Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-08 / 204. (1242.) szám
1926 szeptember 8, szerda. 2 ^TiS<;AIrMA<iÍea®L-HIKIiAr ICarlik szerint a köztársaságnak „nincsen külügyminisztere'* ‘ A „L@cii“ éles láHliatíása Benes külföldi reklám-ssereplósel ellen Benes kontra Stefanik politikai iránytalanságának a fokmérőié és csak azért van jelentősége, mert a nemzeti demokrata párt égisze alatt fejlődött ki. Egészen természetes, hogy ha Kramár, a politikai presztízsű férfiú éveken keresztül saját maga és hívei által is személyes harcot viv a külügyminiszter és a mithoszi „Hradzsin“ ellen, hogyha egy kormánypártnak ezt a harcát éveken keresztül akadálytalanul eltűrik, úgy feltétlenül találni kell politikailag éretlen embereket, akik a vádaskodásokat komolyan veszik. Masaryk elnök ebben a párt szétesését látja, amely a többi pártokra nézve csak tanulságos lesz. Különösen sokat nyerhetnek és tanulhatnak ebből a szocialista pártok, amelyek a burzsoázia programatikus ellenségei. A burzsoázia és a szocialisták kénytelenek pozitív alapon versenyezni. Elvek elvekkel állnak szemben. Csak igy maradhatnak felszínen és életben a pártok. A burzsoázia fennáll, gazdaságilag erős, de politikai szervezettsége lényegesen gyengébb. Orosz okmányok Gajda ellen Végül az elnök még megerősítette azt, hogy a Lidové Noviny azon hírét, amely szerint Ovsejenko és a francia követ közösein szereztek Gajda ellen adatokat, hivatalosan nem cáfolták meg .Az elnök tudomása szerint Ovsejenko Benes miniszternek erről nem nyilatkozott. Annyi azonban bizonyos, hogy az illetékes körök igen fontos orosz okmányok birtokához jutottak. Az elnökválasztás kérdése A Prager Tagblatt szerkesztője végül az elnökválasztás kérdését is szóba hozta, amelyre Masaryk elnök a következőképpen nyilatkozott: — Istenem! Ez a választás nem az én ügyem, hanem a nemzeté és a köztársaságé. A jövő elnökválasztás engem személyesen a legkevésbé nyugtalanít. Boldog volnék, ha a köztársaságnak és a demokráciának mint szabad publicista szolgálhatnék és politikai tapasztalataimat zsurnalisztikailag értékesíthetném. — A háború utáni fejlődés már kioktathatta az embereket, hogy miről van szó: rabszolgákból szabad embereket nevelni. Tudom, hogy ez a kifejezés kissé erős, de a helyzetet jellemzi. A régi Ausztria, Németország és Oroszország nemzeteit évszázadokon keresztül monarchisztikus abszolutizmusban nevelték. Éppen ezt a három nagyhatalmat győzték le a háborúban és változtatták át köztársaságokká. Ezért mondom mindig, hogy ebben az értelemben kell el- osztráktalanodnunk. Notabene, ez nemcsak ránk csehekre, hanem magukra az összes kisebbségekre is vonatkozik. A németek ugyancsak szenvedtek Bécs alatt; gyakran voitak ugyan kormánypártiak, de sokkal többet kellett Bécsnek szolgálniok, mint a saját nemzetüknek. Prága, szeptember 7. A Gajda-afférból kifolyólag Kairlik János dr., mint ismeretes, egy „Lech“ című hetilapot ad ki, amelyben .élesen támadja a szocialistákat és főleg Benest. Legutóbbi számában különösen Benes miniszteri ténykedéseit kritizálja. Rámutat arra, hogy Benes ne csodálkozzon azon, ha ellenfelei politikájának tarthatatlanságát hangsúlyozzák, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az általa inspirált afférok az államra nézve óriási blamázzsal végződtek. Miniszterségének eddigi története alapján meg lehet állapítani — írja a Lech —, hogy a köztársaságnak nincsen külügyminisztere. Benes nem annyira a külügyminisztériummal törődik, mint saját pozíciójának belföldi és külföldi biztosításával. Ő tulajdonképpen saját kabinetje reklámosztályának a főnöke. Ha azt vetik a szemére, hogy a külföldön Masaryk on és Ben esen kivül más cseh emberi nem ismernek, úgy ez szent igaz. A valóságban azonban maga Benes az oka ennek, mert ő csakis saját személyének csinál reklámot. Hajek sajtóosztálya, az Orbis nyomda- vállalat három lappal s egy hírszolgálati iroda, valamint különböző külföldi lapok és a különböző államokban megfizetett szerkesztők szervezetei arra valók, hogy Benes személyének reklámot csináljanak s a külügyminisztérium részére megállapított költségvetési összeget nem a külügyi szolgálatnak, hanem a személyes reklám számlájának a fedezetére használják fel. Az államnak ebből csak kára van. A külföld nem tud az államiról semmit, hanem csak Benes urat ismeri és csodálkozik a többi politikusok nemtörődömségén, akik ezt mind eltűrik. Benes miniszter külföldi akciói ellen is panaszok merültek fel. Elsősorban nem számoltak el még arról a pénzről, amelyet Párisban fölvettek, jóllehet ezt már többször sürgették. Azt mondják, hogy Benes nem tud ezekről elszámolni. A legtöbb ellenvetés Amerikából indul ki, mert hiszen onnét finanszírozták a külföldi akciót. De különben is a glória, melyet Benes kisajátított a maga részére, nemcsak őt illeti meg, hanem másokat ás. Elsősorban Stefanikot, aki nélkül nem tudtak volna annyit elérni, amennyit elértek. Párisban már jóval Benes vezetése előtt dolgoztak a csehszlovák nemzeti eszméért, önként harcoltak a franciák mellett és tekintélyt szereztek maguknak. Később azonban Benes ügyesen háttérbe szorította Stefanikot. Benesnek már Párisban is személyes vitái voltak és már akkor is csupán intrikával dolgozott. Egymást kikémlelték, afférokat idéztek elő. Benesről azt mondják — fejezi be a Lech —, Moszkva, szeptember I. Oroszországban a politika fejlődése mindig érdekesebbé válik. A Stalin vezetése alatt álló úgynevezett „centrum", amely eddig a Zinovjev-féle ellenzék ellen védekezett, most ellentámadásba ment át és az egész ellenzéket meg akarja semmisíteni. Kame- nevet minden hivatalától megfosztották, Pjatakov kéthónapi „szabadságra" ment, Zinovjev a Fekete tenger mellett „üdül". A nagy név, amelyre az egész ellenzék támaszkodik: Trocki. Sokat nem lehet most felőle hallani. Annyit meg lehet állapítani, hogy Trocki a sztrájkoló angol szénbányászokkal való közvetlen együttműködés megszüntetését követelte, aminek gyakorlati következménye a segélyek megszorítása, vagy beszüntetése volna. De arról nem szivárgott hír, hogy milyen összefüggésben követelte ezt Trocki. Lehet, hogy az angolországi általános sztrájk meghiúsulása miatt, vagy lehet hogy a pénzgondokkal küzdő szovjetkormányzat takarékossági politikájának érdekében. Az ellenzék és a Stalin- féle „oentrum" között folyó küzdelemben Bucharin nyíltan Stalinék mellé állt és kijelentette, hogy e harcban senkit nem fognak kímélni, aki a párt. egységes vonalát keresztezni merészeli. Rykovék takarékossági mozgalma ezi- dáig eredményre nem vezetett, amelynek egyik főoka, hogy a szovjet adminisztrációja évenként négymilliárd rubelt emészt fel. Az ellenzék politikájának ez az egyik sarkalatos pontja, amivel leginkább tudja a centrumot támadni. Másik hatásos eszköze a városi proietárság érdekeinek hangoztatása és vé- delmezése. Már Preobrasenszki is kijelentette a tavasszal, hogy a proletárállam alapvető feltétele, hogy a síkság a városok gyarmatállama legyen, az ipari fejlődés nélkülözhetetlen tartalékforrása. hogy neki egy rossz szokása van és pedig az, hogy értéktelen, buta emberekkel véteti körül magát, másokat nem tűr meg maga mellett. Elsősorban arra törekszik, hogy a külföldön pozíciót szerezzen magának, bent az országban pedig nélkülözhetetlenné váljon s ezért fizettetett meg mindenkit. Minden politikai pártban kezében tart néhány politikust. Az állam költségén magával viszi őket külföldi útjaira, amelyekről azt állítják, hogy nemzetközi konferenciák, és ezzel a saját céljaira nyeri meg az embereket. Segít más bizalmi embereknek, főleg újságíróknak, hogy ezzel befolyást gyakoroljon a politikai pártokra és a sajtóra.. Ezzel szemben a Stalin-féle centrum a város és falu szerves összekapcsolásán fáradozik. A kormánynak a takarékossági politikáról kiadott manifesztuma a legnagyobb érdeklődést keltette, mert azt hiszik, hogy ez a demokrácia felé vezető utón az első lépést jelenti. Molotovnak a szovjetoroszországi választásokról közölt jelentése a második lépés ebben az irányban, mert ennek őszintesége egészen uj hangot pendített meg a proletárdiktatúra országában. Bevallja, hogy a városi szovjetekben már csak a képviselők 47%-a kommunista, mig 1922-ben 72% volt a kommunista képviselő. A legutóbbi választások azt bizonyították, hogy a proletárasszonyok az eddiginél sokkal nagyobb mértékben vettek részt a szavazásokban, viszont a munkások érdeklődése a szovjetkormány működése iránt nagymértékben csökkent. Folyton nő azoknak a száma, akik magukat párton- kivülieknek vallják, a vidéki szovjetekben pedig mindinkább érvényesül a demokratikus szellem, ami Stalinéknek teljesen megfelel. Általános meggyőződés Oroszországban, hogy az ellenzék a városi szovjetekben nem fog érvényesülni. Stalin tehát jobban felismerte Oroszország mai korszakának igényeit, mint Zinov- jevék, akik a forradalom múltjából táplálkoznak. Tény, hogy a paraszt visszavonul a várostól és még a ruházati cikkeit és háztartásban szükséges eszközeit is maga kezdi újra készíteni magának, hogy munkájának gyümölcsét teljes egészében élvezhesse, így tehát a város és falu együttmunkálkodá- sának biztosítása ma Oroszország elsőrangú érdeke, amelyet a Zinovjev-féle politika — a falu feláldozása a város, a muzsik feláldozása a munkás és mezőgazdaság feláldozása a gyáripar érdekében a legnagyobb mértékben veszélyeztetve van. leijei győzelmet aratott a Sztalln-csoporf Oroszország belpolitikáiéban Erélyes takarékossági politikát kezdenek — Az ellenzéket teljesen megsemmisítik — Folyton növekszik a pártonkivüliek száma — A szovjetpolitika érdekes kulisszatitkai SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY , (U) Kimondhatatlan sikere volt, a „lányok" ©Írtak, nevettek egyszerre, boldogok voltait, büszkék, mintha valami nagy dolog tanúi lettek volna, most ők is nyáltan, fentartás néiKui szerelmesek voltak Szidibe, a dal után gyerekesen, hangosan kiabáltak összevissza, ki voltak kelve magukból, „meg voltak őrülve", mint utólag Dóra megállapította. Csak Elza ült szótlanul, a könnyek peregtek arcán, neki a szivébe talált a dal. — No, gentry, neked tetszett legjobban, — mondta Szidi és bolondosán ránevetett, maga is kissé megmámorosodva önmagától, a sikerétől. Elza hirtelen elszégyeite köny- nyeit, zavartan nevetett és ezt mondta: — Csodásán megható volt. — Remélem, ott leszel a premiéren, — felelt Szidi. — Ott leszünk, ott leszünk — kiabáltak a lányok lelkesen. — Olyan taps lesz, hogy... Szidi a csuklóján levő finom kis aranyórára nézett. — Jaj, már nyolc óra ... De kár, mennem kell, várnak — mondta kedves grimasszal és már fel ás ugrott. A „lányok" nem is merték tartóztatni, persze hogy várják, várja a nagy, dús, teli élet, a művésznő élete. Ki tudja, hogy mit képzeltek ők azalatt, hogy Szidit várják. A primadonna pedig v álam ennyit megcsókolta, mindegyiknek mondott valami kedveset és a végén ezt mondta: — Ha egyszer megint rendeztek valamit, szóljatok, biztosan eljövök . . . Gyönyörű volt, lányok! Aztán szinte futva, ahogy a színpadról szokott, a nagy jelenetet követő taps után, eltűnt közülük. Egy pillanat múlva már a tejcsarnokból elvezető utón látták, ahol egy fehérnadrágos, magas, nyúlánk férfi várta. Együtt tűntek el a fák között. A társaság elcsöndesedett. Mindnyájan a primadonna benyomása alatt voltak, a szokatlan emóció kissé elfárasztotta őket, magukba szállók, hallgatagok lettek. Vége veit a mulatságnak, a finálé elhangzott, a primadonna eltávozott, az este — most vették csak észre — mint valami függöny ereszkedett rájuk. Csöndesen szedelőzköd- tek, indultak, egy nagy gyönyörű emlékkel, meghatva. Ez a mai délután volt a legszebb, amit életükben tapasztaltak és legtöbbjüknek a legszebb, -amit valaha tapasztalni fog. Dóra, a találkozás főrendezője, sugárzott a büszkeségtől. A maga sikerének érezte a síikért. Elzával együtt ment el. Belekaroltak egymásba, lassan mentek, engedték a többieket előre menni. — Legalább volt egy jó napjuk szegényeknek — mondta Dóra. — Nem tudod te, milyen szürke az ilyen irodai verebeknek az élete. Egy évig fognak élni ebből a mai délutánból. Elza arra gondolt, hogy az ő élete sem sokkal gazdagabb, de nem szólt. Egy pár percig hallgattak, aztán Elza kérdezte: — Hát te hogy élsz, mit csinálsz? Hol dolgozol, Dóra? — Én, öregem? Dolgozom én mindenütt, ahol és amikor csak leheti Tudod, családlfentartő vagyok. A hivatalom különben a Gazdasági Gép- és Motorgyárban van. Elza Összerezzent s attól félt, hogy ezt Dóra is észreveszi a karján, amint lassan, összekarolva lépkedtek. Mégis sikerült neki közömbös hangot erőltetni és úgy kérdezte: — Ez az a gyár, amelynek Bélteky a ve- zéi igazgatója? — Igen. Ismered? — Csak úgy látásból. — Kár. Azt hittem, protezsálhatsz nála, hogy emelje fel a fizetésemet. Éppen őneki vagyok a titkárja. — Miféle ember? — kérdezte óvatosan Elza, de remegő szívvel várta a feleletet. Dóra a maga rendes, vicceskedő modorában felelt: — Alttól függ, milyen szempontból kérded. Ha ismered látásból, akkor tudod, nagyi elegáns, fess ember. Üzletembernek elsőrendű, de azt hiszem, ez téged kevéssé érdekel. Főnöknek szigorú és követelő, de ez téged még kevésbé érdekel. Nem tudom hát, mit mondjak róla. Legfeljebb pletykákat. Előttem három titkárnője volt, csinos, kaoér lányok. Mindegyik bele akart kötni, azt hitte, ha megfőzi a vezért, jó dolga lesz. De Bélteky nem az az ember, akit meg lehet főzni. Titkárnőnek legalább nem. Mind a hármat lecsapta a könyvvitelbe, meg is mondta a di,ragénak, hogy neki ne küldjön föl többet titkárnőül ilyen kis pimaszt, hanem valami komoly, rendes lányt. Ez a komoly, rendes lány én vagyok. Azért, mert csúnya vagyok. A férfiak valahogy csak a csúnya lányokról tudják elhinni, hogy komoly, rendes lányok. A hivatalban legalább, i Hát igy lettem a titkárnője. Nahát, én nem is próbálok vele kikezdeni. Jól állna nekem, ha próbálnék vele kikezdeni. Elza valami halk, rejtett keserűséget érzett ki Dóra cinikusan kimondott szavai alatt, valamit, ami megragadta a figyelmét. — De azt mondják, szereti a nőket — mondta óvatosan. — Lehet — felelt Dóra. — De nem a hivatali nőket. És különösen a csúnya hivatali nőket. Ahogy ezt Dóra kimondta, Elza megérezte rajta, hogy szerelmes Béltekybe. Reménytelenül, mélyen alulról, tudva, hogy soha nem lehet semmi ebből a szerelemből, de szerelmes, a vénülő, csúnya, szegény lányok makacs, rajongó érzésével. Részvétet érzett iránta és valami minden féltékenység nélküli testvéri közösséget. Mégse bírta megállni, hogy ki ne mondja: — Nem vagy te is egy kicsit szerelmes belé? Dóra sovány, fekete, ideges arcán egy fájdalmas grimasz, futott végig. A rendes tréfás modorában igyekezett beszélni, de a hangjában visszafojtott könnyek remegtek: — Édes öregem, neked megmondom, mert te úgysem csinálhatsz olyan pletykát, amely eljuthat a gyárba. Hogy szerelmes vagyok, az nem szó. Olyan vagyok elölte, mint a kis kutya. Ha egyszer észrevenné mint embert, mint nőt, meghalnék a boldogságul. De én csak olyan vagyok neki, mint egy gép, amibe belediktál. Mindig udvarias, amíg rendesen végzem a dolgomat — pedig már én olyan vagyok, hogy mindig rendesen végzem —, de soha, soha észre sem vesz. Azt hiszem, ha holnap egy másik lány ülne az Írógépem elé, észre sem venné a válíoj zást. Én meg, szamár, majd megveszekszem érte. Tudod, nekem is kell egy kis szórakozás. Mindennap dolgozom éjfélig és aztán .nrok egy óra hosszat az ágyban, őmiatta. Mégis ez az egyetlen szép az életemben. Most már tudod. Nyugodtan kiuevethesz érte. (Folytatjuk.)
