Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-23 / 242. (1280.) szám

4 TRKCMt/VUfiiLmHIRIiAE 1926 október 23, szómból „A Könyvbarátok hisznek a magyar kultúrában* A Könyrbarátok egyesületének uj jelszava — Mit kíván az egyesület vezetősége a ta­goktól? — A közeljövő nagyszerű programja Egy amerikai növénybiológus a baktériumoknál alacsonyabb életformának jött nyomára Ezeket az életparányokat még az ultramik­roszkóp sem mutatja ki — A baktériumok óriási szörnyetegek mellettük — A P. M. H. munkatársálól — Neicyork, október. Bemard M. Duggar dr. amerikai növény- biológus feltűnést keltő értekezésben hozta nyil­vánosságra azokat a kutatásokat, amelyeket a nö­vénybetegségeket okozó vírusokról folytatott. Ezek az eredmények Duggar dr. szerint arra engednek következtetni, hogy az élő és élettelen világot összeköti egy uj, sokkal alacsonyabb nívójú élet­rend, mint amilyenről eddig tudunk, amelynek lényei tulegyszerüek ahhoz, hogy jogosulttá tegyék az organizmus ne­vét és amelyek mellett a baktériumok óriási szörnyetegeknek tűnhetnek fel. Ezek a lények a növények egész seregének meg­betegedését okozzák. Olyan kicsinyek, hogy az ultramikrosz­kóppal sem lehet rájuk találni, tanulmányozásuk azonban világosságot deríthet az állatvilágban észlelt bizonyos betegségekre, amelyeknek felelős bacillusait megtalálni nem sikerült. Egyes kutatók már eddig is szűrés utján meg nem fogható vírust okollak bizonyos növényi betegségekért. Bármilyen legyen is a vírusban feltalálható élet, messze alatta van annak a pontnak, ahol az élet a növényi és állati világba elágazik. A kutatások, amelyek idáig vezettek, évekkel ezelőtt kezdődtek azzal a céllal, hogy gátat szeg­jenek azoknak a roppant gazdasági károknak, amiket a cukornád és a dohány mozaik-beteg­sége okozott. Ez a betegség onnan kapta a nevét, hogy zöld és sárga színárnyalatokban komplikált minták ütköznek ki más korcsszimptómákkal együtt a leveleken. Eddig egy baktériumot okoz­tak ezért a betegségért, a baktériumot azonban nem sikerült megtalálni. Duggar dr. éveken át kísérletezett inficiált levelekkel* A legfinomabb porcellánszürőkkel, amelyek leszűrik a baktériumokat, dolgozott. Az anyagot, ami nem ment át a szűrőn és aminek a feltevés szerint a baktériumot kellett tartal­maznia, diatomos földdel megőrölték. Az őrlési procsesszus elpusztítja a baktériumok sejtjeit Az anyag azonban az őrlés dacára infekcióképes volt. Duggar dr. erre a szűrőn keresztülhatoló anyag­gal kísérletezett és azt találta, hogy az feltűnően infekcióképes. Ebből arra következtetett, hogy az infekció nem baktériumoknak tudható be. 'A baktériumok az élet alsó fokén vannak ugyan, de komplex organizmusok. Az a tény, hogy az őrlés, amely darabokra tép minden sejtet, nem szüntette meg az infekciót, arra a konklúzióra ve­zet, hogy egyszerűbb életforma az okozója, mint aminőt eddig ismerünk. — Nem látok semmi okot a felfogásnak fel­adására — mondotta Duggar dr., — hogy testecs- kókkel van dolgunk, amelyek úgy viselkednek, mintha nagyságuk körülbelül olyan lenne, mint a hemoglobin récsecskéké egyszáza lékos oldatban. — Én a problémát úgy tekintem, mint amely teljesen ismeretlen területre vezet, egy olyan ala­csonyabb rendű élet birodalmába, amelynek lé­tezését el kell fogadnunk. Egy éve indult meg Szlovenszkóban az a komoly és nagyarányú akoió. amely a kétség­beejtő helyzetben levő magyar kulturmimka egyik legégetőbb problémájának a megol­dására vállalkozott. Az anyagilag sújtott szlovenszkói magyarság legjobb erői fogtak össze, hogy ezt a munkát az első kezdés aka­dályain átsegítsék és lankadatlan kitartással az itteni magyar élet egyik meggyőzhetetlen bástyájává tegyék. A válságba jutott magyar könyvkiadás gondját vették a kezdeménye­zők magukra, amikor a kassai Kazinczy- Társaság kebelében megalakították a szlo­venszkói magyar Könyvbarátok Egyesületét. Céljaikat, eszközeiket, üzleti berendezkedé­sük pontjait annakidején közölték is a ma­gyar közönséggel. Évenként 6 könyv kiadására vállakoztak évi 120 korona tagsági díj ellenében, emellett az igazi jó olvasmányok nélkül maradt magyar ifjúságra is tekintettel voltak egy ifjúsági sorozat megindításá­val. Meglepetésszámba ment, hogy az annak­idején kibocsátott tagfryüjtő iveikre a ma­gvar közönség nagy számmal jegyeztette fel magát. A remény sugarai csillantak fel ek­kor: a Könyvbarátok hisznek a magyar kul­túrában, az elszakadt szlovenszkói magyarság elég ön­tudatos erővel rendelkezik, hogy az összma- gyarság életében beteljesítse a maga kulturá­lis feladatait. Az önszántukból jelentkezett könyvba­rátok száma az elmúlt ősz folyamán elérte azt a minimumot, amellyel az egyesület meg­kezdhette a maga működését. Itt becsületes, önzetlen és nehéz munkáról volt szó. Az egyesület vezetői, élükön a munkával éjt nappallá tevő Farkas Gyula dr.-ral. a berlini egyetem magyar tanárával és Sziklay Ferenc dr.-ral, az egyesület munkájának egyik felét pontosan beteljesítették. Nemes önzetlenség­gel szervezték meg az egyesület adminisztrá­cióját s az egész bonyolult gépezetet, (amely magáncélú üzleti vállalkozás formájában nagyszámú személyzetet igényelt volna!) fá­radságot nem ismerve, önzetlen erőmegfe- szitéssel elindították a kijelölt utón. A Könyvbarátok egyesületének tagjai a beígért időben pontosan megkapták a köny­veket. Falu Tamás: Kicsinyesek; Rácz Pál: A könyvnyitó asszony; Darkó István: Zúz­mara és a Szlovenszkói Lírai Anthológia már mindenik könyvbarátnak az asztalán van s rövidesen ott lesz Reményi Józsefnek, az Amerikában élő szlovenszkói származású írónak, a „Jó hinni“ cimü hatalmas regény elismert szerzőjének is szenzációszámba me­nő többkötetes uj regénye. Az olvasóközönség s a kritika megálla­pításai szerint ezek a könyvek érdekes­ségben, irodalmi értékben és a legneme­sebb szórakoztatás szempontjából is messze túlhaladják a tömegizlésnok ked­veskedő könyvek nagy tömegét. . A Könyvbarátok Egyesülete lankadatla­nul folytatja a maga nagyszerű munkáját. A jövő év programja felülmúl minden várako­zást. Csak az egyesület tagjainak buzgalmán, ragaszkodásán és önzetlen lelkesedésén mú­lik, hogy ez a program fennakadás nélkül meg is valósuljon. Az élő magyar irodalom egy nagynevű képviselője ajánlotta ezt a ki­fejező jelszót: ,.a Könyvbarátok hisznek a magyar kul- turában“ s a további munkára ennek a jelszónak a biztató, figyelmeztető és intő erejével kell minden könyvbarátnak nekikészülnie. A szerződés kétoldalú volt: Az egyesü­let, mint egy közóbajnak, egy erős elhatáro­zásnak és magyar szivekből fakadó komoly vágynak a kifejeződése, azt Ígérte, hogy jó könyveket ad azoknak, akik hisznek a ma­gyar kultúrában, akik szeretettel közelednek a ió magyar könyv felé s akik a szlovenszkói magyarság életében felismerték a termelő szellemi munka jelentőségét. Ezzel a bevál­tott ígérettel szemben a könyvbarátok sze­mélyenként anyagi segítséget, helyesebben a kapott értékek megváltását ígérték. Nyilvánvaló, hogy további előrehaladásra csak akkor lehet remény, ha ez az Ígé­ret is ugyanolyan lelkesen pontosan és hittel teljesittetik, mint ahogyan teljesí­tetett a másik. Egyik fél sem hagyhatja cserben a má­sikat. Egyik fél sem lehet hűtlen a másikhoz, ebben az esetben önmagához lenne hűtlen. Egyik fél sem hoz áldozatot; a beteljesített ígéret önmagunk hasznára, szellemünk javá­ra válik, drága magyar nyelvünk s a magyar lélek nyer véle! Bibliofilnek lenni most magyar ember számára többet jelent jó könyvek szereteté- nél. Köteles áldozást jelent azon az oltáron, amelynek örök lángját és Istent dicsőí­tő füstjét ellenséges szelek minden mó­don kioltani, elfujni akarják! A Könyvbarátok Egyesülete ezt az áldo­zást kivárnia folytatni, nagyobb erővel, gazda­gabban, még több hittel, mint eddig tette. A vezetőség legutóbbi megbeszélésén, amelyen az elmúlt év mérlegét állapította meg. több fontos határozatot hozott. Elhatározta, hogy felhívással fordul az egyesület tagjaihoz, amelyben hátralékos tagdijaik befizetésére, az 1927. év január 1-től kezdődőles: uj tagok gyűj­tésére és kellő lelkesedésre hívja fel okéi A közeljövő hatalmas programját is kö­zölni fogja a közönséggel. Be fogja mutatni a könyvkiadásra vonatkozó nagyszabású terve­zetét. Tervbe vette, hogy egy időnkénti köz­lönnyel fogja tájékoztatni az egyesület tag­jait a bibliofil munkáról. Végül az egyesület ügyeinek, adminisztrációjának és számtalan teendőnek az intézését Darkó Istvánra, az is­Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye (6) Gábor mellében meleg érzés mozdult. Erős két karja, amelyekkel nem volt rest megölelni bárki fehérnépet, aki csak alkal­mat nyújtott erre, most magától indult a kis­lány felé. A könnyű csókok minden rengete­gén keresztül ő mégis csak efelé a pityergő, mozgómellénykéjü, barna kislány felé ván­dorolt. Egyszer-egyszer, ha komoly munka, cimboráé szórakozások vagy utánanyüló könnyű asszonyok miatt néhány napra el is felejtkezett róla, ilyenkor, mikor megint csak utána jött — mert bizonyos, hogy ő és senki más jött ide a kertek alá, bízva a vé­letlen találkozásban — mikor látni akarta, mikor meleg testtel sietett feléje, ilyenkor mindig világosan érezte, hogy csak ezt, csak ezt a kis fuldokló bogarat szereti ő igazán! Átfogta a kislányt és odahuzta a keri- té-boz, ahol nem állottak mindenki szeme előtt olyan szabadon. — Ne sirj Ágikal Hát mért sírsz?! Mit mondottam, amiért úgy nekieredtél?! — Azt mond ... mondotta, hogy vannak elegen, akik kend ut... után mászkál naaak! — Én-e?! Hejj, hogy én ezt mondottam? Hát hová tetted te a hallókádat?t Már bizony én ilyet nem mondottam! Hallod-e? Nem mondottam!! — Hát miiit?! Mit, ha nem ezt?! Azt mondtam, igen, azt mondtam, tu­dod, no most egész bizonyos, hogy azt mond­tam, hogy bezzeg volnának'elegen, akik, ha én akarnám, hát utánam is eljönnének! Nem resteinének utánam eljönni! No nem ezt mondtam?! Mondd, no merd azt mondani, hogy nem igy mondottam?! Még úgy mond­tam, hogy „bezzeg, ha én akarnám!“ Egészen úgy mondottam, hogy bezzeg!... És hát ha akarnám! De akarom-e én?! Akarja a Priku- lics, de nem én! Mert hát kit szeretek én? No kit?! Bezzeg, ha mást kérdeznék, az mindjárt megfelelne! No látod, ilyenformán mondottam az előbb is, hogy bezzeg! Fe- lelsz-e Ági?! Kinyitod-e végre ezt a piros, édes, befogott kis csőrödet?! Hallod-e? Fe- lelsz-e?! A kislány felemelte el kábít ott s a kábu­lattól ragyogó tekintetét: — Hát engem ... engemet?! — Még kérdezed is?! Ide hallgass! Tu­dod, ha én erre a kőre ni (megrugta a lábá­nál heverő követ), vagy erre a deszkára ni (megrázta a palánk deszkáját), vagy akár­mire, arra a körtefára, vagy arra a kukorica­szárra azt mondom, hogy szeretem, akkor az úgy van. Mert én csak arra mondom, altit szeretek is! Én ki nem ejtem azt a számon másképpen! Nekem udvarolhat, teheti a szé­pet akárki, menyecske vagy csapoislány, tő­lem azt még egy se hallotta! És ha én arra a körtefára ott azt mondom, hogy szeretlek körtefa, álékor azt az a körtefa köteles ne­kem elhinni! Mert én ki nem engedem azt a számon, csak ha úgy van! És az, akinek én mondom, mondjuk az a körtefa, el is fogja hinni nekem, ha azt mondom! Csak te, te vagy olyan ...! A kislány, mint aki a napba nézett, nem látott már semmit. Odahajtotta a fejét, oda­engedte a lelkét, odabujtatta gyámoltalan egész kis önmagát ennek az erős, nagybeszé­dü embernek. Gáborból jött a szó, mint a tiiszteletes űrből virágvasárnap. Ágneska ma­gában nevetett, melegen, szerelemmel mo­solygott a huncuton, aki úgy tudja ámitani, botomditani és vezetni őt. De jó volt mégis hallgatni az ördögcsinálta beszédet, ennek a drága bitangnak a imákonyos, álmositó hen­cegését. — No látod! — mondotta elégedetten Gábor, mikor a kislány meleg arca már ott lélegzett az övén. — No látod, hogy milyen butácska vagy te! Nem várod meg az okos szó végét! Elengedte a (kislányt, aki a boldogságtól most egészen boldogtalan volt. Felvette a két korsót a földről, meg letette, vidáman nevetett és könnytől lett homályos a szemre egyszerre. Gábor igazította el a kábult kis terem­tést: — Menj most le a vízre, Ágika! Nekem odébb van dolgom! Este itt várlak megint, harangszó után! Ágneska észbekapva szaladt a lucerná­son át a folyó felé. Pillanat alatt tűnt el a kukoricás mögött a legény szemei elől. Ez most türelmetlenül tekintgetett szét és megindult a kocsiuton. 4. Ahol az ut élesen kanyarodott a város felé, a hajlásban egy darabig gondolkodva állott meg. Indulni akart, amikor látja, hogy Ágneska futva jön a Szamos felől, a kukori­cás mellett, át a lóiherésen. Lihegve ér hozzá és kapkodva ijed ezik előtte: — Gábor, mit csinálnak maguk? Ott lenn a partim Barabás ül egy idegen ember mellett, együtt isznak egy cser épkor sóból. mertnevü Íróra bízta, aki október 15-től kezd­ve ezeket Kassáról intézi. Egyik részről minden garancia megvan arra, hogy a kívánt célt hatalmas méretű munkával közelítse meg a Könyvbarátok Egyesülete. Most magukon a könyvbarátokon múlik, hogv ezt a munkát lehetővé tegyék és megkönnyítsék. A kezdet nehézségei le van­nak győzve, a folytatás sikere azon múlik, hogy az ui jelszó tényleg ott van-e minden szívben ajkon és cselekedetben. „A Könyvbarátok hisznek a magyar kul­túrában? !“ Helgoland — az uj Atlantis Egy 8Ülyedő sziget Hamburgi jelentések szerint Helgoland partvidékén még mindig tart az a borzalmas vihar, amely napok óta dühöng a tengeren és a part felett. A vihar a töltést sok helyen elsodorta és a tenger elöntött olyan part- részeket is, amelyek eddig szárazföldet alkot­tak. A homokpart legmagasabb pontján, a háború alatt épült vasbeton parancsnoki tor­nyot ledöntötte a vihar, amely a homokp^r- tot számos helyen belesodorta a tengerbe. A homokpart közepén épült tengerészeti hadiemlék is a tengerbe zuhant. Helgoland északi partjából ismételten nagy területek semmisültek meg, amelyeknek helyén most tenger van. Ez a vihar ismét időszerűvé teszi azt a kérdést, amely évek óta foglalkoztatja már a német tudományos köröket, hogy Helgoland lassú és fokozatos eltűnése a föld színéről valóban bekövetkezhetik-e. A berlini német geológiai társaság legutóbbi ülésén foglal­kozott az Északi tenger déli partvidékének! lassú süllyedésével. Stocker tanár közölte az ülés résztvevőivel az erre irányuló kutatás- iiak eddigi eredményeit. Szerinte nemcsak a történelem előtti, hanem már a történelmi korból is számos példa akadt egyes földterü­letek elsülyedésére nézve. Az Északi tenger egyes szigeteinek elsülyedése, a tenger elő­nyomulása Németalföld felé, Anglia délkeleti részének, Észak-Franciaországnak, Belgium­nak, Hollandiának és az egész északi német partvidéknek tenger által való elöntése csak idő kérdése. Sok geológiai tény mutat aTra, hogy Észak-Európa hosszú idők óta sülyed. A Rajna például valaha Angliában, Norwich közelében ömlött az Északi tengerbe és a Themset, mint mellékfolyót fogadta magába. Anglia akkoriban szoros összefüggésben ál­lott a kontinenssel és csak további földterüle­tek elsülyedése hozta létre a csatornát. Mig azonban a fentebb említett északeurópai területek elsülyedése csak évezredek múlva következhetik be, addig Helgoland gránit- szigetét valóban és lehet, hogy már leg­közelebbi jövőben az elsíilyedés veszedelme fenyegeti. Ezek a heves viharok és a geoló­giai kutatás által megállapított 6Ülyedési és partűemorzsolódási jelenségek arra mutat­nak, hogy már talán két nemzedékkel a mienk után, úgy beszélnek majd az emberek Helgolandról, mint a regebeli Atlantis el- I süllyedt világáról. Szólni akartam Barabáshoz, de ő elintett ma­gától ! Gábor kíváncsian indult a folyó felé. A kislányt, aki még mindig ott lelkendezett mellette, most nem méltatta túlsók figyelem­re. Pedig az ugyancsak szóhoz kapott: — Ünneplő ruhában!... Rendes mun­kanapon! Már előbb is csudálkoztam! Most megi Barabás iszik a Szaimosparton! Ki lehet az vele’?! Mi történik itt? ... Istenem, mi kezdődik ma, rosszat sejtek! Mert nincs is soha nyugovásuk! Édes Gábor, vigyázzon magára, nagyon szépen kérem kendet, vi­gyázzon, mert az ilyen rosszul szokott vég­ződni! Ugy-e előre mondtam akkor is, mikor a püspök 1 átogatáskoT holtra verték szegény Kóródy Jánoskát!... Akkor is megéreztem előre, hogy kend is ott van! — Ne duruzsolj annyit! — szólt rá Gá­bor. — Légy csendben, itt vagyaink! A folyó partján tényleg Barabás ült egy ismeretlen emberrel. Láthatólag sokat ittak már, mert egymást ölelgették s az idegen Barabás fülébe zavart beszéddel motyogott. Barabás megint az idegen szájához dugta a cserépkorsót és hosszasan tartotta ott. Az ismeretlen ember nagyot ivott belőle és el­dőlt a földön. Dulakodni kezdtek. Barabás először tré­fásan hengerilette a földön a másikat, aztán erős karokkal fogta le. Az makrancos gye­rek módjára énekelve dobálta magát a le­gény karjai között. Barabás erre elengedte s az ember, mivel tovább is ott fetrenget! ma­gában, elgurult a folyó felé. A legény tn’pra- ugorva kapott utána, megragadta a lábát, de már akkor az ember feje és felsőteste bele­csobbant a vízbe. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents