elnök a kormány és a szenátus tagjaival már délelőtt tíz órakor megjelent az épületben. Amerika rendkívüli izgalommal várta az eseményeket... de az egész világ is odafigyelt. A New Canal Cy. főtovábbitóját már betekkel ezelőtt száz kilóméterrel nyugatra vitték a osatorna szakaszából, de a főtovábbi- tóból száz és száz vezeték vitt a robbantási szakaszhoz és minden vezeték végén mikrofon volt felszerelve. A világ millió és millió rádiókészüléke ebben a pillanatban a csatorna hullámhosszúságára volt beállítva. Minden városban és minden forgalmas helyen távbeszélő csövek voltak felállítva. Tiz óra 55 perctől tizenegyóra öt percig Amerika minden városában forgalmi szünetet rendeltek el, hogy a baleseteket megelőzzék., Valóban történelmi pillanat! A földkereksége egy mesterségesen előidézendő természeti folyamatnak lesz tannja. Különösen az Egyesült Államokban volt az izgalom rendkívül nagy. Már jóval a közlekedési kényszerszünet előtt megállóit a munka s mennél inkább közeledett a döntő pillanat, annál nagyobb lett a csend, a várakozás. Minden gondolat az elkövetkezendőkre irányult. — Még öt perc! A külügyi államtitkár a nagy asztronómikus függőórára tekintett. Egy pillanatra mindenki elnémult. A szemek az elnökre irányultak, aki komoly beszélgetésbe mélyed! Guy Rouse-zal. Most hirtelen megfordult. ' — Igen! Uraim ... igen .. még öt perc .. Guy Rouse kíséretében az óra alatt elhelyezett asztalhoz lépett. Egy kis aranygomb volt ezen az asztalon, semmi más. Minden szem az óra mutatójára irányult. Tiz óra 59 perc. A szemek most a másodperc mutatót követték. A jelenlevők összetömörültek. ötvenöt másodperc ... ötvenkét... ötvenkilenc másodperc ... Most! Guy Rouse intett az elnöknek. Austin Parker alakja hirtelen megrándult Pillantása Guy Rouse-ra szállt. Egy másodpercig vonakodott. Keze a gombra tévedt. Megnyomta! Mély lélekzéssel lépett vissza. S mielőtt emberhang megtörhette volna az ünnepélyes csöndet, borzalmas dörgés töltötte be a termet. A távbeszélő felegyenesedett és teljes erővel bömbölte a tágas terembe a robbantásnak villanyosszikrákon továbbított hangját. És szakadatlanul tant a pokoli zaj. Az emberi hang tehetetlen ezzel szemben. Leirhatatlanok azok a jelenetek, amelyek az utcákon és tereken lejátszódtak. A gőzszirénák üvöltésében, a harangok diadalmas csengésében elvegyült az emberi örömujjongás. És ezzel a káosszal elvegyült az ezer és ezer távbeszélő döbbenetes üvöltése. Poklok szombatja volt ez, aminőt még emberi fül át nem élt. A természet és ember mindenféle hangszinezetének démoni kórusa. Csak lassan szűnt meg a zsivaj és órákba került, mig az élet normális kerékvágásba terelődött. * Április ötödikének reggeli napja sugározva virradt a Panama-földszoros hegyeire és erdeire. Ez volt az a nap, amelyen az emtetheíő az eszkimó azért sem, mert a bűntett olyan helyen követíetett el, amely egyetlen egy ország szuverenitása alatt sem állott abban az időben, amikor a tragikus eset megtörtént. A dán hatóság csak olyan bűnügyben járhat el, amelyet az ő szu- verénitása alatt álló területen követtek el. Marvin professzor családja azt állítja, hogy Ki lluktu eszkimó nem mond igazat. Marvin professzor a legnyügodtabb emberek közé tartozott, sohasem haragudott s áld csak távolról ismerte őt, nem tételezheti fel róla, hogy egy embertársát élelem nélkül otthagyja a jégsivaiagon. Marvin profeszor 86 éves édesanyja még most is él. Egyelőre nem említették meg előtte a gyilkosság verzióját, mert nem akarják az öregasz- szony lelkületét felzaklatni. óceánnak hullámai széles övben fognak összeölelkezni. Az északamerikai tengeri haderő őr- hajójáratai ott nyüzsögtek az egész Panama- csatornában a délkeleti Panamától az észak- nyugati Colonig. Már a kora reggeli órákban a csatorna 75 kilométer hosszú szakaszát ötszáz kormányhajó szállotta meg és óráról órára nehezebb helyzetük volt a világ minden részéből sűrűn érkező légi jármüvekkel szemben... New-Yorkból, Chicagóból és San-Fran- ciskóból óriási személysz/állitó hajók érkeztek, melyeknek fedélzete zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. A hajóparancsnokok azonban az utasok idegességével szemben megőrizték nyugalmukat és szigorúan ragaszkodtak az utasításokhoz, a csatorna szakasztól oldalra tizenöt kilométerrel legalább nyolc kilométer magasságban elhelyezkedni. Már nehezebb volt a helyzet a magánhajókkal, amelyeken szenzációra éhes újságírók, fotóriporterek és filmesek helyezkedtek el. Ezek bizony édeskevest törődtek a biztonsági rendszabályokkal és nagy gondokat okoztak az őrhajóknak. Ha egyik helyről elzavarták őket, a következő pillanatban egy másik veszélyeztetett ponton jelentek meg és csak arra gondoltak, hogy mennél többet lássanak és mennél érdekesebb jeleneteket rögzítsenek meg a fényképező lemezeken. A megállapított terv szerint a robbantásnak a földszoros középső .részén kellett kezdődnie és fokozatosan kellett továbbterjednie mind a két oldalon. Százöt perc alatt az egész csatornaszakaszon végbe kellett mennie a robbantásnak. Erre a programúira hivatkoztak a riporterek és a fotográfusok és nem akartak alkalmazkodni ahhoz az utasításhoz, hogy már most szabadon kell hagyni a csatorna egész szakaszát. Mikor már az őrhajó naszádok parancsnoka semmiképen nem tudott érvényt szerezni parancsainak, drasztikus eszközökhöz folyamodott és ágyuttizet indított. Először vaktöltések puffogtak, azután éles lövegek csapkodtak és egy pár riporter- hajó bizony sülyedni kezdett és csak ekkor jutottak a szemfüles riporterek jobb belátásra, hogy jobb lesz kissé távolabbról szemlélni az eseményeket, mint egyáltalán semmit sem látni. A légi jármüvek az előirt rendszabályok szerint vastag szalagban szállották meg a csatorna feletti övét a két óceán között. Az órák teltek és mind közelebb ért az a jelentős pillanat, amikor Austin Parkőrnek Washingtonban meg kell nyomnia a kap- osológombot és fel kell robbannia az aknáknak, amelyek kilométeres mélységekben rejtőznek az isztmusz őserdőinek talajában. Különösen kedvező helyzetük volt az Empire-City utasainak. Ez a legnagyobb new- yorki személyszállító hajó a csatornaszakasztól keletre 15 kilóméter magasságban állott. Az Empire-City fedélzetéről északra a karibi tenger kék vizére nyílt pompás kilátás, délre pedig a Panama-öböl azurszinü vize terjengett. A két tenger között az isztmusz nyújtózkodik. Tropikus erdők, köztük a culebrai magaslatok vörös és szürke kopár foltjai. Aztán a régi csatorna maradványai. Vizsza- kaszok, amelyeket a sziklaomlások szakítottak meg, amelyekre most már az erdőségek nyúlványai is leereszkedtek. Mi lett abból a csatornából, amelyet a múlt század elején a világ egyik csodájának hittek. Ahol egyszer a nagy vizdagasztó tó terjeszkedett, most pálmaerdő bólintgat. Az utóbbi kilencven esztendőben az isztmusz vidkános természete bizony kegyetlenül bánt el a csatornával, béri tetterő és akarat a világtforgaloimnak uj, széles kaput akart tárni, amely napon két] *n~ p Egy elsülyedt világrész története (33) sziklaomlásaival több helyütt megszakította, megakadályozta a forgalmat és igy nem lehet csodálni, ha az amerikaiak most uj csatornát robbantanak, amely dacol a föld ellenséges erőivel. (Folytatjuk.) 1926 október 5, kedd. — Bognár Cecil egyetemi tanár távozása. Komáromi tudósítónk jelenti: Bognár Cecil dr/, a komáromi főgimnázium volt tanára, egyetemi magántanár, a kiváló író egészség- ügyi okokból eltávozván, a JókaiEgyesület /irodalmi osztályának elnökségéről lemondott. Az egyesület sajnálattal látja jeles elnöke távozását, aki a komáromi fejlett kulturéletnek évek hosszú során át lelke volt és Szloven- szkó irodalmi életében is előkelő szerepet játszott. — Nemzetközi katolikus kongresszus kezdődött Becsben. Budapestről jelentik: Az Union catbolique d‘Études internationa- les, ez az előkelő katolikus szervezet, amely a nemzetközi kérdések tanulmányozásával foglalkozik, október 8—6-ig tartja hatodik kongresszusát Becsben. A kongresszuson, mint Bécsből jelentik, az egész katolikus világ legkiválóbb szakembereivel képviselteti magát. Vasárnap az unió nemzetközi tanácsa ült össze, majd este ismerkedési estre gyűltek össze a résztvevők. Hétfőn a különböző albizottságok üléseznek. A kongresszust kedden, október 5-én nyitja meg ünnepiesen Piffl Gusztáv bécsi biboros-hercegérsek. A keddi és szerdai nyilvános üléseken a következő tudósok fognak előadni: Gonzagne de Reynold berni egyetemi tanár az unió feladatairól, Meyerberg luzerni szemináriumi tanár a nevelés problémájáról és a Népszövetségről, Seipel Ignác volt osztrák kancellár, bécsi egyetemi tanár, a katolikusok szerepéről a nemzetközi életben és Ulitzka Károly prelátus, német birodalmi képviselő, a különböző társadalmi rendű katolikusok együttműködéséről. A kongresszuson Appo- nyi Albert gróf vezetésével az Unió központjának és osztrák csoportjának meghívására részivesz a budapesti Szent István Akadémia küldöttsége is. — Hogy fosztottak meg egy nyitramegyeí sztarosztát állásától? Nyitrai tudósítónk jelenti: A legutóbbi községi választások alkalmával a nyitramegyeí Beninc községben Gre- gora Mihály a rolnická strana jelöltjeként bekerült a községi képviselőtestületbe és később sztarosztává is választották. Rövidre rá a jelölő párt megszűnt a községben létezni. Gállá Péter, a rolnická strana volt helyi elnöke egy rokkant ügyében egy alkalommal Gregora protekcióját akarta igénybe venni és mikor elutasító választ kapott, Gregorát a már nem létező pártszervezetből „kizárta44, amiről értesítette a nagytapolcsányi járási hivatalt. A járási hivatal arra hivatkozva, hogy Gregorát pártja kizárta, illetőleg visz- szahivta, megfosztotta őt állásától. A nyitrai zsupáni hivatal ezt a határozatot jóváhagyta. Gregora most felebbezett a legfelsőbb köz- igazgatási bírósághoz. — A nyitrai orvosok sikeres akciója a közalkalmazottak betegbiztosítójával szemben a honorárium kérdésében. Nyitrai tudósit ónk jelenti: A közalkalmazottak betegbiztosításának nyitrai területe az uj biztosítási törvénnyel kapcsolatban kérdést intézett a nyitrai orvosokhoz, hogy hajlandók-e a megállapított dijakéit dolgozni, melyek rendelésenkint hét koronát, beteglátogatás esetén pedig tizennégy koronát tesznek ki. Ezeket a díjtételeket annak idején a nyitrai orvosi kar egyhangúlag elfogadta. Később az orvosi kart sértő dolgok miatt egy újabb gyűlésen ezen nyilatkozatokat semmisnek jelentették ki. Hangsúlyozták azonban, hogy csupán a magas fizetésű tisztviselőkkel és nyugdíjasokkal szemben akarják érvényesíteni a rendes orvosi tarifát, mig a ldshivatalnokokat továbbra is az alacsony dijakért fogják kezelni. Erről a járási testületet memorandumban értesítették. A járási testület a memorandumot tudomásul vette és egy körözvény- ben felhívta a tagokat, hogy az orvosok és gyógyszertárak részére eszközölt fizetésekről szabályszerű nyugtát kérjenek, hogy a testület a kifizetett összegeket visszatéríthesse. A nyitrai orvosok sikeres akciója precedensül fog szolgálni a többi városok orvosainak, kik előreláthatóan hasonló álláspontot fognak most már ebben a kérdésben elfoglalni. — Tragikus gycrmekhalál. Nyitrai tudósítónk jelenti: Valasek József ötéves kisgyereket Kisugróc községben a napokban játék közben egyik pajtása lelökte a kerítésről. A szerencsétlen gyermek agyrázkódást és agyvérzést kapott és estére kiszenvedett. A szülők ellen gondatlanság miatt megindították az eljárást. — Hitközségi közgyűlés Gölnicbányán. Gölnicbányai tudósítónk jelenti: A gclnicbá- nyai zsidó hitközség tegnap tartotta meg évi rendes közgyűlését. A megnyitó után megejtették a tisztviselők választását Elnök lett Engel Nótán dr., alelnök Schreiber Vilmos, jegyző és pénztáros Ivorach Henrik.
