Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-21 / 240. (1278.) szám
8 1926 október 21, csütörtök. — Szigorúan őrzik a budapesti egyetemeit. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Preisz Hugó, a budapesti tudományegyetem rektora, az elmúlt napokban történt egyetemi zavargásokkal kapcsolatban újságírók előtt kijelentette, hogy pénzért felbérelt s az egyetemen kívül álló egyének furakodtak be az egyetemre s ezek okozták a sajnálatos zavargásokat. Az egyetem rektorátusa szigorú rendszabályokat foganatosított a hasonló incidensek megakadályozására. Mától kezdve szigorúan ellenőrzik az egyetemi épületekbe belépők igazolványait, úgyhogy nemegyetemi polgárok nem tehetik be a lábukat az egyetemre. xx Ujdonságl üriasszonrok és urileányok! Ha igazán szépek és üdék óhajtanak lenni, olvassák vasárnaponként a Prágai Magyar Hírlapban az „IZA", pozsonyi kozmetikai intézet tanácsait. A pompás hírnek örvendő intézet diszkrét kérdésekre is szívesen felel, ha a kérdezősködő válaszbélyeget mellékel. A postacsomagok cimjelzés nélkül küldetnek szét. A kozmetikai intézet egész nap nyitva van. Pozsony, Stefanik-utca 19/11. 51G5 — Uj hangyafajt fedezett fel Gömörben egy budapesti tudós. Budapestről jelentik: A rimaszombati származású Szabó-Patay József dr., a Magyar Nemzeti Muzeum Állattani osztályának tudós kutatója uj, eddi gélé ezen a zónám nem ismert hangyafaj feltűnéséről tartott előadást a budapesti Természet- tudományi Társulat gyűlésén. Ez az érdekes bangyafai az úgynevezett rabszolgatartó hangyák családjába tartozik és eddig csak a skandináv államok és Svájc vidékén volt ismeretes. Szabó dr. nyári szlovenszkói kutató- utián talált rájuk a gömörmegyei Királyhegy lejtőjén. Urisfabű sjalun JhSff Xlítmpí alapító a lOBO-lmit. gáláig „t&oruna, — A kínai Adám a Paradicsomban. Hol volt a Paradicsom kertje? Ez a kérdés az évek ezrei óta foglalkoztatja az embereket. Azt lehet mondani, a biblia kora óta az ősidőkben nem volt sok baj vele, mert minden nép azt hitte, amit szent könyvei mondottak róla. Mert Ádámról és a Paradicsomkert hollétéről annyi verzió volt és van most is, ahány olyan nép van a világon, mely megőrizte még az őskori hagyományodat S a népek nem vitáztak egymással. Annál többet a tudósok. Nagyon érdekes tanulmányát fejezte be most erről a kérdésről egy bencésrendü magyar tudós, Radó Polikárp dr., a Pannonhalmi Szemle imént megjelent füzetében. A gazdag anyagból levont következtetése igy szól: Az emberiségnek közmeggyőződése az, hogy létének kezdetén boldog életet élt, amig egy bűnt el nem követett Már pedig, mint Cicero mondja: amiben miuden nép megegyezik, annak igaznak kell lennie. Mózesnek a Teremtésről szóló előadása pedig nemcsak alapgondolatban, hanem egyes vonásaiban is közös a zsidó népen kívül álló nemzetek hagyományával. Ismerik a népek a boldogság helyét, mely a babiloniaknál mint kert, a babiloniaknál, egyiptomiaknál és a görög mithoszban mint boldogok szigete vagy mezősége, a perzsa, hindu, görög, germán, kínai, vogul és azték mithoszban pedig mint Paradicsomhegy szerepel. Nagyon szép és érdekes az a hagyomány, melyet Kínának régi irodalma őrzött meg az emberiség boldog őskoráról. A kínaiak tudtak az istenhegyről, vagy paradicsom- é3 virághegyről. A Kuen-lün és a Tien- san hegységekbe képzelték ezt a boldog helyet. „A hegy közepén — mondja régi Írójuk Jloi- nan-ese — van egy kert, melyben örökösen lágy szellő lengedez és szeliden ringatja a szép fong (vagyis fa) leveleit. Ez az elragadó kert az ég zárt ajtajánál van. A rajta átkígyózó vizek gazdag, sárgaszinü forrásból erednek: ez a halhatatlanság forrása. Akik ebből isznak, nem halnak meg. E forrás négy folyamban ágazik el; az első északnyugati, a másik délkeleti, a harmadik délnyugati, a negyedik északkeleti irányban. E négy folyam Fisin (vagyis a legfőbb szellem) forrásai, ki mindent ezekből termékenyít meg." A boldogságot, melyben Fo-hi, az első ember még a világhegyen élt, igy Írja le Csuang-cse, a másik régi kínai iró: „Mindenütt otthon volt az ember. A barmok egész nyájakban legeltek a mezőn, a madarak csapatonként. repültek szerteszét és a föld minden gyümölcse magától csírázott ki a földből. Az ember az állatok középütt lakott; a mindenség egy család volt... A szellemek nem ártottak neki és minden évszak rendezve volt. Semmisem árthatott nekik, semmisem hozhatta rájuk a halált". De az ember, mint Hoi-nan- cse írja, nem maradt meg a világhegyen, mert a tudomány szertelen szeretető bűnbe döntötte. A bűn tragikus következményeit igy mondja el a kínai hagyomány: „A vadállatok, a madarak, a rovarak és a kigyók háborút kezdettek el az ember ellen. Alighogy a tudomány birtokába jutott, minden teremtett lény ellensége lett. Ke\és óra alatt megváltozott az ég és az ember nem volt többé ugyanaz". Az ősember paradicsoméról szóló mondáknak a Teremtés könyvének előadásával való rokonsága a tudós kutató szerint eleve kizárja azt, hogy minden egyes monda függetlenül keletkezett volna és csak véletlenül egyeznék meg a többivel. Viszont a földrajzi elszigeteltség (mint Kína és az aztékok közt), valamint a ker- beli különbség s a műveltség választ ófalai akkora szakadékokat teremtenek az egyes mitológiai csoportozatok közt, hogy lehetetlenség fut gondolni, hogy egymástól vették volna át a mi'hoszo- kat. A végső következtetés mindebből az volna, hogy az emberiség valamikor egy közös őshazádban együtt élt és a megtörtént eseményeknek emlékét széthordta a nagyvilágba. És most? Mindennap ugyanezek a marcangoló kérdések, ugyanazok a lelki kínok. Éjjel, nappal. A munkát elvégezte ... És ő, az alkotó .. Alkotó... Borzalmas nevetés szakadt fel belőle. Nem ő volt az alkotó, az volt, az az ördög... Rouse. ő való erre a helyre is. Neki kellett volna végigszenvednie az elmúlt napok minden gyötrelmét. Felvette az egyik lapot és még egyszer elolvasta a hirt. Mr. Rouse egészségügyi okokból Afrikába utazott. Széttépte a lapot s a papirdarabkákra taposott. Az ördögi A pokolba kellett volna mennie, az az ő méltó helyei Az ő ördögi ereje vette rá a szörnyű tettre. Hogy áll az Írásban? És a kisértő felvitte őt a hegy tetejére és megmutatta neki a föld minden kincseit. öt millió dollár volt, amit nekem mutatott. És én legyőzettem ... Legyőzettem? Nem, az aranyhegy vakító fénye csak egy pillanatra kábított le. És ekkor jött ő ... Juanita ... akit az az ördög küldött. összeszoritott ökleit szeméhez nyomta. Lélekzete zihált. Tiszta, hideg értelmét befonta ennek a nőnek ravaszsága. Az ablakhoz ugrott és felszakitotta. öklei megmarkolták a keresztfákat. Csak egy rántás és ő künn lehetne. Az őr ott elől, vagy leüti, vagy elterül golyójától. Izmai az ugráshoz feszültek. Nem! Kezei lesiklottak. Hol marad akkor a hosszúja? Bosszú mindazért, amiket elszenvedett. Beszélni fog, a nyilvános tárgyaláson fog elmondani mindent. Tartózkodás nélkül mondja el az igazat. Ha ez vesztét is fogja okozni, de a másik: is melléje kerül. Most az őr kulcscsomójának zörgését hallja. Mit akar most? Az ajtó felnyílt. — Mr. Smith, egy hölgy akar önnel beszélni. — Egy hölgy? — Lélekzete elfulladt. — Juanita? Amit gondolt, azt ki is kiáltotta. — Juanita, igen, Mr. Smith, én vagyok ... ön várt engem, tudta, hogy valami önhöz fog hajtani. Az őr kiment és ők ketten most szemben állottak. Percekig. Akkor a nő közeledett hozzá, közelebb, mindig közelebb, mig testük érintette egymást. Kezeit vállára tette. Halkan súgta a férfinak: — James, ön várt engem ... várt engem ma ... tegnap ... tegnapelőtt... azóta, mióta önt itt fogva tartják. Tudom, tudtam... El akartam jönni... Mindennap el akartam jönni. Nem lehetett. De ma itt vagyok. Itt vagyok önnél, James. Az csak állott. Kezei lassan emelkedtek és a nő arcához értek. A hatalmas tenyerek átkulcsolták a keskeny fejet, szemei a nő szemeibe fúródtak, fenyegetőleg, kérdőleg. — Juanita! A hang belsőjének mélyéből tört fel. A nő bezárta a szemét. Megérezte a fenyegetést, amely ebből a hangból kizugott.. Egy szoritás és a feje most szétmorzsolódnék. — James! Halálfélelem volt, amit a férfi most gyengédségnek gondolt. Kezei most lesiklottak és a nő kezét kulcsolták át. — Juanita! Magas alakja összeesett. Karjaival átfogta Juanitát. — Juanita! Te voltál, aki erre kényszeri- tettél. A te kezed volt, amely az enyémet vezette ... Elmerülök ... nem bírom tovább ... ments meg... vezess ki engem, ahogy te juttattál ide. Juanita sápadtan állott, kezel most újra a mellére hanyatlottak. A fécfi újra a hatalmában volt. De nem örült diadalának. Segítsen?... ő? ... Az elmerülőnek ...? Hiszen ő maga is elmerül a szükségben és a kínban ... Most hirtelen eszébe jut feladata ... Igen, erőssé kell fenni őt, a tárgyalásra. Valami feltört belőle... A hang nevetés, vagy sirás volt-e? És akkor újból jelentkezett a bősz ellenség... a köhögés ... * A karcsú, gyengéd alak csak úgy remegett a megrázkódtatásokban. Mi volt ez? Mi történt vele? A gyöngéd alak remegett és a legnagyobb fájdalomban meghajolt.. Egyik kezét hevesen dohogó szivére szorította, a másikat remegő ajkai elé tartotta... lázasan csillogó szemei félig lezáródtak.. < Ez a kép... túl sok volt a férfinak. Elfelejtette mindazt, amit éjjeleken és nappalokan át szenvedett. Elfelejtette meghurcolt hírnevét... becsületét... Elfelejtette ellenségét. Juanita! Egyedül ő! Senki más rajta kívül! Egyetlen ugrással mellette termett Karjaival átfogta s az ágyra fektette. Letérdelt mellé. Kezeivel végigsimltotta a szenvedő arcot s ajkai gyöngéd szavakat mormoltak. — A látogató óra véget ért! A börtönőr állott előttük. Juanitta Smith karján lépett az ajtóig. Az lezárult mögötte. * Az „Abrakaim Lincoln", 18.000 tonna, turbinahajó a Valparaiso-Newyork vonalon, épen most hagyta el a Galapagos-szigeieket és most tért be a csatornába. — Kap Azuero a láthatáron! Ez a kiáltás felriasztotta a hajó valamennyi utasát Azuero! Még röviddel ezelőtt félsziget az iszbmúszón. Ma Észak-Amerikának déli csúcsa. Észak-Amerikát különben ma már csak Amerika kontinensnek mondják. Az északi saroktól a déli saTkig elnyúló kontinens régi fogalma már anachronizmus, Észak-Amerika végleg elszakadt Dél-Amerikától. Már száz évvel ezelőtt volt egy kis tengerszoros a két kontinensrész között, keskeny viziösvény, amelyen a hajók hatalmas duzzasztók révén közlekedtek. De ez a vízi ösvény csak mikroszkopikus hasadás volt a föld kérgén. De mi volt most? Egy kétszáz mértföld nyi szélességű óriási hasadék. Széles tengeri kapu. A két óceán vizének csatahelye, melyek itt szabadon mérik össze erőiket. Az isztmusz földi hídja eltűnt. Ma már két kontinens van itt. Olyan természeti esemény ment itt végbe, amiről a történelem nem számolt még be. De a természet nem a saját erejéből hajtotta végre ezt a munkát. Emberkéz semmisítette meg pillanatok alatt az örökösnek hitt állapotot s a legrégibb világrendet megbolygatta. Az események borzalma és a következmények nagysága számtalan érdeklődőt vonzott ide. S ha az ujounan előállott tenger nem jelentett számukra elég szenzációt, megtalálták ezt a széttépett isztmusz még fen- maradt nyelvecskéin. Az egykor virágzó, gazdag föld... most pusztaság... káosz! A valóság a fantázia legmerészebb elképzeléseit is túlhaladja. Hegyek állanak ott, hol azelőtt völgyek s völgyek húzódnak, hol azelőtt hegyek vonultak. Ezer éves folyók eltűntek, pillanatok alatt uj folyók képződtek! Minden emberi település a legkönnyebb indiánus-kunyhóig elpusztult. Az emberek ezrei meghaltak, elégtek, meghaltak. A halódó Európa ennek a borzalmas láncnak az utolsó, félelmetes szeme. Az elindulás napja óta ez volt a szóbeszéd tárgya az utasok között s a felszültség percről percre fokozódott, amint a csatornához közeledtek. Mindenki a fedélzetre rohant. Azuero!... Azuero!... A hídon a kapitány nevetve mutatott rá az óriási tömegre, amely a korlátoknál tolongott. — Délig várhatnak, amig kíváncsiságuk kielégül. És azután, ha már láttak valamit, hosszú orral vonulnak vissza. Szorosan a nyugati pa.rt mellett fogunk haladni. A keleti part az utolsó jelentések szerint tele van szirtekkel. Itt volna az ideje annak, hogy a kormány uj tengeri térképeket adjon ki. Mérés ... hőmérséklet... áramerősség... a hajózási hivatal mindent tőlünk követel meg. Levette a látcsövet szeméről. — Ott hátul! Az a könnyű habvetés ott, ennek a Golf-áramnak kell lennie, amely uj ágyat keresett magának. Kezdjük meg a méréseket. Magam is kiváncsi vagyok ar eredményekre. Első ízben hajózom az uj tengeren. A felső fedélzeten egy fekvő székben pihent Oliristie. Szinte fájdalmat okozott idegeinek az utasok hangos lármája. Többnyire amerikaiak voltak. De mégis... látta az utasok listáján... van köztük egész sereg Európáiból is... az északi országokból, melyek most pusztulásra vannak Ítélve, hogy tudnak ezek a kiváncsiak közé illani és hogy tudnak ránézni elkövetkező szeren- cí. 'llensógük okozóijára? Gigantikus építkezési tervek Milánéban Már egészen bizonyosnak látszott, hogy 1928-ban megrendezik Milánóban a régóta tervezett világkiállítást. Ezt a dátumot főként azért választották, hogy ugyanakkor leplezhessék le a világháborúban elesett milánói katonák emlékművét is, amely több mint tízmillió líra költséggel épül. Ugyanebben az évben történt volna meg a milánói uj központi pályaudvar felavatása is. Hir szerint ez az állomás Európa legnagyobb és legmodernebb pályaudvara lesz. Közben a hatalmas szabású pályaudvar építkezése olyan nehézségeikbe ütközött, amelyek lehetetlenné teszik az épületnek 1930. előtt való befejezését. Ebből az okból a nemzetközi világkiállítás megvalósítását is erre az időpontra fogják halasztani. Senkit sem kell meglepnie annak a hosszú időnek, amelyet az uj központi pályaudvar felépítése igényel. Ez az épület ugyanis nagyszerűségével és méreteinek méltóságával az amtik-Rómához lesz méltó. Az uj pályaudvarral beépítendő terület körülbelül félmillió négyzetmétert foglal el. A pályaudvar belsejében harminckét sínpár fog befutni s közöttük tizennyolc, egyenkint nyolc méter széles és háromszázötven méter hosszú lép- csőzet lesz. A sinhálózat és a lépcsők felett három gigantikus üvegtető és két kisebb kupola fog emelkedni. A három központi üvegtető mindegyike hetvenöt méter hosszú és negyvenöt méter széles területen világítja meg a pályaudvar belsejét. A főgaléria, amely alatt a sínpárok végződnek, körülbelül kétszerese lesz a világhíres milánói Viktor Emánuel-galériának. A pályaudvar központi csarnoka körülbelül huszonhétezer négyzet- méternyi terület foglal el, tehát másfélszer annyit, mint a monumentális római igazságügyi palota: hossza kétszázötven méter, szélessége száztíz méter. Ez a csarnok kizáróan az utasforgalom lebonyolítására fog szolgálni. A jegyárusítás egy hetven méter hosszú és negyven méter széles külön épületben fog történni. A pályaudvarit a külső térrel hatalmas galéria fogja összekötni, amelyen át az autók és koosik közlekednek. Ennek a galériának a hossza kétszáz méter, szélessége harminc méter lesz. A tervek szerint egy földalatti galériát is építenek a forgalom decentralizálása érdekében. Az egész központi épületet monumentális arányokban és klasszikus stílusban fogják felépíteni. Lesz benne hat emelet és az átlagmagasság az utcától számítva harminchat méternyi lesz A főhomlokzat márványból készül és az Andrea Doria-térre fog nézni, amely nemcsak Olaszországnak, hanem Európának is egyik legnagyobb tere lesz, tekintve, hogy kiterjedése háromszorosa lesz a milánói Domtérnek. Ennek a térnek szuterénjében helyezik el az uj milánói földalatti villamos központi állomását, amely szilárd- és mozgó-lépcsők utján lesz összekötve a központi pályaudvarral. A térnek a pályaudvarral ellentétes oldaláról fog kiindulni Európa legszélesebb útvonala, a „Corso della Viktória", amely öt méterrel lesz szélesebb a párisi Avenue des Champs Elysées-nél. Ennek az útvonalnak a mentén valamennyi épületnek harminc méter magasságúnak kell lennie és pontosan a közepén, ahol most a régi központi pályaudvar van, építik fel a háborúban elesettek hősi emlékművét. A gigantikus tervek most kerültek nyilvánosságra és azokat mindenütt élénk érdeklődéssel tárgyalják. Művészet-irodalom, , Angyal Géza Párisi sikere Ax uj csapásokon haladó szlovenszkói magyar festőgárdát nagy kitüntetés érte a párisi őszi Szalonon. „Bányászok" cimü monumentális képével a szlovenszkóiakat egyedül reprezentáló körmöcbányai jeles festőnket, Angyal Gézát, a Soe'.été Nationale des Beaux-Arts tagjai sorába választotta. Szlovenszkói magyar művészt, először ér ez a kitüntetés és a hivatalos beérkezettséget dokumentáló egyéni elismerés dicsőségén kívül fényt vet ez a kivételes fontosságú párisi siker szlovenszkói művészetünk felkészültségére is. Angyal Géza évek óta kiállító művésze már a párisi Szalonnak és három évvel ezelőtt „Fekvő akt" és „Körmöczi részlet" cimü olajkópcivel felkeltette már a párisi müértők figyelmét. A „Bányászok" cimü múzeumi méretű hatalmas vászna először a prágai reprezentatív kiállításon szerepelt, azután egy olaszországi kitérő után Pozsonyban is bemutatásra került az 1924-ilc évben ott rendezett Angyal-tárlaton. A szloven- szkói magyar művészet életében korszakot nyitó „Bányászok" c. képét a pozsonyi múzeumnak vagy valamelyik állami intézménynek kellene megszerezni, hogy ez a történelmi nevezetességre szert tett kép idegenbe ne vándoroljon és örök időkre hirdesse a szlovenszkói magyar művészet dicsőségét. Mert Angyal Géza párisi diadala nemcsak egyéni dicsőség, hanem az egé.-r. szlovenszkói magyar művészet dicsősége egyben. Benk. ^ * h-* bo ii^deGfeNve • ......'■"■■■■ül -------■' M 1 ^ Eg y elsülyedt világrész története (47)
