Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-24 / 243. (1281.) szám
' 6 1926 október 24, vasárnap. Faragó Ödön jó kezekben látja a szlovenszkói magyar színészetet A távozó színigazgató nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapnak — A szlovenszkói magyar színészet legégetőbb problémái A többtermelés problémája a magyar minisztertanácsban Budapest, október 23. A MTI jelenti: Tegnap este a minisztertanács ülést tartott, amelyen Búd pénzügyiminiszter több pénzügyi javaslatról referált. Foglalkozott azonkívül a minisztertanács a többtermelés kérdésével is. Az ez ügyben megindított akció kapcsán kijelentette a pénzügyminiszter, hogy hajlandó lemondani arról a részesedésről, amelyet az állam a benzin és egyéb mó- torolajok után a mezőgazdaságtól kapott. Az erre vonatkozó rendelet a legközelebbi napokban jelenik meg. A póstaügyi minisztérium uj telefonszabáiyzata r" Prága, október 23. A postaiügyi minisztérium a .telefonra és távírdára vonatkozó rendeletében számos módosítást eszközölt, amelyek november elsején lépnek érvénybe. Az uj baitáirozíatok közül a legfontosabbak a következők: A szolgálatban lévő telefonitiszt viselő köteles Mvatalos szolgálatát 6 perccel meghosszabbítani, hogy a megkezdett telefonbeszélgetés befejezhető legyen, illetve a szükséges összeköttetést megadhassa. A beszélgetésre jelentkeieltt személy kérheti a jelentkezés törlését, ha az összeköttetést az áltállá követelt időben nem kapta meg. Az előfizetett telefonbeszélgetéseik reggel 8-4él esti 20 éráig legfeljebb két egységet tehetnek ki, esti 20 órátél reggel 8-ig pedig maximum 4 egységet. Az esti beszélgetéseknél az előfizetett időn kívül csakis a teljes beszélgetési telefoniileték meg- Sizetése mellett lehet beszélni, azonban ezt is csak akkor, ha a vonalon más beszélgetés nincsen bejelentve. Ha a beszélgetést a beszélő hibájából nem bonyolíthatják le, vagy ha rövidebb volt a megengedett időnél, úgy azt pótlásul meghosszabbitani nem lehet. A tedefonilletékek módosításai a következők: Előfizetett beszélgetések illetékei 20 órától 8-ig é« hírlapi beszélgetések a rendes illetékek felét teszik ki. Az abonnált beszélgetések illetéke 8—20 óráig az interurbánbeszélgetések illetékének háromszorosa lesz. r 00 ■ * 1 * * * ■» Kommunista tüntetés Berlinben Berlin, október 23. A vörös frontharcosok tegnap a sportpalotában gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a Hohenzollern- háznak a porosz kormánnyal való kiegyezése ellen. A késő éjjeli órákban súlyos összeütközésre került a sor a kommunistáik és a rendőrség között. A vörös frontharcosok tüntető menetben akartak a város közepe felé vonulni, de a rendőrség megakadályozta a tömörülésüket és a mellékutcákba szorította őket. A kommunisták heves ellentállást tanúsítottak, ugv hogy a rendőrség kénytelen volt a gummibotokat használni. Tizenegy tüntetőt megsebesítettek. A rendőrség 55 tüntetőt letartóztatott. — Megszüntetik a Prága—kassai repülő- forgalmat. Hivatalos jelentés szerint a Prága —Brünn—Pozsony—kassai repülőforgalmat október 31-én megszüntetik. Kassa, október 23. Mint a Prágai Magyar Hírlap megírta, a Szegedre távozó Faragó Ödön színigazgató vasárnap este vesz búcsút a kassai közönségtől, Pozsonytól pedig kedden búcsúzik a nagysikerű Mikszáth-Harsáuyi színjátékban, a Noszty (fiúban. Felkerestük a távozóban levő színigazgatót, hogy a szlovenszkói magyar színészet problémáira vonatkozólag gyakorlati tapasztalatokkal alátámogatott felfogását kikérjük. Faragó igazgató a. következő nyilatkozatot adta: — 1904-ben jöttem Kassára, mint fiatal színész és egyfolytában a kassai színtársulatnál működtem 1910-ig. Ezután két évig ,a kolozsvári nemzeti színház főrendezője voltam. 1914-ben kerültem vissza Kassára, mint a színtársulat igazgatója és ezt 1922-ig vezettem, majd két évi távoliét után 1924 juliusá'- ban vettem át újra a színtársulat vezetését. Akkor art hittem, hogy egy esztendő alatt másként alakul a szlovenszkói magyar színészet helyzete, de erre nem mutatkozott a dolgok későbbi fejlődése folyamán semmi féle reménység. Tengersok adósságot szereztem, az egész vonalon meg nem értést tapasztaltam és így érlelődött meg bennem, hogy itt hagyom legszebb fiatalságomnak és munkásságomnak színhelyét. , — A szegedi színház igazgatását el kellett fogadnom, mert úgy érzem, hogy ott is rászorulnak energiámra, amely a legutóbbi idők viszontagságaiban megpuhult ugyan, de azt hiszem, hogy a biztosabb anyagi megélhetéssel vissza fog térni. Az előlépés dacára nagyon nehezen válók meg a küzdelmek k színterétől. Nem is tudom elképzelni, hogy milyen lesz az uj helyzetem, amelyben majd nem kell állandóan útlevelet kérnem és tartózkodási engedélyekről gondoskodnom, « Az utlevélkérdés égető sebünk, mert hogy fest az, hogy a direktor, akinek állandóan utaznia kell, mindig kötve legyen? — Mindeme nehézségek dacára, ha a sokak kis reményét láttam volna, hogy a magyar színészet itt biztosabb exisztenciát tud teremteni, maradtam volna. Egy a világos, hogy a társulat művészi programjában nem mehettem lejjebb. Másként, amint eddig tettem, nem tudtam volna dolgozni. De megteheti ezt egy uj igazgató, akiben megvan a garancia, hogy az itteni magyarság igényeihez mérten tud majd. És Iván Sándort ilyen embernek ismerem. A szlovenszkói színház igazgatása jó kezekbe került. — Már két esztendeje látom, hogy a szlovenszkói magyarság helyzete anyagilag annyira megromlott, hogy nem a hazafias lelkesedés hijjával, hanem tisztán kenyérgonüok miatt kénytelen volt mellőzni a színházba járást, mint minden egyéb kulturális igényét is. Társulatomnak anyagi túlterheltsége miatt nem szállithaittam le a helyárakat olyan mértékben, amely tömegeknek tette volna lehetővé a színházba járást. Ez a titka tönkremenésemnek. Iván Sándor utódom igen helyesen mutatott Tá a bajokra és biztosan hiszem, hogyha a színészek megértőleg támogatni fogják Iván áldozatkészségét és ha a közönség is támogatója lesz Iván törekvéseinek, akkor a magyar színészet zaj és lárma nélkül megtalálja exisztenciáját. — Teljes erőmmel és szer etet emm el dia rom továbbra is támogatni a szlovenszkói magyar színészetet. Bucsuzásom nem örök távozást jelent, csak elszakadást a honi földtől, ahová időről időre vissza akarok jönni, körülnézni, segíteni, lelkesíteni. Mindenem itt maradt, csak a legszükségesebb eszközeimet viszem magammal, hogy annál zavartalanabbal működhessék Iván Sándor. — Végül nem feledkezhetem meg arról és annak az igazságnak sem fordíthatunk hátat, hogy Káli a y miniszter és munkatársai milyen megértést tanúsítottak a magyar színészettel szemben, amikor Iván Sándornak juttatták a koncessziót és nem tették ki a magyar színészetet újabb megrázkódtatásnak. A szinpártoló egyesület bizalommal néz Iván működése elé Kassa, október 23. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A szinpártoló egyesület választmánya tegnap este Blanár Béla elnöklése mellett ülést tartott, amelyen legteljesebb elismerését fejezte ki Faragó Ödön távozó színigazgatónak a szlovenszkói magyar színjátszás terén kifejtett eredményes működésért. Az ülés kimondotta, hogy az egyesület egyúttal bizalommal tekint a szlovenszkói magyar színtársulat ideiglenes vezetésével megbízott Iván Sándor uj igazgató működése elő. A szlovenszkói magyar költők Urai antológiája „Lírai Antológia", VoggmTcitwr-Veriag, Bérűn, 1926 Antológiáiknak csak akkor van létjogosultságuk, ha egy világnézetei, egy feltörekvő irodalmi irány kodlektóvitásáit, vagy egy történelmi fejlődés lezártságát akarják dokumentálni és propagálni. Mit tudunk, mennyien vagyunk, kik vagyunk, mit érünk, mit akarunk, ezek az antológia-kérdések a ezekre ad feleletet egy-egy versgyiijtetmiény. Nos, nálunk ezt az irodalmi elvet a nemzeti elv pótolja. Igen, a kérdés az, hogy mennyien vagyunk, mit tudunk, mit érünk, de nem egy uj irány s a művészet ezerapomtijábdl, hanem a Csehszlovák iába szorult magyarság (kulturerejének szempontjából. Akik művészek 8 így a művészetet természet szerűen minden fölé helyezik, vad hajszát inditanak e felfogás ellen, akik politikusok, a művészetet eszköznek és pia trausnak nézik a nemzeti cél szolgálatában, akik pedig filozófusok, nem tudják, mihez kezdjenek a művészetnek e minden fölé helyezése, vagy ez alárendelése láttára, mert jól tudják, hogy Platón elvetéséből Schopenhauer minden fölé helyezéséig rengeteg az ul, rengeteg a mód, a lehetőség és — sohasem lehet az érzelmek különfél es égét leigázmi. Oaaik megállapítani lehet, nem értékelni. A szlovenszkói. és ruszinszfkól magyar költők alkotásiból összeállított lírai antológia nem a müvétszet- cgységet bemutatni akaró gyűjtemény, hanem a nemzeti kulturpotenciát dokumentáló könyv. Irodalmi szempontból tehát nem iőbjogosult, nem hatóerő — ami persze nem a benne összegyűjtött versék és költők nívójának ró vására történik, csak f-jqyyn azt jelenti, hogy ez az antológia nem esik dx Irodalmi antológiáik törvényszerüfiiége, sziik- «égr,//.rlir'/ge és lényegessége alá. Még leginkább a történelmi ver^gyüjtcm/ényoklbw: hasonlít, mert. ott meg van engedve ez a heterogén egytmásmieillié- rendezéis. Tört,éneimi versgyűjtemény! Valljuk be, hogy sok pacsirta van ebben a könyvben, akinek éneke valóban történelmi versgyűjteménybe — elmúlt korok, esetleg szép és naivan boldog korok verselése, letűnt és elfelejtett, ódon és unt dalai közé valói Ami régi, az nem rossz, igaz, de ami régi és jó, azt már régi titánok megvalósították s ami régi és ma keletkezett, az nem lehet meglepetés, nem lehet újdonság, mert, ugye, világos ell en t - mondás van a'régi és az uj azonossága között. Hogy a szerkesztő ur növénytani példájához hasonlóval éljek: amikor megjött a szól elérés ideje, elmúlt már a csereisznyesziiret s a ce: resznyefa ágai gyüraöl esteien ürességgel fonnyadó ; k a tél felé. Amidé, ha a szőlő érik s a cseresznyefa mellette fonnyadozdik, akikor annál egyszerűbb és biztosabb a szőlő gazdagságának, bőségnek meglátása s annál könnyebb a pálmaágat a szőlőnek adni. Ez történik ebben a könyvben is. Az ember lapoz, lapoz, néha mosolyog és megáll. Megdöbben, örül. Néhány versért érdemes volt ez az antológia, érdemes volt elsősorban Mámáiért, Földesért, Mécsért .és azután Győryért, Komi ósért, Juhászért, Merényiért, Darvasért. Elvégre, ha mindezeket a verseket olvassuk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy mindegyikükben van valami — je ne sais pás quoj de — j ó, csak ez az együttes, ez az egy- anásmelletitiiség! Jó dolog az asszony is, jó dolog Kant iis, de egyszerre! Szép szín a tuliipiros is, szép a pasztellkék, de egymás mellett! Szép a „panasz! i baasiililkom" — a magyar mezőn, vagy a kiskertben, szép a „kényes orhidea" — nem a mezőn, ahol meghal, hanem az iivegházban (ahol a bazsilikom hal meg). Együtt -- bosszantó, hacsak nem a mindenek fölött álló nemzeti érdeket nézzük, amiről mondom, nem művészek között. lehet vitatkozni. Vannak ebben antológiában költők, akik — hogy úgy mondjam — „á jour“ vannak. Beletartoznak a mába. S ez magában véve máris nagy dolog. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy titán az Adyak és Verlainek vagy Georgek fajtájából még nem fejlődött ki közöttünk. Jöhet, várjuk, de még nincs. Ellenben sok tehetséges költőnk van. Nos, ha valaki tehetséges, de nem titán, csak úgy van létjogosultsága, ha betartozik a kort mozgató nagy áramlatokba, s olyan problémákkal birkózik, melyek a mába valók. A titán újat, mást hoz, a tehetség a jelennel birkózik, de mihez kezdjünk azzal a tehetséggel, aki nem hoz újat — s a régi, százévelőtti formákkal, problémákkal birkózik ma, idegen világban? Kénytelenek vagyunk átlapozni, pedig szépen énekel. Minket a titánok és az „á jour“ tehetségek érdekelnek. Márai, akinek már versei elején álló kis életrajza is megdöbbentően mai, megdöbbentően rezonálásra késztető, s most, ősszel — érett szőlő. „Európai ember vagyok s ezekben az években, mikor Európa egy nagy fejlődés óriási változásait éli, boldogan élek Európában, dolgozom, ahogy tudok, egy emberibb, őszintébb, szabadabb és egészségesebb Európáért." Ez az! Ez nem aggastyáni, ez nem anakronizmus! Földes Sándor birkózik a kollektivum felé. Akarja azt, amit a differenciált ember vágyik. S mint költő előre rezeg, előre akar, a régi „Európa arcán a halál ábráit vési és viharerővel nyújtja karját az uj lét felé." Birkózik, birkózik a jelennel, hogy jövőt teremtsen. Amíg vajúdik, mint terhes asszony, ő a tehetség, akivel felfigyelve kell foglalkozni. Ha megszületik a gyermek, az <5 jövője, akkor újat hozó titán, aki mindenképpen érdemes. Győry Dezső ugyanígy harcol a közelebbi problémáért, a magyarságért. Ezt látjuk és tetszik ez az időszerű harc, ez a bírok, mely szintén a győ: zedelmes megszületés előjele. Mécs? Ismert, katolicizmusában kissé hiányzik az a katolicizmus, mely ma Pégny, Claudol, Cocteau, Les Tharauds, Rivoire, Mauriac, Jammes CAFE REUNION j Prága, Národní ti. Palais Reunione, j Telefon: 22433, 20607. \ 18 modern billiárdasztal, kényelmes kártya- és játékszobák, magyar lapok. Esténként szimfonikus hangverseny. mumMMnmw Mffi m tégg in -1 ® I • p msmBé n---------------------------------- i ■■ ■ ii ~ - i 5 Sz ociálpolitikai kongresszus Budapesten Budapest, október 23. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Holnap kezdődik meg Budapesten a szociálpolitikai országos kongresszus. A nagyiontosságu tanácskozás megnyitásán a miniszterelnök személyesen fog megjelenni a kormányzó és a kormány képviseletében-i jelen lesznek a magyar társadalmi, tudományos és gazdasági élet kiválóságai is. A kongresszus iránt általánosan nagy érdeklődés nyilvánul megT mert ez lesz a megindítója annak a nagyarányú tudományos munkának, amely a magyar nép szociális helyzetének megjavítását tűzte ki célul. ; • Vass József dr. népjóléti miniszter a kongresszusnak egyik legnagyobb érdeklődéssel várt szónoka. Beszédében be fog számolni azokról az okokról, amelyek a. kongresszus megtartását szükségessé tették és azokról a célokról, melyek a kongresszus működését vezetik. Két vonatkozásban látja a miniszter a kongresszust különösen fontosnak, hogy egyrészt egészségügyi, másrészt szociális vonatkozásban szakszerűen feltárassék a nép helyzete. Ezen tanácskozások alapján fog határozni a kormány arról, hogy milyen alapelvekből kiindulva hajtsa végre a szükséges óvóintézkedéseket. További célja a kongresz- szusnak a miniszter felfogása szerint az is, hogy a szociálpolitikát a társadalmi érdeklődés előterébe állitsa és hogy a tervbe vett kormányintézkedések mellett a társadalom legszélesebb rétegeinek érdeklődését is felkeltse. — A pozsonyi keresztényszocicalista szak- szervezetek központjának munkaközvetítése. Munkát keres: 4 segédmunkás, 1 gazdasági munkás, 1 női irodai alkalmazott, 2 szerelő, 1 fűtő, 2 lakatos, 1 nyomdász. — Munkaalkalom keresnek: 1 nevelőkisasszonyt. Bővebb felvilágosítással szolgál az országos keresztényszocialista párt központja (BratislavaPozsony, Hosszai utca 23, II. em.) mely pontos nyilvántartást vezet úgy a munka'keresőkről, mint a munkaadókról. xx A Brehm-et el kell önnek olvasnia, mert ennél igazabbat, szebbet, bájosabbait még sohasem írtak és talán sohasem fognak irni az állatokról. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekének, mint a Tapsifüles nyuszika. és a többiek nyomán ujjáteremti a francia irodalmat, vagy Chestertonnal Angliába, Papinivel Olaszországba vonult, be diadalmasan. Mécs egyszerűbb, naivabb, patetikusabb. De ő is aktuális magyar szempontból, mert valahogy beletartozik a silc-sándori, erdős-renéi uj magyar katolikus lírába. S ha nem is a maritaini ujíomista katolikus líra művésze, tagadhatatlanul olyan költő, aki modern formanyelvvel, modern gondokkal és érzelmekkel birkózik az assziszi szent jubileumának századában újra rendkívül modernné lett „szeretet" problémával, ő is birkózó, uj, modern költő. Darvas János. Mit harcol ő? A háború sarokba lódító élményeinek harcát, birkózik a levetkőzhc- tetlen szörnyüségü múlttal, hogy merjen-e, hogy ocsudjon-e, hogy induljon-e. Ez a csend a versedben a lövészárok utáni csend, s Darvas azok közé a költők közé tartozik, akiknek Unruk Párisban kezet nyújtott, mert tudta, hogy úgy mint ő, hónapokig harcoltak összeszoritott foggal és szen- zibil: lássál Verdun alatt. Komlósban a modernség teljes élménye hat, szegény Merényiben pedig maga az életélmény, mely nála tragikus, s igy mindenképpen felfigyel-5 tető, Sebesi Ernő, Szenes Erzsi szintén „á jour" költők, ha mindegyikük másként s egymás mellett furcsán hatva. Sok érdekes és tehetséges van az antológiában. Csak egységes nincs, pedig ez a mindenkori antológiák lényege. Sok anakronizmus van a könyvben. Orhidea a mezőn és bazsalikom a télikertben. Sok múlt, elég jelen. Nemzeti szempontból a könyv szép dokumentációja az ittélő magyarság kulturpotenciájának. Ha ezt akarták, elérték. És sokan szívesen fogják olvasni, mert az ízlések különfélék és az „á jour“-ság fogalma nem szlovenszkói fogalom. A bazsilikom is sok, az orchidea is sok és gratulálunk azoknak, akiknek ennyiök van. Nekem csak Vozáti Dez&ő hiányzott. Uodiem w«