Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-20 / 239. (1277.) szám
8 ^m<xM-7V\Af^'A-QL-HI'RTíAJ> 1926 október 20, szerda. ■MWk. .a^KmmjtsKrmas^,maiBai-A«T”LffiN*T l*5« •«+• DOH^1»<^€GfeHVe* Egy elsülyedt világrész története Milyen idő várható? A hideg idő a kontinens egész területére kiterjedt. A hőmérséklet most az ellenkező végletbe esett és normálison aluli. A köztársaságban a hőmérséklet maximuma Losoncon 13, Nyitván 11, Csehországban 9 fok volt. A minimum a Schneokoppén és Ótáfraíüreden 6 fokot tett ki. A hideg időjárás egyelőre állandónak Ígérkezik. — Időprogncnis: Változékony, helyenként csapadékkal és havazással, hűvös, élénk északnyugati széllel. — Kanyarójárvány Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: Komárom vár^s területén a kanra” ■•'y naoTobb mértékben lépett fel az óvódás gyermekek közt, miért is a hatóság az ovodát. további intézkedésig bezáratta. — Egy uj magyar folyóirat. „Őrs- .m“ cím alatt most jelent meg Iglón egy uj társadalmi és szépirodalmi képes folyóirat első száma, amely a szlovenszkói keresztény magyar családok lapja kíván lenni. A kéthetenkint megjelenő, Ízléses kiállítású és gondosan szerkesztett lapnak főszerkesztője Komáromi H. Antal, felelős szerkesztője és kiadója Derfénvi János. Előfizetési ára negyedévre 12 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Igló (Spisská Nová Vés) Masaryk-sor 48, I. em. — Elgázolta a vonat. Táborból jel öntik: Vasárnap délelőtt a Tábor—iglaui vonalon súlyos szerencsétlenség történt. Az 527. sz. vonat a sínpárokon áthaladó Martinec Otomár fürésztelepi hivatalnokot elgázolta és a szerencsétlen ember mindkét lábát a térde fölött levágta. A klinikára beszállított Martinec állapota reménytelen. xx Semmi sem nehéz, ha mi is úgy akarjuk. De nemcsak egy keveset, hanem kitartóan, alaposan és szakadatlanul kell akarnunk. Vegyük főalapelvünkké, hogy semmilyen akadály előtt meg nem torpanunk, igy a vérünkbe megy át az a meggyőződés, hogy minden lehetséges és annyi energiát s önbizalmat tudunk összegyűjteni, hogy minden sikerül, olyannyira, hogy nem érhet bennünket olyan balsiker, amely ne erősítené meg idegeinket és erőnket a siker felé vezető utakon. Minden, ami összeomlik, korunk legsúlyosabb betegsége által pusztul el, a legnehezebb művészet-, az akarás művészetének a hiánya miatt. (Bat‘a.) — Nagyvárad közelében egy fogoly a kísérő- esendőrök elől a robogó vonat elé vetette magát. Nagyváradról jelentik: A Máhrisoh-Ostrau—kassai vonatrabló esete majdnem szóról-szóra megismétlődött e napokban Nagyvárad közelében. Az eset áldozata egy elegánsan öltözött ismeretien fiatalember, akit a szakadáti állomáson két csendőr igazolására szólított föl. Miután a gyanúsan viselkedő fiatalember nem tudta magát igazolni, a csendőrök közrefogták és a vasúti pálya mentén a legközelebbi csendőrállomás felé kisérték. 'Amikor Fugyivásárhely és Mezőtelegd között a Kolozsvár felől jövő személyvonat beérte a három gyalogost, az ismeretlen ifjú az utolsó pillanatban a robogó vonat elé vetette magát. A vonat azonnal megállóit s az ismeretlen öngyilkosnak száz darabra szétroncsolt holttestét a harmadik kocsi kerekei között találták meg. — A keresztényszorialista szakszerveze- itek központjának munkaközvetítése. Munkát keres: 2 kőműves, 3 gazdasági munkás, 2 női irodai alkalmazott, 1 fűtő, 2 gépész, 1 lakatos- inas. Munkaalkalom: keresnek 1 nyomdászt, 1 cipésztamoncot, 1 szobaleányt. Bővebb felvilágosítással szolgál az országos keresztény- szocialista párt központja (Bratislava-Pozsony, Hosszu-utca 23. II.), mely pontos nyilvántartást vezet úgy a munikakeresőkről, mint a munkaadókról. — Húsiparotok szaklapja. Iglórót jelenítik: Most indult meg Iglón „Húsipar" címmel a szlovenszkói mészárosoknak és henteseknek havonként kétszer megjelenő szlovák-magyar nyelvű szaklapja. Előfizetése ötezer koronás balesetbiztosítással együtt negyedévre 20, félévre 36 é3 egész évre 68 korona. — Műkedvelő előadás Eperjesen a magyar újságíró k segélyalapja javára. Eperjesiről jelentik: A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának segélyalapja javára október 24-én megismétlik Eperjesen a Pünkösdi királyságnak tüneményes sikerű előadását. A bájos mesejáték © harmadik előadása iránt is városszerte rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg s a biztosra vehető telt ház szép anyagi eredménye értékes tégla lesz a magyar újságírók megalkotandó szociális intézményeihez. — Jászai Mari irodalmi hagyatékának örököse, akit naplójának és levelezésének kiadásával megbízott: Lehel István cikke vezeti be a „Nyugat" október 16-iki számát. Jászi Marit méltatják és róla emlékeznek még Ignótus, Babits Mihály, Gellert Oszkár és Török Sophie. A szám egyéb tartalma: Kassák Lajos (Egy ember élete) és Kosztolányi Desző (Édes Anna) regényeinek folytatása mellett Móricz Zsigmond novellája (Vízcsepp a tengerben), Kosáryné Réz Lola novellája (A csizma) és két fiatalabb novellista Hajós Miklós és Bársony Dezső elbeszélései. A gazdag Figyelő-rovatokba irodalmi, színházi, zenei, képzőművészeti és film-aktualitásokról Alkay Ödön, KomlÓ3 Aladár, Schöpflin Aladár, Kürti Pál, Kárpáti Aurél, Ignótus Pál, Elek Artúr, Hammcr- schlag János, Lányi Viktor, Hevessy Iván és Gró Lajos írlak. — A szám ára 10 korona. Negyedévi előfizetés 55 korona. Aki a „Nyugat" előfizetői sorába lép, nagy kedvezményekben részesül, melyekről a szám ad tájékoztatót. Főbizományos: „A Novína", Bratislava, Kapitulská 2; kapható minden könyvkereskedésben. Aztán repülőgépen száll a part mellett. Kikötő kikötő után... Stralsund. Tekintete kutatva szállt északkeletre. A régi képek ismét felbukkantak. Vineta! A varázsszó! Legyőzte őt. Kiadta a rendeletet. „Csomagomat tovább Hamburgba! Én kiszállok és majd a kővetkező hajóval utazom Hamburgba." Épen egy hajó indult útnak oda. A fedélzet elülső részén telepedett le, kezében látcső. Amit az álomban látott, s amit most testi szemeivel lát, egy képpé olvadt össze benne. Ott volt Rügen szigete... Itt van a déli csúcsa... Most itt van a Rudenöböl, el mellette. Az Odera karja. Keleti partján ismét, mint akkor ... Vineta. Amit akkor látott... a tündöklő napfényben. A kép felbukott, eltűnt. A város a feléje tornyosuló várral... a szürke, a sima, puszta terület... Majd ez ... majd az ... Valóság volt? Ez a kérdési Aztán a parton állott. Horgonyt vetettek. Látta a földet, amelyre kilépett. Lehajolt és kezei megérintették a hideg, nedves földet. Homok ... homok ... Épen úgy, mint az újonnan született Black Islanden. Black Island... Vineta... egyik olyan rejtély, mint a másik. Egyiknek ugyanaz a megoldása, mint a másiknak. Mi volt a megoldás? Mindakettő a tengerből szállt fel, növekedett, mint a gabona a mezőn, melyet a vető a földbe szórt el. A vető!... Nem az az ember volt? Az... a csónakban? Black Island... Vineta ... Hiába küzdött Tredrup a vadul rátörő gondolatokkal. A végső kérdésnél mindig megakadt. Hol az összefüggés, amelybe az emberi értelem bekapaszkodhatik. Szinte tántorogva haladt előre, a szívós homokon botorkálva. A régi földre! Csetlett-botlott... felegyenesedett. Mély gödrök árkolták a talajt. Itt már vetettek, boronáltak, a felbukkant földön megkezdődött az uj embermunka. Egy pléhlemezekből épült kunyhó állott előtte. Tredrup bukdácsolva érte el, belépett. Két férfi ült benn. Feléje fordultak. — Ki ön? Mit akar? Pár pillanatig állott nehezen véve lélek- zetet, mig megtalálta a feleletet. — Stralsundból jövök hajóval. Vinetát keresem és... — ... Nem találja, nevetett rá az idősebbik. — ön azit hitte, hogy úgy vándorolhat itt a romok között, mint Pampéjihen? Hogy áthághatja Jomsburg várának falait? Nem, kedvesem. Ezeket sohasem fogja látni... Soha... Soha sem látja emberfia, bármenynyire haladjanak előre az ásatások, hogyan nézett ki a tenger elsülyedt királynője, milyen szép volt az arca, milyen ékes a ruházatai Tredrup állott és bámult. Belsejében egy hang arra ösztönözte, hogy kikiáltsa: Én tudom, milyen volt Vineta... Le tudnám festeni nektek Vineta királynő képét... Láttam ... vendége voltam ... láttam meghalni. Tekintete egy csomó régi harci eszközre tévedt, mely a kunyhó sarkában volt felhalmozva. Ott találták az újonnan felbukott föld iszapjában. Oda akart nekik kiáltani: Láttam a sisakot és a kardot a wikingek kezében, akik büszke paripákon lovagoltak le a várból. Láttam a cinserlegeket a harcosok kezében és hallottam a Sancta Maria harangjának szavát. A másik széket tolt elébe. — Csak nem lett rosszul, ember? Mi baja? Üljön le! Mi izgatta úgy fel? Egy pohár borral kínálta meg. Tredrup egyszerre öntötte magába ... Még eggyel még eggyel... A képek eltűntek, a szürke valóságra ébredt. Felállott, követte a két férfit, akik kivezették és megmutatták neki, hogy mi volt a régi föld, mennyi emelkedett ki a tengerből. Ott állott. A nap már lehanyatlott... Ritka, hűvös eső sziláit. Tredrup levette kalapját. Most igen jól érezte magát. Szeme kutatva nézett hajója irányába. EH... Hamburgba! . • ■ Onnan délre!... A naphoz, a fényhez... a tetthez! ♦ Kis cella. Csak a szükséges bútordarabok benne. Alig világítja meg az a néhány napsugár, amely a kis ablakon beszüremkez- hetik... James Smith cellája a vizsgálati fogság idején. Hosszú alakja végig terül az ágyon, vállai csaknem teljesen kitöltik szélességét. Jobbja a padlóra csüng. A padlón egy köteg újság szétszórva, mintha most csúsztak volna ki a kezéből. Az isztmusz ... A Golf-áram ... Európa ... a halódó Európa ... Mindenünnen ezek a címek táncoltak szemébe. Balját szemére szorította, mintha a rémképeket akarná kiszorítani onnan. De hát nem elegendők voltak nyugalmának feldulá- sára a puszta gondolatok? A gondolatok, melyektől nem tud szabadulni... Az isztmusz ... a Golf-áram, a halódó Európa. A nagy, nehéz alak kinyujtózott és hirtelen leugrott az ágyról. Idegesen mérte végig a kicsiny szobácskát. öt lépés ide, oda. Mindig gyorsabban, mindig idegesebben... Hát van-e földi bíró, aki méltó büntetést róhatna rá az egész emberiség ellen elkövetett gazságáért? Hogyan volt ez lehetséges? őt... james Smith-t, levette volna a lábáról az arany csillogása? Hiszen az aTany sohasem jelentett többet számára, mint az élet lehetőségét! Hiszen neki csak egy cél, a munka nyújtott megelégedést Gondolatai visszaszállottak ifjúságára, mérnöki pályájának kezdetére. Arany! Soha sem csábította gyilkos sápadtsága. Alkotni, mindig nagyobbat és nagyobbat alkotni, ez volt a célja. A Panamaszoros az isztmusz! Hogy Ő lehessen a vezetőmérnök, ez volt minden óhajtása. Mi lehetett ennél több kívánni valója? A keskeny ezüst szalag óceán és óceán között, amint végigsiklanak rajta a föld minden nemzetének hajói. Az ő müve. Nagyobb, mint az ókoT piramisai ... az örökkévalóságnak szóló. Neve elválaszthatatlanul forr össze alkotásával. A Cheops^piramisok! Négy ezredéven át hirdették alkotójuk nevét. Smith!... Egyszerű név és mégis! Évezredeken keresztül igy nevezték volna a csatornát: Srnithcsatorna! jSzmHÁZcZEnE. Pesti színház ii. A Noszty fiú Budapest, október közepe. A nagy magyar mesemondónak, Jókai Mórnak alakjait színpadon megszólaltatni nem bizonyult sikertelen és túlságosan nehéz feladatnak. Jókainak romantikus látása, gondüző derűje és humora, a meseszövésben való páratlan leleményessége: regényeinek izgalmas cselekménye önként kínálkozott dramatizálásra. Őt magát a technikában való járatlansága megakadályozta abban, hogy Katona vagy Madách örökét átvehesse és csak halála után akadt Hevesi Sándor személyében olyan segítőre, aki sorra sikeresen oldotta meg regényeinek dramatizálását. Jókai után tavaly Mikszáth Kálmánt felfedezték a színpad számára. Az ötlet szerencsés gazdája Harsányi Zsolt volt, aki először a Vén gazembert alkalmazta színre, melynek jelentős sikere volt a Nemzeti Színházban. Idén az ötlet kibányászásá- nak folytatásaként A Noszty fiú esete Tóth Marival került sorra és ismét bebizonyosodott, hogy szerencsés kezekben a nemes anyag fénye megmarad és ha a színpadtechnika kitűnő ismerője, amint ez Harsányi esetében fennáll, érinteni tudja a mü költői mélységét és maga is költő, úgy a kísérlet a maradandőság bélyegét megkaphatja. Mikszáth regényeit dramatizálni tagadhatatlanul nehezebb vállalkozás. Mikszáth, akinek kedélyes humora mélyén mindig finom szatíra csillan, olykor keserű lesz és ingerkedés helyett ostoroz, amikor a vidéki urak mílliőjébe visz, a vármegyei élet fertőjébe. A Noszty fiú is izig-vérig Mikszáth regény, de már abból a korból való, melyben az Ö , ég keserűsége és meglátásai kemény kritikára kényszeritették, anekdotáző hangja naturalista élettel telt meg, nem takargat, ahol leplezni valót talált régen, hanem keserű szatírával támad. Harsányi Zsolt álsiklott, a szatírán, kikerülte a kényes részeket, az a vármegyei élet, amit ő mutat, kedélyes, atyafiságos, apró bűneiben is szeretetreméltó. Az ő Noszty Ferije nem kíméletlen horományvadász, hanem egy szerelmes fiatalember, akit a szükség kényszerít rá, hogy a gazdag Tóth Marira vesse ki a hálóját, az öreg Noszlyja nem egy ravaszkodó és pénzszűkében néha úri mivoltáról megfeledkező képviselő, hanem egy szeretetreméltóan könnyelmű apa, aki azután, hogy elverte gyerekei vagyonát, annak visszaszerzéséért intrikál és igy tovább. A finom szatíra még jobban át lett fésülve és az igy megfésült téma mellett minden ember megszelídül a marad egy könnyű bohókás játék, gazdagon teli- tüzdelve Mikszáth zsenijének és Harsányi leleményességének ragyogó derűjével. Bizonyos, hogy a szat.rát is teljes egészében meg lehetett volna tartani, ez a szándék egy jó távlatba állított és mulatságos elemekkel tarkított drámát, kitűnő társadalmi rajzot eredményezett volna, súlyos, de talán kedélyrabló történéssel teli drámát és fölöslegeset. Harsányi munkájának az az érdeme, hogy sikeresen operált, nem vállalt erejét meghaladó feladatot és gondtalan kedvességtől sugárzó játékot hozott, vígjátékot, mely néha a bohózat határán jár. mely felhasználja a n 3g mindig kisértő Antónia hatáskellékeit, de mégis mikszáthi hangulatot teremt, kitünően meglátott kedves és mulatságos figurákat, egy nagy költői lélek derűs komikumát és finom Líráját. • A darabnak rövid tartalma ez: Noszty Feri bajba került. Egy váltóját, melyen ezredese aláírása szerepel, — boros fővel maga irta rá a nevet, — Kozsehuba, aki miatta kosarat kapott egy lánytól, bemutatja ezredesének. Hiába sikerült Noszty Ferinek apja, ületve leendő sógora, Koperecky báró révén felhajtani a pénzt, a váltóhamisítás miatt ott kell hagynia a katonaságot Az öngyilkosságtól és neve bemocB- kolásától ezredese megmenti, de a fényes huszáros életnek vége, körül kell néznie valami foglalatosság után és — ahogy az apja tüstént elha- tárc , — feleségül kell vennie az előtte ismeretlen Tóth Marit, az Amerikából dúsgazdagon hazatért Tóth Mihály lányát. Feri azonban kézzel- lábbal kapálózik és tiltakozzik, mert halálosan beleszeretett egy fiatal hölgybe, aki ismeretlen előtte és akit egyszer látott. A leendő menyasszonyról, aki véletlnül szüleivel Kopereckyék kastélyába vetődik, kiderül, hogy elragadóan bájos leány, akin az az átok ül, hogy nem tud hinni a férfiaknak, akikben mindig a hozományvadászt látja meg. Nosztyék a ravasz Bubenyik tanácsára azt a tervet sütik ki, hogy Feri induljon Tóthék pápai szőlőjébe, találkoznék ott a lánnyal és valljon ismeretlenül szere, let neki, nem birván tudomást a vagyonról. És Feri megjelenik a pápai szőlőben, de ugyanakkor Marinak az az ötlete támad, hogy kipróbálja vonzóerejét és ruhát cserél a cselédjével. Feri azonban véletlenül megtudja Tóth Mari szándékát és most kétszeres hévvel fog az udvarláshoz. A fiatalok közt mély és boldog szerelem fejlődik és Ferinek nem kell hazudnia, — szeret ő is, őszintén. Elhatározzák, hogy összeházasodnak és a házasságuk részleteit poste restante-levelekben fogják megbeszélni Mari határtalanul boldog, hogy megtalálta az igazit, aki őt önzetlenül önmagáért szereti, de csakhamar kiderül Feri turpissága, hozományvadászó célja és Mari végtelen csalódással elfordul tőle. Feri közben gazdag lesz, visszakapja az elúszott ősi birtokot, de most kétszeresen boldogtalan, mert végzetesen szerelmes Tóth Mariba, aki a pápai találkozás után érthetetlenül elzárkózott előle. Egy jótékony ünnep ürügye aztán újból ösz- szehozza a fiatalokat és Mari leleplezi Noszty kétszínűségét és hazugságait. Már szakad minden fonál, amikor Ferinek sikerül igazolnia, hogy ő már akkor ószintén szerelmes volt Mariba, amikor sejtelme sem volt róla, hogy kicsoda. Szerelmének őszintesége igy bebizonyul és Mari boldogan az övé lesz. • A futó szerelmi epizód, Tóth Marinak a fogadóban való pillanatnyi meglátása, teljesen Harsányi találékonyságát dicséri Jó rekvizitum, mely nélkül feltétlenül kátyúba fűlt volna az egész történet, mely egészen más csattanók!:"! bir, mint Mikszáth regénye. Bohózatelemekkel tarkított vígjátékról lévén szó, a regény tartalmának kiforgatása nem ártott a cselekménynek. A vígjáték harmadik felvonásának idillikus költőiessége, az egész pápai szőlőjelenet elragadó hangulata különben kárpótol azért a néhány kisiklásért, mely bántőn megzavarja a játék meleg színeit. » A darabot a Vígszínház mutatta be, olyan előadásban és olyan együttessel, melyre színpadon, ha a világ valamennyi színpadát is nézem, ritkán álcád példa. Góth Sándor páratlanul rendezett és maga is kitünően játszotta meg a tren- csónies magyarsággal beszélő báró alakját. A színészek alakításáról különben külön cikket kellene írni, mint egy sztárnélküli együttes páratlan művészi munkájáról. Egyetlen szereplő nincs, aki nem adná a legteljesebbet. Gál Franc'slca megragadó kedvességgel hozza ki az éledő szerelem sok színes hangját, Rajnai Gábor huszárosán snájdig és férfias, Mály Gerő a ravasz Bubenyik alakjában egy Pallenberg nívóját éri el, Gö'Jiné egy fecsegő nőt karakterizál, mely szerepében minden eddigi alakításán tulemellcedik, Lukács Pál ideális az ezredes rövid szerepében. Általában csodálni való, hogy a legrövidebb szerepeld is elsőrangú erők alakítják, amivel aztán az együttes összjátekának nívója túlnő egy Rein- hardt-rendezés szokott színvonalán vagy a moszkvai müvészszinház alakításain. Legvégül említem a Vígszínház színpadán először szereplő Gál Anniét, régi ismerősünket, aki a vígjáték egyik főszerepében kitünően illeszkedett bele ebbe a fényesnevü együttesbe és so- katigérö elindulással biztat. Sál o-ven szik ói ember, aki Pestre téved, rte mulassza el megnézni a Noszty fiút, melyben szőkébb hazájának harminc-negyven esztendővel élt alakjait, a régi életnek meleg színekkel megfestett ízes emlékéit látja néhány gondüző érában megelevenedni. ’qri Viktor
