Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-24 / 243. (1281.) szám

1926 oktÓW 24, tasárnap.

4

MBKMJHMB y.':?iagn.'C3TOggaaw»i

nrrurmwiTitin'-r'n^nfi'n'ir- i-rrr

Anglia didereg

A hat hónapi szénsztrájk súlyos következményei — Mindenki fázik A betegek száma megkétszereződött

Aagfiábaii kell élnie és szenvednie annak, aiki elképzelést akar szerezni, hogy mit jelent a féléves sztrájk egy szívós, nélkülözéseket is biiró, de teljes mértékben szervezettségire képtelen népnek, aminél az angol a mindennapos életében. Európának szénben leggazdagabb országa, amelynek széntermelése egy esztendő alatt háromszorosan haladja meg a Euhrvidók szántermelését, életmódját arra állította be, hogy a szigetországnak aránylag enyhe éghajlata van és ha az időjárás kissé kedvezőtlenre fordul, mindig van mód arra, hogy jóminőségü fűtőanyaggal segítsenek magukon. Az irracionális nyílt kandallá, amely csak néhány méternyi körzetben terjeszt melegséget, ezzel szemben azonban naprót- iTiapra f élméter mázsánál több szenet fogyaszt él, inkább a szociális központja volt az angol szobának, mint melegítő eszköze. A kandallót gázlkály- hákkal egészítették ki. A kettős fűtéssel ellátott angol szobának hatalmas ajtai vannak, amelyeknek hasadékai éppen úgy, mint az egyszerű üvegtábláit, szabad járatot biztosítanak a légáramlásnak. A kettős ablak rendszerét, amelyet minden jobb középeurópai bérházban megtalálunk, még a legmin- íaszerübb uj londoni villákban is hiába keressük. Az élet csak addig elviselhető, ámde elegendő fűtőanyag áll rendelkezésre

A sztrájk előtt a csaMdatya, aki saját házában öbszobás lakásban lakik — mellesleg megjegyez- ’ zük. hogy a házak frontja olyan keskeny, hogy egy öt szobás lakás a londoni házban három emeleten oszlik meg —, hetenként mindig beszerzett egy kocsi rakomány jóminőségü wallisi szenet. Tiz-ti- zenöt méíermázBa szén az évszakok szerint 200— 340 cseh koronányi összegbe került. Ma egy mé- fermázsa szenet tizennégy nap alatt 35—40 koronányi árban osztanak ki neki hivatalosan és a Iánckereskedelemben 72—80 koronányi összeget is meg kell fizetnie mázsájáért. Ha egy irigy és szegény szomszédja észreveszi, hogy fütőkészl étét lánckereskedelemben szerezte be és feljelenti, akkor még 800 koronányi bírságot is keli fizetnie azért, hogy a szükségrendeletet áthágta és nem érte be azzal a szénnel, amely a hivatalos rendelet szerint megilleti.

A gáz, amellyel az angol lakások és hivatta!ok kétharmadát világátják, amely az angol konyhák nyolcvan százalékában a főzésre szolgál, amellyel a fürdőkályhákat fűtik, amellyel az elégtelen szén- fütést egészítik ki, a sztrájk kezdete óta ötven százalékkal drágult meg, fütőerej-ének negyven százalékát ezzel szemben elveszátefte, amennyiben a gázgyárakban most silány fűtőanyagot kénytelenek használni.

A városokban csak néhány hete ébredt a lakosság a helyzet leomolyságára. Az enyhe nyári időben nem kellett a kandallót annyira szénnel táplálná és ha eddig hűvös estéken nyáron át is hefütöttek, úgy most az imeég idején könnyebben tudtak lemondani erről. A mosásra és főzésre elegendő volt a gázszolgáltatás. Rét hete azonban beállottak a hírhedt reggeli és esti londoni jégködök. A hőmérséklet olyan alacsonyra szállott le, hogy délidőben is alig emelkedik a nulla fölé. Amig a petroleumkályhákalt már mind kiárusították és a gázgyárak munkásai éjjel-nappal uj gázkályhákat szerelnek fel, a dolgozó London reggel nyolc órától, amikor beszáll a Hitetlen vasútokra, hogy átlagban negyven percnyire lévő munkahelyére siessen. este hat óráig fagyoskodik, míg végre visszatérhet az otthon kedélyes gázkályhája mellé. A nagy hivatalok és gyárak gőzkazánjainak táplálására nincs elegendő szén. Az alkalmazottak és munkáé ok, akik lunchülket a munkahely közeliében, valamely kis helyen fogyasztják el, evés közben Is állandóan fagy cakódnak. Az ételeket most már nem friss anyagból állítják elő, mert bizony annyi embernek nem tudnak főzni a tüzelő hiánya miatt, hanem az étlapok többnyire hideg komzerveket tartalmaznak. A színházakban és a koncerteken a köhögés olyan zavarólag hat, hogy a művészi produkciót sokszor élvezhetetlenné teszi. A City nagy üzemeiben néhány nap óta a szeméi yzet beteg- éUománya eléri a harminc százalékot. Az angol statisztikai közlések szerint az orvosoknak ebben az októberben kétszer annyi dolguk van, mint rendes körülmények között. A meghűlést esetek száma aggasztó mértékben megnövekedett.

Még rosszabb a helyzet vidéken. Miután az ossz' :> belföldi és külföldi szónkószletet — a belföldi bányák eoy része már dolgozik és a régi terűiéi >> *25 százalékát szolgáltatja — a vasutak fü- •i h re és a gázgyárak számára foglalták le elsősorban és a maradékot viszont főleg a nagyvárosé, k és ipartelepek céljaira vették igénybe a lakás füléé ire, a sík föld nem füthet egyébbel, mint fá- ■" !. A sík földön az osztóknlceot tényleg vasszigo- 1 iMágv'd kezelik. Lánckereskedés utján sem lehet itt "' diez jutni, amennyiben a vasutak egyszerűen nem szállítanak szenet a vidékre. Néhol hetenként c "de kétezer főznek meleget és a hlvalalo- -/iii inc";;állap:!ott, tizennégy napra egy mázsa- !;vó;éí;6i ri't űznél nem lehet többet csinálni. A . cí'k'Ti mo-it a leggyakoribb látvány, hogy a pol- ' : i or/.'ály jól öltözött gyermeket az utakon köri/ re1 é; ki hulló dákot gyűjtenek össze. A fa

óra ’r ' -n emelkedett, még az erdőben gaz- d'"' \H . i is egy háromnegyed font os fadarabka !.b ti) fiH-'-rbo került. A szegényebb vidéken :i íg a i ""/y. I r;n tanyázik és ott kapara ni' zene t. A hat óságok bevezet■ /, • i de.■//:-,< két, hogy a szegényebb nöp, ,trm< ’-r .; nanjában legalább egyszer jus>• ••• 1 i i"th'-'Z. Ifitek óta hosszú kigyóaorbnn

• • •/. ■ cyerrk'k :>z iskőlni, vagy nép. íiu lőtt, hogy meleg ételhez jussanak.

Az angol gyairmatügyl minisztérium helyiöé- geiben egéisz sor újságíró várja a birodalmi konferencia határozatairól szóló jelentéseket. A tanácskozó miniszterek és diplomaták felöltőben ülnek, dideregve dörzsölik kezüket; és állandóan köhögnek. Egy hosszú, karcsú amerikai, a konferencia Adonisa, felöltő nélkül lép a terembe, amire feléje bömbölik:

— Te is azokhoz a németekhez haeonlitaisz, akik a háború ínségedben azt hangoztatták, hogy a márkáiéból is jóllakhatnak. Te is azt hiszed, hogy a dollároktól meleged lesz.

A szellemes aperfu azonban nagyon kesernyés hangulatot vált ki a fázó birodalmi gyűlésen.

$zio¥@n$zftő legnagyobb

^ fj ■■ | ^

Paysi T. Koilca, Fő-utca 19. sí.

(Telefon 33.)

530°

A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérképviselete.

PÁRISI NAPLÓ

írja Márai Sándoi

Egy premier: „A diktátor"

A párisi színházi sivatagban végre egy premier, ahol egy iró darabjában emberi hangon emberek beszélnek: „A diktátor4', Jules Romai ns uj darabja hosszú vajúdás után szántek-erült. Az előjáték, az a tizen- négyhónapos komédia, huzavona, miniszter- válsággal egybekötött intrikák, használtak annyit, hogy egy legtisztább irodalmi kvalitásokkal megirt színjátékot közönség és sajtó olyan érdeklődéssel fogadtak, mint egy uj Ve menü-komédiát. Másrészt, ahogy ez már lenni szokott, ez az előjáték többet foglalkoztatta Paris érdeklődését, mint maga a darab. Jules Romains, a „K n o c k“ szerzője, az uj francia drámairásnak Vildrac mellett egyik elismert és legkomolyabb mestere, állítólag 1910-ben irta a „Diktátor44-!. A költő ime mindig jós, s miután ujságnyilatkozatokban biztosította a darab keletkezésének dátumáról a közönséget, el kellett ezt hinni neki. El kellett hinni, annál is inkább, mert a darab másfélévtizedes múltját a szerző minden nyo- matékkal hangsúlyozza, s nyilván fontosnak taTtja elhitetni velünk, hogy ő találta fel sző rost ül-bő r ö síül 1910-ben Mussolinit, nem pedig Mussolini sokkal később a „diktátor44 figuráját, — ami különben a darab valóságos értékeit illetően meglehetősen közömbös. De bevallja Romains, hogy 1910 óta sokszor átdolgozta a figurát, a a „diktátor44 aki most bemutatkozott Párisban, sokat tanult a diktátoroktól, akik 1910 és 1925 között bemutatkoztak Európában. így esik meg, hogy ennek a párisi premiernek is van valami fülledt pikantériája, — ez alkalommal egy emelkedett és előkelő politikai pikantéria tölti

m.eg ha nem is a darab, de az előjáték s a darab körüli szituációk levegőjét.

Ezt az átdolgozott s a kor igényeinek megfelelően átalakított diktátort 1925 májusában nyújtotta be Romains a Comédie Fran- Saise-nak. Mind eddig nem kereskedett ez az iró Moliére színházában. Első közeledését hűvösen fogadták, s a „comité de lecture44 udvarias mentegetőzéssel vissza is adta a kéziratot, hivatkozással a kiélezett politikai tendencia veszedelmeire. A Comédie Fran- 9aise nem akart politikai botrányt a kegyelet es falak között... De Romains akkor már túlságosan és elvitathatatlanul volt valaki ahoz, hogy Páris első szinházia büntetlenül utasíthassa vissza a darabját, a sajtó lármát csapott, s Daladier, az energikus Daladier, akkori kultuszminiszter s a Comédie Fran- gaisenak hivatalból legfőbb patronusa elkérette a kéziratot, elolvasta, s levelet irt a comité de lecture-nek, amiben vállalja a darab előadásának felelősségét. Ezt nem árt följegyezni követendő például kultuszminiszterek számára, hogy 1925-ben egy frissensült francia kultuszminiszter nem átallotta bokros teendői között exponálni magát egy tehetséges iró miatt... Igaz, hogy Daladier rövidesen megbukott, s a már elfogadott és játékrendre tűzött darabot Romains újólag visszakapta a színháztól. Előadják, vagy nem adják elő, hol és mikor, igy ment ez a ten- niisz két színház, a Comédie Fran9ai.se s a Comédie Ckamps Elysées között, ami magán- vállakózás, s ahol Romains darabjai évtizede otthon vannak. Közben Párisban készülő diktátorok bukkantak föl és buktak meg, de az uj kultuszminiszterek már nem exponálták a darabért magukat. Romains darabja visszavonhatatlanul Louis Joiivet a Comédie Ohamps Elysées színész-direktorának kezei közé került. S máwfélesztendős tanácskozás után csakugyan bemutatták.

Ezt mutatták be:

*

A cselekmény napjainkban történik egy európai állam fővárosában. Ez az állam parlamentáris királyság. Denis, a balodali forradalmi frakció vezérembere, szocialista képviselő, egy nagyszabású parlamenti támadással megbuktatja a jobboldali kormányt. Denis és Féréol, a baloldali pártok két vezetőembere, gyermekkori barátok és évtizedes fegyvertársak, tanácskozásra ülnek össze egy külvárosi korcsmában. Kettejük közül Féréol a forradalmár, az idealista, aki hajlandó mindent feláldozni a forradalomért; Denis uj feladatok előtt látja magát és a pártját, s a cselekvést sürgető Féréolnak kitérő válaszokat ad. De mindaketten a pártjuktól függnek, s Denis először érez bizonyos kötöttséget pártjával és Féréollal szemben, ebben a pillanatban, mikor közel érzi magát a hatalomhoz; Féréol nem lát mást* csak a forradalom lehetőségét, Denis először látja közel a hatalmat...

A király, egy őszes és nagyon elegáns ur, reggel dolgozószobájában fogadja a királyné látogatását. A királyné Patou szalonjából öltözködik, szép, finom, fiatal asszony. A politikához nem sokat ért, de fél tőle. A király szelíd elnézéssel és udvariassággal megbeszéli vele a helyzetet. A forradalom fenyeget, a kormány megbukott, a baloldali pártok bejelentették az akciót. A király délelőttre magához rendelte Denis-t.. Előbb fogadja a Ház egy régi barátját, Murrey grófot, egy szkeptikus öreg rókát, aki tisztán látja a dolgokat, s egyetlen megoldásnak azt ajánlja, ha a király elébe siet a forradalomnak, e önszántából megbízza Denist a kormányalakítással. A királynénak szimpatikus Denis, akit a parlamentből ismer. A király hümimög. A gróf, ahogy ez illik egy okos udvaronchoz, szellemes portrét rajzol Derűsről1, akit lobbanékony és befolyásolható embernek ismer, s föltételezi, hogy a király tapintatos közeledése meg fogja hódítani ezt a dühös szocialistát. Királyné és gróf elvonulnak a kék szalonba, a király megigazít a falon egykét görbén lógó metszetet, aztán csönget Denis-ért

A jelenet egyszerű, emberi, kifogástalan. Denis tartózkodó és hideg, s összehúzott szemöldökkel vizsgáügatja a királyt. De le kell szögeznie, hogy ritkán volt még ilyen kellemesen jőlnevelt emberrel dolga, mint ez a modem király. Egypár ügyesen elhelyezett bók felmelegiti. A végén már majdnem elfogad egy cigarettát. S mikor a király a cigaretta után megkínálja a miniszter- elnökséggel, csak azért nem fogadja el rögtön, mert ezt nem teheti a pártja beleegye zése nélkül. Látszik rajta, hogy ebben a pillanatban egy kissé terhére van a pártja. Tegnap még forradalmat akart csinálni, ebben a pillanatban jobban szeretne kormányt alakítani. A forradalmat már ismeri, de kormányt még nem alakított.

Denis nem báb: Romains nagyon óvatosan nyúl ehez a figurához, s soha nem árulja el, rokonszenvezik-e hősével. Denis a döntő pillanatokban maga sem tudja, mit akar4? Szereti az elveit, hisz abban, amit igazságnak elismert, — de minden emberben sok titkos rugó van, ami elpoTOSodott az idővel, mert soha nem érintették, s most, mikor valaki megérinti lényének legtitkosabb rugóját, a hatalomvágyat, mikor valaki nem a pártnak, hanem neki, Denis-nek ajánlja föl szewély- szerimt a hatalmat, Denis megdöbbenve érzi a kisértés erejét. Nem dönt, gondolkozási időt kór és megrendülve távozik az audienciáról.

A párt szócsöve, Féréol, akit rögtön fölkeres, gúnyos diadallal fogadja. Szerinte a forradalom győzött, Denisnek nincs szüksége a királyon keresztül kompromisszumokra, Föltételezi; hogy Denis sem fogja fel másként a király ajánlatát, s megdöbbenve szögezi le a kipróbált elvtárs habozását... Denis érzi, hogy válaszúton van, hogy választania kell elvei, a párt fegyelme s a maga személyi chance-ai között... Iparkodik meggyőzni Féréolt, hogy alkotmányos utón többet biztosíthat az ügynek, mint egy kétes eredményű erőszakos forradalommal, — aztán ejti a pártot, ejti Féréolt, s megy a maga utján: elvállalja a kormányalakítást.

Denis beköltözött a miniszterelnökségi palotába. Már az első órákban harcolnia kell hivatalnokai tunyasága, a bürokrácia rossz- indulata és lustasága ellen. A kora reggeli órákban a király látogatását fogadja, aki eljött közelebbről megnézni uj miniszterelnökének első működését. Denis a királytól tudja meg, hogy a mozgalom, aminek tegnap még az élén állott, hogy a baloldali pártok ellene, Denis ellen foglaltak állást, s estére proklamálják a vasúti sztrájkot. Denis éktelenül fölháborodik. A telefonhoz nyúl, fölhívja a rendőrfőnököt és csúnyán káromkodni kezd. „Mit“ — kiabálja — „csirkefogó szocialistáik, rendzavarok, ellenem mertek sztrájkot kezdeni? Csendőrség, katonasági4' S megy, telefonál és cselekszik, ahogy Murrey gróf sem cselekedhetne különben, — a király elégedetten hagyja el, nem csalódott, Denis szakított a múltjával, a nem léphet többé vissza.

Ez a telefonálás a darab nagy jeleneté, — egy ember pálfordulása, egy elv, egy ideál megtagadása, a hatalom elragadja Denist. A királynét, aki fél a forradalomtól, már mint Oroszlánszívű Richárd nyugtatja meg, hogy amig ő áll a kormány élén, nincsen az uralkodóháznak mitől tartania. A helyzet súlyos, Denis ellen összefogtak régi fegyvertársai, élükön Féréollal, s Denis a királyné közvetítésével ráveszi a királyt, hogy ruházza reá a kivételes hatalmat, — „kergesse a pokolba ezt a parlamentet44 ■— s a király megdöbbenve és szótlanul ebben a zsákutcában aláírja a parlamentet felolszlatő és Denis-t teljhatalmú diktátorrá kinevező okmátwd.4' Denis győzött, — de egyedül maradt. Mindenki elhagyta, — nem maradt más a kezében, csak a hatalom... Magához hivatja Féréolt, s egy utolsó nagy kísérletet tesz, visszahódítani régi elvbarátai támogatását, — „mit tudod te“ — kiabálja indulatosan, — „mi a,z a hatalom? Micsoda dimenziókat vehet föl egy egyszerű menetrend, ha a te felelősségeden múlik, hogy estére megállnak az összes vonatok? Ha itt állsz, egy központban, táviratok, telefonok és emberek között, s minden tőled függ, mindenki tőled várja távoli veszedelmek megoldását, e látnod kell előre, holnapra és még tovább, mikor azt sem tudod, mi fog történni a következő percben?...44 Féréol az arcába nevet és hité- hagyottnak nevezi. Denis elsáppad; zsebében a királyi dekrétum; csönget és csendőrök között vezetteti bőr tőbe a forradalmár nép- vezért, gyermekkori pajtását, tegnapi szövetségesét. Madeletae, Denis kedvese és egykori küzdőtársa érkezik, felelősségre akarja vonni a férfit, akiben hitt, 9 aki elárulta a közös eszmét; Denis kiutasítja az asszonyt. „Hagyjatok egyedül44 — mondja most. Egyedül a hatalommal. Mindent elhagyott, meggyőződést, ideálokat, barátot és asszonyt, — visszavonhatatlanul megy a maga utján az erőszakos győzelem, vagy az erőszakos bukás felé.

Ez a darab. A premier ilyen volt:

*

A kis, vörösbársonnyal bé’elt színházban két. miniszter ül a zsőllyéken s több volt miniszter, — s mindenki, aki Párisban név, vagy pénz, vagy valami függe’éke vagyonnak és hatalomnak. Az ötödik sorban egy szerény zsöllyén, ott húzódik meg a francia hadügyminiszter, Painlevé, —• egy széksorral hátrább Oaillaux kopasz feje, evv ré""éri,-rrepked ő és egv bires szubrett köriitt. InarVoRk senki nem tudomást venni róluk, de ha a