Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-13 / 233. (1271.) szám
1926 október 13, szerda. . ^— Allright, csak ennyit mondott most a kapitány és anélkül, hogy tovább törődne a dolgokkal, kiadta a parancsot. — Vissza a kikötőbe! És újból a kikötő falán állottak. A hivatalnok már elhagyta őket. — Hogyan köszönjem meg önnek, Mönkeberg ur? ön nélkül minden fáradozásom hiábavaló lett volna. — Köszönet, Harlessen kisasszony? Miért? Hiszen élvezet volt számomra, elsőrendű gyönyörűség, az én Fecském ... csak pár hete jött át Hamburgból... ilyen vadászaton kipróbálni, nem utolsó dolog. Ezt csinálja valaki utána. Mit szándékozik tenni a zsákmánynyal? — Az a megbízásom van, hogy Kapstadt- ba dirigáljam. — És maga? — Én magam ? Chiistie habozott... Először New-Yorkba. — És aztán Hamburgba, tette hozzá Mönkeberg, mintha valami egészen termé- ezetes dolog volna. — Lelhet... talán. így new-yorki hajó előtt óriási csoportosulás. Az emberek mindenfelől odaosoporto- suinak. — Halló, mi az? kérdezte Mönkeberg. Még a chileiek déli temperamentuma mellett is. nagyon élénk ott a forgalom. Talán csak nem világpusztulás. A valparaisod „Német Újság" egy munkatársa rohant el mellettük. Mönkeberg útját állta. — Halt, kedvesem! Mi az? Tűz van? Az hiába akart kiszabadulni a vasm árokból. — Engedjen el, az Isten szerelmére, a szerkesztőségbe kell sietnem ! — Mi történt? Egy szó elég! —v Az isatmuszt felrobbantották ... szétszakadt ... a tenger elnyelte ... Ezrek ... Milliók... Mönkeberg kezei lehanyatlottak. Sápadtan nézett az elrohanó újságíró után. Nem hallotta most Chiristiét sem, aki karját gyöngéden megfogta. Csak állott, állott, szemei északi irányban a tengerre meredtek. Remegés rázta meg a hatalmas férfialakot. Kezével kétségbeesetten csapott az arcába. — Ez a vég! zokogott fel belőle. Hamburgnak a vége ... Európa vége ... hazám .. hazám... Mérhetetlen fájdalom csendült ki a szaggatott szavakból. Christienek szinte támogatnia kellett a férfióriást. Tiszta, hideg érzelme küzdött az eseményekkel. — Lehetetlen! Lehetetlen! tört fel belsejében. Nem lehet... nem fog megtörténni... A hazám ... És most rányilt szive arra a fogalomra, amelyet nem ismert, most szive mélyéig an/egrenditette a haza szerelme. A vágy egyszerre feltámadt benne ... mind hatalmasabb mértékben. Képek, csodálatosan szép képek... Hamburg ... Harlessen ... A haza ... És ez most mind megsemmisül? — Nem! Nem! kiáltott bensőjében. Szive küzködött a borzalmas események logikai kényszerével. a figyelmeztető szóra! Ott, ahol emberemlékezet óta földalatti erők marcangolták a kérget, ahol a hasaidékokban állandóan a magma, a föld belső izzó anyaga bugyogott.. ott több volt ez a tett, mint vakmerőség. A neobri zitaek, amelyet több millió tonna mennyiségben ástak a föld kérgébe és hoztak egyszerre robbanássba, meg kellett hoznia a katasztrófát. Az egyidőben történt robbantásnak lefelé is át kellett plántálódnia, egész a sziáirétegig, amelyet szintén elszakított. — A hasadás lenyúlt egészen a föld tüzeá kohóiig... Tűz és viz keveredett. S amig ők, a balgák odafenn jubiláltak, tomboltak az örömtől, addig odalenn borzalmas kiizdedem ment végbe a két elem között órákhosszat tartott ez a belső harc, akkor aztán kitört. A vízgőz erőszakkal szakította ki magát... és óriása feszítőerejével egyszerre széttépte az isztmuszt. Lázban remegtek tagjai. Mindig uj kitörésekkel tépődött szót a hasadéík, mig a két kontinentális rög teljesen el nem vált és a két óceán szabadon össze nem ölelkezett. (Folytatjuk.) A budapesti katolikus nagygyűlés második napja Apponyi Albert és Vass József nagy beszédei Budapest, október 12. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az Országos Katolikus Nagygyűlésnek tegnap délután ismét óriási érdeklődés mellett megtartott második nyilvános ülésén Hanauer A. István dr. váci püspök a kanadai magyar katolikusok helyzetéről tartott rendkívül érdekes előadást. Majd Leopold Antal dr. prelátus-kano- nok az egyházmüvészetről, továbbá Brisits Frigyes cisztercita tanár az irodalom megújhodásáról beszélt Ezután Vass József dr. nagyprépost, népjóléti miniszter a katolicizmus és politika címen tartotta meg mélyen járó, recdkivül hatásos előadását. Nagyjelentőségű megállapodásai során kijelentette, hogy biztos tudomása van arról, hogy Berlinben, Moszkvában és Bécsben szakadatlanul tárgyalások folynak az iránt, hogy miképen lehetne Magyarországon a bolseviki rohamcsapatokat ismét megszervezni. Azt is tudjuk, hogy Budapesten és a vi déken máris alakultak ilyen rohamcsapat- alakulatok. A bolsevizmus tehát továbbra is alá akarja aknázni Magyarországot s az a tény is igazolja a pozitív kereszténység politikai érvényesülésének nemzetmentő jelentőségét Vass miniszter után Apponyi Albert gróf Krisztus királyságáról beszélt A klasszikus mélységű, rendkívüli szónoki szépségekben bővelkedő beszéd maradandó hatást gyakorolt a közönségre. A napot este 3 órakor a Vigadóban a nagygyűlés egyházzenei díszhangversenye fejezte be. Az orvostudomány uj lépése a rákbetegség korai fölismerésére Az Abderhalden teória tökéletesítése — szexuális kutatás kongresszusa Brünnben Berlin, október 12. A berlini birodalmi gyűlés üléstermében vasárnap délelőtt nyílt meg a szekszuális kutatás nemzetközi kongresszusa, amelyen a világ leghíresebb orvostanárai jelentek meg. Moll titkos tanácsos elnöki megnyitójában hangsúlyozta, hogy a békeidők óta ez az első igazi interna- cionális tudományos összejövetel, amelyen a nemzetek tudósai megbékélt szellemben vesznek részt. Méltatta a szekszuális tudomány óriási jelentőségét, amely a 19. század eleje óta indult nagy fejlődésnek, amikor Krai'ft Ebing a pszichopátia szekszuálist életre hívta. Ez a tudomány ma már az orvostudomány minden kategóriáját magában foglalja és hatása döntő tényezőként nyilvánul meg a társadalmi életben, a kriminalisztikában és a pedagógiában. A kongresszus tudományos munkálatai hétfőn délelőtt kezdődtek meg a Lagenbech- Virchow teremben Biedl dr., a prágai német egyetem magyarszármazásu tudós tanárának elnöklete mellett Az első előadást Sell- heim Vilmos tanár, a berlini szülészeti klinika igazgatója tartotta, aki az Abderhalden teória“ tökéletesítésére végzett kísérletekről számolt be. Ugyanis mig az Abderhalden vérreakció nem állít fel pozitív határfalat a terhesség és a rák szimp tómái között, Sellheim specifikus vérreakciójában, amelyet sérumextractionak nevez, határozottan meg lehet állapítani a rák jelenlétét. Sellheim felfedezése elsősorban a rák korai diagnosztizálása szempontjából óriási jelentőségű. Sellheim szerint ugyanis a vér reagál mindenre, ami idegen. Idegen például az anyai testben az embrió képződése és kétszeresen idegen a férfimagzat jelenléte. Ilyen idegen képlet a vérnek a rák is. Ezeket a hatásokat tanulmányozta Sellheim és véleménye szerint ennek alapján véleményt lehet mondani a születendő gyermek neméről és rák jelenlétéről is. Bemer oslói tanár az állatok nemeinek átváltoztatásáról, Marinescu bukaresti professzor pedig a megifjusitásről tartott előadást. A további prgramon a német Moll, a bécsi Steirach és Adler, a müncheni Neubur- ger, a newyorki Riddle, a leningrádi Nemiloff előadásai szerepelnek. Két parasztcsalád véres háborúja Krasznahorka tövében A pacsai Mankó és Cmorik családok két ellen séges tábora pünkösdvasárnapján a korcsmaudvarban összeütközött — A véres ütközet során az egyik Cmorik-párti leszúrta Mankó Istvánt — A rimaszombati esküdtszék ítélete Black Island meredek nyugati falán állottak. A szírt kétszáz méteres meredekkel hullott lábaik alól a mélységbe. Ott lenn a szikla tövében, ahol egykor a tenger hullámzott, most az uj föld terült el. Uhlehkort levette a távcsövet szeméről. Északra mutatott. — A levegő megtisztult. Puszta szemmel látom a régi és uj föld határát, a tengeri csillagok és kagylók koszorúját. Hagyj még egy pillanatig, Jánosi Hadd gyönyörködjék a szemem ebbm a k'f ben, amely mélyebb békét ad nekem, int délnek legragyogóbb vidéke. — És most elmondhatod nekem, mi történt ott lenn az Lsztmusznál. Mi volt az, ami a földet megrázta, szétlépte. Te ezt előre láttad. Te tudod, mint történt a dolog... mint történhetett. Az megfordult... délnek irányában. — Ha valahol veszélyes a föld kérgét oly erős megrázkódtatásnak kitenni, különö- een veszélye* volt ez a panamai isztnruszon. — A balgáknak hallgatniuk kellett volna Rimaszombat, október 12. (Saját tudósitónktól.) Az őszi ciklust most fejezte be a rimaszombati esküdtszék a Zagiba- Cmorik féle gyilkossági bünpör tárgyalásával. A két napon át tartó tárgyalás két vádlottja: Zagiba István pacsai gazdálkodó, aki gyilkossággal vádolva és Cmorik István szintén pacsai földmives, aki gyilkosság bűntettének kísérletével terhelve került a vádlottak padjára. A Krasznahorkaváralja melletti Pacsa községben hosszú• évek óta áldatlan, ellenséges viszonyban élt egymással a Mankó és Cmorik család. A kölcsönös gyűlölet évről-évre kisebb-nagyobb szóváltásokban került kifejezésre, mig aztán ezóv pünkösdvasárnapján fényes délben a szövetkezeti korcsma udvarán halva maradt Mankó István, a családi háború egyik hőse. A kérdéses napon csendes idogálással ünnepelték a pacsai legények pünkösd vasárnapját. A bicska nyitó szövetkezeti bor rövidesen verekedésre tüzelte a fiatalokat. A két ellenséges família legényei is ott voltak a heveskedők sorában. Cmorik Istvánon vadonat uj ünneplő ruha feszült s hogy abban kár ne essék a verekedés során, Fagdba István cimborájával együtt hazament — átöltözködni. Komótosan ót is öltöztek és emellett Fagdba István egy agancsnyelü hatalmas vadászkéssel, Cmőrik István pedig egy élosrefent konyhakéssel fel is fegyverezte magát. Sőt még a hosszu- pengéjü zsebkését is a lájbizsebébe csúsztatta a Cmórik család reprezentánsa. Dalolva, kapatosán tértek vissza a korcsmába. Éppen idejében, mert a verekedés már javában tartott és a Cmórik fiú megjelenése teljesen feje tetejére állította a helyzetet. Irgalmatlan heves verekedés indult meg, Cmórik zsebkést, ragadott, a Mankó fiuk karókkal adtak kellő nyomatékot. az ütközetnek, Cmórik legkisebb fia, János, pedig a hegemóniát biztosítandó hatalmas fejszével érkezett a korcsma udvarára. Cmórik István elszedte öccsétől a fejszét és azzal pár másodperc alatt a szó-szoros értelmében szétkergette a duhajkodó legényeket. Az egyik Mankó fiúnak azonban sikerült hátulról kicsavarni kezéből a veszélyes szerszámot. A fejsze-jelenet pillanatában a Mankó család legényei rárohantak a fegyvertelen Cmórik Istvánra és ütlegelni kezdték. Zagiba István, a jó cimbora látva ezt, segítségül sietett és vadászkését négyszer megmártotta Mankó Istvánban. Kél szúrás a boncolási jegyzőkönyv szerint halálos volt. A szerencsétlen fiatalember ott a korcsma udvarán nyomban ki- szenvedétt. A második verekedő társaság még erre sem hagyta abba a kézitusát, a kapu mellett tovább folyt a küzdelem. Előkerültek a kések és Cmórik István több késszurással súlyosan megsebesítette Mankó Györgyöt, miközben az életre-ha- Iáira menő közelharcban maga is sebeket kapott. A két ellenséges família legénytáborát alig lehetett megfékezni. A rimaszombati esküdtszék Fóris Ferenc dr. elnöklése mellett két napon át tartó tárgyalása teljesen kiderítette a tényállást és a gyilkosság indokait. A vád és védelem meghallgaatása utía az esküdtek bűnösnek találták Zagiba Istvánt, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében s ezért a bíróság 2 évi és 6 havi börtönre Ítélte el. Cmórik Istvánt, — a jogos önvédelem fenforgását megállapítva — a vád és következményei alól felmentették. Strausz Miksa dr. (Rozsnyó) és Pömstein Arnolr dr. (Rimaszombat) védők az ítéletben megnyugodtak, Kathona János dr. ügyész azonban súlyosbításért felebbezett. .rHlREK--Bé ni bácsi Béni bácsi nem volt sem hadiimíihiomos, sem valami gazdag nagybácsi, sem sokezerholdae ná- bob, — Béni bácsi csak egy ócskaruhakereskedő volt Debreceniben, a Bádogos-utcában. Béni bácsinak soha életében nem esett olyan híres dolga, amiről hasábokat írtak volna az újságok, még csak „hős" se volt soha Béni bácsi, ő mindig hátul csendeskedett az élet nagy zene-honájában, olyan ember volt, akinek a haláláról egész biztos elfelejtették az újságok még azt a pár sablómos sort is meginni, amilyenek a halálozási hírek szoktak lenni. Béni bácsi, a kikopott szakállu, öreg, szürke, kis zsidó egész nap ott ült a boltjában, vette é® árulta az „unaságaktói levetett" ócska ruhákat, porolta és naftaiinozta a felrakbározott sok holmit, rendben tartotta a boltját, amelyik sokszor, különösen nyárom, olyan volt túlzsúfolt fogasaival és polcaival, mint valami molykár ellen hirdetett ■raktár, ahová a téMkabétokat, meg a srilszkinbua- dákat szokták beadni nyárára megőrzés végett. Volt azonban Béni bácsinak egy nagyon szép tulajdonsága, amilyennel ma ritkán találkozunk: Béni bácsi, becsületes jóember volt, aki talán még a légynek se vétett soha és akire sok-eok Debrecenbe diákoskodobt ember gondol vissza kedvesen és szeretettel. Béni bácsi, az öreg ócskás, évtizedeken keresztül a debreceni diákok, egyetemisták házi bankárja volt, akitől a nap minden órájában, még éjszaka is, lehetett kapni kisebb- nagyobb kölcsönöket zálog fejében. Akt igazi, vérbeli, debreceni diák volt, az mind ismerte Béni bácsit, mindeniknek akadt vele dolga. Ha zsebeink mélyén üresség szomorkodott, Béni bácsinál mindig vigasztalást leltünk egy-egy ruha, vagy kabát ellenében. Az öreg mindig készséges volt, tudta már, hogy miről van szó é« bevezetett a bolt hátsó részébe: — Egy kabát van itt. Béni bácsi, pér nap múlva jön meg a pénzem és kiváltom. — Visszaveszi, visszaveszi! — tiltakozott az Öreg, mert sértette a bánságát, hogy zálogháznak nézik a boltját, és már adta is a pénzt. Az a „pár nap" néha hetekig, sőt hónapokig tartott, de a „visszavételnél" is mindig gáláns volt az öreg: — Mennyit adjak, Béni bácsi, kamat fejében? — kérdeztük tőle ilyenkor. — Ha ad valamit az urfi, megköszönöm; ha nem ad, az se baj! Az öreg sose kötött ki semmit, igaz, hogy néha jól megfizették, mert rendesebben kezelte a ruháinkat, mint mi otthon, a szekrényeinkben. De a legtöbbször alig kapott pár garast, vagy éppen semmitNéha egész garderobunk Béni bácsinál volt g ha meguntuk, már a rajtunk lévő egy-ruhát, odamentünk átöltözni. Ha jókedvében volt az öreg, még ki is vasautatta a nadrágunkat, a kabátunkat. Gsak a legritkábban adott pénzt másra, mint ruhára. Egyszer egy kollégám, minden holmija már az öregnél lóvén, a pisztolyát akarta eladni neki. Béni bácsi, ahogy meglátta a pisztolyt, rémülten felugrott és kituszkolta a fiút az ajtóm: — Menjen innen az urfi ezzel, menjen, menjen, még álmomban sem akarok látni ilyent. És ijedtségében krajcárt se adott neki. Halmazával voltak leveled az öregnek volt ,urfi"-jattól, amiket mindig büszkén mutogatott. És minden újévkor, vagy karácsonykor érkezett valami, ajándék Béni bácsi címére, hol ettől, hol attól a „nagyságos", vagy méltósógos" úrtól, akik nem felejtették el Béni bácsit. És Béni bácsi, a szürkaszakállu, pápaszemes, öreg Béni bécsi, olyan volt ilyenkor, mint a gyerek: mosolygott, nevetett, nézegette, rakosgatta az ajándékokat, alig bírt betelni velük. Egy szenvedélye volt az öregnek: reggel tőles tág pipázóit. Olyan ptpatóriuma volt, hogy bt* t*- ve * »'gaggas<gB3-BgBB=g .... . '--k Egy elsülyedt világrész története (40)
