Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-30 / 247. (1285.) szám
'4 'PRXGAI-TVVA.'&fe^R-HmLAB 1926 október 30, szombat öakkverseny Sokan Írnak rólunk sakkozókról, avatottak és avatatlanak hasábos cikkeket és mondhatom, nem valami örvendetes és felemelő reánk nézve az a beállítás, ahogy bennünket kezelnek Ennek ólát elsősorban abban látom, hogy az ilyen cikkek irói tulajdonképpen azt sem tudják, mi az a sakkozás, ha p edig Van valami fogalmink a sakkját ék elemeiről, nem tudják, mi az a sakktudomány, amely éppen olyan felette áll a kávéházi és otthoni sakik- játák egyszerű huzogatásainak, mint például a kávéházi -hegedűs játéka is egészen más valami, mint s hegedűművész komoly produkciója. A sakíktu- domány ma már éppen olyan kifejlődött rendszer, mint minden más tudomány, mert meg van hozzá • filozófiai alapfeltétele, logikailag kezelhető. Éles határvonalat kell tehát vonnunk a dilettáns sakkozás és a versenysakkjáték között. Az első egy többé-fcevésbé kellemes szórakozás, mely mellett agyon lehet ütni az esős vasárnap délutánokat, de semmi több. A dilettáns sakkozó játéka a sakk tudománya szempontjából teljesen értéktelen. Heteken át figyeltem a prágai Conjtinental- (kávéházban egy öreg dilettáns sakkozó szórakozását Igazi müvésztipns, hosszú, rendezetlen ősz haja és szakálla van, cipőjét sohasem fűzi be, külön sakkot rezerválnak neki, amelyhez senki másnak leülni nem szabad, különös tiszteletben részesítik, professzornak nevezik, holott nem igen van neki professzori diplomája. Azt hiszem, abból ól, hogy napodként horogTa kerül egy-két sakkozó dilettáns, akik két korona tét mellett játszanak az öreggel. Ezt a mesterséget folytatja évtizedek óta. Mondom, figyeltem a játékát és megállapítottam, hogy szcmyü rutinja van, figurát soha ütésben nem hagy, vannak igen érdekes trükkjei, amelyekkel sokszor egészen reménytelen helyzetekből vágja ki magát-, egyébként azonban nem sakkozó, amint nem zongoraművész a barzongorás. A sakkozást művészetté csakis az fejlesztheti, akiben megvan a tehetség hozizá. Egyébként bármennyit tanul, bármennyit gyakorol, lehet igen erős, igen jő sakkjátékos, sohasem lesz azonban Bakién;üvész és ha versenyzői pályára lépne, soha eredményei nem volnának. A sakkozót a sakíkverseny próbálja ki. A ver- •enyjáték a sakkozás igaza érvényesülési formája. A modem versenyjátéfe már nem élvezet, hanem fárasztó, idegölő mnnka, amely teljes elméleti felkészültséget, megfelelő kcmbinativ erőt, kifejlődött pozíció érzéket és ehhez még egészen jó idegrendszert követel meg művelőjétől. Egy eakkversenyj'átéktxm ugyanis olyan ellenfelek ülnek egymással szemben, akik között nincsen tulnagy érődifferencia. Itt tehát nem ama lehet számítani, hogy az ellenfél valami durva hibát követ el, elnéz egy figurát, vagy egy gyalogost, nekem tehát türelemmel kell ‘kivárnom ezt a pillanatot. Ez lehet a kávéházi -professzor módszere, de nem a versenyjátőkosé. Amikor a sakk- versenyző a táblához leül és megteszi el6Ő lépését, amikor erre a felelet megtörténik, már rögtön belli az alkotó, tudományos munka folyamata. A versenyzőnek eztratégiai tervet kell kiépítenie. Meg kell állapítania, hogy miilyen adottságokra játszhatik, az ellenfél lépése ad-e számára lehetőséget, hogy valamelyes gyenge pontot kiszemelhessen éa sztratégiai játszmamegalapozása helyes lesz-e, ha ennek a gyöngeségnek kiaknázására irányul? Az ellenfél stratégiája is nyomban a játszma kezdetekor 'kialakul és most két sztratéga küzdelme kezdődik, a győzelem természetesen azé le3Z, akinek sátrátégiai elgondolása helyesebb volt. Természetesen taktikai készség is szükséges a sakkjátszma eldöntéséhez, mert amikor a sztraté- giai munka befejeződött, a taktikai manőverek veszik kezdetüket. Az egyik játékos — mondjuk — kitűnő sztratégiai munkájával azt az előnyt érte el, hogy az ellenfélnek két huszárja van, neki ellenben két futárja és ezért a.kőt futóban rejlő dinamikai erő következtében jobban all. Nagyon nehéz taktikai munka ezt az előnyt érvényesíteni is, hiszen egy hasonló taktikai felkészültségű játékossal ül szemben. Elegendő gyakran egyetlen ikns taktikai hiba és sokszor órák kitűnő munkája vélt hiábavaló, a küzdelem elveszett. A versenyjáték technikai részéhez tartozik az a körülmény, hogy a versenyzőnek idegeit annyira szabályoznia kell, hogy a kijelölt gondolkodási időn belül megtegye lépéseit. A eakíkversenyeken általában két óra alatt mindkét félnek 30—30 lépést kell megtennie. Ezt órával ellenőrzik maguk a játékosok. A kétórányi időt tetszés szerint oszthatja be magának, de gondosan kell ügyelnie arra, hogy a kitűzött lépésszám két órán belül megtörténjen, különben időátlópés miatt a játszmát elveszti. Innen olyan gyakori az időzavar fogalma, amikor nehéz helyzetekben a versenyző oly hosz- szasan kénytelen gondolkozni, hogy az utolsó percekben néha egész lépéssorozatot kell megtennie. A versenysakkozás egész komoly szellem i érték, mindenesetre van olyan szellemi teljesítmény, amely megkövetelhet magának akkora tiszteletet, mint a futball játékos produkciója. Hogy a sakkversenyző sem erkölcsileg, sem anyagilag nem ikapja meg ezt az elismerést, anpk rácát abban kereshetjük, hogy a sakkját óik természeténél fogva nem a tömegek szórakozása, a sakkjátszma szépséget a versenyjáték szemlélése 'közben talán ki sem fejeződnek és csak utána játszásukkor, kellő áttanulmányozásuk után nyújtják a zavartalan esztétikai élvezetet. Innen van az is, hogy a sakkprofesz- Bzionalizmus nem is nyújt annyi embernek kenyeret, mint a tömegekből élő sportok, nem hiszem, hogy húsz nagy sakk játékosnál több van, akik tisztán művészetükből tudnak megélni. Mindenesetre néhányan a sakkból is nar/yon jól megélnek, igy például Capafclanca, aki nagyon Jól adminisztrálja magát és igen jól meg keli fizetni annak a ver- •enyvfrzet.ős^gnek, amely őt meg akarja nyerni attrakciónak. Vagyont gyűjtött már a sakkból > most is a világbajnaksági mérkőzés teltételéül 10.0G0 dollár deponálását követeli. Vitán felül áll, hogy a- tudományos sakkozásnak éppen úgy megvan az értelme és a jelentősége az emberiség iku'lturéletében, mint minden más New-York, október. Egy évvel ezelőtt az amerikai lapok legkedvesebb témája a milliomos Edward West Browning romantikus házassága volt. Ez az ember egy elárusitónőt vett feleségül. A leány, Frances, tizenhat éves volt és házassága előtt néhány nappal állítólagos udvarlója, egy fiatal gyerek vitriollal öntötte le, úgy hogy hónapokig súlyos betegen feküdt a kórházban. A merénylet nyomait még ma is ott viseli az állán. Az uj pár mézesheteit egy valóságos erődítésben töltötte. Detektívek százai vették körül a vastag kőkerítéssel elzárt villát. A szerelmes férj naponta 1000 dollár zsebpénzt adott az ő kis Peaches-érek (Barack) és százezer dollár értékű brilliánsgyürükkel és ékszerekkel kedveskedett neki. Mindennap volt a nyilvánosság számára valami meglepetés. Nagyon sokat Írtak arról is, hogy a kis boltilány miképpen ment el azokba az üzletekbe, amelyekben rövid idő előtt kiszolgált és miként vásárolta össze a félboltot barátnői pukkasztására. Minden mozielőadás keretében feltűnt arca a vásznon. Most azonban újabb szenzációt szolgáltat a különös házaspár a nagy nyilvánosságnak. Browning ur válik a feleségétől és az amerikai lapok hasábosán foglalkoznak a v lási esettel. Nyilatkozik a férj. Hálás volt a felesége iránt, mert ismét belopta a szivébe a fiatalságot. És most vége a romantikának! Az ifju-öreg férj gyermeket akart ebből a h- zasságából — de Peaches-nek nem kell. Nyilatkozatot tett az asszony is. ő nem undorodik a gyerektől, sőt imádja — a máBánőc, október 29. Az Ungvár—bánóéi vasútvonal talán a világ legjelentéktelenebb közlekedési vonala. Most azonban büszkén emelkedik ki a piszkos hullámokból, mint valami fényes abroncs, ami összeköti ezt a tönkreiszapolt szegény magvar világot... Mert hát az Ungvár—bánőci vasútvonalon kivül a kassai nagyzsupa keleti és délkeleti részét csak madárháton lehet megközekulturmegnyű vonulásnak. Teljesen meddő vita tehát a sajkikjáték produktív, vagy improduktív voltáról vitatkozni. A tények azt igazolják, hogy a komoly sakkozás mindnagyobb rétegeket hódit meg és az emberiség szellemi fejlődésében misz- sziója van. Vécsey Zoltán dr. sokét „Ha egy gyerekkocsit látok előttem gördíteni iinádnivaló apróságokkal, nehezen tudom magam türtőztetni attól, hogy oda ne rohanjak, ki ne kapjam az idegen gyermeket és összevissza ne csókoljam." Férjével való vitái beteggé és melanchő- likussá tették a fiatal asszonyt és már megérkezett a mamája is, akinek természetesen szintén nyilatkoznia kellett: — A „gyermek" beteg és kedvetlen. Én nem csodálkozom az eseten, hiszen még ő maga is gyermek. Nem tudom, miért olyan sürgős az eset Browning urnák. Nem hagyom itt a gyermeket, hanem magammal viszem Long Beachbe. Talán magához tér a megkínzott teremtés. Más verziók szerint a vitriol, amely Peaches arcát érte, nem régebbi imádój?t ered és nem neki volt szánva, hanem Edward urnák. Talán egy elhagyott szerelmes nő bosszúja- A merénylőt mai napig nem fogták el. Peaches minden áron tisztázni akarta a dolgot és már tanukat is szerzett egy magán- detektiviroda utján és meg akarta inditani az eljárást a merénylők ellen, de férje leintette. És emiatt válnának. Szóval ismét napirendre került az ügy. Az újságokról megint Peaches arca mosolyog az emberekre. „Ilyen volt, amikor férjhez ment." És alatta egy a földön fetrengő, zokogó nő. „Ilyen most, hogy elválik gazdag urától." Amerikában igazi szenzációszámba csak a házasságok és elválások mennek. Minden más esemény, még a floridai orkán is, csak harmadrendű kérdés, amit másnap már mindenki elfelejt Egy másik, öregebbik lelohasztja a jókedvét: — Megájj csak, megájj, jönnek majd a kincstári erdőkerülők, oszt visszaszedik a fát upv mint két éve mullott... Az országút egy helyen viz alá merül. Több kilométeren keresztül csak az ut szélén kupacokba törött kövek kiálló teteje mutatja, hogy merre halad az ut az alvilágban. — Siralomvölgye ez — mondja egy tett be a városba. Az állomás melletti barakkokból a Laboré kimosta a katonákat. A szegény fiuk derékon felüli vízben mentegették a kincstári vagyont... Az iskolás gyermekeket tehát vissza kellett küldeni. Kazal mint forgalmi akadály A nagymihályi országúton nagy munka folyt. Az árvíz valahol egy óriási szalmakazlat emelt hátára. A sors iróniájából éppen a nagymihályi országúton felejtette. A hatalmas szalmatömeg keresztben zárta el az utat A közlekedés megakadt. Végül is emberek jöttek villákkal és kaszákkal és formálisan utat bányásztak a kazalban a szekerek számára ... Este volt már. Az égen a csillagok milliói nézegették magukat a víztükörben, amely fagyosan merevedett jéggé hogy bedongázza ezt a szerenosétlen földet, amely bizony nem más most, mint egy siralomvölgye.^ melven keservesen bumliztam át... ____Rácz Pál. Fö lmentették Srobár jászláéi megfutamitáit Egy szétvert agrárius gyűlés epilógusa a pozsonyi törvényszéken — Srobár Lőrinc meg- fuíamodása — A P. M. H. tudósítójától — Pozsony, október 29. A múlt évi nemzetgyűlési választások előtt Srobár Lőrinc dr. csehszlovák agrárius szenátorielölt párthiveivel népgvülést akart tartani a Nagyszombat melletti Jászlóc községben, melynek szlovák lakossága túlnyomó részben Hlinka-párti. A népgyülésre felvonult vagy ötven néppárti legény is, akik fütyülőkkel, sípokkal és dobokkal lehetetlenné tették a népgyülés megtartását. Srobárt szóhoz sem engedték jutni, sűrűn emlegették a rózsahegyi medvét, maid belekezditek a Hlinka-himnusz éneklésébe. Amikor a dalt befejezték ökölbe szorított kezekkel közeledtek Srobárék felé, akik az izzó hangulatra való tekintettel tanácsosnak találták a menekülést és egy agrárius korifeus lakására vonulva vissza, ott folytatták tárgyalásaikat. De amig biztonságba kerültek, bizony sok gyalázkodó szót vágtak a fejükhöz, amelyek között a legszolidabb volt, hogy ők a szlovák nemzet árulói. Srobárék a gyűlés megzavarása és többszörös becsületsértés cimén feljelentést tettek a zavargók ellen. Vavrinszky Vincét és húsz társát a nagyszombati járásbíróság felelősségre vonta, de fölmentették őket. Az ügyészi megbízott felebbezésére az ügv a pozsonyi törvényszék elé került, amelynek Jeh- Iicska-tan ácsa szerdán délután tárgyalta. Megállapították, hogy a gyűlésen hatósági ellenőrzés nem volt, ami annyit jelent, hogy az agráriusok be sem jelentették a népgyü- lést A törvényszék ennek alapján valameny- nvi vádlottat felmentette. A Kazinczy Társaság Könyvbarátai Tájékoztató a Könyvbarátok számára Vége a regénynek! Egy amerikai üzleti leány és milliomos rom antikus házassága és elválása — A titokzatos viiriolmerénylet A P. M. TT. munkatársától Ruszinszkó siralomvölgyén keresztül Tenger, amely Ungvártól Bánóéig terjed — „Mit fognák enni az urak?" — Ai Ung, Latorca és Laboré pusztító körúton liteni. A kétnapos felhőszakadás után kitisztult égbolt alatt, a szemhatáron ott vigyorog a Polonina Rúna hófödte arculata, mintha nevetne a természet bolond játékán, amely egyik napról a másikra annyi vizet locsol az alföldre hogv abban úsznak községek és tanyák, a másik napon pedig csonttá fagyasztja a vizek hálát és havat szitál a hegykoszo- rukra, mintha csak temetné azt a kevéske kenyér reménységet, amit a kaposi, vajáni, csicseri, bajánházai és még vagy harminc- negyven község határában az ősz folyamán elvetett. Az Ung mentén Előbb az Ung mentét szemléltem meg. Nem is „mente" az, hanem „rohanta", ahogyan csak ez a borzalmas elem rohanni és rombolni tud. Egy falusi asszony siránkozik: — Nem tok hazamenni, mer hogy mindenütt csak viz és viz... Jaj, Istenem, mi lesz enni a zuraknak, ha kiázik a vetés?... Egészen komolyan az urakért sirt a szeme. És valóban, Ungvártól pár kilométerre, a Boroson odébb pedig Bajánházán ott terpeszkedik a piszkos viz a drága vetéstáblákon. Ameddig a szem elerőlködhetik, mindenütt csillogó víztükör mutogatja magát az égnek. Egy veskóci asszony a szemét törölgeti: — Már minálunk is bent van az Ung, hogy az a Mindenható, aki... — Ne káromkodjék, édesanyám — tit szájára az eladó leánya. — Máskor is volt ez igy, oszt még meg is javult lüle a földünk... A feketemezősiek már nem igv gondolkoznak. Náluk a házakban pihen az áradat és hordja el a szénájukat... A vasúti vonal mentén élénk élet folyik. A felvidékről lehordolt ezer és ezer darab öl fát ott vagdossa a töltéshez az ár. Hosszú csáklvákkal kapkodnak utána az emberek. Boldog, aki kikaparhat egvet. — Minden kárbul van haszon ... — vigyorog egy csicseri legény. utazó. — Bizony az, — int rá egy pipás falusi. A viz alatt sejtett utón egy szekér áll. A hullámok erősen ostromolják, de nem bírnak vele. Benzinnel teli hordók vannak rajta. Az egyiknek tetején ott árváskodik egy ló- pokróc ... — Ni, a deregnyői „gépész" szekere — mondja egv vajáni ember — ugyan hová lettek a lovai? A hullámokat erősen hajtja a szél. Nemsokára előkerül ismét az országút, melyen két ló hátán eav ember és egv gyermek cammog. Mindkettő csuromvizesen, dideregőn. — Ni, a deregnyői gépész! — hát megmenekült az istenadta. A viz szélesen morajlik. Valahol messze egy tahid úszik a hullámokon. Ivapos tájékán vagyunk. A hosszúlábú tahidnak csak a korlátja látszik ... A Latorca is ... Tulnam, dél felől újabb tenger csillog. A Latorca is kiöntött. Hullámai a kaposiak földjeit pusztítja. Olyan ez a vidék, mintha valami nagy filmjátékhoz készítenék elő... Eltűnt a Laboré Aki a Laborc-folvót Vajánnál ismeri, tudja, hogy hatalmas, ötméteres partfalak között baudukol. Ma ez a folyó nincs. Se part, se meder, csak egv hatalmas, nagy. borzalmasan szép tengerben lábolnak a fák és dideregnek a tel efon oszlopok a havas Vihor- látról leszakadó fagyos szélben... Vaiánba országúton bejutni már nem lehet. Butkovce házai bezárt ajtókkal állanak vízben. A falusi életet már csak a libák fehér serege tartja fenn, amint egyik-másik átúszik a szomszédba egy kis pletykálkodásra... Meghalt itt minden élet csak a varjak óriási serege kering az égen, hogy éjjeli szállást találjon. Nagymihály a vízben A reggeli vonat kétívesen futott be Nagnnihálvba. Vitte az isko’ásgyermekeleet. Az állomásról azonban csak a madár meheTavaly október elején indult meg a Ka- zinczy-Társaság Könyvbarát akciója. Az első évfolyamot nagy erkölcsi siker koronázta, a szépirodalmi sorozatra mintegy 1000, az ifjúságira harmadfélszáz előfizető jelentkezett, jeléül annak, hogy a belföldi termelésű könyvre szükség van, a közönség bízik a szlovenszkói irodalom életképességében. Mivel ennek a nagyszámu előfizetőnek az adminisztrálása rengeteg munkába kerül, a könyvek nyomdatechnikai kiállítása is jóval nagyobb nehézségekbe ütközött, mint előre gondolható volt s mivel végül a praktikus élet is ugv kívánja: a Könyvbarátok első évét nem ez év októberében, de december végén zárjuk le. hogy a következő második évfolyam a naptári évvel essék egvbe. Az ez évből hátralevő idő alatt átszervezzük a Könyvbarátok adminisztrációját, melynek intézésére Darkó Istvánt sikerült megnyernünk (Kosice—Kassa, Rasin-u. 2. I. 4.), lebonyolítjuk a hátralékos könyvek leszállítását. vagyis az eddig kikézbesitett 4—4 kiadványon kivül szétküldjük a még esedékes 2—2 kötetet. Érezzük, hogy az első év a próbálkozás éve volt, a semmiből kellett teremtenünk irodalmi életet. Az irodalom együtt nő, együtt fejlődik a könyvkiadással, ugv hogy biztos lehet a remény arra, hogy a második év úgy az adminisztrálás pontossága, mint a kiadandó könyvek irodalmi értéke tekintetében feltétlen haladást fog mutatni az elsőhöz viszonyítva. A legközelebbi időben ni előfizetési felhívásokat bocsátunk ki a Könyvbarátok második évfolyamára s reméljük liogv azok, ak'k eddig kishitűségből, a szlovenszkói irodalmi élet iránt való bizalmatlanságból távolmaradtak. csatlakoznak az eddigi Könyv- barátok úttörő csapatához s a mozgalom még inkább azzá fejlődik, ami eddig volt, a szlovenszkói ma^ar irodalmi élet életrevalóságának. fejlődésképességének eleven bizonyságává. A Kazínczy-Társaság Könyv barátai.
