Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-26 / 244. (1282.) szám
2 'TOXGM-MACr'WVTt-HlRTiAT1926 október 26, kedd. „Adjátok vissza Németországnak gyarmatait" Sveri Hédin szenzációs cikke a gyarmatkérdésről — A mai állapotok feniartása háborúra vezet — Az egykor virágzó német gyarmatok ma vadonokká lettek Prága, október 25. Sven Hédin, a nagyhírű svéd utazó és a politikai földrajznak egyik legkiválóbb művelője, akinek publicistikai megnyilvánulásai is mindig eseményszámba mennek, legutóbb feltűnést keltő cikket irt „Adjátok vissza Németországnak gyarmatait" cimen. A cikk megírására Schnee dr.-nak, Német-Keletafrika volt kormányzójának legutóbb Londonban megjelent könyve szolgáltatott alkalmát, amelynek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a gyarmati kérdés egyik legkiválóbb angol szakértője, W. H. Dawson irt hozzá előszót, amelyben ugyancsak éles ha gon fordul az angol politika vezetőinek rövidlátása ellen. A gyarmatok annektálása erkölcstelen cselekedet volt. Wilson 1917 április 2.-án ezeket irta: „A népek és a tartományok nem lehetnek kereskedelmi cikkek, amelyeket egyik fennhatóság alól a másikba lehetne ide-oda tologatni, mint a sakkjátszma parasztjait. Ma a nemzeteket csak az ő beleegyezésükkel lehet kormányozni." Dawson ehhez hozzáfűzi: „Soha a világtörténelemben gyalázatosabb üzérkedést nem végeztek az emberi hússal és vérrel, mint azt, amit e nyilatkozat után két évre Párisban hajtottak végre". A háború előtt az angolok több alkalommal megállapították, hogy a német gyarmatosítást sehol sem múlták felül és csak ritkán érték el. A hatalmak, amelyek a német gyarmatokon megosztozkodtak, kijelentették, hogy a morál nevében cselekszenek és a gyarmatok kormányzását a civilizáció á’tal rájuk rótt szent kötelességnek mondották (a sacred trust of civilization). Most már Angliában is rájöttek arra, hogy egészen esztelen dolog, hogy Németországnak, a világ harmadik ipari nagyba- talmának, nincsenek gyarmatai, mig más hatalmak, mint Belgium, Franciaország é?: a degenerált Portugália is kiterjedt gyarmatokkal rendelkeznek. Németországnak sokkal inkább szüksége van gyarmatokra, mint más államoknak nagy népességi szaporulatának elhelyezésére, ipari túltermelésének piacaiul és a nyersanyagok beszerzésére. Az angol államférfiak azt is jól tudják, bár ennek beismerésére nincs elegendő erkölcsi erejük, hogy a gyarmatok elvonása Németországtól elöbb-utóbb újból véres háborúra Jog vetetni. Ezért ha nem is nemes érzésből, de a józan ész parancsára vissza kell adni Németországnak jogos tulajdonát, mert nemcsak erkölcstelen, hanem esztelen dolog is oly gyarmatterületeket okkupálni, amelyeket a németek szereztek meg és teremtettek rajtuk civilizációt és amelyekre a németeknek* sokkal inkább van szükségük, mint az angoloknak. Ez.i1 a vcrsaiUcsi szerződés revíziójánál az első problémának a gyarmatkérdésnek kell lenniel állapítja meg S\en Hédin. Németország gyarmatait egy vagy több hatalommal kötött szerződésekkel szerezte meg. Ezeket a szerződéseket az igazolásnak látszata nélkül egyszerűen szétszakították. Azért talán, mintha Németország nem tudná kormányozni gyarmatait? Miért nem hoztak fel ilyen panaszokat a háború előtt? Miért hallottunk akkor csupán dicsérő szavakat a német gyarmatosító munkáról, mint például Lord Miluer és Roosevelt kijelentéseit? Az a vádanyag, amelyet Lloyd George vezetésével gyűjtöttek össze, csupa hazugságot és ferdítést tartalmaz. Y‘ lo:- ágnak imperialista Ú’rekv két vetnek szemére. Bismarck kora óta 1914- ig Németország Kiacsout, Szamoát, a Karo- 1 in-szigeteket és Kamerunban egy kis területet szerzett meg, mig ugyanezen idő alatt Anglia Délafrikát, Egyiptomot, Szudánt, a Tonga-szigeteket és Vej-haj-vejt kerítette hatalmába, Franciaország pedig többnyire véres háborúkban alapította meg afrikai gyarmat- birodalmát. Senkinek eszébe nem jutott ezt imperializmusnak nevezni De hát akkor mi céljuk volt francia gyarmatszerzéseknek? A háborúban Franciaország egy millió fekete katonát állított szembe európaiakkal. Ma még 200.000 fekete katona van Franciaország területén és ezt a létszámot 300.000-re akarják hamarosan felemelni. A németeket pedig azzal vádolják, hogy gyarmataikban a ir>? tarizmust tenyésztették ki, holott nem tartottak soha több katonát és rendőrt a gyarmaFöld és munka nélkül maradnak a magyar mezőgazdasági munkások Hogyan hajtják végre a földreformot Szloven- gzkón? — Vígan folyik a telepítés — A P. M H. tudósítójától — Ipolyság, október 25. A P. M. H. legutóbb hosszabb cikkben foglalkozott a mezőgazdasági munkások kérdésével, akik most a földreform következtében fedél és kenyér nélkül maradtak. Ipolyvisken most ugyanaz az eset játszódik le, mint hetekkel ezelőtt Oroszlián. A zselizi Brenner-féle uradalom tartozékát képező, Ipolyvisk, Alsószemeréd és Pereszlény határában fekvő mintegy 2500 katasztrális holdat kitevő gazdaságon, melyet ezidö szerint az oroszkai cukorgyár bérel, most. hajtják végre a reformot. rA bérletet felmondották és az átvétel határidejéül november elsejét tűzték ki. A birtokból az alsószemerédieknek 170, a pereszlényieknek 150 holdat osztottak ki, holott az igénybejelentések 480 holdat tesznek ki. A földosztók 100 holdból maradékbirtokot akarnak létesíteni. Az Ipolyvisk határában fekvő 2100 holdat telepítések céljaira szánták. A kolonizá- ciót a jövő év folyamán akarják végrehajtani. A régi bérlőt, az oroszkai cukorgyárat, a bérletből kitessékelték és egy esztendőre ifjabb Bella Methódnak, a pozsonyi zsupán fiának szándékoznak bérbeadni, é Ipolyvisk községnek legelője sincsen. rA község már igen sokat kilincseit ebben- az ügyben, de minden eredmény nélkül és igy a község állattenyésztése meg van bénítva. A gazdasági cselédek fizetése most már nem történik rendesen, októberre kaptak egy csekély bért, a konvenciót azonban nem s azt sem tudják, kitől fogják megkapni a megillető bérüket. így a legnagyobb bizonytalansággal tekintenek a közeledő tél felé. Száztöven munkáscsalád él a legteljesebb bizonytalanságban. /-■ Hogy milyen rendszertelenül, hozzá nem értéssel intézik a föld uj urai a reformot, mi sem mutatja; jobban, minthogy a Léva- kör-1 nyékén letelepített 1 egionáriusoknak;Ipolyvisk határában adnak rétet, holott Ipolyvisk határa Lévától negyven kilométernyire van. Az Ipoly-vidéki földreform újabb iskolapéldája annak, hogy milyen kevés szakértelemmel, de milyen határozott elnemzetlenitő célokkal folytatják a földreformot Szlovenszkón. Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar H.rlap kis regénye (8) A mesternek ilyenkor jóakaratból is át vitték a beteget az öreghez. Ha nem halt is meg az illető, de az odahordott sok jóból, aminek a tizedrészét se ette meg a meglátogatott, okosan tudott szegény kis öregasszony gazdálkodni. Ehhez járult az ápolási jutalom, amit a céhláda fizetett. S ha pedig meghalt a legény, nem birta tovább a földi sanyarusá- got, külön virrasztó, sirató és temetéspénz járt Tógyinénak s a torra hordott élelem bőséges fölöslege. Sokszor mondta Tógyiné a beteget ápoló mesternéknek: — Ha egy kicsit mégis rosszabbodni talál, küldjétek lelkem hozzám! El ne mulasz- szátok! Még megteszi szegényke, hogy itt huny el! Jajj, nehogy addig engedjétek! Ha már a jóságos Isten nem akar kegyelmezni szegénykének, legalább nálam végezze be ezt a sok földi nyomorúságot! Nagy károm lenne nekem abból, ha nem igy történne! Akárhányszor megesett, hogy maga a beteg szólt ilyenkor közbe: — Ne károgják Tógyiné! Akar az esett tehén meghalni, de nem én! Nézzék csak, kicsit többet ettem a töltött káposztából a kelleténél s már itt károg felettem! Benedek Tamásnéra meg azért haragú dott meg engesztelhetetlen haraggal Tógyiné. mert az egyszer „magánál halatta meg az egyik szegény legénykét". S osztán megvolt a kár belőle a Tógyiné számára! Hogyne haragudna az olyan rosszsztvü teremtésre, aki igy nem tekinti a szegény ember nehéz életét, mint a rossz'éle Benedek Tamásné. Most hát Tóeyinét használták fel az ösz- szeesküvők' céljuk elérésére. A halott-meg- kiáltáskor ugyanis, amikor felhangzott az uc- cában, hogy „Kialudt a fáklyája valaki szegénynek, Jöjjetek, segítsünk nékie, legények!" az ötvöslegények nyomban lecsapták a munkát és Tógyinéhoz száladtak. Itt begyültek az udvarra, egyikük imádkozott, egyet énekeltek, három választottat otf hagytak segédkezni és hazamentek folytatni a munkát. Temetésig igy tettek nyomban és melegében eleget az uj gyásznak. Keresztury uram csodálkozó aTca jelent meg az ablaknál. Legényei, mind a heten, futva jöttek az uccára. Szaladva csatlakoztak a többiekhez és csattogva porzott tova az egész csapat. x Itt is, ott is felhangzott az ötvösök lakta városrészben a fájdalmas kiáltás. A szaladok után uccáragyült fehérnépek, hangos férfiak küldték sokféle találgatásaikat. Sivalkodó gyerekhadak követték őket, percek alatt minden élőlény tudomást vett a megváltásról. Helybeli legény ezidőben nem feküdt Tógyinénál, de arra lehetett gondolni, hogy az éjjel vánszorgott tán be a szegény s reggelre már meg is tért az Úrhoz. Az ilyen nem volt ugyan gyakori eset — bár öt év előtt az is megtörtént, hogy egy gombkötő legényt a város szélén találtak holtan a vásárosok —, de az ember esendő teremtés és élete lángjának egy ráfujintás elég, hogy füst nélkül kialudjék. Léta Pál oéhmester, mikor tiz otthon- lévő legénye a kiáltást hallva kirohant az uccára, csodálkozással és rossz sejtéssel ment ki utánuk a kapuba. Az uccán sokan kérdezték tőle, hogy ki volt a megboldogult, és ő, az ötvösök atyja, nem tudott felelni a kérdésekre. — Nálam nem volt jelenteni Tógyiné s én engedőimet nem adtam a megkiáltásra! — morogta magában. Szakállát turkálva állott egy darabig s mikor egyik tovafutó legénycsoportban Téglás Gábort és Barabást is (meglátta, még kényelmetlenebb érzések lepték meg. Ez a két ördögteremtménye is előkerült valahonnan, alighanem ebben a dologban tűntek el reggel a munkáról! Keresztury uram s egy másik mester- társ jött most hozzá, összetanácskozva követték a céhmestert a belső szobába. Léta Pál itt sietve vett magára rendes gúnyát és olyan arccal beszélgetett a két mesterrel, mint aki mindenre el van készülve. A veszedelem — Léta Pál tudta, hogy az! — megérkezett: szembe kell néznie vele. tokban, mint amennyi a rend fentartására szükséges volt. Sven Hédin felveti a kérdést, ki viselt a gyarmatokban háborút? A németek a legnagyobb gonddal vigyáztak arra, hogy a gyarmatokat a háború borzalmaitól megóvják. Dernburg, Lindequist és Solf gyarmatügyi államtitkároknak az volt a vezérelvük: Enyhe bánásmód a benszülötekkel szemben. A németek a gyarmatosításban az erő és tudás túláradó mértékét mutatták. Ezért birtokaik rövidesen felvirágoztak. Most ezek a gyarmatok mind feltűnő hanyatlást mutatnak, mert az osztozkodó hatalmak már azelőtt is teliive voltak gyarmati területekkel és nem tudnak megemészteni több földet. A Times az egykori Német-Keletafrikát a bürokratizmus klasszikus földjének mondja most. A kormányzás nem való egyébre, mint az adók felhajtására, a gyarmat állapota ezzel szemben a lehető legszomorubb. A német ültetvények most vadonokká változtak, az adók olyan magasak, hogy a bennszülöttek elvesztették kereseti lehetőségüket, az egészségügyi állapotok elrettentőek. Nincs idő és nincs pénz, egy szóval egyáltalán nem tudják a gyarmatot olyan mintaszerűen' kormányozni, mint a németek tették. A német lakosság szaporodása most mind nagyobb mértéket ölt és még inkább emelkedik, amint az egyensúly helyreáll és a gazdasági helyzet megszilárdul. Ez a tulszapo- rülat robbanásra fog vezetni és ezért Németországnak biztonsági szelepeket kell nyitni, amelyek a feszültséget levezetik. Sven Hédin cikke nagy feltűnést keltett és az egész világsajtó élénken kommentálja. Stresemann és Mussolini találkoznak? Berlin, október 25. Hosszabb idő óta szó van az európai közvéleményben arról, hogy Mussolini olasz miniszterelnök és Stresemann dr. német külügyminiszter a közel jövőben találkozni lógnak. Számos cáfolat dacára & hir egyre tartja magát, sőt tegnap félhivatalos helyen ia megerősítést nyert. Mussolini és Stresemann ki szeretnék egészíteni egyrészt a thoiryi, másrészt a livornói találkozást s mindenáron az európai nagyhatalmi biok megteremtését tervezik. Mussolini és Chamberlain tárgyalásai állítólag már erre a német— framtria—angol—olsáz koncernre vonatkoztak. Másodiknak a néniét külügyminiszter lóg tárgyalni az olasz dacéval, majd ha ez a megbeszélés is sikeresen végződik, akkor Briamd találkozik Mussolinival. Egyelőre nem lehet tudni, hol fog megtörténni ez a találkozás, de a legnagyobb valósainiiség szerint a népszövetség legközelebbi ülésszaka alkalmával Genfben. 5. Pár hete történt, hogy a magyar ötvös- legények egy kis csoportja, köztük Téglás Gábor, Barabás, Sándory János és még né- hányan vasárnap esti szórakozásuk közben Bodor uram vendégfogadójába tévedtek. A hátsó kis szobában iddogálták Bodor uram fürge borát, később sajátfozésü szilvapálinkáját. A nagy vendéglői szobába nem is hallatszott át a beszélgetésük. Csendben voltak, az ajtót is magukra zárták. A céh szabályaitól, amelyek mestereik kezén könnyen és súlyosan érhették volna utói őket, ilyen alkalmakkor mindig erősen tartottak. Egyikük a beszélgetés folyamán rátért a helybeli szász atyamester, Weiszmüller Zakariás és a Léta uram közötti ellentétre. Mindnyájan tudták, hogy a szász oéhmester a magyarra, a fejedelmi udvar munkái s a fejedelem egyes intézkedései miatt félté- kenykedett. Egy idő óta Weiszmüller uram jóval kevesebb és kisebb munkákra kapott megrendeléseket a fejedelmi udvartól, mint azelőtt. Ehelyett Léta Pál kénytelen volt addigi nyolc legénye helyett tizenkettővel dolgoztatni s még igy is alig győzte a szebbnél szebb tárgyak elkészítését. — Ideje volna már egyszer egy kicsit letörni a szarvukat! — mondotta ezen az estén Barabás s a többiek helyesellek neki. (Folytatjuk.) Érelmeszesedés Golyva-, csont*, izületi-, miriyybajok, koszvény, hüdéseknél atb., Neurasthénia Csíii Jéd-Brómos Gyógyvii kiváló gyógyhatású, átdolgozza a szervezetet, vérképző és idegerősitő, fokozza az anyagcsereforgalmat. — Otthoni kúrákhoz: Csizi-Viz, Fürdősó, Gyógyszappan, kapható az összes gyógytárakban, ásványvizkereskedésben és drogériákban. —- Használati utasítást küld a Gyermekek gSrvé yes, izületi, csőn topnál, angolkórnál ajánljuk! Fürdőigazgatóság Csizfürdő Cizkupele, í, X III. n.:«i.yr-rMnFt
