Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-10 / 206. (1244.) szám

^RSi(íMt/VVAJ&^AP_-HrRl!SE> 1926 szeptember 10, péntek. BzaswnaaBia Egy angol politikus elismerő megállapitásai a magyar- országi kisebbségek helyzetéről zés. Magyar intelligencia. Egyik székely voltának góbéságát adta bele a vidéki intelligencia eggyé főző fazekába, másik bácskai kedvét hozta el, volt, aki dunántúli széles dialektusával mulattatta a kedélyeket. Eperjesi j ovi áliss ágát hozta közös prédául valamelyik, egyik a hegyek vándora volt, ínásik a aik rónaságok imádója. De az egy-vidék közös lélekké gyúrta át őket s egyik sem tiltako­zott ellene. Szél szóródtak. Az élet hatalmas tengerébe fogta őket s vagy a háború ágyúinak csöve elé dobta le ijesztő például, vagy a világ valamely más kuckójába rejtette, bizonyításául az élet ál­landóan forgó kerekének. Keresem a kis, eldugott vidékek, zárt völ­gyek vidám társaságát: nincsenek sehol. Elmen­tek, elvonultak, meghaltak, yagy messzire men­tek élni. Először csak egy kezdte meg, aztán roha­most hagyták el a házat többen is. Voltak csö­könyösek, kitartók, akik valami édes-bus von­zódással a vidéki élet felé: míg maradtak, ma­radtak, éltek önmaguknak. Aztán egyszer csak elmentek ők is. Szétszó­ródnak, összekeverednek, ide-oda ballagnak, ál­mosan vagy ujjult kedvvel. Városokba tömörül­nek s vagy megtalálják egymást s régi mivoltu­kat, vágj' végleg eltávolodnak akkori énjüktől. * A vidéki magyar intelligencia fogyását kon­statálom. Talán nem ért félre senki. Nem romlott jobban, mint a világ ezer más intézménye. Ha ja­vult, ,nem javult jobban s ha korcsosult, az sem történt rohamosabban. Együtt tartotta az iramot minden mással. Nem nívóban romlott. ~ Csak összehuzódoft, megfogyott, szétszóródott. Sok helyen nem talá­lom. Használatlan könyvtárak, poros színpadi- kulisszák, üresen meredő gyárkémények jelzik a helyét, hogy volt. Városokba tömörült, hogy érezze épségét, s tudja, hogy: van. De könyvet már kevesebbet vesz, mulatásra sem régi stílusú s régi, ebédlő­ben felfüggesztett képeinek rámáját kikezdte a SZU. Egyes vidékekről úgy eltűnt, hogy szinte nyoma se maradt. Néhol egy majáiis-’nely nyirfa- keritése jelzi öreg fenyők alatt, korhadtan és széthullom hogy itt valaha élet pezsgőit, dal har- sant s emberek éltek. * Bus-börus, vagy duhajos mulatságokban sem akkor, sem ma: nem élhetjük ki magyar! mi- voltunkat. Akkor: függelék volt sok más jő mel­lett. Ma: sokaknak egj’edüli dokumentálás. Magyari vidékeken él még intelligencia, elég erős ahhoz, hogy önmagáért éljen. De: kutyáik, lovaik, esetleg autóik s mulatságaik nem azt je­lentik, ami a másik, a régi intelligencia volt. Az intelligenciának eme gondolkodóbb, szegényebb, de lelkesebb része ma összehuzódott, városokba futott, s uj életmódok után futkos. És vegetál. (—y). — Európa legnagyobb zálogháza, amely egy­úttal Középeurópa egyik legnagyobb pénzintézete. A bécsi Dorotheum. (A P. M. H. bécsi munkatár­sától.) A bécsi Doroiheumról az utóbbi betekben sok szó esett az osztrák parlamentben. A külön­böző pártok szónokai a Centralbankról szóló vita során rámutattak arra, hogy a Dorotheum, amely állami ellenőrzés alatt áll, Európa legszilárdabb financiális intézménye és azt követelték, hogy az osztrák kormány a többi pénzintézeteket is he­lyezze ellenőrzés alá. A Dorotheum ismételi példa gyanánt való említése következtében érdekesnek tartjuk ezt az intézményt röviden ismertetni, miért is megkértük Plass Gusztávot, a Dorotheum igaz­gatósági tanácsosát, hogy nyilatkozzék a Doro­theum működéséről. Plass tanácsos a feltett kér­désekre a következőket mondotta: A Dorotheum a legnagyobb vállalkozás a maga nemében. A bécsi főintézeten kívül az osztrák fővárosban még 18\ fiókunk van, azonkívül képviseleteink működnek Linzben, Klagenfurtban, Badenben, Mödlingben, Bécsújhelyen és St. Pollenben. Végül az ingatlan- forgalom számára Berlinben is felállítottunk expo- ziturát. A Dorotbeumot I. József császár alapította 1707-ben nyilvános alapként. „Versatz- und Frag- amt“ néven. Eredetileg az volt a hivatása, hogy pénzt. adjon értéktárgyakra és használati cikkekre (zálogház), valamint hogy közvetítőként szolgáljon különböző tárgyak eladására. Kétszázesztendős fennállása alatt az osztrák császárok által pártfo­golva, az intézet különböző változásokon ment ke­resztül, mig végre 1901-ben „császári királyi zá­log-, őrző- és árverési intézet" címen teljesen át­alakult. Ekkor épült fel párisi mintára hatalmas palotája és megkezdődött a fiókok felállítása. A világháború után, 1918-ban újabb reformok után az intézet a Dorotheum nevet vette fel és azóta jelentékeny fejlődésen ment keresztül. A Doro- •theumot ma egy a kormány által kinevezett tanács vezeti, állami felügyelet alatt. A zálogüzleten kívül meg kell emliteni az árverési üzemet. A bécsi fő- intázetben és vidéki fiókokban naponta vannak nagyszabású árverések. Külön bélyeg-, könyv-, műszaki és automobil osztályok szolgálják a spe­cializál él ''st. A Dorotheum ma Ausztria második legnagyobb takarékpénztára, mintegy 800 milliárd korona betéttel. A takarékosztállyaí párhuzamosan mik éi ■: a hitel- és bankosztálya. Az újonnan lé­tesült ingatlanforgalmi osztály, amely Berlinben külön képviseletet létesített, szintén szép eredmé­nyekéi mutathat már fel. Ennyiben vázolhatom rövid ni az osztrák Dorotheum működését, meg kell a- m'oan még jegyeznem, hogy ahhoz a né­hány év előtt alakult nagyváradi intézményhez, amely jtén a Dqrolheum nevet vette fel és csak­hamar ö. veomlott,\ természetesen semmi néven nevez • ,d > közünk nerrk volt. xr. I ' -:.’, vászonba, kiütve, albumalaku 1000 olda­lon jel ir:k meg a Kis Lírehm, ragyogó kiállításban és az ár.. ne felejtse el — csak 280 korona. Budapest, szeptember 9. A National Law Association Budapestre rándult tagjai közül J. Sandeman Allén, az an­gol alsóházban Liverpool képviselője, a liver­pooli kereskedelmi kamara elnöke és Anglia kereskedelmi kamarájának igazgatója, még ma is Budapesten tartózkodik s magyaror­szági tapasztalatairól a Pesti Hirlap munka­társa előtt érdekes nyilatkozatot tett. Bevezetőben megjegyezte, hogy eredeti­leg Csehszlovákia tanulmányozására indult el Londonból és nem gondolt arra, hogy a ma­gyar ügyet nemcsak érdekesnek fogja találni, hanem hogy a középeurópi gazdasági helyzet megértéséhez nélkülözhetetlenül szükséges­nek fogja tartani a magyar gazdasági helyzet alapos megismerését is. — Budapesti tartózkodásom során — mondotta a továbbiakban az angol törvény­hozó — meglátogattam több környékbeli sváb falut és nagy érdeklődéssel, de még nagyobb meglepetéssel láttam, hogy ez a németajkú lakosság Budapest közelében mind a mai napig megtarthatta német nyelvét és szoká­sait, emellett azonban hü és ragaszkodó alatt­valója maradt a magyar hazának. Paris, szeptember 9. Párisban van egy igen érdekes hely, egy igen érdekes intézmény, amit úgy hívnak, hogy La Fourriére. Ez egy olyan kisebb­fajta, modern kiadású Noé bárkája, állatmen­hely és állatklinika egyszerre, ahova össze­gyűjtik a beteg állatokat, az utcákon csatan­goló gazdátlan kutyákat, a házfalak aljában somfordáló macskákat és minden más faját a négylábuaknak és szárnyasoknak, amit csak Páris utcáin találnak, szóval ez egy ma- gasabbrendü, tökéletesített és a modern élet­hez alkalmazott sintérintézmény. Kint a rue Pontoiseban van ez az állat­menhely, egy hatalmas sárgafalu épületben. Mikor az ember belép a kapun, dühös kutya­ugatás fogadja a látogatót, mint hogyha az ember egy alföldi paraszt portájára tenné be lábát. Nekem is két kutya ugrott, alighogy átléptem a kaput, fogcsigorgatva és ellensége­sen morogva s bizonyára nem menekült vol­na meg a nadrágom ép bőrrel ebből a barát­ságos fogadtatásból, ha elő nem kerül a nagy- bajuszu portás és tekintélyének védelme alá nem vesz. így ahelyett, hogy én futamodtam volna meg, a két kutya húzódott vissza, szem­mel láthatóan sajnálva, hogy a portás megje­lenése elrontotta mulatságukat. — Jobb lépcső, első emelet — feleli a portás nem sokkal barátságosabban a kutyák fogadtatásánál, amikor a titkárság után ér­deklődöm. Óvatosan nekiindulok a homályos lépcsőnek. Sohasem tudhatja az ember, hogy mi ugrik az ember nyakába ilyen helyen. De nem történt semmi, csak egy bús és illatos bagoly méretegett végig álmos szemekkel mig a lépcső tetejére értem. Itt azonban egy egész kutyazenekar fogadott. A folyosón ap­ró dróíkeritéses ketrecek végig, bennük a legkülönbözőbb fajta kutyák, a reszkető lábú pincsiktől kezdve a kuvaszokon keresztül egészen az okos farkaskutyáig az egész kutya­társadalom képviselve van. Az egyik dühösen ugat, a másik rózsaszínű orrát a drótokhoz nyomja a farkát csóválva, némelyik elnyúlva fekszik a fülét sem mozgatva, van, amelyik idegesen ugrándozik, egy foltos félvér kopó nyugtalanul szaglássza a szomszédjától elvá­lasztó falat, némelyik vakaródzik, némelyik toalettet csinál, már aszerint, hogy melyik­nek milyen a temperamentuma és a termé­szete. Belépek a titkári ajtón, ahol egy kis pi- rosorru macska fogad. Hófehér, csak a sze­mei feketék. Mire a könyvek, írások és a pa­pi rhalmaz barrikádja mögött felfedezem a evikkeres titkárt, az Íróasztalnál a kis macs­kának sikerült a cipőkötőmet egészen kiol­dozni. Mire leülök az asztal mellé, a cica már az íróasztalon figyeli a beszélgetésünket. Az igaz, hogy van is mit hallgatnia és figyelnie. — Nem is hiszi kérem— mondja a titkár —, hogy milyen sok és mennyiféle állat kó­borol Páris utcáin. A párisink nagyon szere­tik az állatokat, egy-egy macskát vagy kutyát úgy kényeztetnek, mint ahogy csak az egyet­len gyermekeket szokás. Talán azért van az a nagy állatimádat, mert sok családban nin­csen gyermek és az anyai érzelmeket csak le kell valahogy vezetni. Mert, ugy-e, az termé­szetes, liogv a nők azok, akik ezt az állatkul­tuszt csinálják- Ha valamelyik ilyen kis négylábú gyermek helyettesnek baja esik, ha nincs étvágyuk, ha túlságosan elhíznak, ha Ez nem annak a magyar türelmetlenség­nek (inlolerance) a következménye, amelyről Angliában annyit hallottam, ha­nem ennek épp a,z ellenkezőjéé, a nem­zetiségeivel szemben való türelmes meg­értésé a magyarság részéről. Első dolgom lesz, hogy ezt a tapasztalatomat mindenfelé ,elhíreszteljem Angliában, ahol — mint mondottam — egészen máskép van in­formálva a közvélemény. — Scotüs Viator... — vetette közbe az interjúvoló újságíró. — Igen, — folytatta Sandeman Allén — ismerem ezeket a dolgokat és annál inkább örülök, hogy meggyőződhettem alaptalan vol­tukról. A napokban egyébként felkeresem a magyarországi szerb anyanyelvűi falvakat is, mert mindenről a saját szememmel akarok meggyőződni. Ami a Budapest környékén el­terülő sváb falvakban még külön is meglepett az a lakosság nagy jóléte és békés, munkás élete. Több parasztházban megfordultam itt feleségemmel, aki szintén jól beszél németül, de sehol egyetlen panaszszót nem hallottam. mélabusak lesznek, akkor hozzák őket ide hozzánk. Mi megvizsgáljuk gondosan és alapo­san, úgy, mint ahogy az egy klinikán szokás, megírjuk a recepteket és igyekszünk megvi­gasztalni az aggódó tulajdonosokat, akik sok­szor betegebbek attól, hogy a dédelgetett kedvencük nem jól érzi magái, mint maga az elkényeztetett kis öleb vagy macska. Sokszor sirógörcsöket kapnak a nők, mikor megmond­juk nekik, hogy nincs mentség és egy injek­cióval ki kell végezni a beteget. — Mi azonban nemcsak az ilyen esetek­kel foglalkozunk. Az intézetnek a főhivatása az, hogy a Páris utcáján talált gazdátlan álla­tokat összegyüjtsük, gondozzuk, mig esetleg a tulajdonos jelentkezik, ami ha nem követ­kezik be, felhasználjuk tudományos kísérleti célokra. Hogy mennyiféle állat kószál gaz­dátlanul Páris utcáin, annak a megvilágításá­ra szolgáljon ez a kis statisztika. Az utolsó hat hónap alatt összeszedtünk 14 lovat és csi­kót, 7 ökröt és tehenet, 3 borjut, 11 kecskét, 18 juhot, 15 tyúkot, 6 kakast, 8 kacsát, 9 vad­kacsát, 10 csincsillát, 22 nyulat, 5 rókát, egy sakált, egy gyönyörű mangusztot, 6 teknős- békát, amelyek közül az egyiknek a páncél­jára egy nagy I betű volt festve, továbbá 4 vadászmenyétet, egy nagy kaukázusi medvét, amelynek a magassága meghaladta az egy méter húsz centimétert, 13 majmot, köztük egy meglehetősen nagy gorillát, 21 fehér egeret, amiket a villamosokon vagy a metró­ban felejtettek, 11 indiai malacot, 7 sündisz­nót, 4 kigyót, egy egész rakás házi nyulat, egy kengurut és 27 különböző fajta különösebb madarat, papagályokat, sast, egy flamingót és egy kócsagot. — Már csak az oroszlán hiányzik ebből a szép gyűjteményből. — Oroszlánokat nem sikerült fogni? — kérdezem. — Ezidén nem csatangoltak az utcán oroszlánok. De két évvel ezelőtt egy egész menazsériára való oroszlánt fogdostunk ösz- sze. Az Ida Soria oroszlánjait kellett akkor összefogdosni, akik egy szép napon megszök­tek a ketrecekből­— De, hogyha ez igy van, akkor Páris egy valóságos dzsungel! — Majdnem. El sem képzelné az ember, mennyi egzotikus, vad él Parisban. A szaj- naparti állátkereskedőknél, a két állatkert­ben és főleg azoknál, akik a gyarmatokon el­töltött évek után visszajöttek a fővárosba. Ezeknél, ha egy kissé gazdagabbak, legalább három-négyféle egzotikus országokból szár­mazó állatot lehet találni. És, ugy-e, nem kell, csak egy kis vigyázatlanság, vagy egy kis fe- ledékenység, máris kiszöknek az utcára. A kis macska megunva a figyelést, el­kezd a ceruzámmal játszani és nem enged írni. — Nem takarodsz innen, Moumous? — kiált rá a titkár. A kis macska sértődötten le­ugrik az asztalról és újra munkába veszi a cipőkötőmet az asztal alatt, ahol nem látja őt a titkár. — Ez a kis cica egy párisi Színésznőé, aki ránk bízta,, hogy gondozzuk, mialatt ő elment nyaralni — folytatja tovább a titkár. — Van­nak nekünk ilyen megbízásaink. Mindjárt mutatok önnek evv ilyent­Lemegyünk a kis lépcsőn a hátsó udvar­ra. Négy nagy ketrec áll a falak aljában. Az egyikben egy nagy zacskóscsőrü callao kap- dossa el ügyesen a tágra tátott csőrével az apró halakát, amelyeket egy szolga dobál ne­ki. A másikban három majom vakaródzik fin- torgó pofával, a következő ketrec üres, a ne­gyedikben egy kis törpemedve szorítja a po­fáját a vasrácsoknak és lesi a szolgát, hogy mikor ad már neki enni. — Egy amerikai, diplomatáé ez a kis medve. Itthagyta nálunk addig, mig vissza nem jön Biarritzból. Meghagyta, hogy első­rangú kosztot kell neki ad.ni. És még mialatt a íeketebundás kis med­ve jóízűen majszol egy nagv darab bifszteket és meresztgeti szemét az elébe tett nagy tál tejre és egv kis csöbör mézre, én és a veze­tőm azon törjük a fejünket, hogy vájjon miért van szüksége az amerikai diplomatának egy medvére a párisi lakásában? B. A. Adagio Most este, csend és végtelen sötétség. Pereg a parton sárga, hol': levél, Lehull, susog, halkan zenél És illat áraid szerteszét. Alszik a rét. Fák meghajolnak, bokrok dalolnak, Hullám csobogva ringat csónakot. Elhal az ének. Halott szeretők táncolnak ott. Stern Oszkár. — Csehország politikai közigazgatásának uj főnöke. Csehország uj politikai közigazgatási el­nökének Kubát Hugót, a belügyminisztérium el­nöki osztályának jelenlegi vezetőjét, nevezték ki. A kinevezés a napokban megjelenik a hivatalos lapban. — A Magyar Újság uj szerkesztője. A Pozsony­ban megjelenő Magyar Újság szerkesztésében a mai nappal változás állt be. A lapot Kárpáthy Béla dr. mint főszerkesztő jegyzi és fölkerült a lapra Darvas Sándor neve, aki szerkesztőként sze­repel. Darvas Sándor régi kipróbált tagja a ma­gyar ujságirógárdának. — Mastalka volt képviselő meghalt. Domous- nicből (Jungbunzlau mellett) jelentik, hogy Mas­talka Henrik, az unterbautzei cukorgyár vezér- igazgatója, a régi osztrák parlament tagja, sziv- szélhüdésben meghalt. — Meghalt a ferencrendi barátok volt rendfőnöke. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A schizmaringeni Gorheimi- kolostorban meghalt Schuller Dénes a fe- rencrendiek volt főnöke, aki még a békeidő­ben távozott a rend éléről. — Egy szlovenszkói uriasszony halála Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: Özvegy Fodor Lászlóné, szü­letett Raggambi Fluck Elza, a volt Selmec­bányái erdészeti és bányászati akadémia rek­torának felesége 77 éves korában meghalt. Ma temették el nagy részvét mellett. Az elhunytat kiterjedt rokonság gyászolja, köztük Fluck István, a kitűnő futőbajnok nagynéniét vesz­tette el a tisztes kort elért és még a régi patriarchális világból származó magyar nagy­asszonyban. — Halálozás. Kassáról jelentik: Kemény De­zső dr. kassai fogorvos kedden 57 éves korában meghalt. A köztiszteletben állt, kiváló orvost ma temették el a köztemető kápolnájából a város ma­gyarságának nagy részvéte mellett. — Zita királynő nem utazik Angliába. Parisból jelentik: A Matin értesülése szerint Zita exkirálynő a nagykövetek tanácsától nem kért engedélyt Angliába való távozásra. Amennyiben a királynő ezt tényleg kérne, a nagyköveték tanácsa távozása elé semmi­féle akadályt nem gördítene. — Strihrny nem ad ki röpiratot Klofács ellen. Stribrny György volt miniszter arról értesítette a Ceskő Slovót, hogy azok a hírek, mintha ő egy röpiratot akarna kiadni Klofács ellen, nem felel­nek meg a valóságnak. így tehát nem igaz az sem, hogy ő a röpirat egy részét már információ végett egyes lapoknak átadta volna. — Ivánka ismét perli a Slovákot. Még véget sem ért. Ivánka sajtópere Mahacsek képviselő és Sztraka, a Slovák szerkesztője ellen, amelyről a múlt. héten részletesen beszámoltunk, máris újabb pert indított Ivánka a Slovák ellen a szeptember 7-én megjelent „A doktor Ivánkával való per mar­gójára" című cikk miatt. — Felépült az uj magyar csillagvizsgáló. Budapestről jelentik: A háború után Magyar- ország elveszítette egyetlen modernül beren­dezett csillagvizsgáló intézetét, az ógyallait. Nyolc esztendő múltán óriási anyagi áldozatok révén sikerült a Svábhegyen fölépíteni a ma­gyar csillagászat uj otthonát. Az uj csillag- vizsgáló Schwalb Gyula helyettes államtitkár, mérnök tervei szerint készült és kupolájában egy 60 centiméteres refraktor-reflektor foglal helyet, amelyet a világhírű jénai Zeiss-cég készített. Az uj csillagvizsgáló intézetet ok­tóber végén avatják fel országos ünnepség keretében. — Októberben tartják meg Budapesten a XVIII. katolikus nagygyűlést. Budapestről jelen­ük: Az előkészítő bizottság megállapítása szerint a XVIII. országos katolikus nagygyűlést október 10., 11. és 12. napjain tartják meg Budapesten. Látogatás a párisi állatklinikán

Next

/
Thumbnails
Contents