Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-20 / 239. (1277.) szám

6 ^®5a,T-,/V\íXCá^AEt-H;iRTiAt> 1926 október 20, szerda­gPMBlSmjH3MUMUI mint a románokban. Ezen célokat kell szolgálnia a szlovenszkői magyar kultúrpolitikának, amely nem öfletszerü fellobbanásokat, hanem alapos, tarlós munkát igényel.' Nehogy azonban akadja­nak olyanok, aki^ azt mondják, hogy ha ez mind igaz is volna, de nekünk nem' tanácsra, hanem pozitívumokra van szükségünk, ezekkel is készsé­gesen szolgálok é$ rámutatok az utakra és módo­zatokra, amelyeken el kellene indulnunk. Tudvalevő dolog, hogy a kultúrpolitika pénzt igényel, még pedig sok pénzt. De honnan ve­gyük ehhez a pénzt — sóhajtanak fel annyian, — amikor olyan szegények vagyunk. Nos, hát. a következő helyekről: Először is ott van az állami költségvetés. Az állami költségvetésben kulturcélokra száz és százmilliók vannak előirányozva, amelyre a fe­dezetet. nagyrészben az adózók szolgáltatják. Még nem láttam az uj kötségvétést, de azt hiszem, ebben sem lesz semmi magyar kulturcélokra. Én meg vagyok győződve, hogy ha képviselőink a költségvetési bizottságban komoly érveket sora­koztatnak fel, hogy az adófizető magyarsággal szemben az államnak kötelességei is vannak és .kidolgozott javaslatokkal lépünk fel, akkor meg is lesz az eredmény és legalább pár százezer korcmányi morzsát nekünk is juttatnak a száz­milliókból. És pár százezer korona ma igen nagy- pénz, amiből szép dolgokat lehet produkálni. Hogy ez menni fog, azt a következőkből gondolom. Amikor a kassai nagymegyében az el­ső költségvetést állították össze, akkor én néhány magyar intézmény támogatását is javasoltam a kulturális kiadások tételében. A bizottság nem magyar tagjai meglepődtek, de megszavazták és azóta a kassai nagymegye költségvetésében min­den évben körülbelül 20.000 korona szerepel ma­gyar kulturcélok támogatására. És ha ez a kas sai nagymegyében megy, úgy menni fog a par­lamentben és a többi nagymegyében is. Nem is­merem a többi nagymegye képviselőtestületének a munkáját, de ha eddig nem történt volna meg, akkor a jövőben, sőt már az 1927-iki költségvetés tárgyalásánál is be kell venni a magyar kultúr­intézmények támogatását. És meg fogják szavazni, mert ez elől nem lehet elzárkózni. Ugyanezt kell megcsinálni a községi képviselőtestületeknél, kü­lönösen ott, ahol a községi képviselőtestület túl nyomó részben vagy egészben magyarokból áll. A községi képviselőtestületeknek joga van kul­turcélokra bizonyos összegeket felvenni a költ­ségvetésbe. Ugyanezt megteszik a szlovák közsé­gek is, amikor a szlovák Maticának, vagy a szlo­vák színháznak támogatására különböző összege­ket megszavaznak. Ezek mellett ezután meg kell szervezni a me­gyei, járási és községi közművelődési bizottságo­kat, amelyek működését törvény szabályozza, amelyekre nagyobb összegek vannak fölvéve a költségvetésekben. A szlovák területeken és. a né­meteknél ezek az „osvetovy sbor“-ok már mű­ködnek, csupán nálunk nincsenek még megalakít­va. Ami a társadalmi egyesületeket illeti, ezek­ből az életképeseket meg kell tartani, föl kell virágoztatni, amelyek pedig életképtelenek, azok olvadjanak bele az erősebbekbe. Itt a legnehe­zebb munka lenne a társadalmi előítéleteket le­győzni. A mi egyesületeink, kaszinóink, bizonyos kasztszellemet képviseltek a múltban, amikor ez némileg érthető volt. Ma azonban, amikor pusztu- lunk-veszünk és a régi generáció napról-napra fogy, a társadalmi egyesületekre az a hivatás vár, hogy mindenkit befogadjanak és felszívjanak, aki csak részt akar venni a magyar munkában. Ami pedig az egyházak nevelő- és kultur- munkáját illeti, e tekintetben is volna szerény indítványom. Az egyházaknak semmiképp sem szabad az elnemzetlenités szolgálatába állmok, mert ezáltal a hitélet zavartalan menetét veszé­lyeztetnék. A hitéletnek a hívők anyanyelvén kell folynia és e tekintetben az államhatalommal szemben is védelmet kell nyújtani a hívőknek. Miután ma a keresztény egyházak amugyis ne­héz helyzetben vannak, a vallásnak és valláser­kölcsi nevelésnek számos ellensége van és a kul­túrharc kitörésének a veszedelme is állandóan fenyeget, mindenütt meg kell alakítani, ki kell fejleszteni az egyházközségeket, hogy egyrészt a község papja ne legyen magára hagyatva, más­részt legyen olyan szervezet, amelyben a világi hívők is egységesen lépnek fel az egyházi és val­lási érdekek védelmében a világi hatóságokkal és a vallásellenes irányzattal szemben. Ezek volnának egyelőre a körvonalai a ma­gyar kultúrpolitikánknak. Nagy és fontos feladatok várnak itt kezdeményezésre és megoldásra. Ma nyolc év tapasztalatai után, — amikor túl va­gyunk a kísérletezéseken — meglehetős tisztán látjuk a helyzetet, a bajokat és hivatásunkat. Mi lehet itt más célunk, mint fenntartani a ma­gyarságot, megvédeni a magyar kultúrát és in­tézményeket, s biztosítani a magyarság jövőjét? Ezt csak rendszeres, céltudatos és részletmunká­val lehet. Az önálló államokban, az uralkodó nemzeteknél is azt látjuk, hogy a törvényhozás és a közélet különös figyelmét szentel a kultúr­politikának és a szociálpolitikának. Ez nemcsak nemzeti, de korkövetelmény. Erős kultur- és szo­ciálpolitikára van szükség nálunk is, mert ez al­kalmas a magyarság széles erőit belevonni a munkába és megalapozni fönnmaradásunkat, létünket. A kultúrpolitikának meg az az előnye j-; van, hogy ezen a téren minden magyar ember találkozhaíik, s itt. még a legkülönbözőbb párt-- ellentétek is háttérbe szorulnak. Kultúrpolitikai munkánkba a hatóságok sem tudnak oly könnyen belekötni, mert. itt igazán nem lehet ránk sütni az államelleaesség vádját. Az intelligenciánkat, megvédeni, a munkásságot és falut belevonni a közös munkába, — ez lesz a mi erőnk és ez fogja szolgáltáéi a biztosítékot arra, hogy nem fogunk elpusztulni. Nekünk más a helyzetünk, mint. például a határon túli magyar testvéreknek. Mi teljesen magunkra vagyunk hagyatva, minélfogva tak­tikánkat, eszközeinket és módszereinket is a mi viszonyainknak megfelelően kell megválaszta­nunk. Én azt hiszem, hogy egy helyesen értelme­zett, jól átgondolt kultúrpolitikával nagy ered­ményeket tudunk elemi és ami a legfontosabb, megtartjuk a meglévőt, s biztosítjuk májunk naiv a jövőt. Van-e nabatf Méla? mm Miért ne, Eaa p&nst sieresSseteiel élhjsoipít, *IS|fe házi köicgép naponta, egész éven át, 35*45 Ki, garantált 'IÍÍÍaIllÍP jövedelmet biztosit önnek. Ez az egyetlen svéd házi-kötő., ép gyorsabban dolgozik, mint minden másfajta gyártmány és csak JflllItÉill 1750 Ki.-ba kerül készpénzfizetés mellett Kérjen prospektust a FAVORIT Praha II., házikötőgép-gyártól Vodiékova 18/79. I. em. Egy nemzetközi szélhámosbanda hamis részvényekkel árasztotta el Európát Húsz millió zlotyt jelentő hamisítványt gyár tottak — Egész sereg lengyel pénzintézet rendül meg a hamisítás következtében — A P. M. H. tudósítójától — Varsó, október 19. A varsói rendőrigazgatóságtól ma érdekes körkiradás ment ki az európai fővárosok rend­őrigazgatóságaihoz, amely arról számol be, hogy a varsói rendőrségnek sikerült leleplezni és el­fogni egy nagy hamisító bandát, amely Berlinben, Párisban, Szófiában, Prágában, Danzigban s más nagy városokban is tömegével helyezett el hami­sított részvényeket. A hamisítványok a „Léna Goldfields Limi­ted*' uráli aranybánya társaság s a bakui petró­leum-telepek részvényeit utáncraták megtévesztő pontossággal. A varsói rendőrséget egy krakkói kereskedő vezete nyomra, aki Varsóban 200 darab bakui részvényt vásárolt. Ezeket beküldte egy párisi) banknak, ahonnan azonban azt az értesítést kap­ta, hogy a részvények hamisak. Erre nyomban jefenitié'st tett a varsói rendőrségen, aJhol azt aján­lották, hogy adjon találkozót a hamisítóknak az­zal az ürüggyel, hogy az ügyet a rendőrség köz­belépése nélkül, békésen akarja elintézni. A ke­reskedő megfogadta a tanácsot, a hamisítók pe­dig lépre mentek. A találkozásra a hamisító banda három tagja jött el, akiket nyomban letartóztattak. A hamisítók egyike egy Rubin. nevezetű ember, aki Berlinben Sommer Emil néven szerepelt. A rendőrség a bűnösök vallomása alapján most már gyorsan le tudta folytatni a nyomozást s igy sikerült a banda többi tagját is elfogni. Letartóztatták a varsói „Merkur“-nyo)nda tulajdonosát is, mert Csehországiból rendelt papíron ebben a nyomdában állították elő a hamis részvényeket. Az eddigi megállapítások szerint a Lepa s a Baku-társaság részvényei mintájára 20 millió zloty értéket jelentő hamisít­ványokat gyártottak. Varsóban attól tartanak, hogy a hamisítás felfe­dezésével Lengyelországban egész sereg bank s hitelintézet meg­rendül, mivel a hamisítók jórészt, a kis sziléziai széncé- geknéd helyezték el s ezek bankjaiknál depo­nálták, amelyek viszont a hamisítványokat to­vább adták. A Hohsnzoüern-ház a német birodalom leggazdagabb családja marad A porosz megegyezés a császári családpak 250.000 holdnyi birtokot hagyott meg — II. Vilmos hazatérésének problémája —• Homburg csak álom marad? Minden jő háziasszony fehérneműjét otthon varrja és hozzá a híres SchVOll chiífon, vászon és damasztot gyáriáron Kovács István, Rimaszombat, áruházából hozatja. Kérjen mintákat I Berlin, október 19. A porosz tartománygyülés négy nappal ezelőtt páratlanul botrányos jelenetekben bővelkedő vita után 258 szavazattal 37 szavazat ellenében elfogadta a megegyezést, amelyet a Hohenzoller- nek a szocialista Braun-kormánnyal kötöttek. A sorrendjében a harmadik. Az elsőt egy szocialista pénzügyminiszter ütötte nyélbe, de tárgyalás alá sem került, a második egy néppárti miniszter müve volt, de megbukott, a harmadik, amely most végre tető alá kerül, a kommunisták ren dezte nem mindennapos botrányok közepette, viszont egy demokrata miniszter fáradozásának eredménye. A szocialista miniszterelnök a háttérben tartotta magát. Pártja, a legnagyobb és legbefo­lyásosabb a Landtagban, nem vett részt a küzde­lemben. Ez a legújabb módja a parlamentáris felelősségnek. Minden hatalom az elvtársak kezé­ben van, amikor azonban a közéleti'harcok legje­lentősebb problémájának eldöntésére keiül sori. nem kérnek a felelősségből. Nem szavaznak sem igy, sem úgy. A kérdést oldják meg a polgári pártok egymás között! A kommunizmus párat­lan támadásait, amelyek nem is annyira a Hohen zollernek, mint inkább a parlamentárizmus ellen szólnak, intézzék el a többiek. Az elvtársak csak semleges nézők maradnak. Szerencsére nem ül­hetnek a páholyban, hanem a fórumon kell ma- radniok. A kommunisták tettleges támadásaiból ők is kikapják a részüket. Ha nem is a szava­zásban, de legalább a verekedésben teljes egyen­lőség uralkodik. A Landtag végre is Poroszor­szág népképviselete. A lényeg e küzdelemben, hogy a nagy va­gyonjogi kiegyezkedés a Hohenzollernek és a porosz birodalom között véget ért. A Hohenzol­lernek lépésről-lépésre engedtek követeléseik­ből. A három egyessé^ sorrendjében egyre töb­bet engedtek át a nagy vagyonból, földbirtokból, kastélyokból és várakból Poroszországnak. A tény, hogy néhány hónappal ezelőtt majd tizenöt­millió polgár követelte, hogy a volt német feje­delmek vagyonát minden kártérítés nélkül ko­bozzák el, óvatosságra és újabb engedményekre késztette II. Vilmost és tanácsadóit. Mégis a porosz politikai hatalom mai összeállításában nagy eredmény, hogy egy sereg kastély és 15 miutó márka készpénz mellett még kerek 250j000 holdnyi birtok, meg erdő marad a Hohenzoller­nek kezében. Maradnak ők, akik voltak, a német birodalom leggazdagabb családja. Az egyesség törvénybe iktatásával megszűnnek számukra a jövő anyagi gondjai, élhetnek újból fejedelmi mó­don..., mint magánemberek. Mert és politikai tekintetben ez a legjelentősebb, megegyezve az állammal, a Hohenzollernek a jövőben egy sorba kerülnek a polgársággal.. A múlt talán több súlyt ad fellépésüknek, a vagyon eredményesebben ki­fejezésre juttathatja céljaikat, törekvéseiket, de az állam szemében csak mint egyenjogú, adófizető polgárok szerepelhetnek. Egészen a császárig. Ö kivétel, mert nem él otthon és kivétel fog maradni, ha haza kiván jönni. Az egyesség ugyan Homburgot jelöli ki jövendő tartózkodási helyéül, azonban, hogy az egyezkedést fel ne borítsák, minden oldalról hangoztatják, hogy Homburg... csak egy álom. A császár nem kér belőle. Porosz- ország nem tart tőle, mert útjában áll a nagy­világ politikája. De teljes tárgyilagossággal mérlegelve a császár hazatérésének lehetőségeit, csak arra az eredményre lehet jutni, hogy e kérdésben két teljesen ellentétes világnézet áll egymással izem­ben. II. Vilmos Homburgban is tettekkel tényező kívánna lenífi. Bár mint magánember élő kife­jezése voLua a monarchista törekvéseknek, vezér, aki vár a Mvó szóra, tanácsadó, aki mindig hí­vei rendelkezésére áll és a volt császár, aki még mindig bízik jövendőjében. Nyilvánvaló, hogy e férfiú számára a német közlársxság nem fog útlevelet kiállítani és még természetesebb, hogy a mai német birodalom politikai barátai és ta­nácsadói mindent meg fognak tenni, hogy II. Vilmos hazatéréséi megakadályozzák. Hogy ily körülmények között az egyesség sokat emlegetett hetedik paragrafusának tisztán elméleti jelentősé­ge van, alig vitatható. Persze, ba az idő eljár, ha a sors hosszú öreg­séggel ajándékozza meg a volt császárt., ha el­veszíti mai aktivitását, ha nem kell már attól tartani, hogy álmait megpróbálja valóvá váltani, akkor.. ugyan ki fog ellentmondani kérésének, hogy haza akar jönni, meghalni...? Talán senki. Egyelőre azonban, a német birodalom mai külső politikájának keretében, a német—francia köze­ledés megvalósulásának óráiban még Doornban sem gondolhatnak komolyan a homburgi reziden­ciába. Homburg csak mint utolsó menedék jöhet számba... — A garaninémedi véres husvót a nyit- rai törvényszék előtt. Nyitrai tudósítónk je­lenti: Április 13-án. húsvétikor a garamné- médi templom kórusára a délutáni istentiszte­let alatt Kácser István és Drgonya József pn- ramnémedi legén vek az ülőhely fölött össze­vesztek. A nézeteltérés este a szövetkezeti korcsmában verekedéssel folytatódott. Dula­kodás közben Drgonva előrántotta zsebéből a bicskáját és beledöfte Kácserbe, akinek a kés a szivét iárta át. és halálát okozta. A mai tárgyaláson beigazolódó!! Drgonva bűnössé­ge.. miért is a bíróság Drgonyát 1 évi börtön­büntetésre ítélte el. Dagonya fellebbezett Halszázéves jubileumra készülnek a pozsonyi szabó­mesterek Az előkészítő bizottság sajtóértekezlete — Érde­kes visszaemlékezések a XIV. században alakult N szabócéh történetére Pozsony, október 19. (Saját tudósit ónktól.) A pozsonyi szabcszövetkezet a jövő év pünkösdjén ünnepli fennállásának hat századik esztendejét. Eb­ből az alkalomból nagyszabású ünnepségre készül a nagy múltra tekintő szövetkezet. Ebben az ügy­ben hétfőn este Pozsonyban a Jaklits-fóle vendég­lőben Maxian Károly szabómester elnökletével sajtóértekezlet volt, amelyen a pozsonyi sajtó munkásain kívül részt vett a Prágai Magyar Hír­lap munkatársa is. A jövő évi ünnepség fővédnökévé Masaryk el­nököt, védnökeivé Okánák polgármestert, Bella zsupánt, Klíma rendőnigasgatót és Stodota ipar­kamarai elnököt kérik fel. Az értekezleten Maxién Károly és N©urnán Róbert szabómesterek érdekes fejtegetésben is­mertették a szabóssövetkezet. múltját, amikor a mai szövetkezet még céh formájában létezett- A pozsonyi zu-ckermandli városnegyed céhládája 1811dg megvolt, ekkor a tűzvész áldozata lett- (Ekkor égett le a pozsonyi vár is. Szerk.) A pozsonyi szabóipar történetének első nyo­mát 1327-ben találjuk meg, amikor egy szabó négy fiával pörösködött és a pörbe Róbert Károly király is beleszólt. A régi szabóoéh olyan tekintélyes volt valamikor, hogy 1805-ben Napóleon, amikor Lágetfalunál állt csa­pataival, 2000 aranytallér hadisarcot veteti M a szabócéhre, mert egy szabó elárult valami hadi- titkot Nagyon érdekes adatokat említ a régi szabó- céhrendszerről Király dános dxv egyik könyvében. Eszerint a szabók részére 1411-be»:,.kié®záHt egy céhszabály. Ennek szabályai értelmében a szabók céhe megkívánta a legényektől, hogy nősek legyenek, hogy más helyről idejőve, származásukról, utolsó tartózkodási helyükről bizonyítványt hozzanak, amely eddigi tisztes­séges és kifogástalan magú kvi setéiét igazolja. Legénynek csak mesterhez szegődve volt szabad dolgozni. Ha valamely legény nyíltan, vagy titok­ban máshol dolgozott, a városi bíróság elé állítot­ták megbüntetés végett- A munkába szegődött le­gény n y óimra pi felmondási idő után mesterét el­hagyhatta. 1459-ben a szabómesterek megújították céh­szabályukat. Ebben a következő határ ozmán yok foglaltatnak: A céhbe való felvéted viaszk szolgáltatása el­lenében történik. Ezenkívül köteles volt a fel­veendő mester tagtársainak egy negyed bort fi­zetni és őket egy tehetségéhez mérten rendezendő uzsonnához meghívni. A céh jegyzőjének, vagy ír­nokának és a céhhatározatokat bemondó egyénnek egy-egv garas járt. Megkívánta az uj szabály a fel­veendő uj mestertől, hogy törvényes ágyból, mint tisztességes emberek gyermeke született légyen. Megkívánták az idegen helyről idejött mestertől azt is, hogy mesteri ügyességét felvétel előtt be­bizonyítsa (remekművel). A szabályzat érdekes rendelkezéseket tartal­maz a kontárok és a más városokból piacra hozott s nem megfelelő készáruk ellen is. A szab ószövetkezet zászlaját, amely 1762-ben készült, az ünnepségen újból felszentelik. A jubi­leum egész jövedelmét a sznbószövetkezef beteg­ségéi vzőpéu ztára javára fordítják. Az értekezlet során a sajtó munkásai a jóté­kony célra való tekintettel készségesen megígér­ték a rendezés munkájának meleg támogatósát. A sajtópropagandáral az értekezlet Behuny Antal (szlovák), Greilirih Elza (német) és Rehorovszkv Jenő (magyar) újságírókat bízta meg. R-. J. — Masaryk elnök október végén tér vise- sza Kistapolesánvbóí Prágába. A Vecer je­lenti: Masarvk köztársasági elnök október utolsó napjaiban, közvetlenül az. államalapí­tás emlékünnene előtt tér vissza ki start ol Csá­ti vi ravári tartózkodó helvéről Prágába. Az október 2«°-ikt. állami ünnepség alkalmával fogadni focría a kormán'- képviselőit és a dip­lomáciai kart. Azután Lénába utazik, nhou­nnn liPlfMIként e<zv<sjr«r p1 o'T1 t(ycrr.t i 1 Pr^rr^ Állandó tartózkodásra csak újév után költöz­ködik be a prágai Hradzsinba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents