Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-01 / 223. (1261.) szám
Chamberlain és Mussolini titokzatos találkozója . A két államférfit! jachtjai a livornói öbölben — Yorpédóüldöxők raja a Giulliana és a Delphin körűi — Az olasz-angol és a német- francia eiienbiokkok — Thoiry és a Giulliana — Miről tanácskozott a két miniszter? Róma, szeptember 30. Hetekig tartó titkolódzás és számos ellentétes jelentés után végre bebizonyosodott, hogy Mussolini és Chamberlain tényleg találkoztak. Olaszországban is, Angliában is a legnagyobb titokban folytak e találkozás előkészületei. Sem olasz, sem angol, de még csak nem is semleges területen találkozott a két államférfiu, hanem a nyilt tengeren, az olasz miniszterelnök yachtján. A titok ma délelőtt került napvilágra. A duce tegnap este különvonaton Livornóba utazott, de nem ment a városba, hanem két-három állomással Livorno előtt egy jelentéktelen falucskában töltötte az éjjelt, hogy feltűnést se keltsen utazásával. A livornói hatóságok is csak a késő éjjeli órákban szereztek tudomást Mussolini megérkezéséről. A reggeli órákban Mussolini a Giulliana nevű kormányyachtra szállt és kifutott a nyilt tengerre, ahol csakhamar észrevették a Delphint, Chamberlain angol külügyi államtitkár yachtját. A két hajó körül a tengert 20 kilométer körzetben olasz torpedÓTombolók zárták el, hogy avatatlan hajók ne férkőzzenek a két kormányyacht közeiébe. A Tigre nevű angol torpedóromboló is a közelben cirkált. Tíz óra tájban Chamberlain egy villamos bárkán átment a Giulliana fedélzetére^ ahol Mussolini a kapitány szalonjában fogadta. A tanácskozások csak a késő délutáni órákban értek véget. A találkozás jelentősége már Mussolini kísérőinek nagy számából és fontosságából is kitűnik. Ott volt Grandi, a duoe népszövetségi bizalmasa, Psolucci, Mussolini magántitkára és Capesso, az olasz külügyi hivatal sajtófőnöke. 'Zí&myof, hegy a találkozáson elsősorban a taugeri kérdésre! volt szó, Anglia minden tekintetben támogatja Olaszország afrikai igényeit e az uj tangeri statútum megszerkesztésénél ugyanazt az álláspontot képviseli, mint Olaszország. Ezenkívül a német-francia közeledés is szóba került, s mintegy ennek a kontinentális blokknak egyensúlyozásaképpen megbeszélték egy legalább is olyan szoros angol-olasz közeledés módozatait is. Anglia és Olaszország barátsága, amelyről az utóbbi hétlapokban annyi szó volt, ez után a találkozás után befejezett ténynek tekinthető. Anglia szabad kezet biztosit Rómának a Balkánon, viszont megköveteli, hogy a kontinensen egyre tekintélyesebbé váló német- francia blokkal szemben Olaszország Anglia érdekeit képviselje. Róma számos előnyt kap a Földközi tengeren, amely előnyök elsősorban Franciaországot érintik érzékenyen, viszont az angol ipar, különösen a bányaipar, messzemenő koncessziókat kap a szénszegény Olaszországban. Olaszország és Anglia ezek után legalább is oly erőblokkot jelentenek, mint Németország és Franciaország s mig ez utóbbit Belgium és az európai vaskartell többi államai, elsősorban Csehszlovákia, valamint a skandináv blokk és Svájc támogatják, addig az előbbi oldalán ott találjuk a balkáni államokat, Romániát, Jugoszláviát, esetleg Görögországot és még néhány középeurópai államot. Törökország szerepe még nem biztos, de Angóra úgy látszik közelebb áll a francia érdekcsoporthoz, mint az angolhoz. Oroszország és a Moszkvához mindinkább közeledő balti határállamok külön csoportot alkotnak, melynek különösen a távoli Keleten vannak jelentős hívei. Pillanatnyilag Európában három nagy érdekcsoportot különböztethetünk meg: a német franciát, az angol-olaszt és az oroszt. Ezek után az európai sajtó nyugodtan állapíthatja meg, hogy a Livorno melletti találkozás legalább is olyan jelentőségű, mint a thoiryi volt s mintegy ennek a pandanját alkotja. A Giulliana vacht szalonjában ugyanolyan fontos tanácskozások folytak, mint a thoiryi kis szálloda kiilönszobájában. Ott Sl%esemann és Briand egyeztek meg, itt pedig Chamberlain és Mussolini. A téli esték elé Munkács, szeptember végén Szeretem a gyermekeket. Szeretek velük foglalkozni. Úgy nézem őket, mint a jövő csemetéit, a magyarság jövő reménységeit. Az ő tudásuktól, lelkesedésüktől, az ő óletirányukitód függ a magyarság sorsa és boldogulása. Nemrégen nagyobb csoport iskolásgyerekkel kerültem össze. Mindnyájan elvégezték már az iskolák alsóbb fokait s a mai kőmáli érettség mellett már komoly tanulószámba vettem öltét. Úgy ás beszéltem velük s értelmes feleleteik, komoly beszéd ült elárulta, hogy, ha tudásuk kissé fogyatékos is, élettapasztalatuk, italőképességük, a helyzettel való tájókoződoiteáguk általában kielégítő. Egy azonban annál jobban megdöbbentett. A magyar történelem és a magyar irodalom, általában a magyar múlt terén abszolút tájékozatlanságot árultak el. Ezek a magyar gyerekek tehát leélték életük) legkedvesebb korát, a gyérmekés ifjuiéveket anélkül, hogy fantáziájukat gazdagították, tudásukat gyarapították s lelkűket megtermékenyítették volna a dicsőséges múlt gyönyörű mondái, a világtörténelem előtt is tündöklő hősök dicső tetted, hazaszeretetük és hősi önfeláldozásuk. Ezek a gyermekek a nevét is alig hallották a csodaszarvas regéjének, a kalandozások korának, a korona és kard, a búvár Kund mondáinak s Lo- sonczy, vagy Szondy önfeláldozásáról éppen olyan hiányos ismereteik voltak, mint akár a Rákóczi, vagy Kossuth szabadságharcainak lélekemelő rósz Heteiről. Sajnos, ezek tények, nincs rajtuk mit szépíteni s ez mutatja, hogy ha nem teszünk valamit, akkor lassan ki vész az uj generációból a magyar múlt ismerete s akkor a magyarság védővárának legerősebb bástyáját s ezzel a magyarság szent ügyét másodszor is elvesztjük. Borzasztó még ró ás gondolni. Mint ahogy régen a kereszténység behozatala alkalmával sikerült gyorsan elvágni, megsemiroisi- teni minden kapcsolatot, amely őseinket a pogány múlthoz fűzte, most is egész úgy, ha nem védekezünk céltudatosan és tervszerűen, sikerülni fog mihamarabb elszakítani azokat a szálaikat és gyökereket, amelyek a ml uj magyar nemzedékünket a magyar nemzethez fűzik s enélkül viszont kiszolgáltatjuk őket fegyvertelenül a jelen hazug frázisainak, a nemzetköziség áramlatainak és fogékonnyá tesszük lelkűket minden erkölcstelen és nemtelen cselekedetre. Uram Istenem, miit is várhatunk mii attól a magyar ifjúságitól, amely nem történelmünk nagy alakijaitól merít lelkesedést és péüdaadást, amelyik nem a Rákócziak és Kossuthak önzetlenségéből nyer hitet s nem a dicsőségesre forduló korok eseményeiből szerez önbizalmat és erőt egy jobb jövőre nézve? A cseh is megtanul magyarul, ha érdekei úgy kívánják, s a magyar is megtanul Amerikában angolul, de azért sem a cseh nem lesz magyar, seim a magyar nem lesz angollá. Hiába, az Isten nem egyfajtajuafcnafc teremtette az embereket. Az egyikmiek szőke a haja, a másiknak barna, az egyik zömök és termetes, a másik nyurga és véfconypénzü, az egyik borotvált, mert bajusza riíkásan nő, a másik büszke kipedrett bajuszára. A japánt, kínait ferde szeméről száz 'között is meg lehet ismerni. íme tehát, ahogyan különbözünk egymástól külsőleg, fajilag, éppen úgy van különbség köztünk jellembelileg, belsőleg is. Más benyomásokkal, más érzésekkel jövünk a világra. Örökölünk szüléinktől külső és belső tulajdonságokat, hagyományokat, érzéseket, gondolkozást.. Más vidéknek fogúink örülni, más környezetre fogunk vágyni, mint a többi, örülni fogunk, ha például idegenben fajtánkkal találkozunk, ha zengő nyelvünket halljuk, ha nemzeti viseletűnkre, zászlóinkra, állatainkra, vagy ismert növényeinkre valahol ráismerünk. Mi szeretjük a falu kétszer nyíló álcác- lombját, kalapunk mellett a szerény árvalányha- jat, ahilalíiunkban a szép piros muskátlit, mert igy nőttünk fel, igy éltek régen a mi elődeink s az ő örömeik, az ő multjuik, az ő nehéz sorsúit volt a prienk is és lett a mienk is. Mi teszi tehát szeműinkben kedvessé a fajtánkat? Mi kapcsol vélük szorosan éts eHválasathatat- ianul össze? Könnyű kitalálni már most, hogy a közös múlt és a közös jövő. A közös mull, melyet együtt éltünk át s a közős jövő, mely reánk leselkedik bárhol, a világ bármelyik táján éljünk is. Az Amerikában, vagy Berlinben élő magyar éppen úgy, minit az, amelyik most a Duna és a Tisza közén lakik, egyformán érzi, hogy testvér, hogy tagja egy testvér télén fajnak, amelynek sorsa közös az övével. A kis Rákóczi Ferencet elvitték idegenbe. Idegen nyelvre tanították, idegen eisziuékkel tömték meg a fejét, idegen tárgyú mesékkel altatták el, mert igy remélték, hogy elfelejti a magyarságát, de mikor a szobájában meglátta Európa térképét, mégis csak Magyarországhoz szaladt oda s azon keresi© meg kedves munkácsi várát, „gyermek reményei s bánáti tanyáját". Hiába, a múltat nem lehet már tőlünk elvenni, nem lehet a lelkűinkből kitörölni. A múlt ott ól és erősödik bennünk, miint a fába vésett betű, jobban tetsző nézetei következtében. Ma a két régi vezér a kompromisszum mellett foglalt állást s a szakszervezetek inkább ezt a kompromisszumot akarjált elfogadni, mely az egyes szérkerületekben szavazást rendel el a kormányjavaslat elfogadásának, vagy visz- szautasitásának kérdésében. Ha ez a szavazás megtörtért, amire pozitív kilátás van, akitor a jövő héten uj konferencia lesz, amelyben megadják a szakszervezetek vezetőinek a tárgyalások folytatására följogosító mandátumokat amely a fával együtt nő és vastagodik. Szeretnünk, tam^nunk kell tehát ezt a múltait, mert ettől függ a jövőnk, a boldogságunk. Miniéi töibb lelkesedést, erőt, bizodalmát merítünk múltúnkból, szenvedésekből, annál töibb sikerünk és örömünk lesz a jövőben. Azért mondja a költő: „Akit a múlt nem érdekel, az jobb jövőt nem érdemel." Tanuljátok ezért kedves fialta! magyar testvéreim a magyar történelmet. Az öregek figyelmeztessék a fiatalokat a történetünkben lévő erkölcsi tanulságokra és erőforrásokra. Ha nem tanítják az iskolákban, ha nem hallhatjátok tanítóitok ajkáról., tanuljátok mieg önszorgalomból, egyedül szüléitektől. Jönnek a tlélli, hosszú esték. Jön a reánkkényszeritett szobafogság. Ne töltsétek az időt haszontalanul soha. Forgassátok a múlt lapSeipel visszatér a kancellárságba Bécs, szeptember 30. Ma délelőtt a parlament épületiében Seipel őr. éis Kienbödk. dr. képviselőik, Rintelen dr. közoktatásügyi miniszter és a nagynéniét párt elnöke között, jelentős tanácskozás folyt le. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy a mai megbeszéléisen elhatározták a R-amek-kormány lemondását és az uj Seipel-kormány megalakítását. Ugyanekkor szóba került a stájer tartományfő- nökeég kérdése is. Mint ismeretes, a stájerországi tartamányfönök lemondása nagyban hozzájári’lt a kormónykrizis kiéleződéséhez. Beavatott körök szerint Rintelen dr. kultuszminiszter lemond állásáról és újra átveszi Stájerország tartományifő- nöksiégét. A nagynémetok a közoktatásügyi minisztériumban történt események miatt követelik, hogy a közoktatásügyi miniszteri tárcát az eljövendő Seipel-kormányhan nagynémet képviselő kapja meg. A minisztériumban állítólag a koalíciós politika lényegével ellentétes dolgok történtek s a nagy- mémetek csak ngy érvényesíthetik befolyásukat, ha önmaguk veszik át ezt a tárcát. Ezek szerint a nagynémetek az uj kormányban három minisztériumot igényelnek. Ez a probléma az uj Seipel- kormiány egyetlen nehézsége, de valószínű, hogy a mai tóirgyaláson e kérdésben is megegyezés történik. jait, nyissátok fel az ezer esztendő szenvedéseiről szóló könyvet és emlékezzetek. Régen a magyarnak egyik kezében kard volt, amellyel a nyugati államokat védte, a másikban könyv, amellyel önmagát művelte. Ma kiütötték a kézből a kardot, vegyük tehát helyette kezünkbe a történ elmet és látni fogjuk, hogy kardnál is erősebb fegyvert találunk benne. Egyik kezében a bibliával, másik kezében ezeréves történelmével, amely azt bizonyítja, hogy sohasem bántott senkit és mindig csak az igazságért küzdött, vissza fogja szerezni a nlépek sorában a magyarságnak azt a szerepet, amelytől a világháború megfosztotta. Apák és anyák a legnagyobb bitet követitek el, ha meg nem ismertetitek gyermekeitekkel a magyarság történjelmét!. Előfizetési ár: évente 300 félévre 150, A szlovenszkói es mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága H, Panská uHce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: r 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: * hivatal : Prága II„ Panská ul 12/III. — Tehavonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke DZTJRANYI LÁSZLÓ FORGÁCS GÉZA Iefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha fák Mai ssMhaink 1© oMaul Cook és Smith helyett Hartshom és Smillo az angol bányamunkások élén London, szeptember 30. A bányászszakszervezet tegnapi üléséből kiviláglik, hogy Cook, meg Smith, a bányamunkások két vezérének népszerűsége mindinkább háttérbe szorul Martshorn és Smillo volt vezérek népszerűsége és jelentősége mögött. Harlshorn és Smillo, akik mindig mérsékelt és okos politikát folytattak, körülbelül két évvel ezelőtt megbuktak Cook és Smith radikálisabb és igy Ferdinánd román király lemond ? Páris, szeptember 30. A New-York He- rald-Lloyd jelenti Londonból, hogy Ferdinánd román király lemondása befejezett ténynek tekinthető. Ferdinánd király lemondása állítólag azon a napon fog megtörténni, amikor Mária királynő, Amerikába érkezik. (?) v
